Alex Donovici: Csudi, a pacsirta - A lehetetlen csak egy szó

Fülszöveg: Hallottatok valaha Csudiról, a kis erdei pacsirta fiókáról, aki megtanulta az emberek nyelvét, hogy megmentse az erdőt? Ha elolvassátok ezt a könyvet, megismerhetitek Csudit és találkozhattok fantasztikus barátaival.

A bölcs bagollyal, Ség hollóval, aki legyőzi a félelmét, Villámgyors úrral, a csigával, aki egész könyvtárat hord a hátán, és a bátor, jószívű Csudinak még egyéb barátaival, akiktől rengeteg mindet tanulhatunk. Például azt, hogy milyen fontos sohasem ítélkezni a külsőségek alapján, a végsőkig bízni önmagunkban, és hogy még akkor se veszítsük el a reményt, amikor kilátástalan helyzetbe kerülünk. 

Ha eljönnétek hozzánk vendégségbe szinte az egész házban – a lépcsőn, a polcokon, asztalokon, sőt még a konyhában megbújva – találhatnátok gyermekkönyveket. Mostanában egyre több és több mese kerül elő, köszönhető ez annak, hogy a suliban tanultak alapján a kislányomnak egyre érdekesebbé válik a mesék és a betűk világa. Még eddig az esetek döntő többségében én választottam ki az olvasmányokat, mostanra legtöbbször a háttérben maradok, és ő választja ki, hogy melyik mese legyen a soron következő.

Azért bevallom, sokszor dönt még a borító alapján, de egyre többször az illusztráció is fontos szerepet kap, illetve a fülszöveget is fel kell, olvasnom vagy el kell mondanom, hogy miről szól az adott könyv, hogy megfontolt döntést hozhasson. Néha ez rövid időt vesz igénybe, néha kicsit hosszabb ideig is elnyújtja. Mindenesetre én nagyon boldog vagyok, hogy lassan, de biztosan sikerül olvasóvá nevelni.

Csudi a pacsirta esetében nagyon gyorsan meghozta a döntést, a borítón lévő kismadár szerinte vicces, így biztos a mese is az lesz, a könyvben lévő nagyobb illusztrációk pedig végképp meggyőzték, így egyik este belevágtunk a kalandokba Csudival.

Térjünk is rá, hogy miért szeretném a figyelmetekbe ajánlani a Móra Kiadó színes meséjét, ami ezúttal az 5+ korosztálynak nyújt mesés kalandokat.

A pacsirták énekével indulnak Csudi, a kis pacsirtalány napjai, amit rögtön az első meséből megtudunk, hiszen a kötet két történetet is magában foglal. Csudi életét már egészen tojáslakó korától kezdve látjuk magunk előtt. Az első részben Csudi és szűkebb környezete kapja a főszerepet. Igazi kis kíváncsi, a társaihoz képest hátrányosabb testi adottságokkal rendelkező vidám madárfiókát ismerhetünk meg. S, bár hiányzik a szárnya ez cseppet sem szegi kedvét, hogy az erődlakók között megtalálja a helyét és mindenről kérdezgesse az anyukáját. A világ szép lassan kezd kitárulni előtte.

Ami számomra mindig pozitívumként jelenik meg az az, hogy a mese szenzitív témákat is érint, amivel a gyermekeknek már korán érdemes megismerkedniük és a legjobb lehetőség erre egy aranyos mese. Olyan fontos témák sorakoznak fel a mesében, mint a barátság, a kitartás, bizalom, az összetartás és az élővilág megóvása.

Szerettem azt, ahogy a két mese egymásra épülve kalauzolja az olvasót a születéstől az önállósodás felé. Abszolút az adott korosztály igényeire szabta az író a mesét.

Kedvenc karakterem a vegetáriánus bagoly, aki naná, hogy bölcs, de tetszik, hogy meg merte jeleníteni az író, hogy az alapjában húsevő madár simán lehet vegetáriánus, mert a mese és a mai kor igényei ezt elbírják.

Egyedül az volt számomra kicsit furcsa, hogy annak ellenére, hogy a pacsirták valóban magukra hagyják a csemetéiket ez a mesében is ilyen formában, kicsit talán nyersen megjelent. A kis olvasók nem biztos, hogy elegendő magyarázatot kaptak az elhagyás témájában.

A mese mindazonáltal nagyon kedves, érdekes és tanulságos. Megmutatja a gyerekeknek, hogy attól még lehet valaki ügyes, tájékozott és tettre kész, hogy valamilyen fogyatékossággal él. Ez a mese megmutatja a gyerekeknek, hogy lehetetlen márpedig nincs és fontos az elfogadás.

Kedvelhető karakterek, kedves, a mai kor igényeinek megfelelő illusztrációk és kellemes betűméret jellemző a kötetre.  

Összességében szívből ajánlom ezt a kiadványt, ami egy mesesorozat része. Legközelebb Csudi, a pacsirta – A tél megmentése című történetet olvashatjuk majd, reményeim szerint stílusosan, egy szép havas napon. 

A könyvet köszönöm a Móra Könyvkiadónak!