Fülszöveg: A szürke város szélén egy titokzatos társaság gyűlik össze minden évben, hogy tagjai megmérkőzzenek egymással, életre-halálra. Miért teszik ezt? Miért pont ők? Mitől mások, mint a hétköznapi emberek?
Egy fiatal férfi is e közösség tagja. Rég leszámolt már minden illúzióval, és feladta reményét, hogy valaha normális életet élhet. A bosszú hajtja csupán. Egészen addig, amíg meg nem pillant egy lila hajú lányt társai között. Talán ő jelentheti számára a menekvést kiüresedett életéből. De az ősi ceremóniák szerint működő gyülekezetet nem olyan egyszerű otthagyni.
Egy történet barátságról, szerelemről, gyűlöletről, bosszúról, párbajokról, és az élet értelméről. A titokzatos erővel megáldott, vagy épp megvert alakok, mindannyian keresnek valamit, ami számít. Éppen úgy, mint az átlagos emberek. Vannak köztük jók és rosszak, illetve olyan is akad, aki a világ végét hozhatja el az ezeréves energiával.
„…Harc hozza el hozzánk
A halált és életet."
Ritkán vállalom el megjelenés előtt kortárs magyar írók regényeinek véleményezését, azonban van olyan eset, amikor kivételt teszek. Gregus Gábor regényére ezúttal sem mondtam nemet. Tudom, hogy írásai kimozdítanak a komfortzónámból, de mivel ez az egyik idei célkitűzésem, így örömmel mondtam igent a felkérésre. Emellett évekkel ezelőtt egy nagyon szimpatikus írót ismerhettem meg személyében.
Az író otthonosan érzi magát a misztikus, a sci-fi és a horror műfajában, ezért biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal is valami hasonlóra számíthatok a Megjelöltek című regény kapcsán.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen irányba mozdult, mennyit változott el az évek alatt az írói stílus, a látásmód, de akár az atmoszféra megteremtésének képessége is.
Kezdeném azzal, hogy a borító kellemes megjelenésű, letisztult, némi rejtélyt és kalandot enged sejtetni, úgy éreztem első ránézésre, hogy valamilyen furcsa titok lappang majd a történetben a spirál jel és a kő hatás miatt. Nem kellett csalódnom, lényegében az egész történet egy nagy titok volt, olyan titok, ami mindig is foglalkoztatta az embereket, legalábbis mióta tudatukra ébredtek, de talán a zsigereikben mindig is ott munkált a lét egyik nagy kérdése.
Egy tetszetős, érdekes, letisztult, vagy valami miatt figyelemfelkeltő borítóval rendelkező könyvet mindig szívesebben kezdek el olvasni, ahogy tettem ezzel a regénnyel is. Az olvasással nagyon gyorsan haladtam, leginkább azért, mert mozgalmas képi elemek követték egymást.
Ennyi bevezetés után nézzük, hogy milyen is maga a történet, aminek a műfaja számomra nehezen meghatározható, leginkább a fantasy és disztópia műfaja állhat hozzá közel.
A regény ifjúsági kategória megjelölést kapott, de úgy gondolom, hogy valójában olyan maga a történet, amely inkább a 16 éves korosztályt, de inkább a fiatal felnőtteket célozhatja meg. A történet elején rögtön megismerkedünk Szikrával, aki bevezet minket egy titkos társaságba, ami egy romlás általi, jövőbeni világban létezik. Megtudjuk, hogy van egy titkos helyszín, ahol évente egyszer megrendezik a Párbajt, ahol a kihívó és kihívottja közül csak egy marad életben, de a jutalom elég nagy ahhoz, hogy megérje a Megjelölteknek évről évre felkerekedni és kockáztatni az életüket. A Fonal elhívásának csak kevesen tudnak ellenállni, még akkor is, ha tudják, hogy a lét a tét.
Amíg ismerkedünk az alaptörténettel, a szereplőkkel egy nagyon furcsa atmoszférába kerülünk, sötét, szinte úgy érezzük, hogy egy gép belsejéből figyeljük a szereplőket és a környezetüket, miközben egy feszült légkör uralkodik.
A karakterek összességében tetszettek, mindegyikben volt valami érdekes, nem voltak túlírva, mégis el tudtam képzelni a külső és belső tulajdonságukat egyaránt. Számomra azonban nem a főszereplők, hanem Pöröly és Herceg karaktere voltak a legérdekesebbek. Az ő történetük érdekelt a leginkább, amiben volt némi csavar is, amin meglepődtem, de lényegében az egyik legérdekesebb momentuma lett a történetnek.
Emellett megjelent a szerelmi szál is, ami jól illett a történetbe, ráadásul nem lépett át az ízlésesség vonalán, számomra így nem vált többé, mint amire hivatott volt. Egy mellékszál, de adott némi érzelmi töltést a történethez, ami lényegében a keményebb vonalat képviselte.
Összességében szerintem a regény erőssége a leírásokban rejlik. Egészen az elejétől kezdve részletesen megismerjük a helyszínt, a Párbaj szabályait és a legfontosabbakat, a résztvevőket. Leginkább benyomásokat szerezhetünk, amelyek hagyják a képzeletet is kibontakozni. Érdekes volt, hogy mindenki saját fantáziájára alapozhatja a képi megjelenítést, ezáltal az olvasó maga is hozzá tud járulni a világ megteremtéséhez, mert a hiányzó információkat saját magunk tudjuk tartalommal megtölteni, mely által mindenki egy picit más képzelt világot fog megtapasztalni. Gyengeségként pedig a párbeszédeket említeném meg, úgy éreztem, hogy lehettek volna egy kicsivel kiforrottabbak, de mindezt egyensúlyba hozta az alapkoncepció és a világ megteremtése. Bevallom, a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam, de végül mindenképpen örülök, hogy elolvashattam a regényt. Egy érdekes világba kalandozhattam, olyan témákat érintve, mint a lét, a barátság, a kétely és a szerelem. A történettel gyorsan haladtam, de el is gondolkodtatott, hogy vajon merre tart a mai világunk, mi lesz majd 100 vagy 300 év múlva, hiszen az erőszak egyre jobban ott munkál a világban. Emellett ismét egy újfajta olvasási élménnyel gazdagodtam, így eddig nagyon jól haladok az idei célkitűzésemmel, miszerint új műfajokkal és számomra eddig távolinak tűnő világokkal, történetekkel ismerkedem meg.
Gábor korábban megjelent regényéről, a Pillanatnyi elmezavarról is el tudjátok olvasni az értékelésemet még 2016. őszéről.
Kiadó: Mogul
Oldalszám: 252
Megjelenés éve: 2021.02.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése