Fülszöveg: Aki ezt a műfajt tisztességesen műveli, annak követnie kell a szabályokat, hogy az igazságot mindenki számára elérhetővé tegye – akármilyen ügyesen álcázza is hazugság.
Július negyediki hétvége a tiszteletreméltó West Heart vadászklubban. Az első esti koktélozásra még csak néhány vendég jelenik meg: a klub elnöke, a pénztáros a terhes feleségével, a kotnyeles iskolásfiú, a gyászoló apa, a szófukar gondnok, a leendő klubtag, a magánnyomozó…
És lesz majd egy holttest.
Meg egy megoldásra váró csavaros rejtély.
Minden más a szereplőkön múlik.
És, mint meglátod, rád is szerep vár ebben a nyomozásban…
Az Egy gyilkosság megírásának krónikája elképesztően eredeti és fantáziadús detektívregény, amely tiszteletadás a műfaj klasszikusai előtt, valamint ördögien ravasz kirakós, amelyhez hasonlót még sosem olvashattál.
Az Agave Kiadó gyakran
meg tud lepni, leginkább azzal, hogy olyan kötetek kiadását is bevállalják,
amelyek várhatóan megosztók lesznek, esetleg valamilyen szempontból újszerűek a
piacon. Ez a regény pont egy jó példa erre, mert egyedi, merész, hivalkodó és
egyúttal izgalmas játszma is.
Ez tehát Dann McDorman bemutatkozó
regénye. Őszintén bevallom, nem tudtam, hogy pontosan mire számíthatok, egy
Agatha Christie utánzatra vagy éppen valami modernebb – hogy kis hazánknál
maradjunk – Lőrincz László krimire. Meglepő, de pont nem hasonlított egyikre
sem, valami teljesen eltérő, megfoghatatlan és bonyolult történetet kaptam,
amit így visszagondolva, a meghökkentősége mellett élveztem olvasni. Annak
ellenére, hogy maga a krimi szál nem hasonlítható a nagy elődökhöz, mégis a
kötetben sokszor előkerül a nevük, ezáltal a krimi műfajának csínja-bínja, sok
apró fortély, amit az író a saját történetszála mellett próbál átadni az
olvasónak.
Számomra ez a része nem
volt annyira izgalmas, krimiken nőttem fel, olvasó létem döntő többségét ez a
zsáner jelentette, így ismertem a trükköket. Ettől függetlenül úgy gondolom,
hogy az átlag olvasónak, aki kizárólag a műfaj iránti élvezet miatt olvas
krimit fog tudni újdonsággal szolgálni, mintegy beépített műfaji kitekintő.
Számomra a regény legfőbb érdekessége a narratívában és a karakterábrázolásában
rejlett.
Mit
kaptam a regénytől?
-
újfajta
nézőpontot, lényegében kicsit talán interaktív élményt, kísérletet a műfajon
belül; - jegyzem meg a kísérlet alanya maga az olvasó-.
-
bonyolult
kapcsolati hálót, amit a szereplők megformálása elmélyített és egyben összekuszált;
-
betekintést
a krimi zsánerének kulisszatitkaiba;
-
pszichés
ráhatásokat, értem ezalatt azt, ahogy az író próbált befolyásolni az olvasás
során (bevallom nem volt könnyű dolga);
-
erős
impulzusokat, többféle nézőpontot,
-
egy
4 csillagos nyomozást;
-
rejtvényt,
amit eldobált mozaikokból lehet kirakni, az író közben folyamatosan elterelte a
figyelmemet egy-egy be-és kiszólásával;
-
idegesítő
és egyben érdekes karakterábrázolás, egyedi narratívával;
-
a
káosz és a rend egyidejű jelenlétét;
-
széles
érzelmi skála megjelenítését;
-
műfaji
ismereteket, áttekintőt.
Az író felkerült a
radaromra és kíváncsian várom a következő dobását. Véleményem szerint lesz
olyan olvasó, aki elmerül majd a történetben és rácsodálkozik a krimi
mibenlétére, lesz, akit kimozdít a komfortzónájából és egy újfajta látásmódot
mutat neki, ami a zsáneren keresztül elérhető és lehet, hogy lesz olyan
közönség is, aki bosszankodni fog vagy éppen nehezen találja meg ennek az
elbeszélésnek a lényegét. Összességében megosztó lesz.
Egy a lényeg, mindenkit
arra biztatok, hogy tegyen egy próbát McDorman újszerű krimijével és döntse el
maga, hogy szereti-e vagy sem ezt a játékos írást.
Egy tiszta játszma az író
és az olvasó között! Olvasásra ajánlom!
A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!