2022. június 22., szerda

Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna (Finlay Donovan 1.)


 

Elle Cosimano Nemzetközi Thriller Díjat nyert YA regényével, a Nearly Gone-nal, emellett számos fiatal felnőtteknek szóló írása került kiadásra, sőt, több irodalmi díjra is jelölték, de a Finlay Donovan ölni tudna volt az első olyan regénye, amely kimondottan a felnőtt korosztályt szólította meg.

A regény Szabados Ági, Nincs időm olvasni kihívásának júniusi közös könyve. A fülszöveg nagyon ígéretes volt és a borító is igazi vidám kikapcsolódást ígért, ezért rögtön felkeltette a figyelmemet. Az pedig adott némi lökést, hogy az Instagramon lépten-nyomon szembejött velem a regény ajánlója és az a sok fotó, amiket a borítóról készítettek a csoport tagjai. Minekután mostanában amúgy is rá vagyok kattanva a közösségi közös olvasásokra, gyorsan be is szereztem e-book formában a regényt. Az e-bookot olyan esetekben sokkal célszerűbbnek találom, amikor nem ismerem az írót, esetleg valamilyen impulzus hatására szeretném elkezdeni a regény olvasását és nincs elegendő háttérinformációm ahhoz, hogy biztosan szeretném a polcomon tudni a fizikai példányt. Így történt ezzel a regénnyel is, de miután elolvastam és tudom, hogy egy sorozat első része, már nem vagyok biztos benne, hogy a második rész megjelenésével egyidejűleg nem szeretnék-e ebből is egy fizikai példányt, mert nagyon éltem a történetet.

A történet szerint Finlay Donovan éli az elvált, gyermekeit egyedül nevelő szülők kicsit sem könnyű életét, közben pedig a karrierjét is próbálja építgetni, mint írónő, de az alkotói válság ebben azért erősen akadályozza. Az ügynökével egy étteremben találkozik, hogy megbeszéljék a készülő krimijének a részleteit, de a szomszéd asztalnál ülő hölgy félreérti a beszélgetést és egy furcsa üzenetet hagy Finlay táskájában. Ő pedig emiatt egy egészen váratlan helyzetben találja magát és már csak azt veszi észre, hogy egy olyan bűnügy főszereplőjévé vált, amivel eddig csak a regényei lapjain találkozott és egyelőre nem látja a kiutat sem. A kicsi üzenet pedig egy dominó effektust indít el és hőseink akarva akaratlanul, de kénytelenek sodródni az árral, mert a tetteiknek egyre súlyosabbak a következményei és minden szereplő más-más módon, de érintetté válik. Természetesen Finlay is egyértelműen elveti a gyilkosság gondolatát, de egy hulla valahogy mégis a csomagtartójában landol és tudja, hogy neki mindenképpen meg kell szabadulnia tőle, még azelőtt, hogy a rendőrség a nyomába eredne. Persze az élet nem áll meg egy ilyen „kis” apróságtól, a regényével haladnia kell, így a saját életéből merít ötletet, de eközben ott lebeg a feje felett, hogy volt férje és a menyasszonya elveszik a gyermekek felügyeleti jogát, ezért igyekszik, hogy látszólag minden tip-top legyen az életében, de a sok titok miatt egyre jobban csúszik ki a lába alól a talaj. Ha mindez nem lenne elég a maffia is tiszteletét teszi hősnőnknél.

Valaki olyan női főszereplőt vártam, mint A szingli fejvadász sorozat Stephanie Plum-ja. Nem is kellett csalódnom, mert Finlay ugyanolyan vicces, szeleburdi és abszolút a szomszéd lány karakter volt, mint Stephanie, csak éppen a ló másik oldalán ült, azaz a bérgyilkos anyukák kicsit sem megszokott hétköznapjaiba csöppent. Az írónőnek sikerült egy olyan karaktert megalkotnia, akivel annak ellenére is könnyű azonosulni, hogy a morális határokat feszegetve egyensúlyoz a helyes és helytelen cselekedetek között, sőt le is dönti azokat a bizonyos határokat. A mellékszereplőkkel is teljesen elégedet voltam, Veron is jópofa, életrevaló karakter volt, a gyerekek is igazi kis személyiségek, de a férfi karakterek is nagyon jól hozták a hódító szerepüket, még annak ellenére is, hogy ez a szál részemről nem teljes megelégedettséggel zárult és csak remélni tudom, hogy a következő részekben még alakul a szerelmi vonal.

A regény a humoros és könnyed hangvétele mellett súlyos morális kérdéseket feszeget és felkínálja az olvasónak, hogy a tények ismeretében is kitart-e Finlay mellett. Nekem ez volt az egyetlen olyan aspektusa a történetnek, ami miatt fél csillagot le tudtam vonni, mert nem feltétlen mutat jó példát a regény, de azt is el tudtam fogadni, hogy egy fikcióban olyan érzelmi és gondolati sík is megengedett lehet, ami az etikai szabályok ellen szól. Végül is miért ne, ha az írás ennyire szórakoztató tud lenni és úgy is közel tudtam érezni magamhoz a női karaktereket, hogy egyáltalán nem értettem egyet a cselekedeteikkel. Nagyon elgondolkodtató, hogy ilyen esetben mit tennénk, biztosak lehetünk abban, hogy mi a józan eszünkre hallgatnánk? Tehát amellett, hogy remekül szórakoztam az olvasás során, többször el is gondolkodtam azon, hogy én mit tettem volna Finlay helyében.

Elle Cosimano ezzel a regénnyel megalkotta egy olyan sorozat első részét, amely véleményem szerint karakteres, pörgő, humoros, de ugyanakkor megvan benne az a rejtély faktor és női sors is, amik izgalmassá teszik a történetet. Csak ajánlani tudom nyári kikapcsolódáshoz és ne felejtsük el, hogy nem kell túl komolyan venni, elég csak sodródni az árral.

Fülszöveg:

Finlay ​Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni.

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell.

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe.

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.

2022. június 16., csütörtök

Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában


 

Csaba nyári kihívásához, a KönyVakációhoz kerestem megfelelő könyveket, amikor megakadt a szemem Jennifer Probst, Egy nyár Itáliában című regényén. A regény a kihívás kettő kategóriájához is megfelelő lett volna, de én a „víz a borítón” szempontot választottam, mivel a borítón egyértelműen megjelenik a tenger.

Az írónőtől korábban még semmit sem olvastam, de felkeltette az érdeklődésemet, hogy a regény női sorsokat állít a középpontba és valójában az írónő és az ő női családtagjai által közösen megélt utazás adta az inspirációt a regény megírásához.

A történet három generáció nőtagjait mutatja be, akik eltérő életszakaszban járnak, de mégis összeköti őket a vér és a szeretet egymás iránt, amit ki-ki eltérő indokokból, de nehezen mutat ki a másik irányába. Emiatt egy bonyolult családi kapcsolat bontakozik ki a szemünk előtt, már a regény elejétől fogva. A szereplők annak érdekében, hogy még azelőtt rendezzék a kapcsolatukat mielőtt késő lenne, elutaznak Olaszországba, ahova Sophia-t, a nagymamát a szíve szólítja. Az utazás a fizikális úton kívül mindhármuk számára belső utazás is, amely során újra megismerik önmagukat és egymást is, átértékelik az életüket és személyes fontossági sorrendet állítanak fel, ezzel próbálva rendezni az érzéseiket.

Elindulnak tehát egy varázslatos, nehézségekkel, örömmel és bánattal teli utazásra, a gyönyörű Olaszországba. Innentől mi is felülhetünk a szereplőkkel együtt egy érzelmi hullámvasútra, amely gyönyörű tájakon robog, de sokszor kell attól tartani, hogy végül kisiklik.

Francesca egyedülálló anya, nagyon független, de sokszor a magánélete rovására megy a saját cégének a vezetése, amit a családja elég rosszul visel, ezáltal az anyukája, Sophia és lánya, Allegra szorosabb kapcsolatot alakítottak ki, ő pedig folyamatosan távolodik tőlük. Az utazás az, amikor szép lassan, de kinyílnak a szereplők és egyre jobban betekintést engednek az olvasóknak és egymásnak is az érzéseikbe.

Kedvenc karakterem Sophia volt, akit egyértelműen egy stabil és józan gondolkodású nőként ismertem meg, számára a szerettei mindennél többet jelentenek, ezáltal ő volt az a láthatatlan kapocs, aki a családot megpróbálta összehozni és felébreszteni az egymás iránti elfojtott érzéseiket is. Nagyon szerettem az élethez való hozzáállását, azt, ahogy reagált a felmerülő problémákra, de ugyanakkor megélte az élet apró örömeit is.

Allegra is kellemes, üde személyiség volt, aki nagyon sokat fejlődött a regény során és igazán szerethető volt mindvégig.

Francescával álltam egyedül picit hadilábon, mert nála végig ingadozást éreztem és néha már nagyon sok volt az, amikor a munkája körül pörgött. Azt is éreztem, hogy ő volt az, aki a legkevésbé kívánt a változásokat, még akkor is, ha magában mindvégig bizonygatta az ellenkezőjét. A regény során nála kellett a legtöbbet várnom arra, hogy találjak benne valamit, ami megfog, amitől megkedvelhetem, de legalábbis jobban megértem a mozgatórugóját.

Enzo és Ian pedig a tökéletes férfi kiegészítői voltak a történetnek, nem vették el a show-t a női karakterektől, hanem mindvégig pont annyit kaptunk belőlük, ami elég volt ahhoz, hogy a regény előre tudjon lendülni anélkül, hogy a fókusz elmozdulna a lényegi szereplőkről.

A regény központjába egy igazán élvezhető tanulási folyamat került, ahol az érzelmek teljes spektruma megjelent, de a karakterek mellett mi, olvasók is sokat tanulhattunk önmagunkról és

lehetőségünk nyílt amellett, hogy jól szórakoztunk még a saját életünk egyes részleteit is átértékelni.

Nagyon régen vágytam már egy ilyen szívmelengető regényre, ami építi és táplálja a lelkemet, emellett nagyon szórakoztató is. Az elszalasztott lehetőségek, a második esély és az érzelmek teljes spektruma nagyon szépen, kerek egészként került megírásra, nagyon olvastatja magát a történet. A női karakterek nagyon jól illettek egymáshoz, a helyszínek gyönyörűek voltak és az elgondolkodtató, néhol szomorkás témák mellett sok-sok vidámság is fűszerezte a történetet. Úgy gondolom, hogy hamarosan fogok még olvasni az írónőtől.

"-Egyszerűen nem tudom megoldani. Iszonyú sok mindent kell csinálnom, és alig van időm.

-Egyszer majd rájössz, Francesca, hogy nincs több időd. És, hogy nem kellett volna hagynod, hogy a munkád így elárulja az életedet."

"Túl vagyunk a körutazás felén, és olyan csodás dolgokat láttunk, amelyek örökre rabul ejtettek. Bár a buszutak néha végtelen hosszúnak tűntek, folyamatosan ki-be pakolásztuk a bőröndjeinket, a tűző napon pedig olykor úgy éreztük, hogy összeesünk a kimerültségtől – Olaszország elvarázsolt, és arra kért, hogy szeressük viszont.

Én megtettem."


Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az élet rövid. Edd meg a cannolit.

Miközben beutazzák Olaszország gyönyörű tájait, a Ferrari-család nőtagjainak lelki sebei apránként begyógyulnak. Francesca munkamániás, a karrierjének megszállottja. Végletesen független, és a családi életet leszámítva minden területen nagyon sikeres. Nehezére esik, hogy elég időt szakítson tizenéves lányára, Allegrára, akivel apránként egészen elidegenedtek egymástól. Amikor a lánya rossz társaságba keveredik, és kábítószer-birtoklás miatt rendőrségi ügye lesz, Francesca beadja a derekát. Az édesanyja, Allegra nagymamája már régóta unszolja, szánjanak rá egy teljes nyári vakációt, és hármasban térjenek vissza a gyökerekhez, Olaszországba, ahonnan a család származik. Francesca álmában sem gondolta volna, hogy ez a nyár válaszút elé állítja, amely egész jövőjére kihatással lesz.


2022. június 12., vasárnap

A hivatalos Downton Abbey ötórai tea szakácskönyv

Fülszöveg: Szeretettel ​meghívunk egy…

…ínycsiklandozó ötórai teára

Kötetünk a délutáni teázást, az elegáns étkezést ünnepli, receptekkel, történelmi érdekességekkel és illemszabályokkal.

Az átfogó kalauzban található több mint 150 fényképet a sorozat öt évadjának epizódjaiból, illetve a 2019-es, egész estés filmből válogattuk. A gyűjtemény hetven ínycsiklandozó receptet tartalmaz, amelyek jóvoltából az olvasó éppen úgy teázhat, ahogyan Granthamék tették hőn szeretett sorozatunkban.

Az előszót Gareth Neame, a Downton Abbey producere írta. A kötet betekintést nyújt a tea mint étkezés történetébe, tárgyalja eredetét és különféle változatait. Részletesen bemutatja az etikettet, amelyet az angol arisztokraták teázás közben követtek, ezenkívül kitér arra, hogy milyen szerepet játszott a tea mint étkezés a sorozatban, az emeleten, illetve az alagsor hétköznapjaiban.

A hetven recept sütemény, ízletes falat, édes és sós nyalánkság, amelyeket a teával együtt szolgáltak fel.

Külön fejezetet kaptak:

A sütemények, tészták és kekszek, köztük az olyan klasszikusok, mint a tejszínkrémes scone, a Chelsea-zsemle, vagy az olyan különlegességek, mint a málnás habcsók és az ekler fánk.

Torták, kosárkák és pástétomok: színpompás Battenberg-torták, citromos kosárkák, melengető, fűszeres sötét mézeskalács, ragacsos karamellfelfújt… ellenállhatatlan sütemények mindenféle ízlésvilág számára.

A teához kínált szendvicsek és sós falatok: mini sertéshúsos pite, cornwalli batyuk, gondosan formára vágott szendvicsek, amelyeket finom kencék egészítenek ki.

A gyümölcsdzsemek és egyéb finomságok: zamatos eper-rebarbara lekvár, ribizlizselé, citromkrém, amelyeket mind frissiben, odahaza készíthetünk el.

A gondosan megválogatott receptválaszték Downton világának minden szegletét bejárja, a társalgóban elfogyasztott meghitt délutáni teától a kertben rendezett fényűző teapartiig.

A fényképekkel és a Downton szereplőitől vett idézetekkel teli könyv böngészése közben minden olvasó újrateremtheti és átélheti Downton Abbey ötórai teázásának pompás hagyományait és valódi zamatát.



 

Egy szakácskönyv, ami megragadja az angol teázás és a hozzá tartozó elegancia lényegét.

A könyv a legnépszerűbb PBS sorozatra épül, így köthetők hozzá illusztrációk, idézetek, de ez egyáltalán nem feltételezi a sorozat ismeretét, egyszerűen csak remekül kiegészíti azt. A sorozat rajongói számár a gyönyörű filmes fotók felidézhetik az egyes részeket, azok számára pedig vizuális élményt nyújtanak, akik nem ismerik a történetet. Remekül használják a szerzők a filmes utalásokat, úgy, hogy azok számára is élvezhetően simuljon bele a szakácskönyvbe, akik nem rendelkeznek semmiféle tudással a Downton Abbey sorozatról. Ezeket a tényeket mindenképpen szerettem volna hangsúlyozni, mert talán többeket eltántorítana a könyvtől, akik nem rajongói a korszaknak és a sorozatnak.

Át is térnék magára a szakácskönyvre, amely olyan klasszikus édes és sós recepteket kínál, amelyek az asztalra kerültek a Downton Abbey korában (1912-1924) is, de máig megtartották a népszerűségüket.

Rögtön a kötet elején megismerhetjük a teázás történelmi hátterét, a hozzá kapcsolódó tradíciókat és a teázás csínját-bínját, melyet majd mindvégig pazar illusztrációk tesznek teljessé, akár a Downton Abbey világáról legyen szó, akár az elkészítendő süteményről vagy szendvicsről. Egyszerűen csábító a tálalás és az az igényesség, amely a könyv lapjain megjelenik.

Az olvasók elhozhatják a kertjükbe vagy a nappalijukba azt a hamisítatlan angol életérzést, amit a sorozat sugárzott, de azok, akik nem is ismerik a sorozatot pont úgy meg fogják találni azokat a recepteket, amelyeket érdemes kipróbálni otthon is, hogy elkápráztathassák a családjukat, barátaikat.

Olyan sós és édes klasszikusok jelennek meg a lapokon, mint a scone, walesi sütemény, hot cross bun, skót keksz, walesi herceg keksz, crumpet, mini Viktória-torta, sajtos bouchée, cornwalli batyu, a teázás elmaradhatatlan kellékei a szendvicsek és nem utolsó sorban a lekvárok és zselék.

Természetesen még sok-sok recept gazdagítja a szakácskönyvet, az illusztrációk pedig a luxus érzetét idézik, ráadásul egyből kedvet is csinálnak ahhoz, hogy a saját konyhánkból kerüljenek ki ezek a fenséges falatok.

Nem kell megijedni, mert egyáltalában nem bonyolult receptekről van szó, bárki könnyedén elkészítheti őket és legtöbbször nagy bevásárlásra sincsen szükség, mert teljesen átlagos alapanyagokkal dolgoznak.

Ahogy átnéztem a recepteket az egyszerűség és az elegancia kéz a kézben járnak, mert semmi bonyolult, de az eredmény mégis megadja a luxus érzetét, ezt sem győzöm elégszer kiemelni, mert szerintem ez az, ami ezt a könyvet megkülönbözteti a többi szakácskönyvtől.

Természetesen én sem tudtam megállni, hogy gyorsan ne készítsek el egy receptet, így nem sokkal a könyv megérkezése után már készült is a csurgatott citromtortát. Nagyon örültem, hogy mindösszesen kb. 20 percet vett igénybe az elkészítése, egyetlen tállal megoldható volt a sütemény összeállítása és a sütési idő is csupán 40 perc volt. Annyi pici észrevételem van az egyébként tökéletes recept vonatkozásában, hogy a citrom frissességétől függően a mázhoz a 60 g porcukor mellé kicsit több citromlé kellhet, de egyébként nem találtam hibát a receptben.

A család pedig azóta már kétszer is kérte, hogy készítsem el a süteményt, azt hiszem ez sokat elmond arról, hogy mennyire finom volt, annak ellenére, hogy rém egyszerű is.

Az én csurgatott citromtortám:

 




Bátran ajánlom ezt az ikonikus szakácskönyvet akár kezdő, akár gyakorlott háziasszonyoknak, sőt szakácsoknak és cukrászoknak is, mert biztos vagyok abban, hogy amellett, hogy a polcuk éke lesz a gyönyörű borítójú könyv, nem mellékesen pedig még sok újdonságot is fog tartogatni.

2022. június 7., kedd

KönyVakáció - nyári kihívás ajánló

 A Moly nevű oldalon nagyon sok könyves kihívással találkozhattok. Régebben én magam is indítottam kihívást és egyszerre akár több kihívásban is aktívan részt vettem. Mostanra sajnos ezeket muszáj volt szelektálnom, mert néha követhetetlenné vált a sok olvasás és kihívás párosítása, illetve már a plecsnik sem hoztak annyira lázba. Lényegében két biztos kihívási pont maradt, az egyik Lobo várólista csökkentése, amit sajnos az utóbbi években elbuktam, a másik pedig Suba Csaba, évszakokhoz köthető kihívásai, ezek közül pedig egy kivételével mindet teljesítettem.

A nyári kihívás tehát KönyVakáció címmel startolt el. Most zanzásítva szeretném bemutatni a kihívást, de lent be fogom linkelni az összes elérhetőséget, ahol jelentkezni tudtok és a részletekről bővebben tájékozódni is.

Az olvasásokat - szám szerint 6 darab - június 1. és augusztus 31. között lehet teljesíteni.

A teljesítés meghatározott szempontok szerint történik, de saját magunk tudjuk az egyes pontokhoz a könyveket társítani.

A 6 könyv elolvasása után nem csak egy Moly-os plecsnivel (bár ez is csábító) lehetünk gazdagabbak, hanem egy nyereményjátékon is részt tudunk venni, ahol egy friss megjelenésű könyv kerül kisorsolásra, természetesen csak a kihívást sikeresen teljesítők között.

Mutatom, hogy melyek azok a könyvek, amelyeket én választottam a kihíváshoz:

1. Egy könyv, amelyen szerepel a NYÁR, a NYARALÁS vagy SZÜNIDŐ címke:



2. Egy könyv, amelynek borítóján megjelenik a VÍZ (tó, tenger, óceán, úszómedence, stb.) mondjuk egy pohár víz itt nem lesz megfelelő, erre érdemes figyelni!



3. Egy KISREGÉNY vagy NOVELLÁSKÖTET, melyet külföldi szerző írt:



4. Egy IFJÚSÁGI könyv, melyet magyar szerző írt:



5. Egy könyv, amelynek cselekménye (egy része vagy egésze) HAJÓN, REPÜLŐN vagy VONATON játszódik.



6. Egy könyv Csaba csatornáján nyári hónapokra meghirdetett könyvei közül

A három lehetőség:






Én ezt választottam:



További részleteket és a kihívás sikeres teljesítéséhez szükséges információkat az alábbi elérhetőségeken találtok:

https://moly.hu/kihivasok/konyvakacio

https://www.youtube.com/watch?v=NeMnsq-6Sm4

Kellemes olvasást kívánok! 

2022. június 5., vasárnap

Natalie Jenner: A Jane Austen társaság

Fülszöveg:  A ​szeretet, a szerelem, a társadalmi rang és a pletyka olyan összetett tánca ez a regény, melyre még Jane Austen is büszke lenne.”

– BookBub
Közvetlenül a második világháború után az eldugott angol falucskában egy hasonló érdeklődésű emberekből álló, szokatlan társaság szerveződik, hogy valami egészen rendkívülit hozzanak létre.
Mintegy száz évvel korábban a kis angol falu, Chawton volt Jane Austen, Anglia egyik legnagyszerűbb írójának utolsó otthona. A nagy házban most távoli leszármazottak élnek, a régi birtok pedig hanyatlásnak indult. Ám a szerző és a regényei iránti lelkesedés tovább él a faluban; buzgó rajongói – a helyi doktor, a gyászoló özvegy, a birtok jogtanácsosa, a fiatal szobalány, a magányos gazda és Jane egy távoli rokona, kiegészülve egy műkereskedővel és a híres hollywoodi filmsztárral –, megalakítják a Jane Austen Társaságot, hogy megőrizzék az írónő szellemi örökségét, és népszerűsítsék a műveit. Egy haláleset miatt azonban a birtok és vele együtt Austen öröksége, így a társaság küldetése is veszélybe kerül, ám a társaság ekkorra már jóval több ennél. Miközben a tagok életét számtalan tragédia árnyékolja be, és a háború okozta veszteségekkel is szembe kell nézniük, az átélt traumák feldolgozásában éppúgy segítik egymást, ahogyan Austen történetei segítették őket egész életükben.
„Aki gyógyírt keres jelen világunk káoszára, jóleső nyugalomra lel a társaság tagjai között, akiknek az élete talán egyszerűnek tűnik, ám a lelküknek szüksége van arra a balzsamra, melynek Jane Austen a szakértője volt.” – The Washington Post
„Zseniálisan megírt történet, mely elképesztően izgalmasan fűzi egybe nyolc ember életét. Varázslatos, megnyugtató utazás a múltba.”
– Barbara Delinsky, New York Times-bestsellerszerző
„Elbűvölő elbeszélés. A szerző magával ragadó karakterépítése párosul Austen karaktereink elemzésével, mely betekintést nyújt a titokba, miként jelentek meg Austen életének mozzanatai a saját könyveiben.”
– Publishers Weekly
„A Jane Austen Társaság keserédes mese az irodalom erejéről és Jane Austen regényeinek szeretetéről, mely gyógyítja és felemeli a lelket.”
– Marie Benedict New York Times-bestsellerszerző

A szerzőről:
Natalie Jenner Angliában született, Kanadában nőtt fel, és a Torontói Egyetemen tanult, ahol először angol irodalomból, majd jogból diplomázott. Évtizedeken át dolgozott a jog világában, emellett megnyitotta saját független, Archetype Books nevű könyvesboltját Oakville-ben, ahol családjával és két mentett kutyájával él. Mindig is hatalmas rajongója volt Jane Austennek.


A világon sokan ismerik és elismerik Jane Austen munkásságát, ezért talán nem vagyok egyedül azzal, hogy szeretném a lehető legtöbb oldalról megismerni az írónő életét. Ilyenkor pedig az sem olyan fontos számomra, hogy esetleg egy történelmi tényeken alapuló, de mégis fiktív írásról van szó. A lehetőség mindig ott van ilyenkor is, hogy az írásaival kapcsolatos friss meglátásokra és eddig általam nem ismert életrajzi részletekre bukkanhatok. Austen erőssége egyértelműen a karaktereiben és az éles nyelvezettel megírt párbeszédeiben rejlett, amit szerintem azóta sem sikerült senkinek leutánozni. Ezáltal most sem ért csalódás, hogy bár a regény stílusa tetszett, viszont a párbeszédek nem adták vissza a nagy előd tehetségét, de ettől függetlenül ezt nem éreztem zavarónak. Nagy reményekkel telve kezdtem hát bele az olvasásba. Az egyértelműen gyanítható volt a cím alapján, hogy a regény erősen kötődik majd Austen-hez és nem is kellett csalódnom.

A történet Chawton-ba repít minket, oda ahol Jane Austen 1809-től életének utolsó 8 évét töltötte. Ez számomra elég is volt ahhoz, hogy a regény már a megjelenésének környékén felkeltse a figyelmemet, pedig a könyv írójáról, Natalie Jenner-ről semmit sem tudtam, se a stílusáról, sem pedig arról, hogy milyen kutatómunka előzi meg általában egy-egy regényének megírását.

Ahogy ismeretes Austen leveleinek nagy részét a családja megsemmisítette, mert úgy gondolták, hogy meg kell őrizniük Austen imázsát. Természetesen ez a tény is jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy a történetbe egy kis fikciós csavar is kerüljön, ezáltal az olvasót elgondolkodtassa, hogy vajon milyen titkokat rejthettek azok a bizonyos levelek.

A cselekmény a 2. világháborút követő időszakban játszódik, végig érezni lehet, hogy mennyire gondterhelt még az atmoszféra, amely csak nagyon lassan oldódik fel párhuzamot vonva a szereplők életútjával.

A fő motívum, ami végigkíséri a történtet, az a kétezer könyv, melyek egészen az 1700-as évekig datálhatók, és sokukat kifejezetten a család számára kötötték bőrbe, a borítókra pedig rányomták a Knight család pecsétjét, ezáltal kapcsolatba hozva őket az Austen családdal, Jane-nel, a fivérével, Edward-dal és nővérével, Cassandra-val.

A regény annak ellenére nagyon szépen összeállt, hogy eleinte nagyon lassan indult be. A szereplők külön-külön kerültek bemutatásra, sőt az időben is ugrált az írónő, mindez picit belassította a történet kibontakozását. Egy ponton viszont a nyolc karakter összekapcsolódott egy közös cél érdekében és így olvasmányossá vált a regény, a karakterük fejlődésnek indult. Ez a cél pedig nem volt más, mint Austen örökségének megmentése, miközben a birtokért és az örökségért több irányból is harc indul.

A szereplők kitalált karakterek, de az általuk olvasott művek, austen-i utalások mind valós történelmi tényeken alapszanak, sőt a helyszínek is a mai napi felkereshetők, ez számomra nagyon pozitív volt, ezáltal tudtam szeretni a cselekményt is.

Tetszett, hogy a karakterek között jól működött a kémia és összességében a romantikus szállal és az austeni történettel is elégedett voltam, még annak ellenére is, hogy nem tudtam meg sok újdonságot az írónő életéről, de a fikciós rész vitt magával.

A karakterek egyáltalán nem voltak unalmasak, mert mindannyian eltérő családi háttérrel, anyagi helyzettel és foglalkozással rendelkeztek, szerintem ez megadta azt az érzést, hogy nagyon színesek és érdekesek a szereplők. Volt köztük orvos, tanár, hollywood-i sztár, tinédzser, farmer, tanár, örökös és kurátor is. Ezáltal nekem nagyon sokoldalúnak tűnt a történet és annak ellenére, hogy az írónő szép lassan haladt a cselekménnyel, a szereplők bemutatásával a lezárás felé, most mégsem éreztem azt, hogy untam volna magamat olvasás közben.

Sőt egy kis meglepetésként ható, de nagyon szépen a történetbe simuló LMBTQ szál is megjelenik.

Nagyon szeretem, amikor egy író ilyen szépen keveri a valóságot a fikcióval. Egy keserédes történet bontakozik ki az olvasó szeme előtt, a karakterek mindegyike cipel ugyan valamilyen terhet, mégis az élet felülírja a szabályokat és találnak egy olyan kapcsolódási pontot, amivel mindannyian kicsit ki tudnak lépni a sors által rájuk rótt szerepükből. Szövetkeznek a történelem egy darabjának megmentésére, megalapítják a Jane Austen Társaságot.

A könyv sok olyan utalást és fiktív történést is tartalmazott, amely által Jane Austen művei és az általa képviselt, sokak által becsült irodalom közelebb kerül hozzánk, olvasókhoz. Örülök, hogy Ismét egy kedvemre való történetet olvashattam, amelyben Jane Austen öröksége került a középpontba. Emellett mindvégig érezni lehetett azt, ahogy az írónő nagy szeretettel próbálja átadni Austen szellemiségét.

A regényt pedig szívből ajánlom azoknak is, akik nem Austen rajongói, mert nem szükséges az életrajzának vagy a regényeinek az előismerete ehhez az üdítő nyári olvasmányélményhez.

 Idézetek:

-   

 "    Az idős férfiak korlátoltságáról.

-        Knightley nem olyan idős.

-        Ahhoz elég idős, hogy több esze legyen – mondta dr. Gray."


 

-        A ház, amelyet keres, ott van hátul – mondta -, éppen a templomon túl. A Nagy Háznak hívják. Ott lakik a Knight család. Miss Austen édesanyjának és nővéreinek sírja pedig pont itt van…. látja, miss, itt, a templom fala mellett? 

A nő arca hálásan ragyogott fel az információ hallatán, örült, hogy a férfi lassan belemelegszik a beszélgetésbe. 


 

2022. június 2., csütörtök

Májusi zárás - Kicsit minden Jane Austen körül forgott

 A május és az orgonavirágzás is elröppent, szinte fel sem ocsúdtam, pedig imádom ezt a hónapot. A főiskolán az utolsó vizsgámat is kipipálhattam, ráadásul egy elég nehéz tárgyból.

Olvasás terén elmaradtam a tervezettől, de nem bánom, mert a főiskolai évek végére értem, nincs több vizsga és szombati előadás.

Polclakók lettek:

Ennek örömére – meg amúgy is, na – vásároltam pár könyvet a hónapban. A polcomra került M. C. Beaton új regénye az Agatha Raisin és a tekeklub réme. Agatha legújabb nyomozásáról már bejegyzés is készült, mivel Beaton regényei azok, amelyekre rögtön megjelenésük után le szoktam csapni, nem volt ez máshogy most sem, de egy picit kesernyés szájízzel olvastam, a bejegyzésből kiderül, hogy mi volt ennek az oka. A következő könyv, amire lecsaptam az egy Jane Austen fikciós regény Natalie Jenner-től, A Jane Austen társaság. A polcomon tudhatom Georgette Heyer-től A híres Sophy című regényt is, aminek gyönyörű a borítója, sajnos még nem tudtam elkezdeni az olvasást, de ami késik... Sőt a hónapban hosszú idő után újra érkezett hozzám egy recenzió, ami egy gyönyörű szakácskönyv egyenesen Downton Abbey-ből, az ötórai tea.

Olvastam:

A hónapot olvasási szempontból Agatha Christie-vel kezdtem, a Pókháló című kisregényt olvastam el, ami nagyon tetszett, olvastatta magát. A témáját tekintve nem hagyományos krimi, mert sokkal mélyebb témákat is boncolgatott. Ilyen témák voltak: a családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazás, a drogok. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy egy napjainkban írt durva leírásokkal gazdagított írásról van szó, hanem ezeket a témákat Christie a tőle megszokott intelligens módszerrel építette be az írásba. Befejeztem még egy Agatha Christie regényt, A fogorvos széke címmel, ami hozta a megszokott színvonalat, remekelt a csavaros megoldással és a szokásos összetett személyiséggel bíró karakterekkel. Ezután egy nagyon hosszúra nyúlt olvasás végére tettem pontot, ez Rachel Givney-től a Szerelmes Jane volt. Mily meglepő, ismét egy Austen fikció, ezúttal az időutazó Jane került a történet középpontjába. Talán sokat elmond, hogy januártól egészen májusig tarott befejezni a regényt. Nem igazán tudtam ráhangolódni, pedig próbálkoztam. Tudom, hogy sokaknak nagyon tetszett ez a regény, nekem azonban túl elcsépelt volt és nem találtam meg azt a momentumot, amely érdekessé tudta volna tenni ezt a korokon átívelő utazást, nem lesz nálam újraolvasós. Jenner-től a Jane Austen társaságról a hétvégén fog kikerülni az értékelés, de elöljáróban elárulom, hogy nagyon szerettem olvasni. A hivatalos Downton Abbey ötórai tea szakácskönyvet pedig már átnéztem és a gyönyörű fotókban nem győztem elmerülni. Természetesen több recept is várja, hogy kipróbáljam, amire reményeim szerint a hosszú hétvégén sort is fogok keríteni. Austen-től elkezdtem olvasni A klastrom titka című regényt, illetve vannak befejezetlen regények is az éjjeliszekrényemen, amelyek várják, hogy ismét kedvet érezzek hozzájuk.

A június nagyon eseménydúsnak ígérkezik, egy remek ausztriai program is be van tervezve, emellett szülinapozást is szervezek és remélem egy kis pünkösdölés sem marad ki.

A hónap kedvenc fotói:




A többiek májusi zárása:

Dóri , AniTiger

2022. május 28., szombat

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a tekeklub réme - kicsit szomorkás bejegyzés


F Ü L S Z Ö V E G


Már ​megint Agatha Raisin, aki mindig gyilkosságokba botlik! Most például épp a mircesteri parkban sétál, amikor segélykérő sikoltásokat hall. Így talál rá egy gyeptekepályán az idős házaspárra, Mr. és Mrs. Swinburnre, a lábuknál egy férfi holttestével. A halott nem más, mint az Admirális néven ismert kiöregedett tengerész, aki az italozás nagy barátja. Régi ismerősünk, Wilkes főfelügyelő balesetnek minősíti az ügyet, hiszen a halált rumosüvegben tárolt gyomirtó okozta. Agatha csalhatatlan szimata viszont gyilkosságot jelez.

A helyiek arról pletykálnak, hogy maguk Swinburnék a gyilkosok. Az idős pár kétségbeesetten kéri Agathát: segítsen tisztázni őket. Agatha és munkatársai –Wilkes bosszúságára – nyomozni kezdenek. Kiderül, az Admirálisnak sötét múltja van, s többeknek lehetett oka a gyilkosságra.

Agatha szokott szívósságával keresi a tettest, ám közben egy régi szerelem is ébredezik a szívében, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy flörtöljön is, szokásához híven. Emellett szerelmeseket patronál, állatokat ment, apasági ügyeket tisztáz. De vajon meglesz-e a gyilkos?

                                                           
                                            
                                         V É L E M É N Y E M 

Agatha ismét egy hullába, nevezetesen az Admirálisba botlik, aki rum helyett gyomírtót ivott, ráadásul a tekeklub tagjai finoman szólva sem kedvelték. Agatha az egyetlen, aki bűntényt szimatol és a saját ösztöneit követve nyomozásba kezd, közben megold néhány felbukkanó varázslényt övező rejtélyt és egy apasági kérdést is tisztába tesz, csak úgy mellékesen. 

A nyomozást minden további nélkül tudtam volna szeretni, de más szereplőkkel, helyszínekkel, szóval egy teljesen más aspektusban, de nem Agatha-val. Három nyomozati szálat mozgat az író, amelyeknél Agatha és kis csapata kiválóan helyt tud állni, de valami eltört, megszűnt az a varázs, ami eddig számomra a történetek savát és borsát adták. 

Nézzétek el, hogy ennyire szigorú vagyok, de Beaton stílusához annyira hozzászoktam az évek során, hogy a nüansznyi eltéréseket is észreveszem, és bevallom ezek kicsit zavartak olvasás közben. 

A történet során nagyon sok korábbi karakter visszaköszön, akiket egészen jól megformált az író, nem is a mellékszereplőkkel van bajom, hanem azzal, hogy valami elveszett Agatha karakteréből. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi is az, ami hiányzik, de mintha egy kicsit kifordították volna, annak ellenére, hogy megvannak az Agatha-s jellemzők, valahogy mégsem áll össze a karaktere, azt mondanám érzem, hogy szétcsúszott benne valami. 

A jól ismert tipikus, vicces fordulatok elmaradnak, inkább egy idősebb lelkületű Agatha jelenik meg, aki néha beletörődő, néha pedig túlpörgött. Azt érzem, hogy az írónővel együtt valami meghalt a karakterben is. Becsülendő, hogy R. W. Green megpróbálja még fenntartani a sorozatot, jól is ír, ez tény, a krimi rész is rendben van, de mégsem az A sorozat, amit korábban mindig tűkön ülve vártam. 

Úgy érzem, hogy az iparosmunkát remekül elvégezte Green, mi olvasók pedig kaptunk még egy kicsit Agatha Raisin-ből, de itt és most el kellene engedni Agatha-t M. C. Beaton-nal együtt.  

 A legutóbbi résznél már voltak apró kételyeim azzal kapcsolatban, hogy az írás már nagyrészt egy új író gondolatait, látásmódját viszi tovább és ez most, az utolsó résznél sajnos be is igazolódott. 

Összességében kikapcsolódáshoz remek olvasmány, nem szeretném senki kedvét elvenni a könyvtől.  Semmiképpen nem ajánlom, hogy Ti is úgy túlgondoljátok, mint én, mert tudom, hogy most picit igazságtalanul bántam az új íróval, de az olvasás során sajnos így éreztem és úgy gondolom, hogy illik ezt leírni, ha már ilyen érzések kavarognak bennem. 

Miután megírtam a bejegyzést megjelent az írónő facebook oldalán, hogy idén ősszel érkezik A DEVIL'S DELIGHT, a 33. rejtély

Amerikai Egyesült Államok (kiadás december 13-án): https://us.macmillan.com/books/9781250816160/devilsdelight
Egyesült Királyság (kiadás október 27-én):




2022. május 26., csütörtök

Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton


F Ü L S Z Ö V E G

A zánkai úttörőtáborból egy tihanyi hajókiránduláson titokzatos körülmények között eltűnik a tizennégy éves Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának egyetlen gyermeke. Néhány nappal később pedig az úttörőváros strandján holtan találnak egy huszonegy éves tanárképző főiskolás lányt, aki a gyermekek kísérőjeként vett részt a hajókiránduláson.

A nyomozással Adorján Máté hadnagyot bízzák meg. A tehetséges fiatal nyomozónak segítőtársa is akad: Lendvay Laura, a szomszédos vállalati üdülőben nyaraló orvostanhallgató. A lány pszichiáternek készül, és élénken érdeklődik egy új amerikai módszer, a bűnügyi profilkészítés iránt.

A mindvégig izgalmas, fordulatos történetben megelevenedik a Kádár-korszak Magyarországa, a hetvenes évek végének tipikus karaktereivel: párttitkárokkal, örökké elégedetlenkedő hivatalnokokkal, vadászgató, jachtot és szeretőket tartó, a nyugati életstílust majmoló nagyvállalati vezetőkkel. 

 

                                         V É L E M É N Y E M


1979. , Balaton, Zánka, retro, gyermektábor, kommunizmus, haláleset, nyomozás. Talán ezzel a pár szóval tudnám - spoiler nélkül - leginkább meghatározni, hogy miről is szól a történet. De túl szigorú lennék, ha ennyivel le is zárnám, hiszen ebben a regényben sokkal, de sokkal több van. A Francia Kommunista Párt tikárának gyermeke, Marion Morel eltűnik a zánkai gyermektáborból, ahova cserediákként érkezett. Rögtön az elején fokozódik az izgalom azzal, hogy ellentomondások vannak a lány eltűnésének körülményei kapcsán. Annak érdekében, hogy teljes legyen a  káosz, a parton egy  megcsonkított női holttestet is találnak, aki nem más, mint a tábor egyik fiatal segítője. Innentől több irányba is elindul a nyomozás, hiszen versenyt futnak az idővel, remélve, hogy az eltűnt lányt még időben megtalálhatják. A nyomozást Adorján Mátéra bízzák, aki a szép Lendvay Laura személyében még társra is talál a parton, hiszen a lány a profilozók előfutáraként próbálja az eseteket a pszichológia bevonásával megoldani, de legalábbis előrelendíteni a nyomozást. Már az elején éreztem, hogy ők ketten jó kis párost fognak alkotni. 

Nagyon szeretem a retro tárgyú írásokat, akkor pedig főként, ha ennyire jó történetet kerekít mellé az író. Mindvégig éreztem, hogy kicsit nosztalgiázom, igaz a történet idején még konkrétan meg sem születtem, de a '80-as években is ugyanilyen szellemiségben nevelkedtünk, mint, amit mindvégig érezni lehetett a regény leíró részeiben. 

Nagyon tetszett, hogy az író a Balatont helyezte a történet középpontjába, jó volt végre egy hamisítatlan balatoni krimit olvasni, mert eddig még nem találkoztam ilyen tematikájú és zsánerű regénnyel. 

A szereplők is közel kerültek hozzám, mert szerethetőek, okosak és igazi karakterrel rendelkeznek, ráadásul mindezt nagyon jól sikerült az írónak a lapokon keresztül átadni. Ahogy haladtam az olvasással egyre jobban közeli ismerősöknek éreztem a szereplőket, ezért nagyon sajnáltam, hogy el kellett válnom tőlük, amikor a végére értem a regénynek. 

A történet végig fenntartotta az érdeklődésemet és visszarepített az időben, ami szinte egy másik világnak tűnik mostmár, de mégis ismerős villanásokkal. A nyomozásokat lezáró rész is tetszett, pedig általában nem vagyok elégedett ezen a téren, de ennél a regénynél annyira beszippantott az atmoszféra, meg a szereplők frissessége, hogy ha volt is pici csúsztatás nem volt érezhető vagy zavaró. 

Igazságtalan lenne, ha nem említeném  meg azt a szálat, ami a 3. nyomozást volt hivatott bemutatni a regényben, de én ezt már kicsit soknak tartottam, így nem is fordítottam rá kellő figyelmet, de lényegében ebből a szempontból igazam is lett, mert a másik 2 szál annyira erős volt, hogy ezt a harmadik szálat teljesen el tudták nyomni. 

Kimondottan örülök, hogy egy 3 részresre tervezett sorozatról van szó, hiszen így biztos lehetek benne, hogy nem marad ennyiben a retro nyomozás a szívemhez közeli karakterekkel.


Már elérhető:


  Két keletnémet lány a Balatonra utazik autóstoppal 1980 nyarán. Balatonfüreden megismerkednek egy magyar egyetemistákból álló társasággal, akik meghívják őket a fővárosba. Így aztán autóstoppal Budapestre indulnak újdonsült barátaikhoz, ám sohasem érkeznek meg…

Három évvel korábban egy csepeli gimnazista lány Zuglóba indul a barátnőjéhez, hogy együtt készüljenek fel egy másnapi dolgozatra. A Boráros téri HÉV-megállóban látják utoljára, aztán feltehetően beszáll egy autóba, és nyoma vész.
Vajon ugyanaz az ember rabolta el őket? És ha igen, miért? Egyáltalán: mi lett velük? Életben vannak még?
A nyomozást vezető Adorján Máté főhadnagynak ezekre a kérdésekre kell megtalálnia a választ. Ebben most is segíti a kedvese, a szépséges pszichiáter, Lendvay Laura, aki a rendelkezésre álló adatok alapján igyekszik megrajzolni az elkövető (vagy elkövetők) bűnügyi profilját.
A végkifejlet azonban mindannyiukat meglepi…

2022. március 17., csütörtök

2 krimiről röviden - Jessica Fellowes: Gyilkosság a vonaton (Mitfordi rejtélyek 1.), M.C. Beaton: Agatha Raisin és a rossz lóra tett feleség

Idén is viszonylag szépen haladok az olvasásokkal, annak ellenére, hogy közben szakdolgozat, államvizsga és beadandók hada vár rám. 

Ahogy nézegettem a Moly-on az olvasmánylistámat idén a krimi, thriller viszi eddig a vezérvonalat. Mondjuk annyira ez nem lepett meg, hiszen egyik kedvenc műfajomról van szó, ez az, ami a legjobban kikapcsol.

Úgy gondoltam, hogy most 2 krimit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, egyszerűen, röviden.

F Ü L S Z Ö V E G

1919, ​Anglia. A veszélyes, kiszámíthatatlan nagybátyjával és magát agyondolgozó anyjával együtt nyomorban élő Lousia Cannon szebb életről álmodik, lehetőség szerint minél messzebb Londontól. A fiatal lány számára a megváltást jelenti az Oxfordshire gyönyörű vidékén található Mitford házban kínálkozó munkalehetőség, ahol a Mitford nővérek mellé keresnek szolgálót. Lousia Cannon egyszerre lesz a hat lány dajkája, gardedámja és a legidősebb nővér, a 16 éves, éles eszű és éles nyelvű Nancy bizalmasa.

A környéket eközben egy hátborzongató rejtély tartja lázban: a legendás ápolónő, Florence Nightingale keresztlányát, Florence Nightingale Shore-t fényes nappal gyilkolják meg egy vonaton. A szövevényes ügybe Louisa és Nancy is belekeveredik, de mit tehet két fiatal lány egy olyan gyilkossal szemben, aki bármire képes, hogy elkerülje a lelepleződést?
Jessica Fellowes megtörtént eseményeken alapuló regénye egyszerre idézi meg Agatha Christie klasszikus bűnügyi történeteit és a Downton Abbey hangulatát. A Mitfordi rejtélyek az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi sikert arató brit krimisorozata.

V É L E M É N Y E M 

 A Mitfordi rejtélyek 1. részét már korábban feltettem az elolvasandó könyvek listájára, így nagyon boldog voltam, amikor magyarul is megjelent, rögtön le is csaptam rá. A borítójának ritka kellemes színkombinációja is megfogott, az ábrázolt jelenet nem annyira, de ez nem is baj, nem elvárás, a beltartalomra voltam nagyon kíváncsi, nem is rakosgattam sokáig, gyorsan haladtam az olvasással is. Plusz kíváncsiságfaktor volt, hogy Julian Fellowes (Downton Abbey) unokahúga az írója a könyvnek.  Elmondhatom, hogy összességében élveztem az olvasást, de volt bennem egy pici hiányérzet, mivel nem volt annyira mozgalmas, mint azt vártam volna, viszonylag nyugodt mederben haladt a cselekmény, nehezen is ragadtak meg bennem a kulcsfontosságú lépéseken kívül eső történések. Az ilyen zsánerben íródott regényeknél óhatatlan, hogy kedvenc írónőmmel, Agatha Christie-vel hasonlítsam össze az írást. Azt kell, hogy mondjam megvolt az atmoszféra, ami jellemzi A.C. regényeit is, bele tudtam helyezkedni a környezetbe, a korszakba, ami mindenképpen ad egy pozitív hangvételt az olvasás során. A gyilkosság egy vonaton történik, bevallom ez engem nagyon érdekelt, mert valahogy vonzódom a vonaton játszódó történetekhez, igaz nem tudom megmagyarázni eme vonzódásomat, de a másik ilyen, ami ebben a regényben szintén megvolt, az az, hogy valós eseményeken alapult (Florence Nightingale Shore és 1920-ban bekövetkezett halála és a Midford család). Innentől azt hiszem nálam nyert ügye volt a regénynek, a váltott szemszögből - Louisa és Guy -  történő vizsgálódás pedig izgalmassá is tudta tenni azt, ahogy eljutottunk a végkifejlethez, illetve működött köztük a kémia, minden szempontból. Kedveltem a karaktereket, remekül beleillettek a korszakba és az adott eseményeket is nagyon jól kezelte, bontakoztatta ki az írónő a karakterei segítségével. 

Az írónő izgalmas cselekményt helyezett egy remek atmoszférába, amit a stílusával sikerült elmélyítenie, így mindenképpen kíváncsian várom a Midford nővérek következő nyomozását. 

 

    F Ü L S Z Ö V E G

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Agatha ugyan élete virágjában van, mégis érez némi féltékenységet fiatal, csinos beosztottja, Toni szemtelen fiatalsága okán. Ám messze nem ez a fő gond. Sokkal inkább az, hogy egykori szeretője, Sir Charles Fraith már nem menekülhet abból a házassági csapdából, amelybe az állandó pénzszűke miatt került. Nincs mese, egybe kell kelnie az újgazdag, felkapaszkodott Brown-Field család ritka ellenszenves leányával. Agatha mégsem adja fel a reményt, hogy Charlest kimentse ebből a csávából. Közben egy fényes, jelmezes partin kegyetlen gyilkosság történik, és maga Agatha is a gyanúsítottak közé kerül. Ráadásul újra szikrázik a levegő exférje, James és közte.

Meglesz-e végül tettes? Lehet-e Agathának és Jamesnek második esélye a szerelemre? 

V É L E M É N Y E M 


Immáron 31. alkalommal nyomoztam együtt Agatha Raisin-nel, a kedves kis mazsola detektívvel. Mindig megmosolyogtat, hogy mennyire illik rá ez a név, pedig talán az elején még az írónő sem tudta, hogy sikerül egy ennyire kotnyeles, de szerethető nőszemélyt megalkotnia, aki tényleg igazi Mazsola, a szó jó értelmében. 

Azt kell sajnos mondanom, hogy nem ez a legjobban sikerült regénye az írónőnek, talán azért, mert az írásba bevonta egy kedves barátját is (Rod Green), mivel ő már túl beteg volt ahhoz, hogy mindent egyedül vigyen végig, így csak felügyelte a folyamatot. Erről van is egy kis szösszenet a regényt megelőzően, amin meg is lepődtem, mert először nem tudtam hova is tegyem, meglepett. Sajnos én éreztem némi megbicsaklást a stílusban és összességében az egész írásban, elveszett egy pici báj, kellem, ami olyan sajátja volt az írásoknak, de szerencsére a humor és szarkazmus azért továbbra is megmaradt. Sir Charles nagyobb teret kapott, amit kimondottan élveztem, szeretem az angol, fukarságra hajlamos nemes karakterét, igazán karakters. A regény középpontjában ezúttal a lovas közösség, a díjugratók világa került, ami nem áll  hozzám közel, de tudom, hogy az angolok szeretik ezt a miliőt, így összességében ezúttal én is szívesen olvastam erről a világról és nyomoztam ebben a közegben Agatha-val együtt, aki szokás szerint az események sűrűjébe kerül, ahol az élete is igencsak veszélyben volt, tudjátok, csak a szokásos.

A szereplőket továbbra is szeretem, de valahogy ott motoszkált bennem, hogy lassan vége a közös kalandoknak, ami kicsit elszomorított olvasás közben, viszont lassan indulhat az újraolvasások sora, de előbb még megvárom a befejező 32. részt.

Mostanában elkezdtem nézni az Ashley Jansen főszereplésével futó sorozatot is és egyre jobban tudom vele azonosítani Agathat, annak ellenére, hogy eleinte nehezen fogadtam el, hogy teljesen más karaktert képzeltem el a könyvek alapján. A regények mellé tehát a sorozatot is jószívvel ajánlom, mert nagyon vicces és kikapcsolódáshoz remek választás.


2022. január 30., vasárnap

Könyves tervezgetés 2022.


 


Az évösszegző bejegyzés után már nem terveztem egy hasonló "Mit fogadok meg 2022-ben?" típusú bejegyzést, de a Témázós lányoktól bizony kedvet kaptam, így utóvédként becsatlakozom hozzájuk.

Valójában nem egy fogadkozó bejegyzés lesz így sem, inkább egy olyan lista/terv, amely a kívánságaimat tartalmazza, jelen esetben  a megvalósítandó könyvekkel/olvasással/írással kapcsolatos terveim vonatkozásában.

Az évek során már megtanultam, hogy a fogadalmak sehova sem fognak vezetni, mert azokat nem szabad egy naphoz, nevezetesen január 1-hez kötni. 

Tehát az én kis listám legelején áll, hogy idén is legalább 70 könyvet elolvassak, ez nagyjából havi 6 db történetet jelent, ami nem tűnik idén sem lehetetlennek, ha több, akkor annak külön fogok örülni, de ezt a kerek számot is szépnek tartom. 

A műfajokat is szeretném szélesíteni, ezzel kimozdulni a komfortzónámból, meglátjuk, hogy mi lesz, de rágörcsölni nem fogok, erre sem. 

Aztán mindenképpen szeretném a Szabó Magda életművet folytatni, de Musso és Maigret is ide tartozik, Agatha Christie-től viszont szeretnék még újrázni, bár tavaly befejeztem az életművet (ismét), de számomra ő az az író, akiből sosem elég és megunni sem tudom, mindegy hányszor olvastam már mondjuk Miss Marple nyomozásait. 

Aztán ott van az a rossz szokásom, amin változtatni szeretnék, hogy idén ne olvassak olyan sok könyvet párhuzamosan, hanem maximum 2-3 db-ot, mert érzem, hogy egyre nehezebben tudom élvezhetően követni a sok-sok szálat. 

Jelenleg ezzel éppen bukásra állok:

Chris Carter: A hívás
Rachel Givney: Szerelmes Jane
Laurie R. King: Kísértetkastély a Kárpátokban
Baráth Katalin: A fekete zongora
Emily Henry: Strandkönyv
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Ezeket a könyveket olvasom jelenleg, mikor éppen melyikhez van kedvem. Mérlegelem, hogy mennyi időm van olvasni az adott időpontban, milyen a hangulatom és ezen tényezők szerint nyitom ki a könyvet. 
A hat könyv tekintetében már érzem, hogy ez kicsit (nagyon) sok, ezért ez egy megugrandó feladat számomra az ide évre.

Lobo Várólista csökkentését is szeretném idén végre teljesíteni az indulóimmal:


Baráth Katalin: A fekete zongora
Charles Casillo: Marilyn Monroe
Erica James: Nyár a Comói-tónál
Linda Castillo: Szégyen
Lucinda Riley: Pillangószoba
Margaret Atwood: Macskaszem
Laura Madeleine: Egy francia titok íze
Kathrene Pinkerton: Asszony a vadonban
Cristina Caboni: Titkos virágok kertje
Anna Fifield: Kim Dzsongun
Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege
Szabó Magda: Régimódi történet

A könyves események időpontjai is fixálódtak, y már idejében be tudom őket írni a naptáramba, mert idén mindenképpen szeretnék kilátogatni az eseményekre. 

93. Ünnepi Könyvhét 2022. június 9-12.
27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2022. szeptember 29- október 2.

Filmek idén: 

A legfontosabb és amire a legkíváncsibb vagyok: 

Halál a Níluson



Az Elveszett Város, Sandar Bullock miatt muszáj lesz megnéznem


Legendás állatok - Dumbledore titkai


Downton Abbey: Egy új korszak




Könyves sorozatok:
Nem maradhat ki a sorból egyik kedvenc nyomozóm Agatha Raisin, hiszen az Erawan kiadó egyik januári újdonsága az új kötet a Rossz lóra tett feleség. 


Aztán valamikor nyáron jön az újabb Cormoran Strike történet is, kihagyhatatlan, még úgy is, hogy vélehetően ismét egy jó vaskos kötet lesz, de így legalább tovább is tart az olvasás, ami ezzel a sorozattal kapcsolatban egyáltalán nem hátrány. 

Érkezik Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr is aki, ezúttal a "Császármorzsa-dráma" főhőseként fog debütálni.

A krimi vonal elég erős lesz idén is, ami az olvasásaimat illeti.

Közösségi

Továbbra is szeretnék jelen lenni az Instagramon, mert nagyon élem a felületet.

Szeretnék végre úgy igazából angol nyelven is olvasni, mert idén a tervektől elmaradtam, pedig kíváncsi vagyok mennyire tudom feszegetni a témában a saját határaimat. Vásároltam is kettő Agatha Raisin történetet, de egyelőre még nem mertem elkezdeni az olvasást, mert még vár pár szakirodalom az utolsó félévben, így inkább jelenleg magyarul olvasom a regényeket, csak a könnyedebb haladás miatt, de a nyáron már terveim szerint jöhetnek az angolul történő olvasási próbálkozások is.

Célom Molyon továbbra is jelölgetni legalább az olvasásokat, idén nem hajtok a plecsnikre, talán túl régóta vagyok Moly tag, hogy ezek még ösztönözni tudjanak, szóval elengedem a plecsnizést. 

Aztán szeretnék sok könyvet leadni és találni a könyvmegállókban, imádom a hangulatukat és persze böngészni is a kínálatukban. 

Idén rendszeresebben szeretnék járni a könyvtárba, hiszen az is hozzátartozik a könyvmolyok életéhez, imádom a hangulatot, az illatot és a böngésző emberek látványát. 

Szeretném a blogot is rendszeresen vezetni, mert az írás továbbra is kikapcsol és szeretem is csinálni. A statisztikákat már régen elengedtem, így tényleg örömírás színtere számomra ez a felület 

A recenziókból pedig pont annyit szeretnék csak vállalni, amennyit biztosan tudok teljesíteni és tényleg nagyon érdekel maga a történet is. 



A többiek bejegyzései a témáról:

PupillaAndiSisterAnettHeloise Dóri




 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon