Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2014

Stephanie Barron-A titokzatos Tiszteletes

Úgy tűnik menthetetlenül rabja lettem a Jane Austen nyomoz sorozatnak. Gyakran beleszeretek egy-egy sorozatba, nincs mit tenni.
Immár a második kötet került a kezembe Stephanie Barron-tól, A titokzatos Tiszteletes, a sorozat második része, ami egy igazi gyöngyszem, ha szeretjük a romantikával, izgalommal és nyomozással átszőtt történetet. Márpedig miért is ne szeretnénk?
Igazán könnyed olvasmány attól eltekintve, hogy a könyvet a táskánkba rejtve gyilkos fegyver lenne belőle és más már be sem férne mellé, tehát elég terjedelmes. Megijedni azonban nem kell, mert gyorsan haladhatunk a történet sodrásával az 1800-as évek pedig szinte beszippantanak minket, mert csempészekből, gyilkosságból, cselszövésből, gyönyörű ruhákból és izgalmas helyszínekből most sem lesz hiány. A szereplők sokkal jobban a szívemhez nőttek vagy váltottak ki negatív érzelmeket, mint az első részben. Jól kidolgozott karakterek keltek életre.
Nem állítom, hogy utolérné Agatha Christie Miss Marple, vagy éppen Poirot …

Trisha Ashley- Csokoládécipők és esküvői harangok

Csajos, hamupipőke történet a higgadt angol légkörbe helyezve. 
Már egy hete olvastam minden este lefekvés előtt mire végeztem  a könyvvel, de be kell vallanom, hogy nem vagyok boldog, hogy a végére értem, mert kiváló altató. Ahogy a helyes cipőbolt, gyönyörű kis gyógyfüves kertek, jópofa háziállatok és a jobbnál jobb sütik köré szövődik egy szerelmi történet ami színtiszta idegnyugtató hatással bír. Andalítóan lassú, kiszámítható és igazán angol történet. Olyan mintha egy pohár meleg tejet ittam volna lefekvés előtt egy leheletnyi cukorral.
A szereplők helyesek, kedvesek, a mellékszereplők olyanok amilyenek, nem túl kidolgozottak a karakterek, maximum a két főszereplőt ismerjük meg egy kicsit jobban, de igazából ez nem zavart az olvasás során, nem hiányzott, hogy a gonosz mostohatestvéreket jobban megismerjem. 
Amit imádtam az a kis régimódi cipőbolt, amit még nem ért el a válság és mindenki szívesen látogat, tetszett az alapötlet, bár a címet ehhez viszonyítva nem igazán értem, mer…

Diane Setterfield- A tizenharmadik történet

Egy betegesen romlott család szerencsétlen leszármazottainak morbid és lebilincselő története. 
Szinte végig borzongás töltött el, ahogy haladtam a könyvvel. Nem olyan jófajta borzongás, inkább olyan letaglózó borzongás. Tudjátok, amikor még a hideg is kiráz.
Egy antikvárius lányának, Margaretnek a  szemszögéből ismerjük meg Miss Winter történetét, aki élete vége felé el akarja mondani a teljes igazságot a sok-sok mese közül végre kibontakoztatni a valódi történetét.
Annyit tudunk, hogy a történetet elmesélő Miss Winternek valamilyen köze van a borzalmas családhoz, de az, hogy pontosan, hogyan kapcsolódnak a szálak az csak a csattanókkal teli könyv olvasása folyamán derül ki, ahogy Margaret által egyre többet megtudunk a "meséből".
A könyv nyelvezete, a leírások lebilincselőek, sehol nem unalmas vagy szaggatott a történet, de végig ott bujkál a melankólia, ami az olvasót is magával ragadja, ha nem figyel. Legalábbis ahogy olvastam én éreztem, hogy egyre jobban nyomaszt a könyv, …