2012. október 9., kedd

Mesesarok: Geronimo Stilton- Négy egér fekete dzsungelben

Mostantól  a blog részét fogja képezni a Mesesarok.
Itt fogok írni arról, hogy kisfiammal éppen mit olvasunk lefekvés előtt, vagy  délutánonként.

Emlékszem, hogy nagy nevetgélést hallottam nem is olyan régen  a nappaliból, ahol éppen az egyik mesecsatorna szólt.
Gondoltam megyek és megnézem mi is tetszik annyira az én 7 évesemnek.
Amit elsőre láttam a képernyőn az egy vékony okoska-, és egy kövér, kicsit bárgyú, de kedves egér volt, ki gondolná de pár másodperc múlva megjelent az elmaradhatatlan női szereplő a jól öltözött egérlány.
Ráadásul igen olaszos neve van a főszereplő egérnek Geronimo Stilton, hát nem szuper?!
Rágcsáliában élnek, egy szerkesztőségben dolgoznak és valahogy folyamatosan mindenféle érdekes rejtély,  kaland vagy éppen bonyadalom keresztezi az útjukat.
Be kell vallanom leültem és végig is néztem, sőt mondhatni tetszett is.
Így minap, amikor az egyik könyvtárba mentem a gyerekeknek szóló könyvek között ott vigyorogtak rám a Geronimo Stilton könyvecskék.
Egyet gyorsan fel is kaptam, aminek a borítója a legjobban tetszett, egy ijedt egér lóg egy liánon a címe pedig négy egér a fekete dzsungelben volt.
Csak egy darabot mertem elsőre kikölcsönözni, nehogy mellé nyúljak és kicsit féltem tőle, hogy közel sem lesz olyan szórakoztató a csemetének, mint a mesecsatornán ricsajozó egérhad.
Este elővettük nagyon meglepődtem, amikor észrevettem, hogy  ki is olvastuk az első betűtől az utolsóig. Élvezetes, gyorsan olvasható és jól követhető mese volt.
1-2 apróbb részen leakadtunk az elején, amikor ez volt az első szó a könyvben : pszichoanalitikus, ezt gyorsan elmagyaráztam, majd zavartalanul folytattuk a mesét egészen a végéig.
Legközelebb is biztosan bekerül a kölcsönzött könyvek közé egy újabb Geronimo Stilton kaland.
Pozitívumként említeném még az aranyos vagy éppen vicces rajzokat, amikből szinte minden oldalon találunk egyet-egyet.



Értékelés:5/4

Alexandra kiadó
124 oldal
Puhatáblás, ragasztókötött
Kiadás 2011

Geronimo Stilton - Négy egér a fekete dzsungelben

2012. október 3., szerda

M.C. Beaton- Agatha Raisin és az elültetett kertész

        Agatha Raisin egy marketing zseniből lett nyugdíjas, akiből igazi vidéki,  kotnyeles asszonyság vált  ismét elkápráztat minket, lebilincselő stílusával.
      Miután megérkezik egy világkörüli útról kicsiny falujába Carsely-be szembesülnie kell vele, hogy plátói szerelme-az ezredes, aki nem utolsó sorban még agglegény-, egyben szomszédja is más nő körül legyeskedik. A mindig súlyproblémákkal küzdő Agatha rögtön tesz is a helyzet ellen és megismerkedik vetélytársnőjével a mindig tökéletes Mary Fortune-nal. Hősnőnk nem egy konyhatündér, így ebben a részben igencsak meggyűlik a baja új riválisával , aki pont a szöges ellentéte kiválóan főz, süt, vezeti a háztartást és minta kertet tart fenn, ami nem is jön rosszul a kertészeti bemutató előtt, ahol Agatha némi cselhez sem restell folyamodni, hogy az övé legyen a legszebb kert, annak dacára, hogy a rózsán kívül nem sok növényt ismer fel. 
Egy váratlan gyilkossággal elindul a lavina vagyis a nyomozás, ami a könyv egyik mozgató rugója. Ezúttal is Agathara vár a feladat, hogy kiderítse ki ültette el a vetélytársát egy jól megtermett cserépbe.

Azt tudni érdemes, hogy ebben a csepp faluban igen gyakran -kötetenként-elhaláloznak az emberek  egy-egy gyilkosság okán, de a következő kötetben rögtön jön is a házukba egy új szereplő, aki tovább tudja bonyolítani a falucska életét. Ettől lesz folyamatosan izgalmas, újszerű, mivel az írónő mindig más és más karakterű szereplőt épít be a könyvbe.

Gyanúsított és izgalom akad bőven, a karakterek ismét jól kidolgozottak, szerethetőek. A figyelmet remekül fenntartja az elejétől a végéig. Társadalmilag remekül ábrázolja a vidéki életet. 
Ami talán még ennél is fontosabb lehet a gondolom zömében női olvasó közönségnek az a pletyka, itt ebből akad bőven és mi magunk is beleélhetjük magunkat az apró áskálódások, szóbeszédek és  közeli ismerősként üdvözölt szereplők magánéletébe. 
Aki szeretne egy jó kis modern krimit olvasni/lehet, hogy hamar rájövünk, hogy ki volt a gyilkos, de ettől függetlenül élvezetes marad végig a cselekmény/, ráadásul még a vidéki Anglia sem áll távol tőle, akkor mindenképpen ajánlom M.C. Beaton könyvét

Az írónő 1936-ban Skóciában látta meg a napvilágot Marion Chesney néven, de több írói álnevet is használ, mint például M.C. Beaton-t. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Angliában már 23 Agatha Raisin könyve jelent meg a népszerű írónőnek.
Remélem, hogy itthon is hamarosan újabb és újabb kötetek jelennek meg a sorozatból. 

+tipp
Érdemes a sorozat első részével az Agatha Raisin és a spenótos halálpitével kezdeni, mert később könnyebben lesznek érthetőek az apróbb utalások.. 


Fülszöveg:


Vakációjáról visszatérve Agatha Raisin döbbenten tapasztalja, hogy új jövevény tűnt fel a faluban, egy nő, aki mindjárt be is férkőzött a vonzó agglegény, James Lacey kegyeibe. A szépséges Mary Fortune minden tekintetben különb Agathánál, a kertben pedig egyenesen verhetetlen, és Carsely kertészeti kiállításának közeledtével Agathát ez egyre inkább nyomasztja, így amikor Maryt holtan, virágcserépbe ültetve találják, Agatha megragadja a lehetőséget, hogy gyökerestül kiássa a falubeliek titkait, és besározza a szerencsétlen áldozatot. Ám Agathának is megvan a maga piszkos kis titka... A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin könyv - izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel.
                                     Photo of M.C. Beaton
                                      fotó forrása az írónő saját oldala





2012. október 2., kedd

Nina Killham A hús bűnei

Kezdjük a borítóval, ami miatt először gondolkodóba estem, hogy merjem-e kézbe venni vagy sem, mert nem túl ígéretes, ahogy egy nőci  nyal egy vélhetőleg üres tányért, de végül az ajánló alapján mégis elkezdtem olvasni.
Egész gyorsan haladtam a könyvvel, eleinte azért, mert gondoltam, hogy ki fogja forrni magát és ígéretesebbnél ígéretesebb ételek is előkerültek, úgy mint paradicsomleves amibe grillezett pestoval töltött paradicsom került, kecskesajttal és mentával töltött csirkemell, pálinkás csokoládészósszal nyakon öntött párolt körte. Ugye mondtam, hogy ilyen ételeknek nem lehetne ellenállni és reméltem, hogy még sok ilyen kellemes étel összeállítás fog előkerülni, ráadásul ahogy a duci főszereplő Jasmine ette, ezek fantasztikus leírások voltak.


Nina Killham  Nina Killham
fotó innen

Amennyiben szimplán csak a kulináris izgalmakra koncentrálunk akkor a könyv végig merő izgalom, főként egy olyan gasztronómia iránt rajongó személynek, mint amilyen én is vagyok.


+                      =
forrás




Viszont a másik vonal, a férj kapuzárási pánikja, amit egy fiatal diéta és méregtelenítés megszállott fiatal, gebe csajszival próbál orvosolni ez nem tetszett, továbbá ott van a kamasz lányuk, aki levegőn szeretne élni, mert olyan komoly étkezési problémái vannak, de valahogy ez csak emlegetve volt folyamatosan, de a szál nem volt kifejtve, nekem ez nagyon hiányos része volt a könyvnek, hogy most szeretne-e foglalkozni a táplálkozási zavarokkal vagy a zsírt isteníti vagy mindkettő, de valahogy nem teljes egyik sem, így nekem olyan bele kapok ebbe, belekapok abba érzésem volt. Ráadásul egy krimi szál is elindult már az elején, ami a könyv vége felé bontakozott ki, de mit is írok nem csak kibontakozott, de el is vitte az egész könyvet, szerintem rossz irányba, mert csak nagyon erős gyomorral rendelkező olvasóknak ajánlom, mivel a darabolós gyilkostól kezdve, a kannibálokon át és minden egyéb mi véres előkerül, a legenyhébb a tésztába csomagolt emberi fej a frigóba, szóval el tudjátok képzelni mi volt még az utolsó lapokon. A végére szánt gyilkos csavar sem volt olyan kiszámíthatatlan, mint egy Agatha Christie krimiben, de mondjuk ezt nem is igazán reméltem, de szerintem ezt is egy picit jobban ki lehetett volna még dolgozni.
A több kevesebb elve itt is érvényesült volna.

Vibráló, csapongó, étvágygerjesztő és gusztustalan egyben, aki a gasztronómiát szereti és erős gyomorral rendelkezik bátran vegye kézbe már csak a remek étel/étkezés leírások miatt is.

10/5

Fülszöveg:

Ha az élet úgy pocsék, ahogy van, mi mást tehet az ember, mint hogy boldoggá zabálja magát. Különösen, ha egy szakácskönyvíróról van szó, akiben dühöng a küldetéstudat, és aki az önmagát nyomorgató, anorexiás, bulimiás, kalóriaszámláló, önsorsrontó világ tudtára kívánja adni, hogy a zsír maga a boldogság. Hogy az igazi zsírban tocsogó krumpli, a jó szaftos hús, a kenyér és a némi tejszínhabbal nyakon öntött csokikrém után sokkalta, de sokkalta rózsaszínűbbnek tűnik a világ. Hogy a divatos diéták terrorjával szemben hagyjuk egymást békében enni. Hősnőnk férje közben összeáll egy csontkollekcióval, de nem baj, ha esze van, a hasa úgyis visszahúzza. De hogy kerül egy igazi, hús-vér hulla a konyhapadló kellős közepére? A rejtély megoldására frappáns receptet kínál a szerző, aki egy időben a Washington Post receptírója volt.



Az eredeti borító nekem jobban tetszik:

How to Cook a Tart


2012. szeptember 30., vasárnap

Phil Doran-Csábító Toscana

Ki az akit nem csábít Toscana a fűszeres illataival, remek olasz ételekkel és az olasz mentalitással megspékelve?
Szerintem picit mindannyian Olaszország szerelmesei vagyunk, aki járt már ott azért, aki még nem hát azért.
Talán ezért is örvendenek olyan nagy népszerűségnek az Olaszországgal kapcsolatos könyvek, mert mindenki szeretné átérezni az igazi olasz életérzést.






kép innen


Chianti near Florence

Chianti near Cerbaia Val di Pesa



kép innen

A Csábító Toscana lapjain szinte megelevenedik és beszippant az olasz világ, a maga mozgalmas, pörgős, de mégis lassított életmódjával. Ez nem is akkora ellentmondás, ha jól belegondolunk, hanem egy teljesen normális megközelítés, maximálisan minden percet kiélveznek, de tudnak lazítani és senki sem háborodik fel, hogy bezárnak a boltok és csak délután nyitnak ki, vagy éppen a bürokrácia megy olyan lassan, hogy akár mi  Európa más országaiban, vagy Amerikában élők totálisan kiakadnánk, a hajunkat tépnénk.
 Ők így élnek és kész, vagy megszoksz vagy megszöksz. A könyv egy amerikai pár Phil és Nancy Doran beilleszkedését követi végig egy rusztikus kis olasz ház felújításán keresztül.
A könyv szinte minden lapja élvezetes olvasmány volt, szeretet, barátság, öröm és bánat, hol együtt nevetünk a szereplőkkel, de az is megesik, hogy velük együtt sírunk.


Úgy tökéletes a könyv, ahogy van, én 10/10-re értékelem.



Fülszöveg:

Phil Doran élete lassan összeomlik. Az egykor sikeres hollywoodi író-producert háttérbe szorítják a feltörekvő új tehetségek, házassága pedig az évek alatt alaposan megkopott, ellaposodott. Felesége, Nancy úgy érzi, ideje változtatni, ezért olaszországi körútján egy alaposan lerobbant, háromszáz éves toscanai házzal lepi meg a férjét. A meglepetés sikerül, csak éppen nem úgy, ahogy Nancy eltervezte. Phil számára a baljós jelek már akkor elkezdődnek, amikor a helyi légitársaság rozzant gépének ajtaja nem nyílik ki. A kellemetlenségek rémálommá fokozódnak, amikor megpillantja új otthonát, és kezdetét veszi a ház felújítása egy olyan országban, amelynek milliónyi törvénye, de egyetlen szabálya sincs, és ahol minden bezár délben négy órára, hogy a helyiek nyugodtan ehessenek, ihassanak, vagy éppen szerelmeskedhessenek. A Csábító Toscana nem egy megszokott történet amerikaiakról, akik egész életükben arról álmodoznak, hogy egyszer majd hátrahagynak mindent, és Európába költöznek. Doran fokozatosan hódol be Toscana varázsának: a táj kifogyhatatlan szépségének, az ízek és az illatok érzéki örömének. Újra felfedezi önmagát és a feleségét, és egy olyan helyen találja meg a boldogságot, ahol a legkevésbé sem számított rá. A csábító Toscana elképesztően humoros, és hihetetlen dolgokat tudunk meg belőle Olaszországról. Mulatságos és szívszaggató, pikáns és édes. Képzeljék el, hogy Frances Mayest és Dave Barryt megszórják egy kis parmezánnal és nyakon öntik olívaolajjal pontosan ilyen Phil Doran írása. Egyszerűen nem lehet letenni.


2012. július 22., vasárnap

C.W. Gortner, Medici Katalin vallomásai

Szembesülnöm kell vele, hogy mennyire elhanyagolom a blogomat, amiből igazából még nem is tudom mi fog kifejlődni, tovább vitorlázik-e a könyvek tengerén velem a fedélzeten, vagy sem.
Mindenesetre most ismét egy nagyon kellemes, izgalmas és igazi történelmi olvasmányról szeretnék beszámolni. 
A könyv annyira magával ragadott, hogy muszáj megosztanom ezt itt a blogon is. Igazából már régóta szemeztem a könyvvel, de valahogy mindig akadt másik, talán azért, mert nem bíztam benne, hogy valóban egy lebilincselő naplószerűen megírt vallomást fogok olvasni.
 Pozitívan csalódtam, mert ez a könyv egy ízig-vérig talpraesett nőről szól, mintha bepillantást kapnék egy önmagának íródott naplóba. Az író valóban azt a látszatot tudta kelteni, mintha maga Medici Katalin naplóját tartanánk a kezünkben. 
Már gyermekkorában megpecsételődött a sorsa, egy sikertelen házasság, gyermekek születése és elvesztése, folyamatos viszály és háború övezte a mágiával átitatott életútját. 

Apja II.Lorenzo Firenze ura volt, még anyja egy Bourbon hercegnő, Katalin 1519-ben született,  mindkét szülőt korán elvesztette, ezért minden hozzá közel álló családtag csak a saját politikai céljainak akarta felhasználni élete első 11 évében, ez igen erős nyomokat hagyott benne. 
Kelemen pápa meglátta Katalinban a saját maga számára kedvező lehetőséget és hozzáadta Franciaország királyának I. Ferencnek fiához Orleans-i Henrikhez, melyből egy boldogtalan házasság született, a férje folyamatosan szeretőt tartott egészen haláláig, Katalint bár az évek alatt megkedvelte igazi szerelem sosem alakult ki közöttük. A legdurvábbnak azt tartottam a könyvben - ha tényleg így történt, akkor valóban nagyon megalázó lehetett és nem sokan tűrtek volna ennyit, mint Katalin-, hogy a férje szeretője a szerelmi aktus alatt végig az ágy végénél állt és onnan irányított. A lényeg a lényeg azért születtek gyermekeik Ferenc 1544-ben, aki gyermekkorától igen gyenge volt, majd korán meg is hallt. 13 év alatt 13 gyermeke született, közülük hárman még csecsemő korukban meghaltak Katalint csak két gyermeke élte túl, amivel igazán nem lehetett könnyű anyaként megbirkóznia. Régensként a fiai által hatalomhoz jutott, fő elképzelése volt egy vallási viszályoktól mentes Franciaország, de mindezt nehéz volt elérnie, folyamatos vallási és hatalmi harcokkal kellett megküzdenie. Katalint egész élete során végigkísérték a látomásai, Nostradamus jóslataiban is hitt az életének sok mozzanatát tudta előre, bár élni nem mindig tudott azzal, hogy megfordítsa a sorsot, ilyen volt a férje halála is.
A blois-i kastályában halt meg 1589-ben.
Nem volt könnyű személyiség, mégis  valahol csodálatot vált ki ez a bátor, kitartó és önfeláldozó, a mágiától sem távol álló uralkodónő. 

Azt, hogy mennyire tetszett a könyv az is mutatja, hogy 3 nap alatt kiolvastam, ja és mindezt munka mellett, tehát valamit nagyon jól  összerakott az író ebben a kötetben, mert a könyv terjedelme 552 oldal, ami nem kevés.


kép forrása: libri

Már megjelent a következő kötet is, amit remélem hamarosan olvashatok






2012. május 10., csütörtök

Keith Floyd- A serpenyőn túl

Azzal kezdeném, hogy zseniális a könyv, egyébként is vonzódom a gasztronómiához és ez a kötet telibe talált.
Most olvastam másodszor a kötetet, a padlás takarítás alkalmával került elő, mert méltatlan módon egy költözés után valahogy oda került a polc helyett, pedig már többször kerestem, hát ezért nem találtam.

Receptek nincsenek benne, de nem is ezért vettem meg- még valamikor 2004 körül-, hanem kíváncsi voltam magára az emberre, aki a zseniális sorozatok mögött állt.
Talán sokan látták a Floyd Afrikában, a mediterrán fiestát vagy a 18 sorozat közül bármelyiket, mert tényleg mindegyik humoros, jól megszerkesztett műsor volt. A pasas pedig egyenesen zseniális volt, ahogy beszélt, főzött és kortyolgatott, szerintem rajta kívül ezt egyik televíziós szakács sem tudja utána csinálni azóta sem.






kép innen
Több, mint 20 szakácskönyvet írt, ami valljuk be nagyon szép teljesítmény.
Szinte hihetetlen, hogy egész életében anyagi problémákkal küzdött, éttermet nyitott, majd ment csődbe és valahogy mindig újra talpra állt, belevágott valami újba. Ezt a hozzáállást nagyon csodálom.
A könyv egészen a gyermekkorától végigkalauzol minket a televíziós sikerein túlra, a hullámvölgyeket sem hallgatja el.
 Elfogyasztott három feleséget, született két gyermeke,volt újságíró 17 évesen, katona, de legfőképpen vándorszakács. Bejárta a fél világot, ha nem az egészet főzött szinte mindenhol, de mégis valahogy nem boldogult az üzleti életben, pedig szinte végig a könyv olvasása folyamán szurkoltam neki, hogy végre sikerül-e egy rendes éttermet összehoznia, ahol nem csapják be és tényleg működőképes a dolog, de rá kellett jönnöm, hogy ő egy művész nem pedig üzletember.
 Úgy érzem a családjáról picit keveset írt, de valahol megértem, hogy nem mindenki szeret kitárulkozni és pontosan úgy képzelem el őt, mint aki ezt valahol tudatosan sosem tette meg, itt ebben a könyvben is ír saját magáról teljesen őszintén, a baklövéseit (mert volt neki jó pár üzleti, baráti melléfogása) sem hallgatja el, vagy nem próbálja másra hárítani. Folyamatosan folyik a sör, a whisky és a jó borok, szinte ki a könyv lapjairól, annyira átjön, hogy szeretett jókat enni, de főleg inni.
Igazán élménygazdag könyv, csevegő stílusban írja meg, őszinte, olvasható, szerethető.
Csak ajánlani tudom és nem csak a gasztronómia szerelmeseinek, hanem mindenkinek, aki szereti a remek önéletrajzi könyveket.

Keith Floyd - Serpenyőn túl


2012. február 19., vasárnap

Elizabeth Adler Bűnös gazdagok

Egyszerűen lebilincselő, eredeti, olvasmányos regény, a karakterek pont annyira erősek amennyire az adott helyzet megkívánja. A könyv végére több szereplő a szívünkhöz nőtt és nehéz volt őket elengedni az utolsó lapon.


Elizabeth Adler-től nem is lehetett volna jobbat választanom, mint a Bűnös gazdagokat.
A cselekmény és az idősíkok (1900-napjaink) változása folyamatosan ébren tartja az ember figyelmét és kíváncsiságát, mert fordulatos, kalandos, látványos a könyv, megelevenedik a szemünk előtt a múlt és a jelen, melyet egyetlen ember kapcsol össze a titokzatos Poppy Mallory, akinek az örökségéért megindul a harc a jelenben, a lehetséges örökösök gyilkolják egymást és küzdenek a mesés vagyonért, melyet Poppy hagyott hátra, akinek kalandos élete szintén a szemünk előtt áll össze egy emberi sorssá Mike Preston oknyomozó riporter nyomozása során, aki a jelenben kezdi kutatni Poppy életét, naplóbejegyzések és elbeszélések alapján, de mindezért beutazza a fél világot és pontot tesz az ügy végégre, kiderül ki is az örökös. Fordulatokban bővelkedő nyomozásra ösztönző regény, mivel mi is észrevétlenül kezdünk belebonyolódni a történetbe és keressük az örököst vagy éppen izgulunk Poppyért.



Kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmány, nagyon tetszett.

Egyetlen dolgot nem szeretek a könyvel kapcsolatban.
Nézzétek meg a borítót, hát illik ez egy 1900-as éveket nagyban érintő könyvhöz?
Hasonló stílusban készült borítót tudtam volna elképzelni, mint a lenti képek csak a könyvhöz kapcsolódóan, de stílusba inkább ezek álltak volna közelebb az én elképzelésemhez, de ettől függetlenül a könyv értékéből a borító semmit nem vett el.


El Paso Texas Casasola Azonosítatlan nő
El Paso Texas Casasola Azonosítatlan Child
képek forrása

Katie Fforde, Hív Amszterdam

Hív Amszterdam - a szerelem hullámain, a cím alapján legalábbis azt hittem, hogy bele fogok szeretni ebbe a könyvbe, szerelem, tenger, Amszterdam, minden adott lett volna, de sajnos csalódnom kellett, nem is kicsit.
Az írónőtől sokkal többet vártam, ha ezt a könyvet olvastam volna tőle először biztos, hogy többet nem veszek kézbe tőle semmit, ezek után is gondolkodni fogok azon, hogy elolvassam-e a várólistámon szereplő Ház kilátással, Szerelmes levelek és a Tökéletes ajánlat köteteket, pedig úgy örültem, hogy sikerült beszereznem őket.
Lehet el kell majd telnie pár hétnek, hónapnak mire úgy fogom érezni, hogy Katie Fforde-tól szeretnék olvasni valamit, vagy legalábbis újra érdeklődni fogok az írónő könyvei iránt.

Az alaptörténet még nem volna rossz, egy fiatalabbra lecserélt feleség, aki új életet szeretne kezdeni, új munka, új otthon, ami egy hajón van(szuper!) és ott egy fiatal lány, aki rájön, hogy mást vár az élettől, mint egy elkapkodott házasságot az unalomba süppedve élni a kertvárosban, ráadásul még össze is fonódik a két nő élete, ami egy hajós kalandban teljesedhetne ki néhány pasival és bátorság próbával(ez pl. tetszett), lehetett volna egy remek kalandos, vicces, sírós-nevetős történet, ehelyett alig vártam, hogy vége legyen a könyvnek, a szereplők nem voltak elég karakteresek, a leírás enyhén lagymatag volt és a várt tengeri kaland is csak némi csónakázásra emlékeztetett.

Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, mert a sok nagyon jó kritikát olvastam a könyvről, de nekem nem tetszett.

Ez van, remélem a Ház kilátással szerethetőbb, olvashatóbb lesz, ha oda jutok, mert a címe tetszik....

2012. január 29., vasárnap

Bud Spencer: Különben dühbe jövök

Nagyon örültem, amikor megjelent Bud Spencer önéletrajzi könyve, igaz az elolvasására csak múlt decemberben sikerült időt szakítanom, de lehet, hogy csak tudat alatt halogattam az elolvasását, mert nem szerettem volna, ha valami egészen mást kapok, mint amit a filmek alapján elképzeltem róla. Itt kell megjegyeznem, hogy valójában tényleg mást kaptam, de mégsem változott meg tőle a szemléletem erről a kedves mackó alkatú nevettetőről.


Gyerekkorom nagy sztárjai Bud Spencer és Terence Hill voltak, az ő filmjeik mentek a kerti mozikban és a videó lejátszókon, igen azok voltak a ’70-es, ’80-as évek…
Carlo Pedersoli-ként látta meg a napvilágot 1929-ben Nápolyban. Talán sokan nem is gondolnák, hogy fiatalon igen kiváló és remek testfelépítésű! sportoló volt.

A könyv egész kicsi gyermekkorától mutatja be az életét, fűszerezve némi társadalmi háttér információkkal is.
A filmek világába is véletlen csöppent, pusztán azért mert éppen anyagi nehézségei voltak és valahogy fedeznie kellett a kiadásait, sosem voltak színészi ambíciói, felesége révén került egy híres rendező családjába, de még így sem gondolta, hogy színésszé kellene válnia, de a pénz előteremtése a statiszta szerepek által lett biztosítva az akkor már egyre erősebb fizikummal rendelkező Carlonak.
Az olasz westernek virágkorát élték, jókor volt jó helyen, amikor szerepet kapott Terence Hill mellett a Nincs kegyelemben és ez meghozta számára a sikert is és új művésznevet. Megszületett Bud Spencer.







Ezt követték közös munkáik,melyek közül a legismertebbek:


Önállóan is szép sikereket ért el:

Bombajó boxoló, Piedone és az Extralarge sorozat, hogy a nálunk is legismertebbeket említsük.


Említést tesz a betegségéről, amelyet az élet szeretetével és pozitív hozzáállása által győzött le, az utazásairól, a házasságáról és családjáról, az evés szeretetéről,de ahogy én érzem életének eme részleteibe csak pont annyira enged betekinteni amennyire ő szeretné, felszínesen. El tudtam volna képzelni, hogy a magánéletéről picit többet enged megtudni, nekem ez kicsit hiányzott.
Egyébként a könyv letétele után is tényleg azt éreztem, hogy ő ugyanaz az ember, akit a filmeken megismertünk nem visel álarcot és nem játszik szerepet. Szerethető, egyszerű, nagylelkű kedves mackó.
A mi gyerekeinknek is jót tenne, ha egy Bud Spencer szegezné őket a képernyőre, a mai „hősök” helyett. 
 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon