Egy könyv, ami sokáig vezette a New York Times bestseller listáját. Ettől függetlenül úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy na jó ismét egy a világháború borzalmait megörökítő alkotás, sem több sem kevesebb, nem voltam biztos benne, hogy tud valaki újat mutatni. Sőt még abban sem voltam biztos, hogy végig fogom-e tudni olvasni, ugyanis nem szeretem a leszakadt emberi testrészekről és egyéb borzalmakról szóló leírásokat. Márpedig egy II. világháborús könyvtől pont ilyen borzalmakat vár az ember.
De, ami ezután jött, hát az volt a nem semmi, erre felkészülni sem lehetett. Felemelt a magasba, majd a mélybe lökött. Felkavaró és megindító. Mire elolvastam egy számomra eddig ismeretlen lelkiállapotba kerültem, nem tudtam hova tenni a dolgokat. Nehéz elhinni, hogy egy olyan író írta, aki nem élte át a háború borzalmait, hiszen a könyv 2005-ös megírásakor Markus Zusak mindössze 30 éves volt.
A karakterek tökéletesen kidolgozottak, életszerűek. Személyes kedvencem a Papa karaktere volt, annyira jóságos, aki még a legrosszabb időkben is EMBER tudott maradni. Egy tökéletes példakép mindenki számára.
Nagyon nehéz bármit is írni a könyvről, mert annyira hatással volt rám, hogy ezek után nehéz szavakat találni arra, hogy mindazt a hangulatot vissza tudjam adni, amit a könyv nálam okozott.
Olyan lebilincselően ír az író, hogy minden elismerésem, tudja mivel lehet megfogni az olvasókat.
Nem azt mondom volt egy két unalmasabb rész is, de összességében lenyűgözött és biztos, hogy a gimnáziumokban kötelező olvasmánnyá tenném a könyvet.
Imádtam, hogy a narrátor maga Halál, -aki a háború alatt szinte minden családnál "vendégeskedett"-ami elég furcsa, de ugyanakkor zseniális, mert megadja a könyv alaphangulatát.
Az elejétől egészen a végéig vártam azt a percet, amikor el fog jönni a döbbenet pillanata, mert ezt már az elejétől tudni és érezni lehetett, hogy be fog következni az a pillanat, amikor ledöbbenünk és csak ülünk és nézünk ki a fejünkből, nem fogjuk találni a szavakat. Ezt az érzést vártam végig, amíg olvastam a könyvet.
Amit vártam be is következett, sajnos. Ahhoz, hogy átéljük az érzést, muszáj elolvasni a könyvet.
Egy 9 éves kislány Liesel története elevenedik meg a lapokon, aki nevelőszülőkhöz kerül, miután az öccse meghal és a szülei sem tudja tovább nevelni, mert koncentrációs táborba kerülnek. Egy átlag német család mindennapjait látjuk a Himmel utcában, ahova Liesel megpróbál beilleszkedni, meglátjuk az emberséget és a szeretetet is annak ellenére, hogy idegenként kell együtt élniük. Egy igazán ártatlan és tiszta gyermekkori szerelem is megjelenik, talán ezért is lesz még fájóbb a befejezés. Nálam a könyvek ellopása csak teljesen másodlagossá vált az olvasás során, annyira magával ragadott ez a keserédes mese.
Úgy gondolom nem is maga a cselekmény a fontos, vagy inkább nevezzük másodlagosnak, mert lehetne itt egy másik történet is, de az ahogy meg van írva valami csoda, repülnek a gondolataink és csak azt vesszük észre, hogy vége, nincs tovább és mi ott vagyunk a gondolatainkkal, és százszor is hálát adunk, hogy akkor és ott nem voltunk részesei a háborúnak.
Nem igazán estére ajánlott olvasmány, mert egy ilyen könyv után szinte lehetetlen nyugodtan aludni.
5/5
5/5
A könyv alapján készült filmet is ajánlom megnézésre, bár közel sem olyan a hatás, mint olvasás közben.
A férfi, aki megírta ezt az örök darabot Markus Zusak:
Fülszöveg.:
EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI 1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga. Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek. FONTOS INFORMÁCIÓK ez a kis történet egy lányról, egy harmonikásról, néhány fanatikus németről, egy zsidó bokszolóról, és egészen sok lopásról szól. MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL: A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése