2017. április 29., szombat

A Könyvfesztivál hiánya, de mégis giga áprilisi haul


Most, hogy írom ezt a bejegyzést kint havazik (update: azóta picit javult az idő, de most is lóg az eső lába), nem is tudom mit mondjak erre, nem hiányzott, de így legalább még egy picit indokolt is a kuckózás egy bögre meleg teával és egy regénnyel, de nézzük is milyen volt az április könyves , illetve személyes szempontból.

Kezdem azzal, hogy annak ellenére, hogy nem lakom beláthatatlan messzeségben a Könyvfesztivál helyszínétől idén  nem jutottam ki, pedig nagyon tervbe vettem és már múlt ősz óta készültem is rá, hiszen volt pár olyan megjelenés, ami valóban érdekesnek ígérkezett. Ettől függetlenül azért a hónap sem telt el könyvek nélkül, voltak beszerzéseim, ajándékaim és egyenes arányban kellemes olvasmányaim is. Igaz, hogy ebben a hónapban kevesebb kötetnek sikerült a végére érnem, mint a megelőző hónapokban, de ezt egyáltalán nem bánom, mivel kellemes olvasmányok voltak és ráadásul belekezdtem egy, nem rövid és nem pont könnyed olvasmányba is, nevezetesen Az Aranypintybe, ami a maga 800 oldalával inkább féltéglára hajaz. Befejezni viszont azért nem sikerült még, mert mindig a kezembe akadt egy-egy könnyedebb, gyorsabban haladós regény, amit szintén nagy kedvvel olvasgattam esténként.  Az Aranypinty pedig marad reggelre, amikor még tudok koncentrálni magára a regényre, mivel a nagy pocak növekedésének arányában a koncentráló képességem is egyre csökken, ezért délutánra már csak valami könnyűre vágyom.

OLVASÁSOK

A tényleges olvasások száma 7 kötet volt, amiből jól látszik, hogy bizony három Durrell írás tette ki az olvasások majdnem felét, talán nem kell magyaráznom, hogy miért, de újból rá vagyok kattanva Gerry bácsira és az ő bűbájos világára. Időközönként rám tör az olthatatlan Durrell iránti vágy és olyankor (újra)falom a köteteit, most is éppen egy ilyen korszakom van, tavaszra remek olvasmányok korosztálytól függetlenül. Agatha Raisin újabb története sem volt kétséges, hogy rögtön megjelenés után az olvasási listám élre kerül, igaz azt még nem döntöttem el, hogy lesz-e róla értékelés, mert valljuk be, hogy nagyon hasonlóak ezek a krimik, de az angol bájnak és Agatha kicsit pikírt személyiségének nehezen tudok ellenállni. Madeline Hunter regénye a Lady Cassandra meghódítása pedig egy újabb remek indok volt, hogy ismét egy erős női karakterrel kalandozzak a múltban, a regényről már értékelés is született, ha van kedvetek olvassátok el, lent belinkeltem. 
Végül ismét sikerült a várólistámat csökkenteni (12/7) egy kicsit sem vidám olvasmánnyal, mégpedig Alice Hoffman-tól a Gyönyörű titkok múzeumával. Oh, hogy milyen szépen ír az írónő, ez volt tőle az első olvasmányom, nem is értem miért csücsült ennyit a várólistámon, most viszont nagyon boldog vagyok tőle, hogy elolvastam, mert elragadó stílusban íródott és egy nagyon érdekes történet bontakozott ki az 1911-es évek Coney Islanden és New Yorkon átívelő meséjében, valós történelmi utalásokkal fűszerezve. Imádtam ezt a sokszor rémes képi leírásokat tartalmazó mesét.  Végül még befejeztem egy újabb történelmi regényt is. Ez pedig nem volt más, mint a frissen megjelent  Princess Michael of Kent által írt, A szerelmes Királynő, csak, hogy még jobban tobzódjak a kedvenc műfajomban. Jobban mondva ez utóbbi mondatot javítanám, mert a terhesség alatt néha, mint írtam is a koncentrációs készségem néha kicsit lecsökken és a gondolataim is könnyebben elkalandoznak a pici felé, ez talán megérne egy külön bejegyzést, de nem igazán illik egy könyves tematikájú bloghoz, ezért senkit nem fogok ezzel untatni. 

Aztán ott van a három megkezdett könyv, az egyik Nyáry Krisztiántól az Így szerettek ők, valahogy a fele kötet elolvasása után már nagyon lassan haladok vele, egy-egy részt elolvasok és ismét leteszem, egyszerre túl tömény és elveszik a lényeg, összemosódnak az emberek, de májusban tervbe van véve a befejezés, mert méltatlanul húzódik ennyi ideig. Az Aranypinty, hát igen, így a fele körül azt tudom mondani, hogy zseniális, de még végleges véleményem nincs róla, hiszen nem tudom, hogy mi alakulhat még ki, vagy éppen mi veszhet el, de igyekszem májusban mindenképpen befejezni és nem elkalandozni mindenfelé, bár az olvasásnak talán ez is a lényege, egyik történetből a másikba lépni és ez rám oly jellemző, mindig 4-5 kötet fekszik az asztalon és éppen ahhoz nyúlok, amihez kedvem adódik, így nagyon ritkán kerülök olvasási válságba, hiszen van mindig egy újabb lehetőség, a szálak felvételéve pedig nincs gondom. Végül hónap végén még elkezdtem az ajándékba kapott Papírmágust is, ami ismét kilendít picit a történelmi romantikusuk erdejéből, de egyáltalán nem bánom, már a borítójáért is oda és vissza vagyok. 

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a hivatalnok hullája
Gerald Durrell: A hahagáj




GYEREKSAROK

Mutatom, hogy a nagy tesó mely könyvből olvas fel napról napra a pocaklakónak, aki szerintem élvezi, mert olyankor elcsendesül. Remélem ez a jó szokásuk később is megmarad. Egyébként a könyv gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt, szerintem sokan ismeritek is, aki pedig nem olvasta még és van gyermeke mindenképpen ajánlom elolvasásra Csipike történetét Fodor Sándortól.



                                             BESZERZÉSEK
Amint látni fogjátok áprilisban nálam ismét túltengett a romantikus, nőies és történelmi olvasmányok beszerzésének kényszere, továbbra is ez a témakör vonz, egy-egy kivételt azonban szoktam tenni, jó néha kilendülni a csajos olvasmányokból, de beszerzésnél szem előtt tartom a kedvenc műfajaimat.  Áprilisban összesen 10 kötet került a polcomra.

Bevallom azokat a beszerzéseimet szoktam fotózni, amelyekhez kedvet kapok, vagy a borítója valamiért nagyon megtetszik, viszont a többi beszerzésemről ilyen sztárfotót nem készítek, de áprilisban két ihletet adó regény is a telefonom elkattintására ösztönzött. 

A már befotózott beszerzések a következők voltak:









Jöjjenek a további beszerzések is.  
A könyvfesztivál kihagyásáért cserébe, mint látjátok nem maradhattam beszerzés nélkül -az év első 3 hónapjában könyvböjtöltem-, így az alábbi könyvek vándoroltak hozzám, szám szerint ugyebár szép kerek számként 10 db: 
A Molyon nézelődve ezek a regények keltették fel az érdeklődésem az utóbbi időben, a fesztivál után meg talán a nagyon friss megjelenéseket is átcsemegézem újra és még májusban ki tudja mi lehet belőle... A Papírmágust viszont megkaptam már most ajándékba, aminek nagyon örülök, mert a kiszemeltek között volt.



A könyvtárba pedig anyukám előjegyzései miatt ugrottam be, de egy csomó újság éppen eladósorba került náluk, így 100 Ft/5db áron végül 15 db újság is gyarapítja az áprilisi beszerzéseimet. Lesz mit lapozgatni a könyvek mellett is.


Végre egy ingyenes szállítási akció keretében alkalmam nyílt Yankee Candle tartokat és minta gyertyát beszerezni. 
A használatuk is nagyon egyszerű, egy negyedet mécsestartós párologtatóban megolvasztok, amit előzőleg kibélelek alufóliával, hogy utána ne kelljen kínlódni a kiszedegetéssel és pár perc múlva már érezhetőek a csodás illatok. 




EGYÉB



Áprilisban az alábbi értékelések születtek: 

Emellett volt a szokásos összegzős rovat, friss megjelenések, könyvfesztiválra megjelenős nyálcsurgatós,  és egy húsvéti köszöntő is.

Továbbra is követem a 160 ch diétát, de azért finomakat eszem, ráadásul egészségesen.





Instagramon pedig továbbra is elérhető vagyok: @hkrisztinablog
Továbbá facebookon is megtaláltok.



Többiek áprilisa:

Dóri
PuPilla
Nita
Amadea
Nikkincs
Nancy



2017. április 25., kedd

Princess Michael of Kent: A szerelmes Királynő

Az angol királyi család magyar hercegnéjének történelmi regénye a 15. századba, a százéves háború korába viszi el az olvasót. Aragóniai Jolán 19 éves, amikor feleségül adják Lajoshoz, az Anjou herceghez. Barátait és családját hátrahagyva a fiatal lánynak bizonyítania kell rátermettségét a francia királyi család pletykákkal, cselvetésekkel és árulásokkal terhelt légkörében. Miután fiatalon megözvegyül, rá marad a feladat, hogy teljesítse férje küldetését: meg kell óvnia Franciaországot a széthullástól, egyben pedig igazgatnia az Anjou család életét. A szövevényes, sodró erejű történetben a kor olyan híres szereplői is feltűnnek, mint az Orléans-i Szűz, vagy Agnés Sorel, VII. Károly francia király legendás szeretője. A könyv nemcsak egy fordulatos, megható szerelmi történet, hanem hiteles korrajz is, melyet a Kenti hercegné személyes királyi udvari élményei gazdagítanak.

Érdemes már rögtön az elején leszögezni, hogy a regény az Anjou trilógia első részét képezi, bár a Molyon ez nincs feltüntetve, igaz ezt a kiadó sem tette meg. Ennek ellenére remélem, hogy folytatják majd a trilógiát. Természetesen a regény önálló kötetként is olvasható, tehát az sem fog csalódni, aki nem szeretné folytatni majd  a trilógia többi részével az olvasást. 

Bevallom korábban Aragóniai Jolánról (1384-1442) elég hiányosak voltak a történelmi ismereteim, sőt a korszakról, azaz a százéves háború második feléről is csak vázlatos tudásom volt, így nagyon örültem, hogy alkalmam nyílik kicsit mélyebben megismerni az adott korszakot és ezáltal Franciaország történelmét is. Köszönhető ez a hiányosság annak is, hogy Jolánt nagyon kevés történelmi regény, vagy fikció helyezte eddig a középpontba, annak ellenére, hogy a történelem egy igen kiemelkedő alakját ismerhettem meg személyében. 

A trilógia első részben egy részletes és alapos beszámolót kapunk Aragóniai Jolán házasságáról II. Lajossal -igazából itt kezdődik a történet-, de legfőképpen az özvegy Jolán és családja életéről, valamint az országot érintő politikai káoszról szerezhetünk hathatós benyomásokat. Szándékosan írtam beszámolót, mert valójában egy jól kidolgozott leírást kapunk a történelem egy olyan nőalakjáról, aki nagyban hozzájárult Franciaország történelmének alakításához. Jolán, mint Ciprus, Jeruzsálem és Szicília uralkodója nem kizárólag a saját feladatait látja el, hanem régensként közreműködik férje mellett teszi mindezt úgy, hogy  5 gyermekének is igyekszik a lehető legtöbb lehetőséget megszerezni kemény és átgondolt politikájával. 
Számos támogató segíti az élete során, még az őrültnek nyilvánított VI. Károlyt is a saját érdekei szolgálatába tudja állítani, sőt néha egy-egy kisebb cselszövéstől sem riadt vissza. 

Számomra Jolán karaktere mindvégig nagyon szimpatikus volt, egy bölcs és megfontolt női karakter bontakozott ki előttem. Mostanában megjegyzem valahogy sikerül ilyen karakteres női szereplőkről olvasnom, végre az írók ki mernek lépni az erős férfiak uralta világból és mernek nyitni  a független nők felé is.

Kent hercegnője nagyon kellemes elbeszélés során tárja az olvasó elé Jolán életét és Franciaország történelmének egy igen fontos szegmensét. Remek mesemondónak tartom a hercegnőt, igaz néha picit úgy éreztem, hogy egy színdarabot olvasok, ami nem baj, de néhol túl tömör volt az előadásmód, de még ennek ellenére is mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Egy lenyűgöző képességekkel megáldott uralkodónőt állított a történet középpontjába, akivel, mint erős női karakter könnyű volt azonosulni az olvasás során. Szenvedtem én magam is, amikor Jolán szenvedett és nagyon tudtam örülni az általa elért sikereknek is, mely azt jelenti, hogy képes voltam belemerülni ebbe a háborúk és viszálykodások által feszített korba. 
Nem állítom, hogy olyan gyorsan peregnek az események, mint egy történelmi fikció esetében, de itt nem is ez a cél, hanem az, hogy az olvasó minél inkább korhűen és a valóságnak megfelelően ismerhesse meg Jolán életútját. Egyértelműen érezni lehetett, hogy nem egy összecsapott regényről van szó, hanem nagyon komoly kutatómunka érezhető mögötte, ezáltal egyértelműen hiteles tudott maradni, stílusosan egy fejhajtás jár érte.

Az elbeszélésmódot és a kivitelezését is meg kell említenem, mert eltért a megszokottól. A történetet jelen időben meséli el egy narrátor, akinek az elbeszélését egy-egy idézőjeles párbeszéd, vagy a szereplők gondolatai szakítják meg. Számomra ez a megoldás kicsit szokatlan volt, sőt beletelt egy kis időbe még megszoktam és bele tudtam magam élni a történetbe, de sikerült és igazából még meg is kedveltem ez a fajta elbeszélést, de talán mindvégig ezért is emlékeztetett egy kicsit színdarabra a regény.  

Összességében a regény egy remek történelmi betekintő volt, valósággal beszippantott a kor és Franciaország. Jolánt pedig  nagyon megkedveltem és mindig örülök, amikor egy hozzá hasonló erős és független női karakterről olvashatok, aki nem fél kinyilvánítani az érzelmeit sem, ha úgy adódik, de ugyanakkor igazi "bonne mére" jó anya is, aki szinte anyatigrisként áll a családja és országa mellett. Bátran ajánlom elolvasásra és nem csak a történelmi regények rajongóinak, hiszen bővíti az ismereteinket egy olvasmányos történet formájában. Csak és kizárólag annyi fikció van a regényben, amitől nem lesz tankönyv íze és ez nagyon kellemesen hatott olvasás közben. Én magam nagyon sokat tanultam ebből a regényből, sőt, ami a legjobb, hogy a hagyományos történelem könyvekkel szemben valódi tudásra tettem szert. Mivel annyira élénken él a képzeletemben az elbeszélt történet, hogy ezáltal nagyon könnyen a magamévá tudtam tenni a történelmi hátteret és ezt az elsőre kicsit sem egyszerűnek tűnő családfát is, de a regény folyamán egy jól kialakított struktúrának köszönhetően mindez még egyszerűvé is tudott válni. 

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 416
Fordította: Szkokán Boglárka


2017. április 24., hétfő

Lucinda Gray: Az Aranykalitka

A tizenhat éves Katherine Randolph egy virginiai farmon nő fel, így el sem lehetne képzelni számára távolabbi világot az angliai Walthingham-birtoknál. Öröksége folytán azonban belecsöppen az 1820-as évek angol elitjébe, és még arra sem jut ideje, hogy ezt megszokja, amikor bátyja rejtélyes körülmények között meghal. Képtelen elfogadni, hogy baleset történt, majd a következő tragédiát sem. Furcsa látogatók kezdik zaklatni a ház lakóit, és főhősünk számára is egyre több sötét összefüggés rajzolódik ki. Vajon bírni fogja Katherine idegekkel, amíg rájön az igazságra?Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.

Kezdeném azzal, hogy viszonylag ritkán olvasok YA, azaz fiatal felnőtteknek szóló regényeket, viszont most a fő okom, hogy mégis kézbe vettem ezt a regényt, bevallom a borítója volt. Bizony, néha tudok ennyire felszínes is lenni. 
Amit elsőre látunk, az egy gyönyörű ruhába öltözött nő, aki háttal áll az olvasónak egy ódon kovácsoltvas kapu előtt és néz az ismeretlenbe, ahol esik a hó a fák között. Ez a kép annyira megfogott, hogy igazából nem is érdekelt elsőre, hogy milyen maga a történet, még a fülszöveget is csak átfutottam, mégis tudtam, hogy el kell olvasnom a regényt. 
Azt érzem, nagyon jól tette a kiadó, hogy megtartotta az eredeti borítót, mert szerintem nehéz lett volna szebbet alkotni ehhez a történethez. 

Majd ahogy elkezdtem olvasni a történetet rájöttem, hogy valójában nem is áll tőlem annyira messze ez a fiatal korosztályt megcélzó regény, hiszen egyrészt történelmi regény, másrészt romantikus és harmadrészt még rejtély is van benne. Mikor mindezt tudatosult bennem nagyon rövid idő alatt, már bátran folytattam az olvasást és elkezdtem igazán élvezni, ahogy belemerültem ebbe a titokzatos világba.
Ettől függetlenül a misztikus jelzőt én itt és most félre tenném és helyette azt mondanám, hogy gótikus kliséket alkalmazott az írónő a feszültség fokozására, annak ellenére, hogy józan ésszel tudni lehetett, hogy itt a rejtély a földi halandók irányába mutat inkább, de persze nem volt rossz megoldás egy titokzatos lényt is emlegetni, hiszen a helyszín mindehhez remek lehetőséget biztosított. 

A titok, úgy ahogy van megalapozta az egész regényt és végig ott motoszkált bennem a megoldás utáni vágy is, amit a szereplőkkel közösen végül logikusan meg is fejthettem. Szerettem, hogy annak ellenére, hogy fiatalok a célközönsége az írónő mégis vissza mer nyúlni az 1820-as évekhez, ahol nem biztos, hogy azokat az értékeket és cselekményeket lehet kibontakoztatni, amire vevő egy mai tizenéves korosztály. Ennek ellenére mégis működött a regény dinamikája és nem hiányzott, hogy nem mobiltelefonon és interneten nevelkedő szereplőkkel találkoztam a lapokon, bár lehet, hogy erről az igazi célközönség másképpen vélekedne, ezt nem tudom, de úgy gondolom, hogy szinte bárkit képes magával ragadni Az Aranykalitka, csak nem szabad túl nagy elvárásokkal nekikezdeni, egyszerűen élvezni kell.


Képtalálat a következőre: „golden cage”
https://balroop2013.wordpress.com/2014/08/16/the-golden-cage/
Az aranykalitkára visszatérve nagyon találó cím, hiszen az adott korban valóban ez jellemezte a férfiak hozzáállását a női nemhez és ebből a tipikus viselkedésből csak nagyon kevesen tudtak kitörni, ehelyett inkább élték a rájuk osztott női szerepet egy olyan háztartásban, ahol ugyan minden csillogott, de a férfi akarata érvényesült. Persze itt is, mint szinte minden hasonló regényben megjelenik egy nő, jelen esetben a 16 éves Katherine Randolph, aki amerikai neveltetésének köszönhetően már a maga korában sem volt hajlandó mindent evidensként felfogni, még akkor sem, miután egy családi tragédiát követően Angliába kerül, ahol még élnek a szigorú etikett szabályai és a nők elnyomása sem ritka. A Walthingham birtokon is egyre jobban fokozódnak a rejtélyek, amelyek Katherine-t nem hagyják nyugodni és ezáltal egy őrült hajszába keveredik, ahol senkiben sem bízhat és senki sem az akinek látszik. 

A romantikus szál miatt kicsit csalódott vagyok, mert reméltem, hogy jobban ki fog bontakozni, de sajnos ez a rész mindvégig kevés maradt, viszont volt, ami kárpótolt érte, úgy, mint a környezet szemléletes leírása. Az elmegyógyintézeti rész engem például teljesen magával ragadott, szinte láttam magam előtt, hogy valójában milyen lehetett egy ilyen zárt intézménybe kerülő asszony sorsa, aki talán nem is volt őrült, de a családja férfi tagjainak szemszögéből valamilyen okból útban volt és ezt a megoldást választották a szégyen  -  ,vagy bármi egyéb ok, ami a családra rossz fényt vet- elkerülésére.
Nagyon szemléletes volt, hogy még az ép elme, is egy idő után a környezet hatására könnyedén megbomolhat. 

Katherine karakterével elégedett vagyok, a műfajnak teljesen megfelelt, nem a kor tipikus nőideálja, aki hajlandó a saját akaratát a férfiak uralta világban meghajtani mások előtt. Merész és kicsit azt mondanám tipikus lázadó amerikai, aki már az adott korban is kilógott a hagyományos neveltetés kereteiből, nem lehet rá azt mondani, hogy aranykalitkában nevelkedett volna. Annak ellenére, hogy senki nem hisz neki mégis annyira erősen ragaszkodik a saját igazához, hogy a saját életét is képes veszélybe sodorni, így érezhető volt a tizenévesekre jellemző magatartás is az érettebb mellett, nagyon jó volt ez a kettősség.
A regény többi karaktere igazából nem került túlzottan kibontásra, ezért közel sem tudtak kerülni hozzám, nagyjából nem is tudok mit írni róluk, mert úgy érzem, hogy több lehetőség lett volna bennük, de nem kapták azt meg, egyedül Katherine volt az, aki az olvasót leginkább megérinthette és ezáltal felkelthette az érdeklődését. 

Kapcsolódó kép
https://uk.pinterest.com/pin/551339179357007974/
Még azt is szerettem, hogy nem éveket ölelt fel a történet, hanem mindössze nagyjából két hetet, amely bőven elegendő volt a cselekmény kibontására és befejezésére is, mégsem éreztem, hogy hiányoznának a nagy lépték, amely más regényeknél megesik, hogy éveben kifejezhető.
Külön kiemelném, hogy a csavar viszont a rövid idő ellenére is ott tudott lenni a regény végén, aminek személy szerint kimondottan örültem, mert nem igazán vártam rá, de mégis tudott még egy plusz lökést adni, ahhoz, hogy megkedveljem a történetet.

Összességében nagyon gördülékenyen tárta elénk az írónő a rejtélyes történetet, beágyazva egy miniatűr elzárt angol elit által élt furcsa világába, melybe könnyen belel lehetett süppedni és nagyon hamar magába is szippantott. Legfőképpen azt élveztem olvasás közben, ahogy megjelent ez a rideg kor és helyszín, a maga hideg és számító angol nemeseivel. Elmondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy nyitottan álltam a YA műfajhoz, hiszen, mint tapasztaltam köztük is találhatunk olyan érdekes és olvasmányos regényt, amely akár az "idősebb" korosztályt is érdekelheti. Az idősebb itt nagyon idézőjeles, mert én magam nem szeretem ezeket a korosztályos kategóriákat, sőt azért mondom mindezt bátran, mivel a harmincas éveim közepén még bőven a fiatal korosztályhoz sorolom magamat, sőt, ez szerintem egyáltalán nem kortól függő érzés, hiszen felnőtt korban is találhatunk élvezetet akár egy mesekönyvben is, nem igaz? Akkor miért pont a YA maradna ki?  Szerintem bátran olvassunk a korosztályos jelzéseket figyelmen kívül hagyva, hiszen nem tudhatjuk, hogy hol találunk rá arra a történetre, ami megfog, vagy éppen elszórakoztat minket. 

Fentiek alapján bátran ajánlom mindenkinek, aki egy laza, könnyed kikapcsolódásra vágyik, de mégsem rózsaszín felhőre, és szeretne részese lenni egy kis nyomozásnak a viktoriánus korban egy fiatal leányzóval, érdekes háttérrel és némi gótikus hatással.

2017. április 23., vasárnap

Májusban várható megjelenések

Várható megjelenés 2017. május

Várható megjelenés 2017. május 02. Paula Hawkins: A víz mélyén - 21. Század Kiadó

Paula Hawkins - A víz mélyénA várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg - és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.
A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De - ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják - megérte.

Várható megjelenés 2017. május 09. Smoothie - Kossuth Kiadó

. - Smoothie"Könyvünk több mint 100 finom ital receptjét tartalmazza: smoothie-k, valamint gyümölcs- és zöldséglevek receptjeit.
Valamennyi nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető, így ideálisak a hirtelen ránk törő éhség enyhítésére vagy remek reggelik rohanós munkanapokra. Könyvünkben helyet kapott egy olyan fejezet is, melyben desszert smoothie-k szerepelnek - fogyasztásuk nagyszerű módja egy egészséges étkezés lezárásának. A receptek elkészítéséhez csak egy turmixgépre és egy gyümölcscentrifugára (vagy gyümölcs-és zöldségprésre) lesz szükségünk.

Válogassunk a különböző egészséges zöldség és gyümölcslevek között, mint például a Korianderes - mandulás méregtelenítő smoothie, a Spenótos-szójatejes ital búzafűlével és gingkóval vagy a Banános - őszibarackos smoothie búzacsírával. Kóstoljuk meg Vereb Adri szuperélelmiszerekből készült energetizáló és vitamindús receptjeit, például a vegán és gluténmentes Stresszoldó zöld smoothie-t vagy az Ananász-avokádó zöld smoothie-t.






Várható megjelenés 2017. május 15. Zoe Sugg: A turné - Libri Kiadó

Zoe Sugg - Girl Online - A turné
A 27 éves Zoe az Y generáció nemzetközi sztárja, aki Zoella néven pár éve indított divat- és sminktanácsadási csatornát a YouTube-on. Korosztályából sok lány őt tekinti legbizalmasabb barátnőjének, akivel fiúkról, családról, suliról és divatról, szerelemről és félelmekről is őszintén lehet beszélni. A Girl Online megdöntötte a megjelenés hetében legjobban fogyó könyv eddigi világrekordját, 35 országban vehetik kézbe a rajongók. A Girl online ?A turné Penny történetének nem kevésbé izgalmas folytatása.

Pár megdöbbentő adat Zoelláról: 
6 millió Twitter-követő, 
9 millió Instagram-követő, 
15 millió YouTube-feliratkozó, 
2,5 millió Facebook-like.






Várható megjelenés 2017. május 19. Diana Gabaldon: Outlander 4. - Könyvmolyképző Kiadó

Diana Gabaldon - Outlander 4. - Őszi dobszó: I-II. kötet (FŰZÖTT)Skóciában kezdődött, egy ősi kőkörnél. Ott, ahol a kiválasztottak számára megnyílik egy átjáró a múltba - vagy a halálba.

Claire Randall túlélte ezt az elképesztő utazást, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer. Első útja végén Jamie Fraser, a 18. századi skót harcos ölelő karjai között kötött ki, akinek iránta érzett szerelme legendássá vált - egy tragikus szenvedély meséjévé, melynek végén Claire visszatért a jelenbe, hogy világra hozza a férfi gyermekét. A nő két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát...

Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet... És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad...

Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik...

"Az Öszi dobszó DIANA GABALDON LEGJOBBAN SIKERÜLT ÉS LEGVARÁZSLATOSABB MUNKÁJA".

Affaire de Coeur

"SZENVEDÉLYES, FIGYELEMREMÉLTÓ - A TÖRTÉNELEM, A FANTÁZIA, A ROMANTIKA ÉS A merészen SIKAMLÓS TÖRTÉNETMESÉLÉS KEVERÉKE".[I1]

Arizona Republic

"CSODÁLATOS! A SZÓRAKOZTATÓ TÖRTÉNELMI REGÉNY MŰFAJÁNAK KIEMELKEDŐ DARABJA."

San Antonio Express News

A lélegzetelállító családtörténet folytatódik...


Várható megjelenés 2017. május 19. Penelope Ward: Legdrágább mostohabátyám - Könyvmolyképző  Kiadó

Penelope Ward - Stepbrother Dearest - Legdrágább mostohabátyámAmikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.

Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.

De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.

Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.

Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.

Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.

Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.

És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!

Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

2017. április 20., csütörtök

Megmutatom, hogy idén mely kötetek jönnének haza velem a Könyvfesztiválról

A fesztivál idén számomra sajnos kimarad, amit nagyon bánok, mert jó lett volna kilátogatni és tényleg készültem is rá, szemezgettem már egy ideje a kínálatot, néztem kivel és hol lehet dedikáltatni és úgy összességében a hangulatát is szerettem volna megízlelni. 
Azonban a búslakodáson már túl vagyok és összegyűjtöttem azokat a köteteteket, amit a következő hónapokban mégis szeretnék beszerezni és a fesztivál kihagyásával egyidejűleg most elhalasztottam. A bejegyzésben szereplő regények megjelenése vagy egybeesik a fesztivállal, vagy valamilyen okból ott terveztem megvenni a saját példányomat, például dedikálás, vagy akció miatt. 

Meg kellett állapítanom, hogy idén sem hagytak minket cserben a kiadók, hiszen nagyon színvonalas kínálatot visznek éppen ebben a pillanatban is az olvasók elé. 

Ahogy ezt a bejegyzést írom biztos vagyok benne, hogy sok Molyci már kint van és válogat a jobbnál jobb megjelenések közül, én pedig epekedve várom a beszámolókat, mert legalább úgy egy kicsit én is kint lehetek. 

Jöjjenek azok a regények, amelyek leginkább felkeltették az érdeklődésemet, a listát még bőven lehetne bővíteni, de vannak bizonyos, nem is alacsony korlátok, így maradok a legeknél.

A képekre kattintva eléritek a regények Molyos adatlapját!

A falka után jöhetne egy újabb hátborzongató, talán még havazós tavasz is Nick Cutterrel. Sötét, de izgalmas történetnek ígérkezik, sőt ezt már a borítóból is sejteni lehet.

 A Szekta

Szaszkó Gabriella regényére nagyon kíváncsi vagyok, mert igazán aktuális és sokakat érintő témát dolgoz fel, ráadásul érdekes lesz egy elsőkönyves magyar író tollából megismerni egy ilyen komoly témát és annak hátterét.
Azoknak akik szeretnék a példányukat dedikáltatni, akkor a következő időpontban lehet rá módjuk:
szombaton 10-12 óra és 13-17 óra között a K7-es standnál, viszont rossz idő esetén a program a B51-es standnál kerül megtartásra, ami az időjárást elnézve sajnos nagyon valószínű. 



A papírmágus gyönyörű borítója keltette fel a figyelmem és ahogy láttam a Disney tervezi is megfilmesíteni a történetet, többek között ezért is nagyon szeretném elolvasni, az viszont csak később derül ki, hogy  a trilógia többi részére is vevő leszek-e, vagy sem.



Annak ellenére, hogy a regény borítója nem tetszik - erről már Molyon is kifejtettem a véleményemet, miszerint első ránézésre valamilyen indiai romantikusnak néztem - még nagyon szeretném elolvasni. A téma mindig is vonzott, hiszen egy világklasszis, legyőzhetetlen ló volt Kincsem, akiről szinte mindenkinek van valamilyen benyomása, most pedig szeretném megismerni az igaz történetét is.



A Bronzlovas hideg orosz szépsége is szerepel a beszerzési listámon, mert a vonzó külcsín ellenére kíváncsi lettem a tartalomra is és mivel egyik kedvenc műfajom a történelmi romantika ötvöződik a II. világháború orosz fagyával, ezért kihagyni semmiképpen nem szeretném.



Modern kori tündérmese? Miért ne? Kalandok sora Tahere Mafi-tól. Igazi kis könnyed, játékos borítóval.


Szeretnék még a leghíresebb gengszter, Al Capone titokzatos világába is bepillantani, a borító letisztult és stílusos, ez már eleve jó pont. 



A Gyorsan elhadarom is nagyon listás, mivel egyik kedvenc színésznőm Lauren Graham önéletrajza. Ez a nő annyira humoros, mint kevesen a szakmában, így nem kérdés, hogy szeretném őt egy picit közelebbről is megismerni.


A többi frisset pedig a Fesztivál hivatalos oldalán éritek el.








2017. április 16., vasárnap

Madeline Hunter: Lady Cassandra meghódítása

Vigyázat a fülszöveg cselekményleírást tartalmaz, ha kihagynád kezdd az értékeléssel!

Lady ​Cassandra Vernham amilyen szép, legalább olyan makacs is. Fittyet hány a társadalmi elvárásokra. Szabados életmódjáért azonban nagy árat kell fizetnie: a családja elhidegül tőle, és megannyi pletyka kap szárnyra nem éppen szűzi erényeit illetően. Anyagi nehézségeit a Fairbourne Aukciósház legutóbbi árverése egy időre valamelyest enyhíti ugyan, de a legmagasabb áron elkelő ékszeréért az új tulajdonos, a meglehetősen jóképű és kicsapongó életet élő, ám rendkívül eszes férfi hírében álló Lord Ambury egy pennyt sem fizet. És erre meglehetősen jó oka van: azt gyanítja ugyanis, hogy az ékszert valaki eltulajdonította a családjától – talán éppen maga Cassandra. A férfi elhatározza, hogy nyomozásba kezd a gyönyörű fülbevaló eredetét illetően. Lady Vernhammel számtalanszor keresztezi egymást az útjuk, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. Csakhogy mindketten mást akarnak: Cassandra a pénzét, Lord Ambury pedig az igazságot. Egy váratlan fordulatot követően végül mégis kénytelenek lesznek egymást segítve küzdeni, és még csak nem is sejthetik, hogy a múltról, a családjukról és az érzéseikről mennyi titokra derül fény.
Madeline Hunter legújabb, szenvedélyes és fordulatosan szőtt regényében folytatódik A csendestársban már megismert szereplők története.

Madeline Huntertől még nem olvastam semmit korábban, de annak ténye, hogy ismét egy női szereplővel kalandozhatok a múltban megfogott és arra ösztönzött, hogy a korábbi élvezetes olvasmányok -Napkeringő, Lány pisztollyal, Az amazon és a katona - után ismét egy hasonlóan erős női karaktert ismerhessek meg, emellett már csak remélni tudtam, hogy a történet is tetszeni fog. 

Történelmi romantikusnak tudnám elfogadni, de mégis van benne valami 21. századi erő, így nem is tudom, hogy létezik-e erre a műfajra jó meghatározás, hiszen egy olyan történetet tár az írónő az olvasó elé, ami a nő, Cassandra Vernham szemszögéből, - néha feminista felhanggal - meséli el a csöppet sem a korra, 1798-ra  jellemző társadalmi viszonyokat és az egyes szereplők élethelyzetét. 
Elmondhatjuk, hogy Cassandra korának nem éppen a tipikus nőideálját testesíti meg, független és makacs, még a családja férfitagjával is szembe mer fordulni, még akkor is, amikor a feddhetetlensége kerül veszélybe, inkább választja a ráaggatott magányos, nagyvilági nő szerepét, minthogy engedne a család nyomásának és olyan férfihoz menne, akivel ugyan kompromittálódott, de nem szeret. 
Cassandra barátnője Emma által, - akit korábban a Csendestárs című regényben ismerhetett meg az olvasó - azonban mégsem kerül ki a társadalmi rangjának megfelelő pezsgő nemesi életvitelből, így állhat elő a bonyodalom, amit Cassandrát újabb választás elé állítja. 
Emellett ugyanakkor ott van a törékeny Cassandra is, akinek nagynénje Sophie fontosabb bárminél és bárkinél, úgy is, hogy tudja, nagynénje múltjában valami titok lappang, amely mindkettőjük sorsát érinti. Ezáltal kénytelen kompromisszumokra és cselszövésekre, ami által megvédelmezheti a számára legfontosabb személyt. Tervének megvalósításához lord Amburyre is szüksége van, aki képes bármilyen nőt levenni a lábáról és akárcsak Cassandra a pletykák középpontjában áll. 
Ők ketten taszítják és ugyanakkor vonzzák is egymást, a céljuk viszont közös, még ha egymástól független okokból is. Mindent egyetlen fülbevaló kapcsol össze, amely két ennyire hasonló, de ugyanakkor különböző embert egy közös cél érdekében szövetségre léptet, ami nem kis felfordulást okoz a környezetük és saját maguk számára is.  

Nagyon szerettem, hogy a regényben nem kizárólag a női karakter volt erős, hanem a férfié, azaz Lord Ambury-é is és ennek ellenére sem éreztem túl soknak, vagy elnyomónak Cassandra mellett, mindkét szereplőben volt erő és vibrálás. A két fő karakter mellett a mellékszereplők is érdekesek voltak, ezt muszáj megemlítenem, mert úgy éreztem, hogy mindenkinek megvolt a helye és a maga feladata a történetben, hogy a regény gördülékenyen és olvasmányosan haladhasson előre. 

Ahogy haladtam előre a regénybe egyre jobban érdekelt Cassandra és a lord története és a mögötte lappangó családi titkok, ami számomra leginkább a regény közepén kezdett izgalmassá válni, mert bevallom az elején inkább a szereplők és élethelyzetük bemutatása folyt, ami kicsit meg is ijesztett, mégpedig azért, mert csak csordogálni látszottak az események. Szerencsére a regény közepére eljött a pezsgés és az összes karakter kibontakozhatott a történet pedig valóban élvezetessé válhatott.

Ami mellett még nem tudok elmenni az pedig a történetben megbúvó egy-egy halványabb erotikus részlet, ami nem vitte el a regényt rossz irányba, pont ennyi még belefért. Az olvasó beleshetett a nemesek hálószobájába és a témával kapcsolatos titkos gondolataikba, de mindez nem volt ízléstelen, vagy túl durva, a leírások itt is olvasmányosak és pont annyira hosszúak maradtak, ami még belefért ebbe a romantikus regénybe. 

Egyetlen dolog zavart, mégpedig, hogy a konkrét történelmi eseményekről és ezáltal a háttérről, leginkább az ír-angol viszonyról nagyon kevés információ csepegett, de ennek ellenére egy-egy rövid részbe beépítette az írónő a háttérben zajló fenyegetettséget és konfliktusokat, de ez kevés volt, ahhoz, hogy a tényleges történéseket megértse az olvasó. Amennyiben történelmi romantikusnak jegyzett regény, én szerettem volna, ha valóban van benne valós történelmi vonatkozásból is annyi, hogy a korra jellemző viszonyokat jobban el tudjuk képzelni és ezáltal a szereplőket is ebbe az élethelyzetbe el tudjuk helyzeni, hiszen a férfi karaktereknek kapcsolatuk volt a politikával és a történelmi konfliktus megoldásában is aktív részt vállaltak.

A borító színvilága nagyon tetszett és önmagába véve az egységgel sem volt baj, egyedül az volt számomra zavaró, hogy mostanában nagyon sok regénynek egy hasonló női alak, nagyon hasonló ruhába öltöztetve kerül a borítójára és mindössze a színvilág változik. Azáltal, hogy a kiadók hasonló tematikát szerepeltetnek a női olvasóknak szánt történelmi romantikusok borítóján nagyon összeolvadnak a regények és nem sikerül ezáltal maradandó kép társítást létrehozni egy-egy regényhez, még akkor sem, ha az adott mű megérdemelné, hogy később, akár csak a borítójáról is eszünkbe jusson a történet. 

Összességében egy erős karakterekkel bíró történelmi romantikust olvashattam, némi 21. századi frissességgel ötvözve. 

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2017
Oldal: 312




2017. április 15., szombat

Húsvét, egy tojásnyi könyves vonatkozással

Könyvekben, nyulakban, sonkában, tojásban és az érintetteknek locsolókban gazdag húsvétot kívánok!


2017. április 10., hétfő

Paula McLain: Napkeringő

„Egy nap Karen majd könyvet ír róla – megírja őt, és ezzel örökre eggyé kovácsolja kettejüket. És én hiányzom majd azokról a lapokról.”
Karen Blixen nevét széles körben ismertté tette az emlékiratain alapuló Távol Afrikától című mozi, amely a dán bárónő és az angol Denys Finch Hatton szerelméről szól. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik…
Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzőnője új regényében az 1920-as évek Kenyájának gyarmati világába repíti vissza az olvasót. A Napkeringő a félelmet nem ismerő és elbűvölő fiatal angol arisztokratának, Beryl Markhamnak állít emléket.
Beryl egy angol lord gyermekeként nő fel Brit Kelet-Afrikában, a későbbi Kenyában. Miután az édesanyja elhagyja, apja és a birtokukon élő kipszigisz törzs neveli fel. Szabadon csatangol, bennszülött fiúkkal fut versenyt, és mindent megtanul a versenylovakról. Rendhagyó neveltetésnek köszönhetően öntörvényű fiatal nővé cseperedik, aki lelkes rajongója a vadonnak, és minden porcikájában érti és érzi a természet finom egyensúlyát. Ám egy nap minden, amit addig ismert és szeretett, semmivé foszlik, és Beryl végzetes kapcsolatok sorába menekül.
Szokatlan stílusával felkelti a Boldog-völgyi társaságként elhíresült bohém és dekadens közösség figyelmét, és lelki társat talál Karen Blixen írónőben és szerelmében, Denys Finch Hattonben. Végül ez a karizmatikus kalandor lesz az, aki utat mutat Berlynek saját szíve vadregényes útvesztőjében. Szenvedélyes szerelmükben talál rá önmagára és hivatására – a repülésre.
McLain elsöprő erejű története a 20. század eleji Afrika varázslatos vidékén járva egy rendkívüli nő életét tárja elénk, aki jóval megelőzte saját korát, s volt mersze szabadnak lenni, még akkor is, ha ezért nagy árat kellett fizetnie. Rabul ejtő olvasmány az elszántságról és az akarat erejéről.

Számomra azért is volt érdekes ez a regény, mert Karen Blixen Volt egy farmom Afrikában kötete valósággal elbűvölt, amikor korábban olvastam. Nagyon kedves karakterré vált számomra Karen, az ültetvényes asszony, ezért most örültem, hogy még akkor is, ha nem róla szól ez a történet, de valamilyen szinten mégis jelen lesz és reméltem, hogy egy hasonlóan érdekes, a férfiak világában is sikeres nőt ismerhetek meg Beryl Markham személyébe, erre az írónő számomra pedig garancia volt. Kevesen tudják elmesélni olyan színesen és varázslatosan az 1900-as évek elejét, mint Paula McLain.

A regény során bepillantást nyerhetünk Karen Blixen életébe egy másik nézőpontból, ahol véleményem szerint kicsit sem hízelgően ábrázolják. Egy hisztis, a szerelembe foggal körömmel kapaszkodó és egyáltalán nem összeszedett nő képe bontakozik ki, ami bevallom az előzmények után igencsak meglepett.
Karen és szeretője, Denys kapcsolatában volt egy titokzatos harmadik fél, aki árnyékban maradt, de mégis karizmatikusan ott volt kettőjük körül. A titokzatos nőt pedig ezáltal a regény által ismerhetjük meg. A nőt, akinek elsőként sikerült betörni a kemény és férfias lóversenyek világába és később aviátorként szelte a levegőt, feláldozva nagyon sok, számára is fontos érzelmi kötődést és értéket. 

Beryl még gyermekként került Kenyába, ahol igen hamar csak az apjára számíthatott, majd 16 éves kora után csak magára, hiába ment férjhez mégis egyedül kellett boldogulnia, ezáltal belevág egy kalandos életbe, ahol szinte nem ismer korlátokat, amit eltervez azt vagy így, vagy úgy, de megvalósítja, még akkor is, ha igen magas árat fizet érte. 

Beryl visszaemlékezése nagyon élvezetes formába került az olvasó elé, a történések peregnek és folyamatosan valami lázba tartja a képzeletünket. Teljes és átfogó társadalomrajzot ugyan nem kapunk a gyarmati helyzetről, de ízelítőt igen a fekete kontinens titokzatos világából, ami remek hátteréül szolgál az elbeszélésnek és kontrasztot teremt Beryl és hazája között. Gyönyörű leírások és gördülékeny elbeszélés jellemzi végig a regényt, ezt nagy pozitívumként értékelem. 

A karakterek, leginkább Berylé remekül kidolgozottak és elevenek, lehet érezni Berylen a belőle áradó optimizmust és elhivatottságot, de ugyanakkor azt is, hogy egy olyan nő, aki nem hajlandó a kompromisszumra, ha valamit a fejébe vesz. Nagyon megszerettem ezt a kemény női szereplőt, még akkor is, ha volt olyan élethelyzete, vagy cselekedete, amivel nem tudtam azonosulni, de az élet márpedig ilyen, nem éppen úgy történik minden ahogy elterveztük és erre Beryl életútja nagyon jó példa. 

Egy teljesen más Kenya rajzolódik ki előttünk, ahol nem minden romlatlan és gyönyörű, hanem egy igenis kemény gyarmatosító világ találkozik a vad Afrikával, ami bizony feszültségek és nehézségek forrásává válik és ahol az erkölcsöket igen lazán értelmezték a 20. század első felében. Itt élnek, küzdenek és szeretnek a regény szereplői, ezáltal mi is megízlelhetjük Afrika kegyetlenebb énjét is. Nagyon érdekes volt egy ilyen nézőpontból olvasni a kontinensről, az őslakókról és a gyarmatosítókról. Szerettem a regényt az első laptól az utolsóig, elvarázsolt és megérintett. 

Egyetlen hiányérzetem maradt, mert ezt is meg kell említenem, mégpedig, hogy Beryl repüléshez fűződő kapcsolata nem volt olyan kidolgozott, mint a szerelmi élete, pedig ez is egy nagyon érdekes része lehetett volna történetnek, hiszen ez életének egyik meghatározó és kulcsfontosságú eseménye volt. Igen, nekem emiatt egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit elkapkodott volt a befejezés, hiszen mégiscsak átrepülte ez a nő az Atlanti-óceánt és erre vonatkozóan nem kapunk túl bőbeszédű leírást.  

A regényt 5/4 csillagra értékeltem.

Aki szeretné Beryl történetét egyenesen Beryl tollából olvasni, akkor elárulom, hogy kiadta az önéletrajzi írását, amire én magam is nagyon kíváncsi lettem:
https://moly.hu/konyvek/beryl-markham-kovetem-a-napot

Továbbá szívből ajánlom Karen Blixen önéletrajzát, a Volt egy farmom Afrikábant
https://moly.hu/konyvek/karen-blixen-volt-egy-farmom-afrikaban


2017. április 5., szerda

Amy Stewart: Lány pisztollyal

Vigyázz! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz, ha kihagynád ugorj egyből az érékelésre! 
Egy súlyos családi titok arra késztet egy anyát, hogy családjával New Yorkból egy eldugott tanyára költözzön. Az anya halála után a három lány egyedül folytatja életét a tanyán, a legidősebb lány, Constance irányítása alatt. 1914 nyarán, amikor Európában kirobban az első világháború, felborul a három Kopp nővér élete is: egy autó belefut a bricskájukba, és Constance elhatározza, hogy megtérítteti a kárt a baleset okozójával.
A felelős egy helybeli gazdag és hatalmaskodó gyáros, aki ettől kezdve pokollá teszi a lányok életét. Constance követelése süket fülekre talál nála, a leány ezért hivatalos feljelentést tesz. A hatóságok először vonakodnak komolyan venni a határozott fellépésű, magas termetű Kopp kisasszony panaszát, de a helybeli seriff az ügy mellé áll, és Constance attól kezdve mindenben segíti a seriff munkáját. A sok megpróbáltatás után, amelyben a tanya elleni fegyveres támadások, gyújtogatások is szerepelnek, melyek során Constance fegyverrel kényszerül megvédeni a testvéreit, győz az igazság.
Constance a család megrendült anyagi helyzete miatt munkát keres, és az őket segítő seriff felajánlj neki maga mellett egy állást. Így lesz Constance az Egyesült Államok első női helyettes seriffje.

Ez a regény éppen nekem való volt és pont jókor talált meg. A történet 1914-ben játszódik New York és New Jersey között, egy olyan korban, amikor a legtöbb ember még lóháton és kis bricskákkal közlekedett, minden poros, sőt igazán kezdetleges volt. Az automobil ritka madárnak számított, de fegyver viszont sokaknak csüngött az oldalán. 

Ami számomra meglepő volt, hogy nem egy kitalált történettel van dolgom, hanem az részben igaz alapokon nyugvó elbeszéléssel, ami kimondottan izgalmasan hatott rám. 

A történet elején megtudjuk, hogy három nővér elzártan él egy kis farmon, ahol szinte semmi sem szolgálja a kényelmet és a könnyű megélhetést, de ők így boldogok. Aztán egy napon összetűzésbe kerülnek egy gengszterrel, aki miatt kénytelenek a változtatni a megszokott életmódjukon, sőt még attól sem riadnak vissza ezek a bátor és független nők, hogy fegyvert ragadjanak és maguk járják ki az igazságot a saját érdekükben. Tették ezt azért, mert akkoriban az igazságszolgáltatás is nagyon kezdetleges cipőben járt és nem volt várható túl sok eredmény, még akkor sem, ha voltak olyan férfiak, akik próbáltak tenni valamit a rend érdekében. 

Érezni lehet már a regény elejétől, hogy valami titok és rejtély lappang a Kopp nővérek körül, ami a történet mellett egy igazán izgalmas szálat hívatott vinni és ez az érzés még akkor is megmaradt, amikor fény derült a nővérek titkára, de mindig jött hozzá valami kis plusz információ, ami felhívta a figyelmet arra, hogy valami még van a háttérben. Nagyon szerettem ez a kis kitérőt és vártam, hogy mikor kapok valamilyen újabb információt a miértekről, sőt nagyon örültem annak, hogy nem maradt e tekintetben függővégben a regény. 

http://www.amystewart.com/
Mindhárom Kopp nővér -Constance, Norma Charlotte és Fleurette Eugenie - nagyon szimpatikus volt, de a történetet elbeszélő legidősebb Kopp nővér, Constance Amelie került igazán közel a szívemhez. Egy meglepően magas, energikus, elszánt és minden mesterkéltségtől mentes nő képe bontakozott ki, aki képes tanulni a hibáiból, sőt képes erőt sugározni a környezete számára is. Szerettem, hogy megvalósította az elképzeléseit akkor is, ha ezáltal veszélynek tette ki önmagát és talán néha a családját is, mert tudta, hogy ebben a világban csak ezáltal érhet célt és külön öröm, hogy a humor sem állt távol tőle, ami egy ilyen élethelyzetben igazán kiemelkedő tulajdonság tud lenni. Constance-tól ne várjuk el, hogy megmarad a tipikus női karakter keretein belül, hiszen egy kő kemény nő, aki megküzd az előtte álló akadályokkal, bármi áron. Úgy tudnám talán a legjobban jól jellemezni, hogy volt spiritusz Constance-ban és gondolom a valóságban sem volt ez máshogy. Valóban élvezetes  volt belegondolni, hogy Amerika vad éveiben léteztek ilyen erős nők, mint a Kopp nővérek.

Constance a regény folyamán még nem is sejtette, hogy bátorsága milyen eredményeket fog hozni, ami akár történelmi mérföldkőnek is tekinthető az Egyesült Államok történetében és kb. itt zárul az első rész, így várhatjuk tűkön ülve a fejleményeket. 

America's First Female Sheriff Got Her Job After a Man Tried to Screw Her Over
https://broadly.vice.com
Puritán kisváros, farm, gengszterek és New York ezek számomra mind-mind hozzátettek valamit ahhoz, hogy elvarázsoljon maga a történet és mivel egy sorozat első részéről van most szó kedvet csináljon ahhoz, hogy tovább olvassam majd a Kopp nővérek történetét és kövessem a kicsit sem kényes nőkre szabott életüket. 

Összességében ez a regény remek ötvözete a valóságnak és a kitalációnak, erős karakterábrázolás és történetvezetés, ez az, amire szükségem volt, az erős nőkre egy kemény világban. Már nagyon várom a következő történetet, hogy ismét a bűn nyomába eredhessek a nővérekkel.

2017. április 3., hétfő

Lauren Graham: Egy nap talán

Lauren Graham, a Szívek szállodája és a Vásott szülők rajongott sztárja szellemes, elbűvölő, humorosan szívhez szóló bemutatkozó regényt írt egy kezdő színésznőről, aki New Yorkban igyekszik előrelépni a pályáján, miközben ép elméjét is szeretné megőrizni. Az Egy nap talán reményekről és álmokról szól, arról, hogy milyen fiatalnak lenni a nagyvárosban, s valamire mélységesen, őrülten, elkeseredetten vágyakozni. Arról szól, hogyan talál rá egy fiatal színésznő a szerelemre, hogyan találja meg önmagát, s ami New Yorkban talán mindennél nehezebb: hogyan talál színészi munkát magának. „Graham tehetséggel ragadja meg, hogy milyen ambiciózus, reménnyel teli fiatalnak lenni New Yorkban." CANDACE BUSHNELL „Lauren Graham stílusa annyira friss és mulatságos, a könyv annyira tele van remek szövegekkel, hogy ez azonnal megragadott, ám hogy éjszaka is fennmaradtam olvasni, az főleg rokonszenves szereplőinek (plusz a telefirkált filofax lapoknak), az ellenállhatatlan romantikus fordulatoknak és az izgalmas cselekménynek köszönhető." MEG CABOT

Képtalálat a következőre: „new york broadway picture”Hamarosan megjelenik Lorelai, akarom írni Lauren Graham önéletrajzi kötete, a Gyorsan elhadarom, azonban én még az első regényénél az Egy nap talánnál tartok, ami egy várólistás darabom volt. 
Nemrég fejeztem be az olvasást és meglepő, de elégedetten tettem le a regényt. Eddig Laurent kizárólag a Szívek szállodája komikájaként azonosítottam, de nem csak a színészetben tehetséges a nő, hanem remekül tud írni is. Nagy Szívek szállodája rajongó voltam egy időben, aztán persze lecsengett, de a karakter még sokáig elevenen élt az emlékezetemben, ezért is tudtam, hogy muszáj elolvasnom Lauren regényét, ha fele olyan jó is, mint a filmben nyújtott alakítása én már akkor is boldog leszek.

Frances Banks színészpalánta kalandjait követhetjük nyomon a '90-es évek New Yorkjában. Megismerhetjük ahogy próbálja megtalálni a saját útját a csillogó színészi karrier irányába és közben próbál egyensúlyt teremteni a lakbér, a pincérnői állása és a társas kapcsolatainak kuszaságában. Annak ellenére, hogy Franny egy szép nő, neki sem megy minden olyan egyszerűen, bizonytalan önmagába és a képességeivel sincs teljesen tisztában, sőt néha balul sülnek el a dolgai, mint ahogy ez bármelyikünkkel megeshetne, de ettől függetlenül mer nagyot álmodni, ami már eleve díjazandó. 

A leírások magával ragadtak, szinte láttam, ahogy az emberek munkába rohannak, vagy éppen az egyik meghallgatásról a másikra sietnek, közben beugranak egy new yorki telefonfülkébe, hogy lehallgassák az otthoni üzeneteiket, mert még nem mobilfüggők, vagy éppen megebédelnek egy étterembe, miközben tülkölnek a sárga taxik és pezseg az élet. Szerettem, hogy egy csokornyit kaptunk a hamisítatlan New Yorkból.

Képtalálat a következőre: „new york casting picture”Franny egy kicsit naiv, tudjátok, olyan igazi elvarázsolt színészpalánta, remek adottságokkal, amit nem mindig tud a saját előnyére fordítani. Tetszett ahogy Franny jön-megy a nagyvárosban, rohan a meghallgatásokra, mindig elfelejti felhívni az apját és szinte érezni, ahogy perzsel körülötte a levegő, igazán szerethető egyszerű karakter volt,  ezért könnyű volt azonosulni vele.

Nem tudtam azonban eldönteni, hogy ez egy félig -meddig önéletrajzi ihletésű regény-e vagy sem, de annyi bizonyos, hogy Lauren nagyon hasonló habitusú lehetett Frannyéhoz a fiatal éveiben, lehet, hogy ő is magasan, kusza hajkoronával, esetlenül botladozott a színészi karrier felé. Ettől függetlenül nem is az a lényeg, hogy Franny Lauren-e vagy sem, hanem az, hogy annak ellenére, hogy nem minden poén ütött, mégis egy könnyed, szórakoztató történetet olvashattam. 

A regény felépítésénél különösen szerettem Franny naplóbejegyzéseit, bár picit Bridget Jones-os volt, de nem bántam, mert remekül illeszkedett a regénybe és néhol megtörte, illetve meg is akadályozta, hogy lapossá váljon a cselekmény. Szerintem Franny a '90-es évek bullett journalját vezetgette. 

Apropó nekem is van ám már 2005 óta bullet journalom, csak eddig nem tudtam, hogy így hívják :) Benne van minden fontos történés, ami érintettem az életemet, belépők, feljegyzések, rajzocskák. Mielőtt elkalandozom nézzük is a lezárást, ami egy kicsit hiányos volt számomra, nem tudom, hogy van-e még több Franny történetében, személy szerinte jobban örültem volna mondjuk egy 10 évvel később.... befejezésnek, de majd kiderül, hogy lesz-e folytatás és lesz-e abban is elég löket még egy Franny storyhoz.


Összességében viszont egy könnyed, csajos regény, nőkről nőknek színesen, sziporkázóan és nem utolsó sorban szól a színészek titokzatos világának kulisszatitkairól is, úgy elbeszélve, hogy közben mosolyt csal az arcodra. 

JÖN!



Ebben ​a kötetben Lauren Graham egy pillanatra megállítja az időt, és végignéz eddigi életén. Hangos nevetésre késztető történeteket mesél a gyerekkoráról, a karrierje beindításának időszakáról és arról, amikor évekkel később a Vásott szülők forgatásán a lakókocsijában ülve feltette magának a kérdést: „Te most… ööö… befutottál?” Őszintén beszél arról is, milyen szinglinek lenni Hollywoodban („Már vadidegenek is aggódtak értem, olyan sokáig voltam szingli.”), arról, amikor egy alkalommal meghallgatáson vett részt a feneke, valamint arról is, milyen volt zsűritagnak lenni A kifutóban („Mintha csak divatalapú rövidzárlatot kaptam volna.”). Visszaemlékszik, milyen élmény volt, amikor megkapta a pergő nyelvű Lorelai Gilmore szerepét, valamint milyen érzés volt kilenc évvel később újra felvenni a szerepet, és mit jelentett neki mindez.

A könyvet fotók és a Szívek szállodája: Egy év az életben forgatása közben Graham által vezetett napló részletei színesítik. Olyan, mint egy kellemes, otthon töltött este, amikor mindent alaposan kibeszélünk a legjobb barátunkkal, nevetünk, történeteket mesélünk, és persze mindent gyorsan elhadarunk.

Megjelenés éve: 2017.04.18.
Kiadó: Gabo
 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon