2016. március 25., péntek

Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok

Poirot visszatér!
1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb. 
Sophie Hannah igazán nagy kihívást jelentő új esettel lepte meg a világ leghíresebb belgáját.

Amikor meghallottam, hogy Sophie Hannah feltámasztja Poirot karakterét ambivalens érzéseket keltett bennem már maga a tudat is, mivel tudtam, hogy Agatha Christie és kis belga nyomozója egyszeri és megismételhetetlen páros. Ezért elég sok időnek el kellett telnie, míg a könyvtár polcairól le mertem emelni a regényt. Elsőre kicsit meg is ijedtem a terjedelmétől, hiszen egy viszonylag vaskos kötetről beszélünk, de úgy voltam vele, hogy győzzön a kíváncsiság és jöjjön Poirot, az új. Mindamellett az Európa Kiadó által kiadott kötet borítóját bármelyik Agatha Christie regény megirigyelhetné, ízléses, kellőképpen hangsúlyozza Poirot-t, de mégsem éreztem túl soknak, olyan igazán szemet gyönyörködtető, de egyszerű borító.

Elég hamar kiderül, hogy több gyilkosság is borzolja egyszerre az olvasók idegeit, emellett még egy látszólag független rejtélyt is bevon az írónő a történetbe, de persze a szálak, mint oly sokszor itt is összeérnek. Nehéz a történetről bármit is spoiler nélkül írni, de talán az nem titok, hogy A,B,C,D, E és még ki tudja kik lehetnek érdekeltek a gyilkosságok elkövetésében, de nekünk olvasóknak mindvégig a találgatás marad és a folyamatos megoldás utáni kutatás. A kulcsot nem kapjuk tálcán, de az eredeti Poirot történetekkel szemben itt azért ki tudjuk találni mi magunk is a gyilkos személyét, ha egy picit is figyelünk, vagy a kuszaságban figyelni tudunk hosszú oldalakon keresztül.

"Akkor hagyom abba, amikor befejeztem - mondta Poirot."

Sajnos nincs olyan mesterien felépítve a nyomozás, mint azt Agatha Christie esetében megszokhattuk, igaz én ezt nem is vártam, hiszen nincs még egy olyan író, aki olyan bámulatosan oldatta meg a szereplőivel a gyilkosságokat, mint Christie. Természetesen Poirot-t sem lehetett ugyanúgy reprodukálni, hiszen ő is Agatha tollából vált azzá a zsenivé, akivé kinőtte magát. Jelen esetben Poirot inkább nyüzsgő, kapkodó és kicsit fellengzős benyomást keltett, gondolom ezzel is leplezendő a zsenialitás hiányát. Sőt meg merem kockáztatni, hogy azért került mellé Catchpool, a hulláktól irtózó detektív, hogy Poirot ettől tűnjön kimagaslónak, de sajnos még így sem sikerült a karakter átlagosnál jobbra. Nem, persze nem állítom, hogy rossz lett volna a regény, csak éppen túl terjengős, néhol szájbarágós, néhol pedig olyan érzést kelt, hogy a sok karakter között maga az írónő is elvesztette a végkifejlethez vezető utat. Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy megpróbált több A.C. regényből is ezt-azt lemásolni, de ezáltal egy kicsit sok lett és valahogy nem jött át az író saját egyénisége, Christie-é pedig nem is jöhetett át.
Szerintem az alaptörténetből egy igazán jó regényt is ki lehetett volna hozni, ha nem ragaszkodik annyira az eredeti művekhez és nem próbál meg egy nagyon hasonló kvalitású regényt írni Hannah.
A lezárás szerintem túl lett ragozva és nyújtva, mégis azt kell mondanom, hogy egy kriminek nagyon jó volt, volt benne izgalom és dráma, rejtély és szerelem.
Poirot-val viszont bevallom voltak problémáim, indokolatlanul fel volt pörögve a karakter, az eredeti sokkal nyugodtabb, megfontoltabb. Szinte már-már azt kell mondanom, hogy kedvenc belgám kávé függő lett és ezáltal a gondolatait sem  mindig tudta rendezni. Valahogy nem ragadott magával a személyisége a könyv sorai közé tűzdelt tipikus Poirot-s francia mondatoktól sem, egy-egy szó még elment volna, n'est pas?


Összességében egy jó kis krimi lett volna, ha Poirot "nem rontja el", mert ez itt és most már nem az ő világa. 

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is