Mary Jo Putney: Az amazon és a katona

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz, ha ki szeretnéd hagyni ugorj az értékelésre! 

Will Masterson egy bárói cím és jókora vagyon örököseként kényelmes áletet élhetne angliai otthonában, ő mégis katonának áll. Sok-sok évnyi borzalmas, Napóleon elleni háborúskodást követően úgy határoz, mielőtt hazatérne, még elvállal egy utolsó küldetést. Csakhogy amint eléri úti célját, a hegyek között megbúvó, aprócska királyságot, San Gabrielt, újra kell gondolnia a jövőre vonatkozó terveit. Nem mást sodor ugyanis a karjába a sors, mint álmai asszonyát…
Athena Markham egy igazi amazon: magas, bátor, és fittyet hány a társadalmi konvenciókra. Mindig is többre értékelte a függetlenségét, mint egy férfi szerelmét. Amikor azonban Will felbukkan, úgy érzi, vele tenne egy próbát.
Bimbózó románcukat azonban kisvártatva próba elé állítja az élet. San Gabrielt veszély fenyegeti, a két fiatal pedig úgy dönt, hogy együtt száll szembe a fenyegető ellenséggel. A haláltól sem riadnak vissza, hogy megmentsék az országot és a lakóit. A megpróbáltatásaik során megismerik a másik valódi énjét, és innentől már csak rajtuk áll, hogy megtudják, lehetnek-e igazán boldogok egymás oldalán.

Bevallom, hogy ez volt az első olvasmányom az írónőtől és nem bántam meg, hogy ezt a sorozatot szemeltem ki, hiszen Az amazon és a katona bevezető kötetként remek kezdetnek bizonyult, ráadásul egy sorozat első része is egyben. Mint a történelmi romantikus regények kedvelője úgy érzem, hogy most is remek olvasmányhoz sikerült nyúlnom.

Will Masterson angol főnemes, aki Wellington seregében szolgált miután egy családi tragédia erre a pályára késztette. A Napóleoni háborúk korában járunk, Will úgy dönt, hogy visszatér Londonba, de előtte egy maroknyi csapatot bíznak rá, hogy kísérje őket vissza otthonukba, San Gabrielbe egy apró királyságba és nézzen utána az ottani állapotoknak. Miután ezt a küldetést még elvállalja nem is számít rá, hogy milyen zűrök várnak rá katonaként és emberként egyaránt. San Gabrielben él Athena Markham, egy gyönyörű és elszánt nő, aki a király és fia elhurcolása után a leendő királynőt neveli és az országot szépen koordinálja a háttérből. Ebbe a kicsit sem egyszerű helyzetbe csöppen Will, akinek meg kell küzdenie a támadók seregével, valamint a saját és Athena szívével is.

 A történet tehát megadja a lehetőséget, hogy valami igazán jó bontakozzon ki a sorozat későbbi köteteiben is, mert már ez a rész is igen kalandosra sikeredett.

http://www.hdnicewallpapers.com/

A történet az elejétől pörgős és látványos, egy egész kis világot épít fel az írónő, ahol a képzeletbeli országot az olvasó szeme láttára építik újjá a szereplők, megteremtve az általuk már korábban ismert eszméket, értékeket. Nagyon szépen, aprólékosan kidolgozott szereplőket és egy apró országot kapunk, mely egyre jobban és jobban kiteljesedik, ahogy haladunk előre a történetben. Amit pedig a legjobban szerettem, az a szereplők lelkesedése és hazafias lelkülete, mert nagyon szépen visszaköszönt szinte minden oldalon ez a hozzáállás. 

Nagyon megtetszett, hogy egy erős férfi mellé egy szintén nagyon erős női karaktert állított az írónő és a történet mégis elbírta mindezt. Nem pátyolgatták egymást a szereplők, hanem teljes egészében kiegészítették egymást, ami nagyon ritka, főleg a romantikus vonalat képviselő regényeknél.  Tetszett ez a merészség és ahogy mindezt az olvasó elé tudta tárni.

Annak ellenére, hogy egy kitalált országban vagyunk, egy részben kitalált történelmi háttérrel ezt szinte alig lehet érzékelni olvasás közben, mert mindvégig nagyon hiteles és következetes tudott maradni a történetvezetés. 

A szereplők önfeláldozását sem érezzük terhesnek, vagy eltúlzottnak, mert szépen kidolgozott karakterekkel találkozunk és a történet minden egyes szereplője a helyén van és mentesek mindenféle túlzástól és elrugaszkodottságtól. Szinte az összes szereplőt érdekesnek és szerethetőnek találtam, ezt is rámutat arra, hogy egy nagyon jól megírt történettel van dolgunk.

Nem azt mondom, hogy a történetnek nem voltak hibái, de összességében annyira jelentéktelenek, hogy az elbeszélés értékéből nem vontak le, gondolok itt arra, hogy egy-egy leírás túlzottan elnyújtott, vagy aprólékos volt, de ettől függetlenül igazán gyorsan lehetett haladni az olvasással és nagyon sajnáltam, amikor a végére értem és még számtalan kérdésem maradt megválaszolatlanul. Úgy gondolom lesz még ok az izgalomra a következő részben is.

Ajánlom mindazoknak, akik  szeretik a gyorsan pergő eseményeket, ahol még a romantika is teret kap, de nem eltúlzott módon. Aki hagyományos hercegnős, kastélyos leányálomra számít az csalódni fog, mert ez annál sokkal szórakoztatóbb és merészebb. 

Izolde Johannsen- Michal T. Marble: A birodalmi kalóz (A Birodalom tengeri bástyái 1. )

Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt. Ellátóhajója, az Altmark, Heinrich Dau kapitánnyal az élén már augusztus 6-án útnak indult. A két hajó fiatal, tettre kész legénysége izgatottan figyelte a hazai és a külpolitikai híreket. A két parancsnok kivételével egyikük sem sejtette, hogy mi a célja a kihajózásnak. Langsdorff és Dau parancsnoki kabinjának biztos rejtekén egy-egy lezárt, titkos boríték lapult, melyet csak a háború kitörésekor nyithattak fel…

Egy olvasmányos regény az Admiral Graf Spee portyázásáról, pusztulásáról, az Altmark történetéről és emellett emberi sorsok megelevenedéséről. 

Izolde Johannsenről eddig is tudtam, hogy maximálisan profi munkát ad ki a kezéből, olyat, amiben minden apró részlet a helyén van, de olvasás közben ismét meggyőződhettem a profizmusról. Mindezt jól példázza az is, hogy ahogy haladtam az olvasással, egyszerűen nem tudtam letenni és elengedni a történetet, ezáltal nagyon rövid idő alatt ki is olvastam a regényt. 

Egy olyan regényt olvashattam, amely témája egészen különleges és egy olyan helyszínt és cselekményt elevenít meg, amelyet a legritkább esetekben örökítettek meg a  ennyire részletesen és olvasmányosan. 

A II. világháború időszakába repít minket vissza a regény, egészen pontosan a tengerre. 

Annak ellenére, hogy Németország nem volt éppen a tengerek ura most mégis a németek szemszögéből ismerjük meg az Admiral Graf Spee páncéloshajó legénysége által a titokzatos tengeri hadműveleteket és a hajó titkos küldetését. Kiderül, hogy Hitler milyen szerepet szánt ennek a tengeri portyázásra épített hajónak a háború során, hiszen a vízrebocsátásakor már küszöbön állt a kitörni készülő háború. Anglia a nagy ellenség talán nem is számolt az Admirállal, így át kellett csoportosítania az erőket és erre a hajóra kellett összpontosítania. 

A regény maga  olvasmányos, fordulatos és sziporkázó a történelem egy darabkáját rejtve magában. 

A szemünk előtt elevenedik meg Hans Langsdorff és legénysége, felfedezzük a karakterek emberi oldalát és megismerjük a kitartásukról híres, a Német Birodalomban szolgáló matrózokat és tiszteket. Nagyon élvezetes módon szőtte át a történetet az emberség és barátság.

Számomra Langdorff kapitány karaktere volt kiemelkedő, a története megérintett, felemelt és megríkatott. Emberik sorsok, érzések a háború borzalmaiban, fontos momentum, hogy embertelen körülmények között is emberek tudtak maradni, bátrak és vakmerőek, leleményesek és sziporkázóak. Emellett az olvasó  és Matthias Pütz matróz karakterében sem fog csalódni, de a többi szereplő is igazi hús vér, érző személyiségjegyeket hordozva jelenik meg a lapokon. 

Megtudhatjuk, hogy ezek az emberek, legfőképpen a kapitány miként viszonyul a náci Németországhoz, amely számomra egy nagyon érdekes és tanulságos momentuma volt a regénynek. Megtudhatjuk azt, hogy az adott időszakban nem feltétlenül az elvakult gyűlölet mozgatta az embereket, hanem még létezett emberség és tisztelet. Ezt jól példázza a szemben állók magatartása is. Azonban olyan érdekességek is kiderültek, hogy több, mint 1000 fős volt a hajó legénysége, a kapitány irodájában pedig még növényzet és szőnyeg is helyet kapott, persze ez utóbbi adat inkább a női mivoltomnak esett jól. 

Számos érdekes adatot és információt tudunk meg a kor tengeri hadviseléséről és azokról a hajókról, amelyek részt vettek a tengeren zajló eseményekben. Ez is nagyon érdekes volt számomra, mert, mint írtam korábban nagyon ritkán foglalkozott egy-egy regény, vagy akár történelmi könyv a háború tengeri részével, legtöbbször a szárazföldre koncentrálódik az ütközetek és az események bemutatása. Azok a könyvek, amelyek eddig az olvasmányaim közé tartoztak, vagy éppen filmek, amelyek az szemem elé kerültek ennyire részletes és érdekes formában nem tudták megjeleníteni a háború ezen szegmensét.

Nagyon tudott hatni a történet az érzéseimre és érzékszerveimre, szinte láttam magam előtt a fedélzeten tüsténkedő, vagy éppen szaladó matrózokat, hallottam a lábdobogásokat és az elkiáltott parancsokat.

A regény végén pedig átfogó összegzőt kapunk a hajó személyzetéről, további sorsukról és magukról a hajókról is, nagyon hasznos összegzés, mely segíti az áttekinthetőséget.

Összegezve

A történelmi témájú regények egyik kiemelkedő darabja Izolde Johannsen és Michal T. Marble regénye. Átfűti a tisztelet, a becsület, az emberség és legfőképpen az izzó történelem. Bátran kötelező olvasmánnyá tenném ezt a regényt, mert jóval több, mint a történelem tényszerű bemutatása, a regény egyszerűen maga az eleven történelem. Igazi történelmi tiszteletadás egy nagyszerű ember, azaz Langsdorff kapitány és a hajó legénysége előtt, ezáltal akkor is érdeklődésre tarthat számot, ha nem tartozunk a háborúról szóló regények rajongói közé.

Az írópáros már készíti elő a sorozat következő részét, mely a Gránátok becsülete címet kapta és nem kevésbé izgalmas témát fog elénk olvasók elé tárni, mint a Bismarck története.

A könyvért köszönet Izolde Johannsen írónőnek

Kiadó: Underground Kiadó

ISBN: 9789631263497

Megjelenés:2016. szeptember

Oldal: 490

Kötés: puhatáblás

Barbara Taylor Bradford: Cavendon Hall

Cavendon Hall gyönyörű, ősi kastély Yorkshire-ben. Tulajdonosai, az Inghamek komolyan veszik kötelességeiket: gondoskodnak a környékről s lakóiról. Ebben segítenek nekik a Swannok, akik hűségesen szolgálják őket. És mivel olyan szoros kapcsolatban élnek évszázadok óta, érthető, hogy végzetes vonzerőt gyakorolnak egymásra.
Daphne első báljára készül a kastély minden lakója, de a szépséges fiatal Ingham lányt brutális támadás éri. Úgy tetszik, tönkrement az élete, a gyakorlatias Swannok azonban segítségére sietnek, és egy távoli rokon felbukkanása megmenti a lány és a család jó hírét.
Majd elkezdődik az első világháború…Swannok is, Inghamek is vérüket ontják, életüket adják a hazáért. És akik hazatérnek, már sohasem lesznek ugyanazok, mint akik első fellángolásukban bevonultak. A világ megváltozott. Csak egyvalami örök: egy Ingham és egy Swann szerelme…

 "Mi ez a szörnyű szenvedély, mely az Inghamek és a Swannok között tombol? 

A vérükben van?"

Először Moly-on jött szembe velem egy ajánló gyanánt a Cavendon Hall, majd ahogy a tartalmát elolvastam el is döntöttem, hogy előbb, vagy utóbb, de sort fogok keríteni erre a regényre, hiszen minden olyan benne van, amit én egy regényben szeretek, tehát romantika, háború, egy csipet izgalommal és történelemmel. 

Ezeken kívül nagyon megragadott, hogy a könyv a 19. század végét, a 20. század elejét öleli fel egy nemesi család, az Inghamek és hű segítőik a Swannok életén keresztül. Kedvelem ezt a korszakot, igazán izgalmas időszaka volt a történelemnek, amikor a hagyományok közé kezd bekúszni a fejlődés, de még foggal körömmel ragaszkodnak az emberek a megszokáshoz és a rangokhoz. 

Egy fantasztikus regényt olvashattam Barbara Taylor Bradford-tól, ahol a szereplők szinte kiléptek a lapokról annyira elevenek voltak. Annak ellenére, hogy nagyon sok szereplője (hirtelenjében 41! szereplőt számoltam össze) volt a történetnek, - hiszen kiterjedt családról és közösségről beszélhetünk-, mégis meg tudtak érinteni az egyes szereplők, szinte mindegyikben volt valami olyan vonás, ami érdekessé tette őket számomra. 

Azt pedig nagy pozitívumnak tartom, hogy 456 oldalon keresztül fenn tudta tartani a cselekmény a figyelmemet, ami köszönhető volta annak is, hogy viszonylag nagy léptékkel haladtunk előre, néha több évet is átölelt egy-egy rövidebb rész és én ezt sem értékelném negatívumként, hiszen ettől volt érezhető a fejlődés és a remek cselekmény vezetés, nem ragadtunk le, hanem végig pörgősnek éreztem az elbeszélést. Az írónő több szereplőt is a középpontba állított, bár én meg voltam győződve, hogy Cecily Swann lesz az, aki vinni fogja előre a történetet, de számomra Daphne Ingham sokkal szimpatikusabb és érdekesebb karakter volt, mind a jellemvonásai, mind pedig az életútja szempontjából.

A történet egyáltalán nem megy át giccses, vagy éppen csöpögős love story-ba, pont annyi romantika van benne, amit mi olvasók még jó szívvel fogadunk be és érdekes, hogy az izgalom is többször fokozódik, adagonként kapjuk, pont akkor, amikor az előző adag elfogyna, így hatva az érzelmekre; legalábbis nálam ez így történt. 

A háború szintén megjelenik, de számomra ez most nem volt annyira átérezhető, vagy éppen magával ragadó. Egyedül itt éreztem, hogy egy picit összecsapott ez a vonal és lassabban haladunk előre, mint előzőleg, kicsi megtorpanást is érzékeltem, pont emiatt nem is váltott ki akkora érzelmeket ezek a részek, mint általában egy háború szenvedésekkel teli időszaka ki kellene, hogy váltson, hiszen emberek halnak meg, egy világ rohan a pusztulás felé, de ez most itt nem jött át. 

Olvastam, hogy a regényt sokan a Downton Abbey-vel hozzák összefüggésbe, de erről nem tudok érdemben nyilatkozni, hiszen a sorozatból ahhoz nagyon keveset láttam, hogy megállapítsam van-e valójában párhuzam, vagy csak beleképzelik. Mivel jobban szeretek olvasni, mint sorozatokat nézni, ezért én személy szerint a könyv mellett teszem le a voksomat és nem bántam meg, hogy belefeledkeztem az Inghamek és Swannok kicsit furcsa, de szerethető karaktereibe, valamint a gyönyörű Cavendon Hall rejtelmeibe.

"A hűség kötelez"

Egy valamit hiányoltam, az pedig a gyönyörű helyszín, azaz Yorkshire leírása, bár tudom, hogy a legtöbb rész Cavendon Hall-ban játszódott, de azért kimozdíthatták volna a szereplőket egy röpke időre, amíg a gyönyörű táj is megelevenedhetett volna előttünk. 

Összegezve

Sokkal több, mint egy romantikus regény, ez egy családregény, a könnyedebb fajtából, ami magába szippant és nem ereszt, egészen az utolsó oldalig, sőt még azon is túl. Mindezt remekül alátámasztja, hogy már rögtön a regény elején a szerző jegyzetéből kiderül, hogy Cavendonnal és lakóival bizony még nem végeztünk, hiszen a Cavendoni asszonyok már nálunk is megjelentek, én pedig ezáltal alig várom, hogy ismét belefeledkezzek a történet folytatásába és megtudjam, hogy alakul Cecily, Daphne, DeLacy, Charlotte, Dulcie, Miles,  Charles sorsa, csak a legkedvesebb karaktereimet kiemelve. 

Az pedig csak a hab volt a tortán, hogy a magyar borító gyönyörűségesen szép lett, mind a színek, mind pedig a grafika tökéletesen tükrözi a tartalmat. Sőt, hogy még rá is tegyek egy lapáttal, úgy érzem, hogy most a fordítás is jól visszaadta a hangulatot, a stílus pedig kellemes olvasási élményt nyújtott. 

Extra

Külföldi borítók:

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Egy könyv, ami sokáig vezette a New York Times bestseller listáját. Ettől függetlenül úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy na jó ismét egy a világháború borzalmait megörökítő alkotás, sem több sem kevesebb, nem voltam biztos benne, hogy tud valaki újat mutatni. Sőt még abban sem voltam biztos, hogy végig fogom-e tudni olvasni, ugyanis nem szeretem a leszakadt emberi testrészekről és egyéb borzalmakról szóló leírásokat. Márpedig egy II. világháborús könyvtől pont ilyen borzalmakat vár az ember.

De, ami ezután jött, hát az volt a nem semmi, erre felkészülni sem lehetett. Felemelt a magasba, majd a mélybe lökött. Felkavaró és megindító.  Mire elolvastam egy számomra eddig ismeretlen lelkiállapotba kerültem, nem tudtam hova tenni a dolgokat. Nehéz elhinni, hogy egy olyan író írta, aki nem élte át a háború borzalmait, hiszen a könyv 2005-ös megírásakor Markus Zusak mindössze 30 éves volt.

A karakterek tökéletesen kidolgozottak, életszerűek. Személyes kedvencem a Papa karaktere volt, annyira jóságos, aki még a legrosszabb időkben is EMBER tudott maradni. Egy tökéletes példakép mindenki számára.

Nagyon nehéz bármit is írni a könyvről, mert annyira hatással volt rám, hogy ezek után nehéz szavakat találni arra, hogy mindazt a hangulatot vissza tudjam adni, amit a könyv nálam okozott. 

Olyan lebilincselően ír az író, hogy minden elismerésem, tudja mivel lehet megfogni az olvasókat.

Nem azt mondom volt egy két unalmasabb rész is, de összességében lenyűgözött és biztos, hogy a gimnáziumokban kötelező olvasmánnyá tenném a könyvet. 

Imádtam, hogy a  narrátor maga Halál, -aki a háború alatt szinte minden családnál "vendégeskedett"-ami elég furcsa, de ugyanakkor zseniális, mert megadja a könyv alaphangulatát.

Az elejétől egészen a végéig vártam azt a percet, amikor el fog jönni a döbbenet pillanata, mert ezt már az elejétől tudni és érezni lehetett, hogy be fog következni az a pillanat, amikor ledöbbenünk és csak ülünk és nézünk ki a fejünkből, nem fogjuk találni a szavakat. Ezt az érzést vártam végig, amíg olvastam a könyvet. 

Amit vártam be is következett, sajnos.  Ahhoz, hogy átéljük az érzést, muszáj elolvasni a könyvet.

Egy 9 éves kislány Liesel története elevenedik meg a lapokon, aki nevelőszülőkhöz kerül, miután az öccse meghal és a szülei sem tudja tovább nevelni, mert koncentrációs táborba kerülnek. Egy átlag német család mindennapjait látjuk a Himmel utcában, ahova Liesel megpróbál beilleszkedni, meglátjuk az emberséget és a szeretetet is annak ellenére, hogy idegenként kell együtt élniük. Egy igazán ártatlan és  tiszta gyermekkori szerelem is megjelenik, talán ezért is lesz még fájóbb a befejezés. Nálam a könyvek ellopása csak teljesen másodlagossá vált az olvasás során, annyira magával ragadott ez a keserédes mese. 

Úgy gondolom nem is maga a cselekmény a fontos, vagy inkább nevezzük másodlagosnak, mert lehetne itt egy másik történet is, de az  ahogy meg van írva valami csoda, repülnek a gondolataink és csak azt vesszük észre, hogy vége, nincs tovább és mi ott vagyunk a gondolatainkkal, és százszor is hálát adunk, hogy akkor és ott nem voltunk részesei a háborúnak.

Nem igazán estére ajánlott olvasmány, mert egy ilyen könyv után szinte lehetetlen nyugodtan aludni.

5/5

                                                          

A könyv alapján készült filmet is ajánlom megnézésre, bár közel sem olyan a hatás, mint olvasás közben.

A férfi, aki megírta ezt az örök darabot Markus Zusak:

             

Fülszöveg.:

EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI 1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga. Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek. FONTOS INFORMÁCIÓK ez a kis történet egy lányról, egy harmonikásról, néhány fanatikus németről, egy zsidó bokszolóról, és egészen sok lopásról szól. MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL: A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT