Elisa Shua Dusapin: Tél Szokcsóban

Fülszöveg: Szokcso tengerparti kisváros Dél-Koreában, az észak-koreai határhoz közel. Az üdülési szezonon kívül néptelen, álmos panzióba egy francia képregényrajzoló érkezik, aki titokzatos személyiségével és szokatlan viselkedésével felkelti a panzióban dolgozó fiatal lány érdeklődését. Különös kapcsolat alakul ki a két idegen között, akik a beszélgetéseik során épp annyit mutatnak meg magukból, hogy elkerüljék a további intimitást. Miközben számos részletet tudunk meg a szokcsói halpiac ízeiről és a koreai ételek elkészítésének technikáiról, a regény csupán félszavakkal, mégis hatásosan érzékelteti a szereplők érzelmeit, a határvidék fenyegetését vagy a dél-koreai szépségkultusz visszásságait. Elisa Shua Dusapin regénye feszült, minden érzékre ható mestermű elhallgatásról, szenvedélyről, kultúrák közötti különbségekről. 

Elisa Shua Dusapin debütáló regénye rétegregény. Rétegregény több szempontból is, egyrészt csak egy bizonyos olvasói réteget fog tudni maga mellé állítani, másrészt szinte látjuk magunk előtt az olvasás során azt, ahogy a rétegek lehámlanak a karakterekről és csak a natúr valóságot mutatják meg magukból és itt most képletesen kell érteni, hiszen a gondolataik és érzelmeik kerülnek lecsupaszításra. 

A kötet maga tiszta, egyszerű. Nincsenek nagy hullámvölgyek, kizárólag a sivár táj és a szereplők sivár világa jelenik meg. Ebben a sivárságban kezdenek el pislákolni a kíváncsiság, remény és vágy fényei. 

A borító amolyan jellegtelen grafikával jelenik meg - vélhetően tudatos választás eredményeként-, de a színek használata mégis felhívja magára az olvasó figyelmét. Valahogy ilyenek a karakterek is, elsőre semmilyenek, sőt egyhangúak, de ahogy a rövid történet halad előre úgy derül fény a belső énjük színeire és gondolataik kuszaságára. 

Mondhatni egy rövid, de érdekes történet, ami ami egy mozaik darabka Dél-Korea lenyomatából.

Azt vettem észre, hogy ez a próza bizony bekúszott a bőröm alá és napokig foglalkoztatott a női karakter, akit fizikai valójában alig-alig ismerünk meg, de a végére mégis úgy érezzük, hogy ismerjük a gondolatait, érzéseit és a teljes lényét.

Az elszigeteltség és a kevés információ, amit az író átad teszik a sivár történetet mégis valamilyen színes kavalkáddá. Szinte érezzük a halpiac szagát, a sós levegőt, sőt még az emberek verejtékét is. A narrátor végig a sötétből irányítja az érzéseinket és ez valami furcsa, de mégis jóleső olvasási élményt nyújtott. 

Ízelítőt kapunk a téli Dél-Koreából, abból, hogy a világ minden táján küzdenek az átlagemberek a belső démonjaikkal, legyen az a testképzavar vagy a magány kivetülése. 

Ebben a regényben rengeteg érzelem és sivárság összpontosul, mindez úgy, hogy egy délután alatt magunkba szippanthatjuk ezt az érzelmi zűrzavart. 

A mai napig nem tudom eldönteni, hogy szerettem-e ezt a történetet, de azt mindenképpen elmondhatom, hogy kár lett volna kihagyni, mert nem emlékszem arra, hogy mikor volt rám egy rövid írás ilyen ellentmondásos hatással. 

Alba Ferro: A szerelem igazsága - Isteni játszmák 2.

Fülszöveg: Az ​istenek ideje lejárt a földön. Athena, a bölcsesség és igazság istennője mégsem hagyhatja magára az emberiséget, miközben egyenesen a megsemmisülés felé rohan egy újabb civilizáció. De az új világban a szó többet ér, mint a kard. Alkalmazkodva ehhez, Athena Washington kegyetlen hatalmi játszmáiba merül.

Itt éri utol Eros átka, ami elvágja istennői képességeitől, de akkor sem adja fel. Az sem tántorítja el, amikor az elnök fia nyíltan támadja médiaszerte. Keményebb ellenféllel is találkozott már.

Csak egy idióta tréfának tűnt, amikor Wyatt O'Rinn lekicsinylő megjegyzést tett Athena Caraballo képviselőnőről egy esti tévéshowban. Aztán minden hírcsatorna ezzel lett tele. És ahogy Wyatt arra kényszerül, hogy minél többet Athenával foglalkozzon, annál inkább úgy érzi, hinni akar neki.
Aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy egyedül vannak egy szobában, és az erő, ami vonzza őket egymáshoz, sokkal hatalmasabb bárminél.

Athena retteg, hogy nem képes szeretni, Wyatt úgy hiszi, senkiben sem bízhat. Vajon képesek-e mégis esélyt adni egymásnak?

Ritkán olvasok fantasy-t, de Alba Ferro írónő történeteivel kivételt teszek, mert az első rész a rövidsége ellenére is annyira magával ragadott, hogy a második mitikus részt is mindenképpen szerettem volna elolvasni.

A kötet röpke 158 oldal és a FairBooks Kiadó gondozásában látott napvilágot, jelenleg még friss és ropogós, már ahogy egy e-book ropogós lehet. A fizikai könyv illatának hiánya mit sem vont le az olvasási élményből, mivel az írónő ezúttal is fantasztikus átérzéssel jelenítette meg az isteni és a modern világ karaktereit. Istenek, akik köztünk élnek, sőt igencsak megcsavarintják a földi halandók mindennapjait, mekkora ötlet!

Ezúttal Athena-t kísérhetjük el földi kalandjai során. A modern kor és Pallasz Athéné ereje összekapcsolódik és ismét egy csodás írás született, kiegészítve egy igazán figyelemreméltó férfi karakterrel, Wyatt O’Rinn-nel.

Az írónő stílusa gördülékeny, gyorsan pergő képkockák és perzselő atmoszféra kíséri végig a kisregényt. Szerettem a karaktereket és azt ahogy a két szereplő története önmagában és összességében is kibontakozott. Szerintem a mitológia modern korba történő megjelenítése iskolapéldája a műfajnak. A társadalomból kiragadott karaktertípusok mágnesként való taszítása és vonzása is adott egy plusz feszültséget az elbeszéléshez, a karakterek jelleméhez, amelyek ezúttal is nagyon jól kidolgozottak voltak.

A sorozat felnőtt tartalmat is megjelenít, amire mindenképpen szerettem volna felhívni a figyelmet, de teszi ezt a felnőtt olvasók számára teljesen elfogadható módon, tehát az erotikus címke miatt egyáltalán nem érdemes aggódni. 

Eros és Desiré története után új kedvencet avattam a műfajban, egy hibája volt, hogy rövidre sikerült én még szívesen olvastam volna tovább is, szerintem még van potenciál a sorozatban.

 Mindenképpen ajánlom olvasásra ezt a kellemes, humoros, romantikus és még megannyi pozitívummal bíró történetet. 

Az e-könyvet köszönöm FairBooks Kiadónak! 

A  kötet most mindössze 770 Ft-os akciós áron vásárolható meg. (Eredeti ár: 1100 Ft)

Jud Meyrin: Mélyre ásott titkok

Fülszöveg: Az olasz Alpok festői kisvárosa ismét felbolydul. Tetemeket találnak mélyen a földbe ásva Lily Bolton frissen felújított házának kertjében. Lily attól tart, most már sosem mossa le magáról, hogy ahová lép, ott hulla terem, és nem ez az egyetlen problémája. A livignói nyomozás ugyanis elhunyt apja egyik korábbi ügyéhez kapcsolódik, meglepően kellemetlen módon. Ráadásul a végéhez közeledik a nyári szabadsága, de ő még mindig nem tudja, hogyan kezelje a mostohabátyja iránt érzett tagadhatatlan vonzalmát.

Az Itáliai rejtélyek harmadik részében Lily és Raffaele a múlt mélyére ás, ám lehet, hogy nem feloldozást találnak, hanem még több tragédiát.

 

 A napokban az a megtiszteltetés ért, hogy előolvashattam Jud Meyrin  március 10-én megjelent kisregényét, a Mélyre ásott titkokat. 

A reggeli smoothiem mellé tehát egy remek krimivel indítottam a napomat,  nagyjából egyetlen nap alatt kiolvastam, mert annyira lekötött és megmozgatta a kíváncsiságomat Lily és Raffaele párosa. 

Ez a regény beérett, egyszerűen letehetetlen, a karakterek között izzik a levegő és a krimi szál is pont tökéletes. Mindvégig annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy csak úgy koppant, amikor kiderült, hogy ki a gyilkos, valahogy a főszereplők olyan elbűvölőek, hogy a történet csak úgy sodort magával és tényleg élményt nyújtott, mind a romantika, mind pedig a csavaros történetvezetés szempontjából. 

Azt pedig különösen imádom, hogy egy olyan kisregényt olvashattam, ami kizárólag e-book formátumban jelenik meg, de mégis a hazai kínálat egyik legjobb szerkesztésű köteteként tartom számon, mivel igényes és egyértelműen látszik, hogy az író mellett a  szerkesztő és összességében mindenki, aki a regényen dolgozott szívvel-lélekkel csinálta. A borító is magáért beszél, varázslatos, ahogy a helyszín is, az olasz Alpok. 

Egy kellemesen feszült, de mégis elbűvölő atmoszféra hatja át az olvasást.

Egyszerűen nem tudom megunni ezt a sorozatot, ahogy letettem az olvasómat rögtön azon agyaltam, hogy legközelebb milyen kalandokba keveredik majd a kedvenc nyomozópárosom (tudom Raffaele hivatalosan nem nyomozó, de én tiszteletbeli bűnfelderítőként tekintek rá, mert remekül kiegészíti a hivatásosokat). 

Köszönöm az élményt és szívből ajánlom a sorozatot, mert egyszerre romantikus és feszültséggel teli az első laptól az utolsóig.

Most csomagban szenzációs áron tudtok hozzájutni a sorozathoz, mindösszesen 1690 Ft egyben a három rész:

Könyvcsomag: 

Alba Ferro: Gyémánt szívhúr

 Fülszöveg: Erost, a szerelem istenét évezredekkel ezelőtt megfosztották a hatalmától, és az emberek közé száműzték. Most azonban úgy érzi, karnyújtásnyira került tőle a hazatérés. Csak magába kell bolondítania Desiré Janette Roux-t.

Desiré kutatóként azon dolgozik, hogy megfejtse különleges képességét, közben igyekszik jó anyja lenni a kislányának, akit egyedül nevel. Esélye sincs visszaverni Eros közeledését, de miért is akarná? Egyetlen forró együttlét, és ismét csupán jó szomszédok lesznek… Ugye?!

Idei egyik elhatározásom, hogy többet olvasok magyar szerzőktől, így nagyon örültem, hogy elolvashattam Alba Ferro, Gyémánt szívhúr című írását. A történet a maga röpke 80 oldalával egy este alatt kényelmesen elolvasható, rövidsége ellenére mégis egy igazán kerek tartalmat rejt, amin kellemesen  meg is lepődtem. A romantika és erotika (18-as karika ott figyel) határán mozgó történet szereplői nagyon érdekes, a mitológiából eredeztetett karakterek voltak, ez számomra kimondottan üdítően hatott az olvasás során. A regény mozgatórugója a Földre száműzött Eros, aki próbálja összegyűjteni a hatalmának elveszett darabkáit, amihez az egyik út Desiré Roax professzorasszonyon keresztül vezet, ezért megkörnyékezi a nő babysitterét, akitől azt várja, hogy utat nyit a professzorhoz, de a rikító hajú törékeny nő teljesen elvarázsolja és Eros sem önmaga többé, miközben a küldetése is ott kattog az agyában. 

Természetesen egy kis csavar itt is van, de mielőtt túl sokat elárulnák a történetből inkább elmesélem, hogy igazán tetszett az írónő stílusa, az, ahogy az írás rövidsége mellett jól kidolgozta a karaktereket és még egy cuki kutyust is bevont, aki szerintem mindenkinek a kedvence lesz. Desiré karaktere izgalmas volt, teljesen eltért a megszokott sablontól és mindvégig nagyon szerethető tudott maradni, nekem ő lett a kedvencem a regényben, nagyon jól illett hozzá a különleges képessége is. A jól kidolgozott karakterek mellett az írás másik erőssége, amit nagyon bírtam, azok a párbeszédek voltak és szerencsére vicces részekből sem volt hiány. 

Úgy gondolom, hogy minden megvolt ebben a kisregényben, amire egy pár órás kikapcsolódás alatt szüksége lehet az olvasónak. 

Jó szívvel ajánlom a műfaj kedvelőinek ezt a csábos, vicces, de leginkább a szerelemről szóló történetet. A szív húrjai kifürkészhetetlenek, kövessétek Ti is Eros-szal és Desiré-vel!

Az e-book-ot köszönöm a FairBooks Kiadónak!

Amennyiben a webshopból történő  rendelésnél (fizikai példányok esetében) a megjegyzés mezőbe beírjátok HKRISZTINA , akkor egy kis meglepetés is kerül pluszban a könyvek mellé a csomagba.

Jud Meyrin, Vércseppek a hóban - Itália rejtélyek I.

 

Fülszöveg:  Lily Bolton nyomozó Londonban. A munkája az élete, és ez tökéletesen meg is felel neki. Igyekszik elfeledkezni félig olasz származásáról, ám váratlan meghívást kap Livignóba. Az anyja, akitől rég elhidegült, férjhez készül menni karácsonykor.Lily, bár megfogadta, hogy többet be sem teszi a lábát az országba, mégis elutazik az esküvőre. Úgy gondolja, azt a pár napot könnyedén átvészeli, de hiba csúszik a számításába. Ráadásul mindjárt kettő.  

Raffaele, a szemtelenül szexi mostohabátyja. És egy vérbe fagyott holttest a sípályán. 

Jud Meyrin legújabb sorozatában, az Itáliai rejtélyekben az olasz Alpokba kalauzolja el az olvasókat izgalmakkal, fordulatokkal, romantikával teli kisregényeivel.

 

 

 Viszonylag ritkán olvasok kisregényeket, de miután elolvastam az írónő Felföldi rejtélyek sorozatának két megjelent kötetét egyértelmű volt, hogy megvásárolom e-book formátumban a Vércseppek a hóban című kisregényt is, amely az Itáliai rejtélyek 1. része.

Skócia után éles váltással ezúttal a csodás, hófödte Alpokba, Livignóba repített el a történet. Micsoda helyszínválasztás! Így ősz végén, tél elején kimondottan jólesik elmerülni a csodás havas tájban és kalandozni a sípályákon. Számomra ezzel már egy remek indítást is kapott az olvasás, remekül bele tudtam helyezkedni a történetbe.

A főszereplő ismét egy nyomozó, Lily Bolton, aki Londonból érkezett, hogy részt vegyen az anyukája esküvőjén. A lelkesedése megkérdőjelezhető, de nagyon igyekszik és félre teszi az elveit, miszerint megszakít minden kapcsolatot Olaszországgal és az ottani gyökereivel. Azonban ez nem megy annyira egyszerűen, mert képbe kerül Raffaele, aki éppenséggel a mostohabátyja. Főhőseink érzelmei ezáltal kicsit összekuszálódnak, de nehezítésként a sípályán még egy holttest is ott hever, Lily pedig nem tudja meghazudtolni rendőr mivoltát és megpróbálja kideríteni ki áll a gyilkosság hátterében.

Az írónő nagyon sok érzelmet, hetyke kis krimiszálat és izgalmas leírásokat sűrített bele a röpke 100 oldalas kisregényébe. Annak ellenére, hogy rövid fizikálisan maga a regény az olvasás során ez szinte alig volt érezhető, mert egyértelműen egy nagyon kerek történetet kaptam. Köszönhető mindez szerintem annak is, hogy igazán mozgalmas a történet, pont jó arányban van eltalálva a krimi és a romantikus szál egyaránt. Tetszett, hogy semmi nem volt túlbonyolítva, emiatt úgy tudtam olvasni, hogy folyamatosan egy logikus vonal mentén haladt a történet, nem voltak nagy kiugrások, elkalandozások, hanem egyszerűen csak a kellemes, lényegre törő olvasási élmény maradt meg. 

Tetszett, hogy a krimi szálnál megvolt a lehetőség, hogy ne egy elkövetőre fókuszáljunk mégis annyira kellemes ütemben derült fény az igazságra, hogy nem éreztem fárasztónak vagy akárcsak egy percig is unalmasnak a történetet. A szexi mostohatestvér karakterének beillesztéséért a történetbe pedig egy pacsi jár, remek húzás volt, amolyan tiltott szerelem érzetet adott a történetnek, mégsem csöpögős formában, hanem amolyan körömrágósan. Bevallom nagyon drukkolok nekik és várom a következő Raffaele és Lily történetet. 

Amennyiben a webshopból történő  rendelésnél (fizikai példányok esetében) a megjegyzés mezőbe beírjátok HKRISZTINA , akkor egy kis meglepetés is kerül pluszban a könyvek mellé a csomagba.

Az írónő nagyon belopta magát a szívembe, mert úgy gondolom, hogy az írásai krimi kategóriában a világ bármely pontján megállnák a helyüket, de a romantikus szálat is egyre erősebben tudja hozni. A karakterei egyértelműen szerethetőek, könnyű velük azonosulni és ami a legjobb, hogy folyamatosan fejlődnek a regény során és egyre mélyebb érzelmeket tudnak előhozni ahogy haladunk előre az időben és a cselekményben. A leírásokat szeretném még a figyelmetekbe ajánlani, amelyek az írónő regényeinek az igazi erősségei, nagyon jól választja meg a helyszíneket és nagyon jól illeszti hozzá a szereplőit. Egyszerűen szinte hibátlan történetet olvashattam, köszönöm az élményt, én biztos követni fogom Jud Meyrin, alias Megyeri Judit munkásságát a továbbiakban is. 

Valentin napra ajánlom! Nicolas Barreau: A szerelem receptjei (A nő mosolya 0,5)

 Fülszöveg: A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

A Park Könyvkiadó jóvoltából elolvashattam Nicolas Barreau friss megjelenésű, romantikus, rövidebb terjedelmű írását, A szerelem receptjeit. Ez a történet lényegében előzménye A nő mosolya című regénynek, amely Aurélie Bredin-nek a szerelmi történeté meséli el, akinek egy levél és egy regény által megváltozik az élete, ezáltal folytatva ennek a történetnek a vonalát, mint Henri Bredin leszármazottja. Azonban az egy másik történet, így rá is térnék Henri és Valérie románcára, visszarepülve egészen az 1960-as évekbe.

Korábban olvastam már az írótól a A világ végén megtalálsz és az Egy este Párizsban című regényeket, melyek elég közel tudtak kerülni a szívemhez. Szerettem a leírásokat, a karaktereket és összességében elégedett voltam, mikor becsuktam a könyveket. Emiatt már eleve kellemes előzményismerettel vettem kézbe ezt a könyvet is. Elárulhatom, hogy ez a rövidke elbeszélés is kellemes hangulatot tudott teremteni az olvasás során, így továbbra sem volt okom a csalódásra.

Azon még a mai napig meg szoktam lepődni, hogy az író franciásan csengő neve ellenére német nyelvterületen publikál. Azonban a leírásokon nem lehet azt érezni, hogy nem minden nap Párizs utcáin sétálgat az író. Ahogy Párizst a regényei által átnyújtja az olvasónak nagyon hangulatos tud lenni. Ez az előzményregény is Párizsban, egy egyetemen és egy padláslakásban játszódik, nagyjából a '60-as évek közepén, viszont a hangulatán teljes mértékben átérezhetjük a romantika városának lüktetését, a francia életstílust, a szépség és szerelem iránti vágyat.

Az egész történet igen rövidke, 1-2 óra alatt elolvasható. A fiatalkori szerelem témaköre köré épül az elbeszélés, oly módon, hogy az egyik fél, Henri rajongva próbál közel kerülni a szerelme tárgyához, még a másik fél, Valérie a nehezebben meghódítható szerepet tölti be, tipikus párizsi nőként. Egy picit macska egér játék zajlik köztük, de mindez nagyon lágyan, sikkesen, csak amolyan franciásan. Nem volt eget-földet rengető, belesüppedős történet, de mindenképpen üdítően hatott rám. Szerettem a történetvezetést, azt, hogy egy igen rövid elbeszélésbe mennyi érzelmi skálát meg tudott jeleníteni az író. A szereplők nagyon jól illettek az adott korszakba, az atmoszféra pedig andalítóan franciás volt. 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire sikkes az egész írás, még a barátsággal kevert szerelem, a féltékenység is igazán stílusos, érzelemdús tudott lenni. Egy pici hiányérzetem a beteljesülés vonatkozásában maradt, hiszen egy-egy mondatban előrevetítette a jövőt, de konkrétumokkal nem szolgált az író, pedig mennyire szerettem volna, ha mondjuk 30 oldallal több a történet, de a 20 évvel későbbi időszakra is lett volna egy kis rálátásunk. 

Szerettem, ahogy találkozott a szerelmesek irodalom és ételek iránti rajongása, szinte érezhető volt, hogy az író is mennyire rajong a két művészeti ágért. Az irodalmi utalások remek kötetekhez tartoztak,  de a gasztronómia volt az, ami igazi ínyencségeket sorakoztatott fel, ez a kötet erőssége is egyben. 

Itt jön tehát a könyv legjobb része, amit szeretnék kiemelni, a receptgyűjtemény. Jobbnál jobb fogásokat találunk nagyjából a könyv felétől kezdődően. Alternatívát kapunk az előételektől kezdve a desszertekig bezárólag, menü variációkra lebontva, legyen az tengeri, fűszeres vagy éppen szülinapi.

Csak néhányat szeretnék kiemelni közülük:

- Éjféli leveske vízitormával

- Frizé saláta kecskesajttal, fenyőmaggal és mandarinnal

- "Részeges csirke" vermuttal

- Fehércsokoládé-mousse mangószeletekkel és pisztáciával

Nagy élvezettel vetettem bele magam a receptek átnézésébe, el is határoztam, hogy többet el fogok készíteni közülük. Biztos vagyok benne, hogy receptkönyvként is többször elő fogom még venni, leginkább ünnepnapok környékén, mivel ezek a receptek megérdemlik a figyelmet. 

Összességében nagyon szerettem ezt a rövid, szívhez szóló történetet, amely kiegészült egy csipet L'élixir d'amour éternelle-lel, amely elvarázsolja az olvasót is, miközben az érzékszervekre is hatni tud, legyen szó a szívről vagy az ízlelőbimbóinkról. Valentin napra, nőnapra ajándéknak is kiváló. 

Kiadó: Park Könyvkiadó

Oldalszám: 160

Megjelenés éve: 2021.

Fordító: Szitás Erzsébet

Stephen King: Emelkedés - King új oldalát ismerhetjük meg

Fülszöveg: Castle ​Rock kisvárosában, Stephen King számos ikonikus történetének helyszínén él Scott Carey, az elvált belsőépítész. Monoton mindennapjait leginkább a beérkező munkák mellett a szomszédjába költözött fiatal nőkkel folytatott sikertelen küzdelem töri meg, akiknek a kutyái rendszerint az ő gyepén végzik el a dolgukat. Scott látszólag nem különbözik másoktól, mégis különös dolgok történnek vele. Napról napra egyenletesen veszít a súlyából, és teljesen mindegy, hogy ruhában vagy ruha nélkül, székkel vagy súlyzókkal áll rá a mérlegre, annak nyelve mindig az adott állapotnak megfelelő súlyt mutatja. Scott értetlenül áll a helyzet előtt, de mivel nem akar kísérleti nyúl lenni egy kórházi műtőasztalon, ezért titkáról egyedül barátjának, dr. Bob Ellisnek mesél. Mindeközben a gyepért folytatott harc során kiderül, hogy a szomszédai által működtetett új étterem gondba kerül. Amikor Scott felismeri a nők felé irányuló előítéletet, beleértve a sajátját is, úgy dönt, mindenáron segíteni fog. Scottnak azonban nem marad sok ideje, súlyvesztése felgyorsul, így szembe kell néznie az elkerülhetetlennel: hamarosan nem marad olyan fizikai erő, amely a földön tartsa. A valószínűtlen szövetségek, az éves futóverseny és Scott rejtélyes szenvedése végül közel hozza egymáshoz a feleket, és a legjobbat hozza ki azokból az emberekből, akik eddig csak a rosszat látták egymásban és saját magukban egyaránt.

Az Emelkedés különleges mese a megértésről, az elfogadásról és a segítésről. És persze a jelenkor amerikai mindennapjairól. Stephen King mindig meg tudja lepni az olvasóit és képes új oldaláról megmutatkozni. Garantáltan felemeli olvasóját.

E M E L K E D É S 

Időnként elhatalmasodik rajtam a késztetés, hogy egy borzongató King regényt olvassak. Nem mondom, hogy most is halaszthatatlan vágyat éreztem, de az Emelkedés fülszövege alapján, illetve a terjedelme miatt úgy tűnt, hogy ez valami egészen más lesz, mint amit eddig olvastam az írótól, így muszáj volt pár órát kerítenem arra, hogy egy kicsit más oldalról is megismerjem az író munkásságát. Ebben az esetben tényleg pár óra elegendő, hogy a végére érjünk a történetnek, így ez a könyv remek kikapcsolódást kínál egy délutáni kertben, puha fotelben történő olvasgatáshoz. 

Mindenki tisztában van azzal, hogy Stephen King a horror műfaj királya, de véleményem szerinte egy olvasó megengedő is kell, hogy legyen, nem kell, hogy skatulyába szorítsunk egy írót. Úgy gondolom, hogy egy ekkora névnek joga van azt írni, amit szeretne, kiléphet a komfortzónájából, mert miért is ne? Mi pedig el tudjuk dönteni, hogy egy lazább, rövidebb utazásra is az íróval tartunk-e vagy megmaradunk a keményebb vonalnál. Egyszerűen javaslom, hogy lazán álljunk az íráshoz, akkor biztos nem fog senki csalódni.

Én úgy döntöttem, hogy bevállalom ezt az utazást. 

Bevallom, hogy pont azért is akadt meg a szemem ezen a kisregényen, mert minden jel arra mutatott, hogy nélkülözi a hátborzongató jeleneteket, most nem kell rettegni, de ettől függetlenül abban reménykedtem, hogy az író zsenialitása ezúttal is át fog jönni a lapokon. 

Azt kell, hogy mondjam, kíváncsi lettem erre a rövid King történetre. 

Figyelmeztetek mindenkit, hogy most ne is keresse a regények tökéletességét, elmélyültségét, bonyolultságát és klasszikus vonalait, zsánereit. Itt most nagyon rövid terjedelemben írja meg az író a lényegében átlagosnak mondható, de annál tágabb térben szárnyaló történetét (ez utóbbi a végén fog igazán értelmet nyerni). Nem történik semmi eget rengető, nem jönnek az UFO-k, természet feletti lények, nincsenek nagy belső erők, félelmetes karakterek, egyszerűen csak történnek az események, laza láncolati sorrendben, egy-egy kisebb kitérővel.

Ez a regény véleményem szerint pont az átlagosságától tud mégis jó lenni. Amennyiben ki tudjuk kapcsolni az elvárásainkat biztos vagyok abban, hogy jól fog mindenki szórakozni az olvasás során.  

A történet középpontjában Scott Carey elvált informatikus áll, akinek a testében megmagyarázhatatlan folyamat megy végbe, ami valójában semmihez sem köthető, csak megtörténik vele, emiatt pedig hol érdeklődve, hol némi félelemmel szemléli önmagát.  A történetet egy csendes, kisvárosba, Castle Rock-ba helyezte az író, ahol bár az emberek ismerik egymást, közülük azonban csak kevesen állnak igazán közel egymáshoz. A folyamat, pedig egyre előrehaladottabb, azt a rövid időt öleli fel a történet, ahogy Scott és szűkebb környezete megéli a változásokat. A végén pedig kiderül, hogy a maroknyi szomszéd felül tud e kerekedni a racionalitáson, ezzel segítve Scottnak.

"Aznap este Scott korán vacsorázott, carbonara spagettit és desszertnek egy szelet csokis sajttortát, majd felállt az Ozeri mérlegre, abban a reményben, mint mostanság mindennap, hogy a dolog végre jó irányba fordul. Nem fordult."

Ami először feltűnt, hogy ez a novella is Castle Rock városkájában játszódik, ami már az író több regényének is a helyszíne volt. Ehhez a rövidebb íráshoz is a jól bevált helyszínt választotta tehát, vélhetően azért, hogy a rendszeres olvasói egyből egy asszociációs folyamatot élhessenek át.

Véleményem szerint ez egy felemelő írás, ahogy a cím is sejteti. A történet bármelyik kisvárosban játszódhatnak, hiszen az emberek mentalitása, a mássághoz való hozzáállása vagy éppen a szomszédok egymáshoz való viszonya, mind-mind tipikus ebben a regényben. Szinte látjuk magunk előtt a város lakóit, elevenen jelennek meg az olvasás során, pont amiatt, hogy bármely közösségben, közvetlen környezetünkben élhetnének a szereplők, hiszen nincs bennük semmi kirívó.

Ezen kívül a politika az, amit megemlítenék, ami talán a legjobban eltér az eddigi regényeitől, furcsa volt, hogy teret engedett az ilyen jellegű véleményének is, de nem volt zavaró, illett ehhez a történethez. Ettől is kicsit más arcát mutattam meg az író. A másság, ami a történet egyik központi kérdése nem volt zavaró, inkább figyelemfelhívó, könnyeden a regénybe illeszkedve.

A karakterek a regény terjedelme ellenére is jól kidolgozottak voltak, nem a túl sok szereplő jellemezi a történetet, de azok, akik mindvégig jelen voltak nagyon jól illetek ebbe a furcsa mesébe. Érdekes megfigyelni, hogy még ebben a kisregény terjedelemben is milyen jól fel tud épülni egy baráti kapcsolat emberek között, ez volt az egyik aspektusa a történetnek, ami engem megragadott. 

Összességében a novella vége az, ami tényleg megragadja az ember fantáziáját, olyan igazi mélabús, szép befejezést kapott a történet. Számomra ez volt az a befejezés, amitől az egész regény lényegében értékelhetővé, szerethetővé vált. Nagyon furcsa ez, mert általában könnyen eldöntöm, hogy tetszik vagy nem tetszik egy történet, de itt a legvégén jött el az az érzés, hogy ezt az írást megérte elolvasni.

Egy egyszerű, elgondolkodtató történet, remek befejezéssel, szerintem nem is kell ennél több. 

Mindenkit arra bátorítok, hogy olvassa el King kisregényét, az Emelkedést, közben engedje el azt a zsánert és műfajt, amit eddig megszokott az írótól. Úgy vélem, hogy ebben a kisregényben is tudott értéket közvetíteni, úgy is, hogy az apró részletek nem kerültek kibontásra, a képzelet nagyobb teret kapott. A könyv terjedelme pedig pont alkalmas arra, hogy egy kellemes délutánon elővegyük és megismerkedjünk King egy másik oldalával. 

A könyv végén kedvcsinálót olvashatunk az Intézet című regényből

Kiadó: Európa
Megjelenés: 2020.
Oldalszám: 264
Isbn: 9789635040926
Fordította: Pék Zoltán

Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika

Fülszöveg: „Szándékomtól függetlenül tökéletes bűntényt követtem el: senki nem látott, amikor megérkeztem, kivéve az áldozatot. Itt a bizonyíték, még most is szabad vagyok.”

A repülőtér várócsarnokában kezdődött minden. Tudta, hogy ő lesz az. A tökéletes áldozat. Az előre kijelölt vétkes. Csak beszélnie kell hozzá. És várnia, hogy a kör bezáruljon.

Minden a repülőtér várócsarnokában ért véget. Véletlenek mindenesetre nem léteznek.

Olyan történetet kerestem, ami nem túl hosszú, hanem nagyjából egy délután alatt elolvasható. Néha szükségem van arra, hogy viszonylag gyorsan a könyv végéhez érjek, ne kelljen napról napra felvennem azt a bizonyos fonalat. Mostanában elég sok könyv vonatkozásában van az, hogy több napon, esetleg heteikg olvasom, mivel hosszabb lélegzetvételű regényeket is bátrabban kezdek el, hiszen sokkal több időt töltök itthon mostanában, az okokat nem is részletezem.

Egy ilyen böngészés során akadt meg a szemem Amélie Nothomb írónőn, akitől elvileg nagyon ütős történetet várhattam, legalábbis ahogy a nézelődés során begyűjtött információmorzsák alapján ígérkezett. 

Végül az Ördögi kozmetika című írása lett a kiválasztott. 

Igazából fogalmam sem volt, hogy 134 oldalon vajon miképpen fog nagyot szólni a történet, de most úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, maximum azt a 2-3 órát elpazaroltam, de akkor sem történik semmi. 

A borító nem volt túlzottan ígéretes, így utólag továbbra sem látom, hogy miért ezzel a borítóval jelent meg, mert számomra egyáltalán nem illeszkedik a tartalomhoz, de ez legyen a legnagyobb bajom.

A történet szerint Jerôme Angust éppen egy repülőtéren várkozik, amikor bejelentik, hogy késni fog a járata. Mit tehetne, előveszi a könyvét és éppen elkezdené olvasni, amikor egy idegen megjelenik mellette, aki Textor Texelként mutatkozik be. Hamar kiderül, hogy az idegen vonatkozásában a bosszantó a legenyhébb kifejezés, amit el lehet mondani. Először csak úgy tűnik, hogy meg akarja akadályozni, hogy Angust elolvassa a könyvét, helyette magáról kezd beszélni, hiába szólítja fel Angust többször is a távozásra, emberünk rendíthetetlen. Ezt követően egyre több és több eseménysorozatot tár emberünk elé, aki akarva akaratlanul meg kell, hogy hallgassa, hiszen a járata továbbra is késésben van. Ez a kellemetlen párbeszéd addig-addig folytatódik, hogy Angust az éppen arra járó rendőröktől kér segítséget, mely tette nem várt események sorozatát indítja el. 

"- A nevem Texel. Textor Texel. 

- Ez valami refrén vagy mi? 

- Holland vagyok. 

- Az volt az érzése, hogy elfelejtettem? 

- Ha folyton félbeszakít, nem jutunk messzire. 

- Nem vagyok benne biztos, hogy messzire akarok jutni magával. 

- Azt csak hiszi! Másképp fogja látni, ha megismer. Csak elmesélek néhány epizódot az életemből, és ez elégi is lesz, hogy meggyőzzem. Például, kisgyerekkoromban megöltem valakit. "

Az eseményeket egy végeérhetetlen párbeszédből ismerjük meg, az egész történet egyetlen párbeszédfolyam, de még milyen! 

Nagyon érdekes szópárbajt kísérhetünk végig, ahol egyetlen pillanatra sem hagyta a két szereplő lankadni a figyelmünket. Ide-oda pattogott a labda, miközben megismertünk eseménymorzsákat, amely végül egy kerek történetet adtak ki, csak éppen össze kellett szedegetnie a morzsákat. 

Nagyon lekötötte ez a kisregény a figyelmemet, elképesztően kíváncsi voltam, hogy mit fog a végén ebből az egészből kihozni az írónő. Azt például egyértelműen láthattuk az első perctől, hogy nem egy enyhe mentális problémával állunk szemben, viszont a kíváncsiság végig meg tudott maradni, furta az oldalamat, hogy mi lehet Texel célja, miért pont Angus a kiszemelt "áldozata", mi a motivációja. Végig pörgött az agyam, próbáltam befogadni ezt a kusza, látszólag sehova nem vezető eseményláncolatot. A terminálról néha Texel történetein keresztül visszakerültünk a gyermekkorába, majd a felnőttkorába, amikor már tudatosan cselekedett, tervszerűen, melynek apró mozzanatait megosztotta Angust-szal is, hiába tiltakozott folyamatosan ellene. Egy idő után Angust megtört és megindul egy kérdezz-felelek a két férfi között, amely által egyre izgalmasabbá vált a háttér kibontakoztatása, egyre többet tudtunk meg Texel-ről és furcsa, sokszor gusztustalan, elfogadhatatlan cselekedeteiről, személyiségéről, kényszeres mozgatórugóiról. 

Igazából morbid az egész leírás, de valahogy furcsán piszkálja a tudatalattinkat, nagyon érdekes olvasási élmény volt. 

A műfaját thrillerként, nagyon elmés thrillerként jellemezhetném a leginkább, mert egy ponton átlépnek a szereplők egy bizonyos vonalat, ahonnan nincs visszatérés.
A két férfi karakter beszélgetése néhol bizarr, néhol sajnálatra méltó, máskor pedig terápiába hajló. 
A humor nagyon érdekesen jelenik meg, ha egyáltalán humornak lehet nevezni egyetlen részt is. Inkább amolyan humorkezdemény, amit a helyzet abszurdítása hív életre.
Furcsa játékot játszik a két karakter, amolyan macska egér játék ez, ahol a kínzás is megengedett. 

Az elbeszélés elmondhatom, hogy számomra nem várt megdöbbenést okozott. Folyamatosan ott motoszkált hátul az elmémben a megoldás, de mindig elhesegettem és csak vártam és vártam, hogy miként alakul a befejezés. Hasonló megoldásra számítottam, mint amivel a történet lezárásra került, de annál sokkal abszurdabb megoldást kaptam. Miután becsuktam a könyvet csak néztem magam elé pár percig, mert annyira a hatása alá kerültem akarva akaratlanul is.  

Tipikusan olyan elbeszélés, amely még akár hetekkel később is hatást tud gyakorolni ránk, ha felidézzük azt, amit olvastunk. 

Az egyik legjobb, legbizarabb kisregény, amit az elmúlt időszakban volt szerencsém olvasni. 

Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik az átlagostól eltérőt, nyitottak és hajlandóak kicsit másképpen szemlélni a dolgokat, mint ahogy azok elsőre látszanak. 

Fejős Éva: Máskülönben itt maradnék

A nagymamakorban lévő, de testben és lélekben is meglepően fiatalos Boglárka életre szóló meglepetést tartogat a családjának. Három felnőtt gyermekét és unokáit a Karib-térség egyik egzotikusan gyönyörű szigetére hívja karácsonyozni, de már a repülőúton közli velük: ez az utazás nem csupán egy drága és felejthetetlen ajándék a szeretet ünnepén, hanem komoly üzleti ajánlat, méghozzá nem kis téttel. Boglárka ugyanis egyáltalán nem egy szokványos tortasütögető nagyi, hanem vérbeli kalandor, aki a veszélyt, a szakmai kihívást és az eget-földet megmozgató szerelmet kereste egész életében. És mint ilyen, meglehetősen kritikusan szemléli élhetetlen utódait, ezért mindent megtesz, hogy felrázza unalmas és megszokott életüket. Vajon sikerül a terve, vagy csak ellenségeskedést szít a gyerekek között? Van-e titkos bejárás a szívébe, és ki őrzi a kulcsát már évtizedek óta? És milyen meglepetés várja a vakítóan fehér homokos tengerparton álló szállodában?

Egy remek kisregényről szeretném megosztani veletek a véleményemet. 

Fejős Éva neve nálam garancia a könnyed kikapcsolódásra, de sokáig nem tudtam, hogy kisregényt is ír. Ez a rövid regény mindössze 78 oldal, olyan kis zsebkönyves dolog ez e-book formátumban. Egy rövid idő alatt, pontosan egy szemvillanás alatt ugyanúgy a végére értem, mint ahogy megkedveltem a szereplőket. 

A történet egy belevaló, idős és kiterjedt családdal rendelkező nőről, Boglárkáról szól, aki független, rámenős és tudja mit akar, nem utolsó sorban pedig rejteget valamit a családja elől, talán nem is csak egy dolgot. Mindezt egy luxus nyaralás formájába burkolva kívánja megosztani a családjával. A titok megváltoztathatja mindannyiuk életét, melynek egy részébe már a repülő úton beavatja 3 gyermekét és azok családját. Nem mindenki fogadja kitörő örömmel a hírt és emiatt egy elég feszült légkörben elöltött utazás után érkeznek meg a gyönyörű szigetre, ahol kiderül, hogy helyére kerülnek-e a mozaik darabkái, vagy lesz, aki sértődötten távozik.

Nekem a szívembe lopta magát ez a történet és a szereplői egyaránt. Boglárkát, a főszereplőt nagyon makacsnak, talán picit gonosznak, de mégis igazán emberinek éreztem, igazán összetett személyiség, nálam abszolút kedvenc karakter lett. Idős kora ellenére mégis laza és fiatalos tudott maradni, annak ellenére, hogy egész életében keményen küzdött és mégsem lehetett maradéktalanul boldog, hiszen a titok folyamatosan árnyékként kísérte.

A történet ötletes, a leírás magával ragadó, a karakterek a regény rövidsége ellenére jól kidolgozottak, szinte megelevenedtek a lapon. Amit még ki szeretnék emelni pozitívumként, hogy a regény két idősíkon játszódik és a két szál fog összefutni és jutunk el Boglárka elbeszélése nyomán a rejtély megoldásához. Az olvasást nem érdemes karácsonyig halogatni, mert az ünnep nem játszik főszerepet a történetben, így akár egy esős őszi napon is üdítő kikapcsolódást fog nyújtani a picit fura, de szerethető család trópusi nyaralása, amit végig körbeölel a feszültség. 

Én személy szerint nagyon szeretném, ha lenne folytatása Boglárka és a családja történetének, mert kíváncsi lennék mi történt velük azután, hogy lehull a lepel. 

Összegezve

Egy remekül megírt kisregény, ahol a karakterek kidolgozottak, a történet magával ragadó. Mentes mindenféle túlzástól, pont annyit ad, amennyire egy kevés idővel rendelkező olvasónak szüksége van. Egy kisregény, amit egy falatra meg tudsz enni, de érzed, hogy még többet és többet szeretnél. 

Ajánlom azoknak akik kevés idővel rendelkeznek, azoknak, akik szeretik a családregényeket egy csipet titokkal és mindenkinek, aki hasznosan és lelket melengető olvasnivalóval szeretné eltölteni a szabadidejét, mert ebben a regényben biztos nem fog senki csalódni. 

A könyvet köszönöm az Erawan Kiadónak

Kiadó:          Erawan

Kiadás éve:   2014 (e-book)

ISBN:          9786155469206

Oldal:          78