2011. január 31., hétfő

James Rollins, Káosz

 "Egy nap, amikor minden megváltozott
  Egy nap, amikor megkezdődött a vég
  Egy nap, amikor a tenger felfedte titkát"

Ezt a könyvet annak ajánlom, aki szereti a futurisztikus környezetet és az enyhe mesébe illő történéseket.
A könyv gyakorlatilag egy apokalipszist ír le egy kicsit más szemszögből, mint amelyeket már a filmekben megszokhattunk. 
Viszonylag a történet könnyen követhető volt, de ha alapul vesszük, hogy van benne kicsi összeesküvés ,kicsi politika, kicsi erotika, -bár az tényleg csak egy nyúlfarknyi,- némi harc és természetesen a soha eléggé nagyra nem növelhető katasztrófák akkor gyakorlatilag egy közepes szinten összegyúrt szokványos regényt kapunk.

Véleményem szerint a könyv megírásához valószínűleg csak interneten fellelhető adatokat használtak fel. Sok esetben hiányoltam a csodálatos helyek bővebb leírását és a szereplőket sem sikerült rendesen megismernem. Gyakran előfordult hogy a szokványos filmes módszert vetették be, hogy az olvasó mindenképpen folytassa az olvasást. Magyarul izgalmas események közepén színteret és szereplőket váltottak, hogy majd 10-15 oldal multán ugyanoda visszatérjenek. Én ezt személy szerint inkább kiábrándítónak találtam, mint izgalmasnak. Szerintem mindenki átélte ezt az érzést, amikor egy jó filmet nézett és a legrosszabbkor reklám következett.

Pozitívumnak jelölném meg a történet összefonódásait, amelyek azért adnak némi gondolkodásra okot, de ugyanakkor negatívumnak, hogy túl hosszú.

Végül nem nevezném olyan könyvnek, amit nem lehet letenni, de időtöltésnek és egy kis lazulásnak kiváló.

*****/3,5*

2011. január 22., szombat

Paulo Coelho, A portobellói boszorkány


„Ha a sors feltűnően bőkezű valakivel, biztosan akad valahol egy feneketlen kút, amely az illető összes álmát elnyelheti.”

Coelho-t olvasni élmény, azon vitatkozni lehet, hogy jó vagy rossz élmény, de mindenképpen kapunk valamit, ha elolvassuk a kötetet.
Lehet ez a szeretet, a fény, amit oly sokszor emleget (néha túl sokszor), de lehet egy érdekes életérzés is, ami nem biztos, hogy mindig pozitív, de a XXI. század aktuális témáit feszegeti. 

Kérdés mi képesek vagyunk-e befogadni az író általa a könyvön keresztül küldött fényt?
Egy olyan íróról van szó szerintem, olyan történetekkel, melyek mellett nem maradhatunk pártatlanok, ez akár lehet jó is, mert elgondolkodtat.

Azon gondolkodtam mielőtt kézbe vettem a portobellói boszorkányt, hogy mit is várok tőle, de rájöttem igazából nagyon sokat (bár szinte borítékolható volt a csalódás, mert nem vagyok egy ezoterikus beállítottságú). Annyira magasztalták az írót, inkább féltem elolvasni, de amellett kíváncsi is voltam, így nem tudtam nem kikölcsönözni a könyvtárból, amikor a kezembe akadt.
 Igazából nem szerettem, de nem hagyott nyugodni, mindig újra és újra kézbe vettem a kötetet és olvastam, szinte átérezve az élethelyzeteket, mert azért nap, mint nap találkozunk hasonló helyzetekkel, még ha nem is ennyire direkt módon. Könnyű volt olvasni, de csak kis adagokban voltam rá képes, egyszerre nagyon sok lett volna.
Az alaptörténet: adott egy román árva lány, Athena, aki nevelőszülőkhöz kerül Libanonba, majd onnan Londonba, mert a nevelőapja hitt a látomásaiban.
Szinte már-már túlzottan vonzódik a valláshoz, amiből kiábrándul, de előtte még férjhez megy, önző módon gyermeket vállal, teljesen elvakítja valami a józan ítélőképességét (a valamire nem jöttem rá, hogy mi is a gyermekvállalásának valódi indítéka). Az ezoterikába temetkezik, ahova sokan követik, szekta-szerűen kezd működni. A zene és a tánc általi transzban látja a dolgok megoldását, a gyógyító erőt.  
Athenát az alapján ismerjük meg (vagy inkább nem), ahogy a különböző emberek (volt férj, szülő, pap, főnök stb.) emlékeznek rá, de végig az volt az érzésem, hogy nem kapunk valós képet, csak benyomásokat és azt, ahogy ők látni akarták, nem amilyen valójában volt a szereplő.  Megvédeni, vagy hozzátenni már nem tudott a főszereplő, mert ekkor már halott volt(ezt nagyon sajnáltam), lehet ő egészen máshogy élte meg és  mondta volna el a történetét. Ez is elgondolkodtató, de persze erre sincs válasz. Nem tudjuk meg azt sem, miért lett ilyen, amilyen, mert normális családban nőtt fel, vajon tényleg belülről fakadt ez az állapot nála, vagy valami kiváltotta?  Nagyon sok kérdés vetődik fel, de válasz nincs rá.

Azt szerettem a könyvben, hogy nem volt kiszámítható, nem úgy ültem le olvasni, hogy már tudom mi fog történni. Egy-két bölcsesség és szép gondolat tényleg van a könyvben, ami miatt már érdemes elolvasni.

Ami viszont nem tetszett a túlzott fény és szeretet emlegetése, ami vagy benne van a könyvben, vagy nincs, de nekem annyira nem jött át. Nem ismertük meg igazán a portobellói boszorkányt Ezek alapján nem tudtam szeretni a könyvet, inkább csak érdekelt a történet. 

Egy valamit elért: még biztos fogok olvasni Coelho-t, mert hatással volt rám a regény, még ha nem is tisztán pozitív hatással, ami a szerző célja lett volna.

2011. január 16., vasárnap

Joanne Fluke, Karácsonyi habcsók és gyilkosság


Csak 3 egyszerű kérdés

  1. Szereted Miss Marple-t vagy Nancy Drew-t?
  2. Szereted az amerikai kisvárosi idillt?
  3. Szereted a finom ételeket?

Amennyiben a 3 kérdés közül legalább az egyik válasz igen volt, akkor ezt a könyvet Neked találták ki.

 A könyv olvasható különálló kötetként is, de még élvezetesebb, ha az összes kötetet elolvassuk, akkor válnak igazán régi, kedves ismerőssé a szereplők.


Hannah Swensen számára minden megvan a csodás karácsonyhoz, udvarlók, szerető testvérek, segítőkész barátok, egy kedves, de kotnyeles anyuka az udvarlójával, aki történetesen angol, finomabbnál-finomabb receptek a készülő szakácskönyvhöz. De a legjobb hozzávalók ellenére is becsúszhat némi hiba, jelen esetben egy aprócska gyilkosság, amiben a főszerepet egy antik tortakés és egy csinibaba kapja.
A hóvihar miatt a Közösségi Házban rekedt kis társaságból többen is gyanúsak. A Swensen lányok hozzálátnak kinyomozni ki a tettes.  A történet végén még egy szülés is esedékesség válik, csak úgy lezárás gyanánt.

Negatív:
Mike karaktere picit gyenge volt. Megettem 1 zacskó nápolyit, amíg elolvastam (majdnem nekiálltam sütni is!). Nasi nélkül nem lehet végigolvasni!

Pozitív:
Nagyon szerettem olvasni, egy délután alatt kiolvastam a könyvet. Rejtély, humor, féltékenység, romantika és kaja minden mennyiségben. Benne volt minden, ami egy jó könyvhöz kell.
Szórakoztató, könnyed kikapcsolódás. Van benne pár olyan recept, amit tuti ki fogok próbálni, mert ennek a könyvnek az egyik nagy-nagy pozitívuma, hogy több mint 50 receptet tartalmaz, szinte felér egy kisebb szakácskönyvvel is 2in1.

Nyomozásra fel!!!!

2011. január 15., szombat

Fejős Éva, Hotel Bali


Sokkal többet vártam a regénytől, mint amit kaptam. Először olvastam Fejős Éva regényt, de meg kell vallanom majdnem letettem a felénél, ott egy kicsit érdekesebb lett, de nem annyira, hogy azt mondjam, hogy elgondolkodtatott volna, vagy akár csak megérintett volna a történet. A karakterek nem voltak annyira aprólékosan kidolgozva, hogy akármelyik szereplő helyébe képzeljem magam, végig külső szemlélő maradtam, ezt pedig nem kedvelem annyira.
Arra számítottam, hogy egy laza, pörgős írás lesz, tele fordulattal, csattanókkal, humorral és nem utolsó sorban Balival. Ehhez képest az események nagy része Budapesten játszódik, négy nő szemszögéből, akik 17 évvel ezelőtt részesei voltak egy fiatalkori tragédiának, ami később kiderül, hogy nem is végződött akkora tragédiával, mint mindvégig hitték (bár konkrét utalások az elején nincsenek arról, hogy mi is történt, bár végig lehetett sejteni). Mégis 17 évig rágják magukat rajta, ahelyett, hogy a 21. századi lehetőségeket pl. google használnák, vagy egyszerűen csak a telefont felvennék és beszélnének egymással a lányok, nem, ehelyett 17 évig élnek idegen országban, kivéve az egy okosat, aki a 3 butuska szereplő kárán learatta a babérokat, legalábbis arra a 17 évre. Szóval nem volt nekem sem életszerű a történet, sem elég szórakoztató, nem kapcsolt ki, inkább idegesített egy kicsit.
Mindettől függetlenül, hogy nem lett a kedvencem még meg fogok próbálkozni a Bangkok tranzittal, hátha jobban fog tetszeni, bár egy kis időnek azért el kell telnie, hogy levegyem a polcról.

Ui: Picit azért örülök, hogy nem vettem meg, inkább csak kikölcsönöztem, mert újraolvasni biztos nem fogom.

Karen Blixen, Volt egy farmom Afrikában


A volt egy farmom Afrikában elolvasása után én is azt kívántam bárcsak lenne egy farmom Afrikában, de tényleg szinte vágytam rá, hogy ott élhessek én is ezek között a fantasztikus emberek között a meseszép tájakon.
Ez pont az a könyv, melynek olvasása során együtt tudunk sírni, nevetni, élni a szerzővel, átrepülünk 1914-be, Afrikába, a Ngong-hegyek lábához. Az írónő olyan szemléletesen írja le a tájat, állatokat, embereket, mint még ezelőtt egy vadász, vagy útikönyvben sem olvastam, egyszerűen mesébe illő, hátborzongató, elandalító, színes és vibráló, káosz és a csoda között valahol félúton sétálunk végig az eseményeken kicsit csapongva, de itt még ez sem tudott elvenni a regény élvezeti értékéből. Szenvedés, szerelem, bánat és öröm mind osztályrészül jut neki és egyben nekünk olvasóknak is, mert olyan, mintha tényleg együtt lélegeznénk a könyvvel.
Az emberek mindennapjain keresztül kapunk betekintést az afrikai életbe, életszemléletbe, amely teljesen eltér a megszokottól, egy teljesen más világ, ami európai szemmel csak nehezen elfogadható, felfogható.
Karen Dinessen (Karen Blixen) dán úrilányként kerül Afrikába, és ott válik igazi szárnyaló íróvá a 17 éve alatt, melyet Afrikában töltött a bennszülöttekkel, kikuju, szomáli és maszáj emberekkel, a kultúrák között őrlődve.
A könyv alapján készült Sydney Pollack film Meryl Streeppel és Robert Redforddal fantasztikus, de közel sem annyira, mint maga a könyv, mely tényleg szárnyra kapja az olvasót.
Ui.: A régebbi kiadás borítója nekem sokkal jobban tetszett, de persze ez már csak apróság, a könyv tartalmán szerencsére mit sem változtat.


2011. január 11., kedd

Leslie L. Lawrence, A teaültetvény I.-II.


Először is pár szót szeretnék mondani a borítóról. Hosszú idő óta szerintem ez a borító sikerült a legjobban, az I. és II. kötet borítója egyaránt igényes, szép kivitelezés, már ettől kedvet kap az ember, hogy elolvassa. Ez itt már rögtön egy plusz pont a könyv javára. A cím már csak hab a tortán, Teaültetvény, jól hangzik, egy kis forróság ebben a hidegben, legalább olvasás közben.
Be kell vallanom minden Leslie L. Lawrence könyvet elolvasok, nagyon szeretem őket, így mindig izgalommal várom az újabb megjelenést. Azért meg kell vallanom, hogy picit tartottam is tőle, mert elég sok hasonló megoldás volt egy-két regényben az utóbbi időben. Kimondottan örülök, hogy belevágtam az olvasásba, mert meglepően könnyen és gyorsan ment, mert tudott újat írni a szerző. Szerintem ebben a regényben megújult, visszatalált régi önmagához, így nem volt alapja a félelmemnek, ezt már az első rész vége felé éreztem, vártam az újabb és újabb fordulatokat.
Az alaptörténet-nagyon tömören-, Leslie L. Lawrencet felkeresi egy régi professzora( aki meghalt, vagy mégsem annyira…), hogy vigyen el egy gyűrűt Srí Lankára, az őslakos veddákhoz.  Gyorsan utána is néztem a veddáknak a neten, hogy ki is ők valójában és meglepően sok információhoz jutottam róluk, akinek az érdeklődését szintén felkeltették annak érdemes a neten molyolni velük kapcsolatban.
Srí Lankán aztán hősünk-mert ugye megint nem tudott nemet mondani a kérésnek- a szokásos események középpontjába kerül, gyilkosság, őserdő, levágott fejek egy mézzel teli edényben, ház a fa tetején és ez még csak a kezdet. Dzsajaszundara teaültetvényén a szállodában aztán csak még tovább bonyolódnak az események és rengeteg potenciális gyilkos, (és akiket csak annak hiszünk), szerető, csaló és áldozat kerül elő, bábu leng a házon, ami talán nem is annyira bábu, eltűnik egy kutya is, majd lenyilaznak egy tésztapávát és másokat is. Egyszóval szépen fogynak a szálloda vendégei, akik eredetileg egy közös cél érdekében érkeztek. Egy-két segítővel kell kinyomoznia hősünknek, hogy valójában ki is a gyilkos, a levágott fejek, hogy kerültek mézbe, miért gyűlt össze a szép kis társaság és vajon ő magát is ki akarja hidegre tenni, hol futnak össze a szálak Ebben segít neki a jó öreg 38-as Smith and Wesson (igaz kicsit hiányérzetem volt ebben a regényben, kevesebbet fogta a kezében, mint szokta) és a jól megszokott csavaros észjárása.
A végére kiderül ki, vagy kik gyilkolnak és az is, hogy a veddák is megnyugodhatnak-e, de addig sok fordulat és izgalom vár ránk, olvasókra.
Összességében szerettem olvasni, és várom a következőt regényt, A villogó fények kolostorát.

Studium Plusz Könyvkiadó Kft 2010.
736.o
össz ISBN 978-963-88446-9-9

Victoria Holt, A kísértetház asszonya


Egyszerre több könyvet is szoktam olvasni, ezek közül sokszor az egyik olyan könyv, amit akár egyszer vagy többször olvastam már. Ez a könyv pont egy ilyen könyv.

Talán nem árulok el nagy titkot, de Victoria Holt nálam abszolút kedvenc. Sokan úgy tartják, hogy ponyvákat írt, de szerintem remek történelmi korképet kapunk a művei által. Szinte belecsempészi a történelmi ismereteket a regényeibe és mi olvasók akarva, akaratlanul is isszuk a szavait és megismerjük a kor embereit, hiedelemvilágát, szokásaikat, életstílusukat.
Állíthatom, hogy ahogy olvassuk az írásait egyetlen percig sem unatkozunk. Nem is tagadom, hogy volt olyan alkalom, amikor a kezembe vettem az egyik regényét, amíg az utolsó betűt is el nem olvastam le sem tettem a kezemből.
Szinte minden regénye olvasása közben úgy érezzük, hogy a főhős válla mögött kémleljük az eseményeket és ezáltal teljesen az események hatása alá kerülünk. Ezt szeretem a legeslegjobban, amikor valaki ennyire át tudja adni az érzéseket, tájakat, jellemeket az olvasónak.

A kísértetház asszonya című regénye Caprin kezdődik, ahol megismerjük a főhősnőt Favelt , az életvidám, kedves lányt, aki művész édesapjával él a szigeten. Egy nap megjelenik Roc Pendorric, akinek érkezésével egy teljesen új szálat vesz a lány élete. Édesapja hirtelen halálával a babonákkal teli  Cornwallba kerül, az alig ismert férjjel és annak új családjával kell megismerkednie és elfogadtatnia magát. Azonban ez nem megy zökkenőmentesen. Valaki vagy valami Favel életére tör, megannyi rejtély, kísértés, szerelem, kétely, egymásra találás, félelem, cselszövés és intrika kíséri, vagy inkább kísérti az életét. Favelnek egyedül kell megvívnia a csatát és kiderítenie az igazságot, ahhoz, hogy nyugodt életet élhessen, de kérdés, hogy lesz-e ehhez elég kitartása és akaratereje, illetve a férjére számíthat-e vagy ő is titkokat rejteget? 
Az izgalmas, eseményekben bővelkedő regény végére ez is kiderül.

I.P.C könyvek-1997
431 oldal
ISBN: 963 635 076 0




2011. január 1., szombat

Az Álomfalók

Gordon Dahlquist első regénye az a könyv, ami olyan, mint a hurrikán, hol magával ragad, hol kidob, tombol és lecsillapodik.
Sokat elmond, hogy kb. 25 kis szamárfül van a lapokon, ez azt jelenti ennyiszer szakítottam meg az olvasást- nem is gondoltam, hogy ilyen sokszor megálltam, ez számomra is meglepetés volt-, tipikusan az a könyv, amit hú le kell tennem, de mégis fel kell vennem újra és újra, leginkább azért, hogy ne veszítsem el a cselekmény szálait (nem lehetetlen gyorsan elveszni a cselekmények között), és ugye egyszer a végére is szerettem volna érni.
608 oldalon keresztül folynak az események, amire azt mondanám, hogy olyan, mint azok a filmek melyek 90 percben lehetnének igazi remekművek, viszont 120 percben már kín és szenvedés végigülni. Szóval a kevesebb néha több gondolatot nem ártott volna szem előtt tartania a szerzőnek.
A regény a XIX. század elejére repít minket, Angliába. Egyébként nagyon szeretem ezt a kort, talán ezért is vonzott a regény.
Miss Temple az egyik legérdekesebb figura akivel azonosulni is tud az olvasó. A jellemének ábrázolása igazán kiváló, hol szende, már-már unalmas, de akkor hirtelen átváltozik hidegvérű gyilkossá, majd ismét több jellemfejlődésen, változáson megy át, egy igazi csemege végigkövetni a regény folyamán.
Miss Temple nyomozni kezd jegyese után, aki kurtán, furcsán otthagyta, itt indulnak a bonyadalmak és kerül bele Miss Temple, majd Chang kardinális és Svenson doktor egy alkimista összeesküvés kusza hálójába, melynek középpontjában az indigolit és egy titokzatos "Eljárás" áll, ahol kísérletek folynak az emberi természet megváltoztatására az által, hogy kiszipolyozzák az emberek, emlékeit, álmait.
Olvashatunk erőszakról, erotikáról, intrikáról, menekülésről és üldözésről.  Mindenből kapunk egy adagot, de egyikről sem tudnám azt mondani, hogy elegendő ahhoz, hogy a regény krimivé, sci-fi-vé, erotikus vagy romantikus regénnyé váljon, valahol a határvonalakon egyensúlyoz.
Megannyi kaland után azért itt is minden jó, ha a vége jó, tehát nagy csattanóra azért nem kell számítani.
                Összegzésül azt mondanám kell és érdemes egy ilyen regényt kézbe venni és elolvasni, úgy összességében ahhoz képest, hogy a szerzőnek tényleg az első regénye egész jól sikerült. Remélem hamarosan kézbe vehetem egy másik írását is, mert igazán kíváncsivá tett, hogy tud-e még ezután fejlődni, -én remélem-.
 Alexandra Kiadó, 2007
  • 608 oldal
  • Kötés: kemény kötés
  • ISBN: 9789633705087
 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon