2018. május 30., szerda

Shakespeare újratöltve: Jo Nesbø - Macbeth

A fülszöveg spoilert tartalmaz! 

A ​züllött rendőrfőkapitány, aki a drogkereskedelem és a korrupció mocsarába süllyesztette az egykor virágzó iparvárost, végre meghalt. A város lakói és rendőrei egy tisztességes és szebb jövőben reménykednek, a háttérben azonban hamar kezdetét veszi a hatalmi harc. 
    A fiatal és tehetséges nyomozó, Macbeth, a város drogbandájának felszámolására teszi fel életét, ám amikor sikerei nyomán magasabb pozícióba kerül, őt is megkísérti a hatalom csábítása. Az ambiciózus Duff rendőrtiszt – aki együtt nevelkedett Macbethtel az árvaházban, és ott a legjobb barátok lettek – szintén kiveszi részét a drogbandák elleni küzdelemből, és szinte bármire képes lenne, hogy vezető pozícióba kerüljön. Lady, a befolyásos kaszinótulajdonos-nő folyamatosan terveket sző maga és szerelme, Macbeth előbbre jutására. 
    A vetélkedést gyilkosságok sorozata kíséri. 
     A Macbethet Shakespeare azonos című tragédiája ihlette – Nesbø szemében a darab a hatalomért vívott harc thrillere, melynek színhelye komor, örökké esős, noir-szerű városi táj.

Jo Nesbø (60) a világ egyik leghíresebb krimiírója. Fiatalon focistának készült, de egy sérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben zenélt. Amikor egy kiadó megbízta, hogy írjon memoárt a banda turnéiról, ő ehelyett a Harry Hole-krimisorozat A denevér című szinopszisával állt elő, amivel kezdetét vette szédületes írói karrierje. 
    Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte.

Szerintem: 


Nem mondhatom el magamról, hogy Jo Nesbø rajongó lennék, hiszen ez a második kötet, amit elolvastam az írótól. 


Talán azt nem is kell mondanom, hogy Shakespeare műveit a világon mindenhol bemutatták már, és általában sikeresek voltak, nagyon sikeresek. Számtalan adaptáció készült ezidáig a művekből, írott és megfilmesített változatban egyaránt. 1917-ben Virginia és Leonard Woolf hívta életre a Hogarth Press-t, azzal a céllal, hogy leközöljék a kor legjobb új írásait. 2012-ben Londonban és New Yorkban folytatták ezt a hagyományt, ennek része a Shakespeare Projekt, melynek egyik darabja Nesbø Macbeth-je. Olyan nevek kerültek be a projekt-be, mint Margaret Atwood (Hag-Seed), Tracy Chevalier (New Boy), Anne Tyler (Vinegar Girl), de folytathatnám a sor, akit érdekel nézzen utána, mert remek írásokat válogattak be a körbe. 



Az író egy, általa meg nem nevezett Skót városba kalauzol el minket, ahol a bűnözés noir verzióját tárja elénk, abból is a sötétebbik fajtát. 
Nagyjából az 1970-es években találjuk magunkat, amikor még elevenen él az emberekben a háború borzalma, még szinte mindenki emlékszik rá. Ennek ellenére mi, olvasók disztópikus hangulatba kerülünk, ahogy a leírások által egyre több és több részletet csepegtet az író. Elhagyott gyárak, városrészek, elhagyott vasútállomások, a munkanélküliség és  a drog miatt tönkrement emberek drámai megjelenése is sokat tesz a történethez.

"Először lezüllesztettük az ipart, aztán a vasutat, hogy senki se tudjon elmenekülni. Aztán elkezdtük a drogokat árulni az állampolgároknak ott, ahol azelőtt vonatjegyet vásároltak, hogy megfosszuk őket a nyugalmuktól és békéjüktől."

A regény atmoszférája nagyon borús, sötét, ezáltal mindvégig tapintható a feszültség. 

Számomra a regény egyik nagy erőssége a karakterábrázolás mellett az atmoszférateremtés volt.

A történet szerint adott egy korrupt vezetéssel rendelkező város, ami a bűnözés, de leginkább a kábítószer kereskedelem melegágya.
Ekkor érkezik egy új vezető a rendőrség élére, így elindul a tisztogatási hadművelet. A kábítószer kereskedelem főgonosza mozgatja a háttérből az események szálait, teljhatalmú úrként funkcionál a történetben.

Nagyjából felsorakoznak az eredeti mű karakterei, Macbeth jelenleg a különleges egységek parancsnoka, Duncan, a rendőrparancsnok, Lady, mint Lady Macbeth, Banquo pedig Machbeth barátja, de ott van Duff, mint Lord McDuff, sőt lehet folytatni a sort a főbb karaktereken túl is. 

Számomra a legösszetettebb és legizgalmasabb karakter a Lady volt, aki a város luxuskaszinójának és Macbeth-nek is az "úrnője", aki titokzatos és izgalmas nő, remek karakterábrázolással. Igazi femme fatale-ként jelenik meg.


"- Te leszel a vesztem, Lady, ugye tudod?

Lady elmosolyodott.

- Te pedig tudod, hogy veled leszek, bárhová is mégy. "

Nekem tetszik, hogy Nesbø megtartotta az eredeti karakterek neveit, és a jellemvonásukat is megpróbálta úgy felépíteni, hogy az eredeti művel párhuzamot tudjon vonni az olvasó. 

A karakterek úgy gondolom, hogy érdekesen lettek felépítve, nem mondom, hogy teljesen elégedett voltam, de úgy gondolom, hogy sikerült őket a 20. századra átadaptálni, talán még karakteresebbek is lettek az idővel párhuzamosan, mint eredetileg voltak
Igaz, hogy 412 év eltérés van a két mű között, de úgy gondolom, hogy mindkét verzió szereplői izgalmasakká tudnak válni az olvasók számára. Shakespeare valahogy tényleg mindig örök, és izgatja a kreatív alkotók fantáziáját. 
Nagyon sok tulajdonság átépítésre került Nesbø írásába, ami nem vált a regény hátrányára, mert adott neki egyfajta erős drámai hatást. A skót és a skandináv vonal a szereplők vonatkozásában pedig csak jót tett az elbeszélésnek, adott egy plusz hűvösséget. 
Ami még tetszett, hogy a három boszorkány is beépítésre került a történetbe, a ténykedésük pedig picit szintén a régies hatást erősíti. Az ő szerepük kimondottan tetszett, ahogy belesimult az adott korba, de mégis talán a leginkább Shakespeare-i volt.

Az akciójelenetek, mint üldözés, lövöldözés, rendőri akció mellett valahogy nem mozgott eléggé a cselekmény, mivel nagyobb hangsúly került a leírásokra, a fölöslegesen rótt körökre. Emiatt hátrányként tudnám megemlíteni, hogy úgy érzem enyhén túl lett írva, ezáltal elnyújtva a történet. Olyan érzésem volt, hogy egy hatalmas körmondat közepén csücsülök, ami nem ér véget. Gondolom ezt annak ellenére, hogy a regény 3 részre és azon belül 44 fejezetre tagolódott, és mégis, az érzés, hogy összefolyik az egész regény végig megmaradt. Szerintem kb. 300 oldalon lett volna tökéletes a mű kompozíciója. Úgy éreztem, hogy a pörgősnek szánt akciójelenetek a legvégén már nem is pörögtek, hanem pusztán az időhúzást voltak hivatottak kielégíteni. Sajnos ebből a szempontból nem szerettem ezt a regényt, de mindenképpen érdemesnek tartom az elolvasásra, mert egy furcsa noir Macbeth adaptációval van dolgunk, amin érződik a beletett írói munka. 

Szükség van arra, hogy az olvasó át tudja magát adni a cselekménynek, ráérezzen az író stílusára, mert csak úgy tud igazán izgalmassá válni a történet. Érdemes egyhuzamban többet olvasni a regényből, mert könnyen ki tudunk kerülni az oldalvonalra, és akkor kicsit nehezebb újra belehelyezkedni ebbe a furcsán sötét történetbe. 

Annak sem kell megijedni, aki az eredeti Macbeth-et nem olvasta, mert abban az esetben annyi fog történni, hogy nem látja a párhuzamokat, de egy izgalmas olvasmányélménnyel fog gazdagodni. 

Igaz, hogy ez csak a második regényem volt az írótól, de úgy gondolom, hogy ez egy másfajta történetmesélés, mint amit korábban megszoktunk. Itt átszellemül és belehelyezkedik egy furcsa, sötét világba, ahol másfajta szabályok vannak és átüt a múlt, ami folyamatosan kísért. 

Végül pedig szeretném megemlíteni, hogy a fordítás úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült. Ritkán írhatom, írom ezt le, de most megérdemli a fordító, Petrikovics Edit, hogy megemlítsem a munkáját. Mindvégig meg tudta őrizni az eredeti, lassú mederben folyó,  de jéghideg pengeként végighúzódó drámai hatást kiváltó író stílust a regény fordítása során. 

Összegezve: 

Biztos vagyok benne, hogy egy megosztó regénnyel volt dolgom. Elárulom, én mégis nagyon szerettem ezt a sötét, furcsa, a karakterek által nagyon erős történetet. Szerettem párhuzamot vonni az eredeti művel, és élveztem azt, ahogy a karakterek fejlődtek, erősödtek. A leírások nagyon szemléletesek voltak, a szereplők nagyon jól illettek a környezetükbe. Ahogy belehelyezkedtem a történetbe nagyon gördülékenyen tudtam haladni az olvasással is, talán ez utóbbi köszönhető a remek magyar fordításnak is.

Szerintem Shakespeare és Nesbø rajongói számára egyaránt igazi csemege, időutazás és élmény lesz egyúttal ez az olvasás. 

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!


Megjelenés éve: 2018
Eredeti Cím: Macbeth
Oldal: 534
Fordította: Petrikovics Edit


2018. május 28., hétfő

Lugosi Viktória - ajvé

„Nagymamával ​napok óta mondogatjuk, hogy milyen bűnöket követtünk el, és hogy ezekért mind bocsánatot kérünk. Csapkodjuk a mellünket, ököllel. Bár én nem emlékszem, hogy örvendtem felebarátom baján, és hogy hamisan esküdtem volna. De az igaz, hogy mások vagyonát irigyeltem. A Kelemen rózsaszín babáit meg a lakókocsit, amiket Amerikából kapott, azokat tényleg. Nagyon. És az is igaz, hogy hajthatatlan vagyok néha a rosszban. De nagymama szerint ez nem olyan nagy baj, és biztos lehetek benne, hogy ezért beírnak az élet könyvébe. (…)” 
*** 
„ A 60-as villamosnak hosszú kocsijai vannak és nagy ablakai. Mindig világos van benne, csendesen zakatol, és a vezetőt is lehet látni a szürke függöny mellett. Ilyen villamos lesz az oroszkönyvünkben is. Láttam a Havasi testvérénél. A szocialista város. Az volt rajta és ő el tudta mondani oroszul, hogy mi van a képen. A 60-as az Erzsébet hídon megy át, és megáll a Váci utca sarkán. Ott kirakatokat lehet nézni. Sok a cipőbolt, a népművészeti bolt előtt meg a külföldi. Fényképezőgép lóg a nyakukban, gyönyörű ruháik vannak és mindig mosolyognak. Arról lehet észrevenni, hogy nem magyarok. Aztán elsétálunk az Annához. A teraszon nagymama találkozik a barátnőivel, és én bármilyen süteményt választhatok a pultnál, ő megveszi. Mosolyog, amíg eszem. 
– Umberúfen – mondja, amikor leteszem a villám az üres tányérra. „


Szerintem: 

Ajvé, ajvé! Ezt mindenkinek olvasnia kellene!

Lugosi Viktóriától először a Vándorhomárt olvastam el, annak ellenére, hogy az ajvé már 2007-ben megjelent. Sajnálom, hogy korábban nem találkoztam az írónő munkáival, mert itthon hiánypótlónak számítanak az írásai. Emellett egy izgalmas, kiforrott és nagyon korrekt írói stílus jellemzi Viktóriát. 

Gyorsan kezdeném is az egyetlen negatívummal, mégpedig a befejezéssel. Számomra az ajvé befejezése nem azt hozta, amit vártam volna. Maradt utána hiányérzetem. Hiányérzet, abból a szempontból, hogy még sokkal  többet is olvastam volna erről az érdekes korszakról (1969I), a zsidó létről és a szívemnek kedves szereplőkről, de leginkább a hirtelen befejezéssel nem tudtam igazából mit kezdeni. Csak ültem, és nehezen tudtam feldolgozni, hogy ennek most itt és így van vége, hiányzott az i-ről az a bizonyos pont. 

A regény felépítése nagyon tetszett. Tetszett, hogy nincsenek fejezetekre tagolva az egyes részek, annak ellenére, hogy érezni lehet, hogy mikor lépünk egyet előre az időben. Nincsenek átmenetek, csak érezzük az idő múlását, amit beazonosítani nem tudunk, hogy egy nap, egy hét, vagy talán még több is eltelt az előző szemelvény óta. 
A történetet egy kislány szemszögéből ismerhetjük meg, aki kiragadott részleteket tár elénk a gyermekkorából, amit meghatározott a zsidó vallású családja, a nagymamája sütije, a vasárnapi apukája, és a korszak jellemző illatai, ízei, helyszínei, történései és tárgyai. 

Imádtam, hogy szinte éreztem a limo ízét a számba, a nagymama házi süteményeinek az illatát az orromban, a trabant döcögését a macskaköveken, hallottam a villamos csengetését a körúton. 

1969., az év, ami nagy lépés volt az emberiségnek, és nagy álmok hozója egy kicsi lánynak, aki gyermekien naivan, de ugyanakkor érzelmekkel csordultig van telve, bizakodóan tekint a körülötte lévő kis világra. Számára, mint akkoriban oly sokak számára az olyan technikai vívmányok, mint a tv, vagy a külföldről behozott Barbie jelentette a csodát, vagy a cukrászdában a békebeli lúdláb. 

Egy teljesen másik világba találjuk magunkat az olvasás során, ami a gyermeki szemszögből történő elmesélés miatt egy leírhatatlan pluszt ad az olvasási élményhez. 
Nem is emlékszem, hogy találkoztam-e ilyen érdekesen, ízesen, színesen és bravúrosan megírt "mesével". Mesével egy korszakról, amelyben nagyanyáink, anyáink és talán mi magunk is éltünk, de legalább hallomásból ismerünk. 

Izgalmas volt betekinteni a zsidó vallást (részben) tartó család mindennapjaiba, ahol a nagymama még a háború borzalmait cipeli, az anyuka, aki már a modernizáció felé próbál igyekezni és a kislány, aki egyszerűen szeret létezni, szereti a körülötte lévő embereket, életmódot, még akkor is, ha néha nehézségeket támasztanak számára. 

Nagyon szerettem a nagymama és a kislány karakterét egyaránt, ők ketten, szinte egymáshoz simulva vitték előre a történetet. Szinte magam előtt láttam őket, nagyon kedves, odaadóan megírt karakterek, akiknek szinte érezni lehetett az örömüket és bánatukat, csak éppen nem léptek ki a könyv lapjairól, de benne egyértelműen éltek. 

"A spájzpakolás mindig azzal kezdődött, hogy nagymama megpróbálta megmagyarázni, mire jó a repedt üveg. "

Emellett ott volt Dodó, aki egy csendes, visszafogott, de nagyon bölcs ember. Róla nagyon szívesen olvastam volna többet is, főleg a történet végén hiányzott picit a lezárásnál az ő történetéről a pont. 

Az anya és az apa karaktere szempontjából az apa volt az erősebb, érdekesebb. Jobban hatott az érzelmekre, hol negatív, hol pozitív irányt vett a jelleme. Az anya pedig az egyetlen fontosabb szereplő, aki az érzelmeimre nem tudott igazán hatni, de a jelenléte adott valamilyen biztos pontot a történet szempontjából. Ahogy általában az anyák vonatkozásában lenni szokott, itt is ő képviselte a stabilitást. 

Összegezve: 

Olyan volt ez a történet, mint egy napon érlelt, aranyló körte: ízes, zamatos, szaftos és ragyogó.  Szerettem ezt a felnőtteknek szóló, de gyermeki szemmel történő elbeszélést,  és emellett részt vehettem egy fantasztikus történelmi időutazáson is. Bravó Lugosi Viktória! 



Borító: Szeretem a színt, bár egy kicsit hiányzott a történethez való csatlakozása 4 pont

Karakterek: Nagyon erős karakterábrázolás jellemzi a történeteket. A karakterek mindvégig erősek, izgalmasak voltak. 5 pont

Történet: Imádtam minden egyes sorát, igazi időutazás volt. 5 pont

A Könyvet és az olvasási élményt köszönöm a Libri Csoportnak (Park Könyvkiadó)!  

2018. május 26., szombat

Leah Remini - A Bajkeverő

A ​New York Times bestseller listájának első helyezettje. Leah Remini, a szabad szájú színésznő, televíziós műsorvezető, és valóságshow-sztár mindent feltáró visszaemlékezése bepillantást enged az olvasó számára a Szcientológiai Egyházzal való több mint harminc éven keresztül tartó, felkavaró eseményekkel és szívszorító drámákkal teli kapcsolatba. 

Leah Remini soha nem fogta vissza magát, ha valamit el akart mondani. A nagyszájú brooklyni lány pontosan annak köszönheti hosszú évek óta töretlen karrierját, hogy mindig kész volt elmondani ami a szívét nyomta, kiállt magáért, és ha kellett, az elfogadott normákat sem félt felrúgni. Azonban néha nagy árat kell fizetni azért, ha valaki bajkeverő. 

Ez az igazság soha nem volt annyira egyértelmű, mint 2013-ban, amikor Remini hangosan, és nyilvánosan szakított a Szcientológiai Egyházzal. A Férjek gyöngye sztárja ebben az őszinte, és csípős megjegyzésekkel teli visszaemlékezésben beszél először élményeiről, részletekbe menően feltárva miért volt kénytelen szakítani az egyházzal, és bemutatva a szcientológia számos vitatott gyakorlatát. 

Remini még gyermekkorában lépett be az egyházba, amikor nővérével és édesanyjával New Yorkban élt. Később Los Angelesbe költöztek, és miközben Remini arról álmodott, hogy színésznő lesz, erőfeszítéseit mind jobban áthatotta a szcientológia ügyének előmozdítására irányuló vágy. Felnőttként sikerült elérnie az áhított sikert, és előkelő helyet vívott ki magának a vezető szcientológus sztárok hierarchiájában, amelynek csúcsán az egyház legelkötelezettebb tagja, Tom Cruise áll. Remini sok időt töltött a társaságában, és 2006-ban meghívták Olaszországba is Cruise, és Katie Holmes esküvőjére. 

Amikor azonban az egyház tevékenységével kapcsolatban kezdett kérdéseket megfogalmazni, hamarosan ő maga vált célponttá. Olyannyira, hogy végül a szervezetre veszélyes emberként, „elnyomó személlyé” nyilvánították, minek következményeként minden egyes egyháztagnak – ideértve a saját családtagjait is – szigorú utasításba adták, hogy szakítsanak meg vele minden kapcsolatot. Mindörökre. 

A Bajkeverő Leah Remini, és családtagjai érzelmi és szellemi szabadság felé tartó figyelemre méltó utazásának bátor, pimasz, és különösen olvasmányos krónikája. Visszaemlékezés ez, mely egy őszintén élt élet során, súlyos áldozatok árán feltárt igazságokat mutat be – egy olyan író tollából, aki nem fél a következményektől.


Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2017
Oldal: 344

Szerintem: 

Leah Reminivel a Férjek Gyöngye sorozat kapcsán "találkoztam" először, mint kezdő színésznővel. A sorozat befejezését követően viszont töredelmesen bevallom, nem követtem a pályafutását.  Úgy gondoltam, hogy rendben, adott egy szimpatikus, nagyszájú, igazi tűzről pattant nőci, de nem fog tudni túllépni a sorozatok világán. 

Bevallom, tévedtem. Remini sokkal több, mint egy olyan színésznő, akit beskatulyázhatunk, majd jó mélyre elrejthetünk a sorozatszínészek világában. Sziporkázó, értelmes, bátor és izgalmas nő, anya, feleség, barát. Mindezt remekül átültette a saját önéletrajzába is, szinte brillirozott a lapokon. 

Amikor megtudtam azt, hogy önéletrajzi regényt adott ki biztos voltam benne, minél előbb szeretném elolvasni.Tudom, hogy sokan a szcientológia rejtélyes világának tényfeltáró, leleplező mivolta miatt veszik meg Remini önéletrajzi kötetét, nincs is ezzel baj, abszolút érdekesen tálalja ezt a sötét, zárt közösséget az olvasónak. Szerintem én azonban azon kevés kivételek egyike vagyok, akit nem is igazán érdekeltek az egyház piszkos ügyei, helyette ott munkált bennem a kíváncsiság Leah Remini  valódi személyiségének vonatkozásában. 

Amikor elkezdtem az olvasást, rögtön az jutott eszembe, hogy engem általában nem is szoktak megtalálni a különböző egyházak, érdekes.... Nem kezdeményeznek velem beszélgetést sem az utcán, sem a parkolóban, de még akkor sem igazán, amikor konkrétan a kapucsengőt nyomva zargatják a gyanútlan, és véleményük szerint  jövőbeni egyháztagjukat, azaz engem. Így nem is igazán mélyedtem bele az egyes egyházak, vagy magukat egyháznak kikiáltó intézmények munkásságába, így a szcientológiáról is maximum Tom Cruise jutott az eszembe, mert ugye vele talán majdnem mindenki össze tudja kötni ezt a gyülekezetet.  Tehát így, ilyen dolgokon elmélkedve álltam neki a kötet elolvasásának, és csak remélni tudtam, hogy Leah erős karaktere a lapokon is át fog jönni. 

Leah által képviselt karaktert mindig nagyon közel éreztem magamhoz. Igazi belevaló, nagyszájú feleségalap volt, aki ráadásul még vicces is tudott lenni. Persze a sorozatban Jerry Stiller és Kevin James is rásegített minderre, de valahogy mégis volt kisugárzása a csajnak, ami még a képernyőn keresztül is átjött.  Úgy éreztem már a sorozat nézése közben is, hogy a vicces stílus nem kimondottan csak megjátszás, sőt a nagyszájúság sem, mert akkor vagy Oscart érdemelt volna az alakítása, de legalább is egy Emmy-díjat. Így már korábban is úgy gondoltam, hogy ez a nő igazán életrevaló. Nagyon hamar megtalált az az érzés, hogy ő valóban olyan, mint az általa alakított karakter, sőt sokkal jobb, mert jól ír, kellemes a stílusa és olvastatja magát minden egyes oldal, ami nem lehet véletlen. 

Tehát adott volt egy remek írói stílus, ami kiváló alapot biztosított Leah számára ahhoz, hogy egy remekül felépített önéletrajzot nyújtson át az olvasóinak. Úgy gondolom, hogy sokkal több is lett, mint egy jól megírt önéletrajz. Mesterien két szálon futtatja az elbeszélését, de mégis kronológiai sorrendben, azonos időben teszi mindezt, mi, olvasók pedig szinte mozivásznon látjuk pörögni az eseményeket, és közben megismerjük Remini igazi arcát, valamint életének örök kételyét, a szcientológiát is. 

Azt egyértelműen tudtam tehát, hogy a szcientológia viszi majd a fő csapásvonalat, meg azt is tudtam, hogy a könyv kiadása körül is voltak botrányok, de azt nem sejtettem, hogy ennyire tetszeni fog még ez, a számomra nagyon idegen vallási irányzat bemutatása is. Annak ellenére, hogy nem érdekelt maga a téma, mégis le tudott taglózni, gondolkodásra késztetett, tehát nem hagyott hidegen, mint ahogy elsőre vártam volna. 

Leah, ahogy azt reméltem, kendőzetlenül tárja fel az életét, végigkísérhetjük egészen gyermekkorától napjainkig. Nem takargatja az egyházzal való igen bonyolult viszonyát sem. Amellett, hogy gyermekkorát feláldozta az édesanyja nézetei miatt, és egészen késő felnőttkoráig töretlenül hitt is ebben a vallásnak nevezett nézetben. Sőt, nem csak hitt benne, hanem Tom Cruise mellett egyik úttörőjévé és anyagi támogatójává is vált.

Csapongás kezdete: /Apropó, Tom Cruise! Hát, amennyiben valóban úgy van minden (miért is ne lenne?), ahogy Leah leírja Tom Cruise magánéletét, akkor döbbenet a köbön!!!! Gondoltam, hogy nincs minden rendben vele, de amit itt kimond, és leír, gondolom nem azért mégsem a teljes valójában, ő, izé, hát, arra nincsenek szavak! Már csak ezért is érdemes elolvasni,  a rajongóinak is./ Csapongás vége.

Nagyon érdekes volt látni, hogy valaki mennyire fanatikussá tud válni, amennyiben egy arra fogékony életkorban, életszakaszban találják meg. Igazán tanulságos olvasmány is egyúttal. Jó példa arra, hogy lehet valaki bármennyire okos, szép, sikeres, ha mégis ott van egy picike tényező, ami lehúzza a mélybe.

Sosem gondoltam volna, hogy egy értelmes ember ennyire elvakulttá is tud válni, de igen, Leah minden szempontból megfelelt a szcientológia kívánalmainak. Sikeres volt, pénze is volt, mégis hatalommal bírtak felette, mindezt úgy, hogy egy baromi kemény nőről van szó. Ez az ellentmondás, tehát a kemény, nagypofájú csaj egy gyenge, könnyen alárendelt szerepbe kényszerülő behódolóvá válik. 

A stílus és az egész önéletrajz felépítése nagyon tetszett, a fő csapásvonal, a szcientológia, annak intézményei, hatalmi felépítése, és az abban munkálkodó személyek felsőbbrendűségre való törekvése, vagy éppen azok elnyomása az, amire ráépül az egész. Remekül kidolgozott részét képezik az elbeszélésnek.

Nem volt mindig, sőt talán egyáltalán kellemes olvasni egy ilyen szinte tapintható ellentétet boncolgató írást, úgy, hogy az elszenvedő alany, azaz Leah "csupaszítja" le saját magát. Ennek ellenére volt benne valamilyen mágneses tényező, ami az olvasásra késztetett, ráadásul faltam a lapokat, és imádtam olvasni szinte az elejétől a végéig. 

Úgy gondolom, hogy egy ilyen önéletrajzi írás megírásához, annak a világ elé tárásához nagyon nagy erőre van szükség, hiszen még ő maga sem lehetett tisztában a történet végkimenetelével, illetve a korábbi egyháza reakciójával. Bátor döntés volt! 

A másik dolog ami miatt tiszteletet érdemel, hogy bevallja azt, hogy nem jó szülő, nem mintafeleség, megcsalták és ő is megcsalt másokat, tehát nem egy szentként, vagy áldozatként tekint önmagára. Bevallja, hogy vannak kételyei, félelmei, álmai és reményei. Nagyon szerettem, hogy kertelés nélkül mutatta meg a valós, vagy közel valós életútját, bátran kiállva a nagyvilág elé. 

A nagy leleplezés mellett azért megismerjük azt a színésznőt, anyát, feleséget, humoros, erős nőt is, aki miatt én valójában a kötet olvasásába kezdtem. A kíváncsiságomat ebből a szempontból nem mondom, hogy teljes mértékben kielégítette az életrajzi írás, de legalább apránként csepegtetve össze tudtam állítani egy képet, ami hasonlított az általam korábban kialakított személyiséghez Leah vonatkozásában. 

Összességében:

Nagyon örültem, hogy egy száraz önéletrajz helyett egy olvasmányos, és ami a legfőbb remek stílusban megírt életút tárult elém. 

Úgy gondolom, hogy Leah egy tehetséges, sokoldalú színésznő, anya és feleség, még akkor is, ha nem mindig a legjobb utat választotta, ettől kicsit olyan, mint bármelyikünk, még akkor is, ha ő nagyban játszott. 

2018. május 24., csütörtök

89. Ünnepi Könyvhét - Harácslistám

Kopp-kopp lekopogom, idén úgy néz ki a dolog, hogy eljutok a Könyvhétre. 

Első körben egy hétvégi napot lőttem be, hiszen pici babával egyedül utazgatni, molyolni a könyvek között kissé nehezített pálya lenne. Így nem telefonos segítséget, de segítséget fogok igénybe venni, párom személyében, aki a picit és a kiskamaszt fogja koordinálni a sorok között (vagy nem, szerintem inkább fagyizás és séta fog befigyelni), amíg én válogatok, ámulok és bámulok, meg tapizom a friss könyveket és csacsogok a Kildarás csajokkal. 

Emellett mindenképpen szeretnék dedikáltatni is, remélem Lőrinc L. László, azaz Laci bácsi dedikálására is eljutok, mert volna mit dedikáltatni vele (is).  Remélem Böszörményi Gyulával is összefutok, csuriba az ujjak! Csak időm legyen mindenre, pls! 

Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem a leginkább vágyott beszerzendők listáját, természetesen a teljesség igénye nélkül, mert biztos, hogy nem ennyi könyv lesz, ami hazáig jön majd velünk. 

89. Ünnepi Könyvhét 2018. június 7-11. Vörösmarty tér 


Reszkessetek! Jövöööökkkk!


Tasminia Perry - Ház medencével - 21. Század Kiadó
Valaki ​hazudott. Valaki meghalt. 
EGY HALÁLOS NYÁR 
Jem Chapman számára ez élete lehetősége. Ki tudna nemet mondani egy meghívásra, hogy szálljon be egy nyaraló bérlésébe Hamptonsban? De amikor megtudja, mi történt az előző nyáron, Jemet akaratlanul is kirázza a hideg. 
Egy fiatal nőt holtan találnak a ház kerti úszómedencéjében, belefulladt. A nyaralótársak azt mondják, hogy Alice zavart volt. Sokat ivott. Nem tudott úszni… 
EGY TITOK, AMELYÉRT ÖLNI IS ÉRDEMES 
Ahogy Jem egyre jobban megismeri elbűvölő új nyaralótársait, rájön, hogy mindegyiküknek van valami rejtegetnivalója. Mi történt valójában tavaly nyáron? És ki az, aki hajlandó volna bármeddig elmenni, hogy elhallgattasson valakit?

Magával ragadó, gyors tempójú regény néhány sötét csavarral, amelyekre nem számítottam – tökéletes nyár végi olvasmány. – Daily Mail 
Sodró lendületű, épp a megfelelő mértékben szexi, és tele van hihető (ám teljesen váratlan) csavarokkal. – Cosmopolitan 
Sistergően izgalmas, szórakoztató történet – és csupa csillogás. – Sunday Mirror

Sarah Pinborough - 13 perc - 21. Század Kiadó


13 percig halott voltam.
Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de egyet tudok: nem baleset volt.
És nem akartam öngyilkos lenni.
Azt mondják, tartsuk magunkhoz közel a barátainkat, az ellenségeinket viszont még közelebb, de tizenévesen nehéz közöttük különbséget tenni. A barátaim szeretnek, tudom, hogy így van. De ez nem jelenti, hogy nem próbáltak megölni.
13 perc lebilincselő történet manipulációról, félelemről, gyilkosságról és az igazság erejéről. Mellbevágó olvasmány, és amikor letesszük, óhatatlanul elgondolkodunk: vajon mi magunk igazán ismerjük-e az embereket, akik a legközelebb állnak hozzánk.    
A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg.
A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők. 

A 13 perc már a magyar olvasókat is meggyőzte, pár olvasói komment a moly.hu-ról:

"Ez egy sodró lendületű, izgalmas történet manipulációról, kirekesztettségtől való félelemről, bosszúról, szerelemről; egyedi hangvétellel, roppant hitelesen."– Coeur
"Sosem tudhatjuk hány farkas öltött báránybőrt körülöttünk. Zseniális, letehetetlen olvasmány volt." - Linette
Tillie Cole - Ezer csók - Twister

Egy csók egy pillanat. 
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú. 
És van egy lány. 
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. 
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. 
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik. 
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül? 
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Kate Quinn - Alice hálózata - Maxim

Kate ​Quinn magával ragadó, lebilincselő történelmi regényében, mely a bátorságról és a jóvátételről szó, két nőt hoz össze a sors – egy hajdani kémet, akit az első világháborúban szerveztek be az Alice-hálózatba, és egy fiatal amerikai lányt, a felső tízezer gyermekét, aki felrúgja a hagyományokat, és 1947-ben az unokatestvére keresésére indul. 
1947. A második világháborút követő felfordulás idején egy amerikai egyetemista lány, Charlie St. Clair hajadonként teherbe esik, és közel jár ahhoz, hogy módfelett jómódú családja kipenderítse. Ráadásul kétségbeesetten kapaszkodik a reménybe, hogy szeretett unokatestvére, aki a háború alatt eltűnt Franciaország nácik megszállta részén, talán még él. Így hát amikor a szülei Európába zsuppolják, hogy ott szabaduljon meg a „kis problémájától”, Charlie meglép és Londonba megy, eltökélve, hogy kideríti, mi történt az unokatestvérével, akit nővéreként szeretett. 
1915. Egy éve tart az első világháború. Eve Gardiner ég a vágytól, hogy részesévé váljon a németek ellen vívott küzdelemnek, és váratlan esélyt kap erre, amikor beszervezik kémnek. Miután az ellenséges megszállás alatt lévő Franciaországba küldik, a varázslatos Lili, a „Kémek Királynője” veszi a szárnyai alá, aki titkosügynökök hatalmas hálózatát irányítja az ellenség orra előtt. 
Harminc évvel később Eve részegen és elvonultan tölti a napjait a lerobbant londoni házában; kísérti az árulás, amelynek az Alice-hálózat végül áldozatául esett. Mígnem beront hozzá egy fiatal amerikai, és kimond egy nevet, amelyet Eve évtizedek óta nem hallott, és rövidesen együtt kelnek útra, hogy kiderítsék az igazságot, bármi is az.



Kimberley Freeman - Örökzöld-zuhatag - Athenaeum

Kimberley Freeman legújabb regénye egy botrányos vonzalom, egy rég elfeledett titok meg egy furcsa szálloda története, ahol két nő élete egyszer és mindenkorra megváltozik. 
1926-ot írunk. Violet Armstrong pincérnőként dolgozik a grandiózus Evergreen Spa Hotelben, ahol az ausztrál elit tölti téli vakációját. Sam és Flora Honeychurch-Black, a gazdag testvérpár hosszabb tartózkodásra rendezkedett be a szállóban. Violet és Sam között szenvedélyes, tiltott vonzalom alakul ki. 
Nyolcvannyolc évvel később Lauren Beck a Kék-hegységben vállal munkát: felszolgáló lesz egy kávézóban. Lauren megismerkedik Tomasszal, az Evergreen Spa Hotel felújítási munkálatait irányító dán építésszel. Mikozben kapcsolatuk egyre szorosabbá válik, a nő felfedez egy sor szerelmeslevelet, még 1926-ból. Nekilát a rég feledésbe merült rejtély felgöngyölítésének…








Cecelia Ahern - Lantmadár - Athenaeum 

Első körben egy hétvégi napot lőnék be, mert pici babával nehezített a helyváltoztatás, főleg egyedül, messzebbről. Így igyekszem egy kis segítséget igénybe venni, azaz apa fogja szórakoztatni, amíg én garázdálkodom, meg a csajokkal (Kildara) talizom, addig a család kisebb-nagyobb tagjai sétálgatnak, fagyiznak, vagy éppen jó esetben ők is megnézik a kínálatot. 

Jöjjön is az én kis Harácslistám, igen, így nagybetűvel! 

Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más – senki, csak az ausztrál lantmadár.
Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.
Cecelia Ahern legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó a csendről.


David Walliams - Az Éjféli banda - Kolibri

Miután Tomot fejbe találja egy krikettlabda, és a kórházban tér magához, a világ legrémisztőbb arca az első, amit meglát. Úgy tűnik, a dolgok már nem fordulhatnak rosszabbra, ám ekkor kiderül, hogy a gonosz főnővér egyetlen dologban leli élvezetét: ha kegyetlenkedhet a gyerekkórterem lakóival. 
Tom ekkor még nem is sejti, hogy életében először épp egy kórházban talál igaz barátokra, és csak egy hajszál választja el élete legjobb, legizgalmasabb kalandjától. Egy életre szóló és szívmelengető kalandtól, amilyenről még csak álmodni sem mert… 
David Walliams napjaink egyik legismertebb kortárs gyerekkönyvírója. Regényei eddig több mint negyven nyelven jelentek meg, számos közülük az év gyerekkönyve volt Nagy-Britanniában. Gengszter nagyi című könyvéből több mint félmillió példányt adtak el világszerte.

100 érdekesség a világból - Állatok - Kolibri

A bárány béget. A róka az erdőben él. A malac a disznó kicsinye. Képes lexikonunk segítségével a legkisebbek felfedezhetik az állatok csodálatos világát: száz állatot ismerhetnek meg élőhelyük szerint csoportosítva. Miközben válaszokat keresnek a kérdésekre, sok érdekességet tudhatnak meg, és megfigyelőkészségük is fejlődik. Az állatok megismerése így csupa játék és szórakozás!

2018. május 22., kedd

Lugosi Viktória - Vándorhomár - Megjelenés előtt olvastam

Arnold. Bori. János. Liza. Egy zöldséges. Egy banktisztviselő. Egy történelemtanár. Egy háziasszony. Látszólag semmi közös nincs bennük. 
De a város, ahol élnek, a rendszerváltás, amely megfosztja őket álmaiktól és lehetőségeiktől mégis összeköti őket. 
„Van az úgy, hogy az ember olvasni kezd, és azt veszi észre, hogy bár korán fekvő, már hajnal van és még egy szemhunyásnyit sem aludt. Falja a sorokat, mert tudni akarja, mi lesz a mesterien megalkotott hősökkel. Aztán reggelre már tudja, hogy Lugosi Viktória ezen az éjjelen gazdagabb lett egy rajongóval.” 
Péterfy-Novák Éva 
Lugosi Viktória 1962-ben született Budapesten. Író, újságíró. Két regény, az Ajvé (2000) és a Dafke (2009), valamint egy meseregény, a Hümmögő (2002) szerzője. Ez utóbbi megjelenésének évében elnyerte Az Év Gyermekkönyve Ibby-díjat.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már most, megjelenés előtt elolvashattam Lugosi Viktória legújabb kötetét, a Vándorhomárt. Kicsit félve, kicsit óvatosan kezdtem el az olvasást, nem tudtam pontosan mire számíthatok, mire készüljek, hiszen csupán annyit tudtam, hogy öt történet fog megelevenedni a lapokon, öt fő karakter életútját ismerhetjük meg. Ráadásul mindehhez egy bonyolult háttér adja a díszletet, mégpedig a rendszerváltás időszaka

Ahogy elolvastam az utolsó történet utolsó sorát is, bizony kellett vennem egy mély levegőt, és ez által picit megnyugodni, lelassulni, ismét visszatérni a 21. századba. 

A történetek igazából egy nagy egység kisebb részei voltak, fantasztikus írói megoldással, a nagy egészből alakították ki saját magukat önálló, egyedülálló és kerek történetekké az egyes novellák. Nagyon szerettem ezt a megoldást. 
Szinte elfelejtette az ember, hogy a szereplők sorsa összefonódik, de a legvégén az írónő nem hagyott kétséget, odavágott és egy remek fricskával zárta a sorait. A frenetikus zárás minden egyes történetnél megtalálható volt, hiába gondoltam arra, hogy az első részhez képest már nem igazán tud újat hozni a következő történet befejezése, amikor minden egyes résznél sikerült ismét megdöbbentenie, úgy, hogy néha csak ültem és néztem ki a fejemből, nehéz volt feldolgozni az olvasottakat. 

Egy picit utána olvastam Lugosi Viktória munkásságának, mert nagyon érdekelt az író személye is, aki ezek mögött a keserédes, lebilincselő és drámai történetek mögött áll. 

Kiderült, hogy újságíró  és kommunikációs szakember, aki első kézből tapasztalta meg azt a korszakot, ami Magyarországot jellemezte a rendszerváltás időszakában. Tehát ő is átélte, és úgy gondolom, hogy ettől tudott hiteles lenni az írása is. Igen, hiteles volt, az első szótól az utolsóig, biztos vagyok benne, hogy a kiragadott események megtörténhettek volna  a valóságban is. Akkoriban mindenki ismert egy Jánost, egy Borit, egy Arnoldot, egy Lizát és természetesen személyes kedvencemet, Alízt is. 

Szerettem azt, hogy egy bizonyos életérzést, egy megfoghatatlan, de mégis valós miliőt közvetített felénk, olvasók felé a kötet minden egyes sora. Szinte magam előtt láttam a kor tipikus tárgyait, embereit, sőt még azt a bizonyos illatot is érezni véltem, a Félelem illatát. Igen, így nagybetűvel! 

"Fáradt. Mintha szörnyű súly volna a vállán. Fáj minden mozdulat. Nyilván ezért vette fel ezt a görnyedt tartást, amit a koszos villamosablak is visszatükröz. A ládacipelés, az tette ilyenné."

Ezek, az egyes történetekben megjelenő karakterek voltak a szocializmus jellemző figurái, persze kicsit sarkítva, élesítve a kontrasztokat, de mégis nagyon találóan ábrázolva. 

A regény nagyon nagy erőssége a karakterábrázolás volt, számomra ez adta meg az abszolút pozitív olvasási élményt, amellett, hogy a korszak is remekül volt ábrázolva, de mégis maguk a figurák jelentették azt a bizonyos pluszt, amitől én azt mondom, hogy egy történet lebilincselővé tud válni. Igen, szándékosan írtam figurát, mert úgy érzem, hogy ezek a karakterek inkább a korszak figurái, bábjai voltak, akik lehettek bárkinek a szomszédjai, gyerekei, férjei és feleségei. Folyamatosan magas fordulatszámon pörgött mindegyik történet. Ezt a felgyorsult ritmust először meg kellett szoknom, de utána szinte letehetetlenné vált a könyv, olvastam este és reggel, még evés közben is, ahogy volt öt percem már nyúltam is a könyvért és vártam a csodát, amit az olvasási élmény nyújtott. Tette mindezt úgy, hogy az összes történet nagyon komor volt, picike vidám foltok feltűntek ugyan, de nem maradtak velünk. Ez utóbbit nem is bántam, mert ez itt és most így volt nagyon kerek és egész, legalábbis számomra, aki a rendszerváltást megelőzően született, azonban mindössze képeim, benyomásaim maradtak meg a regényben megjelenített korszakról. 

Ezek a benyomások, képek viszont élessé váltak, emlékképek jöttek és suhantak tovább, néha picit kilépve a regény lapjai közül, elmerülve a saját emlékeimbe, majd újra az éppen aktuális történetbe szó szerint visszazuhanva folytattam az olvasást. 

Számomra kedvenc karakterré Alíz vált, az ő történetét vártam a legjobban, és bevallom bizony meg is könnyeztem. Nagyon ritkán csordul ki a könnyem egy történet hatására, most két alkalommal is megtörtént. Számomra Alíz volt a legszerethetőbb, leginkább bátor és erős karakter, aki az érzelmeimre hatva tudott közel kerülni hozzám, talán azonosítottam őt a saját nagymamámmal is, nem tudom, de jó érzés volt olvasni, hogy léteztek, létezhettek ilyen nemes lelkű emberek. 

Úgy gondolom, hogy ezt az öt történetet akkor is érdemes elolvasni, ha megélték, átélték az adott korszakot, és akkor is, ha kizárólag a családi anekdoták, elbeszélések által ismerték meg ezt, a kicsit furcsa, kicsit bizarr, de mindenképpen érdekes világot, ráadásul itthon, Magyarországon.  

Számomra az idei év egyik legszívhezszólóbb olvasmányává vált a Vándorhomár. Egyértelműen az érzelmeimmel játszott az írónő, tette mindazt úgy, hogy észre sem vettem egészen addig, amíg a történések padlóra nem küldtek, miközben még többre és többre vágytam. Vágytam az érzelmi hullámvasútra, egy letűnt, de mégis ismerős korszakra, annak minden apró rezdülésére, örömére és bánatára. 

Vándoroljatok bátran a Vándorhomárral időn és téren át! 

Borító: Első ránézésre nagyon illik a történethez, a történetben megjelenő korszakhoz 4 pont

Karakterek: Nagyon erős karakterábrázolás jellemzi a történeteket egészében és önállóan is. A karakterek mindvégig erősek tudtak maradni. 5 pont

Történet: Számomra mind az 5 történet tudott valami pluszt, valami olyan érzést nyújtani, ami miatt a gerincemen végigfutott a hideg. Nagyon furcsa keserédes, fordulatos és ritmusos történetek elevenedtek meg a lapokon. 5 pont

A Könyvet és az olvasási élményt köszönöm a Libri Csoportnak (Park Könyvkiadó)!  

A kötet a fenti linken előrendelhető. Várható megjelenés: 2018.05.31. 

Meghívó - Könyvbemutató:

Mikor?

2018.06.06. 19-21 óra között

Hol?

Central European University

Az esemény facebook oldala: itt elérhető
 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon