Fülszöveg: Amikor Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is.
A luxusfeleségek elbújhatnak a napszemüvegük mögé, mert a nyomába sem érhetnek a szingapúri milliárdosoknak, főleg a nőknek. Viszont a történet egy picit eszembe juttatta a Dallast, ahol mindenki ármánykodott a családban, ahol csak kapkodtuk a fejünket a sok szereplő és azok kusza rokoni viszonya láttán. Na, ezek az őrült ázsiaiak is kicsit hasonlítanak egy szappanopera szereplőire, de valahogy a keleti kultúra misztikuma azért megmaradt.
Tegyük össze a kelet és a nyugat legjavát és máris megkapjuk a szereplők profilját, őrülten gazdag ázsiaiak, megbolondítva egy mit sem sejtő átlagos menyjelölttel. Ekkor már meg is van az alap a bonyodalmakhoz és a kontraszt (átlagos - gazdag) által jól szemléltethető luxushoz.
A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott.
Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket.
A trilógia következő kötetei: Kőgazdag barátnő; Kőgazdag problémák
„Vannak gazdagok, mocskosul gazdagok és vannak kőgazdagok… A könyv mulatságosan állítja pellengérre a szinte felfoghatatlan gazdagságot és az ázsiai nagyvilági népek őrültségeit.”
People magazin
„Finoman dekadens… Ez a 48 karátos strandolós olvasmány őrületesen vicces.” Entertainment Weekly
„Eredeti és szórakoztató… Olyan volt, mintha hullámvasúton ülnék. Imádtam!” Jackie Collins
Véleményem:
A luxusfeleségek elbújhatnak a napszemüvegük mögé, mert a nyomába sem érhetnek a szingapúri milliárdosoknak, főleg a nőknek. Viszont a történet egy picit eszembe juttatta a Dallast, ahol mindenki ármánykodott a családban, ahol csak kapkodtuk a fejünket a sok szereplő és azok kusza rokoni viszonya láttán. Na, ezek az őrült ázsiaiak is kicsit hasonlítanak egy szappanopera szereplőire, de valahogy a keleti kultúra misztikuma azért megmaradt.
Tegyük össze a kelet és a nyugat legjavát és máris megkapjuk a szereplők profilját, őrülten gazdag ázsiaiak, megbolondítva egy mit sem sejtő átlagos menyjelölttel. Ekkor már meg is van az alap a bonyodalmakhoz és a kontraszt (átlagos - gazdag) által jól szemléltethető luxushoz.
Talán többet elmond a könyvről, hogy Hollywood már le is csapott a megfilmesítésére, és hamarosan láthatjuk a Kőgazdag ázsiaiakat a mozivásznon is. Azonban, aki szeretné a mozi előtt belevetni magát a luxus legfelsőbb szintjeibe, az intrikába és a remek leírásokba az bátran vegye kézbe ezt a kívül is cukormázas rózsaszínbe burkolt könyvet. Itt jegyzem meg, hogy a magyar borítót én nagyon szeretem, szerintem sokkal jobban illik a történethez, mint az eredeti borítók.
Nézzük ki is Kevin Kwan, hiszen itthon nem igazán ismerhetjük a munkásságát. Kevin 1950-ben született, Szingapúrban, azonban az egyetemet már az Államokban végezte. Számos nívós magazinnak és cégnek dolgozott mielőtt megalapozta volna a saját hírnevét a Kőgazdag ázsiaiak című könyvvel, illetve trilógiával, hiszen ez egy sorozat bevezető része.
Kevin Kwan a világon népszerű kung-fu helyett a luxus Ázsiára és erős sztereotípiákra építette a regényt, amely, mint írtam egy trilógia első kötete, tehát még lesz folytatás, aminek én nagyon örülök.
Kevin Kwan a világon népszerű kung-fu helyett a luxus Ázsiára és erős sztereotípiákra építette a regényt, amely, mint írtam egy trilógia első kötete, tehát még lesz folytatás, aminek én nagyon örülök.
Érdekes olvasmány ez az őrülten gazdag ázsiaiakról, a kicsit sem hagyományos életükről, középpontban Szingapúrral és annak gazdagok által birtokolt csillogásával.
A regény egy luxus esküvő köré összpontosul, ahol a teljes kínai arisztokrácia képviselteti magát, hiszen egy ilyen kiemelkedő eseményről senki nem hiányozhat, főleg, aki számít valamit a társadalmi körökben.
A regény egy luxus esküvő köré összpontosul, ahol a teljes kínai arisztokrácia képviselteti magát, hiszen egy ilyen kiemelkedő eseményről senki nem hiányozhat, főleg, aki számít valamit a társadalmi körökben.
"- Biztos vagy benne? - kérdezte Rachel újra, és lassan fúni kezdte a csészéjében gőzölgő teát. Szokásukhoz híven a Tea&Sympathy nevű teázó egyik ablaka melletti asztalnál ültek. Nick éppen az imént hívta meg Rachelt, hogy töltse vele a nyarat Ázsiában."
A történet középpontjában Nicholas, egy szingapúri aranyifjú és annak családja áll, akik annyira gazdagok, hogy birtokukat még a google szeme elől is rejtegetik, egy botanikus kert mögött megbújva élnek, egy gyönyörű épületben, ami szinte már-már palota. Gondosan óvják magánéletüket, hogy még a többi gazdag ázsiai számára is rejtély, kik ők valójában, ezért is sikerülhet Nicknek az Államokban látszólag átlagos életet élni. Egy nap Nicholas hazalátogat az Államokból újdonsült barátnőjével, Rachel Chu-val, aki igaz, hogy professzor, de a származása kétségeket ébreszt, főleg a "kedves" leendő anyósában. Rachel helyzete sem egyszerű, mert a látogatás előtt fogalma sem volt arról, hogy Nick családja milyen gazdag, és ezzel neki sem könnyű megbirkózni. A Young család megszámlálhatatlanul sok családtagja mind-mind a saját problémáival van elfoglalva, élik a gazdagok mindennapjait és köréjük összpontosul a regény többi kőgazdag szereplője, kiterjedt rokoni hálója.
Kőgazdag kontra átlagos. Ebből nagyon jól kezd építkezni az író, és igazán kontrasztosan , humorosan, olvasmányosan tudta az olvasó elé tárni az átlagos mércével szinte felfoghatatlan gazdagságot. Ezen belül is két szintje jelenik meg a gazdagságnak: a szárazföldi Kínából származó újgazdagok, illetve a tengerentúli kínaiak. Az író nagyon jól látja a kínai arisztokrácia és újgazdag közötti ellentéteket, amit szintén bevisz a történetbe. Megtapasztalhatjuk a sokféle hozzáállást Nick és Rachel karakterére levetítve. Olyan érzelmek szövik a történetet, mint kíváncsiság, gúny, irigység, látszat szívélyesség, passzív agresszió, kételyek, félelmek. Ezektől úgy érezzük, hogy nem tudunk kívülálló szemlélők maradni, mindenképpen állást foglalunk és ezáltal bekerülünk a történet folyamába. Ami az ázsiai gazdagoknak mindennapos, az a legtöbb ember számára felfoghatatlan magasságokba szárnyal, sokszor a pazarlást és a mértéktelenséget juttatva az eszünkbe, amire szintén felhívja a figyelmünket a könyv.
Ezek a gazdag ázsiai családok olyan dolgok körül forognak, mint elrendezett házasságok, ingatlanportfóliók, ruhavásárlás, utazások és leginkább mások életében való vájkálás, illetve beavatkozás, persze szigorúan a köreiken belül.
Rachel karakterét szerettem a legkevésbé, tipikusan a jó kislány, akit az ember menyasszonyként elképzel, szép és okos. Benne nem igazán láttam semmit, ami felkeltette volna az érdeklődésemet, számomra semleges maradt mindvégig.
Astrid lett a kedvencem, aki igazán érdekes nőként jelent meg, nagyon kíváncsi voltam az ő történetére, amely folyamatosan kisebb adagokban, a szereplők között lépegetve jelent meg.
Rachel mellett úgy érzem a többi karakter igazán színesre, érdekesre sikerült, ami egy chick lit tekintetében bizony nem hátrány. Megadja a sava borsát az olvasásnak, hiszen a karakterek azok, amelyek el tudják varázsolni igazából az olvasót.
Nekem Kwan stílusa is nagyon tetszett, sok szinonimával elkerüli a gyakori ismétléseket a szavak vonatkozásában, ami gondolom nem kizárólag a magyar fordításnak köszönhető, amely nem sikerült rosszul jelen esetben.
A sznobizmus is áthatja a történetet, azonban ahelyett, hogy unalmassá tenné a történéseket inkább remekül belesimul és kiemeli azt.
További pozitívum, hogy izgalmas tájakra és gasztronómiai utazásra is visz minket az író a történet mellett a kultúra is nagy hangsúlyt kapott, ezért is kimondottan szerettem olvasni ezt a könyvet.
Astrid lett a kedvencem, aki igazán érdekes nőként jelent meg, nagyon kíváncsi voltam az ő történetére, amely folyamatosan kisebb adagokban, a szereplők között lépegetve jelent meg.
Rachel mellett úgy érzem a többi karakter igazán színesre, érdekesre sikerült, ami egy chick lit tekintetében bizony nem hátrány. Megadja a sava borsát az olvasásnak, hiszen a karakterek azok, amelyek el tudják varázsolni igazából az olvasót.
Nekem Kwan stílusa is nagyon tetszett, sok szinonimával elkerüli a gyakori ismétléseket a szavak vonatkozásában, ami gondolom nem kizárólag a magyar fordításnak köszönhető, amely nem sikerült rosszul jelen esetben.
A sznobizmus is áthatja a történetet, azonban ahelyett, hogy unalmassá tenné a történéseket inkább remekül belesimul és kiemeli azt.
További pozitívum, hogy izgalmas tájakra és gasztronómiai utazásra is visz minket az író a történet mellett a kultúra is nagy hangsúlyt kapott, ezért is kimondottan szerettem olvasni ezt a könyvet.
Az is nagyon tetszett, hogy olvasás során nem kellett kínai nevekkel bajlódni, hanem angol neveket használta a szerző, így könnyebb volt követni, hogy ki kicsoda. Emellett a lábjegyzetek és családfa is sokat segítettek a szleng megértésében, amelyek használata adott egyfajta pluszt a stílushoz.
Összegezve:
Összegezve:
A Kőgazdag ázsiaiak szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány is, nem egy sztereotípiát vett fel, amire rá is erősít az író. Üdítően hatott, hogy ezt a chick lit-et nem női író jegyzi, hanem egy olyan férfi, aki éveken át belelátott Ázsia luxusvilágába, és tudott hozni egy minőségben és stílusban is szórakoztató, olvasmányos írást. Nem is csoda, hogy tovább is gondolta, és nem állt meg egészen további két részig, a Kőgazdag barátnő; Kőgazdag problémák című kötetekig, amelyek hamarosan itthon is megjelennek, tehát nem maradunk folytatás nélkül. Egyetlen negatívum az volt, hogy néha túl bő lére voltak engedve a részletek, néhol enyhe túlgondolásokat, túlzott aprólékosságot éreztem.
A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!
A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése