2014. szeptember 28., vasárnap

Tóth Gábor Ákos-Édesvízi mediterrán



Biztos mindenkinek van emléke a Balatonról, de csak keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy a mindennapjaikat is e csodás tó partján töltsék, főleg nem egy szőlőbirtokkal rendelkező régi házban, pedig valljuk be mindannyian vágyunk arra, hogy örököljünk akár a Balaton partján egy cseppnyi földet egy pici házzal. 

A könyv főhősének a kanadai, de magyar felmenőkkel büszkélkedő T.G. Oaks-nak mindez megadatik anélkül, hogy kérte volna. 

Tóth Gábor Ákos három részesre tervezett sorozatának első kötetét vettem kézbe a minap. Csábító volt a cím és a borító is.

Édesvíz, mediterrán igazán ígéretes két szó, ami felcsigázza az ember érdeklődését. Alighogy elolvassuk az első pár oldalt és hopp már a Balaton partján találjuk magunkat egy piciny faluban, ahol lelassult az élet, elvileg....

Ide érkezik főhősünk egy családi örökségnek köszönhetően, legfőképp, hogy pénzt kovácsoljon a nyakába szakadt, lepukkant házból és a hozzá tartozó szőlőből.

Ezzel kezdetét veszi a Bor, mámor Provencre-re nagyon hasonlító életérzéssel átitatott történet.
Megjelennek a tipikus vidéki helybéli emberek, akik a faluban élték le az egész életüket és nekik a Balaton a világ közepe, de találkozunk olyan átutazókkal, akik csak kikapcsolódni jönnek le a nyüzsgő városból, vagy éppen azokkal a külföldiekkel is megismerkedhetünk, akik a Balaton partján találták meg a megélhetésüket biztosító lehetőséget.
Egy olyan falu a történet központja, ahol mindenki mindenkiről tud mindent, de legfőképpen az idegenekről, amiből szintén nevetésre ösztönző helyzetek alakulnak ki.
Ahogy peregnek a lapok úgy süppedünk bele a kellemesen andalító Balaton parti falu mindennapjaiba és szinte már- már közeli ismerősnek tekintjük a szereplőket.
Annak ellenére mondom ezt, hogy néhol úgy éreztem picit eltúlzott a szereplők közvetlensége, mert nem feltétlen tipikusan a magyar emberekre jellemző az a fajta nyitottság, ami végigkíséri az egész történetet. Amint ezen sikerül átlendülnünk, biztosan élvezni fogjuk az előttünk zajló eseményeket.

Tóth Gábor Ákosnak el kell ismerni, van humora és kész, nem éreztem azt a kényszeredett vontatott közlési kényszert, mint más hasonló életérzést közölni szándékozó regénynél.
Azért egy pici negatívumot is meg kell említenem, ami engem az egész regény folyamán zavart. Ez nem más, mint a feleség karaktere. Számomra furcsa és idegesítő volt, sokkal jobban tetszett volna, ha egy belevaló nőci került volna a regény lapjaira a nyafogó, idegesítő és inkább a történetet hátráltató, mint előrelendítő Francoise helyett. Sokszor olyan érzésem volt, hogy Oaks-ot is félelemmel és idegességgel tölti el a saját felesége.

Akihez hasonlítani tudnám a regényt az talán Peter Kerr  által írt Mallorca sorozat, az ő könyvein szórakoztam olyan jól, mint most olvasás közben.  


Összességében egy nagyon kellemes, andalító regény, amiben ugyan nem voltak váratlan fordulatok, de ennek ellenére kiválóan élvezhető, remek humorral megírt gyorsan olvasható történetet kaptunk 

Kinek kel Provence, vagy Toscana, amikor itt a Balaton?  A könyv elolvasása után valószínűleg ezek a gondoltatok fognak megfogalmazódni bennünk. 

Már megjelent a 2. kötet is Szerelmem, Balaton címmel. Vajon lesz olyan jó, mint az első? Ismét egy várólistás könyv.

Tóth Gábor Ákos - Szerelmem, Balaton

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is