2014. április 26., szombat

Stephanie Barron-A titokzatos Tiszteletes

Úgy tűnik menthetetlenül rabja lettem a Jane Austen nyomoz sorozatnak. Gyakran beleszeretek egy-egy sorozatba, nincs mit tenni.

Immár a második kötet került a kezembe Stephanie Barron-tól, A titokzatos Tiszteletes, a sorozat második része, ami egy igazi gyöngyszem, ha szeretjük a romantikával, izgalommal és nyomozással átszőtt történetet. Márpedig miért is ne szeretnénk?

Igazán könnyed olvasmány attól eltekintve, hogy a könyvet a táskánkba rejtve gyilkos fegyver lenne belőle és más már be sem férne mellé, tehát elég terjedelmes. Megijedni azonban nem kell, mert gyorsan haladhatunk a történet sodrásával az 1800-as évek pedig szinte beszippantanak minket, mert csempészekből, gyilkosságból, cselszövésből, gyönyörű ruhákból és izgalmas helyszínekből most sem lesz hiány. A szereplők sokkal jobban a szívemhez nőttek vagy váltottak ki negatív érzelmeket, mint az első részben. Jól kidolgozott karakterek keltek életre.

Nem állítom, hogy utolérné Agatha Christie Miss Marple, vagy éppen Poirot sorozatát, de meg kell hagyni, hogy nagyon ébernek kell lennünk, hogy lefüleljük a gyilkost, mert először én sem a tényleges gyilkosra gyanakodtam, mert sokszor remek érzékkel elaltatta az írónő az olvasó figyelmét és igyekezett tévútra terelni a nyomozást, hogy aztán a meglepetés erejével felbukkanjon az igazi gonosztevő.

Végig annyira szurkoltam Jane-nek, hogy megtalálja a szerelmet, mert most egy hozzá méltó férfira talált, akit nagyon Jane Austen-nek teremtettek.

Ami különösen figyelemre méltó ennél a kötetnél is, hogy Barron mennyire figyel az életrajzi és történelmi háttérre.

Eddig nem is sejtettem, hogy milyen csempészet folyt akkoriban, tea, csokoládé, emberek és milyen titkos hálózatok épültek erre a "munkára", úgy is nevezték őket, hogy az éjszaka munkásai, többek közt ezeket az embereket és hátterüket is megismerhetjük kicsit jobban. Számomra tényleg nagyon érdekes információkkal is szolgált a könyv amellett, hogy szórakoztatott is.

Úgy gondolom, hogy akitől nem áll messze Jane Austen és az ő korszaka, vagy éppen egy Miss Marple történet, akkor mindenképpen érdemes elolvasni a sorozat részeit.



Olyan a könyv, mint apró hógömb, amit megrázunk és életre kell.

A borító ismét nagyon szépre sikerült, legalábbis nekem nagyon tetszenek a színek és a megjelenített teázás, mert nagyon illik a  a történethez.

                                                   

Pár kép Jane Austen korából:


  
Ilyen hajókat láthatott Jane a sziklákról                              Egy korabeli falu



Ilyen kertekben sétálhatott Jane


Jane Austen Múzeum



Az Austen család 1871-ből





2014. április 13., vasárnap

Trisha Ashley- Csokoládécipők és esküvői harangok

Csajos, hamupipőke történet a higgadt angol légkörbe helyezve. 

Már egy hete olvastam minden este lefekvés előtt mire végeztem  a könyvvel, de be kell vallanom, hogy nem vagyok boldog, hogy a végére értem, mert kiváló altató.
Ahogy a helyes cipőbolt, gyönyörű kis gyógyfüves kertek, jópofa háziállatok és a jobbnál jobb sütik köré szövődik egy szerelmi történet ami színtiszta idegnyugtató hatással bír. Andalítóan lassú, kiszámítható és igazán angol történet. Olyan mintha egy pohár meleg tejet ittam volna lefekvés előtt egy leheletnyi cukorral.

A szereplők helyesek, kedvesek, a mellékszereplők olyanok amilyenek, nem túl kidolgozottak a karakterek, maximum a két főszereplőt ismerjük meg egy kicsit jobban, de igazából ez nem zavart az olvasás során, nem hiányzott, hogy a gonosz mostohatestvéreket jobban megismerjem. 

Amit imádtam az a kis régimódi cipőbolt, amit még nem ért el a válság és mindenki szívesen látogat, tetszett az alapötlet, bár a címet ehhez viszonyítva nem igazán értem, mert a csokicipők nem igazán tartoznak szervesen a történethez. 

Ami nem tetszett, az elején úgy éreztem, hogy a kedves idős hölgy halálát már nagyon sürgeti az író és érezhető volt, hogy ebből a szálból szeretne  valamit kibontakoztatni, ami, mint később kiderült egy rejtély szálat volt hivatott vinni. Valamint a Spar is többször megjelenik, de nem értem miért, amikor direkt a falusi kisboltokra van kiélezve a történet, a hagyományokra és a tradíciókra, akkor a Spar nem is értem, hogy került képbe egyáltalán, felvetődik, hogy miért nem egy helyi kisboltban vásárolgatnak. 

A visszaemlékezős megoldás tényleg jól ki volt találva, miszerint CD-n keresztül egy másik történet is kibontakozik, ez tetszett. Viszont a fejezetek elején lévő apró fejezetek nem tetszettek, mert pont erre volt hivatva a CD-s visszaemlékezés, hogy abból ismerjük meg Nan néni történetét így ez a plusz feljegyzés felesleges és zavaró volt. 

Nagyon örültem, hogy a könyv végén van pár sütirecept, mert nem is számítottam rá, pedig olvasás közben nagyon szerettem volna, ha szerepelnek a könyvben az érdekes sütik receptjei, így legalább volt egy kis meglepi, hogy el is tudom őket készíteni. 

Nyári strandolós olvasmány  5/3

Trisha Ashley - Csokoládécipők és esküvői harangok

2014. április 6., vasárnap

Diane Setterfield- A tizenharmadik történet

Egy betegesen romlott család szerencsétlen leszármazottainak morbid és lebilincselő története. 

Szinte végig borzongás töltött el, ahogy haladtam a könyvvel. Nem olyan jófajta borzongás, inkább olyan letaglózó borzongás. Tudjátok, amikor még a hideg is kiráz.

Egy antikvárius lányának, Margaretnek a  szemszögéből ismerjük meg Miss Winter történetét, aki élete vége felé el akarja mondani a teljes igazságot a sok-sok mese közül végre kibontakoztatni a valódi történetét.

Annyit tudunk, hogy a történetet elmesélő Miss Winternek valamilyen köze van a borzalmas családhoz, de az, hogy pontosan, hogyan kapcsolódnak a szálak az csak a csattanókkal teli könyv olvasása folyamán derül ki, ahogy Margaret által egyre többet megtudunk a "meséből".

A könyv nyelvezete, a leírások lebilincselőek, sehol nem unalmas vagy szaggatott a történet, de végig ott bujkál a melankólia, ami az olvasót is magával ragadja, ha nem figyel. Legalábbis ahogy olvastam én éreztem, hogy egyre jobban nyomaszt a könyv, pedig igyekeztem nem annyira belemélyülni, de akaratom ellenére elragadott és elvarázsolt. Szinte hajtott, űzött, hogy a végére érjek és minden kiderüljön, mert sok-sok kérdés tört elő, ahogy lapról lapra izgalmasabbá vált a könyv.


Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy annyit nem ér, hogy szinte letaglózzon, de örülök, hogy nem tettem le és végig olvastam, mert egy irodalmi élménnyel gazdagabb lettem.


Nagyon ritkán jut az ember ennyire jól megírt és szerkesztett könyvhöz, tehát érdemes nekikezdeni. 

Ami a legjobb, hogy végig aktívan tartja az olvasó képzeletét és ez mostanában egyre ritkább.

Nem is nagyon tudok többet írni, mert egyszerűen annyira jó, hogy muszáj elolvasni, hogy megértsük.

5/5

Tartalom.:

Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapja antikváriumban dolgozik, s mivel imádja a letűnt korok stílusát és történeteit, rég elhunyt írók életrajzának megírásával szórakoztatja önmagát és olvasóit. Egy nap azonban furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri, írja meg az ő életrajzát is. A leghíresebb élő angol írónő életéről már sokan írtak, de minden biográfusának más és más élettörténetet mondott el. A legfurcsább talán mégis az, hogy első művében a címben ígért tizenhárom történet helyett csak tizenkettő szerepel. Vajon csak véletlenül maradt ki, vagy szándékosan nem került bele? Ez a sok rejtély elegendő ahhoz, hogy Margaret elfogadja a felkérést és elinduljon az írónő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá...

Diane Setterfield - A tizenharmadik történet

Az írónő:


Valahogy így képzelem el a könyv egyik fő helyszínét a leírás alapján



 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon