Elly Griffiths: A Janus-kő

Fülszöveg: Norwichban ​egy gyerek csontjait találják meg a munkások egy lebontásra ítélt nagy, régi ház ajtónyílása alatt, és a maradványok vizsgálatára Ruth Galloway régészt kérik fel, aki a legutóbbi ilyen eseténél majdnem maga is áldozattá vált. Vajon római kori rituális áldozatról van szó, vagy a gyilkos még közöttünk járhat?

Ruth és Harry Nelson nyomozó ezt szeretné kideríteni – mihamarabb. Amikor rájönnek, hogy a ház egykor gyermekotthon volt, felkutatják azt a katolikus papot, aki vezette annak idején. Hennessey atyától megtudják, hogy negyven évvel azelőtt két gyermek tűnt el az otthonból – egy fiú és egy lány. Soha nem találták meg őket. Miután a szénizotópos kormeghatározás kimutatja, hogy a gyermek csontjai régebbiek, mint az otthon, és abból a korszakból származnak, amikor a ház magántulajdonban állt, Ruth egyre mélyebbre merül az ügybe. Ahogy a tavasz nyárba fordul, világossá válik, hogy valaki elszántan próbálja megállítani a nyomozását azzal, hogy halálra ijeszti őt és születendő gyermekét.

A Janus-kő lebilincselő folytatása a szerző Átkelők (The Crossing Places) című thrillerének.

Alig vártam, hogy újra Dr. Ruth Galloway-jel és Nelson nyomozóval nyomozhassak ősi szimbólumok és rejtett titkok után. Az első rész levett a lábamról, így nagy reményekkel álltam neki a második  résznek, ami a Kossuth Kiadó jóvoltából érkezett hozzám a megjelenéssel egyidőben. 

Ruth-t ezúttal sem kerüli el a régmúltból érkező kiáltás. Egy kisgyermek csontvázát találják meg egy építkezésen, egészen pontosan az ajtó alá temetve, de a koponyát valahol máshol rejtették el. A korábban árvaházként üzemelő épület titkainak nyomába erednek és felkutatják azokat, köztük Henessy atyát, akik akkoriban dolgoztak az árvaházban, amikor két gyermek rejtélyes módon eltűnt. Az ügy viszont egyre szövevényesebbé válik, amikor a múlt és a jelen történései egyre jobban kezdenek összekeveredni. A csontvázak a múltba mutatnak, míg valaki a jelenben Ruth életére tör, miközben a történet egyre rejtélyesebbé és baljósabbá válik. 

Egyszerűen imádom ezt a sorozatot. A karakterek már az első részben is ígéretesek voltak, sok információt megtudtunk a személyiségük és az életük vonatkozásában, most mindez még jobban kibontakozik. Ruth egy váratlan élethelyzetben találja magát és amellett, hogy a magánéleti nehézségeivel is meg kell küzdenie még a nyomozás is a nyakába szakad egy ismeretlennel megfűszerezve, aki az életére tör. Mindezt Ruth profin kezeli, akárcsak a régészeti munkáját. Ennél a karakternél semmi olyat nem éreztem, hogy rá kelljen kiabálnom gondolatban, mert egyszerűen  logikus és bátor női karakter, aki független és minden szempontból törekszik a jóra. Az, hogy egy teljesen hétköznapi kinézetű női karakter, aki tökéletesen elfogadja magát adott számára egy pozitív kisugárzást, amitől én is sokkal jobban tudtam azonosulni vele. Nagyon megkedveltem, akárcsak Nelson-t, bár neki azért vannak hibái, de az ő észjárása és hozzáállása is abszolút illik a történethez. A mellékszereplők pedig izgalmasak, karakteresek és tökéletesen illenek a történetbe, akár a jó, akár a rossz oldalt képviselik. A mellékszereplők közül Cathbad, a druida az, aki a legjobban lenyűgözött, azt kell mondanom, hogy a furcsasága ellenére nagyon is érdekes karakter, imádtam ahogy a vörös lebernyegében mindig felbukkan és feldobja a történetet. Meg kell hagyni, hogy az írónőnek nagy erőssége a karakterábrázolás, amiben a regény sikere is rejlik. Ebben a részben nem egy érzékeny témát is feszeget az írónő, de azt is kellő érzékenységgel, ízléssel és megfontoltsággal teszi. 

A helyszínválasztás ezúttal is levett a lábamról, a szikes láp, az ásatások, a mitológiai utalások, a történelmi háttér és általánosságban az egész atmoszféra tökéletesen illik a krimiszálhoz. Egyszerűen folyamatos borzongással töltött el, amikor Ruth elszigetelt helyen álló kis lakásához ér a leírás, nagyon jól helyezi el az írónő a történet egyes részeit a helyszínek tekintetében. Folyamatos feszültséget tud kelteni a leírásaival, az olvasó számára izgalmas leírásokkal, amit remek legendákkal egészít ki. 

Ebben az esetben a fejezetek előtt a gonosz misztikus és enyhén gótikus elemekkel átszőtt, rövid monológjait olvashatjuk, amik igazán felborzolják az olvasó idegeit és remek felhangot adnak a következő fejezethez. Az egész történetben nagyon élvezetes volt olvasni a történelmi és mitikus idézeteket is. A kutatómunka ebben a regényben is nagyon érezhető volt, ami számomra mindig egy pozitív érzést generál és pluszt ad az olvasási élményhez. 

A krimi része szerintem teljesen rendben volt, nagyon szeretem az ehhez hasonló régmúltba visszanyúló rejtélyeket, miközben a jelenben is történik valami izgalmas a szereplők körül. A regény lezárása is az én ízlésemre volt szabva, nem éreztem azt, hogy máshogy kellett volna történni a dolgoknak (megjegyzem ez nálam azért elég ritkán fordul elő). Egyszerűen nem fényezni szeretném a történetet, hanem jó szívvel ajánlani, hogy a krimi rajongói egy újabb remek olvasási élménnyel gazdagodhassanak. 

Annak pedig szívből örülök, hogy a magyar kiadás borítója jól illik a történethez és sokkal hatásosabbra sikerült, mint az eredeti kiadás borítója. 

Eredeti borító: 

Egy legendákkal átszőtt történet, ami visszanyúlik a régmúltba miközben a jelenben is izzik a levegő a szereplők körül. Számomra ilyen egy tökéletes életszagú krimi, kikapcsol, gondolkodásra ösztönöz. Az olvasás során érzem, hogy a szereplők teljesen a mai világból kiragadott izgalmas karakterek, akikkel könnyű azonosulni. Szeretem amikor egy történet a szórakozás mellett valamilyen értéket is közvetít, ez a regény pedig pont ilyen, erős emberi érzelmeket mutat be, miközben a rejtélyes gyilkosságok kerülnek a középpontba. Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek, személy szerint már alig várom, hogy a harmadik részt is a kezembe foghassam. Ha helyesek az információim már megjelent a 15.! Dr. Ruth Galloway rész is, sőt a 15,5. kiegészítő rész is elérhető már, ami számomra azt mutatja, hogy külföldön is nagy sikernek örvend ez a sorozat. 

Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Fülszöveg: Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk. 

Janikovszky Éva történeteit bárhol, bármikor tudom olvasni, az írónő írásai közül mindegyik igazi szeretetbomba a léleknek. 

Valahogy mégis a Már iskolás vagyok című történet áll hozzám a legközelebb. A kötet 1983-ban látott napvilágot és én még emlékszem arra, hogy anyukám nekem is felolvasta a könyvet mielőtt elindultam az első osztályba. 

Idén pedig engem ért az öröm, hogy én olvashattam fel a kislányomnak, aki idén kezdte az iskolát.

Valljuk be, hogy a gyermekek és mi, szülők is egyaránt félve nézünk az első nap elé az új iskolában. Ilyenkor minden és mindenki új, a helyzet is csupa izgalommal és félelemmel teli. Ehhez szerintem mindig jókor jön egy olyan írás, ami mindenkiben feloldja a feszültségeket. Hol volt még a 80-as években, hogy pszichológiai szempontok szerint mélyrehatóan vizsgálták volna a meséket, a  gyermekekre gyakorolt hatását és a félelemoldásban játszott szerepüket, talán csak pedzegették ezt a témát, de széles körben még biztosan nem jutott el a szülőkig, olvasókig. Ma már tudjuk, hogy mit jelent a gyermeki léleknek egy-egy jókor felolvasott mese. A félelemoldás Janikovszky Éva írásaiban teljesen természetesen jön és hat a gyermekek lelkivilágára, az ösztönös mesélés és történetvezetés az, amitől az írónő írásai egytől egyig kis csodák és kiváló felszültségoldók. 

A történet egyszerű, szórakoztató és minden gyermek könnyedén tud azonosulni a kis szereplőkkel. Aranyosak és abszolút kedvelhetőek a karakterek. Pöszke is édes kis óvodás, aki nem igazán vágyik a nagyok világába, jó neki az óvoda, de ahogy megkapja Danitól az iskolatáskát már egyből ostromolja is a kérdéseivel. Danit is megkedveltem, meg persze a többi kis gyermeket is, mert tényleg kortalanok, bármikor olvassuk mindig átjön a kötet mondanivalója. Megállapítható, hogy a gyerekek mindig gyerekek és hasonló dolgok foglalkoztatják őket legyenek bárhol és bármikor a világban. Az olvasás során a kis olvasó is kiderítheti, hogy miért is jó megtanulni írni és olvasni és persze számolni, vagy éppen milyen izgalmas eszközöket használnak az iskolában. 

Ahogy éppen felolvastam a könyvet eszembe jutott, hogy gyermekként mennyire szerettem volna, hogy Dani az én osztálytársam legyen elsőben, azt kívántam bárcsak ismernék valakit az új iskolában. Rákérdeztem és valóban megerősítette anyukám is, hogy volt ilyen irányú óhajom. Érdekes, hogy milyen mélyre raktározott érzéseket hoz fel egy-egy olyan olvasmány, ami gyermekkorunkban  nyomot hagyott bennünk. Ebből is látszik, hogy bizony Janikovszky Éva mélyre ható érzelmeket és érzéseket képes generálni a meséivel, történeteivel. 

Nagyon tetszett az, ahogy Dani végig vezet minket a történeten, érezni, hogy az írónő nagyon tudja, hogy mi zsong a gyermekek fejében, mert ahogy megszólaltatja Danit pont olyan, mint egy 6-7 éves gyermek gondolatainak kivetülése. 

Ez a könyv egy humoros, kedves és vidám íráson keresztül tárja a gyermekek elé az óvoda és az iskola közötti átmeneti időszak örömmel és kötelezettségekkel teli világát. 

Nagyon örülök, hogy a kiadó nem változtatta meg az eredeti illusztrációkat. Réber László rajzai úgy gondolom, hogy utánozhatatlanok, egyszerűségükkel hódítják meg az olvasók szívét. El sem tudnám képzelni ezt a történetet modern rajzokkal, egyszerűen védjegyévé váltak Janikovszky Éva történeteinek Réber László rajzai. 

Ez a kötet generációkon átívelve közvetít értéket, mindegy, hogy a 80-as években vagy a kétezres években olvassuk. Kevés olyan könyvet és írót tudok mondani, mint Janikovszky Éva, aki egészen a gyermekkoromtól ilyen kellemes érzésekkel kísért át a felnőttkorba. A történeteit újra elolvasva pedig már a következő generációt segíti át egy-egy életszakaszon, miközben kiválóan szórakoztat és tanít. Nagyon örülök, hogy ennyi év távlatából ismét a polcunkra került ez a kötet, az biztos, hogy sokáig meg fogjuk őrizni és amikor aktuális csak levesszük a polcról és együtt várjuk az iskolát Danival és barátaival. 

A könyvet köszönöm szépen a Móra Könyvkiadónak! 

Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

Fülszöveg: „Vicces, ​de gyengéd és megható történet, ami mindannyiunkat emlékeztet arra, hogy miért olvasunk és miért szeretünk ebben az életben.”

A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át.

Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmes levél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „senki sem különálló sziget”.

Szerintem minden könyvmolynak szinte kötelező olvasmánnyá válik, ha egy, a könyveket, könyvolvasókat, könyvesboltokat érintő regény jelenik meg. Legalábbis ez nálam így megy és pont. 

Gabriella Zevin, Egy könyvmoly regényes élete című történetét már másodjára olvastam, de még így is tudott újat, többet adni. Egyszerűen imádom, amikor egy könyvbe bele lehet feledkezni és ez a regény pont ilyen, betakar, mint egy meleg takaró.

A.J. Fikry rossz passzban van, romokban az élete és még egy értékes könyvtől is megszabadítják.  Amikor már úgy néz ki, hogy innen nincs számára kiút egy különleges csomagot kap, ami miatt újra kell értékelni az életét és ahogy átértékeli a dolgokat úgy kezd újra kinyílni számára a világ és a könyvesboltja is vele együtt éled fel, sőt a romantika is rátalál. 

Nagyon szépen levezetett történetről beszélünk, ahol az emberi érzések és a könyvek kerülnek a középpontba. Nem feltétlen egy cukormázas regény, de mindenképpen megérinti az érzéseinket és beleszeretünk a történetbe, miközben már csak azt vesszük észre, hogy a könyvesboltos, a zsaru és a többiek mind mind közeli ismerős karakterekké válnak. 

Képzeljetek el az életigenléstől igen távol álló karaktert, aki A.J Fikry névre hallgat és egy könyvesboltot vezet, de egyébként minden tekintetben padlót fogott. Na, itt jön a kérdés, hogy miért imádom mégis ezt a karaktert ennyire? Szerettem a cinizmusát és azt, ahogy az egész karakter megjelent és passzolt abba az atmoszférába, amit a könyv magaköré vont. Sőt, igazán szívmelengető és vicces is tudott lenni, amikor a zsémbességről megfeledkezett.

A könyvek illata és a bolt hangulata végig átjött az olvasás során, a történet is olvasmányos, de az a miliő, ami jellemzi mindent visz, igazi könyvmolyvilág. 

Ebben a könyvben benne van, hogy mire képesek a könyvek, az olvasás szeretete. Képesek az embert a legmélyebb gödörből is a felszínre hozni, egész közösséget összekovácsolni, még akkor is, ha az emberek egyébként sosem kerülnének közel egymáshoz, mert annyira eltérőek. Tetszett, az, hogy szinte minden a könyvek köré épült, de mégis volt tartalma a regénynek és a szereplők is karakteresek voltak. A könyves utalások felvillanyoztak, amit már olvastam az azért, amit meg még nem az pedig azért. Mindig tartogatnak az ilyen utalások rejtett gyöngyszemeket, van, hogy szemezgetek is ilyenkor és felkerülnek a virtuális elolvasandó könyvek listámra. 

Egyszerűen ezt a könyvet jó olvasni és jó szeretni, jó belélegezni a papír illatát és rájönni arra, hogy a könyvesbolt nem csak egy hely a könyvek számára, hanem egy külön világ ahol a történetek élnek, ahova mindig jó betérni és a remény szinte tapintható.

Ha egy sírós, nevetős könyvet kerestek, amiben a könyveké és az érzelmeké a főszerep, akkor jó helyen jártok, ráadásul most nagyon szép borítóval érhető el a könyv. Néha szüksége van a léleknek egy ilyen, belesüppedős történetre, ami garantáltan megmelegíti a szívet. 

A gyász feldolgozása és az új élet kezdete ez a regény. 

A könyve köszönöm az Agave Kiadónak! 

Kisiskolás könyvajánló - Lackfi János: Aranyalma, zsák zsizsik; Miért vagyok gyerek?; Kányádi Sándor: A világlátott egérke

Iskolakezdés idején szerintem sokunkban felmerül a kérdés, hogy milyen könyveket érdemes forgatnia a gyermeknek. Amiatt is fontos kérdés ez, mivel ebben a fogékony életszakaszban érdemes még kiemeltebben odafigyelni, hogy mik azok a könyvek, amit kételyek nélkül adunk gyermekünk kezébe, mit olvashat egyedül, mi az, amihez még kell a szülői segítség és azért számunkra is hozza az olvasás örömét. Ilyenkor a gyermekek még tele vannak kérdésekkel, szeretik a rövid meséket, verseket és a gazdag illusztrációkat. Ez utóbbi szempontjából nem elhanyagolható, hogy legyen úgy kivitelezve, hogy esztétikusan jelenik meg és meg is tudja ragadni a gyermeki képzeletet. Valljuk be ez nem egyszerű küldetés. Ebben a bejegyzésben három, iskolába induló, kimondottan a kisiskolás korosztálynak szóló kötetet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. 

Lackfi János munkásságát követem és szeretem is, ezért nagyon örültem, hogy megjelent a vicces ÁBÉCÉ -je Aranyalma, zsák zsizsik címmel. 

Szerintem itt már eleve elmondhatjuk azt, hogy maga a cím is figyelemfelkeltő, ezért kislányommal együtt érdeklődve kezdtük lapozgatnia  könyvet, melynek borítójáról egy vicces béka és csiga szemezett velünk.

Ahogy az előszóban is visszaköszön, úgy nekem is sikerült egyből Móra Ferenc, Zengő ABC-jére asszociálnom, mert bizony, én még kisiskolásként azt forgattam és emlékeim szerint nagyon is szerettem. 

A könyv az ABC betűit követve halad A-Zs-ig. Minden betűhöz kettő vers tartozik, majd ezt követi egy játékos feladat. 

A versek megfelelnek a hagyományos elvárásoknak, mindent tudnak, amit egy verstől elvárunk, így ezekre nem is térnék ki.  Sokkal inkább a versek tartalmát szeretném kiemelni. Vidáman, viccesen és a gyermekek nyelvén szólnak ezek a versek, mégis egytől egyig mindegyik tartalmaz valami olyan pluszt, amitől a gyerekek érzik rajta a modern világlátást, azonosulni tudnak a verssel és sajátjuknak érzik azt. 

Az illusztráció, a színvilág, a tartalom végig azt éreztetik a gyermekkel és felnőttel egyaránt, hogy ilyen könyvekből lenne érdemes tanulni, mert figyelemfelkeltőek, elűzik az unalmat és garantáltan jókedve lesz a kis olvasóknak. 

Úgy gondolom, hogy az alsós korosztálynál nem lehetet mellé lőni ezzel a könyvvel, biztos vagyok abban, hogy mindenki megtalálja a maga kedvenc versét és feladatát, miközben játszva gyakorolja a betűket. A Móra Könyvkiadó a kor igényeit figyelembe véve méltó folytatását adta gyermekeink kezébe Móra Ferenc munkásságának. Bátran állítom, hogy az ilyen könyvektől lesz izgalmasabb, szerethetőbb a gyermekek számára az olvasás és írás készségének elsajátítása és tökéletesen előkészíti a későbbi értő olvasást is. 

Át is térnék a második ajánlóra, amely egy versválogatás, Miért vagyok gyerek? címmel. Iskolásoknak ajánlott, vagány versekről van szó, itt már a felső tagozat 5.,6. osztálya is kedvére tud majd válogatni. Tehát, ez a válogatás egy picit tágabb korosztályt céloz meg, így nagy előnye a könyvnek, hogy sokáig tudjuk forgatni.

Olyan híres költők versei is helyet kaptak benne, mint Áprily Lajos, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, de, hogy napjainkból is említsek Varró Dániel, László Noémi és Szabó T. Anna és Finy Petra. Ezt a remek sort még sokáig folytathatnám, mert megközelítőleg 50 költő verse köszön vissza a lapokról. 

A kötet nagyobb témakörök köré szerveződik, úgy mint: 

- A világ és én

- Legyek, verebek és többiek

- Ilyen is a családunk

- Viszonyok

- Amilyen kedvem van

- Egyszervolt, holnemvolt

Ami igazán érdekesség volt számomra, hogy olyan versek is szép számmal helyet kaptak, amiket még én sem ismertem, ezt plusz pozitívumként említeném.

Az időben korábban íródott versek közül is több újdonságot jelentet, de biztos vagyok benne, hogy vissza fogok térni hozzájuk, mert szeretem a kötetben helyet kapó költők munkásságát. 

Ilyen új kedvencem lett Ranschburg Jenő: Barátság, szerelem rövid verse vagy éppen Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja (ezt valamikor már hallottam, de a feledés homályába mertült, pedig nem kellene, mert érdekes vers) és ott van például Havasi Attilától A csótány veszése, ami igazán újszerű és biztos, hogy imádni fogják a gyerekek, mert ugye milyen menő, ami picit undi bogár?. 

Emellett az illusztráció is vidámságot sugall, még rakéta mászóka is megjelenik a lapokon (nem tudom emlékeztek-e még rá kedves olvasók?).

Összességében egy nagyon használható kötetről van szó, ami sokszor lekerülhet a polcról és esetleg a versmondó versenyek világában is szerepet kaphat, ha merünk végre kilépni a kötelező klasszikusok árnyékából, mert bizony megérne egy misét. Ez egy olyan gyűjtemény, ami könnyen megszeretteti a versek világát, mert egyszerre hagyományos és újító, tehát minden témához megtaláljuk azt a verset, ami leginkább passzol és feltölt. Nálunk már hetek óta az éjjeliszekrény szerves része lett és még szerintem sokáig az is fog maradni, esténként jó egy-egy verssel lazítani gyermeknek és felnőttnek egyaránt. 

A harmadik olvasmány pedig nem más, mint egyik kedvenc költőm, Kányádi Sándor, az Alma, alma című verse, ami egyszerűen belém ívódott, bármikor el tudom mondani, mert rövidsége ellenére, tartalommal teli és eleven. Pont ezt vártam ettől a meseregénytől is. 

A Világlátott egérke című állatmesét szeretném a figyelmetekbe ajánlani. A mese nagyjából kettő perc alatt elolvasható fejezetekre osztott, ezért a kezdő olvasók számára is teljesen jól olvasható, megérthető. 69 oldalon 20 fejezet során kalandozhatunk a kisegérrel és társaival.

Az író remekül keveri a régi mesék jellemzőit az újakkal. Kányádi számomra egy újító, mindig valami frisset tudott mutatni a költeményeivel, meséivel. A főiskolai vizsgáim során is többször hoztam fel példaként munkásságát, a gyermekirodalomra való hatását, újításait. 

Kislányommal estéről estére remek kalandokban volt részünk a mezei és a városi egérrel. Az ellentétek itt is nagyon jól voltak megjelenítve. A szereplők kedvelhetőek, a történet a társadalom egy, a gyermekek számára is befogadható lenyomata, amit számukra a szereplők tesznek életszerűvé. Az iskola megjelenítése pedig remek feszültségoldó azon kis olvasók számára, akik nemrégiben lépték át az iskola küszöbét. 

Az eredeti írás 1985-ben látott napvilágot. Azt hiszem az is jelzi a kötet sikerét, hogy már nem ez az első kiadás, sőt, fel is újították, hogy még élvezetesebb köntösben jelenhessen meg. 

Úgy gondolom, hogy egy mese attól sikeres, hogy a gyerekek mellett a felnőtteket is megszólítja, számukra is tud jófajta olvasási élményt nyújtani. Amikor a felnőtt úgy olvas fel, hogy nem élvezi azt, amit olvas, nos, az áthat a mesére és a gyermekre is. Ebben az esetben viszont ettől nem kell tartani, a kis állatok szülőt és gyermeket egyaránt elszórakoztatnak estéről estére. A versek és az illusztrációk pedig tovább fokozzák az amúgy is kellemes olvasási hangulatot. 

Mi itthon nagyon szeretünk mesét olvasni és mindig örülök, amikor egy kiadó igényes gyermekirodalmat jelentet meg, olyat, amibe a szívük és lelkük is kicsit belekerül. A Móra Kiadónál egyértelműen érzem azt, hogy törődnek a kiadványaikkal és törekednek azt olyan formában átnyújtani a családoknak, amitől élmény lesz az olvasás az egész családnak. Én magam szeretettel ajánlom a kiadó összes kötetét, de, ha a 6-10 éves korosztálynak kerestek valamit, akkor feltétlenül nézzétek meg ezeket a köteteket is. (a címekre kattintva elérhetőek a könyvek)

A köteteket köszönöm a Móra Könyvkiadónak! 

Jenny Mollen: A lájkok városa

Fülszöveg: Megan Chernoff tehetséges szövegíró, jelenleg nincs munkája. Második gyereke születése után úgy érzi, az élete megrekedt. A férje munkája miatt családostul New Yorkba költöznek, ahol Meg összeismerkedik Daphne Cole-lal, a gyönyörű, stílusos, ismert anyainfluenszerrel. Értetlenül, de örömmel fogadja Daphne érdeklődését, bókjait, figyelmét – pillanatok alatt bekerül egy exkluzív mama-vacsoraklubba, flancos wellnessprogramokon vesz részt. Daphne megosztja vele az ismertségéből adódó előnyöket, és Meg követői is ezerszámra gyarapodnak. De vajon őszinte a kettejük közötti kötelék? Meg azon kapja magát, hogy sodródik, már nem ura a legfontosabbnak: a férjéhez és két fiához fűződő kapcsolatának. Közben feltűnnek neki a Daphne aprólékos műgonddal kialakított imázsa alatt húzódó repedések. Meg senkire sem számíthat, miközben vissza kellene találnia a valódi életéhez. De egyáltalán mit jelent az, hogy valódi? 

A Hoffington Post szerint Jenny Mollen a legviccesebb nő, ő az, aki nőként írt a Playboy-nak is, sőt színészi babérokra is tört. Ezen tények után nagyon kíváncsi lettem arra, hogy a regényírás, hogy fekszik neki. 

A történet ott kezdődik, hogy Meg Chernoff a családjával együtt New Yorkba költözik, mivel férje, Iliya egy feltörekvő klub-ban kap egy olyan pozíciót, ahol döntési joga van, hogy ki kerülhet be a klub tagjai közé. Míg Iliye dolgozik addig Meg a korábban bimbózó szövegírói karrierjének folytatásáról ábrándozik, de a két gyermek mellől nem olyan egyszerű az érvényesülés. Végül elfogad egy olyan állást, ami nem is fizet jól, nem is várható tőle, hogy a szakmában felfigyelnek rá, de Megnek ott van Daphne Cole, mamiinfluencer, aki valamilyen csoda folytán a barátai közé emeli, sőt elhalmozza Meg-et a figyelmével, így lassan az ő élete felett is kezdi átvenni az uralmat az Insta mögött csillogó élet. 

Felvetődik a kérdés, hogy minden olyan csillogó ahogy azt a celebek láttatják? Erre próbál ez a regény egy lehetséges alternatívát bemutatni, hogy az olvasó olvasmányos, de kicsit abszurd képen át ismerhesse meg a csillogás mögötti valóságot. 

Sajnos vagy sem, de hozzám Meg és Daphne egyáltalán nem tudtak közel kerülni, úgy érzem, hogy az amerikai humor  nem minden esetben jön át az európai olvasó számára. Simán el tudom képzelni, hogy akár a környezetünkben is vannak hasonló instán és a valóságban is nyomuló anyák, Amerikában pedig biztos vagyok benne, hogy tömegesen léteznek a könyvben megformált karakterek. Szinte látható, hogy milyen harcok folynak a legjobb iskolai helyekért, a legtrendibb anyuka ruhákért és összességében a mindenben az "én gyerekem" a legjobb állapotért. Nehéz jól megfogalmazni, hogy milyen külön világ is a gyerekes anyukák világa, de létezik és bizony szólni kell róla, sőt muszáj felhívni a figyelmet, hogy nem biztos, hogy a legjobb irányba megy az internetes trend ennek csoportnak a tekintetében sem. 

Az instagrammon is számos ilyen bejegyzés jön velünk szembe, még akkor is, ha nem követjük az adott "celeb"-et. Egyszerűen egy életstílus lett az instamamik által közvetített tartalmakból, persze azt nem látni, hogy olykor ők is kétségek között gyötrődnek, kialvatlanok és kicsit sem trendy-k. A regény azért ezt is az arcunkba tollja, néhol igen kíméletlenül. 

Úgy érzem, hogy ennek az könyvnek van létjogosultsága és a tengerentúlon nem is véletlen népszerű, mert egy olyan közeget mutat be, ami káros az átlagos tartalomfogyasztókra. Talán az sem véletlen, hogy ez a regény éppen a szülőkre élezte ki a mondanivalóját, mivel a szülés után, a kisgyermekekkel otthon lévő nők a legsebezhetőbbek és a legjobban manipulálhatóak az  instamamik által, illetve nagyon sok tartalmat is fogyasztanak, leginkább a korábban megszokott emberi interakciók hiánya miatt is. 

Igazából egy remek szatíra, gúnyos hangvétellel és számomra kicsit sarkos humorral, de mindenképpen remek figyelemfelhívás abból a szempontból, hogy milyen könnyen áldozattá válhat bárki, akit elvakít a talmi csillogás, akár már a családi életét is kockáztatva egy-egy posztért. 

Amellett, hogy tényleg egy szórakoztató irodalomról van szó, mégis, egyben  edukáció is és ez nekem mindenképpen átadta a mondanivalót. 

Tetszett, hogy egy görbe tükröt tart az írónő a tartalomfogyasztást túlzásba vivők elé, illetve kiváló párhuzamot von a hamis ábrándokat kergető világ, a valóság és a valós értékek között. 

Miután szerintem már túl sokszor leírtam az insta szót, nem maradt más hátra mint, hogy összefoglaljam a véleményem:

A téma fantasztikusan érdekes volt és az alaptörténet is tetszett. A borító pedig tökéletes, így egy borongósabb őszi napon gyorsan olvasható, figyelemfelhívó kötet, ami nem végig olyan rózsaszín, mint maga a borító sejtetné.

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!