2018. július 10., kedd

Számot vetek - könyvek az elmúlt félévből, amelyek valamiért maradandóak voltak

1. A legjobb 2018-as olvasmányod

Lugosi Viktoria ajvé kötete tetszett a legjobban, egyszerűen imádtam ezt az izgalmas időutazást és érzelmekkel teli történetet. 

                                                         



2. A legjobb folytatás, amit 2018-ban olvastál

Tóth Gábor Ákos Édesvízi mediterrán sorozatának 4. része volt ez a  könyv, amit eredetileg trilógiának tervezett az író, de az olvasók máshogy gondolták.

                                                       

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Matt Haig, Ha megáll az idő, ami azért érdekel nagyon, mert szeretek minden olyan könyvet és filmet, amelyben az idő valamilyen központi szerepet kap, legyen az időutazástól kezdve bármi, ami kicsit is eltér a hagyományostól.

                                                 



4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

TUDOD, ​MEDDIG TART MEGÁSNI EGY SÍRT?
A jóképű bankár férjre fényes jövő vár. A tehetséges filmrendező feleségre ígéretes karrier. Nászútjuk fantasztikusan kezdődik a trópusi Bora Bora szigeten. Koktélok, lustálkodás, napozás az óceánparton. Aztán búvárkodás közben rátalálnak egy hatalmas zsák készpénzre és ékszerre. 
Úgy döntenek, senkinek sem szólnak a titkukról. Hiszen ha más nem tud a vagyonról, miért ne tartanák meg? És ezzel kezdetét a veszi a pokoli eseménysorozat, amelyről végig nem tudni, vajon ki mozgatja a szálakat a háttérben. 
Catherine Steadmant, a színésznőt, sok millióan ismerik. A Downton Abbey, a Tudorok, és Az ifjú fáraó című televíziós sorozatokban nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Színpadi szerepeiben is sikert sikerre halmoz, jelölést kapott a legrangosabb brit színházi elismerésre, a Laurence Olivier-díjra.

Catherine Steadman szerzőként eddig ismeretlen volt. De ennek a debütáló thrillerének a kiadási jogát még a megjelenés előtt elkapkodta tucatnál is több nemzetközi kiadó, köztük a Lettero is. A megfilmesítési opciót a Reese Witherspoon által alapított Hello, Sunshine! filmgyártó vállalat szerezte meg.
5. Legnagyobb csalódás

Egyértelműen John Green-től a Teknősök végtelen sora, egy hype-olt teljesen középszerű írás. 


                                                        

6. Legnagyobb meglepetés

Meglepett, hogy tetszett a stílus, a történet és a karakterek is, sőt az atmoszféra is remekül hozta az A.Christie stílust.

                                                       

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Egyértelműen Lugosi Viktória hódított meg a Vándorhomárral, idén az új kedvenc íróm lett.

                                                            

8. Legújabb könyves szerelem

Idén az életrajzi kötetetek lettek az új szerelmek, inkább műfajként említeném.

9. Legújabb kedvenc karakter

Jo Nesbø Macbeth-je lett az első év top karaktere. 

                                                    

10. Egy könyv, amin sírtál.

Az ajvé volt az, amin sírtam és nevettem is. 

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Ez is egyértelműen az ajvé volt. 

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Nem volt ilyen, nagyon ritkán nézek adaptációkat, így idén az év első felében ez kimaradt.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Jo Nesbø Macbeth-je

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)

Imádom ezt a borítót! 

                                                  

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

A teljesség igénye nélkül: 




16. Kiket jelölsz?

Mindenkit, akik velem együtt jöttek rá, - picit későn - hogy mégis szeretnék kitölteni ezt a kérdéssort. 

Akik már összegeztek:

Amadea
BubuMaczko,
 Dóri
Nikkincs,
 Nita
Pupilla
Zakkant,
Lobo

2018. július 8., vasárnap

Roberto Alborghetti: Ferenc pápa asztalánál

Fülszöveg: Kevesen tudják, hogy Ferenc pápa élelmiszervegyész végzettséget is szerzett, és hogy az étkezés, a főzés fontos szerepet játszik életében. Ez a könyv 40 ízletes ám egyszerű receptet tartalmaz. Roberto Alborghetti, a pápa egyik lelkes életrajzírója pedig olyan történetet tár elénk, amelyből egy eddig ismeretlen pápa képe rajzolódik ki.


Véleményem: 

Roberto Alborghetti talán előttünk, magyar olvasók előtt ismeretlen, azonban hazájában, Olaszországban már nevet szerzett, mint hivatásos újságíró, vizuális művész, dokumentumfilmes és író. Több, mint 60 kötet fűződik a nevéhez, melyek közül számos kötet Ferenc pápáról és az ő munkásságáról, életéről szól. 

Azonban én most azt a 2018. márciusban 15 nyelven kiadott, átfogó írást szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amely Ferenc pápa asztalánál címmel jelent meg itthon. 
Elöljáróban annyit elárulok, hogy nem egy szakácskönyvet tarthatunk a kezünkben, hanem egy sokkal érdekesebb olvasmányt, ami kiegészül remek receptekkel is, amelyek a tortán lévő habot hivatottak szimbolizálni. 

Abban biztos vagyok, hogy Ferenc pápát mindenki ismeri, de talán azt kevesen tudják róla, hogy nagyon szoros kapcsolat fűzi az ételekhez, az étkezésekhez. Fiatalon élelmiszer-vegyészetből szerzett diplomát, de ennél sokkal mélyebbre, egészen a nagyszülői házba, asztalhoz nyúlik vissza az ételekkel kialakított szoros, már-már bensőséges kapcsolata.
Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa már egészen gyermekkorától kezdve, szinte a bölcsőben szippantotta magába az ételek illatát, a főzés tudományát és a közös étkezések fontosságát. 

Ezek az élmények meghatározták az egész életét és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a felnőtt élete során is fontosnak tartsa a közös étkezéseket, az ételek tiszteletét. Ezt a témakört tárja elénk az író nagyon színesen, olvasmányosan és érdekesen, miközben egyre közelebb kerül hozzánk Ferenc pápa és az ő hitvallása. 

Teljesen új nézőpontból ismerhetjük meg a pápát. Amellett, hogy nagyon részletes életrajzi írás is ez a könyv, mégis az ételek és az étkezések kerülnek a középpontba, amelyeket anekdotákkal egészít ki az író és remek fotókkal illusztráltak a szerkesztők. Az ételfotók hívogatóak, a dokumentumfotók pedig érdekes életképeket, kiragadott pillanatokat örökítettek meg. Nagyon szép képi anyag került a könyvbe, amelyek miatt már megéri lapozgatni a könyvet.  

Nagyon jól példázza Ferenc pápa szociális érzékenységét az is, hogy 2017. novemberében, az első világnapon, melyet a szegénységben élőknek szenteltek meghívott a Vatikánba, a saját asztalához 1500 nehéz sorsú embert. Ezzel is felhívva a figyelmet, hogy az étel és az étkezés mindenkié, legyen az gazdag, vagy éppen szegény. Emellett folyamatosan felhívja a világ figyelmét az élelmiszer pazarlására, arra, hogy a pazarlás megállításához életmód- és szemléletváltásra van szükség. 
Ami külön tetszett, hogy ő maga is példát mutat, nem tekint magára kiváltságosként, ha úgy hozza a helyzet, akár a munkások asztalához is leül enni. 

A legjobban ezek a sorok példázzák Ferenc pápa példamutató hozzáállását a szegényekhez. 

"Hogy egy olyan világban, "ahol a hatalommal rendelkezők csak a hasonszőrűekkel állnak szóba, Ferenc - aki a kollektív képzeletben talán a Föld legfontosabb embere - asztalhoz ül az utolsókkal, és olyan egyszerűen eszik velük, mint egy családi ebédnél, mindenféle formalitás nélkül."

Az idézet Domenico Ricca tisztelendő úrtól származik, aki 35 éve a torinói fiatalkorúak börtönének káplánja. 

Ezen kívül szerettem a vallási kitekintőket, idézeteket is, amelyek adtak egyfajta pozitív hangulatot olvasás során.

Számomra az ilyen apróságok, amelyek megjelentek a pápa életéből mind egytől egyig egy nagyon kellemes képet vázoltak fel róla. Ráadásul az ételek vonatkozásában is nagyon egyezik az ízlésünk, hasonló ételek kedvesek számára, mint számomra. 

Az argentin és az olasz konyha keveredésének izgalmas gyűjteménye is ez a könyv. 

Ilyenek például az alábbi ételek, melyek recepttel együtt megtalálhatóak a könyvben (a teljesség igénye nélkül):

- Bagna cauda
- Rizotto piemonti módra
- Asado
- Articsóka zsidó módra
- Soklisztes kenyér
-Alfajores

Összesen 36 recept található a könyvben az előételtől a desszertig. 


A könyvben a remek recepteken túl végigkísérhetjük Ferenc pápa életét, a  megjelenő ételekhez fűződő viszonyát és végül megértjük, hogy miért is tartja annyira szívügyének az ételek és a közös étkezések fontosságát. 

Nem gondoltam volna, hogy egy gasztronómiai témájú könyv ennyire mélyen meg fog érinteni és ennyire közel tudja hozni hozzám Ferenc pápát. Nagyon szimpatikus karakterű ember élete és munkássága rajzolódott ki előttem olvasás során. Egy olyan ember, akinek minden oka meglenne a felsőbbrendűség mögé elrejtőzni, azonban ő nem teszi, hanem helyette igazán emberi és fontos dolgokra hívja fel a figyelmet a munkájával. Olyan, az egész világot érintő szociális kérdések fontosságára, mint az élelmiszerek megosztása, a pazarlás megállítása. 



Összegezve

Életrajz, ételek, figyelemfelhívás egy stílusos könyvben. A könyv keménytáblás kiadásban jelent meg, a lapok szépek, felületük kellemesen sima, mellőzik a csillogást, ami nekem nagyon tetszett. Az egész könyv kivitelezése nagyon letisztult, mely remekül illik ehhez a különleges könyvhöz. 

Ha Ti is szeretnétek leülni Ferenc pápa asztalálához egy remek utazásra időben, térben és gasztronómiában egyaránt, akkor Nektek kedves olvasók bátran ajánlom ezt a könyvet. 
Remek kikapcsolódás, életrajz, receptgyűjtemény és argentin életszemlélet, némi olaszos behatással. Nagyon szerethető, megnyugtató olvasmány, amely jóval túlmutat egy egyszerű szakácskönyvön. 

Végezetül:


Ez a könyv számomra olyan volt, mint a frissen sült, meleg kenyér, a lelkemet és a testemet egyaránt átmelegítette. A lelkemnek nagyon jót tett, hogy egy ennyire érdekes embert ismerhettem meg, a kipróbált receptek pedig a testemet melegítették át, ahogy megkóstoltam őket. Szinte az összes recept egyszerű és ízletes ételek leírása, ami előnyös egy gasztronómiai témájú kötetnél, mert a kezdő konyhaművészek is bátran kipróbálhatják a kedvenceiket. 

Mindenképpen  érdemes megkóstolgatni Ferenc pápa kedvenc ételeit! 

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Oldalszám: 208
Kötés: keménytáblás
Kiadás éve: 2018
Fordította: Dorogi Katalin

2018. július 1., vasárnap

Júniusi zárás - Könyvvásárlási láz, júliusi tervezgetések



Természetesen idén sem jutottam ki végül a Könyvhétre. Az út leszervezve, gyerekek egészségesek, de az indulás előtti nap csőtörésünk lett, úszott a kert, nem is részletezem tovább, hogy miről szólt a szombatunk.... El nem tudom mondani, hogy mennyire szomorú voltam, hiszen a Kildarásokkal is le volt szervezve a találkozó, ráadásul a kedvenc kávézómba. 

Tényleg nem is részletezem tovább, de megmutatom, hogy ennek köszönhetően milyen mértékben ragadott el a könyvvásárlási láz ebben a hónapban. Biztos vagyok benne, hogy nem történt volna több impulzusvásárlás is, ha kijutok az eseményre, de mivel nem így történt, így álljon itt a harácslistám. 

Azt, hogy elolvasni mikor fogom őket azt természetesen még nem tudom, mert ugye továbbra sem 48 órából áll egy nap, sajnos. 


Harácslista:

10 db saját beszerzés és 3 db recenzió a mérleg júniusban.

Patricia Gibney: A hiányzók (Lottie Parker I.) (saját beszerzés)
Tasminia Perry: Ház medencével (saját beszerzés)
Amy Plum: Álomcsapda (Álomcsapda I.) (saját beszerzés)
Jayne Ann Krentz: Titkos nővérek (saját beszerzés) 
Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza (saját beszerzés)
Kimberley Freeman: Örökzöld-zuhatag (saját beszerzés)
Mark Lamprell: Találkozzunk Rómában (saját beszerzés) 
Jodi Picoult: Ítélet (saját beszerzés, olvasás folyamatban)
Christopher Moore: Noir (saját beszerzés)
John Green: Teknősök végtelen sora (saját beszerzés, elolvasva)
Morgan Matson: Páratlan nyár, ami az Álomgyár Kiadótól érkezett, ráadásul egy kihívás keretében, amelyről a fotót már posztoltam is Instagramon.

Mit/mennyit olvastam a hónapban:

Olvasások száma: 8 db+1 hangoskönyv

Victoria Conelly-től a Hétvége Mr Darcyval, annyit elárulhatok, hogy pont be tudtam fejezni, így nem csúszott át ez sem júliusra.  Szintén befejeztem John Green könyvét a Teknősök végtelen sorát, Mr Darcyval már bele is kerültek egy bejegyzésbe, ami megsúgom nem éppen pozitív lett. Ezzel le is tudtam a két könyvet, amit nem szerettem ebben a hónapban. Természetesen saját beszerzések és impulzusvásárlások voltak mindketten. A recenziókkal sokkal szerencsésebb vagyok, talán azért, mert nagyon körültekintően választom meg, hogy mit szeretnék elolvasni, ezáltal mi az, ami valószínűleg nem fog csalódást okozni. Tehát nem kérek ki olyan könyvet, ami borítékolható, de legalább sejthető, hogy távol áll tőlem. 
Aztán befejeztem Leslie L. Lawrenc-től a Matrjoska és az őrült szerzetes I-II. részét. Számomra Laci bácsi mindig hozza a jól megszokott vonalat, tudom, hogy mire számíthatok az olvasások alkalmával, ezért bátran nyúlok a könyveihez. Továbbra is úgy gondolom, hogy kalandos kikapcsolódást nyújtanak. 
Aztán gasztro vonalon befejeztem Roberto Alborghetti-től a Ferenc pápa asztalánál című átfogó nem kizárólag gasztro témát felölelő kötetét. Hamarosan jövök az értékelésével is. 
A másik gasztor vonatkozású könyv, amit befejeztem az nem más, mint egyik kedvenc séftől, Jamie Olivertől a Minden napra superfood
Jutott a hónapra egy életrajzi írás is, amit igaz, hogy még májusban kezdtem el, viszont a terjedelme miatt csak júniusban tudtam befejezni. Ez Zhu Mo remekül megírt, olvasmányos életrajzi kötete , a Csúcsformában, amely Jackie Chanről szól.
A hónap vége felé egyik kedvenc magyar sorozatom az Édesvízi mediterrán 4., befejező (?) része, a Végtelen nyár is elolvasásra került. Tóth Gábor Ákos sorozatát valóban érdemes elolvasni, mert hamisítatlan Bor, mámor Balaton életérzés aktuális, mindenki számára fontos témákkal kiegészítve.  

Gyerekkönyvek vonatkozásában a június nem volt túl termékeny, mert a kedvenceinket vettük elő, a nagynak meg az év végi hajtás és táborozás mellett már nem volt ideje olvasni. 
Egyetlen könyvet tudok újként megmutatni ebben a hónapban, ami igazából egy kreatív hajtogatós könyv, amelynek a felfedezését az egész család nagyon élvezte. 
Ruby Taylor - Richard Jewitt: Állati jó hajtogató.
Emellett meghallgattam hangoskönyv formájában P.G.Wodehouse Blandingsi kalandjait.  Ez számomra teljesen új "olvasási" élmény. Egyelőre nagyon szeretem, és nagyon jó előadásban lehet igazi klasszikusokat (is) meghallgatni.

A hónapban született egyéb bejegyzések: 


Összesen :

4 db könyvekről szóló  és 5 db egyéb bejegyzés született júniusban.

Júliusi tervek röviden:

Még június végén elkezdtem 3 könyvet - Belgravia, Emma (újrázás), Ítélet), amiket mindenképpen szeretnék befejezni. 
Ha úgy alakul, akkor pedig ezeket szeretném még elolvasni:

Tasmina Perry: Ház medencével
Jane Austen: A klastrom titka
Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza
Kristin Hannah: Fülemüle
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Emellett minden hónapban szeretnék valamilyen hangoskönyvet is hallgatni, mert nagyon tetszik ez a típusa az olvasásnak.

Ismét kitűzöm a 8+1 olvasást, lesz, ami lesz...Persze hirtelen felindulásból történő olvasás mindenképpen felboríthatja a kitűzött célokat, de most éppen a fenti listán szereplő könyvekhez van kedvem. 

Majd meglátjuk mit hoz a július, de úgy gondolom, hogy remek olvasásokat mindenképpen.



Köszönöm, hogy itt vagytok és olvassátok az ajánlóimat!



2018. június 30., szombat

Hogyan éli mindennapjait egy könyves blogger? Elmondom! - Témázás

Minden alkalommal érdeklődve figyelem a lányok témázgatását, mert időről időre nagyon izgalmas témákat dobnak fel, amiről véleményüket az olvasóik elé tárják. Nagyon szuper, hogy több szempontból olvashatunk egyazon témáról.   

Bevallom ezeket a témázásokat nagyon várom és gyorsan körbe is látogatom a témázó blogokat, egy csésze kávéval a kezemben. Eddig nem volt merszem csatlakozni, de úgy gondoltam, hogy a mostani téma annyira érdekes, hogy talán ehhez én is érdemben hozzá tudok szólni. 


A téma pedig - szóltam előre, hogy izgalmas! - "Egy könyvesblogger élete - antikvározástól a posztírásig"

A könyvek/olvasás iránti szeretetem kb. 30 évvel korábbra datálható, amikor az Öreg néne őzikéjét a kiságyban állva, az éjszaka közepén elszavaltam, többször is, persze a család "örömére". Tehát talán nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy a könyvek szeretetét még pelenkás koromban, cumisüvegből szippantottam, amikor nagymamámat elkísértem az antikváriumi túráira
Az antikvározás szeretete azóta is töretlen kedvtelésem, nagyon szeretem azt a hangulatot, ami egy-egy ilyen üzletet körbeölel. Ahogy belép az ember máris elveszik a könyvek illatába, és az már csak hab a tortán, hogy a legtöbb ilyen kis boltban olyan ember ül a pult mögött, aki tényleg szereti a munkáját, a könyveket. 
Könyvesboltba ritkábban térek be, sőt nagyon ritkán, mert vagy antikvárium, annak hiányában pedig marad a netes rendelés. Ez utóbbi főleg azóta szerelem, mióta tudom, hogy elég a kártyaszám meg a kis kód és már mehet is a menet, a férjem pedig csak a csippanó sms-t látja, hogy bizony, megint könyv érkezik a házhoz. A netes rendelést még azért is részesítem előnyben, mert elég jó akciók vannak, illetve eleve itt tájékozódom az újdonságokról, ezért csak egy kattintás és már ott is vagyok a kiszemelt könyv adatlapján, sőt össze is tudom hasonlítani az árakat, így tudom éppen honnan érdemes rendelni. 

Számomra, a divatos szóval hívott "bloggerlife" 2010-ben kezdődött, amikor megnyitottam a gasztro blogomat, amely az évek során több változáson és ráncfelvarráson is átesett, de jelenleg is üzemel, igaz már inkább életmód/anyukalét áll a középpontban. 

Aztán megszületett ez a blog 2011-ben, az én kis könyves játszóterem, nem voltak kötöttségek, csak az olvasás és a véleményezés szabadsága. Imádtam, és imádom a mai napig is, hogy könyves blogger lehetek, ahol nincsenek muszájok, csak a magam  és az olvasóim kedvéért olvasok, írok és szépítgetem az oldalt. Az olvasók azok, akik miatt mindig csinosítgatom az oldalt és próbálok megújulni, mert számomra is fontosak a visszacsatolások, szeretem olvasgatni az üzeneteket, kommenteket, ha nem is naponta, de heti egyszer biztos sort kerítek rá.

Rájöttem, hogy nagyon szeretek akár napokig is elbíbelődni egy-egy bejegyzéssel, és örömmel tölt el amikor látom, hogy több százan, sőt egy-egy bejegyzést több ezren is olvasnak. Ilyenkor titkon remélem, hogy sikerült valakinek olyan olvasmányt ajánlanom, ami számára is meghatározó lesz, de legalább jól fog szórakozni az olvasás során. Ami pedig titkolt vágyam, hogy minél több ember szeresse meg az olvasást, ennek érdekében igyekszem időnként elővenni a gyermekkorban történő meseolvasás fontosságának témakörét, valamint a korai olvasóvá nevelés fontosságát. 

Jöjjön a munka része, mert egy picit ilyen is jut a bloggerinának. 

Itt jön tehát a recenziók, gyakran ambivalens érzéseket kiváltó témája. Szerintem nagyon jó lehetőség, hogy a kiadók manapság elég nyitottá váltak ahhoz, hogy felvegyék a kapcsolatot a bloggerekkel és kiaknázzák a blogokban rejlő lehetőségeket. Amely a kiadók számára reklám, a bloggernek meg valahol jól is esik, hogy egy-egy recenzió kiadása által elismerik a munkáját, legalábbis én nagyon tudok örülni az irányomba tanúsított bizalomnak. 

Személy szerint tartom magam a recenziók vonatkozásában pár szabályhoz, amit szigorúan betartok. Úgy gondolom, hogy ez egy bizalmi dolog, így először is nem adom tovább - ez alap - , a második, hogy nem is értékesítem a könyveket, a harmadik pedig, hogy 1 hónapot adok magamnak, hogy elolvassam és értékeljem a könyvet. 

Ennyit a recenziókról, sokan, sokszor lerágták már ezt a csontot, többet nagyon én sem tudok hozzátenni. 

Néha az elmúlt évtizedekben engem is elért az olvasási válság, olyankor egyszerűen picit pihentem, nem olvastam párhuzamosan 5-6 könyvet, ahogy a mai napig is teszem, hanem kiválasztottam egy tutit és azon nyammogtam. Általában ez segített. Természetesen ilyenkor a megkereséseknek is megálljt parancsolok, valamint én sem kérek ki könyvet, hiába a sok csábítás. Könnyen el lehet úszni, de figyelek rá, hogy a kiadóktól sose hörcsögöljek könyveket, mert utána nem szórakozás, hanem kő kemény munka lenne, amit nem szeretnék. Elárulom, hogy a bloglásnál is estem már válságba, legtöbbször az időhiány miatti frusztráltság miatt, kevés volt mindenre a 24 óra. Ma már tudom, hogy pontosan mennyi időt kell fordítanom egy kb. 400 oldalas könyvre, illetve ugyanerről a könyvről mennyi időt vesz igénybe megírni egy korrekt, az általam kialakított képzeletbeli sémát követő bejegyzést. Emellett plusz mennyi időt vesz el a blog/bejegyzés menedzselése. 

Aztán már itt is van az egyetlen árnyoldala  a bloggeréletnek, mégpedig, az önmenedzselés. Nálam ez egy "nem szeretem" csatolmánya a bloggerkedésnek (régen mennyivel egyszerűbb volt....). Talán nem titok, hogy nem lesznek annak a bloggernek olvasói, aki nincs jelen a közösségi oldalakon. Értem ez alatt a facebookot, instagramot, twittert, stb. Ahhoz pedig, hogy jelen legyen a blogger idő kell, ügyesség és némi hozzáértés. 

A facebookot, instagramot én magam is rendszeresen használom. Az instagramra igyekszem olyan tartalmat gyártani, ami érdekelheti a görgető követőket. Ugyebár az instán csak görgetnek a követőink, tehát egy jó fotó fogja megfogni őket, illetve arra ösztönözni, hogy akár tovább is lépjenek a blogunkra. Ez nem egyszerű, nagyon sok időt elvesz egy minőségi fotó elkészítése a blogger életéből, és akkor az csak egy fotó! Hol van még a facebook?, ahol a jó eléréshez fontos tényezőkre is oda kell figyelni. Érdemes több csoportban megosztani, de nem túl sokban, hogy nehogy letiltson a face, ezzel parkolópályára állítva minket. Idő, idő és megint csak idő.... amit az olvasástól veszünk el. A megfelelő keresőszavakról még szót sem ejtettem, tehát ez a melósabbik része a bloggerek mindennapjainak, amelybe rengeteg időt és energiát fektetek én is, ami már nem annyira a hobby, mint inkább az olvasói elvárások miatt van. 

Ismét térjünk vissza a bloggerlét pozitív hozadékához. Tehát, amit még nagyon szeretek a blogolásban, hogy sok, hasonló érdeklődéssel rendelkező bloggert és bloggerinát lehet megismerni, akikkel valószínűleg soha nem ismerkedtem volna meg, ha nincs a blog. Emellett ott vannak a kiadók munkatársai, az írók,  akikkel szintén nagyon jó viszonyt alakít ki az ember az évek során. 

A nagy blogger vitákból, konfliktusokból szerencsére mindig kimaradtam, és ezt nem is bánom, általában nem is követtem, ha ilyen "botrányon" csámcsogtak az oldalak. Egyetlen ilyen témához szóltam hozzá, ami pedig egy plagizálási történet volt. Az elmúlt 8 évben tehát szerencsésen a háttérben csináltam a kis dolgomat, és csendben örültem a többiek sikereinek, mert voltak bőven, hiszen sok blogger "kolléga" nagyon ügyesen építget akár karriert is a blogjának köszönhetően. 

Végül amivel kelek és fekszem az a Moly és a Goodreads. Ezen oldalak böngészése is elengedhetetlen része a mindennapjaimnak. Általában naponta 2-3 alkalommal végigpörgetem a Moly történéseket, megnézem az újdonságokat, rápillantok az általam figyeltek karcaira, csillagozok és zónázok is. Emellett itt vezetem az olvasásaimat, a várólistámat, a kívánságlistámat is. Év végén pedig segítségemre van az összefoglaló megírásában is.  Néha pedig csak görgetek és szörfölgetek, vagy a többiek bejegyzéseit olvasgatom a blogokon, a youtube-nak köszönhetően pedig már videókat is nézhetek, akár könyves témában is. A youtuberól tudom, hogy a jövő, bele is kóstoltam, de szerintem nem az én utam, továbbra is előnyben részesítem a klaviatúrán pötyögést, a kis füzetekbe való jegyzetelést.  Mostanában ismét szeretek kommentelni is a többieknél, ami szintén mindig egy kellemes része a napjaimnak. 

Picit csapongtam a bejegyzésben, de jó volt ezeket a dolgokat leírni.

Összességében úgy gondolom, hogy szeretek blogger lenni. Vannak lehetőségek a blogolásban, ha az ember ügyesen, szeretettel csinálja és nem munkaként tekint rá. 



A többiek:

Hátvég: Anaria
 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon