Michelle Godard-Richer: Into the fog

 Fülszöveg: Ice fog descends upon Dickens, Alberta, growing thicker and thicker until Heidi Crawford can no longer see the coniferous forest and snow-capped mountains outside the windows of her Jeep. A huge four-legged shape moves in the mist. She slams on the brakes and squeezes her eyes shut.

When Heidi opens her eyes, the fog is gone, but so is her life as she knows it. Instead of forest and snow, she’s on a single street in a tiny town, trapped in a scorching hot desert away from her daughter Emma. And she isn’t alone. Fifteen strangers are trapped in Ghost Town and soon, they begin disappearing, one by one.

Michelle Godard-Richer's INTO THE FOG is an unputdownable, chilling isolation thriller about a single mother separated from her daughter and trapped with fourteen strangers — one of whom is a killer.

Saját fordítás: Jégköd ereszkedik le az albertai Dickensre, ami egyre sűrűbbé válik,  Heidi Crawford már nem látja a fenyőket és a hófödte hegyeket sem a Jeepje ablakain át. Hatalmas négylábú alak mozog a ködben. Megnyomja a féket, és lehunyja a szemét.

Amikor Heidi ismét kinyitja a szemét, a köd eltűnt, de az ő eddigi élete is. Erdő és hó helyett  egy aprócska város egyetlen utcáján találja magát, egy perzselő sivatagi csapdában, távol a lányától, Emmától. És nincs egyedül. Tizenöt idegen rekedt a Szellemvárosban, és hamarosan elkezdenek egyenként eltűnni.

Michelle Godard-Richer INTO THE FOG című regénye egy letehetetlen, borzongató  thriller az elszigeteltségről, egy egyedülálló anyáról, aki elszakadt a lányától és csapdába esett tizennégy idegennel – akik közül az egyik gyilkos.

Michelle Godard-Richer Into the Fog című thrillerje teljesen meglepett és lenyűgözött.

A kötetet e-book formátumban került hozzám az Instagramon futó egyik, a nemzetközi olvasók számára is nyitott Book Tour keretében. A fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy ez egy olyan regény, ami számomra érdekes történéseket és koncepciót dolgoz fel az egyik kedvenc zsáneremben.

A történet szerint Heidi Crawford éli az egyedülálló szülők életét a bájos, de jeges alberta-i városban, Dickensben, krimiket ír, iskolába viszi a lányát, mint bárki más. Egy reggel miután elvitte Emmát az iskolába és éppen hazafelé tart hirtelen áthatolhatatlan köd ereszkedik a tájra és mindent beborít. Miközben már az utat sem látja, egy hirtelen árny miatt rátapos a fékre, a kocsi megcsúszik, ő pedig eközben egy pillanatra becsukja a szemét, de mire újra kinyitja a Jeep-je már Ghost Town-ban, egy forró sivatagi városban áll, Heidi pedig ott találja magát 14 ismeretlen ember társaságában.

A városban senki nem tudja, hogy kerültek oda, hol vannak, vagy miképpen lehetne elhagyni a várost. Mindeközben egyre furcsább dolgok történnek és emberek tűnnek el nyomtalanul, ezért Heidi saját nyomozásba kezd, sőt onnan kap segítséget ahonnan nem is várná. Ghost Town lakói már több lehetséges elképzelést is kitaláltak arra, hogy hol lehetnek, talán a purgatóriumban, talán egy idegen űrhajón, de térerő és egyéb menekülési útvonal hiányában, a megmagyarázhatatlanul újratöltődő élelmiszerbolt és kis szállásuk látszólagos biztonságában látszólag a helyzetbe belenyugszanak és élik a mindennapjaikat. Akár akarják, akár nem, lassan be kell látniuk, hogy csapdába estek és a gyilkos köztük jár. Azt sem tudja senki, hogy kiben lehet megbízni és milyen rejtélyek lappanganak a falakon és a városon túl. A kérdés már csak az, hogy kijutnak-e erről a bizarr helyről mielőtt ők is eltűnnének.

Alapvető félelmeket írt meg az írónő, amelyek mindannyiunkban ott lakoznak, gondolok itt olyanokra, mint az elszigeteltség, a családtól való elszakadás, szeretteink hátra hagyása, az egyedüllét és a teljes kiszolgáltatottság érzése.

Az írónő nagyon erős atmoszférát teremtett a regényben és kiválóan jeleníti meg az emberek legnagyobb félelmeit. A kiút keresése és a gyilkos utáni hajsza gördülékenyen, izgalmas formában és nagyon látványosan került kidolgozásra. Egyszerűen imádtam olvasni, hogy Heidi nem adja fel és megtesz mindent annak érdekében, hogy minél hamarabb kijusson a szorult helyzetéből és hazatérhessen a lányához.

Nagyon kedveltem Heidi karakterét, mert egy rátermett nő, aki a lehetőségekhez képest pozitív tud maradni és megőrzi a logikus gondolkodását.

A regény egy misztikus elemekkel is gazdagon átszőtt thriller, amiből a romantika sem hiányozhat, de fontos kérdéseket is feszeget, így olvasása közben garantált a borzongás és a szórakozás is. A koncepció kiváló, az írói stílus és karakterábrázolás pedig mesteri. Tetszett az, ahogy a szálak egyre csak bonyolódtak, miközben mi magunk is nem egy teóriát állítunk fel és együtt izgulunk Heidiért és Emmáért.

A magyar olvasók számára egy jó hír, hogy a regény nyelvezete könnyen érthető azok számára is, akik éppen ismerkednek a nyelvvel.

Ez a regény a könyvmolyok számára olyan, mint a matematikusnak egy nehezen megoldható többismeretlenes egyenlet.  Tökéletes olvasmány a novemberi ködös napokon. 

Cím: Into the Fog

Zsáner: Fiction, Action/ Adventure, Thriller, Mystery, Horror 

Isolation thriller, murder mystery, dystopian future

Megjelenés: Sept 30, 2023

Oldalszám: 298

James D. Jenkins és Ryan Cagle: A ​sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról

 

Fülszöveg: A ​World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia, mely bemutatta a világnak Veres Attilát.

Egy olasz falu, mely egyetlen térképen sem szerepel; egy spanyol boszorkánynövendék, aki szellemekkel és vámpírokkal tölti az idejét; egy törekvő francia nyomozó, aki nem rest okkult tudást latba vetni a sikerért, vagy épp egy perui író, aki bármit megtenne a hírnévért. Csupán néhány momentum a horror műfajának egyik leggrandiózusabb irodalmi válogatásából, melyhez a Valancourt Books szerkesztői több tucat nemzet majdnem húsz különböző nyelven írt horrorirodalmából válogattak, hogy elhozzák a legkiválóbb történeteket.

A könyv összes idegen nyelvű novellája ebben a kötetben jelent meg először angolul, az eleve angol nyelven írt művek pedig – olyan országokból, mint például a Fülöp-szigetek – ekkor kerültek először kiadásra az Egyesült Államokban. Ráadásul ebben a gyűjteményben debütált a tengerentúlon Veres Attila, az Odakint sötétebb, az Éjféli iskolák és A valóság helyreállítása szerzője, aki azóta már lehetőséget kapott egy önálló novelláskötet megjelentetésére is The Black Maybe címmel.

A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról címe nem túloz: példa nélküli vállalkozás, igazi ínyencség a horror műfaj szerelmeseinek.

Az Agave Kiadó így tavaszra elhozta nekünk James D. Jenkins és Ryan Cagle szerkesztette horror antológiát, melyben magyar író, Veres Attila is bemutatkozik a horror rajongóinak, akik szerte a világon megismerhetik ezt a remek válogatást.  

A horror irodalmat általában a legtöbb olvasó angol nyelven alkotó, angolszász írókhoz köti, leginkább még mindig csak őket tartják számon, mint King, Gaiman, Poe - a teljesség igénye nélkül -, pedig a horror műfaja szerte a világon egyaránt megmozgatja az írók és az olvasók fantáziáját is. 

A szerkesztők ebben az antológiában kimondottan törekedtek arra, hogy ismeretlen és eddig angolra nem fordított íróktól, a világ minden tájáról válogassanak össze izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket. 

Érdemes komolyan venni ezt a válogatást, mert gyöngyszemekre bukkanhatunk, hiszen Svédország, Magyarország, Románia mellett a világ számos rejtett és kevésbé rejtett zuga is tartogat olyan írásokat, amelyektől az olvasás során kiráz minket a hideg és közben számos ismeretlen kultúra félelmeihez kalauzol el minket. Érdemes kalandozni az 5 kontinens között egy sötétebb világba, ahol a félelem az úr, de közben megmutatja Afrika, Európa, Dél-Amerika rejtélyeit, hiedelemvilágát és az ott élő emberek sötét gondolatait, amik oly annyira eltérőek, hogy a műfaj kedvelői mindenképpen érdemesek tarthatják a megismerésüket. 

Nagyon szerettem azt, ahogy az egyes régiók, országok folklórja és hiedelemvilága keveredett a kultúrával. Remek írások születtek és kellemes kalandozás volt eddig ismeretlen horror írásokkal. 

Általában estére időzítettem az olvasását, mert sokakkal ellentétben szeretek este valami izgalmas olvasmányban elmerülni. Nagyon tetszett, hogy viszonylag rövid horror történeteket találtam a könyvben, így az egyes olvasások alkalmával, akár 2-3 írást is megismerhettem. Többet nem szerettem volna egyszerre elolvasni, mivel a kultúrák közötti ugrásokkal így is pont elég izgalmat és élményt kaptam az írásoktól. 

Azt is tudtam szeretni, hogy a 21 történet előtt mindig volt egy rövid bevezető a szerkesztők részéről, ami képbe helyezett, hogy mit is várhatok az olvasástól. Nagyon kedveltem, hogy nem csak úgy elénk dobták a történeteket, hanem érezni lehetett, hogy szerették és a szívükön viselték az írásokat, amelyeket beválogattak a kötetbe. 

Nem vagyok elfogult, DE! Veres Attila története levett a lábamról. Nem csobog a vér, de a pszichés hatása, na, az maradandó, ez az az írás, ami a műfaj kedvelőinek kötelező. Igen, mi magyarok ebben is jók vagyunk, örülök, hogy Veres Attila elindult azon az úton, hogy megismerje a világ, mert biztos vagyok benne, hogy a története a világon mindenkit meg fog érinteni és még többet szeretne olvasni az írótól. 

Egy kis érdekesség a végére, hogy a 21 szerzőből 9 nő, ez azt is jelenti, hogy a hölgyek is szép számmal jelen vannak a műfaj alkotói között, amit én külön üdvözölök, mert az ő szemszögük számomra még érdekesebb a műfajban. 

Szívből ajánlom ezt a kiváló gyűjtemény a horror műfaj kedvelőinek, illetve mindazoknak, akiket érdekel a természetfeletti és nyitottak a világra, ahol megbújnak ezek a remek alkotások. Úgy gondolom, hogy a történetek legalább 90%-a le fogja nyűgözni az olvasókat és számomra az is teljesen kellemes élmény volt, hogy nem feltétlenül csak tipikus horror történetek jelentek meg, hanem a műfajon belül széles volt a választék a könnyedebbtől az igazi keményebb történetek irányába. 

A második kötet is remélem hamarosan elérhető lesz itthon is, mert én személy szerint nagyon élveztem, hogy megismerhettem sok-sok érdekes történetet, amitől a legtöbbször a hideg is kirázott. 

A könyvet köszönöm szépen az Agave Kiadónak! 

Sarah Pearse: A szanatórium

Nem ​akarsz továbbállni.
Vagy már nem is tudsz?
A Le Sommet baljós épület, az erdőben bújik meg, vészesen meredek hegycsúcsok árnyékában, és régóta nyugtalanító szóbeszéd tárgya. Eredetileg szanatórium volt, aztán sokáig üresen állt, csak nemrég újították fel. Luxushotelt nyitottak benne, impozáns, eldugott pihenőhelyet a svájci Alpokban – márpedig ez az utolsó hely, ahová Elin Warner menni akar. Ugyan nyomozó, de jelenleg nem jár be dolgozni, úgyhogy hirtelenjében nincs jó kifogása, miért ne fogadná el a meghívást. Isaac, az öccse – akivel egyébként Elin egyáltalán nincs jóban –, itt fogja eljegyezni menyasszonyát, Laure-t.
Elin érkezésekor óriási vihar készül. Elin már eleve nyugtalan, úgy érzi, valami nincs rendben ezzel a szállodával. Másnap reggelre pedig Laure eltűnik – Elinnek az ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja öccse menyasszonyát. Minél több idő telik el Laure eltűnése óta, annál inkább bepánikol a vendégsereg. Elinen nagy a nyomás, hogy felmutasson valami eredményt – miközben senki sem sejti, hogy még egy nő eltűnt. Pedig ő lett volna az, aki figyelmeztethette volna a vendégeket, hogy mindenkinek veszélyben forog az élete.

A vizsgaidőszak közeledtével kicsit lelassult a posztolás itt a blogon. Instagramon gyakrabban teszek közzé bejegyzéseket, de a hosszabb hangvételű írások a beadandókra szorítkoztak. Emellett elkezdődött az az időszak, amikor a karácsonyi készülődés is hangsúlyt kap. Idén a kreatív készülődés nagyon magával sodort, szinte minden nap alkotunk valamit a gyerekekkel, de az este inkább az olvasásé. Annyi izgalmas megjelenést hozott a tél eleje, hogy nem győztem kapkodni a fejem és a pénztárcámat is, illetve a könyvtárba is elkezdtem újra aktívan járni, szerencsére ott is fürdőzni lehet az újdonságokban. Habzsoltam az olvasmányokat, a Moly-on is látni lehetett, hogy rengeteg megkezdett történet vár a befejezésre, de egyáltalán nem bánom, mert ki kell használni minden percet, amit kellemes kikapcsolódással lehet tölteni! 

Instán követem Reese Witherspoon Könyvklubját és már ott felkaptam a fejemet, amikor megláttam nála ezt a könyvet, tudtam, hogy amint megjelenik szeretném elolvasni, mert nagyon felcsigázta a fantáziámat az elzárt régi szanatóriumból szállodává alakult helyszín és a fizetővendégekre eső várhatóan magas halálozási arány.

A regényt még október végén fejeztem be, de szerettem volna időt adni, hogy leülepedjen a történet, mert az utolsó oldal elolvasása után nagyon változó érzéseim voltak a történettel kapcsolatban. A pozitívumok és a negatívumok csak úgy cikáztak a gondolataimban. 

A borító valami remek, ezt le kell szögeznem és jobban nem is tudok elképzelni a történethez, igazi figyelemfelkeltő, pont az ilyen vizuális látványt szeretem a borítókban, így rögtön kellemes hangulatban kezdtem el az olvasást.

Nagyon erős nyitással zúdulunk be a lavinával együtt az Alpokba. Erdővel körbevett, gyönyörű, ódon épület ad otthont annak a szállodának, ahol a történet a kezdetét veszi. Mindenhol fák, hegyek, hó és ráadásul erre a látványra nyíló nagy üvegfelületeken visszatükröződik ez a hátborzongatóan szép és sötét táj. 

Elin a szorongásokkal küzdő felfüggesztett rendőrnő a testvére eljegyzése és egy régi családi titok tisztázása céljából érkezik párjával, Will-lel ebben a látszólag nyugodt és mesebeli környezetbe. Az ünneplés helyett azonban a rémálomba csöppennek, az emberek sorra tűnnek el és egy rituális gyilkosságsorozat veszi kezdetét. Elin-nek nehéz a döntés, hogy felvegye-e a kesztyűt a gyilkossal, mert közben a saját démonjaival is birkózik. 

Úgy gondolom, hogy Elin jelleme, a saját belső vívódása nagyon rossz irányba vitte el a történetet, túl nagy hangsúlyt kapott, ami a rejtély és a sorozatgyilkosság rovására ment, mert ezáltal azt az író nem tudta annyira levezetni, mint amennyire egy ilyen thrillertől elvárható lenne. 

Az az érzésem volt, hogy egy hullámvasúton ülök a könyv cselekményszálának tekintetében, mert az atmoszféra magába szippantott, de a gyilkosság az unalomba lökött. Ettől függetlenül nem igazán tudtam letenni a könyvet, mert vártam, hogy a következő oldalon melyik érzés kerekedik felül. 

A szereplőkkel nem voltam maximálisan elégedett, de el tudtam engedni, hogy azonosuljak bármelyik karakterrel, egyszerűen hagytam, hogy beleolvadjanak a történetbe, mindenféle kimagasló jellemvonás nélkül. 

Megosztó a könyv, amit megértek, de összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, nem a kategória legjobb olvasmánya, de az atmoszférát nagyon szerettem, az alapkoncepciót remeknek értékeltem, a kivitelezés viszont még nem volt tökéletes. Kevesebb szál mozgatásával izgalmasabb thriller élményt lehetett volna elérni. A könyv legpozitívabb tulajdonsága az elszigeteltség megjelenítése, ez az egyik rejtett félelmem, így aztán igazán bele tudtam élni magamat, ahogy egy hótól elzárt helyen bujkálni kell a gonosz elől, a régi szanatóriumról viszont szívesen vettem volna több utalást, háttérinformációt. 

Véleményem szerint miután az írónő megtalálja a hangját és elengedi azt, hogy túlbonyolítsa a szálakat fog tudni olyan ütős thrillert írni, hogy csak kapkodjuk a fejünket. A gázálarc visszatérő motívumától azért nem mondom, hogy egyszer kétszer nem kaptam fel így is a fejemet azért, hogy körbepillantsak a sötét szobában. Összességében már csak a hangulatteremtésért is megéri elolvasni egy havas téli hétvégén ezt a vibráló, de ugyanakkor borzongató debütáló regényt. 

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

Agatha Christie és a természetfeletti - novellák gyűjteménye, Az utolsó szeánsz

Fülszöveg: Agatha Christie, a krimi királynője, az emberi lélek nagy nagy ismerője volt – a lélekhez pedig tudvalevőleg hozzátartozik a természetfölötti (vagy annak látszó) jelenségek iránti, félelemmel vegyes vonzalom. Ebben a kötetben megtalálható minden misztikus témájú novellája – mindazok örömére, akik az irodalom segítségével szeretik borzongva átélni a természetfölötti titkok közelségét.

A Z   U T O L S Ó   SZ E Á N SZ 

Ismét Agatha Christie, mert úgy tűnik hogy a karantén időszakához nagyon is jól passzolnak az írásai. 

Most egy olyan gyűjteményből szemezgethettem, amely összegyűjtötte az írónő írásai közül azokat, amelyek valamilyen módon a természetfeletti élményhez kapcsolódnak. 

Ebben a könyvben összegyűjtött elbeszélései egytől egyig kísértetiesek, baljós hangulatúak. 

Talán nem is gondolnánk, hogy Christie milyen zseniálisan jeleníti meg az emberi lélek legapróbb rezdüléseit is, illetve mennyire komfortosan tud írni Miss Marple és Poirot karakterein túlmutatóan is. Megijedni azonban nem kell a szeretett karakterekkel ebben a kötetben is találkozhatunk. 

Az egyes novellák között vannak gyengébbek, amik nem ragadtak magukkal annyira az olvasás közben, sőt a végén sem, de vannak igazán szenzációsan sikerültek is közöttük. Ez utóbbiaknál érezhetjük az írónő védjegyéül szolgáló intelligens megoldásokat, remek jellemábrázolással kiegészítve. 

Christie szokásához híven remekül meséli el a történeteket, időnként bizony a hideg is futkoshat a hátunkon. 

A gyűjtemény nagy erőssége véleményem szerint az, hogy nagyon színes a paletta, amiről válogathatunk az olvasás során. Vannak benne kimondottan olyan történetek, amelyre valóban nincsen reális magyarázat, de vannak olyanok is, amelyek egy egyszerű csavarral megadják mindenre a választ. 

A megérzések, sejtések a kötet során nagyon erős hangsúlyt kaptak, véleményem szerint az írónő direkt állította ezt a tulajdonságot a középpontba, hiszen az embereket ezáltal nagyon jól ki lehet ismerni, de akár manipulálni is. 

A kedvencem a Fülemüle-villa volt, amit már korábban többször olvastam, azonban minden alkalommal kicsit mást tudott nyújtani, mint az előző olvasáskor. Számomra a novellái közül ez számít az etalonnak, ezzel nagyon magasra teszi a lécet. 

"Alix ösztönszerűen tudta már. Ma este akarja megtenni.... De még van remény."

Ettől függetlenül azt tudom mondani, hogy a 20 novella, amely ebben a gyűjteményben szerepel mind remekül megírt, önálló történet, egyik sem hasonlít a másikra, mindegyik kiváló kikapcsolódást nyújt és természetesen a kis szürke agysejtjeinket is alaposan megdolgoztatja.

Emellett nagyon szerettem még A baba történetét is, ez olyan igazán asszociatív és kényelmetlen érzést hagyott maga után, amitől nagyon érdekessé tudott válni a történet. Persze az írónő akkor még nem tudhatta, hogy később a babák horrorok főszereplőivé válnak, de ő már ekkor életet adott nekik az írásával. 

Nem kell meglepődnünk akkor sem, ha nem első ízben találkozunk egy-egy történettel, hiszen ezeknek a rövidebb írásoknak a többsége már korábban megjelent más kötetekben, tehát egyes novellák ismerősek lehetnek számunkra. 

Ez a gyűjtemény remek alkalom arra, hogy megismerjük az írónőt egy kicsit más, újszerű szemszögből is. 

Úgy gondolom, hogy összességében ez egy fantasztikus gyűjtemény, kedélyborzoló, rejtélyes novellákkal, igazán hátborzongató olvasási élményt biztosít mindenki számára. A rövid történetek könnyen olvashatóak, tipikus Agatha Christie stílusban, tartalmazva az írónő meglepő csavarjait. 

Bátran ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretnének betekintést nyerni Agatha Christie és a természetfeletti titkos birodalmába. 

Kiadó: Helikon

Oldalszám: 436

Megjelenés éve: 2019

ISBN: 9789634793830

A.O. Esther: Frigg rokkája I.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valaki ​vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…

Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.

A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

Mostanában egyre több tehetséges magyar íróval találkozom az olvasásaim során és állíthatom A.O. Esther az egyike a legtehetségesebb történetmesélőknek. 

Ezzel a regénnyel megkezdtem egy újabb sorozatot, aminek, mint kiderült lesz miért várni a folytatásait, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Nem szeretnék túl sokat elárulni a történetből, szerintem már a fülszöveg így is túl sokat mond. Egyszerűen ezt a történetet muszáj elolvasni ahhoz, hogy beszippanthasson mást is ugyanúgy a hely és maga a mese, ahogy tette azt velem. 

Tehát a történet tényleg csak nagy vonalakban:

Norvégiában kezdődik minden, a 21. században, ahol a 20 éves Sonja és hét évvel idősebb bátyja Alex Sommerland élnek. Fiatal koruk ellenére családi tragédiák sora után mégis magukra maradnak, ezáltal csak egymásra számíthatnak, de szerencsére erős kötelék van a testvérek között, amit nagyon nehéz eltépni. Mindketten egy bandában, a White Nights-ban zenélnek,így a zene már az elején a történet szerves részévé válik, ami mindvégig megmarad. Az egyik bulit követően, Szent Iván napján az égen fényesen ragyog Frigg rokkája és ezzel megváltozik Sonja, Alex és a banda tagjainak élete, ők maguk sem sejtik mennyire....

Sonja megismerkedik Einar Sigurdssonnal, akivel valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan módon vonzzák egymást, de Einarr tudja, hogy soha többé nem találkozhatnak. A sors - vagy valaki - azonban másképp akarja, ezáltal Sonja és a fiúk 924-ben találják magukat, a vad vikingek között. Az is nehezíti a helyzetet, hogy Sonja-nak egyedül kell megbirkóznia az új élethelyzettel, még a fiúk közösen próbálják átvészelni és túlélni ezt, a számukra is idegen korszakot és közben Sonja nyomára bukkanni. 

A történet már az elején magába szippantott. Mágia, ármány, harc és szerelem mind része a történetnek, ami garantálja, hogy egy percig sem fogunk unatkozni olvasás közben. Ezt mutatja az is, hogy nagyon gyorsan a végére értem a történetnek, annak ellenére, hogy 442 oldalról beszélünk és már nyúltam is a második részért, mert nem bírtam várni, muszáj volt megtudnom hogyan folytatódik a szereplők sorsa, egyszerűen nem tudtam elengedni a kezüket. Valamit tud ez a regény, ezt el kell ismernem. 

Imádtam ahogy az írónő a két világot átszelve felépített egy vad és kiismerhetetlen  viking világot, 924-ben. Ebbe a világba egyesíti a modern karaktereket és a vikingeket, amiből egy igazán izgalmas, színes és érzelmekkel illetve vadsággal teli világ bontakozott ki. Azt nem mondom, hogy a korrajz hibátlan volt, de teljes mértékben élvezetes leírásokkal, helyszínekkel találkozhattam és az atmoszféra pedig mesterien került kialakításra, szinte láttam magam előtt a vikingek világát, ahol a mágia az úr, mindent és mindenkit a fennmaradás ősi ösztöne irányít. 

A karakterek közül Sonja, Alex, Einarr és Brenna azok, akiket ki szeretnék emelni. Úgy érzem, hogy ők négyen a történet mozgatórugói, amellett, hogy a többi karakter is izgalmas mégis valamilyen módon ők kerültek hozzám közelebb, vagy éppen keltették fel az érdeklődésemet. Sonja gyönyörű, fiatal, élettel teli és az álmai által egyre titokzatosabb. Alex, ő pont az akibe minden nő egy picit belezúg, stílusos, jóképű és a helyén van a szíve, sőt még bátor is. Csajok, ki ne szeretne egy ilyen pasit? Nekem bevallom ő volt a kedvencem. Einarr a jóképű viking pedig fontos kulcskarakter ugyan, de számomra még egy picit kevés volt, úgy éreztem egy kicsit megrekedt a karakter a jóképűség szintjén. A következő részben tőle várom a legnagyobb jellemfejlődést, remélem megkapom, mert ott van benne az ígéret egy érdekes személyiség kibontakozásához. Végül, de nem utolsó sorban a mágikus képességekkel rendelkező Brenna. Ő a tipikus szarkavaró és a leginkább összetett személyiség a történetben. Bevallom nagyon szerettem, ahogy a lapokat keveri és az erős jelleme átsütött a lapokon. Annak ellenére, hogy a történet negatív figurája én nagyon bírtam, ahogy uralja a mágiát. 

Kiforrot stílus, karakteres írásmód jellemzi a sorozat első részét. Szeretem amikor egy történetet ennyire a magaménak tudok érezni csak azért, mert az író gyönyörűen tud történetet mesélni és ezáltal élvezetes olvasmányt kínálni az olvasónak. 

Külön örültem, hogy egy misztikus, mágikus szál is belekerült a történetbe, mert ez adott neki egy olyan pluszt, amitől még inkább vártam, hogy vajon mi fog történni a szereplőkkel. Ott lebegett a kérdés, hogy a gonosz győzedelmeskedik-e az egyszerű halandók felett, vagy ők is fel tudják venni a kesztyűt Brennával szemben, aki a kószák, azaz a 21. századból érkezők életére tör. 

A romantikus szál és a misztikum nagyon szépen összefonódott és egy nagyon érzelmes, nem mindennapi szerelmi történet bontakozhatott ki. 

Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lehet visszarepülni az időben és egy másik életet kezdeni máshol, máshogy, egy addig ismeretlen világban. A. O. Esther most megadta erre a lehetőséget és alkalmam nyílt egy kicsit kalandozni időben és térben. Köszönöm ezt az élményt! Várom a folytatást!

Összességében pedig egy remek fantasy, időutazós, misztikus regény, amit ajánlok mindenkinek, aki szeretne kicsit visszarepülni az időben és egy izgalmas időutazás részesévé válni, ráadásul egy remekül megírt szerelmi történet közepén. A karakterek izgalmasak, az atmoszféra briliáns, igazi csemege a műfaj kedvelőinek.

Hamarosan érkezik az értékelésem a II. részről! 

A könyvet köszönöm A.O. Esther írónőnek és a Kildarának

Dolores Redondo: A csontok öröksége - Navarra-trilógia 2.

Elkezdődik ​​Johana Márquez mostohaapjának bírósági tárgyalása. A pert figyelemmel kíséri a várandós Amaia Salazar felügyelőnő, aki egy évvel azelőtt felderítette az úgynevezett „basajaun-bűntetteket”, amelyek félelemben tartották a Baztán völgyét. Amaia bizonyítékokat gyűjtött Jasón Medina ellen is, aki a „basajaun” modus operandiját utánozva megerőszakolta és megölte Johanát, a felesége kamaszkorú lányát. A bíró hirtelen bejelenti az ügy lezárását, ugyanis a vádlott öngyilkosságot követett el. Az általános felháborodás közepette Amaiát hívja a rendőrség, ugyanis a vádlott a felügyelőnőnek címzett búcsúüzenetet hagy, amelyben mindössze egyetlen szó szerepel: „Tarttalo”. Ez indítja el a második kötet izgalmas és érdekfeszítő cselekményeit egészen a végkifejletig.

A spanyol krimi-trilógia a baszk Pireneusokban fekvő Baztan-völgy falvainak sajátos világát mutatja be, melyben keveredik az ősi baszk mitológia, a kereszténység és a mágia. A thriller műfaj klasszikus elemein túl olyan természeti leírásokkal, pszichológiai elemekkel ötvözve, mellyel a műfaj kereteit feszegeti. Megjelenése után hazájában azonnal sikerkönyv lett, csak Spanyolországban 26 kiadásban jelent meg, azóta 28 országban adták ki. A megfilmesítés jogait Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm; Pompeii) vette meg.

Az első rész, A láthatatlan őrző elolvasása után éreztem, hogy muszáj folytatnom a trilógiát, mert van benne spiritusz és lehetőség. Szerencsére most sem kellett csalódnom a megérzésemben.

A Baztan-völgyben játszódó krimi-trilógia második része ismét élvezetes olvasmányt nyújtott, sőt azt kell mondanom, hogy még az első résznél is kiforrottabb és a következetes történetvezetésnek, valamint a érdekes misztikus elemekkel átszőtt történetnek köszönhetően a skandináv krimik mellett trónkövetelő lehet a krimi kategóriában.

Tarttalo

Egy év telt el az első rész történései óta, ahol a Basajaun szedte áldozatait, azonban a gyönyörű spanyol vidék és az ott élő emberek továbbra sem lehetnek nyugodtak, hiszen a környéket újabb gyilkosságok és rejtélyek tartják rettegésben. A szálak a múltba nyúlnak vissza és a felügyelőnő sem lehet nyugodt, hiszen a gyilkosok neki üzennek és ezáltal a misztikus "Tarttalo" nyomába kell erednie, hogy kiderüljenek az összefüggések és  a csontok rejtélye a helyére kerüljön.

Szerettem ahogy a nyomozást szakszerűen és logikusan építi fel az írónő, illetve azt is csodálom, ahogy a ősi baszk mitológiát és hagyományokat beépíti egy 21. századi cselekménybe. Teszi mindezt olyan könnyedén, hogy szinte elmosódottnak érezzük a határokat a miszticizmus és a valóság között. 

Most sem egyszerű krimire kell gondolnunk, mert véleményem szerint sokkal inkább a thriller elemeit hordozza magában, mivel a lélektani vonalra nagy hangsúlyt fektetett az írónő, mely kedvez azoknak, akik kicsit tartanak a durva thrillertől, vagy éppen a horrortól. 

Dolores Redondo továbbra is remekül fokozza a feszültséget az első laptól az utolsóig, mindvégig úgy éreztem olvasás közben, hogy a hideg futkos a hátamon. Nagyon örültem annak, hogy a stílus is sokkal csiszoltabbá vált, amitől igazán kellemes volt olvasni és könnyen bele lehetett mélyülni  a Pireneusok rejtélyes világába.

Amaia Salazar felügyelőnő karaktere igazán nőies, hiszen anya lett, de mindamellett a munkában továbbra is nagyon kemény. Egy nagyon összetett jellemábrázolást figyelhetünk meg. A kemény zsaru külső alatt igazi küzdelmet folytat önmagával, a körülményekkel és emellett ízig-vérig 21. századi dolgozó anyaként a család és munkahely egyensúlyának megteremtésével is megvívja a csatáját.  

Amaia életútjáról ismét sok információt kapunk, ezt mindenképpen pozitívumként értékelem, hiszen nagyon közel érezhetjük magunkhoz azáltal, hogy egyre több és több információhoz jutunk úgy értjük meg egyre jobban azt is ahogy a munkájához, családjához és a völgyhöz viszonyul. Egy magas értelmi és érzelmi intelligenciával bíró jellemábrázolást figyelhetünk meg, egy olyan karaktert, aki logikusan gondolkodik, amellett fogékony a természetfelettire, amely szintén az összetett jellemábrázolást erősíti végig a regény során. 

Számomra az egyik legkedvesebb női karaktert testesíti meg Amaia, hiszen nagyon nehéz olyan karakter megalkotni és átadni a regény lapjain, aki minden szempontból érdekes tud maradni az olvasó számára.

A család nőtagjai szintén sok töprengésre adtak okot. Szeretném kiemelni Amaia anyját Rosariót, aki döbbenetes és hátborzongatóan félelmetes, a jelleme és a mozgatórugója igazi kriminalisztikai és pszichológiai talány, mondhatni csemege a téma kedvelőinek. Szerettem volna még többet olvasni Rosarióról, mert nagyon érdekes és megfoghatatlan személyiség.

James, Amaia férje volt számomra az egyetlen olyan szereplő, akit nem találtam érdekesnek, sőt néhol picit idegesített is, mivel enyhén nőies jellemvonásokat tanúsít. Annak ellenére, hogy ez a jellemábrázolás vélhetően Amaia jellemét volt hívatott felerősíteni számomra mégis picit hiányérzetet hagyott maga után. Remélem a harmadik és egyben befejező részben tartogat még meglepetést James és teret enged majd neki az írónő.

A nyomozás menete és a gonosz kilétének titokban tartása nagyon jól sikerült. Szerencsére sötét karakterről nagyon kevés információt csepegtet az írónő, így mindvégig izgulhattunk és a nyomozás élvezetessé vált ezáltal. Találgathattunk egészen addig, míg hirtelen ismét jön egy információ, ami más útra terel minket. Zseniális feszültségfokozás!

A leírások továbbra is szemléletesek voltak, ami az atmoszféra szempontjából mindenképpen fontos tényező volt, hiszen ezáltal mi magunk is éreztük a nyirkosságot és a hideget, egy picit ott lehettünk a Baztánban.

Továbbra is bántották a szememet a könyvben fellelhető helyesírási hibák, de ettől függetlenül a cselekmény és a stílus miatt kedvenc krimi trilógiaként gondolok a sorozatra. 

Összegezve

Véleményem szerint így kell egy igazi izgalmas thrillert megírni. Nagyon szerettem a kialakított kapcsolati hálót múlt és jelen, miszticizmus és valóság között. Tudni kell olyan nyitott kérdéseket hagyni, amelyek arra ösztökélnek minden olvasót, hogy minél hamarabb olvashassa a következő részt és ezáltal választ kapjon az feldobott és levegőben hagyott kérdésekre, melyek időközben megmozgatták a fantáziánkat.

EXTRA 

 Külföldi borítók

A könyvért köszönet a Trivium Kiadónak

Megjelenés: 2015 (Eredeti megjelenés éve: 2013)

Oldal: 452

ISBN: 9789639367555

John Cure: A gonosz új arca

"A holtak visszatérhetnek az élők világába? 

John Marllow, a Véres Casanova néven ismert pszichopata, brutális kegyetlenséggel erőszakol meg és mészárol le nyolc nőt. A sorozatgyilkos végül az FBI elől menekülve egy elhagyatott házban öngyilkosságot követ el. Csakhogy a vérfürdő közel húsz év múlva újra kezdetét veszi, mindössze azzal a különbséggel, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett szexuális indíttatású gyilkosságok áldozatait immáron az Interneten keresztül hálózza be a gonosz ragadozó. Joseph Church, a feltörekvő író régi álma válik valóra, amikor megjelenő új regénye végre nagy sikert arat, azonban ezzel egy időben a felhőtlenül boldognak látszó házassága kártyavárként omlik össze. Eddiet, a rémálmokkal küzdő kamaszfiút megtalálja az első szerelem. Felhőtlen, boldog szárnyalását viszont egy a túlvilágról érkező gonosz szellem árnyékolja be, aki egyre jobban az irányítása alá vonja a fiút. Gemsi, a fiatal és agilis nyomozónő hosszú éveket töltött az FBI fedett ügynökeként a maffiába beépülve. Mégis a legveszélyesebb küldetése most vár rá, amikor az Interneten ismerkedő sorozatgyilkosnak akar csapdát állítani. Csapatával úgy vélik, egy másolós gyilkos nyomában vannak, azt nem is sejtik, hogy a gonosz lelkek is visszatérhetnek az élők világába. John Cure új könyve az élethű szereplőivel, hátborzongató hangulatával és lebilincselő történetvezetésével ismét a misztikus pszichothrillerek legjobbjai közé tartozik."

8 év telt el az első John Cure regény megjelenése óta, hiszen 2007-ben adták ki a Hontalan lelkek című regényt, ami nem éppen ma volt, de megnyugtatok mindenkit, hogy megérte a várakozást. Az író régi olvasói is biztosan örömmel fogják fogadni az új regényt, az új olvasók pedig biztos vagyok benne, hogy kedvet kapnak a korábbi kötet elolvasásához. 

Azt kell mondanom, hogy, mint a jó bor, a jó regényt is az idő érleli. A Gonosz új arca idén júliusban jelent meg és egy igazi vad, misztikus pszichothriller kerülhetett az olvasók kezébe, de kezdjük is a kivesézést, csak, hogy stílusos maradjak. 

"Az életünk folyamán vannak események, melyeket nem lehet elkerülni."

Először is a borító ragadta meg a figyelmemet, ami eléggé hátborzongatóra sikeredet, ránézésre előre vetíti, hogy mi is vár ránk miután kinyitjuk a könyvet és elkezdjük az olvasást. Zseniális, hogy színek nélkül is ennyire kifejező lett a látvány a borító középpontjába helyezett ijesztő szemeknek köszönhetően, tükrözi a regényt uraló feszültséget és gonoszságot. 

A történet alapját a sorozatgyilkosság témaköre adja, csak éppen azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy a sorozatgyilkos, vagy annak tökéletes másolója közel 20 év eltéréssel újra űzni kezdi az "ipart". Mindamellett, hogy részletgazdag leírásokat kapunk az elkövetés módjáról és mikéntjéről egy izgalmas nyomozásban is részünk lesz Gemsi ügynök vezetésével. Gemsire nem kevesebb feladat hárul, mint kibogozni az elvarratlan szálakat és összerakni a mozaikokat amire szüksége van ahhoz, hogy megértse a néha ép ésszel felfoghatatlan tetteket. Amennyiben még időben levonja a kellő konzekvenciát, talán van esélye megállítani a Gonoszt, amennyiben egyáltalán lehetséges megállítani. A kérdés az, hogy vajon sikerül-e neki, vagy ő maga is áldozattá válik? 

Azt kell mondanom, hogy mindvégig izgultam Gemsi nyomozó sikeréért, vele együtt próbáltam ötletelni, hogy mi módon lehet egy ilyen beteg elme nyomára bukkanni. Igazán elgondolkodtató volt, hogy hány ilyen ember szaladgálhat a világunkban és talán tőlünk egy karnyújtásnyira éli a látszólag átlagos életét. Talán érezhető, hogy többször elkalandoztam olvasás közben, hiszen kellőképpen leterheli és folyamatos összpontosításra készteti az embert a történések szakadatlan sora. Ráadásul a sok nehezen emészthető leírás miatt még jobban hat a pszichénkre és ezáltal teljesen a cselekmények hatása alá kerülünk. 

 A megdöbbentő és megrázó események mellett egy család életébe is bepillantást enged az író, akik akár élhetnék a tökéletes amerikai álmot, szép feleség, sikeres családfő és okos gyermek, de mégsem kapnak erre esélyt. A gyermeket kicsi korától kezdve rémálmok gyötrik, de vajon jelentéssel bírnak ezek az álmok, vagy túlreagálják őket? 

Az olvasás során elkezdtem magam is megfejteni a történéseket, hiszen igazán szeretem a krimiket, de valahogy a történet előrehaladtával egyre jobban a bűvkörébe vont a cselekmény és maga a nyomozás csak másodlagossá vált, hiszen belefeledkeztem a leírásokba és a karakterek életének alakulásába. 

A cselekmény több szálon futva juttatja el az olvasót a végkifejlethez, de közben kijut bőven a borzongásból és látványos jelenetekből, amelyek valósághű leírásuk miatt én magam is szinte úgy éreztem, hogy az adott helyen ott vagyok, mint valamilyen külső megfigyelő és  bevallom ettől néha a hideg futkosott a hátamon. 

A kedvenc karakterem Gemsi ügynöké, aki időt és energiát nem kímélve törtet előre a célja felé, nevezetesen, hogy elkapja az egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkost még mielőtt még több áldozatot szedne, ráadásul különös kegyetlenséggel. Nagyon szimpatikus női karaktert ismertem meg, független és erős nő, pont annyira, mint amennyire egy ilyen durva thriller megköveteli. Eddie számomra mindvégig talány volt, talán az egyik legösszetettebb karakter, akiknek sokszor nagyon jól belelátunk a gondolataiba, ami végig ad egy izgalmas alaphangulatot a történetnek, ébren tartja a kíváncsiságunkat. Agatha és Joseph Church, Eddie szülei nekem egy picit zárkózottak volta, hozzájuk nem kerültem olyan közel, fontos szereplői a történetnek, de nekem ők most semlegesek maradtak mindvégig, örültem volna, ha sokkal többet tudok meg a gondolataikról és lelkiállapotukról. John Marllow karaktere nagyon ki lett találva, ahogy megjelenik a feszültség tapinthatóvá válik, szinte új Freddie Kruger lett számomra. 

Összességében

Teljesen elégedett vagyok a történettel és a szereplőkkel egyaránt, pont ott volt vad és egy picit alpári ahol kellett és ott volt eseménydús ahol elvártam, szerencsére nagyon kevés volt az üresjárat, ezért a figyelmemet is mindvégig ébren tudta tartani a regény. Összességében egy remek pszichothriller, aminek sikerült kimozdítania a komfortzónából és még többet és többet szeretnék a műfajból. Nem simogatta a lelkemet az író, hanem úgy odavágott, hogy miután végeztem a könyvvel szerintem meggondolnám, hogy kivel és hol ismerkedem, úgy ahogy bárki tenni fogja, aki elolvasta a könyvet. A nyomozós szál is pont el volt találva, nem lett bő lére eresztve, hanem lényegre törően, céltudatosan le lett vezetve. A vége is nagyon tetszett, igaz nem maradt függővég, de pont úgy volt jó ahogy volt. Végre egy történet, ahol úgy éreztem, hogy tudom mi játszódik le a szereplőkben az adott szituációkban. Egyedül a végén szeretettem volna jobban belelátni Joseph Church gondolataiba, de ez már biztos csak az én defektem.  

Érdekes atmoszféra, látványos leírások és kidolgozott karakterek jellemzik a történetet. Ajánlom mindenkinek, aki borzongásra vágyik. Ideális olvasmány esősebb napon egy finom kávé társaságában. A félelem garantált. 

A dedikált könyvért köszönet a Mogul Kiadónak

Lőrincz L. László: Haragos vizeken I.-II.

 Napfény, Mexico, hulla hegyek és izgalom, talán így lehetne a legjobban jellemezni Lőrincz L. László Haragos vizeken című könyvét. 

Az elmúlt időszakban már éppen megállapítottam, hogy kezdenek ellaposodni és sablonossá válni a történetek. Most viszont mintha újra a régi fényében tündökölne Laci bácsi. 

Nem is tudom egyébként, hogy képes újra és újra megújulni, de valahogy sikerül neki és mi ismét a jól megérdemelt könnyed, izgalmas szórakozást kapjuk olvasás közben. 

A középpontba egy látszólag megoldhatatlan esemény került, mert szinte végig úgy gondoljuk, hogy ebből nem lehet kijönni és nem fogunk elérni a megoldáshoz és a szálak sem fognak összefutni, de ettől nem kell félnünk a végére megkapjuk a jól megérdemelt jutalmunkat, fényt az alagút végén, de még milyen fényt, egyszerűen zseniális a történet, ami végig izgalmas, vibráló és csavaros. Végre nem a megszokott rosszfiúk-jófiúk felállás, ennél jóval több. A történetnek igenis mondanivalója van. Jól is szórakozunk és picit el is gondolkodtunk, ez most valami egészen újszerű volt, remélem még lesz folytatás és valami hasonló történet. A vége azt sejteti, hogy még nem értünk a történet végére.....

Imádtam a víz alatti jeleneteket, amikor igazán lehetett borzongani és találgatni, hogy mi/ki van a homályban. Élőhalottak, titokzatos barna folt és sok-sok rejtély. Nagyon jó, hogy a tenger került a történet középpontjába.

Szinte úgy peregtek a történések mintha moziban ültem volna, nem volt olyan érzésem, hogy már a 120 percnél vagyunk és még mindig semmi. Jól összeszedett, pergősen megírt történet, egészen újdonságként ható szereplőkkel, imádtam Alejandro Turay-t és Elke is szimpatikus volt, aztán ott volt Sörhas kapitány, meg a kisfiú a majommal és Osama meg Obama is feltűnt (persze nem személyesen).  

Összességében számomra olyan volt mintha egy fonalgombolyagot tekertem volna fel és egyre közelebb és közelebb kerültem  volna a megoldáshoz és a teljes egész kép összerakásához. 

A borító alapján mást vártam, először meg kellett szokni a búvár csontvázat, de a végén már egész megkedveltem, viszont a második kötet borítója nem igazán tetszett sem a színek, sem pedig a rajz. Valahogy így van ez ha két különböző borító tartozik egy történethez valahogy mindig az egyiket kezdem preferálni, ez most sem volt máshogy. 

Jöhet a következő!

Imádtam ezt a mondatot, igazi LLL. stílus.:

"Csak úgy köpködték ki magukból az ötleteket; lelkük mélyén azonban mind a hárman meg voltak győződve róla, hogy olyan messze járnak az igazságtól, mint a sivatagi hangya a Himalája csúcsától."

Fülszöveg:

Egy mexikói kikötővárosban furcsa dolgok történnek: tragédiába torkollik egy tengeren rendezett születésnapi buli és egy fuguvacsora; felgyújtják a kínai étterem raktárkészletét; Oliveiro alatt felrobban a WC; fejetlen próbababák úsznak a tengeren; eltűnik Gudrun Björnevik, megérkezik viszont tengerbiológus nővére, Elke; s hogy teljes legyen a zűrzavar, ALEJANDRO TURAY, magyar származású kanadai zsaru is nyomozni kezd (Sörhas kapitánnyal együtt), miközben előbukkan a tengerből néhány eltűnt ismerősünk, ami még nem lenne baj, ha nem lennének tengervízből…

árnak az igazságtól, mint a sivatagi hangya a Himalája csúcsától."