2012. október 9., kedd

Mesesarok: Geronimo Stilton- Négy egér fekete dzsungelben

Mostantól  a blog részét fogja képezni a Mesesarok.
Itt fogok írni arról, hogy kisfiammal éppen mit olvasunk lefekvés előtt, vagy  délutánonként.

Emlékszem, hogy nagy nevetgélést hallottam nem is olyan régen  a nappaliból, ahol éppen az egyik mesecsatorna szólt.
Gondoltam megyek és megnézem mi is tetszik annyira az én 7 évesemnek.
Amit elsőre láttam a képernyőn az egy vékony okoska-, és egy kövér, kicsit bárgyú, de kedves egér volt, ki gondolná de pár másodperc múlva megjelent az elmaradhatatlan női szereplő a jól öltözött egérlány.
Ráadásul igen olaszos neve van a főszereplő egérnek Geronimo Stilton, hát nem szuper?!
Rágcsáliában élnek, egy szerkesztőségben dolgoznak és valahogy folyamatosan mindenféle érdekes rejtély,  kaland vagy éppen bonyadalom keresztezi az útjukat.
Be kell vallanom leültem és végig is néztem, sőt mondhatni tetszett is.
Így minap, amikor az egyik könyvtárba mentem a gyerekeknek szóló könyvek között ott vigyorogtak rám a Geronimo Stilton könyvecskék.
Egyet gyorsan fel is kaptam, aminek a borítója a legjobban tetszett, egy ijedt egér lóg egy liánon a címe pedig négy egér a fekete dzsungelben volt.
Csak egy darabot mertem elsőre kikölcsönözni, nehogy mellé nyúljak és kicsit féltem tőle, hogy közel sem lesz olyan szórakoztató a csemetének, mint a mesecsatornán ricsajozó egérhad.
Este elővettük nagyon meglepődtem, amikor észrevettem, hogy  ki is olvastuk az első betűtől az utolsóig. Élvezetes, gyorsan olvasható és jól követhető mese volt.
1-2 apróbb részen leakadtunk az elején, amikor ez volt az első szó a könyvben : pszichoanalitikus, ezt gyorsan elmagyaráztam, majd zavartalanul folytattuk a mesét egészen a végéig.
Legközelebb is biztosan bekerül a kölcsönzött könyvek közé egy újabb Geronimo Stilton kaland.
Pozitívumként említeném még az aranyos vagy éppen vicces rajzokat, amikből szinte minden oldalon találunk egyet-egyet.



Értékelés:5/4

Alexandra kiadó
124 oldal
Puhatáblás, ragasztókötött
Kiadás 2011

Geronimo Stilton - Négy egér a fekete dzsungelben

2012. október 3., szerda

M.C. Beaton- Agatha Raisin és az elültetett kertész

        Agatha Raisin egy marketing zseniből lett nyugdíjas, akiből igazi vidéki,  kotnyeles asszonyság vált  ismét elkápráztat minket, lebilincselő stílusával.
      Miután megérkezik egy világkörüli útról kicsiny falujába Carsely-be szembesülnie kell vele, hogy plátói szerelme-az ezredes, aki nem utolsó sorban még agglegény-, egyben szomszédja is más nő körül legyeskedik. A mindig súlyproblémákkal küzdő Agatha rögtön tesz is a helyzet ellen és megismerkedik vetélytársnőjével a mindig tökéletes Mary Fortune-nal. Hősnőnk nem egy konyhatündér, így ebben a részben igencsak meggyűlik a baja új riválisával , aki pont a szöges ellentéte kiválóan főz, süt, vezeti a háztartást és minta kertet tart fenn, ami nem is jön rosszul a kertészeti bemutató előtt, ahol Agatha némi cselhez sem restell folyamodni, hogy az övé legyen a legszebb kert, annak dacára, hogy a rózsán kívül nem sok növényt ismer fel. 
Egy váratlan gyilkossággal elindul a lavina vagyis a nyomozás, ami a könyv egyik mozgató rugója. Ezúttal is Agathara vár a feladat, hogy kiderítse ki ültette el a vetélytársát egy jól megtermett cserépbe.

Azt tudni érdemes, hogy ebben a csepp faluban igen gyakran -kötetenként-elhaláloznak az emberek  egy-egy gyilkosság okán, de a következő kötetben rögtön jön is a házukba egy új szereplő, aki tovább tudja bonyolítani a falucska életét. Ettől lesz folyamatosan izgalmas, újszerű, mivel az írónő mindig más és más karakterű szereplőt épít be a könyvbe.

Gyanúsított és izgalom akad bőven, a karakterek ismét jól kidolgozottak, szerethetőek. A figyelmet remekül fenntartja az elejétől a végéig. Társadalmilag remekül ábrázolja a vidéki életet. 
Ami talán még ennél is fontosabb lehet a gondolom zömében női olvasó közönségnek az a pletyka, itt ebből akad bőven és mi magunk is beleélhetjük magunkat az apró áskálódások, szóbeszédek és  közeli ismerősként üdvözölt szereplők magánéletébe. 
Aki szeretne egy jó kis modern krimit olvasni/lehet, hogy hamar rájövünk, hogy ki volt a gyilkos, de ettől függetlenül élvezetes marad végig a cselekmény/, ráadásul még a vidéki Anglia sem áll távol tőle, akkor mindenképpen ajánlom M.C. Beaton könyvét

Az írónő 1936-ban Skóciában látta meg a napvilágot Marion Chesney néven, de több írói álnevet is használ, mint például M.C. Beaton-t. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Angliában már 23 Agatha Raisin könyve jelent meg a népszerű írónőnek.
Remélem, hogy itthon is hamarosan újabb és újabb kötetek jelennek meg a sorozatból. 

+tipp
Érdemes a sorozat első részével az Agatha Raisin és a spenótos halálpitével kezdeni, mert később könnyebben lesznek érthetőek az apróbb utalások.. 


Fülszöveg:


Vakációjáról visszatérve Agatha Raisin döbbenten tapasztalja, hogy új jövevény tűnt fel a faluban, egy nő, aki mindjárt be is férkőzött a vonzó agglegény, James Lacey kegyeibe. A szépséges Mary Fortune minden tekintetben különb Agathánál, a kertben pedig egyenesen verhetetlen, és Carsely kertészeti kiállításának közeledtével Agathát ez egyre inkább nyomasztja, így amikor Maryt holtan, virágcserépbe ültetve találják, Agatha megragadja a lehetőséget, hogy gyökerestül kiássa a falubeliek titkait, és besározza a szerencsétlen áldozatot. Ám Agathának is megvan a maga piszkos kis titka... A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin könyv - izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel.
                                     Photo of M.C. Beaton
                                      fotó forrása az írónő saját oldala





2012. október 2., kedd

Nina Killham A hús bűnei

Kezdjük a borítóval, ami miatt először gondolkodóba estem, hogy merjem-e kézbe venni vagy sem, mert nem túl ígéretes, ahogy egy nőci  nyal egy vélhetőleg üres tányért, de végül az ajánló alapján mégis elkezdtem olvasni.
Egész gyorsan haladtam a könyvvel, eleinte azért, mert gondoltam, hogy ki fogja forrni magát és ígéretesebbnél ígéretesebb ételek is előkerültek, úgy mint paradicsomleves amibe grillezett pestoval töltött paradicsom került, kecskesajttal és mentával töltött csirkemell, pálinkás csokoládészósszal nyakon öntött párolt körte. Ugye mondtam, hogy ilyen ételeknek nem lehetne ellenállni és reméltem, hogy még sok ilyen kellemes étel összeállítás fog előkerülni, ráadásul ahogy a duci főszereplő Jasmine ette, ezek fantasztikus leírások voltak.


Nina Killham  Nina Killham
fotó innen

Amennyiben szimplán csak a kulináris izgalmakra koncentrálunk akkor a könyv végig merő izgalom, főként egy olyan gasztronómia iránt rajongó személynek, mint amilyen én is vagyok.


+                      =
forrás




Viszont a másik vonal, a férj kapuzárási pánikja, amit egy fiatal diéta és méregtelenítés megszállott fiatal, gebe csajszival próbál orvosolni ez nem tetszett, továbbá ott van a kamasz lányuk, aki levegőn szeretne élni, mert olyan komoly étkezési problémái vannak, de valahogy ez csak emlegetve volt folyamatosan, de a szál nem volt kifejtve, nekem ez nagyon hiányos része volt a könyvnek, hogy most szeretne-e foglalkozni a táplálkozási zavarokkal vagy a zsírt isteníti vagy mindkettő, de valahogy nem teljes egyik sem, így nekem olyan bele kapok ebbe, belekapok abba érzésem volt. Ráadásul egy krimi szál is elindult már az elején, ami a könyv vége felé bontakozott ki, de mit is írok nem csak kibontakozott, de el is vitte az egész könyvet, szerintem rossz irányba, mert csak nagyon erős gyomorral rendelkező olvasóknak ajánlom, mivel a darabolós gyilkostól kezdve, a kannibálokon át és minden egyéb mi véres előkerül, a legenyhébb a tésztába csomagolt emberi fej a frigóba, szóval el tudjátok képzelni mi volt még az utolsó lapokon. A végére szánt gyilkos csavar sem volt olyan kiszámíthatatlan, mint egy Agatha Christie krimiben, de mondjuk ezt nem is igazán reméltem, de szerintem ezt is egy picit jobban ki lehetett volna még dolgozni.
A több kevesebb elve itt is érvényesült volna.

Vibráló, csapongó, étvágygerjesztő és gusztustalan egyben, aki a gasztronómiát szereti és erős gyomorral rendelkezik bátran vegye kézbe már csak a remek étel/étkezés leírások miatt is.

10/5

Fülszöveg:

Ha az élet úgy pocsék, ahogy van, mi mást tehet az ember, mint hogy boldoggá zabálja magát. Különösen, ha egy szakácskönyvíróról van szó, akiben dühöng a küldetéstudat, és aki az önmagát nyomorgató, anorexiás, bulimiás, kalóriaszámláló, önsorsrontó világ tudtára kívánja adni, hogy a zsír maga a boldogság. Hogy az igazi zsírban tocsogó krumpli, a jó szaftos hús, a kenyér és a némi tejszínhabbal nyakon öntött csokikrém után sokkalta, de sokkalta rózsaszínűbbnek tűnik a világ. Hogy a divatos diéták terrorjával szemben hagyjuk egymást békében enni. Hősnőnk férje közben összeáll egy csontkollekcióval, de nem baj, ha esze van, a hasa úgyis visszahúzza. De hogy kerül egy igazi, hús-vér hulla a konyhapadló kellős közepére? A rejtély megoldására frappáns receptet kínál a szerző, aki egy időben a Washington Post receptírója volt.



Az eredeti borító nekem jobban tetszik:

How to Cook a Tart


 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon