Fülszöveg: Megan Chernoff tehetséges szövegíró, jelenleg nincs munkája. Második gyereke születése után úgy érzi, az élete megrekedt. A férje munkája miatt családostul New Yorkba költöznek, ahol Meg összeismerkedik Daphne Cole-lal, a gyönyörű, stílusos, ismert anyainfluenszerrel. Értetlenül, de örömmel fogadja Daphne érdeklődését, bókjait, figyelmét – pillanatok alatt bekerül egy exkluzív mama-vacsoraklubba, flancos wellnessprogramokon vesz részt. Daphne megosztja vele az ismertségéből adódó előnyöket, és Meg követői is ezerszámra gyarapodnak. De vajon őszinte a kettejük közötti kötelék? Meg azon kapja magát, hogy sodródik, már nem ura a legfontosabbnak: a férjéhez és két fiához fűződő kapcsolatának. Közben feltűnnek neki a Daphne aprólékos műgonddal kialakított imázsa alatt húzódó repedések. Meg senkire sem számíthat, miközben vissza kellene találnia a valódi életéhez. De egyáltalán mit jelent az, hogy valódi?
A Hoffington Post szerint Jenny Mollen a legviccesebb nő, ő az, aki nőként írt a Playboy-nak is, sőt színészi babérokra is tört. Ezen tények után nagyon kíváncsi lettem arra, hogy a regényírás, hogy fekszik neki.
A történet ott kezdődik, hogy Meg Chernoff a családjával együtt New Yorkba költözik, mivel férje, Iliya egy feltörekvő klub-ban kap egy olyan pozíciót, ahol döntési joga van, hogy ki kerülhet be a klub tagjai közé. Míg Iliye dolgozik addig Meg a korábban bimbózó szövegírói karrierjének folytatásáról ábrándozik, de a két gyermek mellől nem olyan egyszerű az érvényesülés. Végül elfogad egy olyan állást, ami nem is fizet jól, nem is várható tőle, hogy a szakmában felfigyelnek rá, de Megnek ott van Daphne Cole, mamiinfluencer, aki valamilyen csoda folytán a barátai közé emeli, sőt elhalmozza Meg-et a figyelmével, így lassan az ő élete felett is kezdi átvenni az uralmat az Insta mögött csillogó élet.
Felvetődik a kérdés, hogy minden olyan csillogó ahogy azt a celebek láttatják? Erre próbál ez a regény egy lehetséges alternatívát bemutatni, hogy az olvasó olvasmányos, de kicsit abszurd képen át ismerhesse meg a csillogás mögötti valóságot.
Sajnos vagy sem, de hozzám Meg és Daphne egyáltalán nem tudtak közel kerülni, úgy érzem, hogy az amerikai humor nem minden esetben jön át az európai olvasó számára. Simán el tudom képzelni, hogy akár a környezetünkben is vannak hasonló instán és a valóságban is nyomuló anyák, Amerikában pedig biztos vagyok benne, hogy tömegesen léteznek a könyvben megformált karakterek. Szinte látható, hogy milyen harcok folynak a legjobb iskolai helyekért, a legtrendibb anyuka ruhákért és összességében a mindenben az "én gyerekem" a legjobb állapotért. Nehéz jól megfogalmazni, hogy milyen külön világ is a gyerekes anyukák világa, de létezik és bizony szólni kell róla, sőt muszáj felhívni a figyelmet, hogy nem biztos, hogy a legjobb irányba megy az internetes trend ennek csoportnak a tekintetében sem.
Az instagrammon is számos ilyen bejegyzés jön velünk szembe, még akkor is, ha nem követjük az adott "celeb"-et. Egyszerűen egy életstílus lett az instamamik által közvetített tartalmakból, persze azt nem látni, hogy olykor ők is kétségek között gyötrődnek, kialvatlanok és kicsit sem trendy-k. A regény azért ezt is az arcunkba tollja, néhol igen kíméletlenül.
Úgy érzem, hogy ennek az könyvnek van létjogosultsága és a tengerentúlon nem is véletlen népszerű, mert egy olyan közeget mutat be, ami káros az átlagos tartalomfogyasztókra. Talán az sem véletlen, hogy ez a regény éppen a szülőkre élezte ki a mondanivalóját, mivel a szülés után, a kisgyermekekkel otthon lévő nők a legsebezhetőbbek és a legjobban manipulálhatóak az instamamik által, illetve nagyon sok tartalmat is fogyasztanak, leginkább a korábban megszokott emberi interakciók hiánya miatt is.
Igazából egy remek szatíra, gúnyos hangvétellel és számomra kicsit sarkos humorral, de mindenképpen remek figyelemfelhívás abból a szempontból, hogy milyen könnyen áldozattá válhat bárki, akit elvakít a talmi csillogás, akár már a családi életét is kockáztatva egy-egy posztért.
Amellett, hogy tényleg egy szórakoztató irodalomról van szó, mégis, egyben edukáció is és ez nekem mindenképpen átadta a mondanivalót.
Tetszett, hogy egy görbe tükröt tart az írónő a tartalomfogyasztást túlzásba vivők elé, illetve kiváló párhuzamot von a hamis ábrándokat kergető világ, a valóság és a valós értékek között.
Miután szerintem már túl sokszor leírtam az insta szót, nem maradt más hátra mint, hogy összefoglaljam a véleményem:
A téma fantasztikusan érdekes volt és az alaptörténet is tetszett. A borító pedig tökéletes, így egy borongósabb őszi napon gyorsan olvasható, figyelemfelhívó kötet, ami nem végig olyan rózsaszín, mint maga a borító sejtetné.
