2017. december 31., vasárnap

Kicsit sem hagyományos évösszegzés - Buék!

A korábbi években így év vége felé már tűkön ülve vártam, hogy kitehessem a statisztikai alapokon nyugvó kis évösszegző szösszenetemet, és olvashassam a többiekét, frissen, melegen. Idén ez másként alakult, kivéve, hogy a könyves összegzőket továbbra is szívesen elolvasgatom, és együtt örülök a lányok/fiúk sikereinek, amit a blogolás során elértek. Mások sikereinek is pont annyira tudok örülni, mintha a sajátom lenne, mert látom, hogy mennyien tesznek le minőségi "munkát" az oldalukon, és sokszor jönnek a sikerek is. Nem számít ilyenkor, hogy én mit értem el, a lényeg, hogy mindig van lehetőség és nem szabad feladni, menni kell előre, függetlenül attól, hogy hányan olvasnak, vagy éppen nem olvasnak minket. Számomra is sokáig fontosak voltak a számok, mutatók, visszajelzések, felkérések. Idén már nem ez volt a fő szempont, hanem, hogy azt az időt, amit itt, a blogomon töltök szeretettel tegyem, legyen az saját örömömre, vagy éppen együttműködés keretében. Tehát idén több dolgot is megtanultam elengedni (határidők, Kildara stb.) a blogolás és a magánélet területén is.
Elmondhatom, hogy így most JÓ, igen, így nagybetűvel!

Tehát idén először nem készítettem évösszegzést, nem néztem statisztikákat, elengedtem a számokat és picit a blog kezét is, így év vége felé. 

Az energiáimat másra, máshova összpontosítottam át. 

Ebben az évben nagyon sok szuper dolog történt velem, és persze néhány rossz dolog is befutott, de hiszem, hogy 2018. nagy lehetőségeket tartogat. 

Az olvasás továbbra is szenvedély marad, jó lenne egyszer az olvasásból és írásból megélni, de ennek megvalósítása, vagy ez irányú lépések megtétele egyelőre még csak az álom kergetésig jutott.

A statisztikáról annyi azért eszembe jutott, hogy a Moly így év végén ajándékoz pro tagságot, ezért rápillantottam, de tényleg csak pillantás erejéig, hiszen a Moly függőségem is alábbhagyott. A megjelenített szám valamivel több, mivel az utolsó pár hónapban nem vezettem rendesen a Molyon az olvasásaimat. Ennek ellenére 75 elolvasott könyv és 23231 oldalon áll a számláló, ami úgy gondolom, hogy már önmagában szép teljesítmény, tekintve, hogy az év leginkább az olvasáson és könyveken kívüli világról szólt.  

Ha szeretnétek egy picit bepillantani az életembe, a mindennapjaimba, akkor látogassatok meg Instagramon, ahol aktívan jelen vagyok.

Köszönöm, hogy idén (is) velem voltatok, és olvasásra érdemesnek tartottátok a bejegyzéseimet!

Nem maradt más hátra, mint az, hogy az év utolsó bejegyzésével kívánok mindenkinek nagyon-nagyon boldog és könyvekben gazdag új évet és sok csodás napot 2018-ban is!





2017. december 8., péntek

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a nyársat nyelt rendőr

Agatha ​Raisinnek meggyűlik a baja egy túlbuzgó rendőrrel, aki megszállott bírságoló, és őt is megbünteti két „súlyos” vétségért. Agatha nem sokkal az eset után Winter Parvában, a hagyományőrző kis faluban látja viszont a bosszantó rendőrt, csakhogy egyenruha nélkül, mi több, egy nyárson forgatva anyaszült meztelenül a tűz fölött. A malacsütésnek indult szabadtéri mulatság igazi horrorba fordul, amikor a mindig éber detektívnő felfedezi a szörnyű gyilkosságot. Még furcsább, hogy a Raisin Nyomozóirodát a halott rendőr volt felesége keresi fel, és megbízást ad nekik, találják meg exférje gyilkosát. A nyomozással egy idő után még a rettenthetetlen Agathának is le kell állnia, mert olyan fenyegetést kap, ami a nyársra húzott tetem borzalmán is túltesz. Ám amikor Agatha volt férje, James hazatér utazgatásaiból, és mint mesteri „betörő” felajánlja segítéségét Mrs. Raisinnek, az nem tud ellenállni, és tovább folytatja a szimatolást. Mindeközben el kell simítani egy csúnya tettének következményeit is: a nyomozóirodába korábban felvett fiatal Simon Blacket egy ravasz húzással távolította el a csinos és tehetséges detektívlány, Toni közeléből, de nem számolt azzal, hogy mit lép erre a fiú.

Nagy Agatha Raisin rajongó vagyok, így nem volt kérdés, hogy amilyen hamar csak lehetséges elolvasom Mazsola Ági (én csak így hívom magamban, mert durva fordításban valahogy így hangzik a híres, vagy inkább hírhedt nyomozónő, ex-pr főnök neve) legújabb kalandját. Szeretem a szemléletes elnevezéseket, így picit sajnálom, hogy a magyar fordításba ezt nem lehetett valahogy beleépíteni, bár akkor lehet megbontja a történet szerkezeti egységét. Ez csak egy kis plusz elmélkedés volt a részemről, de nézzük, hogy miért is rajongok immáron 22. rész után is a sorozatért.

Tehát ahogy írtam is, elérkeztünk a szám szerint 22. részhez a sorozat vonatkozásában, melyet az Erawan Kiadó karolt fel. Ezt igazán üdvözítőnek találom, mivel úgy gondolom, hogy szükség van az ilyen szórakoztató kikapcsolódást nyújtó krimikre is. Ez pontosan az a kategória, amit nem kell túlgondolni, egyszerűen csak élvezni kell az atmoszférát és a karaktereket, hiszen ennek a sorozatnak ez a két dolog az adu ásza. 

Nem is tagadom, hogy M.C Beaton skót írónő az egyik kedvenc alkotóm a chick-lit krimi műfajában, úgy gondolom ő a műfaj koronázatlan királynője.

Igazán élvezetes chick-lit krimit tudott teremteni, amelynek cselekményét elhelyezte egy angliai kis faluba, Carselybe illetve egy a vidéki Angliára jellemző atmoszférát épített köré, a falu tipikus karaktereivel ötvözve. A tipikus karakterek mellé,  - úgy, mint Mrs Bloxby a lelkész felesége, a bejárónő, a lelkész és még sorolhatnám - izgalmas szereplőket is fel tud vonultatni, úgy, mint Charles Fraith, Roy, James Lacey, Toni Gilmour, Bill Wong, akik ugyan, mindannyian különbözőek, más-más életszakaszban tartanak, más a céljuk, de Agatha iránti elkötelezettségük és vonzalmuk közel sodorja őket egymáshoz, és ezáltal mindvégig ott keringenek Agatha körül, mint bolygók a Nap körül.

Így a 22. részben fokozódnak az izgalmak, és egy minden eddiginél eseménydúsabb és töményebb történetet kapunk, amit vérpezsdítésként is felfoghatunk. A történet spoiler nélkül - ami elég néhéz feladat - nagyjából annyi, hogy Agatha összetűzésbe kerül egy hétköznapi eset kapcsán a nem éppen egyenes úton járó, azonban látszólag a szabályok rabjaként megjelenő rendőrrel, aki Agatha-val sem bánik kesztyűs kézzel. Ezt követően a szókimondó Agatha nyilvánosan elátkozza a rendőrt, aki később nagyon hasonló halált hal, mint, amit Aggie mérgében előirányzott számára. Mindezt csak tetézi, hogy Aggie fedezi fel a rendőr élettelen testét, szintén vitatható körülmények között , így elszabadulnak az események. Agatha minden eddiginél izgalmasabb szituációkba keveri önmagát és kis csapatát.  A háttérben továbbra is a saját nyomozóirodáját vezeti, ahol kedvenc alkalmazottja Toni is alaposan kiveszi a részét a nyomozásból, ezáltal az életük most egy fabatkát sem ér. Emellett James Lacey, Charles Fraith és Roy is az események sűrűjében találja magát, sőt Simon is visszatér a színre, aki továbbra is Toni körül legyeskedve tovább keveri az amúgy sem egyszerű történet menetét, sérülések, tűz, megfigyelés és sziporkázó szócsaták továbbra is szerves részei a történetnek, úgy, ahogy csak M.C. Beaton tudja elmesélni. 

Az előző részeknél éreztem némi megtorpanást, vagy nevezzük kiégésnek, de most úgy érzem annak ellenére, hogy túl sok eseményt próbált az írónő besűríteni ebbe a részbe mégis főnixmadárként tudott feléledni a történet. 

A karakterek továbbra is jól kidolgozottak, szórakoztatóak és egyedik. Minden karakter tudta hozni a ráépített sémától elvártakat, nem mozdultak ki a szerepükből, ott voltak esetlenek, ahol kellett és továbbra is remekül szórakoztatják az olvasót, ki-ki a maga módján. A vidék színe java felvonul a karakterábrázolások során, Agatha pedig továbbra is remek átmenetet képez a vidéki idősödő szingli és a rámenős pr guru között, ami tovább színesíti a történetet. Azzal pedig, hogy bevonta Simont és Tonit a történetbe a fiatalabb korosztályt is meg tudja szólítani, bár itt érzek a karakterek vonatkozásában némi bizonytalanságot, hiszen az írónő egyértelműen a középkorú, vagy éppen idősödő korosztály szakavatott ismerője, bár nagyon igyekszik a fiatalokkal is lépést tartani, de itt talán van még egy kis csiszolni való. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ebben a részben is kihozta a karakterekből a maximumot, az összes karaktert felruházta olyan tulajdonságokkal, ami miatt egyszerre vonzanak és taszítanak minket olvasókat. 

Tetszik, hogy a történet atmoszférája hiteles és izgalmas, megragadott egy olyan szegmenst, a Cotswolds vidéki életét és tájait, ami korosztálytól függetlenül vonzza az olvasókat. Van olyan, akit a vidéki élet attitűdjei vonzzanak olvasás során, de lesz olyan olvasó, akit a "kukkolás" a zárt ablakok és a függöny mögött zajló cseppet sem átlagos vidéki élet vonz, de biztos, hogy lesz olyan olvasó, akik a karakterek miatt fogja a következő részt is elolvasni. A krimi szál továbbra sem igényel túl sok odafigyelést, de kellemes kikapcsolódást és egy pluszt ad a mindenki fantáziáját megmozgató vidéki angliai és lakói titkos élete köré. 

A történetet bátran ajánlom elolvasásra, hiszen a chick-lit krimi kiemelkedő sorozatáról beszélünk, amelyben átérződik az írónő tapasztalata és kora, mely rányomta jó értelemben a bélyegét a sorozatra és egy valóban szórakoztató kikapcsolódást tud nyújtani a műfaj szerelmeseinek. Itt jegyezném meg, hogy  a sorozat összes része önálló regényként is olvasható, hiszen a visszautalások nem zavaróak, akár bátran kezdjük a 22. résszel is. 

Egy sorozat, ami színes, izgalmas és kimagasló karakterábrázolással csábít olvasásra.


 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon