Robert Galbraith A ​fémjelzett ember (Cormoran Strike 8.)

 Fülszöveg: Egy ezüstkereskedő boltjának páncélterméből megcsonkított holttest kerül elő. A rendőrség először azt hiszi, egy büntetett előéletű fegyveres rabló az, de nem mindenki biztos benne, hogy jól gondolják. Többek között Decima Mullins sem, ezért fordul Cormoran Strike magánnyomozóhoz: meg van ugyanis győződve róla, hogy a páncélteremben talált holttest a barátjáé, gyermeke apjáé, aki hirtelen, titokzatos körülmények közt tűnt el.

Minél jobban beleássa magát az ügybe Strike és társa, Robin Ellacott, az annál zavarosabbnak tűnik. Nem egyszerű ezüstkereskedő üzletről van szó: a bolt a londoni Szabadkőműves-központ mellett található, és szabadkőműves ezüsttárgyakra specializálódott. És mint kiderül, a fegyveres rablón és Decima barátján kívül is akadnak eltűnt személyek, akikre ráillik a páncélteremben talált holttest leírása.

Az ügy egyre bonyolultabbá és veszélyesebbé válik, miközben Strike-nak egyéb problémája is akad: Robin és barátja, a rendőr Ryan Murphy kapcsolata úgy tűnik, egyre komolyabbá válik, és Strike még sosem érezte ennyire sürgetőnek, hogy bevallja Robinnak, ő hogyan érez iránta.

A fémjelzett ember izgalmas, összetett története Strike és Robin viszonyában is előrelépést hoz: a sorozat minden rajongójának rég várt olvasmánya.

Igazából nagyon vártam, hogy elérhető legyen a legújabb Cormoran Strike történet, amely a Gabo gonodozásában jelent meg, A fémjelzett ember címmel. 

Ez már a nyolcadik része a sorozatnak, de amennyire vártam ezt az olvasási élményt, nos, pont annyira vagyok letört a több, mint 1000 oldal elolvasása után. Sajnos most nem azt az atmoszférát, nyomozati élményt  kaptam, amit korábban már megszoktam. Valahogy a történet egyik aspektusa sem hozta a

 azt a wow érzést, mint korábban. Ezer fölötti oldalszámmal több hétig kínlódtam, sajnos, sokszor letettem, mert túl tömény és kusza volt a történet, a karakterek pedig unalmasak voltak és ráadásul követhetetlenül sok szálon bonyolították az amúgy sem túl izgalmas történéseket. 

Persze igazságtalan lenne, ha nem említeném meg, hogy voltak nagyon jó részek is, amelyek Robinhoz és Cormoranhoz voltak  köthetők, így ők továbbra is a kedvenc karaktereim közé tartoznak. Tetszett, hogy kicsit érzelmesebb oldalukat, belső gondolataikat is jobban megjelenítette az írónő. Emellett a szabadkőműves szál is jó lett volna, ha a fókuszt nem vitték volna el az események szempontjából indokolatlanul bevont megfigyelések. 

Mivel a történet maga kicsit olyan nyafogósba, szerteágazóba ment át, így nem lett a kedvenc részem, de várom a folytatást, hátha visszatalál a sorozat a kezdeti színvonalhoz.

Mr. Ladislaw és még két szerelmi zűrzavar (Middlemarch 4.)

 

Fülszöveg: „Eliot regényében nem a szavazat ára a lényeg – hanem hogy mi ösztönöz egy embert a politikai állásfoglalásra.” – Adam Roberts

Middlemarchban mindenki ugyanarról beszél. Vajon ki mit örököl a gazdagon elhunyt Peter Featherstone után? A rokonság összegyűlik a temetésre és a végrendelet meghallgatására. Az öreg bizony holtában is épp oly ravasz, mint éltében!

Will, Casaubon úr unokaöccse is a városba érkezik. A fiatalembernek Brooke úr ajánl állást az újságnál, illetve képviselői pályafutásának egyengetésében kéri Will segítségét. Brooke úr ugyanis beleártja magát a politikába. A szavazatvásárlásoktól, választási körzethatárok átrajzolásától és az általános reformtól hangos politikába.

Casaubon úr nem boldog e fejlemények hallatán. Főleg hogy Will többször is meglátogatja őket, és telebeszéli Mrs. Casaubon – az ifjú Dorothea – fejét mindenféle modern eszmével.

Middlemarchban még két szerelmespár sorsa vesz nem várt fordulatot: a Garth család anyagi gondjai egy csapásra megoldódnak, és Marynek immár nem csak Fred udvarol…

Vincy úr pedig meggondolja magát: mégsem támogatja lánya, Rosamond és Dr. Lydgate házasságkötését!

A Middlemarch-sorozat nyolc különleges kötetben jelenik meg. A negyedik, keményfedeles könyv különleges, interaktív illusztrációt tartalmaz!

Szépen sorban érkeznek a Middlemarch regény részei, így nem kell kihagyni sok időt az egyes részek között, ami számomra biztosítja a gördulékeny történetfonalat és olvasási élményt.  A gyönyörű borítók pedig továbbra is a könyvespolcom ékei, igaz a korábbi részek színei jobban tetszettek, de itt pedig a látványterv az, ami igazán különlegessé teszi ezt a részt is. 

A történet ott folytatódik, ahol a 3. rész befejeződött. A fókusz ezúttal Mr. Ladislav-ra helyeződik, de természetesen ahogy eddig megszoktuk a történet tovább bonyolódik és a jól ismert viktoriánus atmoszfére is magával ragadja az olvasókat. 

Imádom ezt a részt, amiben az örökösödés és ebben a helyzetben a családi dinamika képeket ölt Eliot gondolataiból. Az ahogy a kor szellemisége lecsapódik a történetben nagyon is jellemző korkép, de aktualitásokat is hordoz, időtlan, azt hiszem ilyen regényekre szokták mondani. 

 

Továbbra is kedvencem Mr. és Mrs. Casaubon, mivel házasságuk koránt sem idilli keretek között köttetett, de valahogy nagyon jól belesimul a történetbe és kedvenc karaktereim, leginkább Dorothea a kezdetektől fogva. 

Tehát a történet folytatódik és egy pillanatig sem hagyott unatkozni, nagyon kedvelem továbbra is az író elbeszélő stílusát, azt ahogy a karaktereit életre kelti és felruházza őket nagyon is eltérő személyiségekkel.

A kötet érdekessége a különleges, ablakos illusztráció, amivel engem kilóra megvett a regény, eddig is szerettem, de ez egy plusz pozitív vibe-ot adott a 8 részes sorozat 4. részének. Késztetést éreztem, hogy megtöltsem színekkel, kizárólag a könyvek iránti elkötelezett tisztelet gátolt meg abban, hogy kiszínezzem a csodás, mozgó illusztrációt. 

Érdemes a regényfolyamot az első résszel kezdeni, mert úgy garantálható az az élmény, hogy mindenki el tudjon merülni George Eliot képzeletbeli viktoriánus Angliájában, ami talán nem is volt annyira képzeletbeli, mert bármelyik korabeli kisvárosban hasonló történések, drámák és szerelmek játszódhattak le. 

Imádom, ajánlom, legyetek bátrak és olvassatok Ti is szépirodalmat, mert jót tesz a léleknek és kicsit kiránt a modern korból is.

A sorozat eddig megjelent kötetei elérhetőek a KNW Kiadó oldalán.

George Eliot: Middlemarch 1-2.

 Fülszöveg: 

A bájos, fiatal Dorothea egyetlen rossz tulajdonsága, hogy talán túlságosan ájtatos. Ez nem rettenti el sem a középkorú tudóst, Mr. Casaubont, sem a jóképű Sir Jamest, hogy udvaroljon neki. Vajon a lány kit választ?

Egy eljegyzés nagy dolog az angliai kisváros, Middlemarch mindennapjaiban. Mindenkinek megvan róla a véleménye. Dorothea húgát, az érzékeny, mégis racionálisan gondolkodó Celiát bántja a lány döntése. Talán a bácsikájuk, Mr. Brooke, sem tartja remek ötletnek, ám unokahúgai nevelése helyett jobban kedveli a politikát, ezért nem akar konfliktust. Mindezek ellenére Dorothea boldogságra lel?

Közben új orvos érkezik a városba: Dr. Tertius Lydgate személye a vacsorák és találkozók beszélgetéseinek másik fő témája. Egy fiatal orvos lehet jó? Tud-e eleget? A polgármester és a bankár is őt fogja hívni a bajban? S mi következik abból, ha találkozik a középosztálybeli gyáros szőke leányával, a kissé hiú és önző Rosamonddal?

George Eliot páratlanul pontos és finom iróniával rajzolja meg az 1830-as évek társadalmának karikatúráját. A Middlemarch nyolc kötetben jelenik meg Ortutay Péter fordításában. A művelt, bújtatott humort kedvelő olvasók számára igazi csemege ennek a klasszikusnak az újrafordítása!

A gyönyörű Tearózsa kiadásból szeretettel ajánlom George Eliot: Middlerch 1.

Rendben, ez az a regény amellyel úgy bele lehet merülni a viktoriánus korba, hogy vissza sem szeretnénk térni a jelenbe. Olvastatja magát a történet. Amit George Eliot eredetileg egy közel 900 oldalas regényként álmodott meg, azt a KNW kiadó kiadó kiváló érzékkel 8 kötetekre osztotta és ezzel mindjárt szerethetőbbé tette ezt a történelmi fikciót.

A regény zsenialitása az aprólékosan megírt részletekben rejlik, akár egy egyszerű jelenetet is úgy kibontott az írónő, hogy rögtön megismertük a legapróbb tényeket is, ami az adott leíráshoz szükséges, sőt, bőven többet is, így minden oldalról körbe tudtuk járni az ok és okozati összefüggéseket. Ettől, hogy ennyire aprólékos írásról van szó könnyedén megismerjük a korszakot, a kor embereit és belső mozgatórugóikat, gondolataikat, és pontosan ez az, amitől azt mondom, hogy egy nagyszerű íróval és egy valódi regénnyel van dolgunk.

Rá kellett jönnöm, hogy szeretem a bonyolult mondatszerkezeteket, az alaposan kölülírt leírásokat, a végletekig menő párbeszédeket és úgy általánosságban a viktoriánusokat, sőt az angol vidéki életet egyszerűen imádom.

Már az első kötetben melodrámák, bonyolult kapcsolódások és kiváló karaktertanulmányok jellemzik a regényt.

Szerettem Dorotheát, aki gyermeki idealizmusát a felnőttkor kezdetén sem veszítette el és annyira szürreális gondolkodása van, hogy ettől ambivalens módon, de nagyon szerethetővé vált, pedig mindvégig tudjuk, hogy egy ilyen tiszta jellemnek nem lehet egyszerű életútja. A mellékszereplők is érdekesek, karakteresek és gondosan felépítettek. Celia Brooke is megér egy tanulmányt, a régi és modern tökéletes megtestesítője a korszakon belül, őt is nagyon megszerettem, várom az újabb találkozást.

Összességében már most lehet látni, hogy a szálak mesterien kígyóznak majd hosszú oldalakon és köteteken keresztül. Amit pedig ki szeretnék emelni az az, hogy ez a kiadás egyszerűen gyönyörű.

A gyönyörű Tearózsa kiadásból szeretettel ajánlom George Eliot: Middlerch 2.

Fülszöveg: A fiatal Fred Vincy reménytelenül szerelmes Marybe, bácsikája gondozójába. Éppen ezért életbevágóan fontos, hogy igazolhassa az öreg felé: nem, ő egyáltalán nem akart hitelt felvenni a várható örökség terhére. De vajon Marynek elég ez? Engedi majd, hogy Fred udvaroljon neki?

Közben épül a helyi kórház. A betegek lelki életével eddig Farebrother tiszteletes foglalkozott, ám az új kórház kinevezett káplánt kap, éves fizetéssel. De ki legyen a káplán? Tán Farebrother úr? Vagy a szerencsejátékot kedvelő, lepkegyűjtő tiszteletes nem elég jó ehhez?

Az új orvost, Tertius Lydgate-et a káplánválasztásnál kissé jobban foglalkoztatja a polgármester lánya, Rosamond zongorajátéka. Vajon feladja elhatározását, hogy még öt évig biztosan nem nősül?

Dorothea Rómában tölti a nászútját. Ott megtörténik közte és férje között az első összezördülés. Dorothea épp a szobájában sír, amikor Will toppan be hozzá, férje unokaöccse.

A fiatalember nem véletlenül érkezik.

Rádöbbent, hogy Dorothea nem csak szép.

A Middlemarch-sorozat nyolc különleges kötetben jelenik meg. A második, keményfedeles könyvet színezők illusztrálják!

Csodálatos utazás egy korban, ahol számítottak az egyes emberek gondolatai és érzelmei. Mindezt egy szépen megírt és az utókornak tükörként megmaradó írásként nyújtja át Eliot.

Szépen csengő mondatok, érzelmesen megírt sorsok, ilyen számomra Middlemarch.

Nem állíthatom, hogy könnyű olvasmány, de minden oldala megéri a ráfrdított időt. Sokszor úgy éreztem, hogy egy gyönyörű tájkép részesévé váltam, ahol megállt az idő.

Ez a rész is megannyi apró képdarab, sorsok fonódtak össze és szakadtak szét, de szerettem azt is, ahogy felfedezhettem Middlemarch lakóinak lelkét, félelmeiket, vágyaikat és szerelmeiket.

George Eliot lenyűgöző abban, ahogy megmutatja az emberek legtitkosabb vágyait, betekintést engedve a mélyebb gondolataikba, melyek sokszor meghatározónak bizonyulnak a történetben.

Ebben a kötetben különösen közel éreztem Lydgate és Rosamond karakterét, de vártam, hogy alakul Dorothea sorsa és a kis közösség élete, sőt, Mrs. Casabuon sem maradt számomra érdektelen.

Azt gondolom lesz mit várnom a következő részektől is, imádom Eliot történetét, amely összetettségével és líraiságával meghódított magának.

A Middlemarch nem csupán egy viktoriánus regény.

Egy tükör, ami lassú, mély, és néha fájdalmasan őszinte képet mutat.

Az időtlen, 8 kötetből álló írás Ortutay Péter kiváló fordításában jelenik meg.

Olvassátok, szeressétek, a klasszikus irodalom táplálja a lelket is!

A regény megvásárolható: KNV Kiadó

Romantikusok a régens kor Angliájából, avagy kettő könyvet ajánlok

 

Az ​1809-es londoni báli szezon szenzációjának a tizenhét éves Miss Eliza Balfour és a nála huszonöt évvel idősebb, mogorva Somerset gróf menyegzője számított, és senki nem is sejtette, hogy Eliza szíve valójában a gróf jó kiállású unokaöccséért dobog.

Tíz évvel később Eliza hirtelen megözvegyül, és a nemesi címének, illetve az örökségének hála végre-valahára a saját kezébe veheti az életét. Miután hosszú évekig mások elvárásainak igyekezett megfelelni, komoly elhatározást tesz, hogy ezentúl úgy él, ahogy neki tetszik. Kuzinjával Bathba utazik, ahol újból festeni kezd, megtanul kocsit hajtani, és a népszerű fürdőváros legmegosztóbb új lakójával, a hírhedt Lord Melville-lel ismerkedik – mindezzel óhatatlanul megszegve az úrihölgyekre vonatkozó szigorú illemszabályokat.

Miután a botrányos viselkedéséről hajdani szívszerelme, az ifjú Lord Somerset is értesül, Eliza kénytelen belátni, hogy a szabadság számtalan izgalmas lehetőséget kínál ugyan, de előbb-utóbb komoly árat kell fizetnie érte. Az idős gróf halálával második esélyt kapott a boldogságra, de vajon képes élni vele? Sikerül kiállni magáért, és megtalálni a helyét a legfelsőbb körök bonyolult világában? Ha a szívére hallgat, semmi sem lehetetlen…

Az 1800-as évekbe bizony bele lehet merülni, főleg akkor, amikor egy kényelmes olvasási élmény társul hozzá.

Pontosan ilyen regény Sophie Irwin-től a Botrányos életű hölgyek kézikönyve.

Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, hogy megjelent Sophie Irwin, Hölgyek kézikönyve sorozatában a Hozományvadász hölgyek kézikönyve utána a Botrányos életű hölgyek kézikönyve is.

Az első részt kedveltem, így nem volt kérdés, hogy rögtön lecsapok a második részre is, hiszen ismét a kedvenc korszakomban (az 1800-as évek eleje) kalandozhattam, ráadásul olyan női karakterekkel, akik függetlenek, erősek, kedvelhetők, még ha nem is rögtön a regény elején, de fejlődnek és megérnek a történet során, rászolgálnak az olvasó bizalmára.

A cím ne tévesszen meg senkit, itt bizony nem egy száraz kézikönyvet kapunk, hanem igazi női furfangot, humort, bájt és romantikát.

Hősnőnk, a fiatalon megözvegyült grófnő, Eliza, aki az örökségének köszönhetően kénytelen kilépni az árnyékból és örökösnőként megmutatni a környezetének, az irigyeinek, újdonsült barátainak és hajdani szerelmének is, hogy újra tud élni. Miközben keresi az útját ügyesen lavírozik az elvárások és a saját vágyai között, eközben az előírásoknak megfelelően próbálja magát távol tartani a botrányoktól. A csavar kedvéért új ismeretségek születnek, Lord Melville és Lord Somerset felforgatják Elza védett kis világát. Ehhez a kibontakozóban lévő szerelmi háromszöghöz a hátteret Bath fürdővárosa adja, ahol válaszút elé kerülnek a szereplők és csak rajtuk áll, hogy milyen irányt vesz az életük. Nálam ennyi pont elég is volt a kikapcsolódást garantáló olvasási élményhez.

Eliza története mellett az, amit szeretnék még kiemelni nem más, mint Margaret és Caroline megjelenése. Mindkét hölgy üde színfoltot hozott a történetbe, nagyon szerettem, hogy olyan vagányok és az is nagyon kellemes volt, ahogy a kor szellemiségétől merőben eltérő életszemléletüket megformálta az írónő.

A regény pimasz, üde, szerethető és mégis kicsit botrányos.

A két rész egyértelműen olvasható külön-külön is, de szerintem célszerű sorrendben, egymás után olvasni őket, mert úgy lesz igazi az olvasási élmény.

1812. ​Lady Augusta és Lady Julia, a Colebrook-ikrek tiszteletre méltó hölgyek hírében állnak a londoni elit köreiben. Abban a reményben, hogy sikerül elterelnie a jegyesét gyászoló Julia figyelmét, Augusta elvállal egy megbízást: egy barátnő számára kell néhány titkos levelet és egy értékes ékszert visszaszerezniük egy zsarolótól.

Ám ami kalandnak indul, komoly feladattá válik, s a hölgyek nemsokára már olyan nőket segítenek ki szorult helyzetükből, akik már semmiben sem reménykedhetnek. Így mentenek meg egy feleséget a gyilkos hajlamú férjétől, elrabolt kislányokat egy hitvány bordélyházból, és egyáltalán nem is őrült nőket egy hátborzongató tébolydából. Lojális komornyikjuk és az újdonsült, útonálló társuk segítségével vállalkoznak a veszélyesebbnél veszélyesebb feladatokra, miközben ők maguk is célponttá válnak, s talán még a rangjuk sem védi meg őket a legrosszabbtól.

ALISON GOODMAN nem pusztán rendkívül tehetséges író, akinek munkáit a mesteri, szédítő, humoros, magával ragadó, akciódús, részletgazdag megjegyzésekkel illetik, hanem a régenskor szakértője is, akit méltatnak a minden oldalon megnyilvánuló kiváló kutatómunkájáért, a nők szabadságával és választáshoz való jogával kapcsolatos kérdések felvetéséért, és a történelmi miliő mesteri ábrázolásáért.

Ismert arról, hogy remekül megy neki a kontratánc, hogy a ruhatára tele van a régenskornak megfelelő darabokkal, és hogy képes akár messzire is elutazni egy finom uzsonnáért. Ausztráliában, Melbourne-ben él, és az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Európát járja a könyveivel.

Feminista felütéssel indít a regény, Austen hangvétele, szellemessége és kora egyértelműen áthatja ezt a kicsit sem átlagos regényt. Nem a kor úrinői jelennek meg a lapokon, hanem igazi, belevaló és bevállalós nők, akik ráadásul ikrek.

Gus és Julia, a Colbrook nővérek igazi példaképek, különleges nők, akik eltérő jellemmel rendelkeznek, de mégis bátrak és szórakoztatók. Lord Evan pedig a rosszfiú, aki igazából szerethető karakter és nagyon illik Gus-hoz.

Kimondottan tetszik, hogy az írónő karakterei 42 éves korukban érik el azt, hogy ki mernek lépni a kor nőire kényszerített klisék közül és mernek önmaguk lenni, kiállni az igazság mellett és az elnyomók ellen, még akkor is, ha az életüket teszik kockára.

Vannak igazán kemény leírások, jelenetek (pl. egészségügyi problémák részletezése, kemény volt olvasni), de összességében egy nagyon olvasmányos és izgalmas regény, amelyben szerettem a karaktereket, a három különálló kalandot pedig meg tudtam élni a szereplőkkel együtt.

Ez a regény megmutatja, hogy a nők bármilyen életkorban, korszakban és adottság mellett ki tudnak törni a kötöttségekből és bebizonyítják - leginkább önmaguknak-, hogy van értelme másnak lenni, mint amit a társadalom, a környezet elvárna.

Szelíd romantika, hit, remény, bátor kalandok, komor leírások és érdekes női karakterek jellemzik a történetet. Mégis, a sok komorság ellenére a regény megőrizte a humort, ami feloldotta az ellentéteket, ezáltal lett igazán kellemes olvasmány a regény.

Alig várom, hogy jöjjön a folytatás és újabb kalandokat élhessek át a Colbrook nővérekkel és Lord Evan-nel.

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv az angol?

Ez a könyv nem angol nyelvkönyv, inkább afféle tájleírás az angol nyelv hegy-völgyeiről, szépségeiről és különcségeiről. Olyan olvasót képzeltem magam elé, aki közepesen tud angolul (legalábbis olvasni), ezért nem minden példát fordítok le. De reményeim szerint a mű számos részletét a kezdők, az angollal most ismerkedők is haszonnal olvashatják, másfelől talán a jól tudóknak is tud újat, érdekeset mondani. Lehet, hogy az elején a nyelvtani fejezetek nehéznek vagy száraznak tűnnek – aki így érzi, kezdheti a végéről olvasni a könyvet, ott könnyebb dolgok vannak. Mit tegyek: a nyelv bonyolult dolog, és persze ezért izgalmas.

Nádasdy Ádám 

Ez a könyv egyszerűen zseniális!

Egyaránt kötelezővé tenném az angol nyelvvel ismerkedők vagy éppenséggel már haladó szinteken járó tanulók számára is. Több hét telt el azóta, hogy a kezembe vettem Nádasdy Ádám , az angol nyelv különcségeivel, tájaival foglalkozó kötetét. Azóta forgatom, előlről hátra, hátulról előre, a sorrend nem számít, elég egyszerűen elmerülni benne.

Sokszor találkozik a magyar anyanyelvű tanuló nehezen értelmezhető nyelvtani problémákkal, a könyv lerántja a leplet és megmutatja az angol nyelvtan szépségeit és egyben nehézségeit.

Mennyi, de mennyi dolog koppant most le, így sok-sok év nyelvtanulás után.

A valaha felsőfok alján botorkáló nyelvtudásom bizony lekopott a középfokig, de most, hogy belemerültem az angol nyelv legmélyebb bugyraiba, ismét szárnyakat kaptam. .

Nem állítom, hogy ez egy nyelvköny, amely pótolja a nyelvtanárt, a nyelvi környezetet, viszont nagyon sok nyelvi témakörbe bevezet, rávilágít olyan nüansznyi apróságokra is, amelyek hiánya sokszor tévútra viheti a nyelvatnulókat.

Nagy kedvencem a 7. fejezet, avagy "Kiköpöm a piköpöm - Írás és kiejtés".

Összességében pedig sokat tanultam.a könyvből a nyelvről, nyelvtanról és tájakról, valamint a nyelvi érzékenyítésről.

Ugye nem mindegy, hogy:

Gladly the cross I'd bear (boldogan vinném a keresztet) vagy Gladly, the cross-eyed bear (Gladly, a bandzsa medve)?

A nyelvet ismerni jó dolog, mélyebben ismerni megfizethetetlen!

Köszönöm ezt a szuper kis kötetet Corvina Kiadó oldala !

Bob Mortimer: A Szacuma-rejtély

Fülszöveg: A bestselleríró és humorista Bob Mortimer briliánsan vicces első regénye garantáltan egy új kedvenc A csütörtöki nyomozóklub rajongóinak!

Gary Thorn beül egy sörre Brendannal, akit munkából ismer. Miután Brendan hirtelen lelép, Gary találkozik egy lánnyal is a kocsmában. A nevét ugyan nem tudja, mégis beleszeret, ahogyan kell. Miután viszont a lány is hirtelen távozik, Garynek csak a könyv marad emlékül, amit a kezében látott: A Szacuma-rejtély.

Nem sokkal később Brendannek végleg nyoma vész, ami Garynek jó apropó arra, hogy felkutassa a lányt, akit magában immár csak Szacumaként emleget, hátha ő segíthet kideríteni, mi történt a férfival. Pláne, hogy azóta már más, elég gyanúsan kinéző alakok is nagyon szeretnék megtalálni. Hamarosan őrült nyomozás veszi kezdetét Dél-London utcáit bejárva ebben a képtelen történetben, mely telis-tele van felejthetetlen szereplőkkel, a humoráról nem beszélve. 

Amikor egy regény a rejtély és a humor ötvözésével csábít olvasásra, én képtelen vagyok ellenállni neki. Így voltam Bob Mortimer humorista debütáló regényével is. A Szacuma-rejtély tehát egy humoros kriminek ígérkezett, így nem volt kérdés, hogy szeretném elolvasni. 

Főhősünk, Gary egy londoni ügyvédi irodában dolgozik, közben éli unalmas mindennapjait. Egy váratlan eltűnés és egy ismeretlen lány felzavarja Gary megszokott életét. A lány az első találkozásuk után egy könyvet hagy az asztalon, A Szacuma-rejtélyt. Gary fantáziája pedig az események hatására beindul, miközben gengszterekkel, korrupt rendőrökkel és egy "cseppet" ítélkező mókussal találja szemben magát. 

A karakterek érdekesek voltak és egyben furcsák is, emiatt némiképpen kiszámíthatatlanok, egyáltalán nem tudtam, hogy mit várhatok az egyes szereplőktől. Emiatt volt talán az egyetlen problémám a regénnyel, mégpedig az, hogy nem tudtam úgy igazából megkedvelni egyik karaktert sem, annak ellenére sem, hogy érdekelt a sorsuk és a rejtélyben játszott szerepük.

Grace, a kutyás szomszéd, mint mellékszereplő szerintem nagyon jól illett a történetbe, kiegészített Gary-t, aki amikor éppen nem egy mókussal társalgott bevatta Grace-t az eseményekbe. Tetszett ez a kissé abszurd, de mégis baráti kapcsolat. 

Azon pedig el lehetne hosszan beszélgetni, hogy vajon a mókus Gary egyik rejtett személyisége-e vagy valami mást jelképez, de azt el lehet mondani, hogy a jelenléte jót tett a történetnek. 

Nem állítom, hogy egy humorbomba a regény (ugye az angol humor néha nehezen érthető), de mindenképpen érdekes és mind karakterábrázolás, mind pedig a történetvezetés szempontjából rendben van. A társadalomkritika pedig pont annyira éles, mint amennyit egy ilyen szórakoztató regény még elbír. 

Azt hiszem egy olyan történettel van dolgunk, ami önmagában könnyed, de a sorok között olvasva viszont tartalommal is bír. A britekre jellemző humor pedig összeköti a regényt. 

Itt a lehetőség kimozdulni a thriller/krimi/humor zsáneren belül a komfortzónánkból, mert itt bizony a klisék mehetnek a polcra, Bob Mortimer hozott valami egészen bizarrt, de egyben jó értelemben újszerűt is.  

A könyvet köszönöm szépen az Agave Kiadónak! 

NetGalley-ről olvasom /angol nyelven / Te kipróbáltad már?

Idén az egyik könyves tervem az, hogy többet olvasok idegen nyelven, azaz angolul. Angol nyelvterületen megszámlálhatatlanul sok kötet jelenik meg, ráadásul a kedvenc cozy mystery zsáneremben is számos regény lát napvilágot. Örülnék neki, ha itthon is ennyi kötetből lehetne válogatni, de a piac nagysága miatt ez szinte megvalósíthatatlan, ilyenkor keres tehát az ember lánya valamilyen alternatívát. 

A hónap és az év első 1000 oldalán Robert Galbratith Cormoran Strike 7., legújabb részének köszönhetően már túl is vagyok. Pár nap alatt ledaráltam a regényt, egyszerűen a letehetetlen kategória volt. Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy belekezdjek egy angol nyelvű regénybe, amihez én általában a NetGalley-t hívom segítségül. Hosszú évek óta használom az oldalt, hol többször, hol kevesebbszer, de eddig nem csalódtam benne. Az értékeléseimet általában Goodreads-en vagy a saját NetGalley fiókomban teszem közzé a könyv adatlapján, így a blogon még nem sokszor volt olvasható bejegyzés ezekről az olvasásokról. 

Regisztárció, szerintem fontos tudnivalók:

- Szerintem mindenképpen érdemes beregisztrálni az oldalra még akkor is, ha nem vezetsz blogot, de van legalább egy Goodreads fiókod és olvasol angol nyelven. A regisztráció egyszerű, nem kell meghívó;

- Az értékelésedért cserébe kérhetsz ki könyveket, amik legtöbbször a megjelenés elött kerülnek a kiválasztott olvasókhoz;

- A magánkiadásokat itt is egyszerűbb elérni, de a neves kiadók kötetei is megtalálhatók a kínálatban, ami el kell, hogy mondjam szerintem igen bőséges és sokszínű;

- Minél több releváns értékelésed lesz, úgy lesz egyre könnyebb az áhított könyvet kikérni. Az pedig megkönnyíti a dolgodat, ha van egy olyan Instagram oldalad, YouTube fiókod ahol kiteszed a storykat, shortokat, videókat, fotókat, de ezek hiánya sem kizáró ok elég lehet a Goodreads is; 

- Természetesen a fiókodba kerülő könyvekért nem kell fizetni és egyszerűen lehet a Kindle fiókra kérni, vagy letölteni, igaz itt vegyétek figyelembe, hogy acsm file érkezik és azt át kell konvertálni, de az online pár pillanat;

Tehát ez egy szuper lehetőség azok számára, akik angol nyelven is szeretnének olvasni és van türelmük, elszántságuk ahhoz, hogy másokkal is megosszák a véleményüket; 

Akkor sem kell elkeseredni, ha az első kikérések nem sikerülnek, mert a kiadó munkatársai az írók is dönthetnek úgy, hogy nem Neked adják ki a könyvet, de hidd el, hogy minél többször értékelsz a csatlakoztatott fiókjaidon, úgy fogsz kapni könyveket is recenzióra. Tehát win-win helyzet ez, de szükséges hozzá energiabefektetés is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem szabad túlzásba esni, mert könnyen abban a helyzetben találhatod magad, hogy nincs elég időd elolvasni a könyvet, esetleg nyelvi nehézségeid adódnak, így annyit kérj, amennyit biztosan tudsz vállalni. 

Milyen nyelvtudással olvasok:

A Kindle szótárnak köszönhetően nekem nem jelent túl nagy akadályt egy-egy regény, de nagyjából 1,5x annyi idő kell hozzájuk, mint a magyar nyelvű társaikhoz. A nyelvtudásom - olvasás szempontjából - valahol a  középfok felső részén van (ami sajnos idáig kopott le az évek során, volt ez jobb is, de amit nem használunk az ugye...), így teljesen jó ütemben tudom olvasni az adott könyveket. 

Összességében kipróbálásra mindenképpen ajánlom az oldalt, mert szerintem egy kiváló lehetőség nyelvgyakorlásra és olyan történetek elolvasására, amik várhatóan magyar nyelven nem kerülnek kiadásra. 

Nálam jelenleg a képeken látható 4 kötet van recenzióra. Terveim szerint február végére fogom tudni elolvasni és értékelni őket, ez havi 2 angol nyelven történő olvasást jelent, többet nem mernék bevállalni. Amint látom, hogy milyen mértékben tudok haladni úgy fogok február közepén újra szétnézni az oldalon újdonságok után kutatva.

A tagok idén egy reading journal-nak is örülhetnek, mert azt az üzemeltetők minden tagjuk számára elérhetővé teszik. Szerintem az is egy igazán igényes, pdf formátumban elérhető kiadvány.

Amennyiben elakadnátok vagy kérdésetek van, keressetek nyugodtam valamelyik oldalamon vagy e-mailben. 

Milly Johnson: A pompás Mrs. Mayhew / Mini-könyvklub, februári közös könyv/

Fülszöveg: Kötelességtudó politikusfeleségként Sophie Mayhew életének egyetlen célja, hogy sikeres és nagyravágyó férje karrierjét egyengesse. Megadóan viseli az őt körülvevő képmutató világot, a folyamatos hazugságokat és intrikákat. Ám egy napon a miniszterelnökségtől már csak egy lépésre álló John Mayhew csúnya botrányba keveredik, és Sophie száját életében először nem a sajtómágusok által megírt szöveg hagyja el, hanem a saját, keresetlen véleménye. Kirohanása tovább fokozza a botrányt, Sophie pedig úgy véli, hogy jobb egy időre eltűnnie. Megváltoztatja nevét, külsejét, és gyerekkora kedves helyén, egy tengerparti kisvárosban húzza meg magát, amíg elvonul a vihar. A helyiek nyomban összefognak a bajbajutottért, és Sophie végre úgy érzi, hogy nem a politikusfeleséget látják benne, hanem önmagát. Ám a politika gépezete nem áll meg, és Sophie-nak döntenie kell: visszatér férjéhez és kényelmes életéhez, vagy bizonytalan, ám talán boldogabb jövőt választ?

Idén - hosszabb kihagyás után - ismét csatlakoztam Vegazus Mini könyvklubjához, ami immáron a 24. alkalommal rajtol el. Célja, hogy minden hónapban közösen olvassuk a kiválasztott könyveket, a hónap végén pedig mindenki egy-egy bejegyzéssel ír egy kis kedvcsinálót.

Sajnos az első hónapot elbuktam, mert Baráth Katalin, Afázia című hard sci-fi regénye nagyon hamar kiderült, hogy nem nekem íródott, félre kellett tennem, ezért bejegyzés sem született róla.

Februárban viszont egy Milly Johnson regény, a Mrs. Mayhew volt soron, így nagy érdeklődéssel és várakozással vetettem bele magam a történetbe.

A regény központi karaktere Sophie Mayhew, aki egy politikus feleségeként éli látszólag kirakatba illő életét, de a csillogás mögött igen kemény megpróbáltatások és mentális sérülések bújnak meg. Sophie-nak minden adott volt, hogy önmaga révén legyen sikeres, hiszen okos és szép, de mégis hosszú időre hagyta magát beszorítani a mások által támasztott és ráerőltetett elvárások zárt világába. Tökéletes politikusfeleségként, alárendelt és sokszor megalázó szerepben biztosítja férje karrierjéhez a háttérországot, de mélyen sokkal inkább jellemzik olyan jellemvonások, amelyek a kitörésért kiáltanának. Egészen fiatal korától áthatotta az elnyomók elleni küzdeni akarás és a gyengék védelmezése, ami már a regény elején szimpátiát váltott ki belőlem. Neveltetése által ezeket a képességeket az évek során folyamatosan megpróbálták kiölni belőle a hozzá közel állók, tették mindezt csak azért, hogy az elvárt és rákényszerített skatulya szerepkörnek megfeleljen, azaz tökéletes feleség és anya legyen.

Sophie-t a regény során nagyon színes karakterek vették körbe, akiknek valóban számított, de akadtak olyanok is, akik lényegében csak gyengítették és hamis barátságot mutattak vele szemben. Ahogy Sophie kinyílt és felfedezte önmagát, miközben mert változtatni addigi életén számomra ezek a momentumok tették igazán szerethetővé ezt a regényt és az épülését elősegítő mellékszereplőket is.  

A regény a fejlődésre, a bátorságra helyezte a hangsúlyt és a „sosem késő” életfilozófiára, úgy, hogy nem volt benne kapkodás, de mégis egy szép kerek egész történetté tudott válni. Lehetne Sophie-ra haragudni azért, hogy sokáig hagyta, hogy elnyomják, de én inkább azt a fejlődési utat helyezem a regény középpontjába, amikor meg merte lépni, hogy eltűnik a szokásos életéből és újra felépíti önmagát. Sophie vonatkozásában nem minden lépésével értek egyet, de úgy gondolom, hogy az írónő egy hihető és életszerű szoros kapcsolati hálóból történő kijutás egyik útvonalát mutatta meg. Itt is, mint a való életben a karakterek hibáznak, de ez is eljuttatja őket a kapcsolatok és önmaguk megismerésének egy következő lépcsőfokára.

Szeretem a könnyedebb zsánerbe beilleszthető fejlődésregényeket, mert úgy gondolom, hogy ez a műfaj is elbírja azt, hogy a karakterek épülnek és kibontakoznak az olvasó előtt.

A felemelő, megmosolyogtató, de sokszor szívszorító történet az érzelmek széles palettáját mutatta meg számomra. Egy lassan csordogáló, de a chik lit műfaján belül egy igazán értékes regényről van szó, amelyet ajánlok olvasásra. 

Andrew Wilson: Agatha Christie és a suttogó orvos (Agatha Christie 1. )

Ezt a megjelenést is nagyon vártam, hiszen nem másról, mint kedvenc írónőmről, Agatha Christie-ről szól. A regény keveri a fikciót a valósággal és megpróbál az olvasók számára egy érdekes, krimiszállal megtámogatott magyarázatot bemutatni arra vonatkozóan, hogy mi történt az írónővel abban a tizenegy napban, amíg eltűnt a családja és a világ szeme elől. Nem is csodálom, hogy nagyon sok írót megihlet ez a bizonyos tizenegy nap, hiszen az írónő ezt az időszakot még az önéletrajzából is kihagyta, nem is beszélt róla soha, így a konkrétumok hiányában sokféle magyarázat születhetett, születhet a jövőben is. Ez a regény is egy ilyen lehetséges elbeszélés, amely az írónő fantáziavilágából próbál meríteni és az olvasó elé tárni egy olyan történetet, amelyben megjelennek a valós történelmi tények, de érezhetően a fikció kerül hangsúlyba. 

A regény cselekménye 1926-ban játszódik, amikor Agatha egy nehéz időszakot élt meg magánéleti szempontból, a férje megcsalta, amit ő érthető okokból nehezen dolgozott fel. Az írónő éppen a kiadójától tart hazafelé, amikor a metróban hirtelen elszédül és egy orvos, Dr. Patrick Kurs rántja vissza a robogó szerelvény elől. Legalábbis a látszat ez, majd kiderül, hogy az orvos zsarolással próbálja rávenni Agatha-t, hogy kövesse el a tökéletes gyilkosságot, a tét pedig nem kisebb, mint a lánya Rosalind testi épsége és a családjának a jóhíre. Agatha egy fürdőhelyen bújik meg, ahol a levelekben érkező utasításoknak megfelelően készül rá, hogy meg kell ölnie az orvos feleségét, Flora-t, de persze nem ő lenne Poirot és Miss Marple kitalálója, ha ilyen könnyen adná magát. Egy újságírónak készülő lány, Una Crowe is az írónő nyomába ered, a gyilkosság megtörténik, a szálak bonyolódnak az idő pedig egyre fogy, közel a leleplezés, így az események felpörögnek és nem várt fordulatok történnek. 

Igazából vegyesek az érzéseim a regénnyel kapcsolatban. Nem tudom egyértelműen szeretni és utálni sem, pedig mindkettőre meglenne az okom. 

A pozitívum a pszichopata személyiségjegyeket mutató orvos ábrázolása, a karaktert el tudtam volna képzelni egy krimiben, thrillerben, de valahogy Agatha személyisége mellett nem működött, szinte butának tűnt. Szerettem azt, ahogy váltott nézőpontból ismerjük meg a történetet, néhol Agatha, néhol pedig Una az elbeszélő, tetszett, hogy hol a gyilkosság felé sodródó Agatha gondolatait ismerjük meg, látjuk a lépéseit, hol pedig azt, hogy Una milyen éleslátással, bátran, de naivan követi a nyomokat, amelyeket Agatha hagyott maga után. 

A karakterek összességében érdekesek voltak, annak ellenére, hogy nem minden esetben volt logikus a cselekedetük és néhol logikai bukfencek is tarkították a cselekményt, amelyek számomra egyúttal hiteltelenné is tették a történetet. Viszont le a kalappal a bűntett kivitelezése előtt, igazán jól illett az írónőhöz az, ahogy ezeket a részeket megoldotta az író és vissza is utalt az írónőre és a gyógyszerészeti ismereteire. 

Az Acroyd gyilkosság is kulcsszerephez jut a történetben, hiszen ez indítja el a gonoszt az útján és sodorja Agathat az útjába. Ez is remek írói megoldás, ahogy belevitte az írónő munkásságát a cselekménybe, ok és okozati összefüggésbe állította.

Kedveltem a nyomozó, William Kenward főfelügyelő karakterét, aki a tudásának megfelelően ment előre, mint egy bulldog, igazán illett a regénybe az, ahogy próbált az írónő nyomára bukkanni, de nagyjából már az elején látszott, hogy esélye sincsen, ha azt az írónő úgy akarja. Együttérzést váltott ki belőlem az olvasás során.

A regény erőssége, hogy feszegeti az erkölcs határait, elgondolkodtató, hogy mikor van az a pont, amikor azt mondja valaki, hogy innen már nem tovább, legyen bármilyen súlyos is a tét. 

Mindezek ellenére sajnos nem lett kedvencem ez a regény, túlzottan tisztelem ahhoz az írónőt, hogy egy ilyen jellegű szituációban, mint amibe az író sodorta el tudjam képzelni. Emellett úgy gondolom, hogy az igaz, hogy az írónak tényekkel kellett dolgoznia a fikciós elemek mellett, de aki olvasta az életrajzokat szinte biztos, hogy azt fogja érezni, hogy egy az egyben lekoppintotta - néha még a szófordulatokat is - a korábbi írásokat és csak a fikciós részt csatolta hozzá. Nálam ez sokat vont le az élvezeti értékből.

Ajánlom a regényt azoknak a krimi műfaját kedvelő olvasóknak, akik az olvasás során el tudnak vonatkoztatni attól, hogy Mrs. Christie a regény kulcsszereplője, mert vele számomra nem működött ez a történet, igaz én nagy rajongója vagyok az írónő munkásságának, így ez okozhatta az ellenérzést. 

Fülszöveg: A suttogva beszélő, fura orvosnak egyetlen célja, hogy a krimik királynő ölje meg helyette a feleségét. Kövesse el úgy, hogy sose derüljön rá fény. Agatha Christie-nek az eddigi legjobb ötleteire van szüksége, hogy kimásszon a gonosz csávából.

Andrew Wilson bestseller AGATHA CHRISTIE-sorozatának első kötetét tartja kezében az olvasó. A regények alapötlete amennyire egyszerű, annyira rafinált is.

Nem titok, hogy Agatha Christie zseniálisan csavaros krimiket írt. De vajon képes lett volna a valóságban kitervelni a tökéletes bűntényt? Aztán cserébe csapdába csalni, aki rá akarta őt venni a gyilkosságra? És milyen lett volna nyomozóként? Hasonlóan mesteri logikával jött volna-e rá az igazi esetek megoldására, mint az általa teremtett Hercule Poirot és Miss Marple?

Richard Osman: Az eltévedt golyó (A csütörtöki nyomozóklub #3.)

Fülszöveg:  Egy újabb átlagos csütörtöki nap, amikor a dolgoknak végre vissza kellene térniük a megszokott kerékvágásba.

Csakhogy a csütörtöki nyomozóklub mágnesként vonzza a bajt. Egy tíz évvel ezelőtti megoldatlan bűntény szálai egy helyi híradós sztárhoz vezetnek, és egy olyan gyilkossági ügyhöz, amely holttestnek és magyarázatnak is híján van.

Eközben egy váratlanul felbukkanó új ellenség keresztezi Elizabeth útját, és választás elé kényszeríti: gyilkolnia kell, vagy meghal.

Miközben a megoldatlan bűntény újabb és újabb fordulatokat tartogat, Elizabeth a lelkiismeretével (és egy pisztollyal) viaskodik, Joyce, Ron és Ibrahim pedig régi és újdonsült barátokkal együtt nyomoznak. Vajon képesek lesznek megoldani a rejtélyt és megmenteni Elizabethet, mielőtt a gyilkos újra lecsap?

 Nagyon vártam már Richard Osman, Az eltévedt golyó, azaz a csütörtöki nyomozóklub ténykedéseinek harmadik részét. Nagyon örültem, hogy a megjelenést követően rögtön kézbe is vehetettem a kötetet. Igazából gyorsan haladtam vele, de az tény, hogy mindenhova vittem magammal a könyvet és ahol csak tudtam olvastam, azaz utazás közben, az orvosi rendelőben várakozva és elalvás előtt is. Ritka az, amikor ennyire várom egy sorozat következő részét, de engem az angol nyugdíjas nyomozók zsebre vágtak ezúttal is. 

Elizabeth, a hajdan volt kém kényes helyzetben találja magát, amikor elrablója arra utasítja, hogy öljön meg egy hozzá közel álló személyt, aki nem mellesleg a KGB egykori vezetője, amennyiben ez nem teljesül valaki meghal, aki közel áll Elizabethez. Közben egy évtizeddel ezelőtt történt bűntény is a horgukra akad, ezzel pedig beindul egy több szálon futó nyomozás, amibe a barátok is szép sorban becsatlakoznak. Annak ellenére, hogy nem ismerik Elizabeth teljes történetét segítenek neki, az idő pedig ketyeg és Elizabeth-nek dönteni kell a szeretett személyek érdekében. 

A nagy kérdések: ki ölte meg Bethany Waites-t és most ki akarja Viktor Illjics halálát?

Dinamikus és több szálon futó történetet olvashatunk, ráadásul, hogy ne unatkozzunk új szereplők is megjelennek a játékban. Egy viszonylag gyorsan pergő, akciódús krimi, ami nem hagyja unatkozni az olvasókat, mert egyik megoldandó probléma követi a másikat, tehát mindvégig van min agyalni és mivel elég összetett a krimiszál, így nem árt figyelni sem a részletekre.

Adott tehát egy maroknyi nyugdíjas, akik között van egykori kém, pszichológus, szakszervezeti bajkeverő, ők azok, akik meg tudják mozgatni az ember nevetőizmait és igazából annyira be tudták lopni magukat a szívembe, hogy szinte azt érzem, hogy hozzám közel álló személyek. Mindegyik karakter egyszerre elbűvölő, idegesítő és izgalmas, persze a maguk furcsa módján. Egyértelműen telitalálat az idős korosztály krimibe történő bevonása, hiszen oly sokan szerették Poirot és Miss Marple karaktereit is. Azt érzem, hogy az időseknek van egyfajta varázsuk, múltjuk és jó értelembe vett kelekótyasága, amitől működni tud egy történet. Nagyon szépen kibontotta az író az egyes szereplők, Ibrahim, Joyce, Elizabeth és Ron személyiségét, ez az, amit én abszolút imádtam. Szinte látjuk magunk előtt a kissé hiú Joyce-t, a visszahúzódó, de éles elméjű Ibrahim-ot, a bátor és büszke Elizabeth-et és végül az agresszív, de arany szívű Ront. A visszatérő mellékszereplők is tudtak fejlődni, így egyszerűen nem lehet nem kedvelni a karaktereket. 

A szereplők párbeszédje is legtöbbször sziporkázó és kellő arányban jelenik meg a leíró részek mellett. 

 Egyébként számomra az meglepő volt, hogy bár viszonylag sokrétű a krimi szál mégsem sok és nem veszik el a részletekben, hanem lényegre törően haladnak előre a nyomozati szálak. Szeretem, hogy ennyire összeszedett mégis habókos maga a sorozat. 

Azt  szerintem még érdemes kiemelni, hogy egy sorozatról van szó és ez az az eset, amikor érdemes az első résszel kezdeni az olvasást, mert könnyebb megismerni a szereplőket és némi visszacsatolás is van a korábbi részekre, amely ismerete nélkül kicsit elveszett lehet az olvasó.

Mindig keresem az angol humor és a jó krimi keverékét és azt hiszem Osman pont azt nyújtja a zsánerben, amiből hiány van a piacon: szerethető karaktereket, humort és jófajta nyomozást. Annak ellenére teljesen élvezhető a történet, hogy a krimi szálon még mindig van mit csiszolgatni, de lassan közelít a hibátlan olvasási élményhez. 

Ez az a sorozat, ami mindig mosolyt csal az arcomra és szívesen fogom újra és újra elolvasni. Karácsonyi ajándéknak is jószívvel ajánlom a sorozatot az idősebb és fiatalabb korosztálynak egyaránt.

A sorozat rajongóinak pedig jó hír, hogy valamikor a jövőben (2023. szeptember?) érkezik a 4. rész is!  

A könyvet köszönöm szépen az Agave Kiadónak! 

" - Dale, maga még fiatal. És ahogy most magával beszélgetek, tudom, hogy okos és jólelkű fiatalember. Az évek múltával rá fog jönni, az embereknek nagyobb szüksége van azokra, akik okosak és jólelkűek, mint arra, aki tud táncolni, és tudja, milyen frizurát vágasson magának. "

 "- Maga érdekes fickó. Kell magának munka?

- Van már munkám- válaszolja Ibrahim. - Pszichiáter vagyok. 

- Rendes munkára gondoltam. "

" Vigyázzanak magukra, ott leszek, amilyen gyorsan csak tudok. Vigyek valamit?

Elizabeth egy pillanatig elgondolkodik. Viktor Illjics, a viking, Joyce. 

Csak nem egy terv körvonalazódik a fejében? Még az is lehet. 

- Igen, kedvesem. Hozna nekem termoszban teát meg egy pisztolyt?"