2011. május 29., vasárnap

Agatha Christie, Életem

Mostanában Agatha Christie könyvei közül többet újraolvastam és eljutottam odáig, hogy az élete is érdekelni kezdett, ki is van valójában a zseniálisan megírt történetek mögött.
Igaz, hogy számos könyv jelent meg az írónő életéről, de a legtöbb életének egy bizonyos szakaszára koncentrált, vagy szigorúan ellenőrzött adatokat jelentethetett meg. Ebben a kötetben eltűntek ezek a korlátok és az írónő saját, valós emlékeit ismerhetjük meg, persze csak annyit, amennyit láttatni enged őnmagából. A könyv egy évvel az írónő halála után 1977-ben jelent meg.
Ez egy önéletrajz és mégsem teljesen. Egy remekbe szabott regényre hasonlít inkább, igazán vaskosnak tűnhet a kötet elsőre és talán nem is merünk nekivágni, legalábbis én kétszer is félretettem. Viszont harmadjára már nem fogott ki rajtam belelapoztam és rögtön el is vesztem benne.
Egy igazi NŐ volt, csupa nagybetűvel, a dolgokat reálisan látta, szerette a kényelmet, de nem ijedt meg a kényelmetlenségektől sem. Tudta élvezni és elfogadni azt, amit a sorstól kapott, erre csak igazán kevesek képesek úgy ahogy ő tette. Anya volt és feleség, de mindemellett független személyiség, akit még a család sem akadályozott abban, hogy karriert építsen, vagy éppen bejárja a világot, ha úgy tartotta a kedve. Meg tudott újulni és egy vesztett helyzetből is olyan könnyed elfogadással állt talpra,  hogy mi csak ámulunk és bámulunk, közben azt kérdezzük magunktól: mi vajon képesek lennénk minderre, amire ez a csodálatos nő képes volt?
Szerintem a válasz sokunknál: a Nem lenne.
Igazán izgalmas életet tár elénk a könyv.
Egészen a gyerekkoráig repülünk vissza, innentől kezdve aprólékosan elmesélt történetbe kerülünk, ahol kis anekdoták közbeszúrásával csapong az időben az írónő, de ez egyáltalán nem zavarja meg az elbeszélést.
Akár útikönyv is lehetne, mert szinte kedvet kapunk elkalandozni az életének fontos helyszíneire, olyan bájosan ír róluk, hogy nem lehet kivonni magunkat a hely és az emberek hatása alól.
Nekem nagyon tetszett az az életszemélet, ahogy az egész életét élte, egy nagyon értékes ember visszaemlékezéseit olvashatjuk és a végére érve azzal az érzéssel tesszük le a könyvet, hogy egy napon újra elővesszük és ismét elmerülünk ebben a kalandos életben.
Nem csak Agatha Christie rajongóknak ajánlom ezt a könyvet, hanem mindazoknak akik szeretnének egy igazán jól megírt önéletrajzot olvasni.

2011. május 28., szombat

Glenn Cooper, Holtak könyvtára

Ez pontosan egy olyan könyv, amit nem lehet letenni, de ha le is teszi az ember, újra könnyedén fel tudjuk venni a fonalat, ami valljuk be igencsak pozitív egy hosszabb terjedelmű regénynél. 
3 szálon futnak az események, az egyik, ami 777-ben történik, a második Churchill elnöksége idején  az 1940-es években játszódik, valamint a harmadik szál 2009-ben, Amerikában fut.
Igazán lendületes cselekmények kísérnek végig a könyvben, igaz van 1-2 durvább leírás, de ez is kellett a könyve, hogy egy igazán jó regény születhessen.
Abba az irányba próbálja az olvasót terelni, hogy gondolkodjon el azon, hogy a sorsunk alakítható-e, vagy pedig mindegy mit teszünk az előre meg van írva, illetve létezik-e egy olyan hely valahol az 51-es körzetben, ahol előre tudják, hogy ki és meddig lesz ezen a földön. Összeesküvés elméleteket kedvelőknek igazi csemege lehet ez a könyv, mert, hogy elméletek gyártásában nem szenvedünk hiányt az olvasás folyamán az is biztos, talán még az is a hatása alá kerül, aki egyébként nem hisz a titkos társaságokban, misztikában és az összeesküvés-elméletekben.




Az alaptörténet nagyon röviden:

Will Piper FBI ügynököt kérik fel, hogy vizsgáljon ki egy sorozatgyilkosságot, amiben az a furcsa, hogy az áldozatok haláluk előtt kapnak egy képeslapot a haláluk pontos dátumával. Látszólag egymástól teljesen független emberek kapnak lapot és a lehető legkülönfélébb módon halnak meg, akár egy zárt szobában, akár kutyasétáltatás közben. Ügynökünknek rá kell jönnie a titokra, végül túl messzire jut és ő is menekülni kényszerül, de vajon kik elől és kinek az érdeke, hogy ne derüljön fény a titokra, mely titok egészen a 777-es évekbe egy titokzatos könyvtárhoz vezet. A szálak csak egyre jobban kuszálódnak, hogy a végén mindenre fény derüljön és mi is elnyerjük végső jutalmunkat, átolvastunk 398 oldalt, elgondolkodtunk a sorsszerűségen és egyéb titkokon és közben nagyon jól szórakoztunk és borzongtunk egyszerre, mert azért valljuk be hátborzongató lenne tudni a végső dátumot... 


 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon