Jenny Mollen: A lájkok városa

Fülszöveg: Megan Chernoff tehetséges szövegíró, jelenleg nincs munkája. Második gyereke születése után úgy érzi, az élete megrekedt. A férje munkája miatt családostul New Yorkba költöznek, ahol Meg összeismerkedik Daphne Cole-lal, a gyönyörű, stílusos, ismert anyainfluenszerrel. Értetlenül, de örömmel fogadja Daphne érdeklődését, bókjait, figyelmét – pillanatok alatt bekerül egy exkluzív mama-vacsoraklubba, flancos wellnessprogramokon vesz részt. Daphne megosztja vele az ismertségéből adódó előnyöket, és Meg követői is ezerszámra gyarapodnak. De vajon őszinte a kettejük közötti kötelék? Meg azon kapja magát, hogy sodródik, már nem ura a legfontosabbnak: a férjéhez és két fiához fűződő kapcsolatának. Közben feltűnnek neki a Daphne aprólékos műgonddal kialakított imázsa alatt húzódó repedések. Meg senkire sem számíthat, miközben vissza kellene találnia a valódi életéhez. De egyáltalán mit jelent az, hogy valódi? 

A Hoffington Post szerint Jenny Mollen a legviccesebb nő, ő az, aki nőként írt a Playboy-nak is, sőt színészi babérokra is tört. Ezen tények után nagyon kíváncsi lettem arra, hogy a regényírás, hogy fekszik neki. 

A történet ott kezdődik, hogy Meg Chernoff a családjával együtt New Yorkba költözik, mivel férje, Iliya egy feltörekvő klub-ban kap egy olyan pozíciót, ahol döntési joga van, hogy ki kerülhet be a klub tagjai közé. Míg Iliye dolgozik addig Meg a korábban bimbózó szövegírói karrierjének folytatásáról ábrándozik, de a két gyermek mellől nem olyan egyszerű az érvényesülés. Végül elfogad egy olyan állást, ami nem is fizet jól, nem is várható tőle, hogy a szakmában felfigyelnek rá, de Megnek ott van Daphne Cole, mamiinfluencer, aki valamilyen csoda folytán a barátai közé emeli, sőt elhalmozza Meg-et a figyelmével, így lassan az ő élete felett is kezdi átvenni az uralmat az Insta mögött csillogó élet. 

Felvetődik a kérdés, hogy minden olyan csillogó ahogy azt a celebek láttatják? Erre próbál ez a regény egy lehetséges alternatívát bemutatni, hogy az olvasó olvasmányos, de kicsit abszurd képen át ismerhesse meg a csillogás mögötti valóságot. 

Sajnos vagy sem, de hozzám Meg és Daphne egyáltalán nem tudtak közel kerülni, úgy érzem, hogy az amerikai humor  nem minden esetben jön át az európai olvasó számára. Simán el tudom képzelni, hogy akár a környezetünkben is vannak hasonló instán és a valóságban is nyomuló anyák, Amerikában pedig biztos vagyok benne, hogy tömegesen léteznek a könyvben megformált karakterek. Szinte látható, hogy milyen harcok folynak a legjobb iskolai helyekért, a legtrendibb anyuka ruhákért és összességében a mindenben az "én gyerekem" a legjobb állapotért. Nehéz jól megfogalmazni, hogy milyen külön világ is a gyerekes anyukák világa, de létezik és bizony szólni kell róla, sőt muszáj felhívni a figyelmet, hogy nem biztos, hogy a legjobb irányba megy az internetes trend ennek csoportnak a tekintetében sem. 

Az instagrammon is számos ilyen bejegyzés jön velünk szembe, még akkor is, ha nem követjük az adott "celeb"-et. Egyszerűen egy életstílus lett az instamamik által közvetített tartalmakból, persze azt nem látni, hogy olykor ők is kétségek között gyötrődnek, kialvatlanok és kicsit sem trendy-k. A regény azért ezt is az arcunkba tollja, néhol igen kíméletlenül. 

Úgy érzem, hogy ennek az könyvnek van létjogosultsága és a tengerentúlon nem is véletlen népszerű, mert egy olyan közeget mutat be, ami káros az átlagos tartalomfogyasztókra. Talán az sem véletlen, hogy ez a regény éppen a szülőkre élezte ki a mondanivalóját, mivel a szülés után, a kisgyermekekkel otthon lévő nők a legsebezhetőbbek és a legjobban manipulálhatóak az  instamamik által, illetve nagyon sok tartalmat is fogyasztanak, leginkább a korábban megszokott emberi interakciók hiánya miatt is. 

Igazából egy remek szatíra, gúnyos hangvétellel és számomra kicsit sarkos humorral, de mindenképpen remek figyelemfelhívás abból a szempontból, hogy milyen könnyen áldozattá válhat bárki, akit elvakít a talmi csillogás, akár már a családi életét is kockáztatva egy-egy posztért. 

Amellett, hogy tényleg egy szórakoztató irodalomról van szó, mégis, egyben  edukáció is és ez nekem mindenképpen átadta a mondanivalót. 

Tetszett, hogy egy görbe tükröt tart az írónő a tartalomfogyasztást túlzásba vivők elé, illetve kiváló párhuzamot von a hamis ábrándokat kergető világ, a valóság és a valós értékek között. 

Miután szerintem már túl sokszor leírtam az insta szót, nem maradt más hátra mint, hogy összefoglaljam a véleményem:

A téma fantasztikusan érdekes volt és az alaptörténet is tetszett. A borító pedig tökéletes, így egy borongósabb őszi napon gyorsan olvasható, figyelemfelhívó kötet, ami nem végig olyan rózsaszín, mint maga a borító sejtetné.

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak! 

Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna (Finlay Donovan 1.)

 

Elle Cosimano Nemzetközi Thriller Díjat nyert YA regényével, a Nearly Gone-nal, emellett számos fiatal felnőtteknek szóló írása került kiadásra, sőt, több irodalmi díjra is jelölték, de a Finlay Donovan ölni tudna volt az első olyan regénye, amely kimondottan a felnőtt korosztályt szólította meg.

A regény Szabados Ági, Nincs időm olvasni kihívásának júniusi közös könyve. A fülszöveg nagyon ígéretes volt és a borító is igazi vidám kikapcsolódást ígért, ezért rögtön felkeltette a figyelmemet. Az pedig adott némi lökést, hogy az Instagramon lépten-nyomon szembejött velem a regény ajánlója és az a sok fotó, amiket a borítóról készítettek a csoport tagjai. Minekután mostanában amúgy is rá vagyok kattanva a közösségi közös olvasásokra, gyorsan be is szereztem e-book formában a regényt. Az e-bookot olyan esetekben sokkal célszerűbbnek találom, amikor nem ismerem az írót, esetleg valamilyen impulzus hatására szeretném elkezdeni a regény olvasását és nincs elegendő háttérinformációm ahhoz, hogy biztosan szeretném a polcomon tudni a fizikai példányt. Így történt ezzel a regénnyel is, de miután elolvastam és tudom, hogy egy sorozat első része, már nem vagyok biztos benne, hogy a második rész megjelenésével egyidejűleg nem szeretnék-e ebből is egy fizikai példányt, mert nagyon éltem a történetet.

A történet szerint Finlay Donovan éli az elvált, gyermekeit egyedül nevelő szülők kicsit sem könnyű életét, közben pedig a karrierjét is próbálja építgetni, mint írónő, de az alkotói válság ebben azért erősen akadályozza. Az ügynökével egy étteremben találkozik, hogy megbeszéljék a készülő krimijének a részleteit, de a szomszéd asztalnál ülő hölgy félreérti a beszélgetést és egy furcsa üzenetet hagy Finlay táskájában. Ő pedig emiatt egy egészen váratlan helyzetben találja magát és már csak azt veszi észre, hogy egy olyan bűnügy főszereplőjévé vált, amivel eddig csak a regényei lapjain találkozott és egyelőre nem látja a kiutat sem. A kicsi üzenet pedig egy dominó effektust indít el és hőseink akarva akaratlanul, de kénytelenek sodródni az árral, mert a tetteiknek egyre súlyosabbak a következményei és minden szereplő más-más módon, de érintetté válik. Természetesen Finlay is egyértelműen elveti a gyilkosság gondolatát, de egy hulla valahogy mégis a csomagtartójában landol és tudja, hogy neki mindenképpen meg kell szabadulnia tőle, még azelőtt, hogy a rendőrség a nyomába eredne. Persze az élet nem áll meg egy ilyen „kis” apróságtól, a regényével haladnia kell, így a saját életéből merít ötletet, de eközben ott lebeg a feje felett, hogy volt férje és a menyasszonya elveszik a gyermekek felügyeleti jogát, ezért igyekszik, hogy látszólag minden tip-top legyen az életében, de a sok titok miatt egyre jobban csúszik ki a lába alól a talaj. Ha mindez nem lenne elég a maffia is tiszteletét teszi hősnőnknél.

Valaki olyan női főszereplőt vártam, mint A szingli fejvadász sorozat Stephanie Plum-ja. Nem is kellett csalódnom, mert Finlay ugyanolyan vicces, szeleburdi és abszolút a szomszéd lány karakter volt, mint Stephanie, csak éppen a ló másik oldalán ült, azaz a bérgyilkos anyukák kicsit sem megszokott hétköznapjaiba csöppent. Az írónőnek sikerült egy olyan karaktert megalkotnia, akivel annak ellenére is könnyű azonosulni, hogy a morális határokat feszegetve egyensúlyoz a helyes és helytelen cselekedetek között, sőt le is dönti azokat a bizonyos határokat. A mellékszereplőkkel is teljesen elégedet voltam, Veron is jópofa, életrevaló karakter volt, a gyerekek is igazi kis személyiségek, de a férfi karakterek is nagyon jól hozták a hódító szerepüket, még annak ellenére is, hogy ez a szál részemről nem teljes megelégedettséggel zárult és csak remélni tudom, hogy a következő részekben még alakul a szerelmi vonal.

A regény a humoros és könnyed hangvétele mellett súlyos morális kérdéseket feszeget és felkínálja az olvasónak, hogy a tények ismeretében is kitart-e Finlay mellett. Nekem ez volt az egyetlen olyan aspektusa a történetnek, ami miatt fél csillagot le tudtam vonni, mert nem feltétlen mutat jó példát a regény, de azt is el tudtam fogadni, hogy egy fikcióban olyan érzelmi és gondolati sík is megengedett lehet, ami az etikai szabályok ellen szól. Végül is miért ne, ha az írás ennyire szórakoztató tud lenni és úgy is közel tudtam érezni magamhoz a női karaktereket, hogy egyáltalán nem értettem egyet a cselekedeteikkel. Nagyon elgondolkodtató, hogy ilyen esetben mit tennénk, biztosak lehetünk abban, hogy mi a józan eszünkre hallgatnánk? Tehát amellett, hogy remekül szórakoztam az olvasás során, többször el is gondolkodtam azon, hogy én mit tettem volna Finlay helyében.

Elle Cosimano ezzel a regénnyel megalkotta egy olyan sorozat első részét, amely véleményem szerint karakteres, pörgő, humoros, de ugyanakkor megvan benne az a rejtély faktor és női sors is, amik izgalmassá teszik a történetet. Csak ajánlani tudom nyári kikapcsolódáshoz és ne felejtsük el, hogy nem kell túl komolyan venni, elég csak sodródni az árral.

Fülszöveg:

Finlay ​Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni.

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell.

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe.

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.