2020. június 9., kedd

Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Fülszöveg: Margit ​hercegnő udvarhölgyének nem mindennapi életébe nyerhetünk bepillantást, aki nyoszolyólány volt a királynő koronázási szertartásán. Anne Glenconner könyve felfedi a The Crown című Netflix-sorozat hátterét, valamint beszél a saját élete fordulatos eseményeiről és tragédiáiról, amelyekben mindvégig bátran helyt állt, és a generációjára jellemző kitartással vészelte át a nehézségeket.
Anne Glenconner gyerekkora óta közel áll a királyi családhoz. Leicester ötödik grófjának elsőszülött gyermeke volt, de „nagy csalódás”-t okozott a családnak, mert lányként nem lehetett örökös. Holkham Hallban, Anglia egyik legnagyobb birtokának kastélyában nőtt fel, ami Sandringhammel határos, így sokszor játszottak együtt Erzsébet és Margit hercegnővel.

Udvarhölgyként és a koronázási szertartás egyik nyoszolyólányaként, Lady Glenconner a királyi ház történetének hiteles szemtanúja, ugyanakkor a túlélője és képviselője egy olyan generációnak, amelyben az arisztokrata nők örökség nélkül maradnak, mégis komoly társadalmi elvárások nehezednek rájuk.

Anne Glenconner a karizmatikus, de rendkívül csapodár Colin Tennant, Lord Glenconner, felesége lett. Colin Tennant megvásárolta Mustique szigetét, és Anne Glenconnerrel együtt egy paradicsomot hozott létre gazdagok és hírességek számára. Egyik első vendégük volt Mick Jagger és David Bowie, de a szigetet Margit hercegnő is megszerette, és a kedvenc nyaralóhelye lett.
Anne Glenconner üdítő szellemességgel, őszinteséggel és bátorsággal számol be az aranykalitkában töltött élete eseményeiről, az életre szóló barátságáról Margit hercegnővel, és arról, hogy az utóbbi években végre ő is élvezheti a jól megérdemelt szabadságot, ami mindenkit megillet.

A Z  U D V A R H Ö L GY

Mindig izgalommal tölt el, amikor egy önéletrajzi kötetet elkezdek olvasni. Van benne valamilyen bizsergető érzés, hogy tudom, ez a történet valakivel tényleg megtörtént, mindaz, amit olvasok egyszer valóság volt. Amennyiben olyan híres emberekről van szó, mint az angol királyi családhoz oly közel álló arisztokrácia, akkor valóban izgalmas olvasási élményt ígér a könyv.

A királynőről, a hozzá közel állókról, sőt általánosságban az angol arisztokráciával kapcsolatban élnek bennünk a sztereotípiák, ha bevalljuk, ha nem. Szerintem titkon mindenki vágyik arra, hogy herceg, hercegnő legyen, de legalább némi grófi vér csörgedezzen az ereiben, hiszen külső szemlélőként úgy tűnik, hogy csupa fény és csillogás az életük, segítők egész hada lesi a kívánságukat. Valószínűleg ez így is van sok esetben, de nem is gondolnánk, hogy mennyi olyan titok van az életükben, amiről a külső szemlélők szinte sosem szereznek tudomást. 

Ez az életrajzi írás Anne Glenconner, Margit hercegnő udvarhölgyének, az angol arisztokrácia tagjának a visszaemlékezése, melyet a 90. életévéhez közeledve mesélt el, melyhez apropót egy készülő sorozat, a Korona szolgáltatott. Anne-t felkereste Helena Bonham Carter, aki Margit hercegnőt személyesíti meg a sorozatban, így minél több információt szeretett volna megtudni ahhoz, hogy hitelesen alakítsa a karaktert. Anne pedig a beszélgetés után úgy gondolta, hogy érdemes elmesélni az életét egy memoár formájában. Ez a találkozás hívta tehát életre ezt a könyvet. 

Anne gyermekkorát Anglia egyik legnagyobb birtokán töltötte, leginkább dadákkal és a királyi családhoz tartozó rokonokkal, úgy, mint Erzsébet és Margit hercegnőkkel. 

Egészen gyermekkorától kezdve, legtöbbször követve az időrendi sorrendet anekdoták és hosszabb leírások által ismerjük meg az életét és az őt körülvevő emberekét, akikhez mély érzelmek fűzték. Leginkább Margit hercegnővel kapcsolatban olvashatunk sok szívet melengető, meglepő, vagy éppen mókás történetet. Emellett a családja is hangsúlyosan megjelenik, különc férje, Colin olyan hatással volt az életére, amit olvasás során nagyon nehéz volt számomra feldolgozni, egy igazán furcsa emberre kötötte össze a két lábon a földön álló Anne az életét. Számomra a házassága és Margit hercegnőhöz fűződő barátsága volt a legérdekesebb, szinte alig vártam, hogy egyre több történethez, ezáltal információhoz jussak velük kapcsolatban. A gyermekeihez fűződő kapcsolata is igazán érdekesnek tűnt, néhol érthetetlen érzelmi szálakkal. 
Anne életét nagyon fontos események, életszakaszok töltötték ki, jelen volt Erzsébet királynővé koronázásán, helyettesítette Margit hercegnőt a diplomáciai útja során, de olyan extravagáns üdülőhely születésénél is bábáskodott a férje mellett, mint Mustique szigete. Olyan életutat követhetünk végig, amely közel sem volt annyira irigylésre méltó, mint elsőre tűnhet, sokkal inkább egy nagyon erős nőt jelenít meg, aki minden megpróbáltatás ellenére elviselte, azt, amit a sors kiszabott rá. Életszemléletét leginkább a "Mi jöhet még?" kérdéssel lehetne jellemezni, amit ő maga számtalanszor feltette magának egy-egy lehetelten élethelyzet után. Azonban kitartása, erős jelleme miatt idős korára is pozitív tudott maradni, ami csodálatra méltó, de őt így nevelték, megugrotta azt a bizonyos lécet, amit számára elég magasra tettek, már születésétől fogva.

Egyik legkedvesebb rövid anekdotám a könyvből: 

"Egy fényképen mind egymás mellett állunk. Erzsébet hercegnő rosszallóan néz Margit hercegnőre, mintha sejtené, hogy valami rosszban sántikál míg Margit hercegnő a cipőmet bámulja. Évekkel később megmutattam Margit hercegnőnek a fotót, és megkérdeztem: -Miért nézted a lábamat, hölgyem?- Irigyeltelek, mert neked ezüstszínű cipőd volt, nekem meg barna - hangzott a válasza. "

Ahhoz, hogy mindent ne kelljen a képzeletünkre bízni Anne viszonylag sok fotót megmutatott, amelyek az egyes fejezetek előtt, mintegy beharangozóként szerepeltek, valamint a kötet végén egy csokorba gyűjtve voltak megtalálhatók. Ez a bizonyos kis röpke, de annál kedvesebb gyermekkori eset is helyet kapott a képek között, mert szerencsére megörökítette a fotós. 

Leginkább az tetszett Anne Glenconner életrajzi ihletésű könyvében, hogy leplezetlenül elmeséli a kellemes pillanatok mellett azokat is, amelyeket legszívesebben minden ember elrejtene a világ elől, itt nem csak a híres emberekre gondolok. A családon belüli erőszak, a mentális problémák, a drogok, szeretők, balesetek őket sem kerülték el, a megküzdés pedig számukra is nehéz volt, mint bárkinek az lenne, igaz néha más eszközök álltak rendelkezésükre, de összességében nem kímélte őket sem a sors. Ettől pedig igazán emberien tudtak megjelenni a lapokon. 

Egy kevés hiányérzetem egyedül Erzsébet királynő vonatkozásában volt, mert őt érezhetően nagyon kendőzve jelenítette csak meg, de ez talán érthető is, hiszen talán meg sem jelenhetett volna a kötet, ha az ő csontvázait is előhívja a szekrényből, mert abban biztos vagyok, hogy bizony az ő háza táján is vannak érdekes történetek, amit majd talán egyszer olvashatunk is. Addig viszont meg kell elégednünk a hercegek, grófok, hírességek és az arisztokrácia zárt, bonyolult világának kedves, szomorú, izgalmas és viharos történeteivel. 

Összegezve

A könyv remek bepillantást nyújtott a palota, a hercegnők, valamint az angol közélet  rejtett világába. Számomra igazán megható volt, hogy mennyire élénken élnek Anne emlékei, annak ellenére, hogy évtizedeket ölelnek fel. Örülök neki, hogy megismerhettem a történetét.
A memoár szellemes, őszinte, hiteles és összességében nagyon stílusos, ráadásul érdekes emberi sorsokkal tarkítva. Meglepetésként egy olyan fordulattal zárul az elbeszélés, amitől valóban leesik az állunk. 

Kiadó: Gabo
Megjelenés éve: 2020.
Oldalszám: 328
ISBN:  9789634069461 

2020. június 7., vasárnap

Franz Eberhofer - sorozat ajánló, érkezik a Szilvásgombóc-összeesküvés

A bejegyzés apropóját az adta, hogy június 30-án megjelenik, a Franz Ebrhofer sorozat 6. része, a Szilváspite-összeesküvés. Az utóbbi időben pedig nagyon rákattantam a sorozatra, így egymás után faltam a történeteket. 

A sorozat első része után egészen mostanáig várólistán várakoztak a további részek, nem is tudom pontosan miért, mivel szerettem az első részt is. 

A lényeg, hogy a karantén remek alkalmat teremtett ahhoz, hogy immár az elérhető 5 részt elolvassam, nem is akárhogyan. Visszafelé! Kezdtem az 5. résszel, onnan haladtam egészen a 1. részig. Egyáltalán nem volt zavaró, hogy megfordítottam a sorrendet, sőt, talán egy picit jobban élveztem így, hogy tudtam már egy-egy háttér-információt Franz-szal és a családjával kapcsolatban. A sorozat részről részre egyre jobban magába szippantott, annak ellenére, hogy sok olyan túlzással találkoztam az olvasás során, ami a való életben nem történhetne meg, de ez egyáltalán nem zavart, mert remekül szórakoztam, ami mindent felülírt.

Nagyon megszerettem a szereplőket, mert zseniálisan őrült nyomozóval van dolgunk, aki nem fél előkapni a fegyverét, ha egy kis rendfenntartásról van szó a többiek pedig, hát ők a többiek, akik imádnivalóak és nem kicsit őrültek. 

Sajátos szereplők, problémamegoldások és olyan történetek, amelyek egy percig sem hagynak minket unatkozni, mert ebben az idilli bajor faluban zajlik az élet.

Szívből ajánlom ezt a sorozatot a pikírt humor kedvelőinek, személy szerint sokszor hangosan kacagtam a dilis bagázson, mert minden részben hihetetlen kalamajkákba keverednek és sajátosan oldják meg azokat.


Alig várom, hogy a 6. részt is megkaparintsam és ismét leutazzak Niederkaltenkirchen-be, egy brutál jópofa nyomozásra. 

Rita Falk: Télikrumpligombóc
Rita Falk: Gőzgombóc blues
Rita Falk: Sertésfej al dente
Rita Falk: Grízgaluska affér
Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma
Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés



2016-ban olvastam el a sorozat első részét, a Télikrumpligombócot, amiről az alábbi értékelést ítam:

Kezdjük a borítóval, ami szerintem hűen tükrözi a tartalmat, és külön kiemelném, hogy az eredeti borító került átvételre hazánkban is. Amikor a borítót először megláttam még nem tudtam, hogy milyen jellegű könyvről van szó, de abban biztos voltam, hogy muszáj lesz elolvasnom, mert egy ilyen csendéletszerű, kicsit retro hatású borító, az asztalra dobott bilinccsel együtt mindenképpen érdekes tartalmat tartogathat. 

A regény egy sorozat első része, melyet követ a már magyarul is megjelent Gőzgombóc blues és még további 5 kötet, ami egyelőre kizárólag német nyelven elérhető. 


Olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy a Télikrumpligombóc, egy korántsem átlagos krimi. Az író érezhetően nem a krimi vonalra helyezi a hangsúlyt, hanem a bohókás bajor rendőrre, Franz Eberhofer-re, illetve az őt körülvevő kissé habókos családjára, valamint az átlagostól eléggé eltérő kisvárosi légkörre. 
Ahogy az olvasást elkezdtem egyből Mazur nagyi jutott eszembe, tudjátok a Szingli fejvadász sorozatból, sőt leginkább az a sok-sok kisvárosi krimi, amit az elmúlt időben olvastam és szerettem is.

A regényt Franz Eberhofer rendőr köré építi az írónő, általa ismerjük meg a közvetlen családját, a mamát, aki egy csúcs nénike. Imádtam, hogy képes mindenhol elaludni, de ennek ellenére erős kézzel tartja a gyeplőt és nem csak és kizárólag a családja vonatkozásában, olyan mindenki nagyija típus. Aztán ott van a füves cigit szívó, Beatles rajongó Eberhofer apuka, és Franz testvére, az nyálas Leopold, aki szintén nem egy egyszerű eset. Mind-mind izgalmas karakter, akikben van még muníció, kíváncsi vagyok a későbbiekben ezt az írónőnek milyen módon sikerül kiaknáznia. A városka lakóit pedig még meg sem említettem, pedig ott is van fura figura bőven. 
Egy olyan  városka jelenik meg, ahol a szomszéd mindent előbb tud, mint ahogy megtörténne, de aki kisvárosban él az pontosan tudja mit jelent mindez. Szegény Franzot néha már majdnem megsajnáltam, de aztán elvetettem ezt az ötletet, mert jól van ez így ahogy van, pont beleillik ebbe a fura környezetbe.

Ebbe a  miliőbe történnek meg a kissé érdektelen gyilkosságok, amire Franz rá is harap, de akadnak "ellendrukkerei" is bőven, mint a rendőrségi pszichológus, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy Franz nem százas, de erre a tubákot szippantgató bíró is rádob egy lapáttal. 


Elsőre kicsit szokatlan volt a stílus és bevallom egy pár lapon túl kellett jutnom, mire valóban élvezetessé vált a történet és megszoktam a szereplőket, de ahogy el tudjuk magunkat engedni és be tudunk épülni a kisvárosi hangulatba egy remek kikapcsolódást nyújtó olvasmányt kapunk.

A nyomozást pedig még véletlen sem egy NCIS stílusban képzeljük el, a történetet pedig ne hasonlítsuk a skandináv krimikhez, mert itt és most nem a gyilkosság, a vér és az agyafúrtság fogja előrelendíteni a történtet, sokkal inkább a megfigyeléseken és beszélgetéseken alapuló nyomozgatás. Lassabb mederben folyt a felderítés, mint általában, de mindemellett mindig történt valami Franz háza táján, amitől érdekessé és energikussá vált a történet, sodort magával olvasás közben. A végén már el is kezdtem hiányolni, hogy nem tudom tovább követni Franz napi rutinjait és kissé lökött világlátását. 

ÖSSZEGEZVE



Végre egy szingli nyomozó pasi szemével láthattuk a kisvárosi "idillt" aminek történetesen most Bajorország adott hátteret. Személy szerint szeretem ezt a fajta humort, amikor nem akarják az olvasót megtéveszteni, hanem kizárólag a szórakoztatás és az valóság elfogadása a cél, hiszen sok-sok mindennapi és mégis fura karaktert sorakoztatott fel az írónő. Személy szerint szerettem a karaktereket, nagyit pedig kedvenccé léptettem elő, remélem a többi részben is teret enged neki az író. 

Mi sem mutatja jobban, hogy ebben a regényben több van, mint elsőre gondolnánk, hogy hazájában már meg is filmesítették. Inkább humor kategóriába sorolnám a regényt, mint krimibe, de én ajánlom mindenkinek, aki kellemes és szórakoztató kikapcsolódásra vágyik egy hamisítatlan bajor környezetben.

Nem utolsó sorban 1-1 bajor receptet is elcsíphet a szemfüles olvasó.

Ajánló: 

Fülszöveg: Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…
Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának hatodik részében is a jól ismert morbid-fekete humorral átszőve folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

Kiadó: Magistra
Kiadás éve: 2020
Oldalszám:
Fordította: Balla Judit

2020. június 2., kedd

Humoros könyvet ajánlok a 6-10 éves korosztály számára - Tandem: Nyomozók két keréken


Fülszöveg: „– Turbóüzemmód aktiválva! – kiáltja Anton, és megnyomja a »turbó« feliratú gombot.

VÚÚÚÚÚÚÚÚ! A bicikli szinte a levegőbe emelkedik, a működésbe lépő elektromos segédmotor jó szolgálatot tesz.”

Elisa Klapp nyomozó. Anton Stuhl bűnügyi helyszínelő. És ketten együtt: a TANDEM. Nem csupán azért, mert szuper csapatot alkotnak, hanem azért is, mert szolgálati járművük az egyetlen rendőrségi tandem Németországban. Elisa, Anton és nyomkereső kutyájuk, Mopsz együtt oldják meg a legbonyolultabb bűnügyeket. Azonnal munkához látnak, amikor a múzeumból eltűnik egy kocsikerék nagyságú ausztrál aranyérme…
Olvass és segíts a rejtélyek megfejtésében! Nyomozz te is!





M A R T I N  M U S E R - T I N E  S C H U L Z:

 A  V Ö R Ö S   K E N G U R U -T A N D E M : NY O M O Z Ó K  K É T  K E R É K E N

Mostanában próbálok egyre több gyermek és ifjúsági irodalmat is forgatni, olvasgatni, akár a gyermekeimmel közösen, akár csak a saját szórakoztatásomra, esetleg a pedagógia tanulmányaimhoz ismereteket gyűjtve. Igyekszem az olvasmányaimat "szakmai" szemmel is megvizsgálni, mert terveim szerint a szakdolgozatomnak lesz némi köze a gyermekeknek szóló irodalomhoz.

Régebben is nagyon szerettem a vicces, aranyos, olykor megható meséket, nem is igazán értem, hogy miért nem olvastam őket gyakrabban az elmúlt időszakban. 
A gyerekeknek esti lefekvéskor és napközben is többször olvasok mesét, de az nem pont olyan, mint az, amikor önfeledten lehetne olvasni, megkötések, belekérdezések, belealvások nélkül. 


A Vörös Kenguru című vidám könyvecskére teljesen véletlenül találtam rá, miközben böngésztem a kiadók gyermek- és ifjúsági kínálataiban.   
Úgy gondoltam, hogy ez a könyv igencsak humorosnak ígérkezik, hiszen elég ránézni a borítóra, az pedig csak némi plusz, hogy nyomozati szál is van benne, amit kimondottan szeretnek a gyerekek és én magam is. 

Német gyermekirodalmat mondhatni nagyon ritkán olvasunk itthon, így ezen vonatkozásra is kíváncsi voltam, amikor a könyvet megvásároltam. 

A fülszöveg is igazán hívogató volt, így  számítottam arra, hogy egy humoros, néhol kicsit suta detektívpárossal fogok találkozni, akiktől nem állnak messze a bonyodalmak sem.

Már rögtön az első mondat nagyon megtetszett, amivel a könyv nyitott: 

"A Spree folyó fekete vize kuncogva csapkodja a védőgát falát."

A történet szerint a főszereplők  Elisa Klapp nyomozónő és Anton Stuhl bűnügyi helyszínelő, azaz a száguldó nyomozópáros, akiket egy kis rendőr mopsz is segíti a bűnözők üldözésében. Eddig ebben semmi meglepő nincs, az viszont már eléggé rendhagyó, hogy a bűnt egy mindenféle kütyüvel felszerelt tandem kerékpáron hajtják, azaz üldözik. Összeszokott párosról van szó, ez már rögtön a könyv elején kiderül, ahol Elisa képviseli inkább az észt, Anton pedig kiegészíti őt hirtelen jött meglátásaival, kicsit elkalandozó, néha nehézkes gondolataival.  Elsőre azt hihetnénk, hogy a történet Ausztráliába játszódik, de nem, hanem nem is olyan messze tőlünk, Berlinben, Németországban. A kalamajkát okozó Vörös Kenguru pedig nem más, mint egy 3 millió eurot érő műtárgy, ami természetesen eltűnik. 

"Övék az egyetlen rendőrségi tandem egész Németországban. Kezdetben a bűnözök csak gúnyolódtak rajtuk: - Nézd már a zsarukat, hogy tekerik a kerekes banánt! Közröhej, apám! Szakadok! "

Tehát innen indul a történet, egyre jobban megismerjük a párosunkat, követhetjük az egyes nyomokat végig a városon,  eközben egyre jobban szórakozunk. Kiderül, hogy a tandem is minden modern technikával felszerelt csodamasina és a nyomozók is elég ügyesek, legalábbis gyermeki szemmel biztosan annak tűnhetnek, így attól nem kell tartanunk, hogy kis butusnak nézné az író az olvasóit, mert ettől távol áll, inkább partnerként vonja be őket a történetvezetésbe. Nekünk felnőtteknek kicsit gyengének tűnhet a nyomozás, de mégis remek szórakozás a jutalmunk az olvasás során, mert a humorral tud hatni. 



Tetszett, hogy egy-egy női karakter került a bűn mindkét oldalára, mellettük pedig a férfi szereplők is remekül illeszkedtek a történetbe, nem voltak elnyomva, mert olyan jellemábrázolás jellemezte őket, amely jól passzolt az adott helyzethez. A karaktereknek köszönhetően a fiúk és lányok egyaránt találnak maguknak olyan szereplőt, akivel azonosulni tudnak, de legalábbis szimpátiát érezhetnek irántuk. A súlyemelő Renáta Zobelitz, azaz Gránát Renáta pedig egy igazán izgalmas, jól sikerült karakterábrázolást kapott, számomra kedvenc lett. A kis mopsz nyomozó üde színfolt a történetben, remélem legközelebb több feladat fog rá is hárulni, mert nagyon aranyos karakter, a gyermekek kedvencévé válhat. 

Az író véleményem szerint remekül megtalálta a hangot a fiatalabb olvasókkal, hiszen a nyelvezet és a történet is modern, vicces, logikusan követhető.

A logikai részhez kapcsolódóan pedig az egyes fejezetek végén találhatunk kérdéseket, amelyeket a képek és a fejezetben olvasottak alapján lehet megválaszolni. Azonban akkor sem kell elkeseredni, ha elsőre nem sikerül megtalálni a választ, mert a következő fejezet elején rögtön ezzel indít az író. Szerintem pont a gyermekek gondolkodásának megfelelően lettek kialakítva ezek a kérdések, némiképpen interaktívvá téve ezzel az olvasást, emellett a figyelem fenntartását is ösztönzi. Pedagógiailag szeretem az ilyen jellegű megoldásokat, jelen esetben a kb. 6-10 éves korosztályt látom erősebben megszólítva. Ettől függetlenül kicsit kisebbek és nagyobbak is élvezhetik a történet adta humort.

A személyes kedvenceim a grafikai megoldások voltak, nagyon vidám és érdekes illusztrációk kísérik végig a történetet. Nagyon jól passzolt a történet és az illusztráció, ez lett a könyv egyik erőssége.

A történet annak ellenére, hogy nem volt eget és földet rengető, mégis tudott egy plusz élményt biztosítani a humorral és a logikusan felépített nyomozati résszel.

Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni, ami mellett kicsit nehezen tudok elmenni, az pedig azok az elírási hibák, amelyek néha megakasztották az olvasás gördülékenységét.  A korrektúra remélem a következő részeknél nagyobb hangsúlyt fog kapni, mert megérdemli a sorozat.


A karakterek és a történet is erősen burleszk kategória, de a jobbik fajtából, legalábbis mi nagyon élveztük a közös olvasást a gyerekekkel. Remek családi kikapcsolódás esős napokon, amikor éppen nincsenek kütyük a közelben.

Úgy gondolom, hogy a 6-10 éves korosztály számára egy viszonylag rövid, de tartalmas történetet írt az író. Bátran ajánlom felvenni a könyvet a nyári olvasmánylistára, hiszen a kötelezők mellé szükség van valami vidám, egyszerűbb , de szerethető olvasmányra is. 

Én már várom a következő részt! Vidám olvasást kívánok! 

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 144
ISBN: 9789635091126
Fordította: Bán Zoltán András

2020. június 1., hétfő

Májusi zárás



A május olyan gyorsan elrepült, hogy már észre sem vettem, mire lassan a korlátozások végéhez érünk már-már meg is szokom a helyzetet. 
A digitális oktatás még kitartott ebben a hónapban is, emiatt néha a hajamat tépegettem. Ezúttal nem csak a gyerkőc tanítása/ellenőrzése vonatkozásában, hanem a főiskolai beadandóim és online vizsgáim miatt is. 
Ez utóbbi helyzetet azért alaposan meg kellett szokni, nagyon nehéz így kamera előtt teljesíteni, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Emellett még figyelni is, hogy a látótérbe a romokban heverő lakás látképe ne lógjon nagyon bele. Bizony, néha (ha-ha, nem annyira néha) előfordul, hogy nem ágyazok be, stb. 

Szóval karantén szempontjából gyorsan eltelt már ez a hónap, emellett nagyokat sétáltunk, fagyiztunk, a hónap végén pedig a kicsivel kimerészkedtünk a játszótérre és a piacra is. Nem vagyok paramami (túlzottan, meg nem mindenben, értitek?), így nem zavart, hogy végre van egy kis gyerektársasága, mászókázik, élvezi a tavaszi napocskát, meg csinálja azokat a tevékenységeket, amelyek korábban minden gyerkőc számára természetesek voltak. 

Ezen kívül a kertben is nagy változások jöttek, lett magaságyásom, tele paradicsommal, paprikával, sőt készül a következő kettő, amibe egyéb zöldségek és fűszernövények fognak kerülni. 

 


Szóval haladunk, illetve én igazán tartalmasan le tudtam foglalni magamat, igaz ezt a gyerkőcök vonatkozásában nem mindig mondhatom el, mert néha a tűrőképességük végére értek, együtt és külön-külön is. A kerti munka nem kötötte le őket annyi időre, mint engem. 

Térjünk át a könyves májusra! 

Még áprilisban olvastam újra az Így éltünk Mezopotámiában Agatha Christie Mallowan memoárt, amely a férjével eltöltött régészeti élményeiről mesél az olvasóknak. A bejegyzés viszont csak májusban került ki a blogra, így gondoltam illik megemlítenem. Majd keményebb témára váltva, jött egy amerikai sorozatgyilkos üldözéséről szóló oknyomozó kötet,  Michelle McNamara: Eltűnök a sötétben. Egy nagyon érdekes önéletrajzi ihletésű vallomásregény követte, ami nem más, mint Deborah Feldman: Unortodox kötete. Ez a könyv az Amerikában élő elszigetelt zsidó közösség nem mindennapi életét mutatja be, egy nő szemszögéből. Majd borzongás helyett, egy teljesen más jellegű King elbeszélés következett,  ez nem volt más, mint Stepen King, Emelkedés című írása. Az író kimozdult a komfortzónájából, de szerintem mindenképpen érdemes elolvasni tőle ezt a fantasyt is. A romantika és a második világháború sem maradhatott ki ebben a hónapban sem. Egy két idősíkon játszódó regényt olvastam, egyenesen a francia bortermelő vidékről. Ann Mah, A szőlőskert titka kiváló kikapcsolódást nyújtott, pici romantika, pici rejtély és történelem. Mindenből egy kevés, de ettől függetlenül igazán kellemes olvasás volt ez a regény is.  A hónap nem telhetett el Agatha Christie nélkül. Ezúttal egy olyan gyűjteményt olvastam el, amely az írónő természetfeletti novelláit gyűjtötte egy csokorba. A szokásos Christie stílus és intelligens megoldások vártak rám Az utolsó szeánsz című kötetben. 
Gyermeknapi programajánlómmal együtt egy igazán rendhagyó mesét is értékeltem, mi családilag nagyon szerettük Molnár Krisztina Rita írását, Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik.

Témáztam a csajokkal, jól kibeszéltük a címeket. Szerintem érdekes írások születtek, ha van kedvetek nézzétek meg a témában született bejegyzéseket is. 

Aztán megnéztem, hogy milyen friss megjelenésekkel számolhatok, mivel mostanában elég kaotikus minden megjelenés, így érdemes pontosan utánanézni, hogy megjelent-e az adott könyv, de az is előfordulhat, hogy az e-book sokkal hamarabb elérhető, mint a nyomtatott verzió. Tájékozódás innentől a kulcsszavunk! 

A hónapban elolvastam még, terveim szerint hamarosan bejegyzés is készül hozzájuk:

Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma

Martin Muser – Tine Schulz: A Vörös Kenguru


A beszerzéseim a bezártság miatt valahogy a sokszorosára emelkednek a normál időszakihoz képest, ki érti ezt? (költői kérdés, természetesen)


Ismét kedvet érzek magamban ahhoz, hogy magyar szerzőktől is egyre többet olvassak, mivel az utóbbi időben volt pár nagyon jó tapasztalatom, így úgy döntöttem, hogy beszerzek pár magyar regényt, lesz, ami lesz alapon. Remélem ezúttal sem fogok csalódni. Voltak impulzus vásárlások is, mint Rita Falk könyve, az első részt olvastam, azután valahogy nem volt ingerenciám hozzá, de most a cím valahogy megtetszett. A fehér város csöndjét pedig nagyon vártam, már el is kezdtem olvasni és eddig nagyon tetszik, igaz picit bő lére van eresztve, de a történet és a karakterek úgy tűnik, hogy nagyon rendben vannak.

Olvasási tervet nem készítek júniusra, mert nem tudom tartani, miután egy regényt befejezek, akkor a hangulatomnak éppen megfelelőt veszem elő. Mivel több könyvet olvasok egyszerre, így nálam tényleg csak a hangulatomtól függ, hogy éppen melyikkel haladok majd jobban, melyikkel lassabban. Aztán van olyan is, hogy félreteszem egy időre, mint Frances Mayes, Találkozunk a piazzán kötetét, mivel kicsit más, mint amit vártam, így lassabban haladok vele. Sokkal inkább egy útleírásra emlékeztet, nem pont olyan, mint az előző könyvei. Nem rossz, de most nem sodor magával Olaszország, talán azért sem, mert a világban uralkodó helyzet elkedvetlenít az ilyen jellegű írásoktól. Emellett a Berlin nővérei sorozat második részét is nyúzom, picit az első után kezd sok lenni, pedig tetszik. 

Amin nagyon meglepődtem, hogy Molyon átvehettem a 10000 oldal 2020-ban kitüntetést. A karantén egyik pozitív eredménye a sok elolvasott oldal lett. Hurrá! 

Nálatok milyen volt május?


2020. május 29., péntek

Kiránduljatok el egy könyvért - Gyermeknapi könyv- és programajánló a Skanzenből


Ez a hétvége nem kizárólag a pünkösdi ünnepkörről fog szólni, hanem itt van bizony a gyermekek napja is. Minden évben ilyenkor a családok legtöbbször kicsit kimozdulnak valahova, hiszen válogathatnak  számos rendezvény közül, amelyek speciálisan a gyermekeknek szólnak. 
Idén azonban ez a jeles nap is másképpen alakul, eltérő keretek  közé kell szorítanunk a családi programokat, azonban lemondanunk mégsem kell róluk! 

A figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy olyan lehetőséget, amely kapcsolódik az olvasáshoz is, amellett a gyermekek is nagyon szokták szeretni ezeket a szabadban eltölthető programokat is. Két legyet üthetünk egy csapásra. 

Kimozdulunk, ez az egyik pozitívum, amire már mindenki ki van éhezve, a másik pedig, hogy a gyermekünk olvasóvá nevelését is könnyedén hozzá tudjuk kapcsolni a családi programhoz. 

Melyik gyermek ne örülne annak, ha a kirándulást, a gyermeknap élményét később, otthon is köthetné valamihez, teszem azt egy könyvhöz. A könyv szülőkkel történő közös olvasása pedig remek alkalmat kínál, akár hónapokkal később is, hogy közösen felidézzük az együtt töltött időt. 

Vallom, hogy nagyon fontos a gyermekekkel történő  közös olvasás, képnézegetés, beszélgetés a könyvekről, hiszen ezzel meg tudjuk alapozni gyermekünk későbbi kapcsolatát a könyvekkel, az olvasással. 

A mostani vasárnap pedig remek lehetőségeket rejt  az élmény és az olvasás összekapcsolásához. 


A helyszín: 

 Skanzen - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely Budapesttől nem messze helyezkedik el, a festők városában, Szentendrén.


Jelen információkat a múzeum oldaláról hoztam (2020.05.29.), aktuális információk a múzeum oldalán bővebben is elérhetőek. 

Amit tudni érdemes mielőtt elindulnátok: 

Újdonság, hogy május 31-től még több épület nyílik meg a múzeum szabadtéri állandó kiállításában. Ezek fokozott biztonsági intézkedések mellett látogathatók, melyről a helyszínen részletesebben tájékoztatunk.

Emellett számos élménypont kínál kikapcsolódási lehetőséget: a látogatók hétvégente újra birtokba vehetik a következő helyszíneket: Boszorkánykonyha, Dédanyáink konyhatitkai, Csodapajta, Fény Háza, a Fa-Ház interaktív kiállítása, a Gyerekgazdaság szabadtéri játékai, Játékudvar, Mézeskalács, Állattartó tanya, Gyöngyfűzés, Mesekert játszótér. Néhány új, biztonságos szabadtéri játékkal is készülünk (mezítlábas ösvény, tollaslabdapálya, ugróiskolák, óriásbútorok, aszfaltrajzolás, fotózkodós helyszínek, játszóterek, játékos pihenők, játékos totó).

május 30. (szombat):  sétálójeggyel látogatható a múzeum
május 31. (vasárnap):  normál belépőjeggyel látogatható a múzeum
június 1. (hétfő):  A MÚZEUM NYITVA normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

NE FELEJTSÉTEK EL: Maszkot vigyetek magatokkal, a zárt terekbe történő belépés céljából! 




Kirándulásra, olvasásra fel! 




Fülszöveg: A jó mesék nemcsak a csodák birodalmát nyitják meg a gyerekek előtt, hanem útravalóul is szolgálnak számukra. Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyerekeknek is hasznára váljék. A mese kíváncsi és bátor ikerpár hőse, Mákszem és Gubó kalandos utat járnak be a Skanzenben, melynek során egy másik valóságsíkot és önmagukat is mélyebben megismerik. A történetet azoknak ajánlom, akik nem félnek a látható dolgok mögött rejlő titkokat megismerni.





A könyvről: 

Ezt az a könyv, amit jó szívvel ajánlok figyelmetekbe, amely nem más, mint Molnár Krisztina Rita: Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik című meséje, Schall Eszter illusztrációival. A könyv nem csak egyszerűen egy kedves mese a gyermekeknek, hanem igazi élményutazás, egy olyan helyszínen, amit a történet olvasása előtt együtt bejárhatunk. 

A könyv egy játék keretein belül került hozzám, de nagyon megörültem neki, hiszen évente egyszer biztos, hogy ellátogatunk a szentendrei Skanzenbe. Leginkább ünnepek alkalmával szeretjük beiktatni egy-egy családi kirándulásként, hiszen olyankor igazán él a múzeum, megelevenedik a múlt, szó szerint. 

A mesét pedig a 3 éves kislányommal együtt olvastuk el. Nagyon bíztam abban, hogy ő is élvezni fogja a közös olvasást, elárulom nem is kellett csalódnom. Kellemes kikapcsolódás volt az egyes fejezetek után közösen feleleveníteni a számára is maradandó élményt nyújtó elemeket, legyen az a játszótér, a tanya vagy a gyertyamártó helyszíne. 

A könyv hátoldalán pedig Boldizsár Ildikó ajánlása olvasható, akit én nagyon kedvelek, mint író, mesekutató. Pedagógia tanulmányaim során ismerkedtem meg a munkásságával, amit  nagyra értékelek, így úgy gondolom az ajánlása garancia a kiváló meséhez.  

"Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyermekeknek is hasznára váljék." 

Ennél szebben meg sem lehetett volna fogalmazni a könyv értékét, lényegét. 

Ezt követően csemetémmel bátran vetettük bele magunkat az ikrek, Virág, azaz Mákszem és Gábor, alias Gubó nem mindennapi Skanzen kalandjába. 

Ami rögtön feltűnt a könyv vonatkozásában az az illusztráció volt. Ahogy kinyitjuk a könyvet egyből egy térképpel találkozunk, amely a sétánk során ismerős helyszíneket jelöli. Azokat a helyszíneket, amelyek a gyermekek fantáziáját is biztosan megragadták a látogatás során. Játszótér, gyertyamártó, vízimalom, vasútállomás, stb., ugye, hogy ismerősen hangzanak ezek a megállók? 

A történet 12 fejezetből épül fel, így alkalmas arra, hogy esti meseként napról napra előkerüljön Mákszem és Gubó meséje, de egy, a Skanzeneben eltöltött osztálykirándulást követően, akár osztályfőnöki óra témájához is nagyon jól illeszthető ez a mese.  

Az ikrek osztálykiránduláson vesznek részt a Skanzenben Zsuzsa nénivel és kedves múzeumi segítőjükkel, a "múzeumnénivel", Tamarával. A hely annyi kalandot kínál, hogy Gubó lemarad a csoporttól, de Mákszem még idejében észreveszi, azonban így mindketten szem elől tévesztik az osztályukat. A két kis lurkó nem esik kétségbe, hanem inkább a csoport keresésére indulnak, miközben megismerkednek a Skanzen nevezetességeivel, közben pedig rengeteg kedves, mesébe illő segítővel és sok-sok ismerettel, önismerettel gazdagodtak. 

A kis szereplők eltérő karakterrel rendelkeznek, egyikük talpraesett, cserfes kislány, másikuk megfontolt, igazi kis mai fiúcska, aki inkább megfigyeli a dolgokat és nagyon  érdekli a technika. A különbözőségük ellenére nagyon jól kiegészítik egymást, működik köztük az összhang. Megkedveltük a kis szereplőket. 

A mese amellett, hogy a gyermekek számára igazi kalandos utazást kínál, amely során számos kalanddal, új kifejezésekkel, elfeledett mesterségekkel ismerkednek meg, a  kötet a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket, olyan érzéseket, amelyek visszarepítik őket a gyermekkorukba, hiszen melyikünk ne emlékezne például a krumplicukorra?

Irodalmilag is teljesen rendben van a mese, kellemes írói stílusával magával ragadja a képzeletet, amellett olyan ízes, régies magyar szavakkal találkozhatunk, mint kőhupli,  rőzse, szatócs, felspulnizott zsinegek. Például kislányom és én is imádtuk a Telihold néni, Illatos Lányka, Mákszem és Gubó neveket is, amelyek szinte önmagukban mesélő jelleggel bírtak, ezek a beszédes nevek szinte megelevenítették a szereplőket. 

A néphagyomány éltetés témakörében kimagasló értékkel bíró meséről beszélhetünk, nagyon fontos témának adott mesés vonatkozást az írónő, amit az illusztrációkkal csak megerősítésre kerültek. Úgy gondolom, hogy kell a múlttal is foglalkozni, megismerni az elfeledett foglalkozásokat, az azokhoz kapcsolódó tárgyi eszközöket, fogalmakat. Amennyiben mindez mesés formában kerül a gyerkeke elé az csak hab a tortán.  Molnár Krisztina Rita írónőnek és Schall Eszer illusztrátornak sikerült megragadni a népi élet fontosságára történő figyelemfelhívásnak azon formáját, amivel a fiatalabb korosztályt is meg tudták szólítani, de a felnőtt korosztálynak is tudtak értéket közvetíteni. A történet szép lassan halad a medrében, nem kapkod, hanem ráérősen, szinte elbeszélget a gyermekekkel, gondolatokat ébreszt, teszi mindezt követhető a Skanzen tematikájához és célkitűzéséhez illő hangnemben, ritmusban.


A könyvet "leteszteltem" a kislányommal együtt, így bátran ajánlom már egészen 3 éves kortól közös olvasásra ezt a gazdagon illusztrált, titkokat és a gyermekek számára igazi kincseket rejtő mesét. Ilyenkor még inkább az egyes fejezetek utáni beszélgetések, az élmények felelevenítése és a képek alapján történő mesélés nyújtják a nagyobb élményt, a kicsit nagyobbaknál pedig maga a tényleges történet kerülhet a középpontba, hiszen számukra könnyen összekapcsolódik a mese és a valóságban megélt élmény, amely alapján fel tudják idézni a saját kirándulásukat is, ráadásul az emlékezetükben hosszabb távon is megmaradó élményként. 
Ez a könyv remek egy múzeumi séta után, de akkor is, amennyiben még csak tervezzük, hogy gyermekeinkkel ellátogatunk a Skanzenbe. 

Vidám gyermeknapot kívánok! 

Kiadó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 94
Kiadás: keménytáblás
ISBN: 9789786155128


Agatha Christie és a természetfeletti - novellák gyűjteménye, Az utolsó szeánsz

Fülszöveg: Agatha Christie, a krimi királynője, az emberi lélek nagy nagy ismerője volt – a lélekhez pedig tudvalevőleg hozzátartozik a természetfölötti (vagy annak látszó) jelenségek iránti, félelemmel vegyes vonzalom. Ebben a kötetben megtalálható minden misztikus témájú novellája – mindazok örömére, akik az irodalom segítségével szeretik borzongva átélni a természetfölötti titkok közelségét.



A Z   U T O L S Ó   SZ E Á N SZ 


Ismét Agatha Christie, mert úgy tűnik hogy a karantén időszakához nagyon is jól passzolnak az írásai. 
Most egy olyan gyűjteményből szemezgethettem, amely összegyűjtötte az írónő írásai közül azokat, amelyek valamilyen módon a természetfeletti élményhez kapcsolódnak. 

Ebben a könyvben összegyűjtött elbeszélései egytől egyig kísértetiesek, baljós hangulatúak. 

Talán nem is gondolnánk, hogy Christie milyen zseniálisan jeleníti meg az emberi lélek legapróbb rezdüléseit is, illetve mennyire komfortosan tud írni Miss Marple és Poirot karakterein túlmutatóan is. Megijedni azonban nem kell a szeretett karakterekkel ebben a kötetben is találkozhatunk. 

Az egyes novellák között vannak gyengébbek, amik nem ragadtak magukkal annyira az olvasás közben, sőt a végén sem, de vannak igazán szenzációsan sikerültek is közöttük. Ez utóbbiaknál érezhetjük az írónő védjegyéül szolgáló intelligens megoldásokat, remek jellemábrázolással kiegészítve. 

Christie szokásához híven remekül meséli el a történeteket, időnként bizony a hideg is futkoshat a hátunkon. 

A gyűjtemény nagy erőssége véleményem szerint az, hogy nagyon színes a paletta, amiről válogathatunk az olvasás során. Vannak benne kimondottan olyan történetek, amelyre valóban nincsen reális magyarázat, de vannak olyanok is, amelyek egy egyszerű csavarral megadják mindenre a választ. 

A megérzések, sejtések a kötet során nagyon erős hangsúlyt kaptak, véleményem szerint az írónő direkt állította ezt a tulajdonságot a középpontba, hiszen az embereket ezáltal nagyon jól ki lehet ismerni, de akár manipulálni is. 

A kedvencem a Fülemüle-villa volt, amit már korábban többször olvastam, azonban minden alkalommal kicsit mást tudott nyújtani, mint az előző olvasáskor. Számomra a novellái közül ez számít az etalonnak, ezzel nagyon magasra teszi a lécet. 

"Alix ösztönszerűen tudta már. Ma este akarja megtenni.... De még van remény."

Ettől függetlenül azt tudom mondani, hogy a 20 novella, amely ebben a gyűjteményben szerepel mind remekül megírt, önálló történet, egyik sem hasonlít a másikra, mindegyik kiváló kikapcsolódást nyújt és természetesen a kis szürke agysejtjeinket is alaposan megdolgoztatja.

Emellett nagyon szerettem még A baba történetét is, ez olyan igazán asszociatív és kényelmetlen érzést hagyott maga után, amitől nagyon érdekessé tudott válni a történet. Persze az írónő akkor még nem tudhatta, hogy később a babák horrorok főszereplőivé válnak, de ő már ekkor életet adott nekik az írásával. 

Nem kell meglepődnünk akkor sem, ha nem első ízben találkozunk egy-egy történettel, hiszen ezeknek a rövidebb írásoknak a többsége már korábban megjelent más kötetekben, tehát egyes novellák ismerősek lehetnek számunkra. 

Ez a gyűjtemény remek alkalom arra, hogy megismerjük az írónőt egy kicsit más, újszerű szemszögből is. 

Úgy gondolom, hogy összességében ez egy fantasztikus gyűjtemény, kedélyborzoló, rejtélyes novellákkal, igazán hátborzongató olvasási élményt biztosít mindenki számára. A rövid történetek könnyen olvashatóak, tipikus Agatha Christie stílusban, tartalmazva az írónő meglepő csavarjait. 

Bátran ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretnének betekintést nyerni Agatha Christie és a természetfeletti titkos birodalmába. 


Kiadó: Helikon
Oldalszám: 436
Megjelenés éve: 2019
ISBN: 9789634793830


 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon