David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

Fülszöveg: Kilencvennégy ​éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli.

Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk.

Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.

Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk.

Csak akarnunk kell.

Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az elképzelhető legcsodálatosabb, évmilliárdok alatt kialakult létfenntartó rendszer. Bolygónk stabilitása azonban megingott, miközben a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent – a kettő ugyanis szorosan összefügg. Helyre kell állítanunk a biodiverzitást, amit oly kíméletlenül pusztítottunk. Ez az egyetlen kiút a magunk által előidézett válságból. Vissza kell vadítanunk a világot.

A könyvhöz kapcsolódó film, Egy élet a bolygónkon címmel, a Netflixen látható.

Ezt a könyvet nagyon szerettem volna a polcomon tudni, hiszen gyermekkori megkopott emlékek kötnek az íróhoz. 

Nem, sajnos személyesen sosem találkoztam vele, de azok, akik a '80-'90-es években voltak kisiskolások biztos gyakran találkoztak vele, leginkább biológia, földrajz és egyéb lyukasórákon. A tanáraink előszeretettel tették be az író egy-egy remek tv sorozatának részeit a videólejátszóba, persze még videokazetta formájában, csak úgy stílusosan, hiszen maguk a felvételek is a korszakhoz képest újszerűek, de így visszagondolva igencsak kopottasak voltak.  Ettől függetlenül kitárult a sorozat által a világ, gyönyörű tájakon kalandozhattunk, remek narrációt hallgathattunk és természetesen nem kellett erre a rövid időre tartanunk a röpdogáktól, villámkérdésektől sem, pedig akkoriban ezek elég gyakran szálltak a levegőben, hol volt még akkor a digitális oktatás?! 

Így visszagondolva az akkori oktatásnak, tv sorozatok általi educationak igazi bája, hagyománya volt. 

Tehát elmondhatom, hogy személyes kedvencem volt már akkor is David Attenborough, mert valahogy nagyon sajátosan, ízesen, érdekesen tudta bemutatni a Földön lévő életet, a megannyi természeti csodát. 

Reméltem, hogy a most, frissen megjelent kötete által kicsit vissza fog tudni repíteni a múltba, de mellette tartogat még megannyi új információt is, amit az évtizedek alatt össze tudott gyűjteni, meg tudott tapasztalni. 

A könyv kivitelre keménytáblás, így nem tudtam annyira gyorsan haladni vele, mint amennyire falni szerettem volna az oldalakat, mert picit a súlya miatt nehéz volt tartani. Ettől függetlenül a tartalom természetesen kárpótolt. 

A kötet első részében eltelt 94 évének megfigyeléseit tárja elénk az író. A tapasztalatait nagyon érdekes, olvasmányos formában adja át. Érdekessége, hogy éveket emel ki az életéből, amelyek fejezetekre osztják a könyvet. A fejezetek elején láthatjuk, hogy abban az évben a Föld népessége hány milliárd volt, mennyi volt a légkör szén-dioxid-tartalma és az érintetlen területek aránya. Döbbenet, ahogy ezek a számok jelentőséget nyernek, mire elérünk a 2020. évhez. Az évekkel haladva remek anekdotákat, érdekes tényeket, történéseket olvashatunk. Sokszor ismerős érzések kerítettek a hatalmukba, hiszen, amiről írt azok epizódonként felrémlettek a sorozatból, amit gyermekként láttam. Emellett számos olyan tényt is megismertem, ami mélyen elgondolkodtatott. 

Számomra  a legérdekesebb a 2011. év felelevenítése volt, amikor A fagy birodalma című filmsorozatot állította a középpontba, ezzel a Föld két végét az Északi- és a Déli-sarkot. Talán azért volt ez kimondottan érdekes, mert a Föld ezen része tartogatja a legtöbb talányt, amellett, hogy igazán érdekes az állatvilága, illetve nagyon fontos szerepet játszik a Föld működésében, hiszen a jég- a jég olvadásának jelentősége talán el sem tudjuk képzelni mekkora hatással van ránk, a jövőnkre. 

A könyv második része a jövőt hivatott kivetíteni az olvasó számára. Iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy mi emberek mit tehetünk a jövőnkért, az utódaink jövőjéért. Lényegében megismerhetjük Attenborough "Látomását" világunk jövőjéről. 

Nem mondom, hogy néhol nem gondoltam azt, hogy túlzás, de összességében egyet kell értenem az íróval, muszáj tenni valamit a jövőnkért és erre mi, a mai korban élők együttesen vagyunk képesek, nem szabad halogatni, várni a csodát. 

Ezt a gondolatát igazán közel éreztem magamhoz: 

"Gyakran beszélünk arról, hogy meg kell menteni a bolygónkat, de a helyzet az, hogy mindezt a magunk megmentése érdekében kell véghez vinnünk. A természet- velünk vagy nélkülünk - megújult erővel él majd tovább. "

Ez a gondolatmenet, ami a könyv vége felé található visszacsatolás a bevezetőhöz, amikor a csernobili atomerőmű felrobbanása miatt kiürült Pripjaty városát mutatta be az író. Számomra nagyon jól szemléltette azt, ahogy a természet is képes teret hódítani, visszakövelni, ami eredetileg is az övé volt.

A könyv telis-tele van fényképekkel, nagyon sok fekete-fehér kép kapott helyet, de sok színes szemet gyönyörködtető fotó is gazdagítja az írást, azt remekül kiegészítve. 

A kötet végén pedig egy kislexikon is helyet kapott, hiszen néha, egy-egy ismeretlenebb témakörnél, szónál jó volt gyorsan fellapozni és ezáltal egy picit jobban képbe kerülni. 

A könyvet záró, megszívlelendő gondolattal szeretném én is zárni az értékelésemet.:

" A tét a jövőnk ezen a bolygón; az egyetlenen, amelyikről biztosan tudjuk, hogy életet hordoz." 

Kiadó: Park

Oldalszám: 308

Megjelenés éve: 2020.

Fordító: Makovecz Benjamin 

Valentin napra ajánlom! Nicolas Barreau: A szerelem receptjei (A nő mosolya 0,5)

 Fülszöveg: A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

A Park Könyvkiadó jóvoltából elolvashattam Nicolas Barreau friss megjelenésű, romantikus, rövidebb terjedelmű írását, A szerelem receptjeit. Ez a történet lényegében előzménye A nő mosolya című regénynek, amely Aurélie Bredin-nek a szerelmi történeté meséli el, akinek egy levél és egy regény által megváltozik az élete, ezáltal folytatva ennek a történetnek a vonalát, mint Henri Bredin leszármazottja. Azonban az egy másik történet, így rá is térnék Henri és Valérie románcára, visszarepülve egészen az 1960-as évekbe.

Korábban olvastam már az írótól a A világ végén megtalálsz és az Egy este Párizsban című regényeket, melyek elég közel tudtak kerülni a szívemhez. Szerettem a leírásokat, a karaktereket és összességében elégedett voltam, mikor becsuktam a könyveket. Emiatt már eleve kellemes előzményismerettel vettem kézbe ezt a könyvet is. Elárulhatom, hogy ez a rövidke elbeszélés is kellemes hangulatot tudott teremteni az olvasás során, így továbbra sem volt okom a csalódásra.

Azon még a mai napig meg szoktam lepődni, hogy az író franciásan csengő neve ellenére német nyelvterületen publikál. Azonban a leírásokon nem lehet azt érezni, hogy nem minden nap Párizs utcáin sétálgat az író. Ahogy Párizst a regényei által átnyújtja az olvasónak nagyon hangulatos tud lenni. Ez az előzményregény is Párizsban, egy egyetemen és egy padláslakásban játszódik, nagyjából a '60-as évek közepén, viszont a hangulatán teljes mértékben átérezhetjük a romantika városának lüktetését, a francia életstílust, a szépség és szerelem iránti vágyat.

Az egész történet igen rövidke, 1-2 óra alatt elolvasható. A fiatalkori szerelem témaköre köré épül az elbeszélés, oly módon, hogy az egyik fél, Henri rajongva próbál közel kerülni a szerelme tárgyához, még a másik fél, Valérie a nehezebben meghódítható szerepet tölti be, tipikus párizsi nőként. Egy picit macska egér játék zajlik köztük, de mindez nagyon lágyan, sikkesen, csak amolyan franciásan. Nem volt eget-földet rengető, belesüppedős történet, de mindenképpen üdítően hatott rám. Szerettem a történetvezetést, azt, hogy egy igen rövid elbeszélésbe mennyi érzelmi skálát meg tudott jeleníteni az író. A szereplők nagyon jól illettek az adott korszakba, az atmoszféra pedig andalítóan franciás volt. 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire sikkes az egész írás, még a barátsággal kevert szerelem, a féltékenység is igazán stílusos, érzelemdús tudott lenni. Egy pici hiányérzetem a beteljesülés vonatkozásában maradt, hiszen egy-egy mondatban előrevetítette a jövőt, de konkrétumokkal nem szolgált az író, pedig mennyire szerettem volna, ha mondjuk 30 oldallal több a történet, de a 20 évvel későbbi időszakra is lett volna egy kis rálátásunk. 

Szerettem, ahogy találkozott a szerelmesek irodalom és ételek iránti rajongása, szinte érezhető volt, hogy az író is mennyire rajong a két művészeti ágért. Az irodalmi utalások remek kötetekhez tartoztak,  de a gasztronómia volt az, ami igazi ínyencségeket sorakoztatott fel, ez a kötet erőssége is egyben. 

Itt jön tehát a könyv legjobb része, amit szeretnék kiemelni, a receptgyűjtemény. Jobbnál jobb fogásokat találunk nagyjából a könyv felétől kezdődően. Alternatívát kapunk az előételektől kezdve a desszertekig bezárólag, menü variációkra lebontva, legyen az tengeri, fűszeres vagy éppen szülinapi.

Csak néhányat szeretnék kiemelni közülük:

- Éjféli leveske vízitormával

- Frizé saláta kecskesajttal, fenyőmaggal és mandarinnal

- "Részeges csirke" vermuttal

- Fehércsokoládé-mousse mangószeletekkel és pisztáciával

Nagy élvezettel vetettem bele magam a receptek átnézésébe, el is határoztam, hogy többet el fogok készíteni közülük. Biztos vagyok benne, hogy receptkönyvként is többször elő fogom még venni, leginkább ünnepnapok környékén, mivel ezek a receptek megérdemlik a figyelmet. 

Összességében nagyon szerettem ezt a rövid, szívhez szóló történetet, amely kiegészült egy csipet L'élixir d'amour éternelle-lel, amely elvarázsolja az olvasót is, miközben az érzékszervekre is hatni tud, legyen szó a szívről vagy az ízlelőbimbóinkról. Valentin napra, nőnapra ajándéknak is kiváló. 

Kiadó: Park Könyvkiadó

Oldalszám: 160

Megjelenés éve: 2021.

Fordító: Szitás Erzsébet

Jamie Oliver: Minden napra superfood - Az egészség és boldogság receptjei

„Nincs ebben semmi becsapás: lehetséges egyszerre szuperegészséges ételeket enni és jól is lakni.”Jamie Oliver

„Köszöntelek a mindennapi superfood világában. Ígérem, hogy ezeket a lapokat forgatva bármelyik recept mellett dönts, jó döntés lesz. Mindegyik tükrözi a kiegyensúlyozott arányok filozófiáját és a megfelelő adagolást, hogy kellő mennyiségű ételt vehess magadhoz.

Mindegy, hogy melyik fejezetből melyik receptet választod – márpedig legalább 30 reggelit, 30 ebédet és 30 vacsorát találsz itt –, az leginkább az ízlelőbimbóidat fogja csiklandozni, és jóllakat – de abban is biztos lehetsz, hogy beleillik a kalóriák napi rendszerébe, és ennek köszönhetően jó erőnlétben fog tartani. A reggeli kevesebb mint 400 kcal, az ebéd és a vacsora pedig egyaránt 600 kcal alatt jár, szóval bőven van még hely nassolásra és italokra.” Jamie Oliver

Véleményem: 

Ha szoktatok követni instagramon (@hkrisztinablog), akkor láthattátok már, hogy elég hosszú ideig nagyon szigorúan tartottam - sőt még most is figyelek rá -  a 160 g-os szénhidrátdiétát. 

Ez a diéta nem a legegyszerűbbek közé tartozik, mert elég sokat kell számolgatni, figyelni az összetevőket, a megadott szénhidrát mennyiséget kötelezően el kell fogyasztani a napi 5-6 étkezés alkalmával, és még hosszan sorolhatnám. Szóval egy-egy diétás fogás elkészítése több odafigyelést igényel.
Ezért folyamatosan kerestem a segédanyagokat, könyveket, amelyek eligazíthatnak ebben az útvesztőben. Pont emiatt nagyon örültem, amikor a kezembe került Jamie Oliver-től a Minden napra superfood című receptkönyv, ami sokkal több, mint receptek és számok tárháza. Igazi segítség a mindennapokban, akár betegség, akár az egészséges életmód kialakítása miatt tartunk diétát. Természetesen a könyv diétától függetlenül, kizárólag az egészséges konyha alapjai és remek receptjei után érdeklődőknek sem fog csalódást okozni.

A könyv hathatós segítséget tud nyújtani a mindennapi táplálkozásunk egészséges mederbe tereléséhez, hiszen a receptek alatt a pontos szénhidrát mennyiség mellett még számos hasznos információt megtalálhatunk, grammban megadva. 

Amellett, hogy a kötetből csak úgy árad Jamie jókedve, az ételekhez való pozitív hozzáállása, valami más is átjön az olvasó számára, mégpedig a tudása. 

Ebből a könyvéből látszik meg igazán a főzés mögött álló szakmai tudása, amit eddig csak sejteni lehetett. Itt nem csak arról van szó, hogy összedob egy színes, kiváló minőségű hozzávalókból álló fogást, amit mi szépen lemásolunk és voilá! már kész is. Itt megmutatja, hogy a testünk és lelkünk mitől lesz egészséges, ráadásul hosszútávon. 

A tudását pedig remek szakemberektől szerezte meg. Tanult orvosoktól, kutatóktól, tanároktól, táplálkozástudományi szakemberektől és mindezt a tudást ebben a könyvében teljesítette ki, összegezte és megosztotta velünk, olvasókkal. 

Ahogy a könyvből is kiderül sosem késő egy egészségesebb életet választani, hiszen Jamie Oliver is csak a 40. születésnapja előtt picivel kezdte más szemmel nézni a körülötte zajló dolgokat, köztük az étkezést is. 

Továbbra is azt vallja, hogy némi kilengés megengedett, vagy éppen a nyalánkságok beépítése az egészséges étkezésbe, mert az ételekkel való jó viszony hosszútávon csak így tartható fenn. 

Számomra Jamie hozzáállása, az ételekhez való viszonya nagyon szimpatikus. Emellett tetszett, hogy törekedett arra is, hogy az egészséges ételek finomak és laktatóak legyenek, ne kelljen dönteni, hogy jól lakunk vagy egészségesen táplálkozunk. Én magam mióta megkaptam a könyvet már több receptet is kipróbáltam belőle, és állíthatom, hogy valóban jól tudtam lakni, valamint tényleg ízlettek is a fogások. A választék pedig igazán sokszínű, 30 reggeli, 30 ebéd és szintén 30 vacsora ötlet került terítékre. A receptekre pedig egy magas tudással rendelkező szakértői csapat a garancia, akikkel bizony Jamie sokat perlekedett, míg végül elfogadásra kerültek szakmailag és az általa elvárt kritériumoknak is megfeleltetve a receptek.

Az én kedvenceim (a teljesség igénye nélkül):

- szódás kenyér

- hordozható saláták befőttesüvegekben

- mexikói gazpacho

- gyors házi tortilla, pirított zöldség, chili, sajté és avokádó

Többször is átlapoztam a könyvet; volt, hogy csupán a gyönyörű ételfotókban gyönyörködtem, volt olyan, amikor bevásárlólistát készítettem a kinézett recepthez és néha csak olvasgattam.

Azonban legtöbbször az összefoglaló részekhez kanyarodtam vissza:

- A kiegyensúlyozott étrend

- A nagybecsű zöldségek, gyümölcsök

- A jó szénhidrátok

- A fehérje ereje

- A zsír nélkülözhetetlen

- Tejben-vajban

- Vízben az igazság

- Alkohol

- Szavazz a bioélelmiszerekre

- Forradalmasítsd a bevásárlást

- Alapvető tények az alvásról

- Akarsz száz évig élni?

Számomra ezek az összefoglalók nagyon hasznosak voltak, tömörek, érthetőek és informatívak. Nagyon illettek a könyv eredeti mondanivalójához. Személy szerint örültem, hogy a recepteken túl tényleg tárgyi tudást is nyújtott a könyv, segített eligazodni a super foodok világában. 

Ahogy a könyvben is írja: 

" Ha csupán néhány ötletet teszel a magadévá, már akkor is másként fogsz gondolkodni az ennivalóról."

Végül jöjjön a könyvből az egyik kedvenc receptem, ami nekem nagyon bevált, ami nem más, mint a szódás kenyér. 

Azt hihetnénk, hogy itthon macera kenyeret gyúrni, de elárulom, Jamie receptjével ez sem az. 

Szódás rozskenyér

Nagyon szeretem elkészíteni ezt az egyszerű, kelesztés nélkül pikk-pakk összeállítható tésztát. Semmiféle szakmai, gépi előkészületet nem igényelt, egyszerűen csak pár perc kikapcsolódást és finom ízeket nyújtott számomra.

Hozzávalók:

250 g teljes kiőrlésű liszt

100 g rozsliszt

50 g zabpehely

1 kávéskanál szódabikarbóna

1 nagyobb méretű tojás

300 ml író vagy natúr joghurt

1 kávéskanál tengeri só

Elkészítés: 

A száraz hozzávalókat jól elkeverjük, majd hozzáadjuk az előzőleg villával felvert tojást és  joghurtot/írót. Villával tovább keverjük, majd, amikor kezd összeállni lisztezett kézzel tésztamasszává gyúrjuk.

Kelesztésre nincs szükség!

2 golyót formázunk, az enyhén belisztezett tepsibe tesszük, és a tetejét megszórjuk egy kevés liszttel. Kézzel kb. 3 cm-es koronggá lapítjuk a tésztát. Egy kés hegyével pedig x-et karcolunk a tetejébe.

190 C-os, előmelegített sütőbe tesszük. (gáznál 5-ös fokozat)

40-45 percig sütjük, a sütő középső rácsán.  Az alja kocogtatásra kongó hangot ad, a teteje pedig roppanós kérget kap.

A teljes elkészítési idő kb. 50 perc. 

KCAL 248

Zsír 3,3 g

Tel. zsír: 0,7 g

Fehérje: 10,4 g

Szénh.: 46.5 g

Cukor: 3,5 g

Rost: 6,5 g

A recepteket kezdő és haladó konyhaművészek egyaránt könnyedén el tudják készíteni, semmi ördöngösség. Jamie, továbbra is egyszerűen csak főz. 

A könyvet köszönöm a Park Könyvkiadónak! 

Eredeti Cím:

Oldal: 312

Megjelenés éve: 2016

Fordította: Dobos Anna

Jelen bejegyzés a krisztinakonyhaja.cafeblog.hu oldalon is megjelent! 

Lugosi Viktória - Vándorhomár - Megjelenés előtt olvastam

Arnold. Bori. János. Liza. Egy zöldséges. Egy banktisztviselő. Egy történelemtanár. Egy háziasszony. Látszólag semmi közös nincs bennük. 
De a város, ahol élnek, a rendszerváltás, amely megfosztja őket álmaiktól és lehetőségeiktől mégis összeköti őket. 
„Van az úgy, hogy az ember olvasni kezd, és azt veszi észre, hogy bár korán fekvő, már hajnal van és még egy szemhunyásnyit sem aludt. Falja a sorokat, mert tudni akarja, mi lesz a mesterien megalkotott hősökkel. Aztán reggelre már tudja, hogy Lugosi Viktória ezen az éjjelen gazdagabb lett egy rajongóval.” 
Péterfy-Novák Éva 
Lugosi Viktória 1962-ben született Budapesten. Író, újságíró. Két regény, az Ajvé (2000) és a Dafke (2009), valamint egy meseregény, a Hümmögő (2002) szerzője. Ez utóbbi megjelenésének évében elnyerte Az Év Gyermekkönyve Ibby-díjat.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már most, megjelenés előtt elolvashattam Lugosi Viktória legújabb kötetét, a Vándorhomárt. Kicsit félve, kicsit óvatosan kezdtem el az olvasást, nem tudtam pontosan mire számíthatok, mire készüljek, hiszen csupán annyit tudtam, hogy öt történet fog megelevenedni a lapokon, öt fő karakter életútját ismerhetjük meg. Ráadásul mindehhez egy bonyolult háttér adja a díszletet, mégpedig a rendszerváltás időszaka. 

Ahogy elolvastam az utolsó történet utolsó sorát is, bizony kellett vennem egy mély levegőt, és ez által picit megnyugodni, lelassulni, ismét visszatérni a 21. századba. 

A történetek igazából egy nagy egység kisebb részei voltak, fantasztikus írói megoldással, a nagy egészből alakították ki saját magukat önálló, egyedülálló és kerek történetekké az egyes novellák. Nagyon szerettem ezt a megoldást. 

Szinte elfelejtette az ember, hogy a szereplők sorsa összefonódik, de a legvégén az írónő nem hagyott kétséget, odavágott és egy remek fricskával zárta a sorait. A frenetikus zárás minden egyes történetnél megtalálható volt, hiába gondoltam arra, hogy az első részhez képest már nem igazán tud újat hozni a következő történet befejezése, amikor minden egyes résznél sikerült ismét megdöbbentenie, úgy, hogy néha csak ültem és néztem ki a fejemből, nehéz volt feldolgozni az olvasottakat. 

Egy picit utána olvastam Lugosi Viktória munkásságának, mert nagyon érdekelt az író személye is, aki ezek mögött a keserédes, lebilincselő és drámai történetek mögött áll. 

Kiderült, hogy újságíró  és kommunikációs szakember, aki első kézből tapasztalta meg azt a korszakot, ami Magyarországot jellemezte a rendszerváltás időszakában. Tehát ő is átélte, és úgy gondolom, hogy ettől tudott hiteles lenni az írása is. Igen, hiteles volt, az első szótól az utolsóig, biztos vagyok benne, hogy a kiragadott események megtörténhettek volna  a valóságban is. Akkoriban mindenki ismert egy Jánost, egy Borit, egy Arnoldot, egy Lizát és természetesen személyes kedvencemet, Alízt is. 

Szerettem azt, hogy egy bizonyos életérzést, egy megfoghatatlan, de mégis valós miliőt közvetített felénk, olvasók felé a kötet minden egyes sora. Szinte magam előtt láttam a kor tipikus tárgyait, embereit, sőt még azt a bizonyos illatot is érezni véltem, a Félelem illatát. Igen, így nagybetűvel! 

"Fáradt. Mintha szörnyű súly volna a vállán. Fáj minden mozdulat. Nyilván ezért vette fel ezt a görnyedt tartást, amit a koszos villamosablak is visszatükröz. A ládacipelés, az tette ilyenné."

Ezek, az egyes történetekben megjelenő karakterek voltak a szocializmus jellemző figurái, persze kicsit sarkítva, élesítve a kontrasztokat, de mégis nagyon találóan ábrázolva. 

A regény nagyon nagy erőssége a karakterábrázolás volt, számomra ez adta meg az abszolút pozitív olvasási élményt, amellett, hogy a korszak is remekül volt ábrázolva, de mégis maguk a figurák jelentették azt a bizonyos pluszt, amitől én azt mondom, hogy egy történet lebilincselővé tud válni. Igen, szándékosan írtam figurát, mert úgy érzem, hogy ezek a karakterek inkább a korszak figurái, bábjai voltak, akik lehettek bárkinek a szomszédjai, gyerekei, férjei és feleségei. Folyamatosan magas fordulatszámon pörgött mindegyik történet. Ezt a felgyorsult ritmust először meg kellett szoknom, de utána szinte letehetetlenné vált a könyv, olvastam este és reggel, még evés közben is, ahogy volt öt percem már nyúltam is a könyvért és vártam a csodát, amit az olvasási élmény nyújtott. Tette mindezt úgy, hogy az összes történet nagyon komor volt, picike vidám foltok feltűntek ugyan, de nem maradtak velünk. Ez utóbbit nem is bántam, mert ez itt és most így volt nagyon kerek és egész, legalábbis számomra, aki a rendszerváltást megelőzően született, azonban mindössze képeim, benyomásaim maradtak meg a regényben megjelenített korszakról. 

Ezek a benyomások, képek viszont élessé váltak, emlékképek jöttek és suhantak tovább, néha picit kilépve a regény lapjai közül, elmerülve a saját emlékeimbe, majd újra az éppen aktuális történetbe szó szerint visszazuhanva folytattam az olvasást. 

Számomra kedvenc karakterré Alíz vált, az ő történetét vártam a legjobban, és bevallom bizony meg is könnyeztem. Nagyon ritkán csordul ki a könnyem egy történet hatására, most két alkalommal is megtörtént. Számomra Alíz volt a legszerethetőbb, leginkább bátor és erős karakter, aki az érzelmeimre hatva tudott közel kerülni hozzám, talán azonosítottam őt a saját nagymamámmal is, nem tudom, de jó érzés volt olvasni, hogy léteztek, létezhettek ilyen nemes lelkű emberek. 

Úgy gondolom, hogy ezt az öt történetet akkor is érdemes elolvasni, ha megélték, átélték az adott korszakot, és akkor is, ha kizárólag a családi anekdoták, elbeszélések által ismerték meg ezt, a kicsit furcsa, kicsit bizarr, de mindenképpen érdekes világot, ráadásul itthon, Magyarországon.  

Számomra az idei év egyik legszívhezszólóbb olvasmányává vált a Vándorhomár. Egyértelműen az érzelmeimmel játszott az írónő, tette mindazt úgy, hogy észre sem vettem egészen addig, amíg a történések padlóra nem küldtek, miközben még többre és többre vágytam. Vágytam az érzelmi hullámvasútra, egy letűnt, de mégis ismerős korszakra, annak minden apró rezdülésére, örömére és bánatára. 

Vándoroljatok bátran a Vándorhomárral időn és téren át! 

Borító: Első ránézésre nagyon illik a történethez, a történetben megjelenő korszakhoz 4 pont

Karakterek: Nagyon erős karakterábrázolás jellemzi a történeteket egészében és önállóan is. A karakterek mindvégig erősek tudtak maradni. 5 pont

Történet: Számomra mind az 5 történet tudott valami pluszt, valami olyan érzést nyújtani, ami miatt a gerincemen végigfutott a hideg. Nagyon furcsa keserédes, fordulatos és ritmusos történetek elevenedtek meg a lapokon. 5 pont

A Könyvet és az olvasási élményt köszönöm a Libri Csoportnak (Park Könyvkiadó)!  

A kötet a fenti linken előrendelhető. Várható megjelenés: 2018.05.31. 

Meghívó - Könyvbemutató:

Mikor?

2018.06.06. 19-21 óra között

Hol?

Central European University

Az esemény facebook oldala: itt elérhető

Jo Frost: A csecsemőkor nagy kérdései

 

Ismertető: ​Azért írtam ezt a könyvet, hogy tudd, mire van szükség ahhoz, hogy olyan nagyszerű szülő lehess, amilyen lenni szeretnél. Tartsd ezt a könyvet az éjjeliszekrényeden, hogy mindig kéznél legyen a pici első életéve alatt, mert választ találsz benne minden felmerülő kérdésre és problémára. Legyen ez a könyv a veled élő Szuperdada. /Jo-Jo/ Jo Frost, az Egyesült Királyság egyik legmegbízhatóbb és legelismertebb csecsemőgondozó és gyereknevelési szakértője a magyar szülők körében is népszerű Szuperdada 1-2. és A kisgyerekkor nagy kérdései után olyan könyvet írt, amely kizárólag a csecsemőkorra, a baba első évére koncentrál. Főbb témái: Fejlődés o Biztonság o A biztos háttér kialakítása o Alvás o Etetés o Gondozás o Fejlesztés és felfedezés o Hogyan legyünk magabiztos szülők. A Szuperdada ezúttal sem csak a csecsemők gondozásával kapcsolatban ad tanácsokat, hanem minden fejezetben foglalkozik a szülőkkel is, akik babájukkal együtt napról napra fejlődnek és változnak. Segít kialakítani a tartós kötődést és megalapozni a jó szülő-gyerek kapcsolatot, hogy mindenki jobban érezze magát az előtte álló nagy utazáson. Keresd a Szuperdada sorozatait a LifeNetwork műsorán.

A Szuperdada munkában, avagy Jo Frost-tól olvastam, és ajánlom!

Pontosan nem tudom megmondani, hogy mikor "találkoztam" először Jo Frosttal, de talán a kétezres évek végén, ráadásul egy angol nyelvű műsorban. Eredetiben élvezhettem a Szuperdada kicsit sem szépítgető, tutujgatástól mentes stílusát, tette viszont mindezt kellő határozottsággal, és némi humorral felvértezve. Elsőre megszerettem a nőt, persze csak, mint amolyan tündérkeresztanyát.

Elsőre tehát, egy jóságos tündérkeresztanya és  Mary Poppins ötvözete jut róla eszünkbe, persze modernizálva. Külsőre kellemes ránézni, a hangja megnyugtató, érezni az erejét és a magabiztosságát, ami a képernyőn keresztül is egyértelműen átjön.

A magam részéről nagyon megszerettem a műsorait, még akkor is, ha nem 100%-osan értek egyet a módszereivel, de vitathatatlan, hogy ért a gyerekneveléshez, a gyerekekhez, legyenek azok picurkák, vagy kiskamaszok.

Folyamatosan rázós szituációból és élethelyzetből rángatja ki a gyerkőcök családját, és szinte mindannyian úgy érezzük, hogy nálunk is elkelne néha egy Jo Frost, csak úgy látogatóba, önbizalmat növelni és megnyugtatni.

Úgy gondoltam, hogy a tv sorozatok után jöhet az első Jo Frost kötet is, hiszen már magyarul is elérhetővé váltak az írásai.

Mivel most ismét kisbaba gügyögéstől hangos a ház, tudtam, hogy A csecsemőkor nagy kérdései című kötet lesz a nekünk való.

Korábban általában a nagyobb gyerekekre vonatkozó részek kötötték le a figyelmemet, hiszen nekem is kiskamaszom van, így a csecsemőkről szóló részeket csak fél füllel figyeltem.

Most viszont egészen a baba születését megelőző időszakon keresztül kalandozhatunk csemeténk első szülinapjáig. Hurrá! Végre, egy teljes évet és még egy picit többet is felölelő írás.

A kaland során számos, a szülőket foglalkoztató kérdés megválaszolásra kerül. A kötet olvasása közben úgy érezhetjük mintha egy hasznos és izgalmas beszélgetésben vennénk részt gyermekünk fejlődésével kapcsolatban.  Fontos hangsúlyozni, hogy a szülő mindvégig partnerként, és nem egy lenézett szereplőként jelenik meg.

Számomra nagyon sok hasznos információt nyújtott a könyv, hiszen szó esett:

• Az első döntésekről, mint szülők
• Mire lesz szüksége a babának
• Hogyan legyünk magabiztos szülők
• A baba első évéről, szakaszokra bontva, az első szülinapról, mintanapirendek
• Az ikrekről és a koraszülöttekről, vagy éppen az örökbefogadott gyermekekről
• Az egészség témaköre is átfogó volt: oltások, gyakori betegségek, az agyhártyagyulladás (ez szerintem minden szülő rémálma), elsősegély vészhelyzet esetén, elsősegély felszerelés. Itt jegyzem meg, hogy még ennyire hasznos és jól szemléltetett, az agyhártyagyulladás tüneteit bemutató ábrával nem találkoztam. 
• Percentilis táblázatok
• Hasznos címek - természetesen hazai elérhetőségekkel, mely elérhetőségek hasznossága és használhatósága engem is meglepett
• Babanapló, egy oldal, ahol minden fontosabb dátumot és tevékenységet fel tudunk vezetni

A fenti lista csak kiragadott részletek, maga a könyv nagyon részletes és alapos ismereteket nyújt a szülők számára, és gyakorló anyukáknak is meglepően hasznos tud lenni.

Szinte faltam a könyvet, nehezen tudtam letenni, mert mindig jött egy újabb rész, ami illett ránk, vagy éppen mi is érintettek vagyunk a témában, így végül nagyon hamar kiolvastam elejétől a végéig.

Miután becsuktam, úgy éreztem, hogy igen, nehéz, néha könnyekkel tűzdelt az első egy év, de minden percét megéri, amit Jo Frost szemlélete csak megerősített, és erősebb lettem, mire a végére értem, mind nőként, mind pedig anya.

Szeretném kiemelni a fogzással kapcsolatban leírt egyik mondatát, mert a vége abszolút tökéletes, és csak egyetlen mondat, amit a sok közül most kiragadtam.

"Tartsd a popsiját és az állát tisztán és szárazon, és ölelgesd sokat. "

Igen, az ölelés csodaszer, ölelem innen távolból Jo-t is, hogy megírta ezt a könyvet (is).

Borító: Nagyon hangulatos, imádom ahogy Jo ránéz a babára, igazán jól sikerült fotó került a borítóra. 5 pont

Tartalom: A témában íródott egyik legjobb, ha nem éppen a legjobb ismeretterjesztő kötet, ami felöleli az élet első egy évét a szülő és baba vonatkozásában egyaránt. 5 pont

KÖNYV CÍME: Jo Frost - A csecsemőkor nagy kérdései
KIADÓ: Park Kiadó
OLDALSZÁM: 326
MŰFAJ: Ismeretterjesztő
MEGJELENÉS ÉVE: 2014

A könyvet köszönöm a Park Kiadónak és a Kildarának!