2021. augusztus 30., hétfő

Samantha Vérant: Sophie Valroux titkos francia receptjei

 A könyvet ajánlásra olvastam el, de nagyon örülök, hogy kézbe vehettem Samantha Vérant regényét, mert egy igazi szeretetcsomag volt, kezdve a gyönyörű magyar borítóval, zárva a finom receptekkel és azzal a személyiségfejlődéssel, amin a szereplők és picit mi magunk is átmegyünk az olvasás során.




Kezdjük is a történettel! Az olvasás elején egy felkapott New Yorki étterem konyhájában megismerjük Sophie-t, akinek nagy álma, hogy Michelin csillagos éttermet vezethessen, amiért keményen küzd is egészen fiatal kora óta. Azonban a karrierje egy pillanat alatt romba dől, a Franciaországban élő nagymamája pedig ezzel egyidejűleg kórházba kerül. Elkeseredésében Sophie elutazik Franciaországba, hogy rég nem látott nagymamája, grand-mére Odette mellett legyen, ott, ahol a gyermekkora nyarait töltötte és megszerette az ételeket, a főzést.

Azonban teljesen mást talál ott, mint amire emlékezett, új kihívásokkal találja szemben magát a karrierje és a magánéletére vonatkozóan egyaránt.

A regény évszakok szerint követi végig Sophie fejlődését, elindul az ősztől és úgy halad a tavasz felé. Nagyon tetszett ez a felépítés, nagyon jól illett a regény keserédes hangulatához, a színekhez, az ízekhez és az illatokhoz.

A romantika mellett az intrika is hangsúlyosan jelenik meg, illetve a gasztro vonal is nagyon szépen belesimul a történetbe, lényegében kiegészítőként van jelen, amivel tompítja az éleket, a feszültséget.

„A TAVASZ, A MEGÚJULÁS és az újrakezdés évszaka a vártnál egy hónappal korábban, teljes díszben beköszöntött. Amerre nézett az ember, minden gyarapodni és virágzani látszott – beleértve engem is. „

A regény valójában egy romantikus köntösbe bújtatott fejlődésregény is. Sophie az útja során felfedezi, hogy mi az, ami az életében valóban fontos, meglátja azokat a hibákat, amelyeket elkövetett az elmúlt években. Szerethető, ahogy igyekszik megismerni önmagát és a környezetében lévő embereket is megpróbálja olyannak látni, amilyenek valójában. Ehhez azonban szüksége volt a mellékszereplők, mint a nagymamája, új barátnője, Phillippa, valamint a gyermekkori játszótársa, Rémi iránymutatásaira, illetve arra, hogy tükröt tartsanak elé.

Izgalmas utat jár be Sophie a kétségbeesés állapotától egészen a reményig. Élvezetes olvasmány volt, amit nagyon hamar sikerült elolvasnom. Nem mondom, hogy habkönnyű romantika, de amellett, hogy remekül kikapcsolt igazán konstruktív tudott lenni, elgondolkodtatott az emberi kapcsolatok, a fontossági sorrend kérdéséről.

A helyszínt pedig egy francia chateau adja, ezzel kapcsolatban maradt egyedül pici hiányérzetem, örültem volna, ha több leírást kapunk, ezáltal jobban megismerjük a környezetet is. Az atmoszféra ettől függetlenül jól illett a történethez.

Ami szintén pozitív az az, hogy a kötet végén kiegészítésként találhatunk pár francia ételreceptet, amiket kipróbálhatunk, mint például a sütőtökös veluté-t, ami végigkíséri Sophie történetét. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, mert nem leszünk a receptek kipróbálása után sem séfek, de mégis úgy érzem, hogy helyük van a könyvben, ihletet meríthetünk belőlük.

Ezen felül, ami nekem még nagyon tetszett az pedig egy, szintén a könyv végén található olvasási segédlet volt, ami lényegében önismereti kérdéssor is egyben, amit a saját életünkre vonatkozóan is meg tudunk válaszolni, illetve evidenciákon elgondolkodni.

Tökéletes nyár végi olvasmány lehet, ha a Te is szereted a különleges ételeket, Franciaországot és a romantikát, de nem riaszt el némi szívszorító történés sem.





Fülszöveg: Mit meg nem tennénk a sikerért, a szerelemért…

Sophie Valroux amerikai, de Franciaországban született. Nagy álma, hogy nő létére igazi sztárséf legyen. Amikor kisgyerek volt, nyaranta a nagymamája sok mindenre megtanította az ételekről, a főzésről. Gimnázium után pedig elvégzi a konyhaművészeti képzőintézmények fellegvárának számító Culinary Institute of Americát.

Már a küszöbén áll, hogy Sophie dédelgetett álma valóra váljon, de ekkor egy pillanat alatt atomjaira hullik a karrierje: kirúgják a menő étteremből. Csőstül jön a baj: imádva szeretett nagymamája stroke-ot kapott. Sophie az éjjeli géppel Franciaországba utazik.

Gyerekszemmel úgy emlékezett, egyszerű kisbirtok volt ez, de most aprócska francia luxuskastélyban találja magát, amelynek szőlőskertje van, és amelyben két étterem üzemel. Sophie, ahogy megpróbálja újra megvetni a lábát a konyhán, apránként ráébred, már az álmai sem a régiek – lassanként megváltozott, hogy valójában mire vágyik.


A könyvet köszönöm szépen a Next21 Kiadónak

2021. augusztus 19., csütörtök

Hogyan olvassunk idegen nyelvű történeteket? Könyvet is ajánlok hozzá!

Szeretném veletek megosztani, hogy végre összegyűjtöttem minden bátorságomat és kikértem egy gyerekeknek szóló könyvet a Netgalley-től.

Nagyon szeretném gyakorolni az angol nyelvet, de eddig nem volt bátorságom túl sok könyvbe belekezdeni, legalábbis az elmúlt években nem, mert éreztem, hogy a tudásom, ami korábban is maximum a középfokon mozgott nem adott elegendő  magabiztosságot. 

Tegnap viszont gondoltam egy nagyon és úgy döntöttem, hogy ebből elég! Mi történhet legrosszabb esetben? Maximum egy szót sem fogok érteni szótár nélkül, vagy félbe kell hagynom, mert annyira le fog fárasztani. 

Azonban mindez nem így lett, a szótárra egyetlen egyszer sem volt szükségem, megértettem a történetet és remekül is szórakoztam, sőt ez adott némi magabiztosságot is, hogy merjek kikérni angol nyelvű könyveket, mert talán nem vagyok reménytelen eset. 

Mit tanácsolok, hogy Ti is merjetek idegen nyelven olvasni?

1. A tudásotoknak megfelelő nyelvezetű/szintű könyvet válasszatok

- ez az én esetemben - a nagyon régen használt középfokommal - egy gyermekkönyv volt. 

2. Ne aggódjatok, hogy nem értetek minden egyes szót, a szövegkörnyezetből nagyon jól ki lehet következtetni a szavak jelentését.

3. Rövidebb terjedelmű, illusztrált történeteket ajánlok kezdésként

4. Számotokra érdekes témáról szóljon a könyv

5. Akár gyerekekkel együtt is bele tudjátok vetni magatokat a nyelv felelevenítésébe egy szuper gyermekkönyv által

6. Ne gondoljátok túl, az egészet tekintsétek szórakozásnak!


Ennyi bevezető után szeretném a figyelmetekbe ajánlani azt a könyvecskét, amire az én választásom esett.

Jennifer Lane Wilson: Soaring in style 

How Amelia Earhart Became a Fashion Icon




A mesekönyv történelmi alapokra épít, a középpontba az első hivatásos női pilótát, Amelia Earhart-ot állítva. Ezúttal azonban nem a repülésre helyezte az írónő, Jennifer Lane Wilson a hangsúlyt, hanem a lányok szívét megdobogtató divatra. A 7-13 éves korosztály számára igazi régimódi mese, lenyűgözően stílusos, de 21. századi formába burkolva.
Amelia a leghíresebb női pilóták egyikévé tudott válni, emellett igazi stílust is tudott teremteni, neki köszönhetően kezdtek el a lányok, asszonyok nadrágot és igazán vagány ruhákat hordani. Azt a folyamatot meséli el a könyv, hogy Amelia miként szerelmesedett bele a repülőkbe, a repülésbe és a ruhák tervezésébe és vált úttörőjévé a saját stílusirányzatának.
 
Mindeközben remek önéletrajzi hátteret is nyújt a mese, persze csak nagyon kellemes formában, egyáltalán nem szárazon, hanem a kislányok számára igazán olvasmányosan, érdekesen. 

Nagyon tetszett az írónő stílusa, a történetvezetése, az, ahogy sikerült azokat a fontos momentumokat kiemelnie Amelia életéből, amitől azt éreztem, hogy ez az asszony korának egyik igazi icon-ja tudott lenni.

Nagyon tetszettek az illusztrációk is, amelyek remekül illettek a történethez, szinte önállóan elmesélték azt. Az illusztráció Lissy Marlin munkája. 

A könyv végén pedig az író jegyzeteit is olvashatjuk, amelyek további remek kiegészítéssel szolgálnak a történet hátteréhez, igaz ezek kevésbé meseszerűek, de nagyon hasznosak voltak. 

Nagyon szerettem ezt a könyvet, gyorsan olvasható, bájos és az angol nyelv gyakorlásához is kiváló.

Az angol nyelvet írásban még sokkal jobban kell gyakorolnom, mint az olvasást, ezért elnézést kérek az előforduló nyelvi hibákért. (akadnak bőven, ha jól sejtem). :) 
"Flying is so much more than just a quick way to traverse space. It's freedom and color and form and style." - Amelia Earhart

The storybook builds on historical foundations, focusing on the first professional female pilot, Amelia Earhart. This time, however, the focus was not on flying, writer Jennifer Lane Wilson, but on fashion that beats girls ’hearts. A true old-fashioned tale for 7-13 year olds, impressively stylish but wrapped in 21st century form.

Amelia was able to become one of the most famous female pilots, she was also able to create a real style, thanks to her the girls and women started to wear pants and really fancy clothes. The book tells the story of how Amelia fell in love with airplanes, flying, and dress design and became a pioneer of her own style. 

Meanwhile, the tale also provides a great autobiographical background, of course only in a very pleasant form, not dry at all, but really readable and interesting for the little girls. 

I really liked the writer’s style, her storytelling, the way she managed to highlight the important moments from Amelia’s life that made me feel like she could be one of the real icons of her woman’s age. 

I also really liked the illustrations, which fit the story perfectly, telling it almost independently. The illustration is the work of Lissy Marlin. 

And at the end of the book, we can also read the writer’s notes, which provide another great addition to the background of the story, though they were less fabulous but very useful. 

I really loved this book, it is quick to read, charming and also excellent for practicing English.

I have to practice English much better than writing than reading, so I apologize for any language errors that occur. (they are plentiful, if I understand correctly). :)


Thank you for the book Netgalley! 

2021. augusztus 11., szerda

Karen Swan: Római kalandok




 Első olvasásom volt Karen Swan-tól, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Nagyon megkedveltem az írónő történetvezetését, amit az is mutat, hogy nagyjából három nap alatt be is fejeztem, úgy, hogy csak napközben olvastam.

A helyszín Róma, az örök város, ami most nagyon hangsúlyosan megjelent a történelmi utalások és a helyszín leírása által. Egy igazi palotába kalauzolt el minket az írónő, amit körbelengett a titok, de leginkább a tulajdonosa, Elena által. 

Nagyon izgalmas karaktereket sorakoztatott fel az írónő, mind a jelenben, mind pedig a múltban érdkekes személyiségek bontakoztak ki előttünk. Kedvencem Cesca volt, aki igazi mai, talpraesett nő, de picit elvarázsolt is, ami nagyon emberi oldaláról mutatta be. Nico, a sármos olasz pasi igazán zseniálisan illett a történetbe. Elena pedig a múlt által tudott nagyon titokzatos karakterré válni. Összességében teljesen elégedett vagyok a jellemfejlődéssel, a karakterek által nyújtott izgalmakkal. 

Tetszett ahogy a mai kor szereplői átlagos világa megjelent a foglalkozásuk által, volt, aki barlangkutató, volt, aki tanár volt, de idegenvezetőből és korábbi ügyvédből sem volt hiány, illetve a mindennapi tevékenységeik során. Viszont a kedvencem, hogy Francesca által bekerült a regénybe a blogírás is, ez kimondott üdítően hatott rám. 

"-"Borostyánsárga fények és verebek." Ezt írta - mondta Matteo, és visszatette a mobilt az asztalra.

-Ezt szereted legjobban ebben a városban? - kérdezte hitetlenkedve Alessandra.

-Több lájkot kaptam rá, mint bármelyik másik posztomra - nevetett Cesca, és a csillagok felé tárta a tenyerét. - Mit mondhatnék?"

Annak ellenére, hogy két idősíkon futott a történet mégis mindkét kor tudott valamilyen pezsgést nyújtani, egyik sem volt lapos, mindig vártam, hogy mikor lépünk át a másik korszakba és folytatódik a kaland. Tehát nagyon izgalmas volt ez a megoldás, fenn tudta tartani az érdeklődésemet.

A csillogás és a pompa nélkülözhetetlen eleme ennek a regénynek, de egyáltalán nem volt sok, sőt szinte kiáltott több és több luxus után. Nagyon szerettem ebben a világban elmerülni, a múlt atmoszférája az igazi luxus érzetét keltette, de amellett egy sötét korszakot is körvonalazott. A kettősség engem lenyűgözött. 

A gördülékeny író stílusnak köszönhetően egy nagyon izgalmas, fordulatos, lenyűgöző és nem utolsó sorban igazán romantikus, kontinenseken átívelő regényt vehettem kézbe. A vége pedig egy igazi csavart rejtett, úgy ahogy azt kell annak érdekében, hogy az olvasóknak nem maradjon hiányérzetük. A történet lezárását is nagyon szerettem, de még szívesen kalandoztam volna Róma utcáin és alagútjaiban a szereplőkkel.

A nyár kedvenc romantikusát avathattam a regény által. 



Fülszöveg: Van ​megállíthatatlan szerelem. Van eltitkolhatatlan titok.1974: Elena Damiani gazdag családba született, lélegzetelállító szépség, ezért minden ajtó megnyílik előtte, a férfiak a lába előtt hevernek. Huszonhat évesen már a harmadik férjét nyűvi, amikor emberére akad. Ezt a férfit soha nem kaphatja meg – amin se pénz, se szépség nem változtathat.2017: Francesca Hackett londoni élete elől Rómába szökött, éli a dolce vitát, turistacsoportokat vezet az Örök Városban. Egy szemetesben lopott dizájner retikült talál, és visszajuttatja jogos tulajdonosának, aki a piazza túloldalán lakik – a híres társasági hölgynek, Elena dei Damiani Pignatelli della Mirandolának. A pénztárcának ugyan nyoma veszett, Elena mégis kitörő örömmel fogadja a megkerült retikült, mert ott van benne a levél, amelyet a férje tizenkét évvel azelőtt, a halálos ágyán írt, és amelyet Elena azóta se bontott fel.Kölcsönösen szimpatikusak egymásnak, ezért megállapodnak, hogy Francesca fog interjúkat készíteni Elenával, hogy kiadhassák Elena memoárját. A nyár folyamán Francesca ámultan hallgatja Elena szenzációs történeteit. A város alatti ősrégi alagútból felhoznak egy felbecsülhetetlen értékű gyémántgyűrűt, amelyről kiderül, szintén Elenáé lehetett. Francesca ekkor rádöbben, mi lehet Elena életének legdrámaibb titka.„Mesés kaland… hibátlan nyári olvasmány egy pohár Prosecco mellé.” – Bookliterati.com„Sehová ne menekülj… hacsak ne ebbe a könyvbe!” – Candis„Függőséget okoz… kiemelten ajánljuk!” – Onmybookshelf blog„Van itt szenvedély és csillogás a romantika kedvelőinek, de ugyanúgy van humor, intrika, érzelmi hullámzások – fordulatok, és előre nem látható csavarok. Nem is beszélve a sötét, baljós titkokról, amelyek mostanra Karen Swan védjegyévé váltak.” – Lancashire Post„Tökéletes olvasmány a tengerpartra.” – Daily ExpressKaren Swan Sunday Times bestsellerszerző. Korábban divatmagazinnál dolgozott. Tizennyolc könyvet írt, Sussexben él férjével, három gyerekük és két kutyájuk van.


Köszönöm a regényt a 21.Százas Kiadónak!  

2021. augusztus 10., kedd

Nyári olvasmányokat ajánlok röviden

Nyaranta általában nagyon sokat olvasok és sokféle zsánert forgatok. Álljon itt most egy rövid ajánló, ami arra az esetre született, amikor éppen nem tudjátok mit olvassatok és valami biztos befutó olvasmányt kerestek a nyári kikapcsolódáshoz.  



Carol Matthews ezúttal Milton Keynes-be kalauzol el minket, a kisváros pedig a zegzugos csatornarendszerével, hajóival és életszerű leírásaival hamar a szívünkhöz nő, ezúttal a szereplőkkel együtt. A kis kávézó pedig amolyan hab a tortán, ami a regény biztos vázát adja. Nagyon megkedveltem Fay-t, aki nagyon emberi tudott lenni egészen a regény végéig, persze voltak hibái, de kedves, bájos és higgadt szereplő volt. A regényben megjelenik a szuper pasi, Danny, a biztos, megszokott jó öreg, Anthony, Faj a vidám csaj, a zord anya Miranda és az agyament testvér is, Edie. A regény annak ellenére sem csupa cukormáz, hogy a cím ezt sugallja, nem, sokkal inkább zavaros, érzelmileg instabil, de egyben bájos és szerethető is. Nagyon tetszett a könyv felépítése a rövidebb fejezetek remekül illettek a történethez és ezáltal gördülékenyen tudtam olvasni. 

Remek nyári olvasmány, ajánlom! 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. A negyvenes évei elején járó Fay Merryweather mennyei tortákat és fenséges süteményeket készít saját kertjében található cukrászdájában, ahol a vendégek a csodálatos édességek mellett a gyönyörű virágok illatát is élvezhetik. A cukrászda, a kert és házsártos édesanyja gondozása Fay minden idejét leköti, no de ki más csinálná meg mindezt rajta kívül? Ám Fay kénytelen összes addigi döntését újra átgondolni, miután Danny Wilde belép az életébe. Carole Matthews szívmelengető új regényében elemi erővel csap össze a család, a kötelesség és a szerelem.



 

Már nagyon kellett a lelkemnek Böszörményi! Ezúttal sem kellett csalódnom. Nem is igazán tudom mit kellene írnom, mert egyszerűen csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Ez az a sorozat, amelyet bárkinek jó szívvel tudok ajánlani. A nyelvezet zseniális, nem zökken ki a korhű stílusból az író, a történet magával ragadó és a rejtély is remekül kitervelt, mint eddig mindig. A cirkusz volt nálam egy picit félelmet keltő, általánosságban nem szeretem a cirkusz világát, nagyon ritkán olvasok a témában, de ezúttal kivételt tettem. Milyen jól tettem! Egyáltalán nem volt zavaró a helyszín, mert a szereplők ezúttal is remekül elvonták a figyelmemet, folyamatosan aggódtam értük és velük együtt nyomoztam, belemerültem a századfordulós Budapest világába. Egyedül Márikát és Ambrózy bárót keveslettem, mert ők most véleményem szerint picit mellőzve voltak, pedig mennyire szeretem őket (is)! Az iskolában Böszörményi Gyula regényeit tegyék kötelező olvasmánnyá, ilyen csodáktól lehet egy életre megszeretni az olvasást!

Az Ambrózy báró esetei egy ízes, látványos és csodálatosan érdekes sorozat. Ha egyetlen sorozatot kell választanod, akkor ez legyen az! 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1901. ​április 3-án hatalmas tömeg gyülekezik a Monarchia ékköveként emlegetett magyar székesfővárosban, Budapesten, a külső Kerepesi úton. A többezres csődületben inasoktól az arisztokratákig mindenféle rendű és rangú ember képviselteti magát. Reggel 6 óra 20 perckor aztán az izgalom a tetőfokára hág. A tömeg felmorajlik, a rendőrök sorfalat állva próbálják az izgága embereket hátrébb szorítani. A cinkotai vasútállomás különvágányára ekkor pöfög be az első hatalmas teherszerelvény, mely Budapestre hozza az amerikai „humbugkirály”, Barnum és Bailey kerekeken gördülő „városát”, a Greatest show on earth-öt, vagyis a Föld legnagyobb cirkuszi látványosságát. A tömegben ott van egy fiatal hölgy is, a Marosvásárhelyről származó Hangay Mili, a hírneves magánzó detektív, Ambrózy báró hitvese. És ahol ennyi ember verődik össze, ott bűnözők is akadnak szép számmal. A bűntettre pedig, mely sokkal hajmeresztőbb, mint a cirkusz bármely csodája, nem is kell sokáig várni. Szerencsére kéznél van a kor legkiválóbb „szoknyás detektívje”, Mili báróné, aki rögvest nyomozásba kezd. Tessék betérni! Jó szórakozást, különleges izgalmakat!



 


Ne suttogjuk, hanem kiáltsuk bele a világba, hogy Bauer Barbara zseniális történetet alkotott. Megható és ábrándos. A régmúlt és a jelen olyan zseniálisan kapcsolódik össze, hogy a misztikus száltól szinte elkábultam. Szinte mindenki egy picit a saját gyermekkorára ismerhet, visszakalandozhatunk a saját nagyszüleink, dédszüleink életébe. Biztos mindenkinek van egy családi története a háború viszontagságairól, de Bauer Barbara ezúttal gyönyörű  keretbe foglalja ezeket az érzéseket, benyomásokat. Fontos, hogy ez az írás a megfelelő hangulatban találjon meg minket, olyankor, amikor befogadók, ellazultak vagyunk, mert ellenkező esetben akár sok is tud lenni, erre érdemes figyelni. 

Ez afféle kicsit szomorkás, sírós történet, de csodás elbeszéléssel, némi modern romantikával és egy-egy vicces jelenettel tarkítva. Új kedvencet avathattam a regénnyel.

Andalító nyár estékre nem is kell jobb olvasmány! 

Éber ​Zsófi, a harmincas, okos és sikeres műfordító egy nap arra ébred, hogy ki akar szállni a hétköznapok mókuskerekéből. Környezete legnagyobb döbbenetére vidékre költözik, hogy birtokba vegye a nagymamájától örökölt, mesébe illő házat. A titokzatos Nagyi azonban, akiről faluszerte azt suttogták, boszorkány, mást is tartogat unokája számára. Zsófi körül egyre sokasodnak a megmagyarázhatatlan események és a véletlen egybeesések. Mintha a ház vagy valaki más? üzenni akarna neki. Vajon mit jelentenek a különös dátumok a nagypapa fényképének hátoldalán? Mi minden rejtőzhet az ódon, sokrekeszű szekreterben? Kinek a horoszkópját őrizgette féltett kincsként a Nagyi és miért? BAUER BARBARA generációkon átívelő regénye arra keresi a választ, honnan jövünk, és milyen terheket halmoztak ránk felmenőink. Talán nem is tudunk róluk, mégis egy életen át cipeljük őket? Vagy elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megszabaduljunk a kéretlen útravalóktól? Mialatt Zsófit mindinkább magába szippantja nagymamája naplója, melynek lapjain egy időtlen szerelem felemelő és szívszorító története bontakozik ki, saját sorsa is gyökeres fordulatot vesz egy férfi váratlan felbukkanásával. Nagyon úgy fest, hogy Szoboszlai András az igazi de lehet, hogy egy kicsit még annál is több. Mielőtt közös jövőjük tervezgetésébe vágnának, szembe kell nézniük saját múltjukkal, és kiderül, hogy történetük szálai a felszín alatt szorosabban fonódnak össze, mint azt bármelyikük is gondolta volna.





 

Ahogy már többször említettem nálam Agatha Christie etalon, legalábbis, ami a krimi vonalat illeti. Állíthatom, hogy az összes, magyarul megjelent regényét olvastam, de úgy gondolom, hogy az írónő könyvei pont olyanok, hogy újra lehet őket olvasni. Amikor újra elolvasom a regényeket, még akkor is találok valami újdonságot, ha éppen tudom, hogy ki a hunyó, de sokszor előfordul, hogy a régebben olvasott könyveknél már nem emlékszem a csavaros megoldásra. Ezek azok a regények, amelyek örökzöldek, mindig aktuális olvasmányok. Ez a regény az első, amelyben Miss Marple karaktere megjelent. igaz itt még egyáltalán nem lehet érezni, hogy mennyire csavaros az észjárása, milyen aranyosan kis kotnyeles nénike ő, az csak a későbbi kiforrott Miss Marple regényekben jön el. A.C. még bevonta Slack felügyelőt, gondolom, hogy még ő is csak incselkedett az idős női karakterrel, aki később a regények egyik legkedveltebb karaktere lett, de itt még csak ismerkedtek egymással az író és az általa életre hívott karakter. A leírások ezúttal is nagyon hangulatosak, a szereplők továbbra is érdekesek és a végkifejlett is jellemzően zseniális. Nagyon szeretem ezt a regényt, akár első ismerkedő regényként is merném ajánlani az új olvasóknak. A krimi mellett pedig ezúttal is érdekes korrajzot kaptunk a vidéki Angliáról. 

Krimi? Akkor Agatha Christie! 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. Amikor ​a közutálatnak örvendő veterán hadfit a paplakban holtan találják – kétség nem férhet hozzá, hogy gyilkos kéz fegyverétől –, voltaképpen senki sem csodálkozik. Hiszen maga a galamblelkű pap is kijelentette, méghozzá népes társaságban, hogy ha valaki netán meggyilkolná Protheroe ezredest, ugyancsak nagy szolgálatot tenne az emberiségnek. Bizony, sokan örültek volna, ha az ezredes nem áll az útjukban – kezdve fiatal feleségén, aki első perctől fogva boldogtalan volt mellette. Vagy nézzük például az első házasságából való lányát, aki szerint, ha apjában volna annyi tisztesség, hogy beadja a kulcsot, megoldódna minden probléma, nem beszélve a sikkasztással és pápista szimpátiákkal vádolt ifjú káplánról, akit az ezredes nyilvánosan megszégyenített, avagy a fiatal festőművészről, aki Protheroe lánya körül legyeskedik, de a feleségét szeretné megszöktetni.A rejtélyes gyilkosság kivizsgálásával megbízott Slack felügyelő roppant rossz modorú ember; nem is megy semmire a kihallgatott falubeliekkel. A nyomozás már-már zsákutcába jut, amikor közbelép Miss Marple, a finom, törékeny öregkisasszony, az emberi lélek nagy ismerője. Előbb derűsen közli, hogy legalább hét olyan személyt tud, aki nagyon örült volna, ha Protheroe ezredes jobblétre szenderül, majd (a tőle megszokott finom tapintattal) kezébe veszi a dolgot, és nem is nyugszik, amíg ki nem deríti az igazságot, ám a tettes leleplezésének dicsősét átengedi Slack felügyelőnek: hátha ettől egy kicsit megjavul a modora.

2021. augusztus 9., hétfő

Marie Benedict: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése


 Annak ellenére, hogy Agatha Christie évtizedek óta nincs velünk mégis folyamatosan az olvasók érdeklődésének középpontjában van a regényei és az élete által. Sokakat izgat, hogy mi történt az írónővel 1926-ban, amikor 11 napra eltűnt a nyilvánosság elől. Bevallom rám is nagy hatással van az írónő munkássága, hiszen rajta keresztül szerettem meg a krimiket, ezért folyamatosan van  A.C. regény a polcomon, ha valami biztosra vágyom, akkor csak leemelem valamelyik regényét és elmerülök a csavaros észjárással megírt történetben. 

Tudjuk, hogy sokan és sokféleképpen feldolgozták már azt a rejtélyes 11 napot, amikor az írónő eltűnt a nyilvánosság elől. Én magam is több szemszögből megvilágított életrajzi kötetet, történetet olvastam, de mindig elcsábulok egy-egy újdonságra, amit az írónő neve fémjelez, vagy éppen Ő kerül a történet középpontjába. Talán a legnagyobb hatással Jared Cade-től az Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című életrajzi ihletésű írás volt rám. Sokáig velem is maradt az elbeszélés, így a Mrs. Christie rejtélyes eltűnésének elolvasását követően azt kell mondanom, hogy nagyon sok ízben visszacsengtek Cade szavai.

Tudom, hogy az írónő sok-sok kutatást tett bele ebbe a regénybe, de az olyan rajongók számára, mint én nem sok újdonságot tudott nyújtani, legalábbis tartalmilag, de szerencsére a történetmesélése megállta a helyét. 

A regény alappillére, hogy 1926. decemberében Agatha vélhetően édesanyja halálával, férje hűtlenségével egy olyan állapotba került, amikor kicsit maga is a regényeinek szereplőjévé avanzsált, menekült. Talán a figyelemfelhívás kedvéért, talán sokkos állapotban, - de nagyon is tudatosan felépítve - eltűnt a nyilvánosság szeme elől. A regény nagyon szépen végig tudta követni az életrajzi könyvekben szereplő cselekményeket, adatokat, fontos személyeket. Újdonságot csak halványan tudott belevinni az írónő, igaz az elbeszélés két idősíkon futtatása mégis szórakoztatóvá tudta a tenni az írást. Az egyik idősíkon kibontja az eltűnéshez vezető körülményeket Agatha szemszögéből, a másik síkon pedig Archie által ismerjük meg az eltűnés napjainak történéseit, az ő vívódásait, gondolatmenetét, e kettősség által pedig nagyon jól haladunk előre a csúcspont felé.

Kezdetben kicsit furcsa volt, hogy Agatha helyett Archie szemszögéből mutatja be az írónő a 11 nap eseményeit, de hamar rá kellett jönnöm, hogy igazán üdítően hat, mert Marie Benedict-nek nagyon jól sikerült a férfi gondolatait megjelenítenie, szinte mozifilmként peregtek a jelenetek, folyamatosan fokozta az izgalmakat. 

A két idősík pedig egy kis csavarral a regény végén szépen összefut, egymást húzta a két szál. Nagyon tetszett ez a felépítés, pedig elég nehéz jól megírni a két idősíkon játszódó regényeket, de most sikerült.

Úgy gondolom, hogy azok az olvasók, akik nem ismerik annyira behatóan az írónő életrajzát kiválóan fognak tudni szórakozni az olvasás során, a rajongók pedig most feleleveníthetik az eltűnést és előzményeit egy picit a hagyományostól eltérő kivitelezésben. Összességében tehát, egy feszültséggel teli, jól kibontott, gördülékeny regény volt, kiváló életrajzi háttérrel, de mégis olvasmányos formában. Jó szívvel ajánlom olvasásra, még úgy is, hogy továbbra sem lehetünk biztosak a 11 nap rejtélyének megoldásában, talán ez Agatha fricskája a világ felé, hiszen sosem tárta fel a megoldást, így továbbra is marad a találgatás.  


Fülszöveg: 926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

2021. augusztus 3., kedd

Bookline Lapozó, avagy cserélj, vigyél és hozzál! - Töltsd velünk a délelőttöt!

Nagyon szeretem azokat a kezdeményezéseket, amelyek az olvasást népszerűsítik. Ilyen kezdeményezés a Bookline Lapozó szolgáltatása is, ami jelenleg a budapesti Millenárison működik, ráadásul egy Lapozó a felnőtteket célozza meg, egy pedig a gyerekeknek szól(na).

A Lapozó a fenntarthatóság jegyében született meg, azért, hogy bárki hozzáférhessen az olvasás élményéhez, ráadásul mindezt úgy, hogy a számunkra feleslegessé vált könyveket nem kidobjuk, hanem betesszük a közösbe.

 Ami nálunk már csak a helyet foglalja, esetleg nem szeretnénk a polcunkon tudni az másnak még lehet érték, még sok olvasási élményt és örömöt okozhat.

A Lapozók kialakításának köszönhetően nem muszáj elvinni a könyvet, hanem leülhetünk és átlapozhatjuk, olvasgathatjuk, de a fűben egy pokrócon elnyújtózva, esetleg a tó partján egy nyugágyban ülve is elmerülhetünk a történetben, majd visszatesszük a polcra, hogy mások is kikölcsönözhessék.




A Széllkapu parkba érkeztünk meg, ahol a mélygarázs remek parkolási lehetőséget nyújt, mert bevallom, ha nem muszáj nem szeretek Budapesten a kis utcákban parkolni.

A parkba belépve egyből látható a függőkert, egy kis tó és a gyerekek kedvence a mozgó szökőkút, a nagy melegben nagyon kellemes, igaz ma nem lehetett pacsálni, mert nem kedvezett neki az időjárás, de a függőkertet természetesen megmásztuk. 





Innen átmentünk a Millenáris parkba, ahol először megcéloztuk az Európa Pont előtt, a Nagyszínpaddal szemben lévő Lapozót. Itt cserélnek gazdát a felnőtteknek szánt könyvek. 
Szerettem volna belepecsételni az általam elhelyezett könyvekbe is:

„Ez a könyv ingyenes, közös, és nem szeret olvasatlanul porosodni.”


 


Azonban sajnos meg kellett elégednem a pecsételés illúziójával, ugyanis a tintapárna nem volt a helyszínen. :( 


Sebaj, ezen túllendülve a jól pakolható, igényesen kivitelezett szekrényben elhelyzetem a könyveimet, volt köztük krimi, önfejlesztő, humoros, sci-fi kötet is, majd én is nézelődni kezdtem. Kíváncsi voltam, hogy milyen könyveket hagynak ott az olvasni szerető molyok. Meg kellett állapítanom, hogy sokan továbbra is úgy gondolják, hogy ide mindenféle, régóta a pincében porosodó könyvet el lehet hozni, egyébként ezzel nincs is baj (majd lentebb mutatom, hogy miért is) addig, ameddig szép állapotban vannak ezek az olvasmányok. Azt is sikerült egyből felmérnem, hogy frissebb (érts. kb. elmúlt 10 év) könyvei nem igazán találhatóak meg a polcokon. Helyettük van sárga krimi, útikönyvek, kötelező olvasmányok. Itt nem az Egri csillagokat (pont ott volt a polcon, ha valaki keresné) szeretném leszólni, mert ezek is részei irodalmunknak, de úgy gondolom, hogy bőven lenne olyan könyv is a polcainkon, ami nálunk már csak porosodik, egyébként sosem olvasnánk újra, de nem is olyan könyv, amit egykor mindenki polcán ott lapult, azaz kevesen érdeklődnek iránta. Érdekes lenne, ha a felfogásunk egy picit el tudna mozdulni abba az irányba, hogy nem birtokolni szeretnénk, hanem hajlandók lennénk megosztani az élményt, jelen esetben az olvasás élményét. Szóval nagyon örülnék, ha legközelebb már arra mehetnék ki a parkba, hogy olyan könyvek is helyet kaptak, ami az elmúlt 10 évben kerültek ki a könyvesboltok polcaira. 

Ezután kíváncsian a Zöld Péter tematikus, népmesei hagyományokat megelevenítő játszótér felé vettük az irányt, hogy a legkisebb is kedvére szórakozhasson. Egy jó tanács: zárt cipőt vigyetek! A talaj apró kavicsokkal van felszórva, hogy a játékokat biztonságosan lehessen használni. Van kötélpálya, körforgó, csúszda, vár és még a sárkányra is fel lehet ülni, közben harangot is kongathatunk. Nekünk nagyon tetszett a játszótér. 








A játszótér bejáratánál pedig a nap csalódása ért, amikor megláttam a legkisebb olvasni vágyó molyoknak szánt Lapozót: kongott az ürességtől, pedig amíg a játszótéren voltunk nem egy és nem is kettő család lépett oda, hogy nézelődjön, igaz rajtunk kívül senki nem hozott magával könyvet. Mielőtt bementünk a játszótérre elhelyeztem a hozott könyveket a kis polcokon, sajnos pecsételésre itt sem volt mód, és mire kiértünk (kb 25 percet voltunk a játszótéren) már el is vitték a könyveket, amelyeket érkezésünkkor betettünk. Ennek nagyon örültem, mert remélem valaki nagyon jól fog szórakozni az olvasás során, talán ennek hatására később ő maga is kedvet fog érezni, hogy elhelyezzen egy-egy könyvet a polcon, hogy más is örülni tudjon neki. 





Ezután visszafelé vettük az irányt, hogy megetessük a halakat, de közben rákukkantottam a felnőtt Lapozóra, ahol nagy örömmel konstatáltam, hogy már csak az önfejlesztő kötet maradt ott az általam kihelyezett könyvek közül, így kb. 30 perc alatt új gazdára leltek a könyveim. Öröm és boldogság!

Végül egy finom ebéd után hazafelé vettük az irányt, de közben megálltunk még Szentendrén, ahol mutatom az egyik kedvenc könyvcserélő Könyvmegálló helyemet:


A sétáló utcában, közvetlenül a Tour Inform irodája mellett található ez a telepakolt szekrény. Itt sem csak új könyvek vannak, ahogy az látszik is, de bőven van választék, a nyelvkönyvektől kezdve, a régi krimiken át a lexikonokig, Daniel Steel és angol nyelvű irodalom is volt szép számmal. Voltak frissebb megjelenések is, igaz itt sem sok, de legalább volt. Úgy gondolom, hogy Budapesten ahhoz képest, hogy nagyváros sokkal szerényebben töltik fel az olvasók a cserepontot, mint a festői Szentendrén. Lehet, hogy még friss a kezdeményezés és majd oda fognak szokni az olvasni szerető emberek, de egyelőre nagyon kevés a hajlandóság, ami azért valljuk be, elszomorító.

Amíg Budapestről könyv nélkül távoztam, Szentendrén találtam pár, számomra is érdekes kötetet, amiért természetesen én is gyakran szoktam cserét otthagyni. 

Megmutatom mely könyvek jöttek velem hazáig: 


Kérlek, ha tehetitek vigyetek könyvet, hogy másnak is örömet okozzon! 


 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon