2018. szeptember 19., szerda

Kalandozás az ízlés tengerén || Témázás


Meghívást kaptam a Témázásra, így immáron én sem hátvédként csatlakozom a csapathoz. 

Számomra a témázások mindig érdekesek, nagyon örültem, amikor kikerültek az ilyen jellegű posztok a különböző  blogokra. Egyből elolvastam mindegyik bejegyzést, gondolatban pedig meg is írtam a saját bejegyzésemet. Hosszú ideig ez így is maradt, gondolatban megírtam, és ennyi. 
Majd egy nyári napon bátorságot merítve hátvédként csatlakoztam a csapathoz, most először viszont hivatalosan is meghívást kaptam, hogy élesben is csatlakozzam a témázáshoz, melyet köszönettel elfogadtam.  
Remélem Nektek is pont olyan izgalmas olvasni, hogy a témázó bloggerek számára mennyire mást jelent egy-egy téma, mint számomra szokott lenni, és Ti is úgy látjátok, hogy általában nagyon érdekes, elgondolkodtató vélemények születnek. 









Az aktuális téma:  Ízlésváltozások - avagy mi van, ha másként csapódik le egy élmény  


Az ízlés az ízlelés szóból ered. Én magam valahogy mindig az ételekkel tudok párhuzamot vonni először, amikor meghallom ezt a szót, ezért nézzétek el, hogy ebben a bejegyzésben az ételek is picit bekerülnek az olvasmányok mellett. 

Az  ízlés tehát egy nagyon összetett fogalom, alapjában véve a választás képessége, ami nem éppen egyszerű, már ami az olvasmányok kiválasztását illeti. 
Egy adott ételről könnyebben el tudjuk dönteni, hogy az ízlésünknek megfelel-e, azonban amikor olvasmányt választunk nem ennyire fekete vagy fehér a helyzet. Azt nem állítom, hogy az évek során nem nyúltam egyre biztosabb kézzel az olvasmányok felé, de még van mit tanulnom, van hova fejlődnöm, és azt, hogy sose nyúljak mellé talán sosem fogom elérni. Ám ez nem is feltétlen jelent gondot, hiszen ezáltal az ízlésünk is alakul, még a mellényúlások által is. 

Ahogy az ételeket megkóstoljuk és rögzítjük az agyunk egy bizonyos szegmensében, ugyanúgy az olvasási élményeket is el tudjuk raktározni, és később előhívni azokat. 
Ahhoz, hogy hosszú távon  biztonsággal ki tudjuk jelenteni azt, hogy az adott olvasmány nem felel meg a mi ízlésünknek szerintem érdemes - akár évekkel később - újra fellapozni az adott történetet. 



Az ízlés változik, (át)alakul, fejlődik - olvassuk újra!


Az ízlésünk alakulása az évek alatt igazi meglepetéseket tud okozni, tapasztaltam. Emellett persze vannak olyan kötetek, amelyekről rögtön "tudjuk", hogy nem passzolnak az ízlésünkhöz, és emiatt később sem merünk/akarunk újrázni velük, de ez főleg agyban dől el, szerintem. Emellett sokszor az időhiány is gátat szab az újraolvasásoknak, pedig lehet, hogy lenne ezáltal egy-egy érdekesebb, meglepőbb olvasási tapasztalásunk is, hiszen az ízlésünk nem konstans.

Véleményem szerint azokat a köteteket érdemes újra kézbe venni, amelyektől vártunk valamit, azt szerettük volna, hogy jelentsenek számunkra valamit, érzéseket, hangulatokat közvetítsenek, illetve feltételezhetjük, hogy korábban csak rossz időben találtak meg minket. Az ízlésünk pedig idővel változott (változhatott) annyit, hogy érdemes ismét foglalkozni az adott kötettel, íróval. Vannak olyan témák, amelyek újraolvasás után kiáltanak. 
Az újraolvasás során esély nyílik arra, hogy az ízlésünk évek, esetleg évtizedek alatt változott annyit, hogy be tudja fogadni a témát, és jól is essen a lelkünknek.

Az ízlés, az olvasás, a könyvek számomra olyanok, mint egy jó bor, ha elég időt hagyunk nekik, hogy beérjenek, akkor pont a legjobb időben kóstolhatjuk meg őket, ezáltal üdítően fognak ránk hatni, elvarázsolnak, megérnek arra, hogy megízleljük, levegyük őket a polcról. Az ízlésünk pedig minden jó időben bekövetkező olvasási élmény által alakul, finomodik. 

Továbbra is az étkezéssel tudok párhuzamot vonni. Például, halat már több, mint 30 éve nem ettem, mert nem szeretem, az illatát is nehezen viselem el, tudom, hogy nem nekem való, nem felel meg az ízlésemnek. Biztos vagyok abban, hogy  nem fogok kísérletezni annak érdekében sem, hogy esetleg megkedveljem ezt az ételt. Tudom azt, hogy az ízlelőbimbóim vonatkozásában az ízlésem nagyon makacs, de nem hagyom, hogy mindenben ez a tudatosság irányítson. Az olvasmányaim vonatkozásában nem tudok ennyire következetes lenni, hiszen az ízlésem egészen gyermekkoromtól folyamatosan változik, néha a hangulatom irányítja, néha pedig csak megérek az adott olvasmány befogadására. Ezért is vagyok az, aki képes akár 10 évvel később is újra kézbe venni egy "félelmetes" könyvet, és itt most nem a szó szoros értelemben vett félelemről van szó. Egyszerűen van olyan időszak, amikor egy könyv akár a hype miatt, akár a témája miatt számomra inkább taszító, nem tetszést vált ki, ergo nem felel meg az éppen aktuális ízlésemnek. Ilyenkor hagyom érni a dolgot, egy időre elengedem, majd az ízlésem alakulása szerint döntök később arról, hogy kézbe veszem-e. 

Sokszor voltam úgy eddigi olvasással töltött éveim alatt, hogy egy-egy könyv címét elraktároztam, mert tudtam, hogy ez abban a pillanatban nem nekem szól, de később valami miatt, - legyen az a témája, a stílusa, vagy éppen mondanivalója - még elő fog kerülni, újra kézbe fogom venni, tehát újra fogom olvasni. 

Ebből következik, hogy alapvetően az olvasás terén az ember ízlése változik, változhat. Én legalábbis tapasztaltam magamon az évek alatt, hogy az ízlésem megváltozott, időről időre új zsánerek jöttek, néha pedig mentek. Ez is jól van így, hiszen ettől (is) szép az olvasás élménye, kapuk záródnak, de abban a pillanatban nyílnak is meg. Ezt az élményt is az ízlésnek köszönhetjük, szerintem. Mondom, hogy nagyon összetett fogalom ez, nehéz is megragadni a lényegét. 


Újraolvasós élményeim:

Umberto Eco: A rózsa neve, elsőre utáltam, másodjára csodálkozva olvastam, pedig a történet nem változott, én változtam. 
Mark Twain, akinek egyszerűen nem tetszett a stílusa, a történetei, később viszont rajongója lettem, ugyanúgy Ernest Hemingway sem volt a szívem csücske, de időről időre újra megpróbálkoztam a műveivel, és bizony egy óvatlan pillanatban barátok lettünk. A sort még folytathatnám sokáig. 


Újraolvasni jó dolog. Úgy gondolom, hogy  sok történettel lennék szegényebb, ha csak az adott pillanatban uralkodó ízlésem szavának engedtem volna. 



Zsánerek és az ízlés tudatos fejlesztése

Az elmúlt években bátrabb lettem. Olyan műfajokhoz is hozzá merek nyúlni - sci-fi, thriller, horror -, amelyeket korábban messzire elkerültem. Ez is az ízlésem (tudatos) fejlesztésének köszönhető. Olyan ez, mint amikor az ízlelőbimbóinkat tréningezzük, esetleg különbséget tudunk tenni a nagyon enyhe ízeltérések között is, például igazi kávé szakértővé válunk, tehát tudatosan gyakorlunk, ízlelünk. 
A tudatosságnak köszönhetően egyre bátrabban és biztosabb kézzel nyúlok a polcon lévő könyvekhez, amit köszönhetek annak, hogy tudatosan próbálom megismerni és alakítani is az ízlésemet, azért, hogy én magam is nyitottabbá váljak a világ, az olvasmányok irányába.

Szerintem az is fontos, hogy bátran merjünk nyitni az új, a korábban akár elutasított olvasmányok/műfajok/írók irányába is, mert ez is mind-mind elősegítik a személyiségünk és az ízlésünk alakulását, kialakulását és fejlődését. 

Régebben én is tudatosan kerültem el azokat a műfajokat, amelyekről éreztem, hogy nem jó időben találnának meg, esetleg még le is húznának, főként olvasás szempontjából. Igazából csak féltem, féltettem az időmet, és ezzel le is korlátoztam valamilyen szinten a saját ízlésemet is, nem tápláltam azt eléggé.  Ahogy idősebb lettem, az ízlésem is alakult, formálódott, ezáltal egyszer mégis elkezdtem a korábban idegen műfajok felé is nyitni, és onnantól nem volt megállás. 
Tudatosan kezdtem tágítani a határaimat, és ezáltal éreztem, hogy az ízlésem is idomul, szélesebb spektrumon kezd mozogni. Jó érzés volt ezt megtapasztalni.

Mi az amiben mégsem nem tudok változtatni az ízlésemen, illetve mi az, amin nem is akarok változtatni


Amiben nem szeretném, hogy változzon az ízlésem, és tudatosan figyelek is rá, az nem más, mint a mese műfaja. A mesék nagyon közel állnak az ízlésemhez és az évtizedek alatt folyamatosan velem voltak. Nem mondom, hogy minden mese tükrözi az ízlésemet, de olyan igazán vad dologgal, amire azt mondtam volna, hogy soha többet még  szerencsére nem került a kezembe. 

Amin a mai napig nem akarok változtatni, tudatosan az az erotikus műfaj. Ez az a téma, ami a legtávolabb, szinte megközelíthetetlen távolságra van az ízlésemhez képest. Ezt a műfajt tudatosan utasítom el, egyelőre. 

Így lehet, hogy elkerült a Szürke őrület is, amit a mai napig nem bánok. 

Ki lehet kergetni a világból az erotikus regényekkel nem az én világom, ennek vonatkozásában egyszerűen nem változott az ízlésem, - nem akarom, hogy változzon! -  az, pedig nem tartom magam prűdnek. Ki tudja, talán majd 40-50-60-70 évesen fog elérni az erotikus regényekkel kapcsolatban az olvasási láz, de ez még a jövő zenéje, most egyelőre stabilan tartja magát az ízlésem a műfaj elutasításával kapcsolatban.  


Kedvencek és az ízlésem

Ritkán, de néha megesik, hogy a korábban kedvenc könyveimet már nem szeretetem annyira, nem olvasom újra. Néha meg is lepődöm egy-egy újraolvasás alkalmával, hogy vajon évekkel korábban mi fogott meg benne, vagy éppen elgondolkodom, hogy az újrázás során vajon miért nem tetszik. Ezt még lehetne tovább boncolgatni, de  nem teszem, mert szerintem idáig is kevesen fogtok eljutni a bejegyzés elolvasásában. Aki idáig elért, annak köszönöm és pacsi.
Ugyanez vonatkozik a kedvenc íróimra, vannak olyan írok az életemben, akiket korábban nagyon -nagyon szerettem olvasni, de mostanában valahogy nem kötnek le a regényeik.
Legtöbbször tudomásul veszem, hogy az ízlésem változott, és lehet, hogy később ismét visszatérek az aktuális kedvenceimhez, ha pedig nem, akkor annak biztos oka van.





Összességében


Számomra mindig igazi rejtély, hogy éppen milyen irányt vesz az ízlésem, mert még néha magamat is meglepem azzal, hogy mennyire tetszik egy-egy olyan könyv, amiről régebben úgy gondoltam, hogy soha nem veszem kézbe, vagy fordítva egy korábbi kedvenc távol kerül tőlem. Ez mind az ízlésem  megváltozásának eredménye. Szerintem mindez rendben van, elfogadom és figyelem önmagam, a személyiségem és ezáltal az ízlésem alakulását, akár az olvasmányaimon keresztül. Érdekes utazás, ha tudatosan tesszük mindezt, akár egy önismereti tréning, csak éppen ingyen van. 

Az ember ízlése tehát igazi rejtély, mégis, ez adja meg az olvasás sava borsát. Sosem lehet tudni, hogy mikor bukkanunk egy gyöngyszemre, melynek elolvasása meghatározó lesz számunkra. Így úgy gondolom, hogy az ízlés változását lehet és érdemes tudatosan is ösztökélni, mégpedig azzal, hogy nyitottak vagyunk az újra, az ismeretlenre, mert sosem tudhatjuk mi jön velünk szembe.

Tapasztalataim szerint megéri hagyni, hogy néha az ízlésünk vezessen minket (az orrunknál fogva). 



Többiek:


Shanara, Dóri, Bea, Nikkincs, PuPilla

Utóvéd (később csatlakozott):

Sister,






9 megjegyzés:

Zenka írta...

Én is imádom a meséket. Valahogy úgy gondolom, hogy velem is mindig ott lesznek. Nem növök ki belőlük. Ennyi :).

Az ízlés / ízlelés kapcsán nekem mindig az jut az eszembe, hogy nálam a könyvek is olyanok, mint az ételek. Nem bírnék folyton luxus ételeket enni, néha bizony a hamburgert kívánom :D, és nem fogok magyarázkodni. Szóval ha könnyedebb könyvre vágyom, akkor úgy is az lesz a legjobb...

PuPilla írta...

Örülök, hogy ilyen lelkesen vetetted bele magad most az első körben is a témába! :)
Tetszik a gondolat, hogy a mellényúlások által is mennyit alakul az ízlésünk... mert tényleg, ilyenkor annyi mindenre rádöbbenhetünk, hogy mi az ami nem tetszik ,és nem vágyunk az olvasására, amit az adott rossz élmény nélkül lehet, hogy nem tudnánk olyan pontosan megfogalmazni.
A könyvek és a beérő borok hasonlata is nagyon találó. :) Jó ötlet volt az ételekkel-italokkal párhuzamokat vonni.
A mese- nagy igen!, erotika - nagy nem! vonalon is nagyon egyetértek veled és szerintem ez nekem sem sokat fog változni. A mese örök, és mindig újra és újra keresem a mesék, mesésebb történetek társaságát. A Szürke engem is elkerült, vagy inkább mondjuk úgy, én kerültem el a Szürke-lázat, tudatosan... Nagyon nem vonzanak ezek a divatossá vált erotikus regények, vagy erotikus thrillerek, nem is fogok nyitni feléjük.

Kritta írta...

Zenka! Teljesen igazad van, néha az ember vágyik a hamburgerre a kaviár helyett, de a lényeg, hogy legyen választási lehetőség az adott pillanat, kedv szerint. A mesék pedig, hát.... love forever! :)

Kritta írta...

PuPilla!
Érdekes, hogy egyre többen lépnek ki, vagy be sem lépnek az erotikus irodalom vonalára, és nem gondolom, hogy ennyi prűd ember lenne. A szürke, se filmen, se könyvben, és nem is hiszem, hogy egyhamar nálam is változni fog. Igaz, ki tudja, lehet majd a mami pornó meghozza a kedvet, úgy nyolcvanon túl, szóval még ki tudja, hova fajul (el) az ízlésem. :D
A mese úgy látom mindenkinél örök szerelem, és ez így is van jól! :)
Még 1x köszönöm a meghívást, nagyon élveztem ezt a témát (is)!

Bea írta...

A mesékből én sem nőttem még ki, de azért már csak olyat olvasok, amiben van valami csavar az eredeti történethez képest, vagy valami különleges feldolgozási mód.

Az erotikus történetek nem vonzanak, az első szürkét elolvastam, de teljesen vakon, nem tudtam, miről szól. :D Az ismétlődő, egyforma szexjelenetek meg a nulla történet - nekem ennyi még egy erotikus könyvtől is kevés.

Bevallom, mindig gyanús, ha valaki csak veretes, vérkomoly könyveket olvas, és képtelen nyitni - legalább időnként - a könnyedebb olvasmányok felé, mint ahogy nem szeretnék egész életemben csak haute cuisine ételeket enni sem. Zenkának van igaza, néha kell a hamburger vagy a zsíros kenyér is. :) És persze, fordítva is igaz. :)

theodora írta...

A tudatos ízlésformálás nálam is jelen van, pacsi! :)
Az erotikus műfajjal én sem kívánok megismerkedni a komfortzónatágítás ellenére sem - sőt egyik nap egy munkatársam megismertetett egy új műfajjal: dark romance, amik kb pornó és bántalmazóregények, de ráhúzzák, hogy romantikus...

Kritta írta...

Bea! Nálam a klasszikus mesék is előkerülnek, 2 gyerkőcöm van, egy kamasz és egy 14 hónapos, szóval nálunk nincs megállás. Így mindig újrázok velük. De jó, hogy Te is megerősítesz benne, hogy a szürkét nekem nem kell elolvasnom. :)
Igen, aki a hamburgert és a zsíros kenyeret nem szereti az könyv sznob, muszáj egy olvasó embernek nyitottnak lenni és néha kilépni a komfortzónájából, még akkor is, ha heti 6 nap kaviárt eszik, de ott az a bizonyos 7. nap.

Kritta írta...

Dóri!
Szuper, hogy nem csak én próbálom tudatosan alakítgatni a saját ízlésemet, pacsi! UHH, dark romance, na még ez is kimaradt, de érdekes, hogy rá tudják, merik húzni, hogy romantikus. Gondolom túl szűk lenne az a réteg, aki megvenné egyébként.

PuPilla írta...

Kritta, szerintem ez tulajdonképpen nem is a prűd vagy nem prűd kérdése. Én sem vagyok prűd, egyszerűen mégsem kedvelem az erotikus irodalmat... Nekem az öncélú szex nem kell a könyvekbe, és a sztori vonalába nehéz úgy beépíteni, hogy ne csak ott legyen egy jelenetként. Az meg hogy egy egész könyv kb erről szóljon, hát egyszerűen csak nem vonz, meg kifejezetten untat. Nekem ennél több történet kell a könyvbe. :)
Ez a dark romance nagyon nem jól hangzik... A bántalmazó kapcsolatok okésnak való bemutatása egyébként is nagyon rossz irány szerintem, főleg hogy ezek közt sok a ya-szerűség is, fiatalon kerül a kezükbe a rossz példa.

 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon