Annabel Monagham: Nora kilép a forgatókönyvből

 Fülszöveg: Nora ​életét hamarosan elejétől végéig újra kell írni…

Nora Hamilton bárkinél jobban ismeri a szerelem képletét. Forgatókönyvíró egy romantikus tévécsatornánál, úgyhogy ez a munkája. Amikor az ingyenélő férje lelép, és egyedül hagyja őt a két gyerekkel, Nora pénzre váltja a házasság csődjét: megírja élete legjobb forgatókönyvét.

Elképedten értesül, hogy mozifilmet készítenek a forgatókönyvéből, amit ráadásul az eredeti helyszínen, Nora százéves házában forgatnak le. A mihaszna férj szerepét a Bolygó Legszexibb Pasijára, Leo Vance-re osztják, és ezzel Nora élete mindenestül a feje tetejére áll.

A forgatás végeztével a stáb összepakol, Leót viszont Nora egy fél üveg tequila társaságában a verandán találja. A férfi napi ezer dollárt fizet, ha maradhat még egy hétig. A plusz hétezer dollár kimondottan jól jönne Norának, de nem is ezért egyezik bele, hanem mert látja Leo tekintetében: erre most tényleg szüksége van.

Egy hét sok vagy kevés? Arra elég, hogy valakibe beleszeress. És arra is, hogy összetörd a szíved.

A Nora kilép a forgatókönyvből a legjobb fajta szerelmi történet – tele van melegséggel, szellemességgel és bölcsességgel. Nem hiányzik belőle a való világ, ahol dolgozni kell, gyereket nevelni, és minden felnőtt valami csomagot cipel magával. Nora és Leo számára a szerelem nagyobb sztori, mint egy szélesvásznú mozifilm.

A hóbortos nyár kihívásra olvastam el ezt a romantikus regényt, ami a kihívás júliusi közös könyve. Nagyon reméltem, hogy a vidám borító egy igazi romantikus pezsgő hangulatú történetet fog rejteni, de lássuk, hogy így volt-e!

A történet Nora Hamilton köré épül, aki nem másból él, mint romantikus forgatókönyvek írásásból. Az élete sorsdöntő eseményét, a házasságának felbomlását is papírra vetette, amiből készült egy mozifilm is, amiben a sármos és híres színész, Leo Vance játszotta a főszerepet. A filmhez pedig nem is találhattak volna jobb helyszínt, mint Nora 100 éves házikója és a kerti elbűvölő Teaháza. A filmet leforgatták, de Leo ott maradt másnap reggel Nora verandáján a saját érzelmi csomagjával, amiből Norának sincs kis pakkja. A megállapodásuk szerint Leo hét napig maradhat Noránál, hogy összeszedje magát érzelmileg és visszatérjen a munkájához, de a dolgok sosem ennyire egyszerűek és alakulnak úgy, ahogy azt eltervezték.

A regény Nora és Leo történetét tárja az olvasó elé, annak minden szomorúságával, vidámságával és romantikájával.

A Nora kilép a forgatókönyvből egy bájos, szellemes, de sajnos kicsit sem életszagú történet. Számomra pont az volt az erőssége, ami egyben a gyengesége is: kinőtte a történet a kereteit, túlírták. Többször éreztem azt, hogy egy kibővített Júlia, Ramona füzetecskét olvasok (nem, nincs velük semmi, de semmi bajom, sőt jól tudnak esni ezek a limonádé történetek is, de ott tudom, hogy mit is fogok kapni a történettől), de egy regénytől, egy jól beharangozott regénytől sokkal többet vártam.

A karakterekkel sem voltam maradéktalanul elégedett, ami talán el is vitte azt az olvasási élményt, ami egyébként lehet, hogy ott lapul a sorok között. Szerettem Nora élethez és a kapcsolatokhoz való hozzáállását, de Leo tekintetében már egyértelműen nem éreztem át sem a problémáit, sem magát a karatkert. Számomra a két szereplő között nem működött a kémia, talán azért sem, mert inkább a külsőségeket láttuk, nem volt olyan mély érzelmi tartalma a történetnek, amitől a romantikus regények wow-faktora megmutatkozhatott volna. Inkább egy kölyök és egy érettebb nő kissé furcsa kapcsolata bontakozott ki, akik több okból sem használták a kommunikációs csatornákat és a jeleket sem egyféleképpen értelmezték.

Viszont, akik nagyon tetszett és szerintem jól is sikerült az írónőnek ábrázolnia azok a gyerekek voltak. Nora gyerkőceit, főleg Arthur-t nagyon megkedveltem, olyan kis csodabogár, de a maga gyermeki bájával. Bernadette pedig az ösztönösségével és kedvességével vett le a lábamról, számomra inkább ők voltak azok, akik miatt mégis valahogy kedvelni tudtam a történetet.

Annak ellenére, hogy ez a regény engem érzelmileg nem érintett meg mélyen, mégis azt tudom javasolni, hogy nyári kikapcsolódásként vegyétek le a polcról, adjatok neki egy esélyt, mert mindenkinek a pillanatnyi lelkiállapota, hangulata más olvasási élményt eredményezhet.

Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent kockára tesz

 Fülszöveg: Finlay ​Donovan és bébicsősz-tettestársa, Vero, igazán rászolgált már egy pihenős, csajos hétvégére. Ezért úgy döntenek, hogy elutaznak Atlantic Citybe, de mivel a kaszinók és a szórakozás csak fedősztori, hogy visszaszerezzenek egy ellopott kocsit és Vero gyerekkori szerelmét, Javit, akit Marco, a veszedelmes uzsorás rabolt el, lefogadhatjuk, hogy az igazi kikapcsolódás még várat magára. Ráadásul a kotnyeles útitársak is kellemetlenül megszaporodnak – Finlay volt férje, Steven, valamint anyja is szükségét érzi annak, hogy csatlakozzon hozzájuk.

Alighogy berendezkednek a lepukkant kaszinó-szállodájukban, máris beüt a krach: Marco a teljes tartozás azonnali törlesztését követeli Javi életéért cserébe. És tudni akarja, hova tűnt unokatestvére, a rejtélyesen köddé vált Ike. Mivel Finlay és Vero semmiképpen sem tárhatja Marco elé, hogy valójában mi történt Ike-kal, kénytelenek új tervet kovácsolni – kinyomozzák, hol van Javi és az Aston Martin, és egyszerűen visszalopják.

Igen ám, de amikor a terv első lépéseként belopakodnak Marco lakosztályába, hogy kiderítsék, amit csak lehet, a férfi hullájába botlanak. Ráadásul nem sokkal később a szállodájukban felbukkannak négyen is az otthoni rendőr rokonok és ismerősök közül, akik szintén Ike után kutakodnak. Köztük van a dögös zsaru, Nick is, aki a rendőrakadémián a Finlay-vel töltött fülledt éjszakát követően túlságosan is buzgón tapad rá.

Vajon Finlay képes lesz a felszínen maradni egy féltékeny volt férj, két koraérett kisgyerek, egy házassági gondokkal küzdő anya és egy bomlófélben lévő uzsorás ostromában, és ép bőrrel megúszni Atlantic Cityt?

Van valaki, aki nem ismeri Finlay Donovan-t és népes kis családját? Itt az idő lecsapni erre a remek sorozatra.

A sorozat 4. része is pont olyan erős humorban és akcióban, mint az első három rész volt, igaz, hogy  sok utalás van az előző részekre, de előismeret nélkül is igazán kellemes szórakozást nyújthat a könyv. Azonban én mégis azt tanácsolom, hogy kezdjétek az elején, mert úgy lesz abszolút sorozatspecifikus az élmény.

Finlay és népes kis családja - papa, mama, gyerekek csupa szív, szeretet…. ja, nem – ezúttal elindulnak Atlantic City-be, hogy kiszabadítsák a habókos babysitter, Vero barátját, Javit és közben elsikáljanak egy kis maffiatartozást is, a család pedig mit sem sejtve kedvére pihenhessen. Finlay ezúttal azonban túl mélyre kerül, kezd kicsúszni az irányítás a kezéből, hiszen  a családi szálak is kellőképpen összekuszálódnak.  Együtt utazik a féltékeny volt férjével, a házassági problémák elől menekülő anyjával, a továbbra is rakoncátlan gyerekeivel és Veroval, a „kicsit” zűrös babysitter, sőt hívatlan vendégek is beállítanak, közülük csak egy a sármos rendőr, Nick.

Finlay nagyon sokat változott az első részhez képest, a karakter merevsége a semmibe veszett, ezúttal már egy igazán laza nőt kapunk, aki szereti a saját szabályai szerint intézni az ügyeket, amiben Vero igazi partner, sőt, sokszor még adja alá a lovat. Adott tehát két vagány csaj, de itt a pozitívum, hogy nem valami fiatal fruskákról van szó, hanem olyan hús-vér nőkről, akikkel az olvasó is könnyen azonosul, talán ezért is nyújt egy másfajta szórakozási élményt ez a könyv. Véleményem szerint Finlay ábrázolása olyan, mint amikor Bridget Jones egyesül Isabella Goodwin-nel. Emellett Stevenen, a volt férjen is megesett kicsit a szívem, de csak egészen picit, illetve Nick is hozta a szokásos formáját, Finlay anyukája és nővére pedig ezúttal is igazán szerethető karakterek voltak. Összességében életszerű karakterábrázolás és humoros atmoszféra jellemzik a regényt, amit én nagyon kedveltem.

Szerettem azt is, hogy Finley egyre bizarrabb kalandokba keveredik és ezzel arányosan a hullák száma is folyamatosan emelkedik körülötte. Ennél a történetnél az olvasónak is el kell engednie a gyeplőt, fel kell ülnie a hullámvasútra és egyszerűen csak élvezni ezt az őrült ámokfutást.

Plusz jó hír, hogy a kötet ezúttal egy kisregényt is rejt, ami Vero előzménytörténete, Veronica Ruiz bankot rabol címmel.

Kaotikus, humoros és bájos olvasmány, amit mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlok!

 A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!

Dann McDorman: Egy gyilkosság megírásának krónikája

 Fülszöveg: Aki ezt a műfajt tisztességesen műveli, annak követnie kell a szabályokat, hogy az igazságot mindenki számára elérhetővé tegye – akármilyen ügyesen álcázza is hazugság.

Július negyediki hétvége a tiszteletreméltó West Heart vadászklubban. Az első esti koktélozásra még csak néhány vendég jelenik meg: a klub elnöke, a pénztáros a terhes feleségével, a kotnyeles iskolásfiú, a gyászoló apa, a szófukar gondnok, a leendő klubtag, a magánnyomozó…

És lesz majd egy holttest.

Meg egy megoldásra váró csavaros rejtély.

Minden más a szereplőkön múlik.

És, mint meglátod, rád is szerep vár ebben a nyomozásban…

Az Egy gyilkosság megírásának krónikája elképesztően eredeti és fantáziadús detektívregény, amely tiszteletadás a műfaj klasszikusai előtt, valamint ördögien ravasz kirakós, amelyhez hasonlót még sosem olvashattál.

Az Agave Kiadó gyakran meg tud lepni, leginkább azzal, hogy olyan kötetek kiadását is bevállalják, amelyek várhatóan megosztók lesznek, esetleg valamilyen szempontból újszerűek a piacon. Ez a regény pont egy jó példa erre, mert egyedi, merész, hivalkodó és egyúttal izgalmas játszma is.

Ez tehát Dann McDorman bemutatkozó regénye. Őszintén bevallom, nem tudtam, hogy pontosan mire számíthatok, egy Agatha Christie utánzatra vagy éppen valami modernebb – hogy kis hazánknál maradjunk – Lőrincz László krimire. Meglepő, de pont nem hasonlított egyikre sem, valami teljesen eltérő, megfoghatatlan és bonyolult történetet kaptam, amit így visszagondolva, a meghökkentősége mellett élveztem olvasni. Annak ellenére, hogy maga a krimi szál nem hasonlítható a nagy elődökhöz, mégis a kötetben sokszor előkerül a nevük, ezáltal a krimi műfajának csínja-bínja, sok apró fortély, amit az író a saját történetszála mellett próbál átadni az olvasónak.

Számomra ez a része nem volt annyira izgalmas, krimiken nőttem fel, olvasó létem döntő többségét ez a zsáner jelentette, így ismertem a trükköket. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az átlag olvasónak, aki kizárólag a műfaj iránti élvezet miatt olvas krimit fog tudni újdonsággal szolgálni, mintegy beépített műfaji kitekintő. Számomra a regény legfőbb érdekessége a narratívában és a karakterábrázolásában rejlett.

Mit kaptam a regénytől?

-        újfajta nézőpontot, lényegében kicsit talán interaktív élményt, kísérletet a műfajon belül; - jegyzem meg a kísérlet alanya maga az olvasó-.

-        bonyolult kapcsolati hálót, amit a szereplők megformálása elmélyített és egyben összekuszált;

-        betekintést a krimi zsánerének kulisszatitkaiba;

-        pszichés ráhatásokat, értem ezalatt azt, ahogy az író próbált befolyásolni az olvasás során (bevallom nem volt könnyű dolga);

-        erős impulzusokat, többféle nézőpontot,

-        egy 4 csillagos nyomozást;

-        rejtvényt, amit eldobált mozaikokból lehet kirakni, az író közben folyamatosan elterelte a figyelmemet egy-egy be-és kiszólásával;

-        idegesítő és egyben érdekes karakterábrázolás, egyedi narratívával;

-        a káosz és a rend egyidejű jelenlétét;

-        széles érzelmi skála megjelenítését;

-        műfaji ismereteket, áttekintőt.

Az író felkerült a radaromra és kíváncsian várom a következő dobását. Véleményem szerint lesz olyan olvasó, aki elmerül majd a történetben és rácsodálkozik a krimi mibenlétére, lesz, akit kimozdít a komfortzónájából és egy újfajta látásmódot mutat neki, ami a zsáneren keresztül elérhető és lehet, hogy lesz olyan közönség is, aki bosszankodni fog vagy éppen nehezen találja meg ennek az elbeszélésnek a lényegét. Összességében megosztó lesz.

Egy a lényeg, mindenkit arra biztatok, hogy tegyen egy próbát McDorman újszerű krimijével és döntse el maga, hogy szereti-e vagy sem ezt a játékos írást.

Egy tiszta játszma az író és az olvasó között! Olvasásra ajánlom!

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak! 

Lisa Hannet: Viking nők

 Fülszöveg: Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek szerető családjuk és törékeny szívük van. A lelkem mélyén mégis aggodalommal tölt el a tudat, hogy kultúrájuknak sötét aspektusai is léteznek: az erőszak, amely végigvonul az életükön (a csatatéren, de azon kívül is), a traumák, amelyeket más embereknek (ellenségeiknek, szomszédaiknak, rabszolgáiknak) okoznak, valamint az emberáldozatok. A brutalitás nem korlátozódik a férfiak világára, sok nő is kegyetlen, gyakran egyenesen ijesztően félelmetes, jóllehet ezzel egyidejűleg a viking világ nagyszerű vívmányairól és csodáiról csak áradozni tudok… Azok a történetmesélők, mint amilyen én is vagyok, mindig ezekből az ellentmondásokból és rejtélyekből táplálkoznak. 

Elmondhatom, hogy nagyon sok történelmi fikció megfordult már a kezeim között. Azonban Lisa Hannett, Viking nőkről szóló írása kiemelkedik a sorból. Egyszerre szórakoztató és tudományos írás. Nem tudom azt ígérni, hogy egy gyorsan olvasható, könnyed olvasmány lesz, de azt viszont ígérhetem, hogy átfogó képet nyújt a korszakról, amely egyébként nem határolható be könnyen és széles földrajzi spektruma által változatos képet nyújt a kor társadalmáról, embertípusáról és atmoszférájáról.

A saga-k áthatják a kötetet, de sokkal többek az egyes fejezetek, mint a szájhagyomány útján, a régi korból kiragadott írások, mesék. Egyszerre szépirodalom és tudományos értekezés, amit néhol az író képzelete befoltozott, kiegészített, de csak pont olyan arányban, hogy az olvasó úgy érezze, hogy az írás egyben a szórakoztató irodalmi zsánernek is megfelel. Fantasztikus műfajkeveredés ez a kötet!

Az írónő kendőzetlenül, a maga puszta valójában mutatja be a viking nőket és természetesen a férfiakat is, amitől a 21. században elborzadunk vagy meglepődünk, de pont ez adja azt a pici szikrát, amitől arra vágyunk, hogy a következő fejezetben egy újabb érdekes női életutat, kiragadott élethelyzetet ismerjünk meg.

Ezek a nők számunkra ismeretlenek, de mégis megmutatják a maguk női mivoltát és azt a kitartást, akaraterőt és elemi ösztönt, amivel előre tudták vinni a társadalmukat, ami nem titok, erősen férficentralizált.

Számomra meseszerű élmény volt elkalandozni a viking korba és megismerni azokat a nőket, akik lehettek rabszolgák, hercegnők, anyák, szeretők és még sorolhatnám, de mindannyian érző lények, akikben ott munkál az ősi NŐ.

Szívből ajánlom ezt a kiváló, műfajában egyedi történelmi áttekintést.  Számomra ez a kötet egy nagyon kedves olvasási élményként fog megmaradni és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is le fogom emelni a polcról.

A könyvet köszönöm szépen a Corvina Kiadónak! 

L.M. Chilton: Jobbra húzva

Fülszöveg: Fordulatos, ​gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik.

Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában.

Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott.

A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.

 Egy izgalmas, roppant szellemes és romantikus debütáló regény L.M. Chilton-tól. Számomra az idei nyár első emlékezetes olvasmánya lett. A zsáner megfoghatatlan, de ez adja az egyik érdekességét a történetnek.

Az író – igen, nem női szerző írta! – meglepően jó beleélőképességgel rendelkezik, hiszen egy női karaktert állított a történet középpontjába, így Gwen szemszögéből követhetjük végig ezt a kicsit abszurd, társkereséssel egybekötött nyomozást. Nem kíméli a nevető izmainkat az író, de közben kicsit borzonghatunk is, mindezt pont megfelelő arányban adagolva.

A cselekmény központi eleme az online randizás, amikor könnyedén mondhatsz igent vagy nemet egy-egy, a közeledben, szintén az applikációra csatlakozó jelöltre. Vajon mi történik akkor, ha a randipartnered gyilkosság áldozata lesz, miközben éppen nem vagy top formában, ami persze csak a kezdet? A szálak Gwen körül piszkosul összegabalyodnak, ahonnan nehéz lesz kidumálnia magát, még akkor is, ha kicsit angolos humorral megáldott, leleményes és bátor a hölgyemény.

Egyszerűen az elejétől a végéig lekötött ez a történet, imádtam a karaktereket, egyszerűen mindenki szimpatikus, de ugyanakkor gyanús is volt. Ez a kettősség pedig igazán jót tett a történetnek, egészen sokáig nem is tudtam ki lesz gyilkos, mindig elbizonytalanodtam, tévútra kerültem. A vége felé azonban a több felállított teóriám közül az első beigazolódott, nem hiába szocializálódtam Agatha Christie krimijein.

Igazán 21. századi életérzés és történetszövés jellemzi a regényt, ami szerintem olyan zseniálisan ötvözi a zsánereket, hogy a romantika, a nyomozás és a humor kedvelői egyaránt jól fognak szórakozni az olvasás során.

Nagyon jó szívvel ajánlom a könyvet idén nyárra.  A borító pedig szintén igazán fotógén, így arra buzdítalak Titeket, hogy osszátok meg Ti is az olvasásról készült képeiteket és ajánlóitokat. 

A könyvet köszönöm szépen Agave Kiadó!

Laura Barrow: Hívd haza a kanárikat

 Fülszöveg: Történet ​három nővérről, akiket messze sodort egymástól az élet, de most ismét találkoznak, hogy szembenézzenek a lezáratlan múlttal ebben a családról, gyászról, titkokról és megbocsátásról szóló, megható regényben.

Savannah még csak négyéves volt, mikor ikertestvére, Georgia eltűnt, és azóta sem került elő. Ennyi évvel később talán erre a rejtélyre is fény derül. Savannah meggyőzi nővéreit, hogy ássák ki az időkapszulát, melyet még gyermekkorukban rejtettek el a régi házuk udvarán. Ám a három lánynak a hazatéréssel együtt szembe kell néznie a múlt kísérteteivel és makacs nagyanyjukkal, Mamóval is.

Az előásott emlékek között kutakodva egy fényképre bukkannak, mely Georgia eltűnésének napján készült, és felfedeznek rajta egy ismeretlen nőt a háttérben. Míg a nővérei tovább akarnak lépni, Savannah elhatározza, hogy megkeresi a titokzatos nőt, és így talán az igazsághoz is közelebb kerül. Mikor a régi feszültségek, versengések és emlékek a felszínre törnek, mindannyian kénytelenek átgondolni, mit tudnak arról a sorsdöntő napról, egymásról és önmagukról. Miközben próbálják kideríteni, mi történhetett Georgiával, mindegyikük felismeri azt, amit Mamó mindvégig tudott: az összetartás és egymás támogatása a legfontosabb.

Befejeztem ezt, a kívül, belül gyönyörű történetet. Hát, ez valami csoda volt, pont jókor talált meg a törtémet. Mostanában sok pörgős, vidám könyvet olvastam. Szinte ki voltam éhezve egy mélyebb, érzelmesebb, összetettebb történetre.

Mamó a történet központi karaktete, nála fut össze a múlt és a jelen összes szála. Az unokái, négyen voltak, lányok, de már csak hárman vannak, amikor kiássák az eltemetett időkapszulát, ami emlékek hadát és egy rejtélyt is a nyakukba zúdit. Nem könnyű a saját nehéz sorsuk és mindennapjaik mellett helyretenni a lelkükben zajló harcot, de mindent megtesznek azért, hogy a múlt ne uralja tovább az életüket. Eközben további, nem várt történések zaklatják fel a családot, a kérdés pedig minvégi az, hogy ilyen mélyről van e még lehetőségük eljutni a boldogsághoz, a megbocsájtáshoz és az elengedéshez.

Szerettem a karakterek összetettségét, a megrajzolt női sorsokat és összességben az egész történetet. Nagyon jól ívelt történetvezetés, valósághű karakterek, a dél forrósága, gyász, szeretet és a család fontossága, egyszerűen mindenből tökéletes arányokat kap az olvasó.

Nehezen befogadható, de valóban hatásos történet. Ez a regény megérinti a szívet, ha akarjuk, ha nem. Beszippant, a váltott idősík pedig a generációs problémákat is kiválóan lenyomatolja. Nem tudok nem legekben írni erről a regényről, ami olyan valóságosnak hatott, hogy szinte láttam magam előtt Mamót, a lányokat és a kisváros minden egyes lakóját. A rejtély talán nem is volt olyan rejtélyes, de teljesen adta magát ebben a keserédes történetben. 

Érdemes megismerni a történetet, amit én a #hóbortosnyár kihíváshoz olvastam. Kár lett volna kihagyni, a hétvégi fülledt, meleg idő pedig kiváló atmoszférát teremtett a könyvön kívül is. 

Olvassátok, szeressétek, hagyjátok magatokat bevonódni a lassú katarzisélménybe. 

Thomas Piketty: Az egyenlőség rövid története

Fülszöveg: „Piketty az egyenlőség fogalmát tágabban kezeli: nemcsak a jövedelem és a tulajdon, hanem a nemek és rasszok szempontjából is vizsgálja. Azzal, hogy az egyenlőtlenségről az egyenlőségre helyezi a hangsúlyt, azt sugallja, nemcsak kíméletlen kritikára van szükség, hanem hatékony gyógymódra is.” (The New York Times)

A világhírű francia közgazdász új könyvében a 18. századtól kezdve vizsgálja a kapitalizmus kialakulását és különböző korszakait. A világ működésének fenntarthatóságát egyértelműen a vagyoni-tulajdoni egyenlőtlenségek csökkentésében és az arányos teherviselésben látja, mint amilyen a progresszív adózás vagy a túl nagy vagyonok öröklési rendjének módosítása. 

Thomas Piketty francia közgazdász igazán világosan, lényegre törően és olvasmányosan ír az egyenlőségről, az egyenlőség történelmi alakulásáról, napjainkra gyakorolt hatásairól.

Számomra meglepő módon az egyenlőtlenség az elmúlt közel 300 évben nem nőtt, hanem csökkent. Az érdeklődő olvasók számára ezt a GDP alakulásával szépen le is vezeti.

Nekünk magyaroknak, talán nem annyira érdekesek és érthetőek a gyarmati adósságok és azok hatásainak elemzése, de mivel francia az író, így ennek is egy bővebb részt szentel. Viszont, kapunk egy igazán jó fogalmi áttekintőt és érdekes összekapcsolását a történelmi fogalmaknak, a közgazdaságtani hatásmechanizmusoknak. Ez kicsit vadul hangzik, de lényegében úgy fogalmaz az író, hogy az érdeklődő laikusuk számára is érthető marad. Az író számára fontos az egyenlőség megteremtése, fenntartása, az elit kordában tartása, amelyre hangsúlyozottan rá is mutat a fejezetekben.

Annak idején közgazdásznak tanultam, de bevallom, számomra sem volt azért könnyű olvasmány, mert tömör, de nagyon  sok olyan tendenciát mutat be, amelyek ismerete hasznos a mai társadalmunkban és át tudjuk ültetni a saját életünkbe is. Segíti az olvasót egy globális szemlélet kialakításában, miközben rámutat arra, hogy egyértelmű változásra van szükség az élet számos területén.

Egy akadémikus gondolatmeneten átívelő írást kapunk, amelynek megértése ahogy már rámutattam nem mindig könnyű, de érdemes időt szánni rá és átgondolni, a saját gondolatainkba beépíteni az író által közvetített tudást és ismeretanyagot. Olyan, mint amikor egy egyetemi előadáson ülve kiszűrjük, azokat az információkat, amelyek a gondolatmenetünket a későbbiekben meghatározzák, építik és fejlesztik.

Szeretem azokat az írásokat, amelyek tanítanak, egy új szemléletet mutatnak, kutatást és lehetőséget mutatnak be. Igyekszem ezeket az ismeretterjesztő írásokat is beépíteni az olvasmányaim közé. Bátran ajánlom a komfortzónából való kilépéshez, ismereteink bővítéséhez.

Colleen Cambridge: Gyilkosság Mallowan Hallban (Phyllida Bright 1. )

Fülszöveg: A ​festői szépségű angliai Devonban található Mallowan Hall egyike az angol vidéket pettyező udvarházaknak. Ám ez a rezidencia más, mint a többi, mivel falai között él a neves régész, Max Mallowan – és még nevesebb felesége, Agatha Christie.

Házvezetőnőként Phyllida Bright felel az udvarház lakóinak kényelméért, és azért, hogy a krimi nagyasszonya zavartalan körülmények között írhassa meg legújabb bűnügyi történetét. Phyllida maga is lelkes krimiolvasó, Hercule Poirot hűséges rajongója. Hiába találkozott azonban papíron számtalan agyafúrt gyilkossággal, és hiába vesézte ki a legkülönbözőbb gyilkossági módokat munkaadójával, a könyvtárszobába padlóján heverő, nagyon is valódi holttest így is váratlanul éri.
Phyllidának így nemcsak a hétvégi partira érkezett vendégsereggel kell megküzdenie, hanem a szenzációs haláleset nyomán a vidéket ellepő újságírókkal, no meg a gyilkossal, aki nemsokára újra lecsap. A józan és gyakorlatias házvezetőnő azonban nem futamodik meg a kihívások elől. Úgy dönt, irodalmi hőse, monsieur Poirot példáját követve a gyilkos nyomába ered. Már csak egy dologra kell figyelnie: azelőtt fejtse meg a bűntényeket, mielőtt külön bejáratú krimije a halálával váratlan véget érne…
Colleen Cambridge szellemes, elbűvölő történelmi krimije tökéletes olvasmány Agatha Christie és a Downton Abbey rajongóinak – illetve mindenkinek, aki egy régi vágású bűnügyi történetre vágyik.

 Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése, egy kellemes cozy mystery. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.

David Runciman: Átadás

Fülszöveg: Ez a könyv radikálisan új nézőpontból értelmezi az elmúlt mintegy fél évezred globális történelmét, világossá teszi, hogy az MI megjelenésével tovább bővült azoknak a mesterségesen létrehozott, létfontosságú és személytelen hatalmaknak – vagyis az államoknak és nagyvállalatoknak – a köre, amelyekre az emberiség eddig is átruházta élete irányításának és felelősségének jogát.

Nem a csodavárásunkat és nem a rettegésünket szólítja meg, hanem az értelmünket, a racionális gondolkodásunkat. Páratlan tisztánlátással megérteti velünk, hogy az emberiség olyan kihívások előtt áll a 21. században, amilyenekkel történelme során még soha nem kellett szembenéznie. Jövőnket, gyermekeink és unokáink sorsát az államok, a nagyvállalatok és a gondolkodó gépek egymás közötti hatalmi harca, háborúja vagy békés kiegyezése dönti el.

 Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy olyan könyvet, ami elgondolkodtat, mélyebben elemzi a Mesterséges Intelligencia és a mai kor kapcsolati hálóit, lehetőségeit. Szerintem ez egy olyan könyv, amire időt kell szánni és nyugodt körülmények között olvasgatni, akár egy erdei padon.

A szerző egy átfogó filozófiai gondolatmenetet, értekezést vezet le a mesterséges intelligencia és az emberi cselekvés találkozásáról. Nem könnyű olvasmány, nagyon nem, de mindenképpen hasznos és gondolatébresztő.

Nagyjából az ókorig repít minket vissza a kötet és onnan építi fel az író azt, ami elvezette az emberiséget addig, hogy létrejött az MI, azaz a Mesterséges Intelligencia, amely szorosan összefonódik a hatalommal, amit az államok és vállalatok képviselnek. Egy korábban elképzelhetetlen és ma is nehezen meghatározható folyamatot mutat be olvasmányosan, de tudományos felhanggal.
Ezáltal egy nagyon érdekes, személyes gondolatokkal átitatott filozófiai és tudományos gondolatokat tár elénk az író. Lehetőséget ad, hogy az olvasó értelmezze, átgondolja és levonja a saját következtetéseit arra vonatkozóan, hogy milyen mélységben érinti a létezésünket, a jövőnket az a hatalmi harc, amelyben már erős szerepet kap a Mesterséges Intelligencia.

Számomra igazán fontos gondolatokat fogalmazott meg az író, de a második szingularitásról szóló rész adott igazán maradandót. Egy olyan világot vetít a szemünk elé, amely biológiai átalakulást hozhat, a gépek alapjaiban fogják meghatározni a változásokat, azáltal, hogy az emlékek akár a halál után is megmaradnak, sőt az utódok genetikai összetételét is módosítani tudják majd. Ez pedig csak a kezdet, amely kapujában állunk.

Egy nagyon érdekes a múltból a jövőbe mutató globális folyamatot jelenített meg David Runciman, amelyben mindenki talál olyan részt, amely számára érdekes és hasznos lehet.

Kettő fontos, a könyvből merített gondolattal zárnám az ajánlómat:

„Olyan sikeresen megszelídítettük a természetet, hogy már fel sem tűnik, mennyire természetellenes világot teremtettünk.”

„Az élet ebben a világban nem egyszerűen az emberi állapot, de nem is az ember utáni állapot. Ez a modern állapot.”

A könyv a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg, én pedig #prajándékként kaptam, amit köszönök szépen! 

 

Helló Bookmate! - Egy egész könyvtár a zsebedben

 Már napok óta készülök, hogy egy igazán remek újdonságról számolhassak be Nektek, kedves olvasóimnak. 

Talán már többször is említettem, hogy a hagyományos könyvek mellett elég sokszor e-book-ot is olvasok. 

Tudom, hogy semmi nem adhatja vissza a könyvek tapintását és illatát, de valljuk be, hogy a mai világban igencsak meg tudja könnyíteni az ember lánya/fia (ki-ki helyettesítse be, kérem szépen!) életét az, hogy a táskánkban ott lapul egy kis alkalmatosság, amin kedvenc könyveinket, aktuális olvasmányainkat magunkkal tudjuk vinni. 

Miután kiválasztottuk a számunkra megfelelő olvasót, - aminek nem árt meg, ha van háttérvilágítása, netalán még szótár is van rajta-, felvetődik a kérdés, hogy honnan érdemes beszerezni a klasszikus könyveket és az újdonságokat. 

Nem is húzom tovább az időt, bemutatom Nektek a Bookmate-t!

A Bookmate több millió címet tartalmazó kínálatából a felhasználók korlátlanul válogathatnak e-könyveket és hangoskönyveket havi fix előfizetésért.

Mi is tehát az a Bookmate?

Előfizetéses e-könyvtár szolgáltatás, amely jelenleg a világ 20 országában, 16 nyelven kínál könyveket és hangoskönyveket. Bárki számára elérhetővé teszi az olvasást és hangoskönyvek hallgatását, aki rendelkezik megfelelő okostelefonnal, táblagéppel vagy webböngészővel. A Bookmate világszerte emberek millióit inspirálja arra, hogy többet olvassanak, új könyveket fedezzenek fel és új barátokra találjanak közös érdeklődési körrel. A Bookmate összehozza az olvasókat, szerzőket, kiadókat, márkákat és terjesztési partnereket, aktívan növekszik Európában, Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és Afrikában.

Mit nyújt a Bookmate?

A Bookmate folyamatosan bővülő katalógusa katalógusa több mint 15 millió e-könyvet és hangoskönyvet tartalmaz. A világ legnépszerűbb könyvkiadóinak nemzetközi irodalmi választékát kínálja a magyar könyvkiadók népszerű kiadványaival együtt, beleértve több mint 5000 magyar nyelvű kötetet és több mint 500 magyarul megszólaló hangoskönyvet. Az alkalmazás azt nyújtja az olvasóknak, amit a Spotify a zenehallgatóknak vagy a Netflix a film- és sorozatnézőknek: havi fix előfizetési díjért korlátlan hozzáférést a rendszerben elérhető magyar és további 15 nyelven választható tartalmakhoz.

A Bookmate előfizetői korlátlan számú e-könyvet és hangoskönyvet olvashatnak, hallgathatnak akár internetkapcsolat nélkül, offline.

A Bookmate mobilalkalmazás iOS, Android és webes felületen is elérhető: mobilon, táblagépen vagy webes böngészőben is olvashatóak a katalógusból kiválasztott művek. A felhasználó ott folytathatja, ahol abbahagyta okostelefonján vagy táblagépén. A hangoskönyveket szinkronizáltuk eszközei között. Kiválaszthatja az igényei szerinti betűtípust, fényerőt, a háttérképernyő színét vagy a hangoskönyv lejátszási sebességét.

Extra

A Bookmate túlmutat az egyszerű e-olvasó szolgáltatáson: lehetővé teszi, hogy az olvasók közösséget építsenek. Az alkalmazásban követhetnek más, regisztrált könyvrajongókat, elmenthetnek fontos idézeteket, jegyzeteket, feltölthetik a Bookmate-re FB2 vagy EPUB formátumban kedvenceiket, és megoszthatják egymással olvasmányélményeiket. Mindezt bármikor, bárhol, akár egy hosszabb utazás, nyaralás közben vagy a metrón a munkából hazafelé tartva.

Felkeltettem az érdeklődéseteket?

Amennyiben a válasz igen, akkor ne habozzatok és éljetek a 7 napos ingyenes próbaidőszak nyújtotta lehetőséggel. 

A kód felhasználásáeért én cserébe  nem kapok anyagi juttatást, nincs erre irányuló szerződésem a céggel, ezt szerettem volna elmondani. Amiért ajánlom, az annyi, hogy a cég 1 hónap ingyenes hozzáférést biztosított számomra, így #reklám, de kizárólag ennyi. Kipróbáltam és jó szívvel tudom ajánlani az oldalt. Tudom, hogy ez sokatokat érdekelni szokott. 🙂

Az oldalaimon pedig hamarosan további információkat olvashattok és készülök egy szuper kis nyereményjátékkal is. 

Bob Mortimer: A Szacuma-rejtély

Fülszöveg: A bestselleríró és humorista Bob Mortimer briliánsan vicces első regénye garantáltan egy új kedvenc A csütörtöki nyomozóklub rajongóinak!

Gary Thorn beül egy sörre Brendannal, akit munkából ismer. Miután Brendan hirtelen lelép, Gary találkozik egy lánnyal is a kocsmában. A nevét ugyan nem tudja, mégis beleszeret, ahogyan kell. Miután viszont a lány is hirtelen távozik, Garynek csak a könyv marad emlékül, amit a kezében látott: A Szacuma-rejtély.

Nem sokkal később Brendannek végleg nyoma vész, ami Garynek jó apropó arra, hogy felkutassa a lányt, akit magában immár csak Szacumaként emleget, hátha ő segíthet kideríteni, mi történt a férfival. Pláne, hogy azóta már más, elég gyanúsan kinéző alakok is nagyon szeretnék megtalálni. Hamarosan őrült nyomozás veszi kezdetét Dél-London utcáit bejárva ebben a képtelen történetben, mely telis-tele van felejthetetlen szereplőkkel, a humoráról nem beszélve. 

Amikor egy regény a rejtély és a humor ötvözésével csábít olvasásra, én képtelen vagyok ellenállni neki. Így voltam Bob Mortimer humorista debütáló regényével is. A Szacuma-rejtély tehát egy humoros kriminek ígérkezett, így nem volt kérdés, hogy szeretném elolvasni. 

Főhősünk, Gary egy londoni ügyvédi irodában dolgozik, közben éli unalmas mindennapjait. Egy váratlan eltűnés és egy ismeretlen lány felzavarja Gary megszokott életét. A lány az első találkozásuk után egy könyvet hagy az asztalon, A Szacuma-rejtélyt. Gary fantáziája pedig az események hatására beindul, miközben gengszterekkel, korrupt rendőrökkel és egy "cseppet" ítélkező mókussal találja szemben magát. 

A karakterek érdekesek voltak és egyben furcsák is, emiatt némiképpen kiszámíthatatlanok, egyáltalán nem tudtam, hogy mit várhatok az egyes szereplőktől. Emiatt volt talán az egyetlen problémám a regénnyel, mégpedig az, hogy nem tudtam úgy igazából megkedvelni egyik karaktert sem, annak ellenére sem, hogy érdekelt a sorsuk és a rejtélyben játszott szerepük.

Grace, a kutyás szomszéd, mint mellékszereplő szerintem nagyon jól illett a történetbe, kiegészített Gary-t, aki amikor éppen nem egy mókussal társalgott bevatta Grace-t az eseményekbe. Tetszett ez a kissé abszurd, de mégis baráti kapcsolat. 

Azon pedig el lehetne hosszan beszélgetni, hogy vajon a mókus Gary egyik rejtett személyisége-e vagy valami mást jelképez, de azt el lehet mondani, hogy a jelenléte jót tett a történetnek. 

Nem állítom, hogy egy humorbomba a regény (ugye az angol humor néha nehezen érthető), de mindenképpen érdekes és mind karakterábrázolás, mind pedig a történetvezetés szempontjából rendben van. A társadalomkritika pedig pont annyira éles, mint amennyit egy ilyen szórakoztató regény még elbír. 

Azt hiszem egy olyan történettel van dolgunk, ami önmagában könnyed, de a sorok között olvasva viszont tartalommal is bír. A britekre jellemző humor pedig összeköti a regényt. 

Itt a lehetőség kimozdulni a thriller/krimi/humor zsáneren belül a komfortzónánkból, mert itt bizony a klisék mehetnek a polcra, Bob Mortimer hozott valami egészen bizarrt, de egyben jó értelemben újszerűt is.  

A könyvet köszönöm szépen az Agave Kiadónak! 

Riley Sager: Már csak egy maradt

Fülszöveg: „TIZENHÉT ÉVES VOLT, SZINTE GYEREK, KISHÚGÁT KÖTÉLLEL GYILKOLTA MEG.” Így kezdődik az a gyerekvers, amelyről ma már sokan nem tudják, honnan származik. De 1929-ben a Hope család kegyetlen lemészárlása sokkolta Amerikát. A rendőrség azóta sem jött rá, ki követte el. Az egyetlen túlélő Lenora volt, a család kamaszlánya. Ám mindig is tagadta, hogy ő tette volna. Az elmúlt 50 év alatt senkinek se volt hajlandó beszélni a tragédiáról, és ki sem lépett az elátkozott, düledező villából.

„APJA TESTÉT KÉSSEL SZURKÁLTA SZÉT, ELVETTE ANYJA BOLDOG ÉLETÉT.” Lenora mostanra már idős, tolószékes asszony. A legutóbbi agyvérzése óta megnémult, és csupán egy írógép segítségével képes kommunikálni. Amikor új ápolónő érkezik hozzá, az egyik éjjel váratlanul lekopogja az írógépen, hogy mindent el szeretne mondani. És ahogy egyre több részlet kiderül a véres tragédiáról, az ápolónő elbizonytalanodik: vajon mennyire veszélyes Lenora, ez a látszólag törékeny, idős asszony?

Riley Sager-rel az ismerkedést a sokak által kedvelt, Várj, amíg sötét lesz gótikus jegyeket hordozó, de ütős pszicho-thriller regényével kezdtem. Ennél a könyvnél úgy voltam vele, hogy az írónak azt a magas lécet nehéz lesz ismét megugrania, de azt kell mondanom, hogy sikerült.  

Nem csalódtam a Már csak egy maradt thrillerben sem, annak ellenére, hogy ez számomra kevésbé hozta a rettegés érzését, sokkal inkább a pszichére ható írás volt, ahol senki sem az, akinek látszik és ezt már egészen a regény elejétől erőteljesen lehet is érezni. 

Ennek a gótikus jegyekkel átszőtt történetnek Kit McDeere áll a középpontjában, aki lényegében otthon ápolja az ágyhoz kötött betegeket és az ügynöksége ezúttal egy hírhedt beteghez, Lenora Hope-hoz közvetíti ki, akiről az a hír járja, hogy 1929-ben brutálisan végzett a családjával. Mivel Kit korábban szakmai hibát követett el, ezért nem igazán volt lehetősége válogatni a megbízások között, így beköltözött a szikla szélén omladozó kúriába, a Hope's End-be. 

Egy olyan házba került, ami már csak a megjelenésével is felborzolja az idegeket, Lenora hatása alól pedig Kit sem tudja kivonni magát, folyton ismétlődik a fejében a Lenoráról szóló gyilkos dalocska, aminek ő maga sem tudja eldönteni, hogy adjon-e hitelt és van-e oka félni az ápoltjától és a ház többi lakójától. 1983-ban, amikor a történetünk játszódik Lenora többszörös agyvérzés miatt csak a bal kezét tudja mozgatni, amivel elkezd Kit-tel kommunikálni egy írógép segítségével, így az időben ugrálva, szép lassan kibontakozik előttünk Lenora családjának sötét és véres múltja. Eközben a házban is furcsa dolgok történnek, Kit-nek pedig döntenie kell, hogy marad és végére jár ennek a különös családi rejtélynek vagy feladja és visszatér a mogorva apja házába.

Kit karaktere igazán erős és logikus gondolkodású. Annak ellenére bízik az ösztöneiben, hogy a körülmények teljesen másfelé terelik. Végre egy olyan karakter, aki nem mond teljesen ellent a logikus gondolkodásnak. Nekem egyértelműen egy szimpatikus női karaktert mutatott be az író, akinek a gondolkodásmódja közel állt hozzám. 

Riley Sager ezúttal is olyan atmoszférát teremtett meg a tengerparti sziklaszirten magányosan omladozó Hope's End-del, hogy a hideg futkos az ember hátán, amikor a morajlások egyre közelebb érnek a házhoz és lakóihoz, szinte hallani lehet a ház rezdüléseit és sóhaját. A leírások mind a házról, mind annak lakóiról élénkek és kísértetiesek, minden és mindenki rejtőzködik és fél ebben az ódon épületben. Szerettem ezt a hangulatot és szinte úgy éreztem az olvasás során, hogy én is ott vagyok a ferde falak között, az árnyas szobákban, ahol a víz és a szél tombolása áttör a falakon. 

Számomra tehát a történet erősségei egyértelműen a leíró részek voltak és a váltott szemszögből történő történetmesélés, ami jelen esetben az írógépes megoldással és hirtelen váltásokkal  nagyon jól sikerült. 

A fordulatok pedig számolatlanul értek az olvasás során, amikor azt hittem, hogy egy szál el van varrva kiderült, hogy távolról sem, maximum még egy hurok keletkezett a történetben. Az író egyszerűen az utolsó pillanatig tudta fokozni a feszültséget és folyamatos meglepetéseket okozott. 

A regény pedig ezúttal remek lezárást kapott, a megszokottól merőben eltérőt és szokatlant, egyáltalán nem olyat, mint amit az előzmények alapján vártam volna. Azt is szerettem a történetben, hogy a hangulatokat is manipulatívan tudta változtatni az író, ami nagy hatással volt rám az olvasás során és a végén is. 

Lényegében teljesen elégedett vagyok, izgalmas, fordulatokkal és titkokkal teli olvasási élményt kaptam.