Rachel Burton: Könyvesbolti karácsony

Idén nagy kedvem van karácsonyi témájú könyveket olvasni, így szeretnék ajánlani egy olyan olvasmányt, ami engem igazán meglepett és kellemes olvasási élménnyel ajándékozott meg. Tavaly decemberben ez a regény volt a NIOK (Nincs Időm Olvasni kihívás) közös könyve. Még akkor decemberben abszolváltam is az olvasást (az elsőt, amit időben sikerült elolvasnom a kihívás részeként), de csak most hozom az ajánlót, hogy aki lemaradt róla az ne habozzon tovább és a karácsonyi hangolódás jegyében kedvet kapjon elolvasni a regényt. 

Egy könnyed, habos kis karácsonyi regényt vártam a borító alapján, rajta a cuki tacsival, de ennél sokkal mélyebb, érzelmesebb és felemelőbb olvasmányt kaptam. 

Megan Taylor több, mint három éve eltemetkezett a kis családi könyvesboltjukban, York-ban, ahol édesanyja támogatásával vezeti az üzletet és próbál elbújni az elől, ami elől igazából nincs menekvés, a gyász elől. Egészen jól sikerül kizárnia a külvilágot, amíg egy karácsonyi könyvbemutatót nem rendeznek a könyvesboltban a bestseller írónak,  Xander Stone-nak. A találkozásuk nem indul éppen felhőtlenül, de kiderül, hogy a gyász összeköti kettőjüket, majd elindul köztük egy olyan folyamat, amire egyikőjük sem számított és nem is tudják, hogy hova fog vezetni. A regény végére kiderül, hogy Megan-nek sikerül-e megmenteni  a könyvesboltot mielőtt csődbe menne és megnyílik-e Xander előtt, illetve a másik nagy kérdés, hogy Xander is közel engedi-e magához Megan-t azok után, hogy úgy gondolja, hogy elárulta őt. El kell dönteniük, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni és mi az, amit el kell engedni egy életre. 

Két megtört lélek egymásra találását és megnyílását követhetjük végig Megan és Xander karakterein keresztül. A két szereplő fejlődése és felépülésének egy nagyon szép története ez, igazi romantikus, rózsaszín hangulati elemek becsempészésével. A romantika és a gyászfeldolgozás az, ami leginkább tapintható az olvasás során. Elemi erővel sújtja a karaktereket a múltjuk és folyamatosan saját magukat szorítják korlátok közé, ami a regény fő vonalát jeleni. Hiába az a támogató közeg, amely a szereplőket körülveszi, nekik mégis egymásra volt szükségük ahhoz, hogy újra úgy érezzék, hogy élnek.

Azt is nagyon kedveltem, hogy két olyan karakter állt a regény középpontjában, akiknek fontos az irodalom és ezáltal sok, leginkább romantikus irodalmi utalást is találhatunk a regényben. Érdekes volt látni, hogy mindkettőjüknél más a gyászfeldolgozás és más fázisoknál tartanak, de mégis tudnak segíteni egymásnak az elengedésben. 

A mellékszereplők nagyon jól illettek a történetbe, kedveltem őket és tetszett, hogy előrelendítették az eseményeket, amikor már úgy éreztük, hogy elakadt valami a szereplők között és kezd elcsúszni a történet. Ezt az elcsúszást, leginkább azért éreztem, mert kezdett nem működni a kémia Megan és Xander között, de ilyenkor jött valaki és előre mozdította a történetet. 

Imádtam, hogy az írónő a tacsit nem a női karakterhez társította, így aranyos volt ahogy mindig a férfi karakter mellett jelent meg, picit lágyította a karakter marconaságát, ami eleinte talán még kicsit zavaró is volt Xander tekintetében. 

A helyszínválasztás pedig nem is sikerülhetett volna jobban, hiszen egy könyvesboltban járunk, ahol a karácsonyra készülnek és még egy régensség kori összejövetelt is rendeznek a könyvklub részére, ami több vicces szituációhoz vezet, ezek a részek vidám színfoltok voltak az egyébként komolyabb témák mellett. 

A gyász mellett megjelenik a szülő-gyermek viszony, a baráti és munkakapcsolatok fontossága is. Nagyon tetszett az, ahogy az írónő a vidám és szomorú témák között megtalálta azt a törékeny egyensúlyt, amitől az olvasás kellemes tudott maradni és nem lépte át azt a határt, amikor már nyomasztóvá válik egy történet.

Egy romantikus regény mélyebb gondolatokkal, ami elandalít, elgondolkodtat és kikapcsol, ráadásul a karácsonyi hangulatot is szépen tudja hozni. A romantika és a könyvillatú olvasmányok kedvelőinek szívből ajánlom karácsonyra ezt a kötetet. 

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy hóvihar. Egy idegen. Egy szikra. A tökéletes szerelmi történet kezdete… vagy mégsem?

A könyvesboltot vezető Megan Taylor tudja, hogy az élet néha igencsak zűrös és bonyolult. A fiatalon özveggyé lett nő számára az elmúlt néhány év kétséget sem hagyott efelől. A festői Yorkba költözött, hogy új életet kezdjen, de csak még inkább elzárkózott a világ elől.

Úgy tűnik azonban, a díjnyertes író, Xander Stone megadja számára a kezdő lökést. Szó szerint. Egy élelmiszerboltban ugyanis egyenesen a bokájára tolja a bevásárlókocsiját, majd később nem átallja Megan könyves ízlését kritizálni. A nő szívesen helyretenné ezt az arrogáns, gőgös – és őrülten szexi – idegent, ám kiderül, épp az ő könyvesboltjában tartja majd az új könyve bemutatóját még karácsony előtt.

Megan már épp előmerészkedne a csigaházából, hogy ismét megtanulja élvezni az életet, amikor kiderül: az újbóli szerelembe esés nem egészen úgy alakul, mint a könyvek lapjain.

Beth Moran: Let it snow - Szerelem karácsonyra

 Tudom, hogy karácsonyig még több, mint egy hónap van, de az ajándékok beszerzését nem árt időben elkezdeni. Az elkövetkező időszakban csupa olyan karácsonyi ajándéknak is tökéletes olvasmányt és ajándékötletet fogok hozni, amiknek én  magam is nagyon örülnék és a családnak, barátoknak is bátran ajándékoznám a fa alatt.

 Bea Armstrong a helyi csatorna szomszéd lányos stílusával, mint időjós szerezte meg a hírnevét. Persze az ő munkája sem fenékig tejfel, mert mindenhol vannak irigyek, így úgy néz ki, hogy új állás után kell néznie. A karácsonyt a családjával készül tölteni a Charis House-ba, a sherwood-i erőd közepén, ami nem ígérkezik Bea számára túl pihentetőnek, sőt egy igen komoly családi dráma közepében találja magát. Annak sem igazán örül, hogy Henry Fairfax, a szomszéd srác, akivel nem éppen felhőtlen a barátságuk, szintén ott lesz. Ám egy váratlan telefon után egy autóban találja magát Henry-vel, miközben Skóciába tartanak. A Skóciában töltött két nap alatt rájön, hogy mindenki változik és ő egy lehetetlen érzelmi helyzetben találja magát, miközben a családi szálak is tovább bonyolódnak.

 

Nagyon szerettem ezt a bohókás, családias, romantikus és természetesen nagyon karácsonyi történetet. Megvolt benne mindaz, ami igazán szerethetővé tette a történetet: család, barátok, rivalizálás, titkok és esély az újrakezdésre, a megbékélésre és az értékek megőrzésére, természetesen az elmaradhatatlan karácsonyi ünnepséggel megkomponálva. Beát nem lehetett nem szeretni, egy olyan fiatal nő, aki még hisz az őszinteségben, gondoskodó, vidám és szerethető, amolyan lány a szomszédból. Az írónő nagyon jól hozta a karaktert, igazán bájossá tudta varázsolni. Henry-t is megkedveltem, aki kitartó és szórakoztató is egyben, sőt a problémákat is remekül kezeli. Emellett Adam-et is pont telitalálatnak éreztem ebben a történetben a maga ösztönösségével, Bea szülei pedig igazi érző szív a kemény kéreg alatt típusok voltak. Egyszóval szinte az összes karakterben volt valami olyan érzelmesség, ami miatt jól belesimultak a történetbe. Joy nagyi a maga éleslátásával és titkaival, néha esendőségével pedig olyan volt, mint bármelyikünk nagyszülője, akinek mindig van egy jó szava mindenkihez.

Nagy kedvencem volt a skóciai kaland, ami tele volt humorral és romantikával, miközben egy fura milliárdos kastélyában folyt a harc az időjósok által áhított állásért. Nem is tudom, hogy ezek után merjek-e majd manókat kitenni karácsonyi dekorációnak (haha). Imádtam, hogy mindenütt hó és még több hó, ami itthonról már nagyon hiányzik, így picit úgy éreztem magam olvasás közben mintha én magam is a ropogós hóban lépkednék.

A romantika és a szeretet egy méltó kibontakozása ez a regény. A maga egyszerű történetvezetése mellett a karakterek hozzáadnak annyit az eseményekhez, hogy úgy érezzük, a szívünkig hatolnak a történések.  Beth Moran olyan írói stílussal, leírásokkal, érzelmekkel és vidámsággal meséli el ezt a történetet, hogy ünnepi hangulatba kerülünk és szívünk szerint mi is ott lennénk a kis családdal és a gyerekekkel a sherwood-i erődben.

Szívből ajánlom ezt a gyönyörű, élfestett könyvet a karácsonyi napokra, amikor kint hideg van, de a szívünket felmelegíti a szeretet és jut időnk egy karácsonyi kalandra.

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak! 

• 130 x 205 mm, puhatáblás, éldekorált
• 384 oldal
• ISBN 978-963-636-119-8
• Ár: 4053 Ft

Jenny Mollen: A lájkok városa

Fülszöveg: Megan Chernoff tehetséges szövegíró, jelenleg nincs munkája. Második gyereke születése után úgy érzi, az élete megrekedt. A férje munkája miatt családostul New Yorkba költöznek, ahol Meg összeismerkedik Daphne Cole-lal, a gyönyörű, stílusos, ismert anyainfluenszerrel. Értetlenül, de örömmel fogadja Daphne érdeklődését, bókjait, figyelmét – pillanatok alatt bekerül egy exkluzív mama-vacsoraklubba, flancos wellnessprogramokon vesz részt. Daphne megosztja vele az ismertségéből adódó előnyöket, és Meg követői is ezerszámra gyarapodnak. De vajon őszinte a kettejük közötti kötelék? Meg azon kapja magát, hogy sodródik, már nem ura a legfontosabbnak: a férjéhez és két fiához fűződő kapcsolatának. Közben feltűnnek neki a Daphne aprólékos műgonddal kialakított imázsa alatt húzódó repedések. Meg senkire sem számíthat, miközben vissza kellene találnia a valódi életéhez. De egyáltalán mit jelent az, hogy valódi? 

A Hoffington Post szerint Jenny Mollen a legviccesebb nő, ő az, aki nőként írt a Playboy-nak is, sőt színészi babérokra is tört. Ezen tények után nagyon kíváncsi lettem arra, hogy a regényírás, hogy fekszik neki. 

A történet ott kezdődik, hogy Meg Chernoff a családjával együtt New Yorkba költözik, mivel férje, Iliya egy feltörekvő klub-ban kap egy olyan pozíciót, ahol döntési joga van, hogy ki kerülhet be a klub tagjai közé. Míg Iliye dolgozik addig Meg a korábban bimbózó szövegírói karrierjének folytatásáról ábrándozik, de a két gyermek mellől nem olyan egyszerű az érvényesülés. Végül elfogad egy olyan állást, ami nem is fizet jól, nem is várható tőle, hogy a szakmában felfigyelnek rá, de Megnek ott van Daphne Cole, mamiinfluencer, aki valamilyen csoda folytán a barátai közé emeli, sőt elhalmozza Meg-et a figyelmével, így lassan az ő élete felett is kezdi átvenni az uralmat az Insta mögött csillogó élet. 

Felvetődik a kérdés, hogy minden olyan csillogó ahogy azt a celebek láttatják? Erre próbál ez a regény egy lehetséges alternatívát bemutatni, hogy az olvasó olvasmányos, de kicsit abszurd képen át ismerhesse meg a csillogás mögötti valóságot. 

Sajnos vagy sem, de hozzám Meg és Daphne egyáltalán nem tudtak közel kerülni, úgy érzem, hogy az amerikai humor  nem minden esetben jön át az európai olvasó számára. Simán el tudom képzelni, hogy akár a környezetünkben is vannak hasonló instán és a valóságban is nyomuló anyák, Amerikában pedig biztos vagyok benne, hogy tömegesen léteznek a könyvben megformált karakterek. Szinte látható, hogy milyen harcok folynak a legjobb iskolai helyekért, a legtrendibb anyuka ruhákért és összességében a mindenben az "én gyerekem" a legjobb állapotért. Nehéz jól megfogalmazni, hogy milyen külön világ is a gyerekes anyukák világa, de létezik és bizony szólni kell róla, sőt muszáj felhívni a figyelmet, hogy nem biztos, hogy a legjobb irányba megy az internetes trend ennek csoportnak a tekintetében sem. 

Az instagrammon is számos ilyen bejegyzés jön velünk szembe, még akkor is, ha nem követjük az adott "celeb"-et. Egyszerűen egy életstílus lett az instamamik által közvetített tartalmakból, persze azt nem látni, hogy olykor ők is kétségek között gyötrődnek, kialvatlanok és kicsit sem trendy-k. A regény azért ezt is az arcunkba tollja, néhol igen kíméletlenül. 

Úgy érzem, hogy ennek az könyvnek van létjogosultsága és a tengerentúlon nem is véletlen népszerű, mert egy olyan közeget mutat be, ami káros az átlagos tartalomfogyasztókra. Talán az sem véletlen, hogy ez a regény éppen a szülőkre élezte ki a mondanivalóját, mivel a szülés után, a kisgyermekekkel otthon lévő nők a legsebezhetőbbek és a legjobban manipulálhatóak az  instamamik által, illetve nagyon sok tartalmat is fogyasztanak, leginkább a korábban megszokott emberi interakciók hiánya miatt is. 

Igazából egy remek szatíra, gúnyos hangvétellel és számomra kicsit sarkos humorral, de mindenképpen remek figyelemfelhívás abból a szempontból, hogy milyen könnyen áldozattá válhat bárki, akit elvakít a talmi csillogás, akár már a családi életét is kockáztatva egy-egy posztért. 

Amellett, hogy tényleg egy szórakoztató irodalomról van szó, mégis, egyben  edukáció is és ez nekem mindenképpen átadta a mondanivalót. 

Tetszett, hogy egy görbe tükröt tart az írónő a tartalomfogyasztást túlzásba vivők elé, illetve kiváló párhuzamot von a hamis ábrándokat kergető világ, a valóság és a valós értékek között. 

Miután szerintem már túl sokszor leírtam az insta szót, nem maradt más hátra mint, hogy összefoglaljam a véleményem:

A téma fantasztikusan érdekes volt és az alaptörténet is tetszett. A borító pedig tökéletes, így egy borongósabb őszi napon gyorsan olvasható, figyelemfelhívó kötet, ami nem végig olyan rózsaszín, mint maga a borító sejtetné.

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak! 

Milly Johnson: A pompás Mrs. Mayhew / Mini-könyvklub, februári közös könyv/

Fülszöveg: Kötelességtudó politikusfeleségként Sophie Mayhew életének egyetlen célja, hogy sikeres és nagyravágyó férje karrierjét egyengesse. Megadóan viseli az őt körülvevő képmutató világot, a folyamatos hazugságokat és intrikákat. Ám egy napon a miniszterelnökségtől már csak egy lépésre álló John Mayhew csúnya botrányba keveredik, és Sophie száját életében először nem a sajtómágusok által megírt szöveg hagyja el, hanem a saját, keresetlen véleménye. Kirohanása tovább fokozza a botrányt, Sophie pedig úgy véli, hogy jobb egy időre eltűnnie. Megváltoztatja nevét, külsejét, és gyerekkora kedves helyén, egy tengerparti kisvárosban húzza meg magát, amíg elvonul a vihar. A helyiek nyomban összefognak a bajbajutottért, és Sophie végre úgy érzi, hogy nem a politikusfeleséget látják benne, hanem önmagát. Ám a politika gépezete nem áll meg, és Sophie-nak döntenie kell: visszatér férjéhez és kényelmes életéhez, vagy bizonytalan, ám talán boldogabb jövőt választ?

Idén - hosszabb kihagyás után - ismét csatlakoztam Vegazus Mini könyvklubjához, ami immáron a 24. alkalommal rajtol el. Célja, hogy minden hónapban közösen olvassuk a kiválasztott könyveket, a hónap végén pedig mindenki egy-egy bejegyzéssel ír egy kis kedvcsinálót.

Sajnos az első hónapot elbuktam, mert Baráth Katalin, Afázia című hard sci-fi regénye nagyon hamar kiderült, hogy nem nekem íródott, félre kellett tennem, ezért bejegyzés sem született róla.

Februárban viszont egy Milly Johnson regény, a Mrs. Mayhew volt soron, így nagy érdeklődéssel és várakozással vetettem bele magam a történetbe.

A regény központi karaktere Sophie Mayhew, aki egy politikus feleségeként éli látszólag kirakatba illő életét, de a csillogás mögött igen kemény megpróbáltatások és mentális sérülések bújnak meg. Sophie-nak minden adott volt, hogy önmaga révén legyen sikeres, hiszen okos és szép, de mégis hosszú időre hagyta magát beszorítani a mások által támasztott és ráerőltetett elvárások zárt világába. Tökéletes politikusfeleségként, alárendelt és sokszor megalázó szerepben biztosítja férje karrierjéhez a háttérországot, de mélyen sokkal inkább jellemzik olyan jellemvonások, amelyek a kitörésért kiáltanának. Egészen fiatal korától áthatotta az elnyomók elleni küzdeni akarás és a gyengék védelmezése, ami már a regény elején szimpátiát váltott ki belőlem. Neveltetése által ezeket a képességeket az évek során folyamatosan megpróbálták kiölni belőle a hozzá közel állók, tették mindezt csak azért, hogy az elvárt és rákényszerített skatulya szerepkörnek megfeleljen, azaz tökéletes feleség és anya legyen.

Sophie-t a regény során nagyon színes karakterek vették körbe, akiknek valóban számított, de akadtak olyanok is, akik lényegében csak gyengítették és hamis barátságot mutattak vele szemben. Ahogy Sophie kinyílt és felfedezte önmagát, miközben mert változtatni addigi életén számomra ezek a momentumok tették igazán szerethetővé ezt a regényt és az épülését elősegítő mellékszereplőket is.  

A regény a fejlődésre, a bátorságra helyezte a hangsúlyt és a „sosem késő” életfilozófiára, úgy, hogy nem volt benne kapkodás, de mégis egy szép kerek egész történetté tudott válni. Lehetne Sophie-ra haragudni azért, hogy sokáig hagyta, hogy elnyomják, de én inkább azt a fejlődési utat helyezem a regény középpontjába, amikor meg merte lépni, hogy eltűnik a szokásos életéből és újra felépíti önmagát. Sophie vonatkozásában nem minden lépésével értek egyet, de úgy gondolom, hogy az írónő egy hihető és életszerű szoros kapcsolati hálóból történő kijutás egyik útvonalát mutatta meg. Itt is, mint a való életben a karakterek hibáznak, de ez is eljuttatja őket a kapcsolatok és önmaguk megismerésének egy következő lépcsőfokára.

Szeretem a könnyedebb zsánerbe beilleszthető fejlődésregényeket, mert úgy gondolom, hogy ez a műfaj is elbírja azt, hogy a karakterek épülnek és kibontakoznak az olvasó előtt.

A felemelő, megmosolyogtató, de sokszor szívszorító történet az érzelmek széles palettáját mutatta meg számomra. Egy lassan csordogáló, de a chik lit műfaján belül egy igazán értékes regényről van szó, amelyet ajánlok olvasásra. 

Abbi Waxman: Egy könyvmoly élete

Nina Hill igazi könyvmoly. A fiatal nő elképesztően magabiztos – a könyvek között. Az élete viszont pont olyan, amilyennek akarta: egy könyvesboltban dolgozik, emellett minden kvízkérdésre csípőből tudja a választ, tökéletesen szervezi a mindennapjait, és van egy Phil nevű macskája. Amikor a sosem látott apja meghal, Nina rádöbben, hogy a férfi hagyatéka nem más, mint számtalan nővér, fivér és unokatestvér – akik ráadásul mind a közelben laknak! És szívesen találkoznának vele! Neki pedig ezzel a rengeteg vadidegennel mind beszélnie kell. És ha mindez nem lenne elég: kiderül, hogy Tom, aki a kvízjátékokban Nina mindentudó ősellensége, a valóságban kedves, vicces srác, és szívesen randizna Ninával. Hát nem tudja, milyen szörnyű ötlet ez? És vajon lehet az élet olyan szép, mint a könyvlapokon?

 

Mennyire imádom azokat a regényeket, amelyekben hemzsegnek az irodalmi utalások, márpedig Abbi Waxman nagyon a kedvemre tudott tenni e tekintetben (is). 

Nina Los Angelesben, egy kis eldugott, de annál bájosabb könyvesboltban dolgozik, ahol az imádott könyveinek élhet, megélheti az olvasás élményét a nyugodt, kissé szorongó életében. A könyvklub és a könyvek számára a világ elől elrejtőzés és egyben a kiteljesedés eszközei is. Nem vágyik másra, mint a nyugodt, olvasással töltött napokra. Azonban a sors természetesen közbeszól és hirtelen egy nem várt családot pottyant elé és persze a romantika is ekkor bekopogtat be hozzá, hogy fenekestül felfordítsa az introvertáltság felé hajló életét. 

Nagyon kis szeleburdi regény ez, igazi szeretetbomba. A könyvek és a való élet közti egyensúly megtalálásáról szól, meg persze arról, hogy hősnőnk, Nina ki mer-e lépni a csigaházából, ahol a könyvei jelentik számára a világot, vagy továbbra is bezárkózik, ezzel esetleg elszalasztva élete nagy lehetőségét, ami a szerelmet és a családot illeti. 

Az olvasás során végig remekül szórakoztam. Imádtam, hogy Nina mennyire okos - a kvízek királynője -, eközben milyen érzelmes, de mégis érdekes személyiség, sőt nagyon módszeres is, amiben picit hasonlít rám, aki szintén imádja a tervezést, időgazdálkodást. Az pedig külön tetszett, hogy mennyire szerteágazó a karakter érdeklődési  köre, szinte minden olvasó fog találni valamilyen aspektust, amely által azonosulni tud a karakterrel. Nagyon megszerettem Nina-t, olyan Rachel és Mónika keveréke, tudjátok a Jóbarátokból. Szerintem sikerült az írónőnek egy igazán szerethető, vicces és nagyon modern karaktert megalkotnia, akiben sok-sok nő, fiatal lány félelme, reményei, mindennapjai megfogalmazódnak, ettől tud olyan univerzális lenni.

Tom, hát igen, ő egy picit megfoghatatlan számomra, talán egy kicsit túlzottan szimpatikusnak beállított karakter volt, de Ninát azt kell mondanom, hogy remekül kiegészítette, persze olvasás közben kicsit irigykedve figyeljük is a kettőjük macska egér játékát. Nem ő volt a kedvenc karakterem, de azt kell mondanom, hogy ebbe a regénybe jól működött, mert Nina karakteres, érdekes személyisége annyira erős volt, hogy pont egy ilyen fickó kellett mellé a regénybe. 

A többi karakter is igazán habókos és kedvelhető volt. Ez a regény valójában egy kis hógömb, ahol a hátteret egy bájos könyvesbolt adja, ha megrázzuk, akkor pedig egy-egy mókás vagy szerethető jelenet elevenedik meg, ahol a könyvek elmaradhatatlan kísérők.

Az olvasás során szinte éreztem azt, ahogy melengeti a lelkem a történet. Bűbájos karakterek, remek helyszín, sok-sok irodalmi utalással megfűszerezve. A könyvmoly lelkemnek ennyi pont elég is volt ahhoz, hogy nagyon megszeressem és bátran tudjam ajánlani ezt a történetet, nem csak kizárólag könyvmolyoknak. 

Beth O'Leary: Otthoncsere - Mini-könyvklub, május

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Leena ​túl fiatal ahhoz, hogy egy helyben toporogjon.

Eileen túl idős ahhoz, hogy mindent újrakezdjen.

Talán itt az ideje, hogy helyet cseréljenek…

Amikor a maximalista Leena Cottont két hónap kényszerszabadságra küldik, miután tönkretesz egy fontos prezentációt a munkahelyén, a lány a nagyanyjához menekül. Eileen nem olyan rég újra egyedülálló lett, ráadásul hamarosan betölti a nyolcvanat. Szeretne egy második esélyt kapni az élettől, hogy megtalálja a szerelmet, ám az aprócska yorkshire-i faluban nem sok szóba jöhető agglegény akad. Amikor Leena értesül a nagymamája helyzetéről, felajánlja neki, hogy költözzön Londonba, a lakásába. Amíg Eileen a szerelmet keresi a nagyvárosban, addig a lány vigyáz a vidéki házára. Gyorsan kiderül azonban, hogy a másik cipőjébe lépni sokkal nehezebb, mint amire számítottak. Leena hamar rájön, hogy távkapcsolatban élni nem is annyira romantikus, mint remélte, ráadásul ott van még az a bosszantóan tökéletes – és zavarba ejtően jóképű – tanár is, aki mindenben igyekszik lepipálni őt. Eközben Londonban Eileen beleveti magát az online párkeresés bugyraiba, pedig a tökéletes társ talán közelebb van hozzá, mint gondolná. 

Leena és Eileen eltérő generációhoz tartoznak, de a Cotton nők között is létezik egy csodás kapocs, ami csak nagyszülő és unoka között jöhet létre, melyre a regény is kiválóan ráépül.

A történet az elején nem indul vidáman, mivel kiderül, hogy Leena testvére meghalt, ezzel a család – nagymama, anya, lánya - darabjaira hullik, máshogy kezdik feldolgozni a gyászt, eltávolodnak. Leena egy munkahelyi pánikrohamot követően hazamegy Yorkshire-be, nagymamájához, az akkor már a 79. életévét taposó Eileenhez, hogy feltöltődjön. Eileen a falu szíve-lelke, de közben ő maga is küzd a belső démonjaival, igy elfogadja Leena sorsfordító ötletét, mégpedig, hogy egy időre cseréljenek életet. A történet nagyjából ezzel veszi igazán kezdetét, a karakterek ekkor kezdenek kibújni a csigaházukból.

Az írás remek példát mutat arra, hogy mennyit számít az, hogy ki merjünk és ki is tudjunk mozdulni a komfortzónánkból. Nagyon kellemes volt számomra arról olvasni, ahogy a szereplők egy másik perspektívából kezdték nézni az életüket, amely által ki tudtak teljesedni, le tudták dobni azokat a terheket, amelyeket hosszú idő óta cipeltek.

A regény alapötletét nagyon érdekesnek tartom, egyértelmű, hogy tele van lehetőségekkel a téma, főleg, hogy egy teljesen eltérő korosztály mindennapjait cseréli ki az írónő. Felemelő volt olvasni, hogy a felgyorsult életet élő Leena miként lassul le és szedi össze élete szétesőben lévő darabkáit vidéken, még a nagyi miként alkalmazkodik a pörgős, számtalan lehetőséget kínáló nagyvárosi élethez. Emellett a saját életükből átvett energiák miként bontakoznak ki és adnak plusz töltést egy teljesen másik környezetben.

Előbbiek miatt a regény atmoszférája igazán rendkívüli volt, energikus, megnyugtató és inspiráló is egyben.

Kedvenc karakterem a vidám, pörgős, igazi energiabomba, de nem a hagyományos nagymama összképet mutató Eileen volt. A kisvárosi projektek mellett próbálja a gyászt is feldolgozni, amit az unokája elvesztése okozott, emellett a lányáról is gondoskodik, akit szó szerint maga alá temetett a gyász, de a randizás lehetősége is a napirendjén van, sőt izgalmas kis listákat is vezet, hogy miként érheti el a céljait. Imádtam azt az energiát, ami átjött az olvasás során. Ő volt az, aki a leginkább meg tudta ragadni azt a lehetőséget, amit a sors felkínált neki. Nem töprengett azon, hogy mi lehetne máshogy, hanem ki mert állni önmagáért és másokért is, amivel sikerült jobbá tennie a saját és szűk környezetének életét is. Igazán inspiráló karakter bontakozott ki előttem.

A társkeresős részek is tetszettek, a mai kor lehetőségeit akár hetvenen túl is ki lehet használni, melyre jó példát mutatott ez a regény. A legmegkapóbb az volt, ahogy Eileen közel a nyolcvanhoz is ilyen erősen életigenlő és meg tudta élni a pillanatokat, amik energiát adtak számára.

Leena szerelmi szála is érdekes volt, tetszett az, hogy nem ez került a történet középpontjába, mégis érezzük, hogy egy kedves, puhatolózó, óvatos nyitás jelenik meg két fiatal között. Igaz, Leena a nagyvárosi élete vonatkozásában nem mindig látta a fától az erdőt, de ez már csak így szokott történni a való életben is, így nem bosszantott ez sem.

Nekem egyedüli gyenge pont Leena és az édesanyja viszonya volt, valahogy úgy éreztem, hogy nem pontosan ez a dinamika illett volna regény hangulatához. Leena anyukája számomra gyenge karakterként jelent meg, valahogy nem jött át az anya-lánya között kialakult távolságtartó kapcsolat mondanivalója. Számomra inkább nyögvenyelős, struccpolitikát folytató személyeknek tűntek, amikor együtt jelentek meg. A vége felé éreztem azt, hogy az anya is jobban részesévé vált a történetnek, végre hozott döntéseket és Leena is nyitottabbá vált vele kapcsolatban.

Egy kiváló regény veszteségről, kapcsolatokról, kortalanságról, továbblépésről és a szeretet erejéről. Bátran ajánlom azoknak, akik mélyebb érzésekről, témákról szeretnének olvasni, de mégis üdítő formában.

Valentin napra ajánlom! Nicolas Barreau: A szerelem receptjei (A nő mosolya 0,5)

 Fülszöveg: A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

A Park Könyvkiadó jóvoltából elolvashattam Nicolas Barreau friss megjelenésű, romantikus, rövidebb terjedelmű írását, A szerelem receptjeit. Ez a történet lényegében előzménye A nő mosolya című regénynek, amely Aurélie Bredin-nek a szerelmi történeté meséli el, akinek egy levél és egy regény által megváltozik az élete, ezáltal folytatva ennek a történetnek a vonalát, mint Henri Bredin leszármazottja. Azonban az egy másik történet, így rá is térnék Henri és Valérie románcára, visszarepülve egészen az 1960-as évekbe.

Korábban olvastam már az írótól a A világ végén megtalálsz és az Egy este Párizsban című regényeket, melyek elég közel tudtak kerülni a szívemhez. Szerettem a leírásokat, a karaktereket és összességében elégedett voltam, mikor becsuktam a könyveket. Emiatt már eleve kellemes előzményismerettel vettem kézbe ezt a könyvet is. Elárulhatom, hogy ez a rövidke elbeszélés is kellemes hangulatot tudott teremteni az olvasás során, így továbbra sem volt okom a csalódásra.

Azon még a mai napig meg szoktam lepődni, hogy az író franciásan csengő neve ellenére német nyelvterületen publikál. Azonban a leírásokon nem lehet azt érezni, hogy nem minden nap Párizs utcáin sétálgat az író. Ahogy Párizst a regényei által átnyújtja az olvasónak nagyon hangulatos tud lenni. Ez az előzményregény is Párizsban, egy egyetemen és egy padláslakásban játszódik, nagyjából a '60-as évek közepén, viszont a hangulatán teljes mértékben átérezhetjük a romantika városának lüktetését, a francia életstílust, a szépség és szerelem iránti vágyat.

Az egész történet igen rövidke, 1-2 óra alatt elolvasható. A fiatalkori szerelem témaköre köré épül az elbeszélés, oly módon, hogy az egyik fél, Henri rajongva próbál közel kerülni a szerelme tárgyához, még a másik fél, Valérie a nehezebben meghódítható szerepet tölti be, tipikus párizsi nőként. Egy picit macska egér játék zajlik köztük, de mindez nagyon lágyan, sikkesen, csak amolyan franciásan. Nem volt eget-földet rengető, belesüppedős történet, de mindenképpen üdítően hatott rám. Szerettem a történetvezetést, azt, hogy egy igen rövid elbeszélésbe mennyi érzelmi skálát meg tudott jeleníteni az író. A szereplők nagyon jól illettek az adott korszakba, az atmoszféra pedig andalítóan franciás volt. 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire sikkes az egész írás, még a barátsággal kevert szerelem, a féltékenység is igazán stílusos, érzelemdús tudott lenni. Egy pici hiányérzetem a beteljesülés vonatkozásában maradt, hiszen egy-egy mondatban előrevetítette a jövőt, de konkrétumokkal nem szolgált az író, pedig mennyire szerettem volna, ha mondjuk 30 oldallal több a történet, de a 20 évvel későbbi időszakra is lett volna egy kis rálátásunk. 

Szerettem, ahogy találkozott a szerelmesek irodalom és ételek iránti rajongása, szinte érezhető volt, hogy az író is mennyire rajong a két művészeti ágért. Az irodalmi utalások remek kötetekhez tartoztak,  de a gasztronómia volt az, ami igazi ínyencségeket sorakoztatott fel, ez a kötet erőssége is egyben. 

Itt jön tehát a könyv legjobb része, amit szeretnék kiemelni, a receptgyűjtemény. Jobbnál jobb fogásokat találunk nagyjából a könyv felétől kezdődően. Alternatívát kapunk az előételektől kezdve a desszertekig bezárólag, menü variációkra lebontva, legyen az tengeri, fűszeres vagy éppen szülinapi.

Csak néhányat szeretnék kiemelni közülük:

- Éjféli leveske vízitormával

- Frizé saláta kecskesajttal, fenyőmaggal és mandarinnal

- "Részeges csirke" vermuttal

- Fehércsokoládé-mousse mangószeletekkel és pisztáciával

Nagy élvezettel vetettem bele magam a receptek átnézésébe, el is határoztam, hogy többet el fogok készíteni közülük. Biztos vagyok benne, hogy receptkönyvként is többször elő fogom még venni, leginkább ünnepnapok környékén, mivel ezek a receptek megérdemlik a figyelmet. 

Összességében nagyon szerettem ezt a rövid, szívhez szóló történetet, amely kiegészült egy csipet L'élixir d'amour éternelle-lel, amely elvarázsolja az olvasót is, miközben az érzékszervekre is hatni tud, legyen szó a szívről vagy az ízlelőbimbóinkról. Valentin napra, nőnapra ajándéknak is kiváló. 

Kiadó: Park Könyvkiadó

Oldalszám: 160

Megjelenés éve: 2021.

Fordító: Szitás Erzsébet

Paige Toon, Rita Falk és Eva García Sáenz de Urturi - Nyári ajánló

A hónapban is olvasok, de a jó időben kifelé húz az újra kinyíló világ, de igyekszem megtalálni az egyensúlyt, bár emiatt a bejegyzésekre picit kevesebb időm jutott. 

Azonban már három könyv is arra vár, hogy egy kicsit írjak róluk Nektek. Következzen a nyári könyvajánlóm.

Vigyázat a fülszöveg cselekményleírást tartalmaz! 

„Fájdalmasan romantikus, ragyogó írás az érzelmek széles tárházával. Ötcsillagos olvasmány” – Heat

Amíg öt év el nem választ…
Nell és Van gyerekként ismerkednek meg, miután a szüleik egymásba szerettek, de egy tragédia következtében hamarosan el kell válniuk. Öt évvel később az egykori játszótársak ismét találkoznak,és érzékeny kamaszként immár egészen más érzésekkel közelítenek a másikhoz. Ám hiába a mindent elsöprő első szerelem, ezúttal sem maradhatnak együtt.
A következő két évtizedben a sors ötévenként újra és újra összehozza őket. Vajon lesz nyugvópont az életükben, amikor megtalálják a boldogságot? És egészen biztos, hogy egymás mellett kell keresniük?
Paige Toon könyve egy földrészeken átívelő kapcsolat története a boldogságkeresésről és az újratervezésről. Felemelő írás a szeretet mélységéről, az elfogadásról és a türelemről.

„Egyszerűen nagyszerű” – The Sun

„Imádni fogja! Felemelő könyv, amelytől telesírhatja a párnáját” – Marian Keyes

Rögtön az első a három közül legyen az a történet, ami a legkevésbé tudott megfogni. Ez pedig nem más, mint Paige Toon, Öt év múlva című chick lit-je. Általában kedvelem ezt a műfajt, tehát nem azzal volt a baj, hogy romantikus történet, ami a női lelket hivatott megcélozni. Nem, itt sokkal inkább azzal volt a probléma, hogy nem tudott egy olyan történetet hozni az írónő, ami valamilyen szinten hatni tudott volna az érzelmeimre. Annak ellenére, hogy a regény felbontása és szerkesztése tetszett, mely szerint 5-5 évekre bontotta le a szereplők életének alakulását az írónő, mégis folyamatosan azt éreztem, hogy teljen már az idő és érjünk már a végére, lássuk mi fog történni. Azonban ez sajnos inkább az unatkozom kategória felé hajló történet volt számomra, mint az alig várom, hogy mi fog történni érzés. Hiába hangzott izgalmasan, hogy két gyermekből felnőtté váló szereplő sorsának alakulását követhetjük végig, amely össze-össze fonódott az évek során, mégsem hozta a várt feszültséget és katarzist, amit én a fülszöveg alapján reméltem.Tragédia, szerelem, váratlan fordulatok voltak benne, de sajnos nem voltak elég izgalmasan tálalva. A karakterek sem tudtak igazán olyan érzelmeket kiváltani, ami miatt az olvasás élménnyé tudott volna válni számomra. Egyetlen pozitívumként talán tényleg a regény felépítését tudnám megemlíteni, illetve valamennyire az apa karakterét, aki olyan igazi apafigura tudott lenni a lánya életében, de egyebekben talán ennyivel ki is fújt a regény élvezeti értéke. 

Nem azt állítom, hogy nem éri meg elolvasni egy nyaralás alkalmával, de számomra nem nyújtott maradandó élményt, pár nap múlva már igazából fel sem tudtam idézni olyan részeket a történetből, ami érdemes lenne a továbbgondolásra, egy hónap távlatából pedig csak villanásnyi részek jöttek elő, ahogy próbáltam felidézni a történetet, azok a részek is inkább a regény szomorú magját alkotó elemek voltak. 

10/4

General Press

2.

Tasio ​Ortiz de Zárate, a közkedvelt régész, akit húsz évre ítéltek egy gyilkosságsorozatért, amely egész Vitória lakosságát rettegésben tartotta, hamarosan szabadul. Már csak néhány napot kell a börtönben töltenie, amikor az öldöklés újrakezdődik: az Öreg Katedrálisban egy húszéves pár meztelen holttestére bukkannak.

Az áldozatok halálát az okozta, hogy valaki méheket eresztett a torkukra. És ez még csak a kezdet.

Unai López de Ayala, bűnügyi profilalkotásban jártas fiatal nyomozó megszállottan igyekszik elejét venni a további gyilkosságoknak. Módszerei rendre felbosszantják a felettesét, Alba főhadnagyot, aki történetesen nő, és akivel ráadásul nyomozás közben zavaros szerelmi viszonyba bonyolódik.

Az idő mintha ellenük dolgozna, és Vitória lakóira újra minden sarkon veszély leselkedik. Ki lesz a következő áldozat?

A fehér város csöndje egy trilógia első kötete. A mű alapján forgatott film 2019-ben került spanyolországi forgalomba. A sorozat további részei: Vízáldozatok; Az idő urai.

Folytatnám a sort Eva García Sáenz de Urturi fantasztikus regényével, amelynek már a borítója is elkápráztatott még azelőtt, hogy elkezdtem volna az olvasást. A terjedelem ellenére nem kellett csalódnom, remek sötét krimi volt, amely a múlt árnyait hozta napvilágra csodás, néhol misztikus helyszínekkel, leírásokkal gazdagítva. Nagyon jól kibontakozott, hogy a múlt hibái mennyire ki tudnak hatni a jelenünkre. Elegendő egy torzult személyiség, amely a bűn fogalmát átértelmezve megindul a pusztító útján. Zseniális történetvezetés, logikus felépítés, nagyon jól kidolgozott karakterek, átgondolt krimi szál és számtalan remek leírás sarkallja az olvasót a gondolkodásra, illetve arra, hogy hagyja magát beszippantani a történetbe. Nagyon nehéz volt minden alkalommal letenni a könyvet, amikor valamiért meg kellett szakítanom az olvasást, de már akkor alig vártam, hogy folytathassam ezt a lebilincselő kalandot Unai Lopez de Ayala nyomozóval és a többi szereplővel. A brutalitás egy új formája jelent meg ebben a regényben, sokkal inkább érzések által közvetítette számunkra az író a szörnyű jeleneteket, mint azzal, hogy apró részleteket mutatott volna be a gyilkosság mikéntjéről. Engem ebben a regényben az az összetettség és pszichológiai háttér tudott lenyűgözni, ami 600 oldal után is még tudott egyet csavarni a történeten, vagy az, hogy a szereplők a regény folyamán folyamatosan más és más megvilágításba kerültek. Számomra ez volt a nyár nagy meglepetése, imádtam minden egyes oldalt. Csak ajánlani tudom olvasásra ezt a remek thrillert. Netflixen elérhető a film is, én még nem láttam, de biztos, hogy felkerül a megnézendők közé. 

10/10

Európa Könyvkiadó

3. 

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…

Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának hatodik részében is a jól ismert morbid-fekete humorral átszőve folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

Harmadik ajánlóm pedig nem más, mint Rita Falk remek bajor sorozatának legújabb Franz Eberhofer kalandja. Franz ezúttal a szilváspitében merül el, természetesen ahogy tőle megszoktuk, nyakig, amihez bizony receptet is kapunk. De természetesen nem csak a recept miatt érdemes elolvasni ezt a remek sorozatot, illetve legújabb darabját, hanem leginkább a kimagasló, fanyar humora miatt. Imádom az összes szereplőt, Rudi Birkenberger folyamatosan megdolgoztatja a nevetőizmainkat, de a nagyi is csuda figura. Szinte nem tudok olyan szereplőt említeni, aki ne csalna mosolyt az arcomra, hiszen mindannyian olyan természetességgel simulnak bele a történetbe és a kis bajor falu mindennapjaiba, hogy nem lehet őket nem kedvelni. Igaz, hogy az írónő humora igazán egyedi, de pár rész alatt meg lehet szokni és már az lenne furcsa, ha nem ilyen erősen nyomná a humorbombákat. Szó, ami szó néhol a lélegzet is elakad Franz, Rudi, a papa vagy a nagyi manővereitől, de ebben  a sorozatban ezt egyáltalán nem érzem soknak. A természetesség és a humor itt most igazán remek kombinációban került adagolásra, így az, hogy a nyomozati szál nem túl erős egyáltalán nem tud zavaró lenni számomra. Kit érdekel, hogy ki a gyilkos, amikor fergeteges falusi események borzolják az idegeinket és a szereplők pedig annyira elevenen jelennek meg, hogy szinte azt érezzük, hogy mi is ott vagyunk velük a városkájukban és szinte ismerősként kezeljük őket. Ebben a részben a baba vonalat imádtam, nem minden habos babos, hanem olyan igazi Eberhofer stílusúra sikeredett, nem is Franz lett volna, ha nem kavarja össze ezt az amúgy örömteli szálat is. Azonban ne féljünk attól, hogy Niederkaltenkirchen-ben ragadunk, mert Franz és Rudi mindvégig munkálkodik a saját módján a sorozatgyilkos kilétének kiderítésén is, csak éppen nem úgy, ahogy egy normál krimitől elvárnánk, hanem olyan igazán bajorosan, szép komótosan, csak szigorúan a fontossági sorrendet betartva az evés, a magánügyek és a nyomozás vonatkozásában. 

Imádom ezt a sorozatot, ide a következővel! 

10/9

Magistra Könyvkiadó

Nem szerettem? Hát nem! - 2 könyv, ami csalódás volt, még a hype ellenére is

Most kettő, a napokban befejezett olvasásomról szóló rövidebb értékelésemet olvashatjátok. Sokszor elmondom, hogy általában igyekszem úgy kiválasztani az olvasmányaimat, hogy nagy valószínűség szerinte ne nyúljak nagyon mellé. Túl kevés az idő a rossz könyvekhez. Azonban néha én is rosszul választok. Ezekről a rosszul sikerült választásokról vagy készül bejegyzés, vagy nem. Általában olyan történetekről írom az ajánlóimat, amely könyveket én magam is szívesen olvastam, ezért bátran merem ajánlani Nektek is. Pont emiatt van az, hogy 90 %-ban pozitív a véleményem itt a blogon megjelenő tartalmaknál. 

Viszont néha érnek csalódások, amelyek kikívánkoznak, szinte kiáltanak a billentyűzet után. 

Most egy ilyen kicsit csalódott bejegyzést olvashattok.

 Az egyik könyv egy nagyon hypeolt, friss megjelenés, méghozzá a tőlem kicsit távol álló YA műfajból. 
A Molyon zajlik egy kihívás (IMHO, azaz Inside My Head Olvasókör), ami egész évben tart, és én is részt veszek a kihívásban. 
John Greentől A teknősök végtelen sorát a kihívás keretében olvastam el. 

Fülszöveg: A Csillagainkban a hiba szerzőjétől

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez. 

Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. 

John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét. 

A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

Szerintem: Lehet, sőt valószínű, hogy egyedül leszek a véleményemmel, de én nem szerettem, nagyon  nem szerettem ezt a történetet. 

Az író stílusa rendben van, de igazából nem tudom, hogy pontosan ezzel az ebbe is, abba is belekapok (a lényeg, hogy elég morbid és depresszív legyen) mondanivalóval mit szeretett volna elérni. Tanítani nem sikerült, szórakoztatni nem sikerült. Valójában csak letettem és felvettem a könyvet, mert nem szerettem volna félbehagyni, már csak a kihívás miatt sem.

Számomra volt egy olyan aspektusa is a történetnek, - nem szeretném elspoilerezni -, amivel egyáltalán nem értek egyet, sőt, szerintem nem igazán olyan döntést sugall a fiatalok irányába, ami a helyes magatartás lenne egy adott helyzetben, igaz a végén kicsit kiköszörüli a csorbát, de számomra a vége sem azt hozta, amit vártam. 

Lehet, hogy én vagyok már picit öreg a YA könyvekhez, de ezt most valóban nem tudtam szeretni, sem azonosulni a szereplőkkel. Még az anya karakterével sem sikerült megbarátkoznom, akitől eleve többet vártam, mint szereplő, tekintve a gyermeke vonatkozásában kialakult állapotot. Egyértelmű, hogy mindegyik szereplő kicsit (nem kicsit) lelkileg sérült volt, amire a környezetük csak ráerősítést adott, nem igazi segítséget, mint az a való életben elvárható lenne. Kicsit túltolt volt számomra a betegség megjelenítése, és kevés az arra adott interakció a környezettől. Nem láttam fejlődést a szereplők vonatkozásában sem, stagnáltak egy bizonyos állapotban, amitől számomra még vontatottabb lett a történet, és egyáltalán nem érte el a várt érzelmi hatást, inkább szánalmat váltott ki. Persze, ez is egy érzelmi hatás, amit végül kiváltott a történet, de én nem rajongok az ilyen megoldásokért az olvasás során, főleg nem egy ilyen kvalitású író vonatkozásában. Röviden többet vártam ettől a hypeolt történettől.

Nem is igazán szeretném tovább fejtegetni, mert a végén elveszem valakinek a kedvét attól, hogy elolvassa, mert ahogy néztem a legtöbben szerették, tehát lehet, hogy engem talált meg nagyon rossz időben. 

Tipp: Téli depis időben, annak, aki kicsit is hajlamosabb a befordulásra (akár gyermekünk is) valóban nem ajánlom a könyvet.

Fülszöveg: Katherine Roberts egyetemi oktatóként Jane Austen műveire szakosodott, és rá kellett jönnie, hogy az ideális férfi csak a Büszkeség és balítélet lapjain létezik. Az Austen-rajongó Robyn Love szerelmi élete szintén nem nevezhető tökéletesnek. Mindketten abban a reményben érkeznek a Jane Austen konferenciára, hogy kicsit félretehetik a gondjaikat. Ám úgy tűnik, egy Jane Austen-hétvége csak némi bonyodalommal és románccal teljes igazán… 




A második ilyen könyv, amihez nagy reményeket fűztem az Victoria Connelly, Hétvége Mr. Darcyval csajos regénye volt. A borító alapján ígéretes volt, de, ami a borítón belül fogadott már közel sem győzött meg. 

Ezt a könyvet leginkább a témája miatt - ami általában mindig nyerő nálam - választottam. Jane Austen, könyvek, szerelem, tematikus hétvége egy gyönyörű környezetben, szóval minden adott volt egy remek kikapcsolódáshoz. Nálam ritka az a helyzet, amikor Jane Austen-nel - akár adaptációjával - melléfogok, mert általában mindig van legalább egy olyan része a történeteknek, ami nagyon Austen-es, de ennél a regénynél nem volt. 

Ráadásul, ha jól láttam ez az Austen-rajongók I. része, tehát még várható az írónőtől a témában írás, de érdeklődve várom, hogy csak az első rész sikerült ilyen nyögve nyelős chick lit-ként, vagy a sorozat többi darabja is hasonló sorsra jut-e. Közben meglestem már 6., ismétlem 6. része is kijött a sorozatnak angolul! Döbbenet! Ezek szerint a külföldi könyvkiadás sokat kibír, itthon nem tudom folytatja-e a kiadó ezt a sorozatot, mindenesetre kíváncsian várom, hogy az eladások alapján itthon is jön-e A sorozat második része a Dreaming of Mr. Darcy, ami a Meggyőző érvek adaptációja, teljesen új szereplőkkel. Ujjak csuriban, hátha jobb lesz! 

Leszögezném, hogy szeretem a chick lit könyveket, nincs velük semmi bajom, sőt egy, a kategóriában jól megírt történetért képes vagyok órákig is olvasgatni, annak érdekében, hogy megtudjam mi történik a szereplőkkel. Tehát nem magával a műfajjal van bajom, hanem kizárólag ezzel a regénnyel, amely bárgyú szereplőket, fordulatmentes, lassan csordogáló, szinte mondanivalóval, értelemmel sem bíró történetet takar. Nagyon sajnáltam, hogy valami ennyire unalmasra sikeredett, aminek a témáját tekintve sokat ígérő volt. 

Összességében az író sajnos nem tudott felnőni egy ilyen témához, sablonos, unalmas és idegesítő szereplők jellemezték. A történet pedig a rögtön felejtős kategória, ráadásul minden Austen bájt nélkülözve.

Ui: Már olvasom Jane Austen-től az Emmát, elárulom, muszáj volt javítani egy ilyen melléfogás után valami eredetivel. 

Shannon Hale: Austenland

Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Vegazus mini-könyvklubjának keretében augusztusban egy szabadon választott romantikus könyvet kellett elolvasniuk a tagoknak. Az én választásom Shannon Hale Austenland című könnyed, romantikus chick lit-jére esett. A könyv egy sorozat első részeként jelent meg, de teljesen különálló könyvként is olvasható, tehát elvileg minden szempontból megfelelt a klub feltételeinek. 

Mondhatjuk, hogy minden, ami Janes Austen az romantikus és nekem most pont erre volt szükségem. Nézzük meg mi ez a felhajtás mostanában Jane Austen körül. Egyre több író szövi bele a történeteibe valamilyen módon Jane Austent. Láttuk már ahogy Stephanie Barron könyvében Jane Austen nyomoz , vagy éppen Erin Butler regényében Mr. Darcy nyomába erednek, csak éppen gimis verzióban, rengeteg Austen utalással, majd ott van Syrie Jamestől a Jane Austen naplója (erről miért is nem írtam még? Pedig szerettem) és még folytathatnám a sort.

Megállapíthatjuk, hogy Jane Austen az írók körében is igen felkapottá vált az utóbbi időben, szerintem  biztos örülne, ha látná, hogy milyen népszerűségnek örvend napjainkban  ő maga, valamint a kor, melyben élt és alkotott.

A történet elég sok utalást tartalmaz a Büszkeség és Balítélet című Austen kötetre, de egyáltalán nem akadály az sem, ha valaki nem ismeri az eredeti művet és még csak nem is Austen rajongó. 

                                                              kép forrása

Ez a könnyed regény egy valósághűen felépített regency kort ábrázoló nyaralóhelyre repít minket és a 33 éves Jane-t (ő is Jane, meglepő módon), aki ahhoz képest, hogy napjainkban él egy picit elvarázsolt, Jane Austen rajongó, ráadásul jó sokat csalódott már a férfiakban, mert mindenkit Mr. Darcy-hoz hasonlít (itt Colin Firth-re gondoljunk, mert Jane a Büszkeség és Balítélet filmes változatának Mr. Darcy-jáért rajong), az olvasó  pedig megismeri szép sorjában a csalódásait is, majd útra kel Jane-nel együtt egy nem mindennapi luxus vakációra, Pembrook Parkba. 

A parkban minden Austen koráról szól és még maga Jane sem gondolja, hogy előbb utóbb nem tudja majd eldönteni, hogy Mr. Darcy-t kergesse, vagy éppen a valóság felé húzzon. Ezen az elzárt kis nyaralóhelyen, ahol nem ritkák a bálok és a kifinomult beszélgetések - olyan fontos témákról, mint az időjárás, vagy a teázás - a hivatásos színészek keverednek az unatkozó, vagy éppen elvarázsolt Austen rajongó, gazdag hölgyekkel. Ebben a miliőben még nehezebb Jane-nek eldönteni, hogy tovább kergesse az ideálját, vagy éppen a realitások felé nyisson és ott keresse az ő Mr. Darcy-ját.

Mi olvasók sem tudjuk,  hogy mi az ami megjátszott érzelem  és mi az, ami valódi és ezáltal Jane sem tudja eldönteni, hogy a vonzó Mr. Nobley milyen valójában, csak szerepet játszik kötelességből, vagy valami több van az álarc mögött. Mivel ez a hely törekszik a valóságra itt is különböző szereplők jelennek meg és Jane elkezd valamit érezni az egyszerű kertészt alakító szereplő irányába is. Már ez a felállás is érdeklődést és kíváncsiságot kelt az olvasóban, amellett, hogy folyamatosan érezzük, hogy romantika leng mindent körül.

A romantikus szál mellett egy remekül, aprólékosan kidolgozott történetet olvashatunk, ahol még a legapróbb részletek is az elvágyódó olvasó érdekeit szolgálják. Mire  a végére értem, szinte úgy éreztem, hogy ezt a luxus vakációt pont nekem találták ki, ahol minden mentes a szinte hozzánk nőtt kütyüjeinktől, mindenki illedelmes, szigorú illemszabályok vannak és nyugodt környezetben sétálgatnak, vagy éppen kötögetnek az emberk és persze a mulatságok sem maradhatnak el.  Romantika, nevetés és még több romantika.

Jane vajon el tudja dönteni a történet végére, hogy mi a helyes út számára és vajon megtalálja a számára rendelt Mr. Darcy-t?

http://stepheniemeyer.com/

Összegezve

Ezt a remek kikapcsolódást nyújtó könyvet ajánlom mindenkinek, akinek vannak vágyai és álmai, mert Jane végül belevágott az álmai megélésébe még akkor is, ha egy picit rendhagyó formában tette is. Romantikus, bájos és szerethető történet, igazi nyári kikapcsolódás, nem csak fiataloknak. A befejezés számomra pedig nagyon romantikusra sikeredett, nyugodtan mondhatom, hogy pár órán keresztül, amíg olvastam rózsaszín szemüvegen át láttam a világot. 

Carole Matthews: Nyári ábrándok- Egy romantikus könyv, amit nem szerettem

Mi van akkor, ha világéletedben többről álmodtál…?
Nell McNamara élete boldog: biztos állása van a helyi falatozóban, kedvese, Olly, imádja, négyéves kislányuk, Petal pedig tündéri, körülötte forog az egész világ. A falatozó renoválásra szorul, Nell pedig azonnal kapva kap az alkalmon, hogy kreativitását kiélje.
Az eredményen felbuzdulva, na meg legdrágább barátainak az unszolására Nell elhatározza, hogy saját vállalkozásba fog. Tüneményes kézitáskákat gyárt, amelyek rövidesen igen-igen kapósak lesznek.
Úgy fest, hogy Nell álmai egy csapásra valóra válnak! Azonban a sikernek ára van, és Nell hamarosan ráébred: rengeteg nehézséggel jár, hogy mindent megtarthasson…
Carole Matthews a Sunday Times bestseller írónője. Tizenkilenc könyve jelent meg eddig. Munkáit húsz nyelvre lefordították, a filmes jogokat Hollywood vette meg

Csupa móka, kacagás és szeretet.
Szívd magadba a napsütést a Nyári ábrándokkal!

Miután elolvastam elég hosszú időnek el kellett telnie, hogy egyáltalán elmondjam róla azt a keveset, amit érzek a könyvvel kapcsolatban. 

Legszívesebben csak pontokba szedném, hogy miért kerülje el mindenki jó messzire ezt az összedobott, borzalmas fordításban megjelent romantikusnak és viccesnek kikiáltott chick lit-et.

Tudjátok mit, ez egy rendkívül rövid nem szerettem a könyvet bejegyzés lesz, mert tényleg annyira nem érdemes írni a könyvről, hogy neki sem állok bővebben kifejteni a véleményemet.

Nem szerettem, mert:

- felszínes, bugyuta a tetszetős borító ellenére

- unalmas történet

- nyivákoló női főszereplő (Nell utáltalak, bocsi, de nem lennénk barátnők)

- borzalmas fordítás, olyan szavakat használt a fordító (meg sem nézem ki volt az), hogy a fülem is ketté állt, csak egy példa: attól koldulnánk. Könyörgöm, ne már!!!

- a házaspár úgy viselkedett, mint két buta gyerek, a pasi alá volt rendelve teljesen a nő akaratának és érdekeinek, legyen az valami jó dolog, vagy éppen képtelenség. Ilyen pár szerintem nincs a való életben, hiába szeretett volna ez a történet közelíteni a mindennapi élethez és szereplőkhöz.

- táskatervező, aki béna táskákat tervez, nulla fantáziával, valamiért mégis bejön neki....

- szerelmi szál -1

- a történet mondanivalója, miszerint - Soha ne add fel! - elveszik az unalomban

- a humor is messze elkerülte a történetet

- a pasiból egy papucsot csinált a történet, Nell viszont ezt ellensúlyozva nem lett egy tökös csaj, hanem egy hanyag, bugyuta anya, akinek hiába van egy helyes kislánya. Petal nem becsüli meg sem a férjét, sem a gyerekét, szóval végig utáltam a női főszereplőt, pedig ez csak ritkán fordul elő. Ezt már említettem, de muszáj újra kihangsúlyoznom

- utáltam, hogy a gyereket Peatlka-nak becézték a könyvben (szerintem csak a magyar változatban), rossz volt olvasni is, pedig egyetlen olyan szereplő volt, akit csíptem, mert egy angyal, képes volt elviselni két ilyen szülőt. 

Összegezve

Csak erős idegzettel és nagyon sok ráérős idővel rendelkező sokat próbált női olvasók figyelmébe ajánlom. 

Vegyük figyelembe, hogy nyugodt lelkiállapotban álljunk neki az olvasásnak, mert a 30-as korosztályt lazán élemedett korosztályként említik, igen picit magamra is vettem. :)

Végül elnézést kérek mindazoktól, akiknek tetszett a történet és a könyvet is szívesen olvasták. A leírtak kizárólag az én szubjektív véleményemet tartalmazták.