Jud Meyrin: Felföldi rejtélyek 1-2. (Lowdeni boszorkányhajsza, Gyilkosság a krimifesztiválon)

 Instagramon már áradoztam Jud Meyrin, alias Megyeri Judit krimisorozatáról, amely indult a Lowdeni boszorkányhajszával és folytatódott a Gyilkosság a krimifesztiválon című regénnyel, sőt jövőre érkezik a sorozat harmadik része is, amit már tűkön ülve várok. 

A Felföldi rejtélyek sorozat számomra a letehetetlen kategóriába tartozik. 

Amikor először kézbe vettem a sorozat első részét, még fogalmam sem volt arról, hogy magyar szerzőhöz köthető, de mivel kis kíváncsi vagyok, utánanéztem, hogy ki is valójában a számomra addig ismeretlen író. Így leltem rá az információra, hogy valójában Megyeri Judit jegyzi álnéven a könyveket, így még nagyobb kíváncsisággal vetettem bele magamat az első részbe, a Lowdeni boszorkányhajszába. 

A műfaja krimi, de nagy adag romantikával és akcióval megfűszerezve, leginkább Robert Galbratih, Cormoran Strike sorozatához tudnám hasonlítani, ami számomra egyet jelentett azzal, hogy még többet és többet szeretnék kapni Lottie Kelsey és Tristan Hunter kalandjaiból. 

A történet szerint Lottie az ambiciózus újságíró a kultúra rovatnál tengeti napjait, de meglátja a kitörés lehetőségét, amikor szomszédja eltűnik. Beleveti magát a nyomozásba, de természetesen nem várt akadályokba ütközik a wicca boszorkányok és az ügyben nyomozó Tristan személyében.                        A nyomozáshoz pedig a rejtélyes és csodálatos Skócia adja a hátteret. 

Kritikus olvasóként szeretem észre venni a történetek erősségeit és hibáit egyaránt, de ennél a regénynél egyszerűen csak sodródtam és élveztem az olvasást. 

Köszönhető volt mindez annak, hogy a szereplőket imádtam, kotnyeles női karakter, aki nem nyávog, hanem teszi a dolgát és próbálja kihozni a lehetőségekből a maximumot, mindeközben az érzelmeit is szabadjára engedi. Tristan pedig megtestesítette azt a férfi karaktert, akit közel tudtam érezni magamhoz és az erős, magabiztos férfi néha levetve a páncélját A férfi tudott lenni a regényben. Mit ne mondjak működött köztük a kémia.

Nagyon szerettem azt, ahogy az írónő felépített egy olyan romantikus szálat, amit élvezet volt olvasni, de mellette a krimi vonalat is nagyon erősen meg tudta írni. 

A nyomozós rész tehát nagyon tetszett, lehetett találgatni, hogy ki is a gyilkos, merről fúj a szél, a wikka boszorkányok jelenléte pedig egy csipet miszticizmust is kölcsönzött a történetnek. A nyomozást egészen a történet végéig sikerült végig izgulnom. Szerintem ez a jó krimik ismérve, az olvasó is részesévé tudjon és akarjon válni a nyomozásnak, elgondolkodtató legyen és közben remekül szórakoztasson is. Úgy gondolom, hogy a könyv megírásakor a csillagok kedvezően állhattak, mert mindezt remekül abszolválta az írónő.

Skócia, Edinburgh egy nagyon karakteres történeti hátteret adott, mert remekül megteremtette azt a misztikus, izgalmas környezetet, ami hozzáadott egy plusz jó értelemben nyomasztó atmoszférát a történethez. 

A Felföldi rejtélyek következő része, a Gyilkosság a krimifesztiválon szerencsére már ott várt az olvasómon, így gyorsan bele is tudtam kezdeni és nem kellett csalódnom, továbbra is az első rész színvonalát hozta, sőt még tovább fejlődött mind karakterek, mind a krimiszál vonatkozásában. 

Ezúttal egy skót kisváros, Montrose volt a helyszín, így ismét remek leírásokat, nyomasztó atmoszférával kísért remek nyomozás várt rám és ismét pont megfelelő romantikus szálat kaptam - itt megjegyezném, hogy néhol a 18-as karika határát feszegeti, de nem zavaró formában - a regénytől. 

Engem ezúttal is megvett az írónő, kilóra, sajnos a harmadik részre még várni kell, pedig legszívesebben már most belevetném magamat az olvasásába. 

A borítókat szeretném még kiemelni, szerintem bármelyik skandináv krimi megirigyelhetné, igazán igényes kiadások születtek fizikai és e-book formátumban egyaránt. 

Összességében mindig melegséggel tölti el a szívemet, amikor számomra kedves zsánerből olyan könyvet olvashatok, amelyet magyar szerző jegyez. A Molyon jelenleg 94% és 97% a regények állása, szerintem ez az adat is igazolja az általam leírtakat. 

Szívből ajánlom az írónő regényeit, hiszen fordulatosak, lebilincselőek és elrepítenek a romantika szárnyain misztikus helyszínekre és teszik mindezt remek karakterábrázolások mellett. 

Amennyiben a webshopból történő  rendelésnél (fizikai példányok esetében) a megjegyzés mezőbe beírjátok HKRISZTINA , akkor egy kis meglepetés is kerül pluszban a könyvek mellé a csomagba.

Fülszöveg:

Egy ​kotnyeles újságírónő

Egy kemény nyomozó

És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?

Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?

Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?

 

Fülszöveg: 

A minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó visszatér egy újabb, még halálosabb nyomozásra.
Montrose békés, skót kisváros. Egészen addig, amíg Lottie Kelsey, a helyi újság újdonsült riportere hullára nem bukkan a tengerparton. A halott férfi egy irodalmi kritikus, aki előszeretettel írt gúnytól csöpögő véleményt a kezébe kerülő könyvekről. Sok a gyanúsított, és jó részük a városban tartózkodik az épp zajló krimifesztiválon, ráadásul a gyilkosság titokzatos módon kapcsolódik egy másik ügyhöz. Ahhoz, amin Tristan Hunter, a kiugrott zsaru hónapok óta dolgozik.
Egymásnak feszülő írók
Egy felbolydult város
Egy kilátástalan szerelem
Egy veszedelmes ellenfél
Lottie-nak és Tristannek túl kell lépnie a múlton, hogy élve megússzák az újabb közös nyomozást, és elkapják a gyilkost, akinek egyetlen célja van: a végső bosszú. De vajon zárulhat happy enddel a történetük?

Catherine Bell: Jane Austen és a szavak művészete

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Papkisasszony, írónő, kivételes tehetség

Steventon, Anglia, 1795

Jane, az életvidám papkisasszony csupán egy dologra vágyik: az írásra. Tintafoltos kézzel virrasztja át az éjszakákat, hogy beléphessen hősnői birodalmába. A nővérét, Casst azonban eljegyezték, és Jane gyanítja, hogy az édesanyjuk az ő jövőjével kapcsolatban is hasonló terveket dédelget. Jane közömbös a helybéli fiatalemberek iránt, akik jó esetben épp csak tűrhető táncpartnerei a helyi bálokon – mindaddig, amíg fel nem bukkan a színen egy művelt, ír fiatalember, Tom Lefroy.

Míg Jane szívének újra és újra csalódnia kell, a paplány fáradhatatlanul küzd leghőbb álmáért: az egyik regénye kiadásáért. 

A Kossuth Kiadó kínálatából érkezett hozzám ez, a szívemhez oly közel álló témát feldolgozó regény Cahterine Bell-től. 

Jane Austen és a korszak, amelyet megjelenített a regényeiben mindig is nagyon közel álltak hozzám, mondhatnám vonzott, mint a mágnes.  Ezért is örültem, hogy az írónő Austen regényes életét helyezte a történet középpontjába. 

A történet Austen és az írás kapcsolatát jeleníti meg, a regény kiadásáért vívott küzdelmet, tipródásokat, de természetesen a család és a szerelem is megjelennek, hiszen Austen és a szerelem összeforrtak az évszázadok során, de a rá jellemző humor is megjelenik az írói kellékek között. Elrepülhetünk 1795-be, Steventon-ba, ahol Jane élt és alkotott.

Jelen életrajzi regényében az írónő érdekesen keltette életre Jane Austent, a Nőt, aki a világirodalom egyik kiemelkedő írója és korának vitathatatlanul érdekes, korszakán szellemiségével túlmutató karaktere volt. A regény az életrajzi adatokat kiválóan tükrözi, de olvasmányos, élvezhető, feldolgozható formában. Sajnos néha azt tapasztaltam, hogy indokolatlan időbeni ugrások követik egymást, ami miatt néha kizökkentem az olvasásélményből is. 

A regényből kiválóan megismerhetjük Austen azon gondolatait, amelyek az íráshoz, a családjához és a szerelemhez fűzték őt. Itt meg kell említeni, hogy nagyon kevés írásos emlék maradt meg Austen levelezéséből, ezért elkerülhetetlen az írói fantázia bevonása, de elismerem, hogy ebben az esetben jól sikerült megoldani Bell-nek a jellemábrázolásokat és a leíró részeket is. A korhű leírások és nyelvezet mellett a regény atmoszférája is említésre méltó, mindezt nagyra becsültem az olvasás során. Mindvégig olyan érzésem volt, mintha Jane a saját regényeinek egyikébe csöppent volna, csak ezúttal ő volt a főszereplő. Erre az érzésre csak ráerősítettek az írónő regényeiből vett idézetek.

Egyértelműen megállapítható, hogy igazán eseménydús életút állt Jane mögött, határtalan érzelmekkel, veszteségekkel, nélkülözéssel, de mindemellett sok baráttal és megélt boldogsággal.

Véleményem szerint ez a regény egy nagyon izgalmas időutazás a rajongók és a romantikus regények kedvelői számára egyaránt.

Szeretettel ajánlom elolvasásra, mert kellemes stílusban és történelmi eseményekkel megtámogatott regényről van szó. A borító pedig ezúttal is csodás, nagyon szépen illeszkedik a kiadó különleges sorsokat bemutató regényeinek tematikájába.

A könyvet köszönöm szépen a kiadónak!