2022. december 31., szombat

5...4...3...2...1......2023! - Összegzem a 2022. évet

Mit is mondhatnék... Ismét eltelt egy év, ami ráadásul olyan gyorsan történt, mint egy szempillantás. Az év első negyedében ismét idősebb lettem egy évvel, amit már nem is számolok, utána azon kaptam magamat, hogy a nyári születésnapok is elteltek, beköszöntött az ősz, ami kitartott nagyjából december végig. Igen, hó az egy pihe sem hullott, pedig úgy vártam a kuckózós olvasásokat, de azért a hangulatot igyekeztem a meleg tea és könyv párossal megteremteni. 
Tehát így repült el az idő, volt részem jóban és rosszban egyaránt (ahogy szerintem mostanában mindenkinek). A nyáron lett egy kis labradorunk, aki szintén fényt hozott, olyan kis csacska, illetve sajnos a kis palotapincsinktől el kellett búcsúznunk (15 éves volt, kutyaévekben szép kor). 

Az olvasás terén néha voltak hullámvölgyek, nem szeretem az olvasási válság szót használni, mert általában csak röpke, átmeneti napok, hetek ezek és mindig ki tudom rántani magamat egy-egy komfortos olvasással, például Agatha Christie nálam egy biztos pont. December környékén vettem azt észre, hogy egyre többször csapongok, hamar megunom azokat a történeteket, amelyeknél már az elején kiderül, hogy nem nekem szólnak, ezeket Molyra fel sem viszem, mint olvasás. 

Úgy gondoltam, hogy mivel a Moly megajándékozott egy pro tagsággal karácsony alkalmából, ezért szépen kigyűjtöm a statisztikát az oldalról, így talán átláthatóbb lesz az összegzés is. 

Kezdjük azzal, hogy kereken 60 db könyvet olvastam el, ami kb. 19875 oldalt jelent, persze némi csúszás a kiadások miatt lehet, de nagyjából 20 ezer oldal, ami szerintem nem kevés. Nem mondom, hogy olvasási szempontból ez volt a legtermékenyebb évem, de a magam elé kitűzött számot nagyjából teljesítettem, tehát pozitív évet zárhatok. 

Nagyon jó sorozatokba is belekezdtem az évben, remélem a kiadók fogják hozni a folytatásokat. 
Amiket nagyon szerettem: Richard Osman Csütörtöki nyomozóklubja, Jud Meyrin-től a Felföldi rejtélyek vagy éppen az Österlingi gyilkosságok. 

A Moly.hu oldalon 2022. év végéig összesen már 403 értékelést írtam és 516 blogbejegyzést tettem közzé a blogger segítségével. 

Idén sajnos a blogot kissé elhanyagoltam és mindösszesen 29 bejegyzést írtam. Inkább az Instagramra helyeztem a hangsúlyt. Jövőre ezen szeretnék változtatni, mert még mindig remek személyes játszótérnek, naplónak tartom ezt a felületet, függetlenül attól, hogy hányan olvassák a bejegyzéseket. 

A blogon 136429 oldalmegtekintés volt idén, ami decemberben kimagasló számot ért el. Jelenleg 855 megjegyzés van az oldalon, a kommentek száma évről évre egyre kevesebb lesz, érezhető, hogy az egyéb közösségi média felületek és youtube csatornák átveszik a teret a könyves tartalmak tekintetében is. Idági 506 bejegyzés olvasható a blogon. Decemberben a legnépszerűbb bejegyzés a Kihívások tengerén címet viselte. Összességében pedig az összefoglaló bejegyzéseket nagyon szerettétek, illetve a friss megjelenések közül Richard Osman regényeire is sokan kíváncsiak voltak.

Kicsit lentebb pedig láthatjátok azt a 60 történetet, amelyek elkísérték az évemet és kellemes, kikapcsolódó olvasást nyújtottak. Szerencsére sok remek történet és új író talált meg, 1-2 kivételtől eltekintve szerettem ezeket a történeteket és soha rosszabb évet ebből a szempontból.








A közösségi médiumok közül az Instagramra helyeztem idén a fő hangsúlyt, ahol a követőim száma elérte a 4000 főt, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok. 
A Facbookon jelenleg 567-en vagyunk, ez is szép szám, tekintve, hogy általában csak a blogra kikerülő bejegyzéseket szoktam megosztani. 






Zárásként pár kép az új családtagról: 





Az hiszem nem maradt más hátra, minthogy megköszönjem, hogy itt voltatok, szintén hatalmas köszönet a kiadóknak, hogy idén is bizalmat szavaztak nekem  és végezetül, de nem utolsós sorban szeretnék nagyon boldog, könyvekben gazdag új évet kívánni! 





Többiek: 








 

2022. december 25., vasárnap

Kihívások tengerén

Arra gondoltam, hogy az évösszegzést megelőzően hozok egy összegzést azokról a kihívásokról, amelyeken részt veszek vagy részt szeretnék venni jövőre. 

Arra gondoltam, hogy nem fogom azt a hibát elkövetni, hogy túl sokat vállalok és végül nem fogom tudni teljesíteni, illetve nem jutna időm mellette olyan olvasásokra, amelyek örömmel töltenek el és random választások, esetleg kihagyhatatlan friss megjelenések.

Az első, amit idén sem hagyhatok ki és Lobo már hosszú évek óta meghirdeti az nem más, mint a Várólista csökkentés. A képre kattintva elolvashatjátok a részleteket és még jelentkezni is tudtok. 




Összeállítottam a listámat azon könyvek alapján, amelyek már ott porosodnak a polcomon, éjjeliszekrényemen vagy éppen az olvasómon. A feltétel annyi volt, hogy 2022. évet megelőző megjelenések kerülhetnek a listára. Azt hiszem ezt maradéktalanul sikerült teljesítenem. Alternatív listát pedig ezúttal sem készítettem, mert nagyon szeretnék ezekkel a történetekkel haladni. Jövőre igyekszem valamilyen stratégiát követni, hogy ne bukjam el a kihívást és csökkentsem a várakozó könyveket is. 



A következő kihagyhatatlan kihívás, amit Könyvelem Csaba negyedévente hirdet ki, ezúttal a HázasPáros tematika köré épül.


Feltételek: "Összesen 6 könyv elolvasását várom tőletek, az alábbi szempontok szerint: (a pontok nem összevonhatóak!) Február 28-ig tart a kihívás.

1) cím
Egy könyv, melynek címében szerepel a „pár” szó.
Önállóan vagy bármilyen szóösszetételben (párkapcsolat, párválasztás), de szövegrészként (Párizs, párnacsata) is elfogadott.
2) szerző
Egy könyv, melyet egy jelenleg házasságban élő szerző írt.
3) kiadás éve
Egy páros évben megjelent könyv.
(Az első magyarországi megjelenés dátuma számít!)
4) borító
Egy könyv, melynek ház / lakóépület szerepel a borítóján.
5) címke
Egy könyv, melyen szerepel a „párkapcsolat” címke.
6) közös könyvek közül valamelyik
Egy könyv a csatornám téli hónapjaira meghirdetett közös könyvei közül
(Lásd lentebb!)

!!! Fontos !!!
– Az olvasások csak a kihívás ideje alattiak lehetnek (2022. december 1. – 2023. február 28.).
– Minimum 100 oldalas könyveket kérnék, ezért kérlek csatold a kiadást is a könyvekhez, ha szükséges!
– Szöveges és csillagos értékelést is kérek mindegyik könyvhöz!
– Olvashatsz magyar vagy idegen nyelven.
– Hangoskönyvek és képregények is elfogadottak.
– Újraolvasások is jöhetnek.

További információkat találtok a Moly oldalán a kihívásnál. Ráadásul a kihívást követően egy nyeremény könyv is gazdára talál. "

A kihíváshoz ezeket a könyveket választottam: 




A következő jelentkezés nem egy kihíváshoz köthető, hanem egy online Könyvklubhoz. Vegazus 24. alkalommal hirdeti meg a Mini-könyvklubot, amelyhez január 31-ig Ti is tudtok csatlakozni. 
Január, február, március hónapban egy-egy közös könyvet kell elolvasni és értékelni, áprilisban azonban mindenki választhat egy regényt a 189 könyvet tartalmazó listáról.

A könyvklub keretében tehát az alábbi könyveket fogom elolvasni és értékelni:

Ezzel végére is értem a listának, ahogy mondtam nem vállalnám túl magamat kötelező olvasásokkal. 

A 2022. évre vonatkozóan pedig az alábbi kihívásokat szeretném megemlíteni:

KönyVakáció :  



Ős(z)Régi:



Várólista csökkentés 2022.    Ezt sajnos idén is elbuktam. 



 

2022. december 24., szombat

Kellemes krácsonyi ünnepeket kívánok!

 

Kellemes, könyvekben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok! 



 



 

2022. december 16., péntek

Richard Osman: Az eltévedt golyó (A csütörtöki nyomozóklub #3.)

Fülszöveg:  Egy újabb átlagos csütörtöki nap, amikor a dolgoknak végre vissza kellene térniük a megszokott kerékvágásba.

Csakhogy a csütörtöki nyomozóklub mágnesként vonzza a bajt. Egy tíz évvel ezelőtti megoldatlan bűntény szálai egy helyi híradós sztárhoz vezetnek, és egy olyan gyilkossági ügyhöz, amely holttestnek és magyarázatnak is híján van.

Eközben egy váratlanul felbukkanó új ellenség keresztezi Elizabeth útját, és választás elé kényszeríti: gyilkolnia kell, vagy meghal.

Miközben a megoldatlan bűntény újabb és újabb fordulatokat tartogat, Elizabeth a lelkiismeretével (és egy pisztollyal) viaskodik, Joyce, Ron és Ibrahim pedig régi és újdonsült barátokkal együtt nyomoznak. Vajon képesek lesznek megoldani a rejtélyt és megmenteni Elizabethet, mielőtt a gyilkos újra lecsap?



 Nagyon vártam már Richard Osman, Az eltévedt golyó, azaz a csütörtöki nyomozóklub ténykedéseinek harmadik részét. Nagyon örültem, hogy a megjelenést követően rögtön kézbe is vehetettem a kötetet. Igazából gyorsan haladtam vele, de az tény, hogy mindenhova vittem magammal a könyvet és ahol csak tudtam olvastam, azaz utazás közben, az orvosi rendelőben várakozva és elalvás előtt is. Ritka az, amikor ennyire várom egy sorozat következő részét, de engem az angol nyugdíjas nyomozók zsebre vágtak ezúttal is. 

Elizabeth, a hajdan volt kém kényes helyzetben találja magát, amikor elrablója arra utasítja, hogy öljön meg egy hozzá közel álló személyt, aki nem mellesleg a KGB egykori vezetője, amennyiben ez nem teljesül valaki meghal, aki közel áll Elizabethez. Közben egy évtizeddel ezelőtt történt bűntény is a horgukra akad, ezzel pedig beindul egy több szálon futó nyomozás, amibe a barátok is szép sorban becsatlakoznak. Annak ellenére, hogy nem ismerik Elizabeth teljes történetét segítenek neki, az idő pedig ketyeg és Elizabeth-nek dönteni kell a szeretett személyek érdekében. 

A nagy kérdések: ki ölte meg Bethany Waites-t és most ki akarja Viktor Illjics halálát?

Dinamikus és több szálon futó történetet olvashatunk, ráadásul, hogy ne unatkozzunk új szereplők is megjelennek a játékban. Egy viszonylag gyorsan pergő, akciódús krimi, ami nem hagyja unatkozni az olvasókat, mert egyik megoldandó probléma követi a másikat, tehát mindvégig van min agyalni és mivel elég összetett a krimiszál, így nem árt figyelni sem a részletekre.

Adott tehát egy maroknyi nyugdíjas, akik között van egykori kém, pszichológus, szakszervezeti bajkeverő, ők azok, akik meg tudják mozgatni az ember nevetőizmait és igazából annyira be tudták lopni magukat a szívembe, hogy szinte azt érzem, hogy hozzám közel álló személyek. Mindegyik karakter egyszerre elbűvölő, idegesítő és izgalmas, persze a maguk furcsa módján. Egyértelműen telitalálat az idős korosztály krimibe történő bevonása, hiszen oly sokan szerették Poirot és Miss Marple karaktereit is. Azt érzem, hogy az időseknek van egyfajta varázsuk, múltjuk és jó értelembe vett kelekótyasága, amitől működni tud egy történet. Nagyon szépen kibontotta az író az egyes szereplők, Ibrahim, Joyce, Elizabeth és Ron személyiségét, ez az, amit én abszolút imádtam. Szinte látjuk magunk előtt a kissé hiú Joyce-t, a visszahúzódó, de éles elméjű Ibrahim-ot, a bátor és büszke Elizabeth-et és végül az agresszív, de arany szívű Ront. A visszatérő mellékszereplők is tudtak fejlődni, így egyszerűen nem lehet nem kedvelni a karaktereket. 

A szereplők párbeszédje is legtöbbször sziporkázó és kellő arányban jelenik meg a leíró részek mellett. 

 Egyébként számomra az meglepő volt, hogy bár viszonylag sokrétű a krimi szál mégsem sok és nem veszik el a részletekben, hanem lényegre törően haladnak előre a nyomozati szálak. Szeretem, hogy ennyire összeszedett mégis habókos maga a sorozat. 

Azt  szerintem még érdemes kiemelni, hogy egy sorozatról van szó és ez az az eset, amikor érdemes az első résszel kezdeni az olvasást, mert könnyebb megismerni a szereplőket és némi visszacsatolás is van a korábbi részekre, amely ismerete nélkül kicsit elveszett lehet az olvasó.



Mindig keresem az angol humor és a jó krimi keverékét és azt hiszem Osman pont azt nyújtja a zsánerben, amiből hiány van a piacon: szerethető karaktereket, humort és jófajta nyomozást. Annak ellenére teljesen élvezhető a történet, hogy a krimi szálon még mindig van mit csiszolgatni, de lassan közelít a hibátlan olvasási élményhez. 

Ez az a sorozat, ami mindig mosolyt csal az arcomra és szívesen fogom újra és újra elolvasni. Karácsonyi ajándéknak is jószívvel ajánlom a sorozatot az idősebb és fiatalabb korosztálynak egyaránt.

A sorozat rajongóinak pedig jó hír, hogy valamikor a jövőben (2023. szeptember?) érkezik a 4. rész is!  

A könyvet köszönöm szépen az Agave Kiadónak! 


" - Dale, maga még fiatal. És ahogy most magával beszélgetek, tudom, hogy okos és jólelkű fiatalember. Az évek múltával rá fog jönni, az embereknek nagyobb szüksége van azokra, akik okosak és jólelkűek, mint arra, aki tud táncolni, és tudja, milyen frizurát vágasson magának. "


 "- Maga érdekes fickó. Kell magának munka?

- Van már munkám- válaszolja Ibrahim. - Pszichiáter vagyok. 

- Rendes munkára gondoltam. "


" Vigyázzanak magukra, ott leszek, amilyen gyorsan csak tudok. Vigyek valamit?

Elizabeth egy pillanatig elgondolkodik. Viktor Illjics, a viking, Joyce. 

Csak nem egy terv körvonalazódik a fejében? Még az is lehet. 

- Igen, kedvesem. Hozna nekem termoszban teát meg egy pisztolyt?" 

2022. november 26., szombat

Meik Wiking, A hygge otthon

Fülszöveg: Az otthon a kapcsolódás és a nevetés helye. Az a hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, támogatásra és megértésre lelünk, és teljesen önmagunk lehetünk.

Meik Wiking legújabb kötetében elénk tárja, hogyan hat otthonunk kialakítása jóllétünkre, és hogyan válhat az életterünk – a dán hygge elvének alkalmazásával – olyan hellyé, ahol nemcsak élünk, hanem igazán boldogok lehetünk.

A koppenhágai Boldogságkutató Intézet új kutatásain alapuló könyv olyan egyszerű praktikákat mutat be, amelyekkel nagy változást érhetünk el: például mitől érezhetjük bármelyik helyiséget tágasabbnak, miért okoz több örömet a kerek étkezőasztal, és miért fontos a jó világítás. 





Ez a könyv pont jókor talált meg, amikor odakint korán sötétedik és a nappalok is elég komorak, ridegek. Az otthonunkban viszont nem kell ezt a tendenciát követnünk, hanem meghitt melegséget, kellemes atmoszférát teremthetünk magunknak és családunknak. Egyre többször halljuk, hogy mennyire fontos a kötődés a szülő és gyermeke között, de arra sokszor nem figyelünk, hogy az otthonunk, az életterünk is mennyire részesévé válik az életünknek, ezért nem mindegy, hogy mennyire tudunk kötődni hozzá. A kötődés a biztonsággal és kellemes, lélekmelengető érzéssel együtt jár, így rajtunk múlik, hogy ezeket az érzéseket mennyire tudjuk belopni a mindennapjainkba. Ez valljuk be, hogy nem mindig egyszerű, már ami a megvalósítást illeti, ezért jól jön pár ötlet, bátorítás és inspiráció, hogy kialakítsuk és meghitté tegyük a személyes életterünket, legyen szó a nappalinkról vagy éppen a kertünkről. Nem kellenek drága, trendi eszközök ahhoz, hogy boldogsággal töltsön el minket a megérkezés, a pillanatok megélése a saját otthonunkban. Elegendő pár apróság, odafigyelés és kreativitás, ehhez pedig ez a könyv pont megfelelő inspirációt ad ahhoz, hogy a boldog élet esélyét megkapjuk, szeressük minden négyzetméterét az otthonunknak. 

Nagyon kellemes meglepetés volt számomra ez a kötet, amely csokorba gyűjtötte az ötleteket és nem kimondottan csak a tárgyi javakra koncentrált, hanem magára az élményre, a személyes jólétre, legyen szó egy jó beszélgetésről, játékról vagy evésről. 

" A napfény annyira fontos a közérzetünk szempontjából, hogy érdemes szem előtt tartani otthonod megtervezése és berendezése során. Ha bútorokat helyezel az ablak közelébe, az segít, hogy a szoba beigya a napsugarakat. Ha te tervezed az új házadat, a nap útját követve rendezheted el a funkciókat. Az én munkaasztalom annál az ablaknál van, ahol a felkelő nap sugarai elérik a szobát, míg a vacsorát egy olyan szobában költjük el, ahol a lenyugvó nap fénye jut be a házba. A legjobb, ha a macskádat követed. Ahol találsz egy fénycsíkot oda ülj le. Dorombolni nem muszáj."

Számomra nagyon szimpatikus volt a kötet elgondolása és felépítése. A fejezetek jól tagoltak, néhol hasznos tippekkel megszakítva és nagyon ízléses fotókkal gazdagítva. 
A kötet pontosan tükrözi a hygge eszményét, azaz a kellemes hangulat megteremtésének művészetét. 
A könyv átböngészése után nem leszünk a skandináv hygge szakértői, de rengeteg hasznos ötlettel és elgondolkodtató gondolattal leszünk gazdagabbak, sőt biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megjön a kedve az otthona újragondolásához. 

Engem a skandináv életérzés ezúttal teljesen magába szippantott és nagyon tetszett, hogy amit az író leírt azt alá is támasztotta a kutatásokkal is. 

Nálam már ropognak a hangulatos gyertyák miközben ezt a bejegyzést írom. És nálatok?




Ha szeretitek a nyugalmat, a könyvvel való kuckózást, a szép illusztrációkat és nyitottak vagytok a boldogságra, akkor mindenképpen ajánlom Meik Wiking, A hygge otthon című kötetét, amely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. Csak úgy mellékesen karácsonyi ajándéknak sem utolsó! 


2022. november 10., csütörtök

Klasszikus kortárs romantika rajongóinak ajánlom! - Sophie Irwin, Hozományvadász ​hölgyek kézikönyve

Fülszöveg: Kitty ​Talbotnek, akire az apja tekintélyes adósságot hagyott, mihamarabb pénzre van szüksége. Pontosabban egy vagyonos férjre. Mindössze négy hónapja maradt, hogy megmentse a családját az anyagi csődtől.

Miután Kitty soha nem riadt vissza a kihívásoktól, ebben a szorult helyzetben is feltalálja magát: összecsomagol, és elindul egész Anglia legkíméletlenebb hadszíntere, a londoni bálok világa felé.
Műveltségben és kifinomultságban talán elmarad a többi ifjú hölgy mögött, de az eltökéltsége, a csökönyössége és a leleményessége minden akadályon átlendíti őt. Bízik benne, hogy még a báli szezon vége előtt megkérik a kezét, egyvalakivel azonban nem számol: Lord Radcliffe-fel. A nagyvilági, kissé tartózkodó Radcliffe átlát a szitán, azonnal rájön, hogy Kitty egy mindenre elszánt, pénzéhes hozományvadász, ezért elhatározza, hogy keresztülhúzza a számításait, kerül, amibe kerül.
Vajon sikerül Kittynek megmentenie a családját a teljes kiszolgáltatottságtól? Egy perc vesztegetni való ideje sincs, és senki, még egy lord sem állhat az útjába.

„A főhősnő hihetetlenül modern: sziporkázóan szellemes, stílusos és tele van energiával. A történet minden tekintetben Austent idézi. Alig győzök betelni vele!” – JANICE HALLETT

„Merész, szellemes, vidám… A Bridgerton-rajongók odalesznek érte.” – NITA PROSE

„Ritka gyöngyszem ez a regény. Mint egy Georgette Heyer-könyv egy csipet huncutsággal megbolondítva. Csupa érzelem, csupa romantika.” – BETH MORREY

„Ez a regény a leggyönyörűbb főhajtás Georgette Heyer előtt, ugyanakkor különleges, modern érzékenység hatja át… Remek olvasmány!” – HARRIET TYCE



 


Napjainkban az írók körében is egyre nagyobb divat lett visszatérni, visszanyúlni a 18-19. századba, ezzel is megidézve a korszakra jellemző karaktereket, helyszíneket és atmoszférát. Általában figyelemmel szoktam követni a témához kapcsolódó megjelenéseket és kiválasztom azokat, amelyek érdekesnek tűnnek, esetleg olyan írók jegyzik, akiktől még nem olvastam. Tekintve, hogy nagyon szeretem a korszak irodalmát és újragondolását, ezért nem tudhatom, hogy mikor bukkanok valamilyen gyöngyszemre, így folyton próbálkozom. 

Jane Austen az az írónő, akit a legtöbben megpróbálnak leutánozni, ezzel néha elnyomva saját írói stílusukat, ami szerintem nagy kár. Kíváncsi voltam, hogy a Hozományvadász hölgyek kézikönyve tetszeni fog-e, mert a tartalom alapján egészen kiválónak ígérkezett és Sophie Irwin-t, mint író nem ismertem korábban. 

Közben el is gondolkodtam, hogy miért nyúlnak vissza ennyien a korszakhoz, annak ellenére, hogy írhatnának a modern világról is, amit jól ismernek. Aztán arra jutottam, hogy a korszak kínálja a legjobb lehetőséget a szereplők vonatkozásában a szabályok általi kipellengérezésre, az intrikák  széles spektrumának bemutatására és a nőket mindig annyira elbűvölő divat megjelenítésére. Talán ebben a formában lehet leginkább bemutatni a leírások által egy letűnt kort, amiről mindenkinek csak másodkézből szerzett információi vannak, ezáltal valóban a fantázia kerülhet a középpontba. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a korszakot mindenki a romantikával azonosítja, így az íróknak valóban kicsit megkönnyíti a helyzetét, hogy már egy olyan alapra építkezhetnek, ami kipróbált és szeretik is az olvasók, általában. 

A regényben Kitty Talbot-ra hárul az a feladat, hogy a csupán nőkből álló családját megmentse a teljes elszegényedéstől és lakhatásuk elvesztésétől. A tét tehát nem kicsi. Ehhez azonban egyetlen út kínálkozik, mégpedig, hogy gazdag férjet fogjon, bármi áron. Így kerülnek húgával 1818-ban Londonba, hogy a báli szezon alatt Kitty férjet kerítsen, ami nem is bizonyul olyan egyszerű küldetésnek. A pletykák, az intrikák nem kerülik el hősnőnket sem, akinek az ideje egyre jobban fogy, miközben Lord Radcliffe nem könnyíti meg a helyzetét, mert egyértelműen Kitty tudtára adja, hogy a hozományvadászok szálkák a szemében, márpedig Kitty tagadhatatlanul közéjük tartozik. Kettejük személyes ellentéte megszínesíti a párkeresés nehézkes perceit, de vajon meddig hajlandóak elmenni a felek a céljuk elérésében és szövetséget tudnak-e kötni úgy, hogy senki ne sérüljön közben?

A regény azt a témát járja körül, hogy meddig hajlandó és tud elmenni egy nő annak érdekében, hogy megmentse a családját, de a saját becsületén se essen túl nagy csorba. Elsőre ez a koncepció számomra kissé furcsának tűnt, mivel a hősnőt egy kellemetlen, ellenszenves szituációba helyezi az írónő. Nehéz azonosulni egy olyan szereplővel, aki bár a jó cél érdekében cselekszik, de közben folyamatos negatív kicsengése van a tetteinek. Kitty annak ellenére, hogy nehezített helyzetből indul mégis fel tud nőni a hősnői szerepkörhöz, mert éleseszű, talpraesett, sziporkázó és nem riad vissza a rázósabb helyzetektől sem. Nekem az első ellenszenv után sikerült megkedvelnem, mivel folyamatosan azt éreztem, hogy fejlődik a karakter és a jó irányba mozdítja el az írónő a jellemét. 

Nagyon szerettem olvasni Kitty és Lord Radcliffe szócsatáit, mindkét szereplő jól felépített, tipikus jellemvonásokat kapott, amelyek annyira ellentétesek voltak, hogy ettől izgalmassá, pezsgővé és színessé tették a történetet. Némi akció és nyomozás is belefért a szereplők táncrendjébe, ami nálam pluszpontot jelentett. 

Az ítélkezést nagyon jól sikerült beépíteni a történetbe, az általa okozott károk pedig végigkísérte a szereplőket. Ez az emberi gyarlóság nagyon éles kontrasztot alkotott a látszólag finom társasági normákkal. A fényűzés és a szegénység hangsúlyos társadalmi problémája is kibontakozik a történetben, ami nagyon jól passzolt a szereplők közti ellentéthez is. 

Egyszerűen az írónő megtalálta azt az egyensúlyt, ami olvasmányossá, gördülékennyé és szerethetővé tette ezt a regényt, a narratív játékossággal erre még rá is erősített. Egyedül a cím választás volt kicsit furcsa, mert valójában kézikönyvhöz illő tanácsokkal nem látták el az olvasót, de ez legyen a legnagyobb baj, mert ezen kívül rendben voltak a történet és a karakterek is. 

Ajánlom mindenkinek, aki egy gyorsan olvasható, bájos, de ugyanakkor csalafinta regényt szeretne olvasni a vintage és a modern elemek keveredésével. 


2022. november 7., hétfő

Georges Simenon, Maigret és a pikárdiai gyilkosságok

 

Fülszöveg: Maigret felügyelőnek nehezen indul a napja. Egy szenilis asszonyság attól tart, hogy az összes rokona meg akarja mérgezni, majd egy ismeretlen egész nap hívogatja a főfelügyelőt, mert meg van győződve arról, hogy az életére törnek. Miután hajnalban egy holttestet találnak a Concorde téren, felmerül a gyanú, hogy az előző napi telefonálóé, és Maigret úgy érzi, személyesen kell vállalnia a nyomozást. Az elkövető kézre kerítése során a kötekedő, kritikus hajlamú Coméliau vizsgálóbíróval is meggyűlik a baja. A felügyelő ezúttal is mindent megtesz azért, hogy beleélje magát az áldozat helyzetébe, és az sem okoz gondot a számára, hogy az elkövető fejével gondolkodjon, így lassan feltárulnak előtte az ügy részletei…



Georges Simenon és az Ő Maigret felügyelője nálam valahogy kimaradtak eddig, annak ellenére, hogy eléggé nagy krimi rajongónak tartom magamat. Pupilla blogján olvasgattam az ajánlókat, amik nagyon felkeltették az érdeklődésemet, de mindig egy másik krimi került le a polcról. Viszont szeptemberben úgy döntöttem, hogy nem várhat tovább és belekezdek Maigret és a pikárdiai gyilkosságok olvasásába. 

A történet alapját egy férfi szolgáltatja, aki úgy érzi, hogy üldözik, ezért többször is felhívja Maigret felügyelőt, aki éppen egy kellemetlen ügyféllel bajlódik, így nem éppen a legjobb hangulatában találjaa hívó. Miközben a telefonhívások rendületlenül érkeznek elindul a hajsza a telefonáló után, de végül estére mégis holtan kerül elő és ezzel nem kis fejtörést okoz a hatóságoknak. Eközben Maigret agya folyamatosan próbálja kideríteni, hogy ő maga milyen kapcsolatban állhat az áldozattal, aki konkrétan hozzá fordult segítségért.
Minél jobban beleássa magát Maigret az eseményekbe, annál szövevényesebb, ádázabb bűnözői hálózat közelébe ér, de folyton kisiklanak a markából és emiatt mindenki egyre frusztráltabbá válik. Szegény Maigret eközben még a betegség is kínozza, így többnyire a fotelből próbálja irányítani a csapatát és kézre keríteni a bűnösöket. Közben az események megállíthatatlanul pörögnek, de kérdés, hogy a bandát képesek-e megfékezni, még azelőtt mielőtt nagyobb baj történne. 

Bevallom nagyon meglepett a történet, a jó értelemben. Én személy szerint sokkal árnyaltabb és finomabb leírásokat vártam volna, de szerencsére a szerző már a maga korában sem fukarkodott a brutalitással és a csavarokkal. 

Érdekes megoldás volt, hogy az áldozat és a nyomozó között egy láthatatlan kapocs van, ami folyamatosan viszi előre Maigret-t, aki éles elmével próbálja kigubancolni az amúgy igencsak szerteágazó szálakat. 

Végig pörgött a történet, volt benne gyilkosság, üldözés, francia gasztronómia és humor is. Maigret és a bíró kimondottan üde színfoltot vittek az amúgy komor történésekbe. Emellett Maigret asszony is belopta magát a szívembe a maga higgadtságával, gyógyteáival és azzal ahogy a férjét kezelte és támogatta. Szimpatikus szereplőgárdást hozott össze az író, nagyon erős karakterekkel támogatta meg az amúgy is izgalmas történetet.

A francia életérzés pedig sütött a lapokról, imádtam azt az atmoszférát, ami egy a bűnüldözés még kevésbé kifinomult korszakába vezetett. Az éttermek, a kocsmák, az utcák, a házak és a társadalom alsóbb rétegeire vonatkozó leírások egytől egyig nagyon erősek voltak, szinte impulzívak. Imádtam, hogy még nincsenek mobiltelefonok, számítógépes nyilvántartások hada, meg úgy általánosságban high-tech nyomozati lehetőségek, itt még valóban érvényesült az elme fontossága és a csalafintaság. 

Emellett Párizs korabeli arca is élesen megjelent, a felvillanó képek, és benyomások által egy olyan város bontakozott ki előttem, ahol a bevándorlás és a bevándorlók már akkor igen terhelten jelentek meg, valós társadalmi problémát jelentettek. A regényben az író még kimondottan hangsúlyt is fektetett arra, hogy a bevándorlókat negatív megítélésben tüntesse fel, ez talán a regény furcsasága is egyben, de szókimondónak is tekinthetjük, nézőpont kérdése. A bevándorlók, mint bűnöző csapat jelentek meg, akiket kizárólag a bűn és mások megnyomorítása éltet, átgázolnak mindenkin, ha az érdekük úgy kívánja. A tét nem kisebb volt, mint a banda fejét lecsapni és a további brutalitást megállítani, ehhez pedig kellett Maigret és az ő jól szervezett csapata.

Szerettem olvasni ezt a klasszikusnak mondható, jól kidolgozott krimit. A leírások, Párizs megjelenítése a nyomozók szemszögéből mind-mind elvarázsoltak. A krimi szál is nagyon izgalmas volt, folyamatosan újabb és újabb nézőpontokat és összefüggéseket kaptam, amelyek gondolkodóba ejtettek. A szereplők teljesen életszerűen viselkedtek, érdekesek és egyben hátborzongatóak is voltak, vagy éppen a nyomozók vonatkozásában agyafúrtak és leleményesek. Nagyon megkedveltem Maigret karakterét, így novemberben is tervben van legalább egy kötet elolvasása az írótól.

2022. november 4., péntek

Jud Meyrin, Vércseppek a hóban - Itália rejtélyek I.

 

Fülszöveg:  Lily Bolton nyomozó Londonban. A munkája az élete, és ez tökéletesen meg is felel neki. Igyekszik elfeledkezni félig olasz származásáról, ám váratlan meghívást kap Livignóba. Az anyja, akitől rég elhidegült, férjhez készül menni karácsonykor.Lily, bár megfogadta, hogy többet be sem teszi a lábát az országba, mégis elutazik az esküvőre. Úgy gondolja, azt a pár napot könnyedén átvészeli, de hiba csúszik a számításába. Ráadásul mindjárt kettő.  

Raffaele, a szemtelenül szexi mostohabátyja. És egy vérbe fagyott holttest a sípályán. 

Jud Meyrin legújabb sorozatában, az Itáliai rejtélyekben az olasz Alpokba kalauzolja el az olvasókat izgalmakkal, fordulatokkal, romantikával teli kisregényeivel.


 

 

 Viszonylag ritkán olvasok kisregényeket, de miután elolvastam az írónő Felföldi rejtélyek sorozatának két megjelent kötetét egyértelmű volt, hogy megvásárolom e-book formátumban a Vércseppek a hóban című kisregényt is, amely az Itáliai rejtélyek 1. része.

Skócia után éles váltással ezúttal a csodás, hófödte Alpokba, Livignóba repített el a történet. Micsoda helyszínválasztás! Így ősz végén, tél elején kimondottan jólesik elmerülni a csodás havas tájban és kalandozni a sípályákon. Számomra ezzel már egy remek indítást is kapott az olvasás, remekül bele tudtam helyezkedni a történetbe.

A főszereplő ismét egy nyomozó, Lily Bolton, aki Londonból érkezett, hogy részt vegyen az anyukája esküvőjén. A lelkesedése megkérdőjelezhető, de nagyon igyekszik és félre teszi az elveit, miszerint megszakít minden kapcsolatot Olaszországgal és az ottani gyökereivel. Azonban ez nem megy annyira egyszerűen, mert képbe kerül Raffaele, aki éppenséggel a mostohabátyja. Főhőseink érzelmei ezáltal kicsit összekuszálódnak, de nehezítésként a sípályán még egy holttest is ott hever, Lily pedig nem tudja meghazudtolni rendőr mivoltát és megpróbálja kideríteni ki áll a gyilkosság hátterében.

Az írónő nagyon sok érzelmet, hetyke kis krimiszálat és izgalmas leírásokat sűrített bele a röpke 100 oldalas kisregényébe. Annak ellenére, hogy rövid fizikálisan maga a regény az olvasás során ez szinte alig volt érezhető, mert egyértelműen egy nagyon kerek történetet kaptam. Köszönhető mindez szerintem annak is, hogy igazán mozgalmas a történet, pont jó arányban van eltalálva a krimi és a romantikus szál egyaránt. Tetszett, hogy semmi nem volt túlbonyolítva, emiatt úgy tudtam olvasni, hogy folyamatosan egy logikus vonal mentén haladt a történet, nem voltak nagy kiugrások, elkalandozások, hanem egyszerűen csak a kellemes, lényegre törő olvasási élmény maradt meg. 

Tetszett, hogy a krimi szálnál megvolt a lehetőség, hogy ne egy elkövetőre fókuszáljunk mégis annyira kellemes ütemben derült fény az igazságra, hogy nem éreztem fárasztónak vagy akárcsak egy percig is unalmasnak a történetet. A szexi mostohatestvér karakterének beillesztéséért a történetbe pedig egy pacsi jár, remek húzás volt, amolyan tiltott szerelem érzetet adott a történetnek, mégsem csöpögős formában, hanem amolyan körömrágósan. Bevallom nagyon drukkolok nekik és várom a következő Raffaele és Lily történetet. 



Amennyiben a webshopból történő  rendelésnél (fizikai példányok esetében) a megjegyzés mezőbe beírjátok HKRISZTINA , akkor egy kis meglepetés is kerül pluszban a könyvek mellé a csomagba.

Az írónő nagyon belopta magát a szívembe, mert úgy gondolom, hogy az írásai krimi kategóriában a világ bármely pontján megállnák a helyüket, de a romantikus szálat is egyre erősebben tudja hozni. A karakterei egyértelműen szerethetőek, könnyű velük azonosulni és ami a legjobb, hogy folyamatosan fejlődnek a regény során és egyre mélyebb érzelmeket tudnak előhozni ahogy haladunk előre az időben és a cselekményben. A leírásokat szeretném még a figyelmetekbe ajánlani, amelyek az írónő regényeinek az igazi erősségei, nagyon jól választja meg a helyszíneket és nagyon jól illeszti hozzá a szereplőit. Egyszerűen szinte hibátlan történetet olvashattam, köszönöm az élményt, én biztos követni fogom Jud Meyrin, alias Megyeri Judit munkásságát a továbbiakban is. 


2022. november 3., csütörtök

Anders De La Motte - Måns Nilsson, A halál színre lép

 A Google bugyrain szörfözve (használják még ezt a kifejezést vagy már kiment a divatból?!) írtam be keresőszóként a skandináv, regény és humor szavakat, arra várva, hogy valamilyen nagymamis-  nagypapis (Alkonypagony) vagy valamilyen jó kis Backman könyvet dobjon ki a kereső. Ehelyett valahogy eljutottam Anders De La Motte és Måns Nilsson, A halál színre lép című regényéhez. Először nem is értettem, mert egyértelműen krimi zsánernek tűnt a címe alapján, de a Moly oldalán gyorsan rákeresve kiderült, hogy ez bizony tényleg krimi, de humoros zöngével. Nem is kellett több, lecsaptam a regényre és október elején egy nap alatt elolvastam. 

A történet Svédországban, Österlen kisvárosában veszi kezdetét, ahol az ájulásos betegsége miatt szabadságolt nyomozó, Peter Vinston meglátogatja a lányát és volt feleségét, akik jelenleg mostohapával karöltve az idilli kisvárosban élnek, nem is rossz körülmények között. Peter csak egy egyszerű látogatásra készül, hogy megünnepeljék a lánya 16. születésnapját, de ő maga sem gondolja, hogy egy gyilkosság történik a környezetében és Őt, mint amolyan sztárnyomozót felkérik, hogy legyen a helyi erők, nevezetesen a zöldfülű rendőrnő, Tove Esping segítségére. A tét pedig nem kisebb, mint a szövevényes kisvárosi kapcsolatok mentén kinyomozni azt, hogy ki ölte meg a sztáringatlanost, Jessie Anderson-t, ráadásul elég csúful. Jessie építési projektje, sokakban ellenszenvet váltott ki, így szinte mindenkinek érdeke fűződött valamilyen módon a gyilkossághoz, de az csak a regény végére derül ki, hogy ki volt hozzá elég bátor.  

Azt tudom mondani, hogy egy klasszikus hangulatú krimiről van szó, amiben a szereplők egyedi módon értelmezik a körülöttük zajló eseményeket és mennek a saját fejük után, legyen az egy használható ötlet vagy éppen teljes bambaság. A szerzőpáros nagyon jól ki tudta használni azt a lehetőséget, hogy a kisvárosban mindenki ismer mindenkit, így néhol tévútra is tudták vinni a kisvárosi idill és Plútó  macska uraság rakoncátlankodásai között el-elkalandozó olvasót. 

Teljesen hiteles a kissé kiégett, elvált nyomozó és a kisvárosban élő különc lakók karaktereinek szempontjából a történet. A két rendőr felfogása merőben ellentétes, nagyon érdekes az, ahogy az írók a párost terelgetik, hol közelítenek, hol pedig távolodnak egymástól a nyomozás során, de egy idő után mindenképpen kénytelenek csapatban dolgozni. Peter kicsit különc, mint Monk, de emellett kellemes megjelenésű, mint Murdoch nyomozó, olyan intelligens, de kicsit fura figura, akit általában kedvelek, mint most is. Nagyon szerethető karakter, persze neki is vannak olyan dolgai, amitől mi nők fogjuk a fejünket, de mégis szerettem vele nyomozni. Talán Tove volt az a szereplő, akivel kevésbé tudtam szimpatizálni, igazából a regény végéig a semleges érzelmi vonalon maradtam vele kapcsolatban, sőt, bevallom, inkább bosszantott.

Az építkezés központi szerepet játszik ebben a történetben, ami igazi kisvárosi ellenállási mozgalmat váltott ki az ott élők körében. A mozgalom által megismerjük az idősödő meleg házaspárt, Jan-Eric Sjöholmot, egy nyugdíjas színészt, aki szeret a középpontban lenni, mint Lear király és férjét, Alfredo Sjöholm, aki inkább a háttérben tevékenykedik. Szerintem a különc Peter mellett ők is kellemes színfoltjai voltak a történetnek. De nem hiányozhat a túlbuzgó idősebb falusi hölgy, az ingatlanos és asszisztense, a szerelő,  a lótenyésztő, a volt feleség és új párja sem a képből, akik akarva akaratlanul, de mindannyian a történet részeseivé válnak és segítik vagy éppen gátolják a nyomozást, természetesen a saját érdekeiket szem előtt tartva. 

Szeretném kiemelni Plútót a macskát, bár nem vagyok cicás gazdi, de egyszerűen imádtam a kis "dögöt", szívesen olvastam volna több humoros részt a cica szereplésével. 

Igazából megkedveltem ezt a színes társaságot, azt, ahogy felvállalták a szerzők az LMBTQ szálat és a családon belüli erőszakot is, illetve picit görbe tükröt tartottak az olvasó elé, amihez remek keretet biztosított az idilli kisváros.

A történet folyamatosan pörgött, a szereplők nagyon élesen kirajzolódtak a környezetükben és a furcsa humor is egészen jól működött, de a krimi szál nem vetekedett egy hagyományos skandináv krimivel, viszont azt kell mondanom, hogy a lezárás nagyon is kedvemre való volt.

Összességében tetszett a koncepció, a karakterek, a leírások és a cselekmény levezetés is. A svéd és az angol krimikre jellemző mintázatot nagyon jól hozta a regény.

A sorozat első részéhez egészen helyes borítók születtek, de a magyar verzió a cicával nálam igazán betalált. 



Fülszöveg: Österlen kisvárosában gyilkos garázdálkodik. A helyi sztáringatlanost, Jessie Andersont holtan találják az egyik bemutatandó házban. Peter Vinston, a kissé bogaras felügyelő veszi kézbe a nyomozást, noha csak a kényszerszabadságát tölti az idilli svéd városkában. Tove Esping, a kissé zöldfülű, de rendkívül ambiciózus helyi rendőrgyakornok siet a segítségére. E sajátos kettősnek még azelőtt kell rájönnie, kinek a képében lépett színre a halál, mielőtt túl késő lenne.

Az Österleni gyilkosságok című sorozat első kötetében népszerű szerzőnk, Anders de la Motte ezúttal írótársával, Mans Nilssonnal alkot maradandót. Skandináv krimi sok humorral fűszerezve, gyönyörű környezetben, különc karakterekkel.


2022. november 2., szerda

Októberi (és szeptemberi) zárás

El sem hiszem, hogy a naptár már novembert mutat (el is felejtettem hajtani a falinaptáraimat), az október úgy repült el, hogy szinte fel sem fogtam. Sőt, csak most jutott eszembe, hogy az elmúlt hónapokban nem is csináltam zárást, pedig olvastam, sokat. 

Jártam könyvszekrénynél, sütögettem, kutyusoztam az elmúlt hónapokban, amit az instagramon igyekeztem dokumentálni, ahol legnagyobb meglepetésre a követők száma már meghaladta a 3700 főt, igaz, hogy az egy könnyedebb "játszótér", mint a blog. Képeket sokkal egyszerűbb feltölteni és röviden megszövegezni, mint egy tartalmas bejegyzést megírni, bár meg kell hagyni, hogy szellemileg sokkal kielégítőbb eredményt csak az utóbbi tud adni. 

Képzeljétek ahogy elkezdtem angolul olvasni egyre jobban rákaptam az ízére és azóta darálom Joanne Fluke sütis krimijeit. Annyira egyszerű a nyelvezetük és olyan kis könnyed olvasmányok, hogy szívből ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki szeretné az angol nyelvet gyakorolni.

Tettem látogatást a fogorvosnál, ismét és még nincsen vége, de büszke vagyok, hogy kibírom, pedig nagyon félek tőle. 

Molyon megkaptam az 50 könyv elolvasása után járó plecsnimet is, amit örömmel vettem át. 


Olvastam

Lucia Berlin: Este a paradicsomban
Lucinda Riley: A szerelmes levél
Joanne Fluke: Devil's Food Cake Murder
Joanne Fluke: Pikáns meglepetés és gyilkosság
Jud Meyrin: Vércseppek a hóban
Catherine Bell: Jane Austen és a szavak művészete
Anders de la Motte – Måns Nilsson: A halál színre lép
Sophie Irwin: Hozományvadász hölgyek kézikönyve
Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok
Linda Castillo: Kárhozat
Ann Cleeves: Hollófekete
Füller Tímea: Egy papné titkos naplójából
Agatha Christie: Halloween és halál
Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon

Továbbra is a krimi zsáner áll legközelebb hozzám, ahogy látható az olvasási listám alapján is. Az elmúlt hónapok nagy felfedezettje számomra egyértelműen Jud Meyrin, Felföldi rejtélyek sorozata volt. Csak legekben tudok nyilatkozni róla, nagyon szerettem a történetet, az írói stílust, a karaktereket, szóval meglepően kiváló krimik születtek egy sorozat részeként, amelyet magyar író jegyez. 




Jane Austen életéről is szívesen olvastam egy regényes életrajzi történet keretében.  Jane Austen és a szavak művészete című regényt ajánlom azoknak, akik szeretik az életrajzi ihletésű történeteket és szeretnék megismerni a történelem ikonikus női alakját egy új szemszögből.




Pupilla hatására belevágtam Georges Simenon, Maigret sorozatába, amit szeretnék folytatni novemberben is. 

Filmek


Tad, az elveszett felfedező egy vicces, kedves családi film, amin nagyon jól szórakoztunk, igazi kis szombat esti kikapcsolódás az egész családnak. Ellenben a Beugró a paradicsomba csalódás volt. Sajnos számomra kritikán aluli bárgyú történet bontakozott ki, amit csak Roberts és Clooney vittek valamelyest a hátukon, ők továbbra is remek színészek, de valahogy most ez sem tudott kárpótolni, meg a csillogó környezet sem, ahol a film játszódik. A tartalom és a poénok szempontjából értékelhetetlen volt, untam. Ettől függetlenül láttam Snitten is jó kritikákat kapott, így lehet, hogy csak én voltam túl kritikus vagy vártam túl sokat ettől a filmtől, nekem ez most nem jött be. 




Ledaráltam a magyarul elérhető Agatha Raisin sorozat részeit, amiket könyvben és filmen egyaránt nagyon kedvelek, de mindig eszembe jut, hogy Marion már nem alkothat az olvasók számára újabb vicces krimiket, így azzal kell beérnünk nekünk, olvasóknak, hogy úrjázhatunk a sorozat egy-egy kötetével vagy filmjével. Ashley Jensen egyébként nagyon jól hozza Agatha bohókás karakterét, annak ellenére, hogy eleinte számomra nagyon furcsa volt, mert a regények alapján egy teljesen más Agatha Raisint képzeltem magam elé, de megbarátkoztunk és örülök, hogy képernyőre kerülnek a sorozat részei. 

Tervek

Novemberben is szeretnék legalább 5-7 regényt elolvasni. 

A  hónapot már meg is nyitottam az alábbi regények elkezdésével:
Stefanie London: A tacskó Pradát visel
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap
Joanne Fluke: Cinnamon Roll Murder
Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum

A hullaházi skandalumot pedig már be is fejeztem, letehetetlen volt, magába szippantott, ahogy szokott. 

Szeretnék még többet olvasni angolul és többet sorozatozni, illetve a bekuckózás keretében a kávéról teára áttérni. 

Többiek: Dóri , AniTiger , 


 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon