Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház

 Fülszöveg: Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.

A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

Karácsonyi ajándékként kaptam meg az írónő új regényét, ami egy igazi téli cozy fantasy, telis-tele beszélő növényekkel, szárnyas macskával, megannyi kedves szereplővel és természetesen egy jó adag mágiával. 

A történet a Bűbájok boltja folytatása, de teljesen önállóan is olvasható, hurrá, mert én pont kimaradtam az első részből. 

Terlu Perna - aki korábban könyvtáros volt a mágia fővárosában - egy elvarázsolt, üvegházakkal teli szigeten ébred  szoborszerű létezéséből, amibe a tiltott mágia használat miatt kirótt büntetése miatt száműzték és ezzel örök magányra kárhoztatták. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően a szigeten a magány helyett megannyi mágiával és Yarrow-val, a hely egyetlen lakójával, a magányos kertésszel találkozik. A rideg, téli környezetben az elvarázsolt üvegházak hoznak varázslatot és melegséget, ami lassan az olvasó és a szereplők szívét is megmelengetik.

  A történet tökéletes vetülete a szeretetnek, a kitartásnak, az újrakezdésnek, a barátságnak és az emberi kapcsolatok fontosságának, de a félelmek is gyönyörűen beépülnek ebbe az elvarázsolt történetbe. A regény lassan építkezik, néha azt is éreztem, hogy túlságosan lassan bontakozik ki az írónő által megálmodott csodavilág, maga az elvarázsolt sziget, ahol bármi lehetséges. Ezáltal, hogy lassan épül fel a történet a szereplőket és belső gondolataikat is nagyon lassan, de mindenre kiterjedően ismerjük meg. 

Tetszett, hogy nem voltak eget és földet megrázó fordulatok (nem illett volna ebbe a világba), de az érzelmi erő egyszerűen átható és letaglózó volt az olvasás során, ezért lett kedvencem ez a meseszerű fantasy történet. 

Szerettem, hogy magában hordozza az otthon melegét, a létezés apró rezdüléseit, az érzelmek sokszínűségét, fontosságát, legyen szó földi halandókról vagy éppen elvarázsolt élőlényekről.

Ez a történet egy melengető gyógyír a léleknek, főleg ebben a téli időben, bekuckózva kívánni sem tudtam volna kellemesebb évindító olvasmányt Terlu és Yarrow történeténél. 

Apropó, el ne felejtsem Smaragord-t, a szárnyas macskát, akiről muszáj beszélnem, mert ellopta a történetet, minden egyes megmozdulása cinikus, de mégis édes, például az, ahogy üldözi az apró sárkányokat vagy az, ahogy bebújik a takaró alá és várja Terlu-t, értitek, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. 

Szívből ajánlom mindenkinek, aki élete során csak egyszer is ragaszkodott növényhez vagy állathoz és most a lelke vágyik némi  romantikával átitatott varázslatra is.

Azt gondolom, hogy a magányból kialakuló remény mintapéldája ez a történet, nálam abszolút kedvenc cozy fantasy lett.

Kőrös András: A szerelmes lelkész (Szadai történet 1.)

 

Fülszöveg: A szerelmes lelkész történetét a valóság ihlette, Kőrös András kiváló érzékkel keveri benne a történelmi hűséget az érzelmekkel, a személyes érintettséget a regényes fantáziával. A lebilincselő história nemcsak egy helytörténeti anekdota. Annál sokkal több: hitről, barátságról, veszteségről, szerelemről szól.” – Bauer Barbara

1871-et írunk. Tamássy István, a fiatal kálvinista lelkész fel van háborodva.

Az új népiskolába katolikus tanítót hívott a gróf úr!

Hogyan terelje be a kálvinista falu gyermekeit így az iskolába?

A magas, széles vállú Istvánnak nem elég bosszúság ez, még az összecsapott kaptárakkal is meggyűlik a baja. Ugyanis lelkészi hivatása mellett vállalkozó: egy méhészet társtulajdonosa.

És talán nem is az új tanító hite a legfőbb gondja.

István gyönyörű felesége, Izabella egy kiadós veszekedést követően hazautazik szüleihez. Szerelmi házasság volt az övék, de az úri viszonyokhoz szokott fiatalasszony nem találja helyét a falusi környezetben, hiába nemesi származású maga István is. A hirtelen haragú férfi és a törékeny, fiatal lány…

István mivel győzze meg, hogy térjen haza?

A szerelmes lelkész körül gyűlnek a viharfelhők. A falu életében egyre nagyobb gondot okoznak a pápista tanító, Gyurász Ferenc módszerei. A konfliktus elkerülhetetlen a két férfi között.

Vagy István mégiscsak barátra lel a bajban?

A háromkötetes regény helyszíne Szada, a gödöllői koronauradalom szomszédságában fekvő falu. A helytörténeti és életrajzi ihletésű sorozat valódi helyszíneken játszódik, alapja a szerző kutatásai során felbukkant valós személyek igaz története.

Szada, 1871., a világi élet lassan bekúszik a falvakba, de a vallások közti felszültség még továbbra is hangsúlyosan jelenik meg az egyszerű vidéki emberek lelkében, ami az oktatást sem kíméli. Hiába áll már a népiskola és kötik a szabályok az iskoláztatást, az emberek bizalmatlanok. Amikor a gróf hívására megérkezik a katolikus tanító, Gyurász Ferenc a falu megszokott mindennapjai felbolydulnak, még a fiatal kálvinista lelkész, Tamássy István is nehezen fogadja el az új tanítót, így a helyzet megoldást kíván. István az új tanítóval kapcsolatos ellentéstes érzelmei mellett küzd a mindennapok kihívásaival és a saját házassága is komoly veszélybe kerül, ezért nehéz döntéseket kell meghoznia, de leginkább a saját lelkében kell nyugalomra lelnie.

Kőrös András gyönyörűen bánik a szavakkal, megindítóan, de ahol kell keményen és teljesen korhű stílusban. A regény alapját valós történelmi események, személyek adják, az író pedig felépítette rá ezt a csodálatos paraszti világot, ahol az olvasó érzi, hogy ott lüktet a régmúlt és minden szónak súlya van. A karakterek nagyon jól kidolgozottak, szinte el tudjuk képzelni Tamássy Istvánt, amint a lelkészi hivatást gyakorolja, esetleg éppen a falusiakat rója meg, a rá jellemző szigorral vagy éppen amikor járja a környéket, miközben a feleségével kapcsolatos érzelmek feszítik szét a lelkét.

A történet két idősíkja pedig nagyon sok plusz információt, kiváló korrajzot nyújt az olvasónak, amitől nagyon jól bele tudunk helyezkedni ebbe a kicsit sem könnyed korszakba. Az olvasás során szinte érezni az egyszerű házakból sugárzó melegséget, a széne illatát és a környezetből áradó életet.

 Ebben a könyvben mindennek helye és létjogosultsága van, varázslat a szavakkal az, ahogy a különböző életutatk a szemünk előtt bontakoznak ki.

 

A regény végén pedig ott az a várakozást keltő történés, amitől izgatottan várjuk, hogy újra ott legyünk Szadán Istvánnal, Ferenccel és a kis közösséggel.

Otóber 1-jén érkezik a Falusi tanító, amit én már nagyon várok. 

Egy kis plusz: amennyiben a @knwkiado oldaláról rendelitek meg a regényt, 2 meglepetésboríték is lapul majd a könyvetekben. 

A könyvet köszönöm a KNW Kiadónak!

Orosz Bettina: Az útitárs

 

Fülszöveg: Egy utazás. Két idegen. Egy titok, ami mindent megváltoztat. Kiss Izabella és Farkas Emma gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátnők, akik a világot járják, és közös közösségi média oldalukon osztják meg élményeiket egyre növekvő követőtáborukkal. Amikor azonban Emma váratlanul lemondja az olaszországi útjukat, a szponzoráció megmentéséért Bella kénytelen egy ismeretlennel elutazni – a sorsolás nyertesével: Fodor Mátéval. Máté zárkózott, cinikus fiú, akit titkok vesznek körül, és akivel Bellának már korábban is volt konfliktusa. A közös utazás nehezen indul, a bizalom messze van, a feszültség kézzelfogható. De Olaszország napfényes utcái és az együtt átélt kalandok lassan ledöntik a falaikat. Ahogy Bella megismeri a fiú mögött rejlő érzékeny lelket, saját démonjaival is kénytelen szembenézni – az apjával való kapcsolat, az elvárások nyomása, és az örökös harc a boldogságért. Máté titka azonban, amely végül napvilágra kerül, újra mindent felborít. Képes-e a szív megbocsátani? Vajon a bizalom újraépíthető, ha egyszer összetört? Orosz Bettina Az útitárs című regénye egy érzelmekkel teli, fájdalmasan szép történet önismeretről, megbocsátásról és arról, hogy néha épp egy ismeretlen vezet el önmagunkhoz.

MEGJELENÉS: SZEPTEMBER 25. 

Az a megtiszteltetés ért, hogy előolvasója lehettem Orosz Bettina, Az útitárs című romantikus regényének.

A történet középpontjában Bella és Máté állnak, akik fiatalok, szabadok és mégis sok akadályt gördít a sors kettejük kapcsolata elé. 

A történetüket váltott szemszögből ismerjük meg, így 30 fejezeten át izgulhatunk a nagyon is szimpatikus szereplőkért. Egy váratlan megismerkedés és utazás a fő szál, de természetesen némi intrika és szuper mellékszereplők adják meg a történet frissességét és izgalmát. 

Szerettem váltott szemszögből olvasni a regényt, úgy érzem, hogy ezáltal Bella és Máté is közel tudott kerülni hozzám. Bella kicsit introvertált személyisgé, aki szereti a könyveket, az utazást és a barátaival töltött időt. Igazi kedves, a lány a szomszédból típus, aki számomra mindig hozza, hogy lelkileg is tudok azonosulni a karakterrel. Az nagyon kellemes volt, hogy kicsit én is kicsit újra átélhettem az egyetemi élet szépségeit és nehézségeit. Ezek azok az évek, amikor már sem gyerekek, sem felnőttek nem vagyunk, miénk a világ, de érzelmileg nagyon meg tudunk élni dolgokat. Ezt az érzést nagyon jól hozta az írónő. 

A párbeszédek hol csipkelődő, hol kedvesen romantikus hangvételűek, de sosem unalmasak, ez is szerintem a regény egyik nagy erőssége. Szeretem azt, amikor egy regény a párbeszédek visznek előre és a leírások pedig kiegészítőként megadják a regény hangulatát. Ezzel sem volt semmi probléma, pont jók voltak számomra a párbeszéd és leíró részek aránya, nem volt túlírva és ez mindenképpen  nagyon pozitív.

Tetszett, hogy csodás helyekre utaztak, amiből mi is kis ízelítőt kaptunk, de csak pont annyit, hogy ne vigye el a fókuszt a szereplők közötti kémiáról. A megismerkedésüktől kezdve izzott a levegő a két fiatal között, szerintem Betti pont eltalálta azt az egyensúlyt, amitől nem vált túlzóvá a romantikus szál, hanem pont élvezhető volt a történet szempontjából. 

Emmát is nagyon bírtam, igazi friss jelenség volt, talán egy picit többet szerettem volna a karakterből, mert Ő is nagyon vidám jelenség volt. Szívesen olvasnám Emma történetét, akár egy külön regényben is.

Ami még egyértelműen a regény pozitív része, hogy tudott kicsit mélyebb érzéseket is karcolgatni, mint a családi dinamika, szülő-gyermek konfliktust, így a romantika mellett kicsit komolyabb témák is előkerültek, ami számomra mindig pluszt tud adni egy történethez. 

Az Olasz városok pedig a szívemnek kedvesek voltak, szerettem a szereplőkkel kalandozni Velencétől Capri csodás tájaiig.

A történet vége pedig az utószóval került megkoronázása, szeretem, amikor a szereplők utóéletébe is pici betekintést kapunk, számomra minden esetben megnyugtató lezárása egy alapvetően is kellemes történetnek. 

Léleksimogató történet a romantika és az utazás kedvelőinek. 

Szívből ajánlom ezt a friss hangvételű, kedvesen romantikus, de ugyanakkor mélyebb gondolatokat is tartalmazó regényt. 

A könyv szeptember 25-től elérhető a Legendarium Kiadó webshopjában.

Palotás Petra: Kékestető

1932-ben, ​közvetlenül a Mátrafürdői szanatórium megépítése után Kékestetőn megnyitja kapuit az ország első gyógyszállója. Bár a hotel elsősorban a jómódú vendégeknek kínál kezeléseket, váratlan eseményeknek köszönhetően Ilka, a gyári munkás Miklós lánya is elutazhat a Mátrába, gyógyírt keresve a több éve tartó nehézlégzésére és köhögési rohamaira.

A 17 esztendős gimnazista lány itt ismerkedik meg Bálinttal, az első világháborúban megsérült katonatiszttel, Erzsivel, a Gyöngyösről származó ápolónővel, Otíliával, a szintén betegeskedő, idős dívával és még jó pár pácienssel, akikkel néhány hétre összefonódik az életük.

Álmok, félelmek, vágyak találkoznak a háromszintes épület folyosóin és az erdő hólepte, az égbe kapaszkodó fái alatt. Ki milyen titkot hozott magával a havas hegycsúcsra, mekkora veszélyt jelentenek az épület körül ólálkodó farkasok és az éjjelente felbukkanó sötét alak? Ki hagyhatja el gyógyultan az intézetet, és ki az, akit nem tudnak megmenteni a kezelések?

Palotás Petra, a történelmi-romantikus regények népszerű írónőjének páratlan hangulatú, zárt világban játszódó története egy különleges időutazásra invitálja az olvasót.

Eredeti megjelenés éve: 2024

 Szeretnék egy különleges, téli hangulatú és varázslatos kötetet.

Palotás Petra már több alkalommal elandalított, megnevettetett és megrikatott az írásaival, de a kékestetői gyógyszálló krónikája egyszerűen egy varázslatos mese betegségről, gyógyulásról, szeretetről, szerelemről és emberi kapcsolatokról.

Petra egyszerűen olyan szépen használja a magyar nyelvet, hogy úgy éreztem, én magam is ott vagyok 1932-ben a szereplőkkel, akikkel együtt sírtam és nevettem pár napig.

A karakterek kidolgozottak, sokszínűek és igazán szerethetők. Talán Irma karaktere került hozzám a legközelebb, mert annak ellenére, hogy nem köré épült a fő cselekményszál mégis tele volt élettel, történettel és mesélnivalóval. 

Ilka pedig egy olyan kiskamasz, aki akár a mai korban is élhetne, hiszen a problémák hasonlóak voltak az 1930-as években, mint napjainkban. A belső vívódások, a kamaszkori démonok és gyermeki gondolatok még mind-mind a szereplő sajátjai voltak. Igazán kedves és szerethető főszereplője volt a regénynek. 

Igazi emberi sorsok léptek ki a lapokról, ami igazán tetszett az olvasás során. 

Minden karakter mesél az olvasónak és csodásan gömbölyödik a cselekményszál, ahogy magával a kezeléssel halad az idő. Emberi kapcsolatok alakulnak és fonódnak egymásba.

Az olvasás során megszűnt a külvilág és ahogy befejeztem a történetet valamilyen emelkedett hangulat szállt meg, de ugyanúgy némi ürességet is éreztem, hogy véget ért ez a csodás utazás a számomra kedves szereplőkkel és ismerős helyszínekkel.

Amennyiben idén karácsonykor csak egyetlen könyvet ajánlhatnák Nektek, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy a Kékestető című csodakönyv lenne az. Javaslom, hogy Ti fizikai példányt válasszatok már elsőre, mert szerintem miután elolvastátok a könyvet Ti is szeretnétek a polcotokon tudni, hogy jövő télen vagy évek múlva is újra tudjátok olvasni. 

A romantikát és az irodalmat kedvelő olvasóknak csodás utazás lesz ez a könyv időben és térben, szerelemben és bánatban. Csak ajánlani tudom!

A könyv az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg.

Riley Sager: Már csak egy maradt

Fülszöveg: „TIZENHÉT ÉVES VOLT, SZINTE GYEREK, KISHÚGÁT KÖTÉLLEL GYILKOLTA MEG.” Így kezdődik az a gyerekvers, amelyről ma már sokan nem tudják, honnan származik. De 1929-ben a Hope család kegyetlen lemészárlása sokkolta Amerikát. A rendőrség azóta sem jött rá, ki követte el. Az egyetlen túlélő Lenora volt, a család kamaszlánya. Ám mindig is tagadta, hogy ő tette volna. Az elmúlt 50 év alatt senkinek se volt hajlandó beszélni a tragédiáról, és ki sem lépett az elátkozott, düledező villából.

„APJA TESTÉT KÉSSEL SZURKÁLTA SZÉT, ELVETTE ANYJA BOLDOG ÉLETÉT.” Lenora mostanra már idős, tolószékes asszony. A legutóbbi agyvérzése óta megnémult, és csupán egy írógép segítségével képes kommunikálni. Amikor új ápolónő érkezik hozzá, az egyik éjjel váratlanul lekopogja az írógépen, hogy mindent el szeretne mondani. És ahogy egyre több részlet kiderül a véres tragédiáról, az ápolónő elbizonytalanodik: vajon mennyire veszélyes Lenora, ez a látszólag törékeny, idős asszony?

Riley Sager-rel az ismerkedést a sokak által kedvelt, Várj, amíg sötét lesz gótikus jegyeket hordozó, de ütős pszicho-thriller regényével kezdtem. Ennél a könyvnél úgy voltam vele, hogy az írónak azt a magas lécet nehéz lesz ismét megugrania, de azt kell mondanom, hogy sikerült.  

Nem csalódtam a Már csak egy maradt thrillerben sem, annak ellenére, hogy ez számomra kevésbé hozta a rettegés érzését, sokkal inkább a pszichére ható írás volt, ahol senki sem az, akinek látszik és ezt már egészen a regény elejétől erőteljesen lehet is érezni. 

Ennek a gótikus jegyekkel átszőtt történetnek Kit McDeere áll a középpontjában, aki lényegében otthon ápolja az ágyhoz kötött betegeket és az ügynöksége ezúttal egy hírhedt beteghez, Lenora Hope-hoz közvetíti ki, akiről az a hír járja, hogy 1929-ben brutálisan végzett a családjával. Mivel Kit korábban szakmai hibát követett el, ezért nem igazán volt lehetősége válogatni a megbízások között, így beköltözött a szikla szélén omladozó kúriába, a Hope's End-be. 

Egy olyan házba került, ami már csak a megjelenésével is felborzolja az idegeket, Lenora hatása alól pedig Kit sem tudja kivonni magát, folyton ismétlődik a fejében a Lenoráról szóló gyilkos dalocska, aminek ő maga sem tudja eldönteni, hogy adjon-e hitelt és van-e oka félni az ápoltjától és a ház többi lakójától. 1983-ban, amikor a történetünk játszódik Lenora többszörös agyvérzés miatt csak a bal kezét tudja mozgatni, amivel elkezd Kit-tel kommunikálni egy írógép segítségével, így az időben ugrálva, szép lassan kibontakozik előttünk Lenora családjának sötét és véres múltja. Eközben a házban is furcsa dolgok történnek, Kit-nek pedig döntenie kell, hogy marad és végére jár ennek a különös családi rejtélynek vagy feladja és visszatér a mogorva apja házába.

Kit karaktere igazán erős és logikus gondolkodású. Annak ellenére bízik az ösztöneiben, hogy a körülmények teljesen másfelé terelik. Végre egy olyan karakter, aki nem mond teljesen ellent a logikus gondolkodásnak. Nekem egyértelműen egy szimpatikus női karaktert mutatott be az író, akinek a gondolkodásmódja közel állt hozzám. 

Riley Sager ezúttal is olyan atmoszférát teremtett meg a tengerparti sziklaszirten magányosan omladozó Hope's End-del, hogy a hideg futkos az ember hátán, amikor a morajlások egyre közelebb érnek a házhoz és lakóihoz, szinte hallani lehet a ház rezdüléseit és sóhaját. A leírások mind a házról, mind annak lakóiról élénkek és kísértetiesek, minden és mindenki rejtőzködik és fél ebben az ódon épületben. Szerettem ezt a hangulatot és szinte úgy éreztem az olvasás során, hogy én is ott vagyok a ferde falak között, az árnyas szobákban, ahol a víz és a szél tombolása áttör a falakon. 

Számomra tehát a történet erősségei egyértelműen a leíró részek voltak és a váltott szemszögből történő történetmesélés, ami jelen esetben az írógépes megoldással és hirtelen váltásokkal  nagyon jól sikerült. 

A fordulatok pedig számolatlanul értek az olvasás során, amikor azt hittem, hogy egy szál el van varrva kiderült, hogy távolról sem, maximum még egy hurok keletkezett a történetben. Az író egyszerűen az utolsó pillanatig tudta fokozni a feszültséget és folyamatos meglepetéseket okozott. 

A regény pedig ezúttal remek lezárást kapott, a megszokottól merőben eltérőt és szokatlant, egyáltalán nem olyat, mint amit az előzmények alapján vártam volna. Azt is szerettem a történetben, hogy a hangulatokat is manipulatívan tudta változtatni az író, ami nagy hatással volt rám az olvasás során és a végén is. 

Lényegében teljesen elégedett vagyok, izgalmas, fordulatokkal és titkokkal teli olvasási élményt kaptam. 

Patkó Ágnes: Halálos rozé (Szekszárdi vörös 1.)

Fülszöveg: Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.

A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.

Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes. 

Kit kínálhatok meg egy kellemes, hűvös rozéval?

Természetesen ezúttal sem alkoholizálásra adtam a fejemet, hanem @patkoagnesiro Halálos rozé című sorozatának, a Szekszárdi vörösnek az első részét olvastam el.

Nézzük is pontokban, hogy miért és kinek ajánlom a regényt:

- Elsősorban Agatha Christie és a cozy mystery műfaján edződött és kedvelő olvasóknak, mert bizony ez a regény a műfajok tökéletes keveréke;

- Másodsorban a gasztronómia, azon belül is a borászati ágazatot kedvelő olvasóknak, laikuskén pár szakszóval én magam is gazdagodtam;

- A helyszínválasztás izgalmas, korábban még nem került krimi középpontjába Szekszárd és környéke (legalábbis nekem első olvasásom a környékről és bizony, nagyon megkedveltem a várost és lakóit);

- Ha szeretitek a kicsit lassabban haladó, de gyanúsítottakkal teli történeteket és a kisvárosi közösségek mindennapjait megelevenítő leírásokat, kitekintéseket;

- Az írónőnek kellemes az elbeszélő stílusa, látszik, hogy törekedett a karakterek konzekvens felépítésére és bemutatására, amennyiben néhány ismétlődő motívumot legközelebb kivált egy-egy pörgősebb résszel én máris az egyik legnagyobb rajongójává fogok válni. Azt hiszem megtaláltam az angol Agatha Raisin magyar változatát, ami azért nem kis dolog.

- Szintén ajánlom azon olvasóknak, akik már unják a gyenge női karaktereket, mert Renáta bizony irányítja az életét és pitbull módjára ragaszkodik a saját csontjához, akarom mondani igazához, ami nekem nagyon szimpatikussá tette a karaktert; Emellett a mellékszereplőkben is van potenciál.

- A téli hideg és a kisváros kellemes, lazulós kikapcsolódást biztosít a téli szünetben, ha hagyjuk, hogy belesüppedjünk a szekszárdi nyomozásba és el tudjuk fogadni, hogy a szereplők nem tocsognak a vérben, hanem egyszerűen haladnak a megoldás irányába;

Végezetül: Hát, kérem szépen! (ejnye, háttal nem kezdünk mondatot, de itt most kiáltott érte az a hát!). A vége, nem árulom el, de már alig várom a második részt, hogy megtudjam, hogy mit láttak a szereplők az utolsó pont után! Tudom, aki kíváncsi, de mikor is lesz folytatás, kedves Ágnes?

Rachel Burton: Könyvesbolti karácsony

Idén nagy kedvem van karácsonyi témájú könyveket olvasni, így szeretnék ajánlani egy olyan olvasmányt, ami engem igazán meglepett és kellemes olvasási élménnyel ajándékozott meg. Tavaly decemberben ez a regény volt a NIOK (Nincs Időm Olvasni kihívás) közös könyve. Még akkor decemberben abszolváltam is az olvasást (az elsőt, amit időben sikerült elolvasnom a kihívás részeként), de csak most hozom az ajánlót, hogy aki lemaradt róla az ne habozzon tovább és a karácsonyi hangolódás jegyében kedvet kapjon elolvasni a regényt. 

Egy könnyed, habos kis karácsonyi regényt vártam a borító alapján, rajta a cuki tacsival, de ennél sokkal mélyebb, érzelmesebb és felemelőbb olvasmányt kaptam. 

Megan Taylor több, mint három éve eltemetkezett a kis családi könyvesboltjukban, York-ban, ahol édesanyja támogatásával vezeti az üzletet és próbál elbújni az elől, ami elől igazából nincs menekvés, a gyász elől. Egészen jól sikerül kizárnia a külvilágot, amíg egy karácsonyi könyvbemutatót nem rendeznek a könyvesboltban a bestseller írónak,  Xander Stone-nak. A találkozásuk nem indul éppen felhőtlenül, de kiderül, hogy a gyász összeköti kettőjüket, majd elindul köztük egy olyan folyamat, amire egyikőjük sem számított és nem is tudják, hogy hova fog vezetni. A regény végére kiderül, hogy Megan-nek sikerül-e megmenteni  a könyvesboltot mielőtt csődbe menne és megnyílik-e Xander előtt, illetve a másik nagy kérdés, hogy Xander is közel engedi-e magához Megan-t azok után, hogy úgy gondolja, hogy elárulta őt. El kell dönteniük, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni és mi az, amit el kell engedni egy életre. 

Két megtört lélek egymásra találását és megnyílását követhetjük végig Megan és Xander karakterein keresztül. A két szereplő fejlődése és felépülésének egy nagyon szép története ez, igazi romantikus, rózsaszín hangulati elemek becsempészésével. A romantika és a gyászfeldolgozás az, ami leginkább tapintható az olvasás során. Elemi erővel sújtja a karaktereket a múltjuk és folyamatosan saját magukat szorítják korlátok közé, ami a regény fő vonalát jeleni. Hiába az a támogató közeg, amely a szereplőket körülveszi, nekik mégis egymásra volt szükségük ahhoz, hogy újra úgy érezzék, hogy élnek.

Azt is nagyon kedveltem, hogy két olyan karakter állt a regény középpontjában, akiknek fontos az irodalom és ezáltal sok, leginkább romantikus irodalmi utalást is találhatunk a regényben. Érdekes volt látni, hogy mindkettőjüknél más a gyászfeldolgozás és más fázisoknál tartanak, de mégis tudnak segíteni egymásnak az elengedésben. 

A mellékszereplők nagyon jól illettek a történetbe, kedveltem őket és tetszett, hogy előrelendítették az eseményeket, amikor már úgy éreztük, hogy elakadt valami a szereplők között és kezd elcsúszni a történet. Ezt az elcsúszást, leginkább azért éreztem, mert kezdett nem működni a kémia Megan és Xander között, de ilyenkor jött valaki és előre mozdította a történetet. 

Imádtam, hogy az írónő a tacsit nem a női karakterhez társította, így aranyos volt ahogy mindig a férfi karakter mellett jelent meg, picit lágyította a karakter marconaságát, ami eleinte talán még kicsit zavaró is volt Xander tekintetében. 

A helyszínválasztás pedig nem is sikerülhetett volna jobban, hiszen egy könyvesboltban járunk, ahol a karácsonyra készülnek és még egy régensség kori összejövetelt is rendeznek a könyvklub részére, ami több vicces szituációhoz vezet, ezek a részek vidám színfoltok voltak az egyébként komolyabb témák mellett. 

A gyász mellett megjelenik a szülő-gyermek viszony, a baráti és munkakapcsolatok fontossága is. Nagyon tetszett az, ahogy az írónő a vidám és szomorú témák között megtalálta azt a törékeny egyensúlyt, amitől az olvasás kellemes tudott maradni és nem lépte át azt a határt, amikor már nyomasztóvá válik egy történet.

Egy romantikus regény mélyebb gondolatokkal, ami elandalít, elgondolkodtat és kikapcsol, ráadásul a karácsonyi hangulatot is szépen tudja hozni. A romantika és a könyvillatú olvasmányok kedvelőinek szívből ajánlom karácsonyra ezt a kötetet. 

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy hóvihar. Egy idegen. Egy szikra. A tökéletes szerelmi történet kezdete… vagy mégsem?

A könyvesboltot vezető Megan Taylor tudja, hogy az élet néha igencsak zűrös és bonyolult. A fiatalon özveggyé lett nő számára az elmúlt néhány év kétséget sem hagyott efelől. A festői Yorkba költözött, hogy új életet kezdjen, de csak még inkább elzárkózott a világ elől.

Úgy tűnik azonban, a díjnyertes író, Xander Stone megadja számára a kezdő lökést. Szó szerint. Egy élelmiszerboltban ugyanis egyenesen a bokájára tolja a bevásárlókocsiját, majd később nem átallja Megan könyves ízlését kritizálni. A nő szívesen helyretenné ezt az arrogáns, gőgös – és őrülten szexi – idegent, ám kiderül, épp az ő könyvesboltjában tartja majd az új könyve bemutatóját még karácsony előtt.

Megan már épp előmerészkedne a csigaházából, hogy ismét megtanulja élvezni az életet, amikor kiderül: az újbóli szerelembe esés nem egészen úgy alakul, mint a könyvek lapjain.

Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Fülszöveg: Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk. 

Janikovszky Éva történeteit bárhol, bármikor tudom olvasni, az írónő írásai közül mindegyik igazi szeretetbomba a léleknek. 

Valahogy mégis a Már iskolás vagyok című történet áll hozzám a legközelebb. A kötet 1983-ban látott napvilágot és én még emlékszem arra, hogy anyukám nekem is felolvasta a könyvet mielőtt elindultam az első osztályba. 

Idén pedig engem ért az öröm, hogy én olvashattam fel a kislányomnak, aki idén kezdte az iskolát.

Valljuk be, hogy a gyermekek és mi, szülők is egyaránt félve nézünk az első nap elé az új iskolában. Ilyenkor minden és mindenki új, a helyzet is csupa izgalommal és félelemmel teli. Ehhez szerintem mindig jókor jön egy olyan írás, ami mindenkiben feloldja a feszültségeket. Hol volt még a 80-as években, hogy pszichológiai szempontok szerint mélyrehatóan vizsgálták volna a meséket, a  gyermekekre gyakorolt hatását és a félelemoldásban játszott szerepüket, talán csak pedzegették ezt a témát, de széles körben még biztosan nem jutott el a szülőkig, olvasókig. Ma már tudjuk, hogy mit jelent a gyermeki léleknek egy-egy jókor felolvasott mese. A félelemoldás Janikovszky Éva írásaiban teljesen természetesen jön és hat a gyermekek lelkivilágára, az ösztönös mesélés és történetvezetés az, amitől az írónő írásai egytől egyig kis csodák és kiváló felszültségoldók. 

A történet egyszerű, szórakoztató és minden gyermek könnyedén tud azonosulni a kis szereplőkkel. Aranyosak és abszolút kedvelhetőek a karakterek. Pöszke is édes kis óvodás, aki nem igazán vágyik a nagyok világába, jó neki az óvoda, de ahogy megkapja Danitól az iskolatáskát már egyből ostromolja is a kérdéseivel. Danit is megkedveltem, meg persze a többi kis gyermeket is, mert tényleg kortalanok, bármikor olvassuk mindig átjön a kötet mondanivalója. Megállapítható, hogy a gyerekek mindig gyerekek és hasonló dolgok foglalkoztatják őket legyenek bárhol és bármikor a világban. Az olvasás során a kis olvasó is kiderítheti, hogy miért is jó megtanulni írni és olvasni és persze számolni, vagy éppen milyen izgalmas eszközöket használnak az iskolában. 

Ahogy éppen felolvastam a könyvet eszembe jutott, hogy gyermekként mennyire szerettem volna, hogy Dani az én osztálytársam legyen elsőben, azt kívántam bárcsak ismernék valakit az új iskolában. Rákérdeztem és valóban megerősítette anyukám is, hogy volt ilyen irányú óhajom. Érdekes, hogy milyen mélyre raktározott érzéseket hoz fel egy-egy olyan olvasmány, ami gyermekkorunkban  nyomot hagyott bennünk. Ebből is látszik, hogy bizony Janikovszky Éva mélyre ható érzelmeket és érzéseket képes generálni a meséivel, történeteivel. 

Nagyon tetszett az, ahogy Dani végig vezet minket a történeten, érezni, hogy az írónő nagyon tudja, hogy mi zsong a gyermekek fejében, mert ahogy megszólaltatja Danit pont olyan, mint egy 6-7 éves gyermek gondolatainak kivetülése. 

Ez a könyv egy humoros, kedves és vidám íráson keresztül tárja a gyermekek elé az óvoda és az iskola közötti átmeneti időszak örömmel és kötelezettségekkel teli világát. 

Nagyon örülök, hogy a kiadó nem változtatta meg az eredeti illusztrációkat. Réber László rajzai úgy gondolom, hogy utánozhatatlanok, egyszerűségükkel hódítják meg az olvasók szívét. El sem tudnám képzelni ezt a történetet modern rajzokkal, egyszerűen védjegyévé váltak Janikovszky Éva történeteinek Réber László rajzai. 

Ez a kötet generációkon átívelve közvetít értéket, mindegy, hogy a 80-as években vagy a kétezres években olvassuk. Kevés olyan könyvet és írót tudok mondani, mint Janikovszky Éva, aki egészen a gyermekkoromtól ilyen kellemes érzésekkel kísért át a felnőttkorba. A történeteit újra elolvasva pedig már a következő generációt segíti át egy-egy életszakaszon, miközben kiválóan szórakoztat és tanít. Nagyon örülök, hogy ennyi év távlatából ismét a polcunkra került ez a kötet, az biztos, hogy sokáig meg fogjuk őrizni és amikor aktuális csak levesszük a polcról és együtt várjuk az iskolát Danival és barátaival. 

A könyvet köszönöm szépen a Móra Könyvkiadónak! 

Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér

 A We Begin at the End magyarul egy teljesen új címet kapott, Ahol az égbolt véget ér. Azt kell mondanom, hogy a magyar cím sokkal beszédesebb, karakteresebb és figyelemfelkeltőbb, így teljesen megértem a kiadó döntését. Chris Whitaker regénye Könyvelem Csaba #Párakapu kihívásának keretében került a kezembe. Csaba július hónap közös könyvének választotta, de persze lehetőség volt a júniusi vagy augusztusi könyvek közül is választani (további válaszható: Clara Dupont-Monod: Egy közülünk, Jessamine Chan: Jó anyák iskolája). Miután átböngésztem a fülszöveget, végül úgy döntöttem, hogy műfajban és érdeklődési körben ez áll most hozzám a legközelebb, így júliusban el is olvastam. Végül nagyon is örülök, hogy erre a regényre esett a választásom, mert ugyan magamtól nem biztos, hogy elolvastam volna a közeljövőben, de egyértelműen kár lett volna kihagyni.

Nincs jó. Nincs rossz. Csak az élet valahol a kettő között.

Azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt, nagyon is kedvemre való volt a hibái ellenére is. Esténként már nem is tudtam olvasni a regényt, mert általában annyira letaglózott (jó értelemben) már napközben, hogy olyankor kénytelen voltam egy vidámabb történethez nyúlni.

Egy nagyon nehéz, intenzív történetről van szó, halmozottan hátrányos helyzetű karakterekkel, ami minden oldalon kicsit összetöri az ember szívét. Úgy gondolom néha kellenek ezek a mélyebb gondolatokat, sötétebb érzelmeket átadó olvasmányok is, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyi látható és láthatatlan szörnyűség bújik meg a világban. Néha kell egy nagy pofon, hogy értékeljük a saját életünket, azokat az embereket, akik itt vannak velünk. Ez a könyv egy ilyen nagy pofon!

A történet egy korábbi, nevezzük gyilkosságnak hatását kíséri végig, ami generációkon keresztül átívelve változtatja meg egy tengerparti kisváros, Cape Haven lakóinak életét.

A regény középpontjában egy testvérpár, a tizenhárom éves Duchess Day Radley és öccse, Robin állnak, melléjük csatlakozik a városka sheriffje, Walker. Duchess, magát törvényen kívüliként aposztrofálva próbálja meg édesanyja és testvére életét egyengetni, de legalább a felszínen tartani. Ez addig működik is valamennyire, amíg a 30 évvel korábbi események vissza nem köszönnek azáltal, hogy Vincent Kinget kiengedik a börtönből és a sötét folyamatok innentől egyre mélyebbre taszítják a városka lakóit.

Látszólag egy szálon indul a történet, de számtalan mellékszál kerül a képbe, amiből az 500. oldal környékén kezd kibontakozni egy szép, kerek egész történet. Annak ellenére, hogy lassan halad előre a történet mégis végig azt érezni, hogy száguldunk valami felé, ami nem biztos, hogy jó lesz.

Eddig el sem tudtam képzelni, hogy ennyi tragédiát úgy bele lehet sűríteni egyetlen történetbe, hogy ne legyen gyötrelem olvasni, de az írónak mégis sikerült úgy adagolnia, hogy felszültségkeltő legyen és hatni tudjon az érzelmekre.

Duchess karaktere lenyűgöző, drámai és remekül kidolgozott. Annyi féle érzelem árad ebből a kislányból, hogy szinte felfogni is nehéz, de követni is az érzelmi cunamit, ami követi. Hol felnőtt, hol gyerek, hol pedig törvényen kívüli, egyszerűen a harag próbál utat törni a gyermeki érzelmeken át, amit nem könnyű feladat megírni, de ebben a regényben sikerült és mindent vitt. Ha másért nem is (de persze igen), hát Duchess karakteréért mindenképpen megéri végigolvasni az 512 oldalt, mert a végén szárnyal az író, kiváló befejezést kapott a történet, pedig én nem ezt vártam, de mégis nagyon tetszett.

Walker, ő róla nehezebb írni, mert engem több irányba is elvitt a karakter, hol kedveltem, hol idegesített, de összességében mégis azt kell mondanom, hogy érdekes volt és megtaláltam benne azokat a pozitívumokat, amelyek miatt nagyon is illett Duchess karaktere mellé.  Érdekes volta az ő bonyolult kapcsolati hálója, hiszen az összes érintetthez fűzte valamilyen érzelmi viszony és nagyon nehezen tudta feldolgozni még a saját érzelmeit is, amit érezni is lehetett az olvasás során. Ennek ellenére tetszett a fejlődése, útkeresése és embersége.

A mellékszereplőket is nagyon szépen kidolgozta az író, nem lehetett rájuk panasz, Star, Vincent, Drake és a többiek is mindannyian belesimultak a történetbe, elhittem az olvasás során, hogy valóbanélnek és lélegeznek ebben a tengerparti városkában, ahol a fejlődés a bűnnel egyszerre tör utat magának és mindez lenyomatot hagy az emberekben.

Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik nem egy cukormázas véget érő történetre vágynak és olvasás közben meg szeretnék pendíteni az összes húrt a lelkükön. Bizony, erre az olvasási élményre fel kell készülni lelkileg, mert pont elég hosszú ahhoz, hogy lehengereljen, és sokáig velünk maradjon az élmény.

Egy regény a bűnről, barátságról, feloldozásról és a szeretetről. 

Az első negyedév nagy meglepetése

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: „Történelmi ​részletekben bővelkedő, felemelő történet az ellenséges vonalak mögött szövődő barátságról. ” – Kirkus

A második világháború idején egy maroknyi idealista fiatalnak levelet kézbesít a posta, amelyben egy kormányzati cég azt kérdezi tőlük, hajlandóak lennének-e szolgálni a hazájukat. A nagyon különböző háttérrel rendelkező férfiak és nők – német származású texasi edző, francia anya és gazdag amerikai üzletember fia, szerény körülmények közt élő horgász, az emberekből kiábrándult divattervezőnő és a szépséges párbajtőröző – mindannyian igent mondanak a felkérésre, de mindegyiküknek megvan erre a maga titkos oka. Kiképzésük után ők alkotják a Szitakötő kódnevű csoportot, amely a németek által megszállt Párizsban kezdi meg tevékenységét.

Franciaországba érkezésüket követően megkezdődik a veszélyes macska-egér kémjáték, amit hosszú-hosszú hónapokon át sikeresen űznek, mígnem egy végzetes tévedés a csapattagok egyikének letartóztatásához és kivégzéséhez vezet. Ám húsz év múltán felmerül a gyanú, hogy a szemtanúk nem azt látták, amit látni véltek…


Mostanában abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi, olvasók, hogy egyre több remek történelmi, azon belül is a II. világháborúval foglalkozó regény közül mazsolázhatunk. 
Ebben az értékelésben is egy ilyen izgalmas regényre szeretném felhívni a figyelmeteket. 

Talán már tudható, hogy igazi rajongója vagyok a történelmi ihletésű regényeknek, így  nagy várakozással vettem kézbe ezt a regényt. Elárulhatom, hogy számomra az idei év első nagy meglepetését Leila Meacham, Szitakötő című regénye okozta. Ebben a regényben aztán megvolt az a bizonyos WOW faktor, amit mindig annyira keresek egy-egy történetben.

Ismét a II. világháború időszakába merülhettem el 5 fiatal amerikai kém és vezetőjük Alistair Renault társaságában. 
A regény elején megtudjuk, hogy a világháború után már eltelt 20 év, amikor Alistair tudomást szerez arról, hogy a szitakötőként aposztrofált 5 fős kémcsapatából - akikkel azóta is tartja a kapcsolatot - az egyikük, akit halottnak hittek társai talán mégsem annyira halott. Ez megmozgat valamit a csapatban és a visszaemlékezéseik nyomán megismerjük a teljes történetet, ezáltal összekapcsolódik a múlt és a jelen, kiderül, hogy egy író csak a véletlenek összjátékaként írta le, hogy életben van a szitakötő 5. tagja, vagy tudott valami konkrétabbat?
A visszaemlékezés onnan veszi kezdetét, hogy a fiatalokat Amerikában beszervezik kémnek az OSS-hez, és onnatól ők lesznek a Szitakötő fedőnéven működő kis csapat. A srácok Párizsba érkeznek, egy olyan korban, amikor a Vichy kormány, a francia rendőrség és a náci megszállók együttműködnek és mindenki gyanús, aki kicsit is eltér a megszokottól. Nekik azonban az intelligenciájuknak, felkészültségüknek és nem utolsó sorban külső adottságaiknak köszönehetően mégis sikerül közel kerülniük a tűzhöz, a kérdés csak az, hogy ezért milyen árat fognak fizetni? 
Megindul a versenyfutás az információkért és az életükért, miközben sok-sok emberi sors keresztezi egymást. Izgalmasan hangzik, ugye?

A könyv legelejétől kapunk egy rejtélyt, amitől csak egyre inkább kíváncsiak leszünk arra, hogy a Franciaországba beküldött legjobb fiatal kémcsapat sorsa miként alakult, hogy fonódott össze a németek szövevényes világával, a háborúval és emberi sorsokkal.
Mind az öt amerikai fiatalnak megvolt a saját oka, hogy miért akarjon az ellenség vonalai mögé kerülni, itt tovább bonyolódik az egyéni indíttatásuk kibontakoztatása által a történet. Amellett, hogy együttesen is tesznek egy nagy egységért, azzal, hogy hazájukat szolgálva az éltüket kockáztatják, a saját céljaikért is mindent latba vetnek.

A történet egyik érdekes, számomra kicsit elgondolkotató szála volt a csoport freskó általi kommunikációja. A mai napig nem vagyok meggyőzve arról, hogy eredményesen működhet egy ilyen elterelő manőver, de az író ennek mégis elég nagy figyelmet szentelt, ezt a vonalat aprólékosan kidolgozta. Nekem az olvasás során egyedül ez a kommunikációs csatorna volt egy kicsit negatív élmény, nem illeszkedett ebbe a nagyívű és egyébként remek történetbe.

A karaktereket meg tudtam kedvelni, mindegyikben volt valami érdekes, titokzatos és nagyon emberi. A náci karakterek voltak azonban az igazi meglepetések, az írónő remekül felépítette az ellenség vonalát, a megjelenített náci szereplők adták igazából számomra a történet igazi csemegéjét. Nagyon ütösre sikeredett a karakterkidolgozás ebben a regényben. 
Imádtam ahogy a jó és a rossz megjelent, éles ellentétek, remek történelmi háttér és egy varázslaltos háborús milliő árasztott el olvasás közben. A végén pedig ott volt a talán már picit várt csattanó is, ami további izgalmat tudott vinni a történetbe, annak ellenére, hogy olvasás közben már mi magunk is kombinálhattunk, hogy miként zárja majd az író a regényt. 

Nagyon szerettem ahogy a történettel haladva egyre közelebb és közelebb kerültek hozzánk a szereplők, a leírások által pedig én magam is csak sodródtam az eseményekkel. Igazából nagyon nehezen tudtam letenni a könyvet, sokszor éjszakába nyúlóan olvastam. Nagyon kíváncsi voltam a szereplők életének alakulására külön is, de egy nagy egészként méginkább.  

Egy igazán komplex, történelmi részletekben gazdag regény, amely a barátságot állította a középpontba. Tetszett.

https://pixels.com/featured/large-abstract-lily-pond-and-dragonfly-ginette-callaway.html

Összegezve

Egy maroknyi amerikai kém, Párizs, náci megszállás, titkos játszmák és barátság ez mind-mind egytelen remekül megírt történelmi részletekben bővelkedő regényben. A terjedelme senkit ne tartson vissza, a 600 oldal úgy fog kiperegni az ujjaink közül, hogy észre sem vesszük. Számomra igazi meglepetés volt az első találkozás az írónővel, igazán szerethető a stílusa és a történetvezetése, annak ellenére is, hogy sok szereplős regényről van szó. Bátran merem ajánlani olvasásra. 

Joanna Trollope: Barátnők

Fülszöveg: Stacey Grant London egyik legmenőbb magántőke-befektetési társaságánál dolgozik. Sikert sikerre halmoz, imádja a munkáját és a kollégáit. Egy napon azonban elbocsátják, és ezzel drámaian megváltozik az élete. 
Stacey próbálja összeegyeztetni a régi életét az újjal, amelyben a napokat nem álláskereséssel tölti, hanem a beteg édesanyjával és a kutyájával, miközben arra vár, hogy sikeres férje hazatérjen a munkából. De legalább a barátnőire – Bethie-re, Melissára és Gabyra – számíthat. Ők négyen elsőéves egyetemista koruk óta jóban vannak, és bizony sok mindent megéltek már együtt. Sikeres karriert futottak be, de persze mindannyiuknak megvan a magánéleti problémája. Amikor azonban fény derül egy titokra, régóta féltve őrzött barátságuk is veszélybe kerül.

Véleményem:

"Stacey Grantet szerdán bocsátották el az állásából. A döntést eleve igazságtalannak érezte, attól pedig csak még jobban, hogy a munkahétből hátravolt még a csütörtök és a péntek."

Így kezdődik a Barátnők című regény. Ez egy elég erős nyitás, de egy ennyire impulzív regényhez nagyon illik, tehát nem volt gond, hogy rögtön az események közepébe vágva ismerjük meg szép sorban a szereplőket és a környezetükben élőket. 

Négy nő, akiknek a sorsa az egyetem óta összefonódik, kiegészítik és támogatják egymást. Azonban mindenhol kerülhet homok a gépezetbe, amely mindannyiukra hatással van. 

Mivel első regény élményem volt az írónőtől -annak ellenére, hogy már régóta a "szakmában" van -, nem tudtam mire számíthatok, de nagyon örülök, hogy megismerhettem, mert nagyon erős karakterekkel dolgozik, ami számomra mindig egy erős pozitív alapot biztosít az olvasáshoz. 

A karakterek annyira kidolgozottak és életszerűek voltak, hogy valóban elhittem, azt hogy a négy nő, Stacey, Gaby, Beth és Mellissa még azután is élik tovább az életüket, hogy mi a regény végére értünk. 

Stacey-vel kezdjük az ismerkedést, aki miatt elindul az az eseménysor, amely próbára teszi a négy nő barátságát, amely évtizedek óta tart. Egyetlen olyan esemény, amelynek elvileg csak egyikükre szabadna hatást gyakorolnia mégis elindít egy lavinát, amellyel mind a négyen sodródnak és kérdésessé válik, hogy a barátságuk túléli-e ezt a helyzetet, amibe belekerültek. Stacey után pedig szépen elkezd kibontakozni a többiek élete is, remek leírást kapunk a hátterükről, a munkájukról, a gondolataikról és az egyes dolgokhoz való hozzáállásukról. 

Érdekes volt, hogy nem fiatalok, hanem érett, tapasztalt dolgozó nők, anyák kerültek a történet középpontjába, illetve az őket foglalkoztató problémák, melyeket ritkán dolgozzák fel az írók a regényeikben. 

Nagyon szépen szövi az írónő a szálakat és rakja össze egy teljes történetté ennek a négy erős karakternek az életét. 

Szerintem attól lettek annyira izgalmasak a női szereplők, hogy a való életben is találkozhatnánk velük, talán még fel is néznénk rájuk, de kiderül, hogy őket is súlyos problémák kínozzák. Ettől nagyon emberiek lesznek, közel tudnak kerülni hozzánk, olvasókhoz.

Sokakat foglalkoztató kérdéseket, mindennapi problémákat vet fel a történet, úgy, mint az idős szülők ápolása, a kamasz gyerekekkel való folyamatos csatározás, a házastársak elhidegülése, karrier , anyaság és a fő mozgatórugó a lelkiismereti válság. 

Nagyon érdekes volt a karakterek mellett olyan problémákról olvasni, melyek közül több engem is foglalkoztat.

Igazából annak ellenére, hogy a történet nem penget magas húrokat, mégis éreztem egy folyamatos energiát, ami nagyon pozitív olvasási élményt nyújtott a regény elejétől a végéig. 

Az pedig még inkább tiszteletre méltó, hogy Joanna Trollope közelebb van a nyolcvanadik életévhez, mint a hetvenhez és mégis remek rálátást biztosít a nőket a mai világban leginkább foglalkoztató problémákra.

Összességében:

Szerethető regény, nem pont a könnyed műfajból, ami nem feltétlenül jelent rosszat, sőt! Mindenki meg fogja találni azokat a részeket a regényben, amelyek hozzá közel állnak, amelyekből ő maga is kicsit erőt meríthet. A regény cselekménye nem kimagaslóan izgalmas, de ahogy felépítik magukat és a környezetüket a karakterek attól egy igazán szerethető és olvasásra érdemes regényt kapunk. 

Fontos kérdések, remek jellemábrázolás és kellemes, a regényhez illő atmoszféra jelenik meg. 

Ajánlom minden nőnek, akinek karrierje, családja, kamasz gyermekei, idős szülei vagy úgy általánosságban felgyorsult élete van. Mindenkinek, aki szeret a színfalak, a kirakat mögé is nézni. 

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Oldalszám: 352

ISBN:9789630992800

Megjelenés éve: 2018

Zoe Sugg- Girl online, a regény, ami nem jött be

A 25 éves Zoe az Y generáció nemzetközi sztárja, aki Zoella néven pár éve indított divat- és sminktanácsadási csatornát a YouTube-on. Korosztályából sok lány őt tekinti legbizalmasabb barátnőjének, akivel fiúkról, családról, suliról és divatról, szerelemről és félelmekről is őszintén lehet beszélni. A Girl Online megdöntötte a megjelenés hetében legjobban fogyó könyv eddig világrekordját, 35 országban vehetik kézbe a rajongók. 

Pár megdöbbentő adat Zoelláról:

3 millió Twitter követő, 3.5 millió Instagram követő, 7 millió YouTube feliratkozó, 2 millió Facebook like.

A brit kisvárosban élő Penny Porter úgy akarja legyőzni szorongásos rohamait, hogy blogot indít, és ismeretlenekkel osztja meg érzéseit, gondolatait. GirlOnline álnéven bele is vág, de egy szerencsétlen baleset elrettenti a folytatástól.

Penny és családja a karácsonyt New Yorkban tölti, ahol a lány megismerkedik (és fülig beleszeret) egy izgalmas és sármos zenész srácba. Pár nap alatt megfordul velük a világ, Noah a legjobb dolog, ami Pennyvel történhet, és a lány azonnal világgá is kürtöli újdonsült boldogságát a blogon… csak azt nem sejti, hogy ezzel lavinát indít el, és nemsokára több ellensége lesz, mint ahány barátja…

Vajon megbízhatsz a legjobb barátodban, ha a szerelem a tét? És a szerelmedben, ha a boldogság?

Bevallom, hogy Zoelláról a könyv magyar megjelenése előtt nem is hallottam. Ennek ellenére kíváncsi lettem a fülszöveg alapján. 

Mit is vártam tehát a fülszöveg alapján?

Ezt:

- Blog, blog és még több blog, titkok és tapasztalat

- New York minden mennyiségben

- Romantika, de nem a csöpögős fajtából

- Egy trendi csaj szemén keresztül a világ

Mostanra be kellett látnom, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim, mert a kis tingli-tangli regényke egyáltalán nem tudott lekötni. Úgy gondolom, hogy a 13-14 éves korosztályt talán még el lehetett volna kábítani egy ilyen semmitmondó olvasmánnyal, de sajnos, vagy nem én ebből már kinőttem. 

Amit kaptam:

-Klisék, sok

-Unalom

-Bugyuta történetecske

-Unalom, ja, hogy ezt már írtam? Ebből is látszik, hogy untam

A csini külsővel lehet, hogy nagyon el lehet adni magunkat a Youtubon és egyéb közösségi oldalakon, de a könyvírás az már egy picit más téma, mint ahogy most be is bizonyosodott. 

Miután elolvastam a könyvet el bírom képzelni, hogy nem Zoella írta a regényt, csak éppenséggel vele most minden, de szinte tényleg minden eladható. Jött egy író és összedobált pár bevált témát, mint szipi szupi család, esküvő, meleg barát, közösségi oldalak, blogolás, New York, csini és fiatal csajszi, jóképű srác és egy csipet romantika, de sajnos emögött tartalom már nem igazán volt. 

Személy szerint nekem nem jött át Zoella kisugárzása, vagy bája a könyvön keresztül, a csatornájához pedig már idősnek érzem magam, nekem túl szirupos az egész. 

Ettől függetlenül nem szeretnék senkit eltántorítani a könyvtől, mert lehet, hogy csak számomra volt túl sok és túl bájoska. Pfff.......

Ja és nem volt véletlen a bejegyzésben a sok -ka, meg -ke végződés. :)

5/2, de csak azért, mert volt benne New York (szívem csücske, bakancslistám sztárja) és egy-egy poént is sikerült összehozni, azt díjaztam.

Rép Erika: Répácska meséi 1.

A Mikulásról, háza népéről, és a mesebeli erdő északi részének lakóiról szóló kedves történet egy hatrészes sorozat első kötete. Egész évben aktuális, hiszen a szeretetről, a barátságról és az egymásról való törődéséről szól. A kis főhősök szerethetőségük miatt válhatnak a gyerekek kedvenceivé, kihívásaikat könnyen magukénak érezhetik, így szolgálva humoros, vagy éppen megható tanulsággal. A szereplők száma minden új kötetben bővül, ahogy a történetek is egyre komolyabb tanulsággal szolgálnak majd a kicsiknek.

Kiadás: 2014

Kötés: cérnafűzött, keménytáblás

ISBN: 9786155252549

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldal: 40

Lassan elkezdünk ráhangolódni a decemberre és az elkövetkező ünnepekre. Kisfiam kedvenc ünnepe a karácsony, így már november tájékán előkerülnek az ünnepre oly jellemző apró mütyürök, gyertyák, amik mind segítenek egy picit elűzni a korai sötétséget és egy kis meghittséget adnak. 

Idén Rép Erikától a Répácska meséi is az ünnepi készülődés, ráhangolódás részeseivé váltak. Olyan kellemes egy-egy esti mese keretében összekuckózva elmerülni télapó és kis segítői varázslatos történeteibe, hogy közben mi magunk is elfelejtjük, hogy felnőttek vagyunk. Kicsit én is gyermeknek éreztem magam, kizökkentem a hétköznapok mókuskerekéből és újra átéltem a csodát, ami a gyermeki lét sajátja.

A könyv 10 mesét foglal magába, ez bevallom nekem külön tetszett, így egy-egy este eljutottunk az adott történet végére és nem kellett másnap újra felvenni a leejtett fonalat. 

A mesék egytől egyig, kedvesek, tanulságosak és tartalmasak. Azt kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy egy-egy történet 2-3 oldal hosszúságú nagyon sok élményt belesűrít az írónő, ez is egy plusz pont a könyvnek. A kisebb és nagyobb gyermekek egyaránt elmerülhetnek a csodás mesevilágban, miközben elgondolkodhatnak a mese mondanivalóján. Mi minden egyes történet után pár percben átbeszéltük, hogy miről szólt az adott mese és annak milyen tanulsága, vagy éppen mondanivalója volt. Nem árulok el titkot talán, azzal, hogy elmondom, hogy nem egy egyszerű történetecskét kapunk estéről estére, hanem mély és igazán tanulságos gondolatokat ébresztő meséket. Olyan fontos témákat helyez a középpontba, mint a barátság, szeretet, összetartás és segítőkészség, de emellett még számos, a mai világban oly gyakran feledésbe merülő, vagy kiveszőben lévő emberi tulajdonságot, amit a gyermekeinknek is meg kell tapasztalniuk. 

Gyermekkoromban sokat gondolkodtam azon, hogy a krampuszok, vajon milyen módon és honnan kerültek a Mikulás mellé, de sosem kaptam rá választ. Így most 30 éves fejjel egy helyes történet keretében erre a fogós kérdésre is választ kaptam, legalábbis egy igazán aranyos alternatívát, aminek külön örültem. 

A rajzokat Mezőberényi Andreának köszönheti a könyv, ami számomra szintén kellemes élmény volt, imádtuk a történeteket oly jól kiegészítő rajzokat. A rajzok nélkül nem lenne ilyen eleven és vidám a a mese sem, de jelen esetben pont jól kiegészítik egymást a rajzok és a történetek. A gyerekek szerintem örömmel fogják nézegetni az egyes történeteket rajzos formában megelevenítő illusztrációkat. Egyszerűek, de mégis szárnyakat adnak a gyermeki képzeletnek. Személy szerint annak vagyok híve, hogy nem kell túlgondolni az illusztrációt és végre egy csicsáktól és mindenféle túlzásoktól mentes könyvet vehettünk kézbe, ami a régi gyermekkönyvekben megtalálható egyszerű rajzokat idézte fel.

A szerkesztéssel kapcsolatban kiemelném, hogy szép nagy betűkkel vannak megtöltve a lapok, ami az éppen olvasni tanuló gyermekek számára is csalogatóvá teszi a történeteket, hiszen jól olvasható és nem érzik azt, hogy olyan aprók a betűk, hogy sosem fognak a végére érni. Az én olvasást kevésbé preferáló kisfiam is azt mondta, hogy megpróbálkozik egyedül is újraolvasni az egyik kedvenc történetét, ez pedig számomra sokat jelentett, hiszen nem minden gyerkőccel könnyű megszerettetni az olvasást, viszont az első nehézségek leküzdése után már egyre könnyebb. Ez a könyv pedig ebben is segítségemre volt.

http://www.goworldtravel.com/santa-claus-where-is-north-pole/

Összegezve

Ajánlom a könyvet kicsiknek és nagyoknak, szülőknek és nagyszülőknek, hiszen egy mesés világba repülhetünk el, ahol még számít a jóság és most mindezt egy modern, a mai gyermekek számára is érthető tartalmas formában adhatjuk az apró kezekbe. A téma pedig nem is lehetne aktuálisabb, most talán még fontosabb kiemelni a szeretetet és az önzetlenséget, mint bármikor. Kiváló ajándék lehet a gyermekeknek Mikulásra, előkészítve ezzel is a karácsonyi ünnepeket. 

A könyvért köszönet az Álomgyár Kiadónak