Lisa Hannet: Viking nők

 Fülszöveg: Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek szerető családjuk és törékeny szívük van. A lelkem mélyén mégis aggodalommal tölt el a tudat, hogy kultúrájuknak sötét aspektusai is léteznek: az erőszak, amely végigvonul az életükön (a csatatéren, de azon kívül is), a traumák, amelyeket más embereknek (ellenségeiknek, szomszédaiknak, rabszolgáiknak) okoznak, valamint az emberáldozatok. A brutalitás nem korlátozódik a férfiak világára, sok nő is kegyetlen, gyakran egyenesen ijesztően félelmetes, jóllehet ezzel egyidejűleg a viking világ nagyszerű vívmányairól és csodáiról csak áradozni tudok… Azok a történetmesélők, mint amilyen én is vagyok, mindig ezekből az ellentmondásokból és rejtélyekből táplálkoznak. 

Elmondhatom, hogy nagyon sok történelmi fikció megfordult már a kezeim között. Azonban Lisa Hannett, Viking nőkről szóló írása kiemelkedik a sorból. Egyszerre szórakoztató és tudományos írás. Nem tudom azt ígérni, hogy egy gyorsan olvasható, könnyed olvasmány lesz, de azt viszont ígérhetem, hogy átfogó képet nyújt a korszakról, amely egyébként nem határolható be könnyen és széles földrajzi spektruma által változatos képet nyújt a kor társadalmáról, embertípusáról és atmoszférájáról.

A saga-k áthatják a kötetet, de sokkal többek az egyes fejezetek, mint a szájhagyomány útján, a régi korból kiragadott írások, mesék. Egyszerre szépirodalom és tudományos értekezés, amit néhol az író képzelete befoltozott, kiegészített, de csak pont olyan arányban, hogy az olvasó úgy érezze, hogy az írás egyben a szórakoztató irodalmi zsánernek is megfelel. Fantasztikus műfajkeveredés ez a kötet!

Az írónő kendőzetlenül, a maga puszta valójában mutatja be a viking nőket és természetesen a férfiakat is, amitől a 21. században elborzadunk vagy meglepődünk, de pont ez adja azt a pici szikrát, amitől arra vágyunk, hogy a következő fejezetben egy újabb érdekes női életutat, kiragadott élethelyzetet ismerjünk meg.

Ezek a nők számunkra ismeretlenek, de mégis megmutatják a maguk női mivoltát és azt a kitartást, akaraterőt és elemi ösztönt, amivel előre tudták vinni a társadalmukat, ami nem titok, erősen férficentralizált.

Számomra meseszerű élmény volt elkalandozni a viking korba és megismerni azokat a nőket, akik lehettek rabszolgák, hercegnők, anyák, szeretők és még sorolhatnám, de mindannyian érző lények, akikben ott munkál az ősi NŐ.

Szívből ajánlom ezt a kiváló, műfajában egyedi történelmi áttekintést.  Számomra ez a kötet egy nagyon kedves olvasási élményként fog megmaradni és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is le fogom emelni a polcról.

A könyvet köszönöm szépen a Corvina Kiadónak! 

A.O. Esther - Frigg rokkája II.

Azt ​mondják, a szerelem az égben köttetik… De mi van azokkal, akik nem a dönthetnek a sorsukról? Vajon képes az ember ép lélekkel megúszni egy ráerőltetett házasságot?

Az idegenek érkezésével Syn lakóinak élete felbolydul, de csak Einarr családjának egy része tudja vendégeik kilétéről a teljes igazságot. Sonja szervezetét rejtélyes betegség támadja meg, ami – tekintve, hogy a többiekkel ellentétben ő még nem halhatatlan –, a középkorban számára akár végzetes is lehet.

Einarr arra gyanakszik, ugyanaz akar ártani Sonjának, aki előző életében megölte a lányt, ezért fáradhatatlanul kutat az egykori gyilkos kiléte után. Egy öreg látó segítségét kéri, hogy mágikus varázslatával felszínre hozza Sonja emlékeiből a legsötétebb titkok titkát, ám nem számít arra, hogy végül legközelebbi rokonai egyikével találja magát szemben, akit – hogy teljesítse vérbosszúját, meg kell ölnie.

Mindeközben a Sigurdsson család két esküvőt is meg akar ülni a nyári hónapi hónapok folyamán: Einarr mellett ugyanis húga, Asa is házasodni készül. Választottja a király legjobb harcosa, Ralf Knutsen, aki bár a helybéliek szerint igencsak vonzó férfi, könyörtelen, vérszomjas, szadista ember hírében áll.

A vendégségbe hívott násznép elárasztja a várost, ám nem mindenkinek tetszik Sonja és Einarr boldogsága. A férfi egykori szeretője, a király rokonságába tartozó Corina személyes sértésnek érzi Sonja puszta létezését, és úgy dönt, egyszer s mindenkorra elsöpri a zenészlányt az útjából…

Alex, James és Leif merőben új környezetben találják magukat, ahol, bár zenészként sikerül beilleszkedniük és megtalálják az elveszettnek hitt Sonját, szembe kell nézniük a viking kor minden nehézségével, és azzal, hogy az öröklét ára bizony nagy áldozatot követel mindannyiuktól.

Frigg rokkája tovább ragyog, s mágiájának erejével örök életet ad a Brennához hűséges alattvalóknak. Az életért azonban tetszik vagy sem, életekkel kell fizetni… De vajon meg lehet-e bocsátani a gyilkosságot? Feledni lehet-e az éveken át tartó hazugságot? Túlélhetik-e a szerelmesek, ha mással kell összekötni az életüket, miközben a szívük az igaziért dobog?

A történet ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött. Syn városa felbolydul Alex és a fiúk érkezésével, a testvérek pedig újra egymásra találnak. Tovább tekerednek a szálak és természetesen ismét szembe kell nézniük a viking élet nehézségeivel is, valamint a szűnni nem akaró ármánykodással. Szerelmek szövődnek, konganak az esküvői harangok, a kérdés az, hogy milyen ára van a szerelemnek. Frigg rokkája pedig minden eddiginél fényesebben ragyog.

Ahogy az első részben már megtapasztalhattam az atmoszféra és a világfelépítés továbbra is mesteri, ezen nincs is mit tovább ragozni.

Szerettem, hogy a szereplők tudtak tovább fejlődni, erősödni és még pozitívabban tudott alakulni a jellemábrázolásuk az előző részhez képest. Nagy örömömre leginkább - ahogy korábban vártam - Einarr volt az, aki hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül, pozitív értelemben. Most sokkal inkább A pasinak éreztem, - így nagybetűvel -, mint korábban. Alex ezzel ellentétben egy picit visszaesett, de tényleg csak egy keveset és ezt az érzést leginkább a regény elejére tenném. 

Asa volt az, aki most több térhez jutott, aminek szintén örültem, mert ismét egy kedvenc karakterrel bővült a listám. Leginkább egy kis madárkához tudnám hasonlítani, aki szárnyalni próbál, viszont az erősebbek nem hagyják, de ő továbbra sem fogja feladni, legalábbis reményeim szerint. 

Sonja karaktere ugyanúgy hozta azt a színvonalat, amit elvárok egy központi karaktertől. Továbbra is szerethető, bájos és életteli női karaktere volt a regénynek és most végre éreztem, hogy Einarral egy az egyben kiegészítik egymást, jó volt olvasni ahogy egyre jobban egymásba habarodnak.

A testvéri szeretet megjelenése továbbra is nagyon erős szál tudott maradni, amit ismét a regény nagy erősségének érzek. 

Amit még nagyon fontosnak tartok kiemelni, mivel a korábbi értékelésemből méltatlanul hagytam ki, az a reinkarnáció témaköre, ami egy érdekes pontja a történetnek. Akár hiszünk benne, akár nem most érezni fogjuk, hogy ha két léleknek egymásra kell találni, akkor nem létezik idő és tér, amin ne tudnának átmenni, hogy beteljesítsék a sorsukat. 

Emellett sokkal több ármány és vadság kapott szerepet ebben a részben, ami szintén előre vitte a történetet, így egy percig sem hagyott unatkozni. Pont az ilyen eseménydús és körömrágós regényeket szeretem, itt pedig még egy csipet misztikum is megjelenik, már amennyiben a viking birodalom és korszak nem lenne elég titokzatos számunkra. 

Itt említeném meg, hogy egyedül némi negatívum volt számomra, hogy nem minden apró részlet volt teljesen korhű, de ettől függetlenül szerettem ahogy a 21. század összemosódott a vikingek korával. Ennek ellenére biztosítok mindenkit, hogy mindez nem vont le az olvasás élvezeti értékéből.

Ha már a két század találkozását említettem akkor elmondom, hogy személy szerint engem mindig is foglalkoztatott, hogy mi lenne akkor, ha valóban vissza lehetne vinni egy-egy modern vívmányt a régi időkbe, vajon az ott élők mennyire tudnának ehhez alkalmazkodni? Az olvasás során ismét alkalmam nyílt ezen is egy picit eltöprengeni, ahogy a vikingek például megtanultak szlengben beszélni. Ezt az aspektusát is élveztem a regénynek és örülök, amikor alkalmam adódik olyan regény olvasni, ami amellett, hogy szórakoztat, még töprengésre is késztet. 

Zárásként szeretném megosztani veletek a kedvenc leírásomat, ami nem más, mint amikor Asa a tó fölé millió pillangót varázsol a hajnali derengésben Alexnek, majd esőcseppekként hullanak vissza rájuk. Ezt a jelenetet szinte mozivásznon megjelenő képként láttam, annyira hangulatosra sikerült. 

"Szivárványszínű, víztestű  pillangók, amik úgy ragyogtak a horizonton felbukkanó napsugarak fényében, akárcsak a gyémántok. Könnyedén repkedtek körülöttük, megcsillantva a szárnyukon a szivárvány minden egyes árnyalatát, s a testükön csillogó fényektől úgy tűn, mintha aranyszínűvé vált volna körülöttük a világ..."

Apropó, a sorozat megérdemelne egy megfilmesítést, mert van benne lehetőség, tudom, hogy itthon erre kevés az esély, de hátha, én drukkolok. 

Összességében ismét elmondhatom, hogy nagyon nehezen tudtam elengedni a szereplőket, szinte hiányérzetem támadt, ahogy becsuktam a könyvet. A befejezés pedig, te jóóó ég! Hol van a 3. rész?  A történet pedig továbbra is briliáns volt a történetszövéssel együtt, a karakterek pedig izgalmasak tudtak maradni, emellett folyamatosan volt miért izgulni és együtt örülni, vagy rettegni a szereplőkkel. 

Érzelmes, vad és misztikus, ez Frigg rokkája.

A könyvet köszönöm A.O. Esther írónőnek és a Kildarának

A.O. Esther: Frigg rokkája I.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valaki ​vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…

Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.

A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

Mostanában egyre több tehetséges magyar íróval találkozom az olvasásaim során és állíthatom A.O. Esther az egyike a legtehetségesebb történetmesélőknek. 

Ezzel a regénnyel megkezdtem egy újabb sorozatot, aminek, mint kiderült lesz miért várni a folytatásait, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Nem szeretnék túl sokat elárulni a történetből, szerintem már a fülszöveg így is túl sokat mond. Egyszerűen ezt a történetet muszáj elolvasni ahhoz, hogy beszippanthasson mást is ugyanúgy a hely és maga a mese, ahogy tette azt velem. 

Tehát a történet tényleg csak nagy vonalakban:

Norvégiában kezdődik minden, a 21. században, ahol a 20 éves Sonja és hét évvel idősebb bátyja Alex Sommerland élnek. Fiatal koruk ellenére családi tragédiák sora után mégis magukra maradnak, ezáltal csak egymásra számíthatnak, de szerencsére erős kötelék van a testvérek között, amit nagyon nehéz eltépni. Mindketten egy bandában, a White Nights-ban zenélnek,így a zene már az elején a történet szerves részévé válik, ami mindvégig megmarad. Az egyik bulit követően, Szent Iván napján az égen fényesen ragyog Frigg rokkája és ezzel megváltozik Sonja, Alex és a banda tagjainak élete, ők maguk sem sejtik mennyire....

Sonja megismerkedik Einar Sigurdssonnal, akivel valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan módon vonzzák egymást, de Einarr tudja, hogy soha többé nem találkozhatnak. A sors - vagy valaki - azonban másképp akarja, ezáltal Sonja és a fiúk 924-ben találják magukat, a vad vikingek között. Az is nehezíti a helyzetet, hogy Sonja-nak egyedül kell megbirkóznia az új élethelyzettel, még a fiúk közösen próbálják átvészelni és túlélni ezt, a számukra is idegen korszakot és közben Sonja nyomára bukkanni. 

A történet már az elején magába szippantott. Mágia, ármány, harc és szerelem mind része a történetnek, ami garantálja, hogy egy percig sem fogunk unatkozni olvasás közben. Ezt mutatja az is, hogy nagyon gyorsan a végére értem a történetnek, annak ellenére, hogy 442 oldalról beszélünk és már nyúltam is a második részért, mert nem bírtam várni, muszáj volt megtudnom hogyan folytatódik a szereplők sorsa, egyszerűen nem tudtam elengedni a kezüket. Valamit tud ez a regény, ezt el kell ismernem. 

Imádtam ahogy az írónő a két világot átszelve felépített egy vad és kiismerhetetlen  viking világot, 924-ben. Ebbe a világba egyesíti a modern karaktereket és a vikingeket, amiből egy igazán izgalmas, színes és érzelmekkel illetve vadsággal teli világ bontakozott ki. Azt nem mondom, hogy a korrajz hibátlan volt, de teljes mértékben élvezetes leírásokkal, helyszínekkel találkozhattam és az atmoszféra pedig mesterien került kialakításra, szinte láttam magam előtt a vikingek világát, ahol a mágia az úr, mindent és mindenkit a fennmaradás ősi ösztöne irányít. 

A karakterek közül Sonja, Alex, Einarr és Brenna azok, akiket ki szeretnék emelni. Úgy érzem, hogy ők négyen a történet mozgatórugói, amellett, hogy a többi karakter is izgalmas mégis valamilyen módon ők kerültek hozzám közelebb, vagy éppen keltették fel az érdeklődésemet. Sonja gyönyörű, fiatal, élettel teli és az álmai által egyre titokzatosabb. Alex, ő pont az akibe minden nő egy picit belezúg, stílusos, jóképű és a helyén van a szíve, sőt még bátor is. Csajok, ki ne szeretne egy ilyen pasit? Nekem bevallom ő volt a kedvencem. Einarr a jóképű viking pedig fontos kulcskarakter ugyan, de számomra még egy picit kevés volt, úgy éreztem egy kicsit megrekedt a karakter a jóképűség szintjén. A következő részben tőle várom a legnagyobb jellemfejlődést, remélem megkapom, mert ott van benne az ígéret egy érdekes személyiség kibontakozásához. Végül, de nem utolsó sorban a mágikus képességekkel rendelkező Brenna. Ő a tipikus szarkavaró és a leginkább összetett személyiség a történetben. Bevallom nagyon szerettem, ahogy a lapokat keveri és az erős jelleme átsütött a lapokon. Annak ellenére, hogy a történet negatív figurája én nagyon bírtam, ahogy uralja a mágiát. 

Kiforrot stílus, karakteres írásmód jellemzi a sorozat első részét. Szeretem amikor egy történetet ennyire a magaménak tudok érezni csak azért, mert az író gyönyörűen tud történetet mesélni és ezáltal élvezetes olvasmányt kínálni az olvasónak. 

Külön örültem, hogy egy misztikus, mágikus szál is belekerült a történetbe, mert ez adott neki egy olyan pluszt, amitől még inkább vártam, hogy vajon mi fog történni a szereplőkkel. Ott lebegett a kérdés, hogy a gonosz győzedelmeskedik-e az egyszerű halandók felett, vagy ők is fel tudják venni a kesztyűt Brennával szemben, aki a kószák, azaz a 21. századból érkezők életére tör. 

A romantikus szál és a misztikum nagyon szépen összefonódott és egy nagyon érzelmes, nem mindennapi szerelmi történet bontakozhatott ki. 

Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lehet visszarepülni az időben és egy másik életet kezdeni máshol, máshogy, egy addig ismeretlen világban. A. O. Esther most megadta erre a lehetőséget és alkalmam nyílt egy kicsit kalandozni időben és térben. Köszönöm ezt az élményt! Várom a folytatást!

Összességében pedig egy remek fantasy, időutazós, misztikus regény, amit ajánlok mindenkinek, aki szeretne kicsit visszarepülni az időben és egy izgalmas időutazás részesévé válni, ráadásul egy remekül megírt szerelmi történet közepén. A karakterek izgalmasak, az atmoszféra briliáns, igazi csemege a műfaj kedvelőinek.

Hamarosan érkezik az értékelésem a II. részről! 

A könyvet köszönöm A.O. Esther írónőnek és a Kildarának