Kiránduljatok el egy könyvért - Gyermeknapi könyv- és programajánló a Skanzenből

Ez a hétvége nem kizárólag a pünkösdi ünnepkörről fog szólni, hanem itt van bizony a gyermekek napja is. Minden évben ilyenkor a családok legtöbbször kicsit kimozdulnak valahova, hiszen válogathatnak  számos rendezvény közül, amelyek speciálisan a gyermekeknek szólnak. 

Idén azonban ez a jeles nap is másképpen alakul, eltérő keretek  közé kell szorítanunk a családi programokat, azonban lemondanunk mégsem kell róluk! 

A figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy olyan lehetőséget, amely kapcsolódik az olvasáshoz is, amellett a gyermekek is nagyon szokták szeretni ezeket a szabadban eltölthető programokat is. Két legyet üthetünk egy csapásra. 

Kimozdulunk, ez az egyik pozitívum, amire már mindenki ki van éhezve, a másik pedig, hogy a gyermekünk olvasóvá nevelését is könnyedén hozzá tudjuk kapcsolni a családi programhoz. 

Melyik gyermek ne örülne annak, ha a kirándulást, a gyermeknap élményét később, otthon is köthetné valamihez, teszem azt egy könyvhöz. A könyv szülőkkel történő közös olvasása pedig remek alkalmat kínál, akár hónapokkal később is, hogy közösen felidézzük az együtt töltött időt. 

Vallom, hogy nagyon fontos a gyermekekkel történő  közös olvasás, képnézegetés, beszélgetés a könyvekről, hiszen ezzel meg tudjuk alapozni gyermekünk későbbi kapcsolatát a könyvekkel, az olvasással. 

A mostani vasárnap pedig remek lehetőségeket rejt  az élmény és az olvasás összekapcsolásához. 

A helyszín: 

 Skanzen - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely Budapesttől nem messze helyezkedik el, a festők városában, Szentendrén.

Jelen információkat a múzeum oldaláról hoztam (2020.05.29.), aktuális információk a múzeum oldalán bővebben is elérhetőek. 

Amit tudni érdemes mielőtt elindulnátok: 

Újdonság, hogy május 31-től még több épület nyílik meg a múzeum szabadtéri állandó kiállításában. Ezek fokozott biztonsági intézkedések mellett látogathatók, melyről a helyszínen részletesebben tájékoztatunk.

Emellett számos élménypont kínál kikapcsolódási lehetőséget: a látogatók hétvégente újra birtokba vehetik a következő helyszíneket: Boszorkánykonyha, Dédanyáink konyhatitkai, Csodapajta, Fény Háza, a Fa-Ház interaktív kiállítása, a Gyerekgazdaság szabadtéri játékai, Játékudvar, Mézeskalács, Állattartó tanya, Gyöngyfűzés, Mesekert játszótér. Néhány új, biztonságos szabadtéri játékkal is készülünk (mezítlábas ösvény, tollaslabdapálya, ugróiskolák, óriásbútorok, aszfaltrajzolás, fotózkodós helyszínek, játszóterek, játékos pihenők, játékos totó).

május 30. (szombat):  sétálójeggyel látogatható a múzeum

május 31. (vasárnap):  normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

június 1. (hétfő):  A MÚZEUM NYITVA - normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

NE FELEJTSÉTEK EL: Maszkot vigyetek magatokkal, a zárt terekbe történő belépés céljából! 

Kirándulásra, olvasásra fel! 

Fülszöveg: A jó mesék nemcsak a csodák birodalmát nyitják meg a gyerekek előtt, hanem útravalóul is szolgálnak számukra. Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyerekeknek is hasznára váljék. A mese kíváncsi és bátor ikerpár hőse, Mákszem és Gubó kalandos utat járnak be a Skanzenben, melynek során egy másik valóságsíkot és önmagukat is mélyebben megismerik. A történetet azoknak ajánlom, akik nem félnek a látható dolgok mögött rejlő titkokat megismerni.

A könyvről: 

Ezt az a könyv, amit jó szívvel ajánlok figyelmetekbe, amely nem más, mint Molnár Krisztina Rita: Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik című meséje, Schall Eszter illusztrációival. A könyv nem csak egyszerűen egy kedves mese a gyermekeknek, hanem igazi élményutazás, egy olyan helyszínen, amit a történet olvasása előtt együtt bejárhatunk. 

A könyv egy játék keretein belül került hozzám, de nagyon megörültem neki, hiszen évente egyszer biztos, hogy ellátogatunk a szentendrei Skanzenbe. Leginkább ünnepek alkalmával szeretjük beiktatni egy-egy családi kirándulásként, hiszen olyankor igazán él a múzeum, megelevenedik a múlt, szó szerint. 

A mesét pedig a 3 éves kislányommal együtt olvastuk el. Nagyon bíztam abban, hogy ő is élvezni fogja a közös olvasást, elárulom nem is kellett csalódnom. Kellemes kikapcsolódás volt az egyes fejezetek után közösen feleleveníteni a számára is maradandó élményt nyújtó elemeket, legyen az a játszótér, a tanya vagy a gyertyamártó helyszíne. 

A könyv hátoldalán pedig Boldizsár Ildikó ajánlása olvasható, akit én nagyon kedvelek, mint író, mesekutató. Pedagógia tanulmányaim során ismerkedtem meg a munkásságával, amit  nagyra értékelek, így úgy gondolom az ajánlása garancia a kiváló meséhez.  

"Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyermekeknek is hasznára váljék." 

Ennél szebben meg sem lehetett volna fogalmazni a könyv értékét, lényegét. 

Ezt követően csemetémmel bátran vetettük bele magunkat az ikrek, Virág, azaz Mákszem és Gábor, alias Gubó nem mindennapi Skanzen kalandjába. 

Ami rögtön feltűnt a könyv vonatkozásában az az illusztráció volt. Ahogy kinyitjuk a könyvet egyből egy térképpel találkozunk, amely a sétánk során ismerős helyszíneket jelöli. Azokat a helyszíneket, amelyek a gyermekek fantáziáját is biztosan megragadták a látogatás során. Játszótér, gyertyamártó, vízimalom, vasútállomás, stb., ugye, hogy ismerősen hangzanak ezek a megállók? 

A történet 12 fejezetből épül fel, így alkalmas arra, hogy esti meseként napról napra előkerüljön Mákszem és Gubó meséje, de egy, a Skanzeneben eltöltött osztálykirándulást követően, akár osztályfőnöki óra témájához is nagyon jól illeszthető ez a mese.  

Az ikrek osztálykiránduláson vesznek részt a Skanzenben Zsuzsa nénivel és kedves múzeumi segítőjükkel, a "múzeumnénivel", Tamarával. A hely annyi kalandot kínál, hogy Gubó lemarad a csoporttól, de Mákszem még idejében észreveszi, azonban így mindketten szem elől tévesztik az osztályukat. A két kis lurkó nem esik kétségbe, hanem inkább a csoport keresésére indulnak, miközben megismerkednek a Skanzen nevezetességeivel, közben pedig rengeteg kedves, mesébe illő segítővel és sok-sok ismerettel, önismerettel gazdagodtak. 

A kis szereplők eltérő karakterrel rendelkeznek, egyikük talpraesett, cserfes kislány, másikuk megfontolt, igazi kis mai fiúcska, aki inkább megfigyeli a dolgokat és nagyon  érdekli a technika. A különbözőségük ellenére nagyon jól kiegészítik egymást, működik köztük az összhang. Megkedveltük a kis szereplőket. 

A mese amellett, hogy a gyermekek számára igazi kalandos utazást kínál, amely során számos kalanddal, új kifejezésekkel, elfeledett mesterségekkel ismerkednek meg, a  kötet a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket, olyan érzéseket, amelyek visszarepítik őket a gyermekkorukba, hiszen melyikünk ne emlékezne például a krumplicukorra?

Irodalmilag is teljesen rendben van a mese, kellemes írói stílusával magával ragadja a képzeletet, amellett olyan ízes, régies magyar szavakkal találkozhatunk, mint kőhupli,  rőzse, szatócs, felspulnizott zsinegek. Például kislányom és én is imádtuk a Telihold néni, Illatos Lányka, Mákszem és Gubó neveket is, amelyek szinte önmagukban mesélő jelleggel bírtak, ezek a beszédes nevek szinte megelevenítették a szereplőket. 

A néphagyomány éltetés témakörében kimagasló értékkel bíró meséről beszélhetünk, nagyon fontos témának adott mesés vonatkozást az írónő, amit az illusztrációkkal csak megerősítésre kerültek. Úgy gondolom, hogy kell a múlttal is foglalkozni, megismerni az elfeledett foglalkozásokat, az azokhoz kapcsolódó tárgyi eszközöket, fogalmakat. Amennyiben mindez mesés formában kerül a gyerkeke elé az csak hab a tortán.  Molnár Krisztina Rita írónőnek és Schall Eszer illusztrátornak sikerült megragadni a népi élet fontosságára történő figyelemfelhívásnak azon formáját, amivel a fiatalabb korosztályt is meg tudták szólítani, de a felnőtt korosztálynak is tudtak értéket közvetíteni. A történet szép lassan halad a medrében, nem kapkod, hanem ráérősen, szinte elbeszélget a gyermekekkel, gondolatokat ébreszt, teszi mindezt követhető a Skanzen tematikájához és célkitűzéséhez illő hangnemben, ritmusban.

A könyvet "leteszteltem" a kislányommal együtt, így bátran ajánlom már egészen 3 éves kortól közös olvasásra ezt a gazdagon illusztrált, titkokat és a gyermekek számára igazi kincseket rejtő mesét. Ilyenkor még inkább az egyes fejezetek utáni beszélgetések, az élmények felelevenítése és a képek alapján történő mesélés nyújtják a nagyobb élményt, a kicsit nagyobbaknál pedig maga a tényleges történet kerülhet a középpontba, hiszen számukra könnyen összekapcsolódik a mese és a valóságban megélt élmény, amely alapján fel tudják idézni a saját kirándulásukat is, ráadásul az emlékezetükben hosszabb távon is megmaradó élményként. 

Ez a könyv remek egy múzeumi séta után, de akkor is, amennyiben még csak tervezzük, hogy gyermekeinkkel ellátogatunk a Skanzenbe. 

Vidám gyermeknapot kívánok! 

Kiadó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Kiadás éve: 2015.

Oldalszám: 94

Kiadás: keménytáblás

ISBN: 9789786155128

Agatha Christie és a természetfeletti - novellák gyűjteménye, Az utolsó szeánsz

Fülszöveg: Agatha Christie, a krimi királynője, az emberi lélek nagy nagy ismerője volt – a lélekhez pedig tudvalevőleg hozzátartozik a természetfölötti (vagy annak látszó) jelenségek iránti, félelemmel vegyes vonzalom. Ebben a kötetben megtalálható minden misztikus témájú novellája – mindazok örömére, akik az irodalom segítségével szeretik borzongva átélni a természetfölötti titkok közelségét.

A Z   U T O L S Ó   SZ E Á N SZ 

Ismét Agatha Christie, mert úgy tűnik hogy a karantén időszakához nagyon is jól passzolnak az írásai. 

Most egy olyan gyűjteményből szemezgethettem, amely összegyűjtötte az írónő írásai közül azokat, amelyek valamilyen módon a természetfeletti élményhez kapcsolódnak. 

Ebben a könyvben összegyűjtött elbeszélései egytől egyig kísértetiesek, baljós hangulatúak. 

Talán nem is gondolnánk, hogy Christie milyen zseniálisan jeleníti meg az emberi lélek legapróbb rezdüléseit is, illetve mennyire komfortosan tud írni Miss Marple és Poirot karakterein túlmutatóan is. Megijedni azonban nem kell a szeretett karakterekkel ebben a kötetben is találkozhatunk. 

Az egyes novellák között vannak gyengébbek, amik nem ragadtak magukkal annyira az olvasás közben, sőt a végén sem, de vannak igazán szenzációsan sikerültek is közöttük. Ez utóbbiaknál érezhetjük az írónő védjegyéül szolgáló intelligens megoldásokat, remek jellemábrázolással kiegészítve. 

Christie szokásához híven remekül meséli el a történeteket, időnként bizony a hideg is futkoshat a hátunkon. 

A gyűjtemény nagy erőssége véleményem szerint az, hogy nagyon színes a paletta, amiről válogathatunk az olvasás során. Vannak benne kimondottan olyan történetek, amelyre valóban nincsen reális magyarázat, de vannak olyanok is, amelyek egy egyszerű csavarral megadják mindenre a választ. 

A megérzések, sejtések a kötet során nagyon erős hangsúlyt kaptak, véleményem szerint az írónő direkt állította ezt a tulajdonságot a középpontba, hiszen az embereket ezáltal nagyon jól ki lehet ismerni, de akár manipulálni is. 

A kedvencem a Fülemüle-villa volt, amit már korábban többször olvastam, azonban minden alkalommal kicsit mást tudott nyújtani, mint az előző olvasáskor. Számomra a novellái közül ez számít az etalonnak, ezzel nagyon magasra teszi a lécet. 

"Alix ösztönszerűen tudta már. Ma este akarja megtenni.... De még van remény."

Ettől függetlenül azt tudom mondani, hogy a 20 novella, amely ebben a gyűjteményben szerepel mind remekül megírt, önálló történet, egyik sem hasonlít a másikra, mindegyik kiváló kikapcsolódást nyújt és természetesen a kis szürke agysejtjeinket is alaposan megdolgoztatja.

Emellett nagyon szerettem még A baba történetét is, ez olyan igazán asszociatív és kényelmetlen érzést hagyott maga után, amitől nagyon érdekessé tudott válni a történet. Persze az írónő akkor még nem tudhatta, hogy később a babák horrorok főszereplőivé válnak, de ő már ekkor életet adott nekik az írásával. 

Nem kell meglepődnünk akkor sem, ha nem első ízben találkozunk egy-egy történettel, hiszen ezeknek a rövidebb írásoknak a többsége már korábban megjelent más kötetekben, tehát egyes novellák ismerősek lehetnek számunkra. 

Ez a gyűjtemény remek alkalom arra, hogy megismerjük az írónőt egy kicsit más, újszerű szemszögből is. 

Úgy gondolom, hogy összességében ez egy fantasztikus gyűjtemény, kedélyborzoló, rejtélyes novellákkal, igazán hátborzongató olvasási élményt biztosít mindenki számára. A rövid történetek könnyen olvashatóak, tipikus Agatha Christie stílusban, tartalmazva az írónő meglepő csavarjait. 

Bátran ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretnének betekintést nyerni Agatha Christie és a természetfeletti titkos birodalmába. 

Kiadó: Helikon

Oldalszám: 436

Megjelenés éve: 2019

ISBN: 9789634793830

Júniusi frissek - Ajánló

Mostanában a megszokottnál is nehezebb követni a friss megjelenéseket, előre tervezni pedig szinte lehetetlen. A karantén a könyvkiadást is felborította, mint az szerintem már sokan tudjátok is. Sok megejelnést elhalasztottak a kiadók, de volt olyan könyv is, ami korábban megjelent a megjelenési dátumhoz képest, illetve az is előfordult, hogy csak e-book formátumban jött ki. 

A biztos friss megjelenések bemutatása helyett most azokat az újdonságokat szeretném megmutatni Nektek, amire én magam is várok júniusban, amikre korábban szemet vetettem. 

A dátumok jelen esetben inkább tájékoztató jellegűek, amennyiben megtetszett egy könyv érdemes a kiadók oldalán tájékozódni a tényleges megjelenési dátumról. 

J Ú N I U S I    F R I S S   M E G J E L E N É S E K

Henrietta Westman: A Vincenthez vezető út

 Várható megjelenés: június 1. 

Vincent volt az első a történelem során, aki átültetett méhből jött világra.

A Vincenthez vezető út Malinról szól, akinek tinédzserkorában megmondták, hogy sosem lehet gyermeke, mert méh nélkül született.

Claesról szól, aki megtalálta élete szerelmét, de súlyos döntésre kényszerült, amikor kiderült, hogy a nőnek nincs méhe.

Malinról és Claesról szól, akik küzdöttek azért, hogy saját gyermekük lehessen, ez pedig elvezette őket egy bizonytalan kimenetelű kísérlethez.

Ewáról szól, aki úgy döntött, felajánlja a méhét, és ezzel kiteszi magát egy hosszú és kockázatos műtétnek.

Mats Brännström professzorról és a kutatótársairól szól, akik a kételkedők, az etikai dilemmák és az állandó kudarcok ellenére végül új reményt adtak a világ gyermektelen párjainak.

Kiadó: Partvonal

Beth O'Leary. Otthoncsere

Várható megjelenés: június 3.

Leena két hónapra a nagymamájához, Eileenhez utazik egy kis yorkshire-i faluba, hogy végre feltöltődjön. Eileen erre az időszakra beköltözik az unokája londoni lakásába, ahol lehet, hogy újra rátalál a szerelem.

Kiadó: General Press

Kathryn Taylor Támasz a viharban (A Dunmore-kastély titkai 2. )

Várható megjelenés: június 8. 

Vad, kiszámíthatatlan és csábító…

Lexie Cavendish minden fenntartása és kétsége ellenére szenvedélyesen beleszeretett a jóvágású Graysonba – de vajon valóban megbízhat a férfiban? Nem sikerül parancsolnia az érzéseinek, noha Grayson családjának ősi fészkében, a Dunmore-kastélyban minden oka megvan arra, hogy aggódjon a biztonságáért, sőt akár az életéért is. Van ugyanis valaki, aki az eszközökben nem válogatva próbálja megakadályozni, hogy Lexie kiderítse, mi történt az édesanyjával, aki húsz éve nyomtalanul eltűnt. Lehet, hogy Grayson is benne van az álnok mesterkedésben? Amikor a férfi váratlanul azzal vádolja Lexie-t, hogy meg akarja fosztani a családját az otthonától, a lány sorsdöntő elhatározásra jut: egyedül fogja felvenni a harcot a múlt árnyaival…

Kathryn Taylor fordulatokban gazdag, kétkötetes családregény-sorozatának második részét tartja kezében az olvasó.

Kiadó: Kossuth

Ruth Kelly Szőlőskert Provence-ban

Várható megjelenés: június 9. 

Ava egyre erősebben érzi: EL INNEN, mindegy hová. Muszáj váltania.

Az állása vakvágány, férje, Mark lelécelt, és egy tonna adósságot hagyott maga után. Természetesen nem közölte, mikor jön vissza.

Ava hírt kap: elhunyt a nagypapája, és döbbenetes módon Avára hagyta egész szőlöskertjét, a Chateau Saint Clairt.

Reggelire gőzölgő, friss kávé és croissant – a helybeli pincér, Jacques pedig kérés nélkül hozza a pohár vörösbort –, Ava kezdi otthon érezni magát. De őrültség lenne otthagyni mindent, a házasságát, és szerencsét próbálni gyerekkora helyszínén, amit kiskorában mindig is úgy imádott. Ugye őrültség lenne?! Ugye tényleg az lenne?!

Kiadó: XXI. Század

Anne Jacobs: A villa lányai (Villa-trilógia 2. )

Várható megjelenés: június 18. 

Augsburg, 1916. Javában folyik az I. világháború, amiből a Melzer család is kénytelen kivenni a részét. A villában katonai kórházat rendeznek be a háborús sebesültek számára, a család nőtagjai és a személyzet is segédkeznek a betegek ápolásában.

Marie, Paul Melzer ifjú felesége átveszi a fronton szolgáló férjétől a textilgyár irányítását, ám makacs apósa kezdetben nem nézi jó szemmel menye haladó ötleteit. Ráadásul a munkások lázadoznak, a nyersanyag egyre kevesebb, a megélhetés pedig már a család számára is kétséges.

Marie mindent megtesz, hogy megmentse a gyárat a csődtől, és nem adja fel a reményt, hogy Paul egyszer visszatér hozzá. Egy nap azonban megjelenik a villában a nagyvilági Ernst von Klippstein, és szemet vet a fiatalasszonyra…

Anne Jacobs izgalmas romantikus regényfolyama egy gazdag család és a cselédség mindennapjaiba enged betekintést. Az önállóan is olvasható második kötetből megtudhatjuk, milyen volt az élet Németországban az I. világháború idején, és hogy nincs az a történelmi tragédia, amely az igaz szerelem útjába állhat.

A nagy sikerű Downton Abbey című sorozat rajongóinak különösen ajánljuk

Kiadó: Central Könyvek

Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés

Várható megjelenés: június 30. 

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…

Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának hatodik részében is a jól ismert morbid-fekete humorral átszőve folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

Magistra Könyvkiadó

Könyvek a címek tükrében - Témázunk

Nagyon örülök, hogy ismét témázhatok a kis csapattal, ezúttal a címekről értekezünk, nem is akárhogyan!

Az aktuális téma  tehát a Címadások krónikái - félrevezető, nevetséges, vagy épp szuper könyvcímek, azaz mi hogyan látjuk a könyveket a címeik alapján.

Amikor megtudtam, hogy téma ezúttal a címek körül fog forogni, akkor nagyon megörültem, mert általában elég sok időt el tudok tölteni azzal, hogy a címe alapján is mérlegre tegyem az adott olvasmányt. Sokszor el is gondolkodom azon, hogy mennyire jó a cím, én mit adtam volna helyette, ez leginkább akkor történik meg, amikor nagyon nem tetszik egy könyvnek a címe, esetleg annyira elüt a tartalomtól, hogy szinte fáj. 

Azt már többször írtam, hogy a gyönyörű borítok vonzanak, mint a mágnes, de néha a címekkel is így vagyok. Sokszor dőltem már emiatt a saját kardomba, mert újra és újra el tudtam csábulni csak azért, mert ígéretes volt a címadás, közben a tartalomról sejthető volt - a fülszöveg alapján -, hogy nem nekem szól. 

Szerintem ez az egész kicsit olyan, mint a boltban kihelyezett ínycsiklandó sütemények sora, tudjuk, hogy nem biztos, hogy az összetevőket szeretjük, de a látványtól mégis elcsábulunk, majd meg is vesszük őket. Na, értitek, valahogy így működik ez nálam, csak éppen könyvekkel.

Érdekesség, hogy az egyáltalán nem zavar, amikor az eredeti cím és a magyar címadás teljesen eltérő, az a fontos, hogy meglegyenek azok a kritériumok, amik szerintem megadják a címnek a sava-borsa faktort.

Címek, amik megfognak, meg azok, amelyekkel ki lehene kergetni a világból

Miért nem szokott tetszeni egy cím?

- Érdektelen, semmitmondó

- Túlzottan körülményeskedő, túlgondolt

- Egyáltalán nem illik a könyvhöz, brrrrr érzést hagy maga után

- Unalmas, nem kelti fel a figyelmemet, lerágott csont, unalomig ismételt

- Nagyon csúnyán hat a borítón, annak ellenére, hogy maga a cím nem lenne rossz
- Ne legyen ízléstelen, eleve olyan, amitől kiráz a hideg is 

Valljuk be, hogy mostanában, akár világviszonylatban nézve is annyira bőséges a kínálat - tekintsünk el a mostani kialakult helyzettől, mert reményeim szerint csak egy röpke átmenet -, hogy egyre nehezebb olyan címet találnia az írónak, a kiadónak, ami nagyot szól. 

Sokan írnak, jót, rosszat is, persze, de ebbe ne is menjünk bele, azonban egy biztos, címet minden könyvnek adni kell! Mit tesz az író? Bizony, ötletel, talán kikéri többek véleményét, hagyja, hogy a kiadó vezesse, de igazából valamiért sokan nem találják meg az írásukhoz megfelelő címet, mert hiába írnak jól, mégsem ötlegyárosok, nem lelnek rá a velős, ízes címre, ami illene a tartalomhoz. Van olyan is, hogy nagyon jól sikerül a címadás, de a tartalom vérzik, több sebből is. A kettő összhangja szerintem ritkán jön úgy össze, ahogy azt megálmondták. Lentebb mutatok példákat is, hogy mire is gondolok. 

Milyen egy jó cím?

- Hűen tükrözi a tartalmat, nem ver át

- Beszédes, tartalmas, nem túl hosszú

- Szépen belesimul a borítóba, illik hozzá

- Nem elcsépelt, kerüli a kliséket, az ismétléseket

A sorozatok vonatkozásában mit gondolok a címről?

Szeretem azt, hogy egységes címet kap egy-egy sorozat, nem úgy kell összerakosgatni, hogy melyik rész következik éppen. Nem igazán szeretem, amikor egy sorozat nagyon sok részből áll, nekem pedig kutakodnom kell - például, amikor könyvesboltban vásárolom meg -, hogy melyik részt kell megvennem éppen. Online ez talán azért könnyebb, mert ott a Moly, ahol nagyon szépen látszik, hogy melyik rész következik, de ott is kattintani kell néhányat. 

Nézzük is meg azt, amikor a borító nem annyira árulkodó.

Utalás a címben a következő részre

J.D. Barker, 4MGY sorozata érdekes kategória, gondoltam ez lesz az egyik választott példám. A címek felkeltik a figyelmet, ez rendben is van, de például így elsőre számomra nem derülne ki, hogy ez a három kötet egy sorozathoz tartozik. Persze csak addig, amíg kizárólag a borítot nézegetem, azonban, amikor picit megismerjük magát a sorozatot, kiderül, hogy bizony 3 részről van szó, amik a 4., 5., 6. jelzővel megjelölve követik egymást. Logikus, persze, de első ránézésre nem egyértelmű. 

Ez azonban még a frappánsabb megoldások egyike, szerintem. 

A borító egyébként ebben az esetben jól sikerült, elsőre komolyan fel sem tűnt, hogy egy emberi test(rész) préselődik oda. Ez a sorozat számomra rendben van, cím és borító is összhangban van a tartalommal, pont olyan érdekes, mint a történet. 



Sok részből álló sorozat, utalás nélkül

Egyik kedvenc cosy mistery sorozatom M. C. Beaton, Agatha Raisin nyomozásai.

A magyar kiadás már a 29. résznél tart, és bizony néha még nekem is oda kell pislantanom, hogy éppen melyik rész követi a másikat, mert szerintem el lehet veszni benne. A címek önálló életet élnek, az adott kötethez próbálnak kapcsolódni - vagy sikerül vagy nem -, viszont a borítón egyáltalán nem látszik, hogy melyik részről van éppen szó. Ez egy odafigyelést igénylő sorozat, persze önállóan is olvasható részek, de én példának okáért szeretem követni a rendszert, az 1. rész után a 2. részt szeretem olvasni, szépen sorban, hiába nem lenne muszáj, de így szeretem. Számomra egy pici számmal történő jelzés, akár csak a borító egyik sarkában nagy segítség lenne, illetve nem gondolom azt, hogy bárkit zavarhatna. 

A borító grafikája hullámzó színvonalat mutat, van olyan, ami jobban sikerül, elkapja a lényegét a tartalomnak, van olyan, ami nem annyira, de a stílus legalább egyezi, az Erawan kiadások vonatkozásában. 

Íme: 

Például hiába van akár egy sorozat gerincén, hogy hanyadik rész, amikor a borítóján nincs ott. Az online vásárlásnál is nagyon nehéz, mert sokszor a leírásban sem szerepeltetik, ilyenkor ugye jön a Moly, de, mint írtam az plusz kattintások tömegét eredményezi. Szóval ez sem megoldás, de az offline vásárlásnál még ez is segítség lehet. 

Azt viszont nagyon szeretem, amikor egy sorozathoz azonos stílusú borító tartozik, az pedig egyenesen lenyűgöz, amikor a könyv gerincén egy minta rajzolódik ki, ami köthető a sorozathoz, emiatt pedig a könyvespolc ékévé tud válni. 

Ilyen kellemes stílusban megjelent sorozat, nem más, mint Böszörményi Gyula, Ambrózy Báró esetei voltak. Imádtam a borítót, ráadásul számmal is ott virított, hogy hanyadik résznél tartunk. Ez nálam az etalon, kb. 



Ami kicsit félre sikerült, de az élmény mégis megmaradt

Nálam egy ici picit kiverte a biztosítékot, mert gondolom humorosnak szánták a magyar címet, de mivel a magyar nyelv árnyalatai elég érzékenyek, így egy csipetet félre ment a dolog.

Victoria Twead életrajzi ihletésű, humoros írásának az eredeti címe Chickens, Mules and Two Old Fools
Ami magyarul valahogy így hangzik: Csirkék, Öszvérek és Két Idős Bolond

Magyarul így sikerült: Két vén bolond otthonra talál

Valjuk be, hogy a vén nem éppen hízelgő jelző, talán kicsit bántó is, főleg annak tükrében, hogy a szereplők létező személyek, ráadásul nem is annyira öregek. 

Részemről igyekeztem volna a vén szó helyett valami mást, kicsit kedveskedőbb jelzőt találni, vagy egy másik útvonalon elindulni a cím kitalálásánál. 

Miután a címen átléptem, onnantól egy nagyon kellemes olvasási élmény várt rám. 

Amitől kiráz a hideg, felejtős

Lehet bármennyire jó  írás, lehet bármilyen szép a könyv, ha valamiért a cím számomra nem emészthető. 

Tudom, hogy sokan kedvelik a Vagina Monológokat, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy elolvassam. Sorry not sorry, Demi Lovato után szabadon. A borító egyébként tetszik, a cím betűtípusa is jól illikk hozzá, de nem is ragozom tovább.





A frappáns

Lenn, a Nyúl Üregében - Down the Rabbit Hole

A tartalom nem volt túlzottan maradandó élmény, de így évek múlva is emlékszem erre a címre. Bevallom ez a kötet volt az, amit a címe miatt olvastam el. Tudtam, hogy Hefner-ről és az ő "huncutságairól" fog szólnia  a könyv, ami igazából annyira nem nagy meglepetés, de a magyar cím véleményem szerint igazán frappáns, beszédes volt, annak ellenére, hogy átvett cím. A várható tartalmat tudta sugallni, mindenféle obszcén utalás nélkül.






Elgondolkodtató cím, ami nem akar idomulni

Agatha Christie nagy kedvencem, ezt már többször is elmondtam, olvastam az összes megjelent krimijét, a címadással is 99%-ban elégedett vagyok, egyetlen kivétel van, amit nehezen tudok megemészteni. Valahogy nem áll rá a nyelvem, az én fejemben nem áll össze annyira a lényege, ez például egy olyan rész, aminél elgondolkodom, hogy mi is lett volna jobb magyar megfelelője az angol címnek. Kíváncsiak vagytok, hogy melyik történet ez? Nem más, minta a Sors-rejtekajtó, nekem valahogy nem hozza a lényeget. 

Emellett még pici problémám van ezzel a címmel, kiadással. Beolvad a cím, az írónő neve is nagyon furcsán jelenik meg, sőt az a jubileumi érme is nagyon zavaró. Ennél a kötetnél se a cím, se a kapcsolt borító nem kedves számomra. 

Ne gondoljátok azt, hogy csak problémáim vannak a címekkel, mert ez így nem igaz. Nagyon sokszor jobban tetszik a magyar cím, mint az eredeti változata. Igen, olyan is volt már, hogy cím alapján vettem meg könyvet és nem bántam meg, sőt! 

Jöjjenek a jó példák!

Címek, amelyek bevonzanak

Imádtam David Duchovny, Szent tehén elnevezésű írását. A magyar borító ráadásul igazán figyelemfelkeltő volt, remekül illett a címhez, komolyan kedvet kaptam az elolvasáshoz. Nem volt túlragozva, a grafikai és a betű tipológiai megoldás is egyszerű, de nagyszerű volt.

Gerald Durell könyvei is mindig remek magyar címekkel jelentek meg, gondoljunk csak a Családom és egyéb állatfajtak címűre, de személyes kedvencem a Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt? Igaz, hogy ez hűen követte az eredeti címet, de imádom az ilyen bravúros megoldásokat, nagyon jól fel tudják korbácsolni az érdeklődést, jóval az olvasás megkezdése előtt. 

Volt olyan is, hogy a magyar nyelv adta lehetőségeket jól használták ki. Erre példa Julia Quinn, Splendid című regénye. A spledid jelentése pompás, amit magyarul Csudajó elnevezéssel jelentettek meg. Szerintem sokkal jobban illik a könyvhöz, mint a Pompás cím illett volna. A borítón a cím kellemes színekkel jelent meg, ami nagyon jól passzolt a tartalomhoz, a regény műfajához. Ez egy jó választás volt a magyar kiadáshoz.

Gyermekkönyvek és a címek

A gyermekkönyveknél úgy gondolom, hogy hangsúlyozottan érdemes odafigyelni a címadásra, hiszen számukra nagyon fontosak lehetnek a beszédes címek, a társítható tartalom is. Fontosnak tartom, hogy egy-egy címmel is meg tudjuk fogni a gyermek fantáziáját, még mielőtt elkezdenénk a könyv nézegetését, felolvasását. A gyerekek  nagyon vizuális típusok, főleg kisebb életkorban, ezért a nekik szóló könyvek illusztrációja mellett a cím is nagyon fontos. A megfelelően megválaszott cím és a hívogató borító már fél siker ahhoz, hogy a gyermek elkezdjen érdeklődni az olvasás és a történetek iránt. 

Személyes kedvenceim Beatrix Potter meséi. Itt a külcsíny találkozott a mesés elnevezésekkel, címekkel. Annyira bájosak ezek a kis könyvecskék, hogy a gyermeki fantáziát képesek elvarázsolni. A beszédes elnevezések pedig könnyed képzettársítást eredményeznek. Pecás Jeremiás, Kacsa Jolán, Bikkmakk Mókus, Tüskés Néni, Tipptopp Tomi kalandjai, mind-mind bájos történetet rejtenek, csodás illusztrációval egészen a borítótól az utolsó lapig. A betűtípus, a színvilág az elnevezés ebben az esetben teljes összhangban hívogatja kicsiket és  nagyokat, már több, mint száz év távlatából.

−30%

Ha én író volnék......

Ami késik, nem múlik, de jelenleg csak gondolatban tudok eljátszani azzal, hogy én magam miként birkoznék meg a címadással.

Sokáig úgy gondoltam, hogy előbb lenne meg az a bizonyos bombasztikus cím, de később átértékeltem ezt a lehetőséget. Ma már úgy gondolom, hogy előbb legyen meg egy vállalható írás, utána pedig a hozzá minden szempontból teljesen passzoló cím. A címadásra mindenképpen nagy hangsúlyt fektetnék, mert hiszem, hogye egy jó cím el tud adni egy könyveket, az mondjuk már kérdéses, hogy a tartalmi szegénység mellett nem tartható fenn sokáig ez az állapot, tehát hosszú távon a két egységnek találkoznia kell. A hívogató borító pedig mindenképpen ajánlatos, mert azzal is el lehet rontani egy amúgy jó címet és történetet. Szeretek ötletelni, egyelőre csak az olvasmányaim vonatkozásában, de egyszer még ki tudja, talán saját címet is adhatok egy történetnek. 

Összességében 

Úgy gondolom, hogy a magyar nyelv adta lehetőségeket, azt, hogy szép, ízes, beszédes nyelvünk van érdemes kihasználni a címek vonatkozásában is. Mindig örülök, amikor egy kellemes címmel találkozom, ha a borító és a tartalom is passzol hozzá az már csak hab a tortán.

A példákat zömében a saját olvasmányaim közül ragadtam ki, természetesen hosszan és még hosszabban lehetne sorolni azokat a tételeket, amikkel nem voltunk maradéktalanul elégedettek, de ez a bejegyzés most ennyit bírt el, számomra ezek voltak a legmaradandóbb "cím élmények". 

Ti is szoktatok a könyv elolvasása után új címet kitalálni egy-egy történethez?

Többiek:  Dóri, Pupilla,