Októberi (és szeptemberi) zárás

El sem hiszem, hogy a naptár már novembert mutat (el is felejtettem hajtani a falinaptáraimat), az október úgy repült el, hogy szinte fel sem fogtam. Sőt, csak most jutott eszembe, hogy az elmúlt hónapokban nem is csináltam zárást, pedig olvastam, sokat. 

Jártam könyvszekrénynél, sütögettem, kutyusoztam az elmúlt hónapokban, amit az instagramon igyekeztem dokumentálni, ahol legnagyobb meglepetésre a követők száma már meghaladta a 3700 főt, igaz, hogy az egy könnyedebb "játszótér", mint a blog. Képeket sokkal egyszerűbb feltölteni és röviden megszövegezni, mint egy tartalmas bejegyzést megírni, bár meg kell hagyni, hogy szellemileg sokkal kielégítőbb eredményt csak az utóbbi tud adni. 

Képzeljétek ahogy elkezdtem angolul olvasni egyre jobban rákaptam az ízére és azóta darálom Joanne Fluke sütis krimijeit. Annyira egyszerű a nyelvezetük és olyan kis könnyed olvasmányok, hogy szívből ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki szeretné az angol nyelvet gyakorolni.

Tettem látogatást a fogorvosnál, ismét és még nincsen vége, de büszke vagyok, hogy kibírom, pedig nagyon félek tőle. 

Molyon megkaptam az 50 könyv elolvasása után járó plecsnimet is, amit örömmel vettem át. 

Olvastam

Továbbra is a krimi zsáner áll legközelebb hozzám, ahogy látható az olvasási listám alapján is. Az elmúlt hónapok nagy felfedezettje számomra egyértelműen Jud Meyrin, Felföldi rejtélyek sorozata volt. Csak legekben tudok nyilatkozni róla, nagyon szerettem a történetet, az írói stílust, a karaktereket, szóval meglepően kiváló krimik születtek egy sorozat részeként, amelyet magyar író jegyez. 

Jane Austen életéről is szívesen olvastam egy regényes életrajzi történet keretében.  Jane Austen és a szavak művészete című regényt ajánlom azoknak, akik szeretik az életrajzi ihletésű történeteket és szeretnék megismerni a történelem ikonikus női alakját egy új szemszögből.

Pupilla hatására belevágtam Georges Simenon, Maigret sorozatába, amit szeretnék folytatni novemberben is. 

Filmek

Tad, az elveszett felfedező egy vicces, kedves családi film, amin nagyon jól szórakoztunk, igazi kis szombat esti kikapcsolódás az egész családnak. Ellenben a Beugró a paradicsomba csalódás volt. Sajnos számomra kritikán aluli bárgyú történet bontakozott ki, amit csak Roberts és Clooney vittek valamelyest a hátukon, ők továbbra is remek színészek, de valahogy most ez sem tudott kárpótolni, meg a csillogó környezet sem, ahol a film játszódik. A tartalom és a poénok szempontjából értékelhetetlen volt, untam. Ettől függetlenül láttam Snitten is jó kritikákat kapott, így lehet, hogy csak én voltam túl kritikus vagy vártam túl sokat ettől a filmtől, nekem ez most nem jött be. 

Ledaráltam a magyarul elérhető Agatha Raisin sorozat részeit, amiket könyvben és filmen egyaránt nagyon kedvelek, de mindig eszembe jut, hogy Marion már nem alkothat az olvasók számára újabb vicces krimiket, így azzal kell beérnünk nekünk, olvasóknak, hogy úrjázhatunk a sorozat egy-egy kötetével vagy filmjével. Ashley Jensen egyébként nagyon jól hozza Agatha bohókás karakterét, annak ellenére, hogy eleinte számomra nagyon furcsa volt, mert a regények alapján egy teljesen más Agatha Raisint képzeltem magam elé, de megbarátkoztunk és örülök, hogy képernyőre kerülnek a sorozat részei. 

Tervek

Novemberben is szeretnék legalább 5-7 regényt elolvasni. 

A  hónapot már meg is nyitottam az alábbi regények elkezdésével:

A hullaházi skandalumot pedig már be is fejeztem, letehetetlen volt, magába szippantott, ahogy szokott. 

Szeretnék még többet olvasni angolul és többet sorozatozni, illetve a bekuckózás keretében a kávéról teára áttérni. 

Többiek: Dóri , AniTiger , 

Jud Meyrin: Felföldi rejtélyek 1-2. (Lowdeni boszorkányhajsza, Gyilkosság a krimifesztiválon)

 Instagramon már áradoztam Jud Meyrin, alias Megyeri Judit krimisorozatáról, amely indult a Lowdeni boszorkányhajszával és folytatódott a Gyilkosság a krimifesztiválon című regénnyel, sőt jövőre érkezik a sorozat harmadik része is, amit már tűkön ülve várok. 

A Felföldi rejtélyek sorozat számomra a letehetetlen kategóriába tartozik. 

Amikor először kézbe vettem a sorozat első részét, még fogalmam sem volt arról, hogy magyar szerzőhöz köthető, de mivel kis kíváncsi vagyok, utánanéztem, hogy ki is valójában a számomra addig ismeretlen író. Így leltem rá az információra, hogy valójában Megyeri Judit jegyzi álnéven a könyveket, így még nagyobb kíváncsisággal vetettem bele magamat az első részbe, a Lowdeni boszorkányhajszába. 

A műfaja krimi, de nagy adag romantikával és akcióval megfűszerezve, leginkább Robert Galbratih, Cormoran Strike sorozatához tudnám hasonlítani, ami számomra egyet jelentett azzal, hogy még többet és többet szeretnék kapni Lottie Kelsey és Tristan Hunter kalandjaiból. 

A történet szerint Lottie az ambiciózus újságíró a kultúra rovatnál tengeti napjait, de meglátja a kitörés lehetőségét, amikor szomszédja eltűnik. Beleveti magát a nyomozásba, de természetesen nem várt akadályokba ütközik a wicca boszorkányok és az ügyben nyomozó Tristan személyében.                        A nyomozáshoz pedig a rejtélyes és csodálatos Skócia adja a hátteret. 

Kritikus olvasóként szeretem észre venni a történetek erősségeit és hibáit egyaránt, de ennél a regénynél egyszerűen csak sodródtam és élveztem az olvasást. 

Köszönhető volt mindez annak, hogy a szereplőket imádtam, kotnyeles női karakter, aki nem nyávog, hanem teszi a dolgát és próbálja kihozni a lehetőségekből a maximumot, mindeközben az érzelmeit is szabadjára engedi. Tristan pedig megtestesítette azt a férfi karaktert, akit közel tudtam érezni magamhoz és az erős, magabiztos férfi néha levetve a páncélját A férfi tudott lenni a regényben. Mit ne mondjak működött köztük a kémia.

Nagyon szerettem azt, ahogy az írónő felépített egy olyan romantikus szálat, amit élvezet volt olvasni, de mellette a krimi vonalat is nagyon erősen meg tudta írni. 

A nyomozós rész tehát nagyon tetszett, lehetett találgatni, hogy ki is a gyilkos, merről fúj a szél, a wikka boszorkányok jelenléte pedig egy csipet miszticizmust is kölcsönzött a történetnek. A nyomozást egészen a történet végéig sikerült végig izgulnom. Szerintem ez a jó krimik ismérve, az olvasó is részesévé tudjon és akarjon válni a nyomozásnak, elgondolkodtató legyen és közben remekül szórakoztasson is. Úgy gondolom, hogy a könyv megírásakor a csillagok kedvezően állhattak, mert mindezt remekül abszolválta az írónő.

Skócia, Edinburgh egy nagyon karakteres történeti hátteret adott, mert remekül megteremtette azt a misztikus, izgalmas környezetet, ami hozzáadott egy plusz jó értelemben nyomasztó atmoszférát a történethez. 

A Felföldi rejtélyek következő része, a Gyilkosság a krimifesztiválon szerencsére már ott várt az olvasómon, így gyorsan bele is tudtam kezdeni és nem kellett csalódnom, továbbra is az első rész színvonalát hozta, sőt még tovább fejlődött mind karakterek, mind a krimiszál vonatkozásában. 

Ezúttal egy skót kisváros, Montrose volt a helyszín, így ismét remek leírásokat, nyomasztó atmoszférával kísért remek nyomozás várt rám és ismét pont megfelelő romantikus szálat kaptam - itt megjegyezném, hogy néhol a 18-as karika határát feszegeti, de nem zavaró formában - a regénytől. 

Engem ezúttal is megvett az írónő, kilóra, sajnos a harmadik részre még várni kell, pedig legszívesebben már most belevetném magamat az olvasásába. 

A borítókat szeretném még kiemelni, szerintem bármelyik skandináv krimi megirigyelhetné, igazán igényes kiadások születtek fizikai és e-book formátumban egyaránt. 

Összességében mindig melegséggel tölti el a szívemet, amikor számomra kedves zsánerből olyan könyvet olvashatok, amelyet magyar szerző jegyez. A Molyon jelenleg 94% és 97% a regények állása, szerintem ez az adat is igazolja az általam leírtakat. 

Szívből ajánlom az írónő regényeit, hiszen fordulatosak, lebilincselőek és elrepítenek a romantika szárnyain misztikus helyszínekre és teszik mindezt remek karakterábrázolások mellett. 

Amennyiben a webshopból történő  rendelésnél (fizikai példányok esetében) a megjegyzés mezőbe beírjátok HKRISZTINA , akkor egy kis meglepetés is kerül pluszban a könyvek mellé a csomagba.

Fülszöveg:

Egy ​kotnyeles újságírónő

Egy kemény nyomozó

És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?

Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?

Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?

 

Fülszöveg: 

A minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó visszatér egy újabb, még halálosabb nyomozásra.
Montrose békés, skót kisváros. Egészen addig, amíg Lottie Kelsey, a helyi újság újdonsült riportere hullára nem bukkan a tengerparton. A halott férfi egy irodalmi kritikus, aki előszeretettel írt gúnytól csöpögő véleményt a kezébe kerülő könyvekről. Sok a gyanúsított, és jó részük a városban tartózkodik az épp zajló krimifesztiválon, ráadásul a gyilkosság titokzatos módon kapcsolódik egy másik ügyhöz. Ahhoz, amin Tristan Hunter, a kiugrott zsaru hónapok óta dolgozik.
Egymásnak feszülő írók
Egy felbolydult város
Egy kilátástalan szerelem
Egy veszedelmes ellenfél
Lottie-nak és Tristannek túl kell lépnie a múlton, hogy élve megússzák az újabb közös nyomozást, és elkapják a gyilkost, akinek egyetlen célja van: a végső bosszú. De vajon zárulhat happy enddel a történetük?

Catherine Bell: Jane Austen és a szavak művészete

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Papkisasszony, írónő, kivételes tehetség

Steventon, Anglia, 1795

Jane, az életvidám papkisasszony csupán egy dologra vágyik: az írásra. Tintafoltos kézzel virrasztja át az éjszakákat, hogy beléphessen hősnői birodalmába. A nővérét, Casst azonban eljegyezték, és Jane gyanítja, hogy az édesanyjuk az ő jövőjével kapcsolatban is hasonló terveket dédelget. Jane közömbös a helybéli fiatalemberek iránt, akik jó esetben épp csak tűrhető táncpartnerei a helyi bálokon – mindaddig, amíg fel nem bukkan a színen egy művelt, ír fiatalember, Tom Lefroy.

Míg Jane szívének újra és újra csalódnia kell, a paplány fáradhatatlanul küzd leghőbb álmáért: az egyik regénye kiadásáért. 

A Kossuth Kiadó kínálatából érkezett hozzám ez, a szívemhez oly közel álló témát feldolgozó regény Cahterine Bell-től. 

Jane Austen és a korszak, amelyet megjelenített a regényeiben mindig is nagyon közel álltak hozzám, mondhatnám vonzott, mint a mágnes.  Ezért is örültem, hogy az írónő Austen regényes életét helyezte a történet középpontjába. 

A történet Austen és az írás kapcsolatát jeleníti meg, a regény kiadásáért vívott küzdelmet, tipródásokat, de természetesen a család és a szerelem is megjelennek, hiszen Austen és a szerelem összeforrtak az évszázadok során, de a rá jellemző humor is megjelenik az írói kellékek között. Elrepülhetünk 1795-be, Steventon-ba, ahol Jane élt és alkotott.

Jelen életrajzi regényében az írónő érdekesen keltette életre Jane Austent, a Nőt, aki a világirodalom egyik kiemelkedő írója és korának vitathatatlanul érdekes, korszakán szellemiségével túlmutató karaktere volt. A regény az életrajzi adatokat kiválóan tükrözi, de olvasmányos, élvezhető, feldolgozható formában. Sajnos néha azt tapasztaltam, hogy indokolatlan időbeni ugrások követik egymást, ami miatt néha kizökkentem az olvasásélményből is. 

A regényből kiválóan megismerhetjük Austen azon gondolatait, amelyek az íráshoz, a családjához és a szerelemhez fűzték őt. Itt meg kell említeni, hogy nagyon kevés írásos emlék maradt meg Austen levelezéséből, ezért elkerülhetetlen az írói fantázia bevonása, de elismerem, hogy ebben az esetben jól sikerült megoldani Bell-nek a jellemábrázolásokat és a leíró részeket is. A korhű leírások és nyelvezet mellett a regény atmoszférája is említésre méltó, mindezt nagyra becsültem az olvasás során. Mindvégig olyan érzésem volt, mintha Jane a saját regényeinek egyikébe csöppent volna, csak ezúttal ő volt a főszereplő. Erre az érzésre csak ráerősítettek az írónő regényeiből vett idézetek.

Egyértelműen megállapítható, hogy igazán eseménydús életút állt Jane mögött, határtalan érzelmekkel, veszteségekkel, nélkülözéssel, de mindemellett sok baráttal és megélt boldogsággal.

Véleményem szerint ez a regény egy nagyon izgalmas időutazás a rajongók és a romantikus regények kedvelői számára egyaránt.

Szeretettel ajánlom elolvasásra, mert kellemes stílusban és történelmi eseményekkel megtámogatott regényről van szó. A borító pedig ezúttal is csodás, nagyon szépen illeszkedik a kiadó különleges sorsokat bemutató regényeinek tematikájába.

A könyvet köszönöm szépen a kiadónak! 

Júliusi zárás

Júliusban is sikerült nagyon kellemes, izgalmas könyveket kiválasztanom. Egyre tudatosabban próbálom felfedezni az olvasmányaimban azokat a részleteket, amelyek számomra valami pluszt nyújtanak, igyekszem minden írásban meglátni a pozitívumokat és úgy tekinteni miden könyvre, mint egy lehetőség egy újabb utazásra az ismeretlenbe. Tehát ezen a szemléletmódon is tudatosan dolgozom az olvasás vonatkozásában is.

A július mindenki számára hozott nem várt „meglepetéseket”, úgy gondolom, hogy ezt nem is kell kifejteni, mert szerintem az elmúlt hetek történései mindenkit valamilyen szempontból a padlóra küldtek. Gondolom az újratervezés, spórolás, kiadások felülvizsgálata stb. szavak napi szinten ott pörögnek sokunk gondolataiban, természetesen ezeket senki nem fogja tudni kizárni, de érdemes ilyenkor is egy jó könyvhöz nyúlni, talán egy rövid időre el tudja terelni a figyelmünket.

Az idei nyár szlogenje a „Nyaralj a kertben”, legalábbis nálunk, amit én egyáltalán nem bánok, mert nagyon jól le tudja foglalni magát az egész család, sőt ebből a szempontból szerencsésnek érzem magunkat, hogy van egy kertünk, még akkor is, ha kicsike. Összességében egy felállítható medence, pici veteményes, csirkeudvar, játszórész, a virágaim és egy kis kávézós/olvasós sarok pont elférnek, ami nekem már elég is a boldogsághoz, ehhez tényleg csak annyi kell, hogy a hely adottságait maximálisan kihasználjuk és némi ötletességgel egész kicsi helyen is megvalósíthatjuk a saját oázisunkat.

A kirándulásokról viszont nem szeretnék lemondani, így a hónapban például voltunk Győrben és megnéztük az állatkertet, ami szuper élmény volt, a kisebb állatkertek közül állíthatom, hogy egyértelműen a kedvencünk lett, egy fél napot biztosan, de akár egy egészet is el lehet tölteni a parkban. Emellett hetente több alkalommal mentünk szabadstrandra, gyönyörű környezetbe, ahol lehet homokvárat építeni, picit pancsolni és remek strand kajákat enni, boboztunk, várat néztünk, fagyiztunk, megálltunk egy fotó kedvéért a napraforgómezőnél is, ami már régi vágyam volt, de eddig minden évben lemaradtam a virágzásról.

Ismét gyerekek lepték el a kertet egy szülinapi buli keretében, amikor legkisebb 5 éves lett, szerencsére nagyon jól sikerült a buli, bár azért izgultam. Jöttek rokonok látogatóba és mi is mentünk, volt egy meghívás játszóházas szülinapi buliba, a kicsi bakancslistájáról ez is kipipálva.

Szerintem programok szempontjából igazán tartalmas volt a július.

Ami még napi öröm, az a kis labradorunk, aki egyre okosabb, de ezzel párhuzamosan egyre több rosszaságon is töri a fejét. Elkezdtük levinni a Dunához, ahol már egész szépen elpancsol, szerencsére ő is szereti a vizes mókákat. Vele is igyekszünk minél többet foglalkozni, tanítgatni, de rágcsálni azt nagyon szeret, így ez elég nagy kihívás elé állít minket.

Feszegettem a határaimat, mert ebben a hónapban nyelvvizsgáztam, online, ami a technikai háttér miatt igencsak kihívásokkal teli volt, nem tudom újra vállalnám-e ebben a formában, de ez is egy új tapasztalás.

Ez volt a személyes kitérő és át is térek a könyves júliusra.

Polcra kerültek

A Kossuth Kiadótól kaptam egy meglepetéscsomagot:

Manuela Inusa: Teázó a boldogsághoz

Jenni L. Walsh: Bonnie és Clyde

Sophie Villard: Madame Exupéry és az égbolt csillagai

Mina Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban

Julie Heiland: Diana, a szívek királynője

A mi nagy napunk – Esküvőtervezés lépésről lépésre

Saját beszerzés:

Elle Cosimano: Finlay Donovan Knocks’em dead

Linda Holmes: Flying Solo

Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton

Sue Roberts: Igazából Görögország

10 kötet került a polcomra, amiből mindösszesen 4 regény sikerült elolvasnom, azt hiszem valahogy javítanom kell a beszereztem/el is olvastam arányt.

Elolvastam

Lisa Jewell: A fenti lakók

Fiala Borcsa: Balatoni nyomozás

Elle Cosimano: Finlay Donovan Knocks’em dead

Minna Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban

Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton

Linda Holmes: Flying Solo

Agatha Christie: Szentivánéji krimik

 

Az olvasásaim száma a hónapban végül 7 könyv lett, viszont ezt a számot a kettő angol nyelven történő olvasás miatt egészen jónak tartom. 

Személyes

Kimozdultam a komfortzónámból, angolul olvastam, ráadásul nem is egy, hanem mindjárt kettő angol nyelvű regényt.

Egyrészt a nyelvvizsga miatt kezdtem bele, másrészt nem bírtam kivárni a Finlay Donovan sorozat második részének magyar megjelenését. Én voltam szerintem a legjobban meglepődve, hogy mennyire gördülékenyen ment az olvasás, a Kindle olvasóm szótárának köszönhetően pedig az általam nem ismert szavakat könnyen kiszótároztam, nem akasztott meg az olvasásban, hogy egy másik készüléken keresgessek, komolyan egy áldás ez a funkció. Minekután ilyen remekül sikerült az olvasás gyorsan bele is vágtam a következő angol nyelvű regénybe. Linda Holmes, Flying Solo című regénye a romantikus kategóriából került ki, a nyelvezete ennek a is egyszerű volt, olvastatta magát. Mindkét regényt bátran ajánlom nagyjából a középfokú nyelvtudás elérésének az első szintjétől, mert remek nyelvgyakorláshoz és új kifejezések elsajátításához is, amellett, hogy mindkét regény kellemes olvasmány is.

Képekben

 

 

Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton

Fülszöveg: Két keletnémet lány a Balatonra utazik autóstoppal 1980 nyarán. Balatonfüreden megismerkednek egy magyar egyetemistákból álló társasággal, akik meghívják őket a fővárosba. Így aztán autóstoppal Budapestre indulnak újdonsült barátaikhoz, ám sohasem érkeznek meg…

Három évvel korábban egy csepeli gimnazista lány Zuglóba indul a barátnőjéhez, hogy együtt készüljenek fel egy másnapi dolgozatra. A Boráros téri HÉV-megállóban látják utoljára, aztán feltehetően beszáll egy autóba, és nyoma vész.

Vajon ugyanaz az ember rabolta el őket? És ha igen, miért? Egyáltalán: mi lett velük? Életben vannak még?

A nyomozást vezető Adorján Máté főhadnagynak ezekre a kérdésekre kell megtalálnia a választ. Ebben most is segíti a kedvese, a szépséges pszichiáter, Lendvay Laura, aki a rendelkezésre álló adatok alapján igyekszik megrajzolni az elkövető (vagy elkövetők) bűnügyi profilját.

A végkifejlet azonban mindannyiukat meglepi…

 

 Kettő olyan regényt is olvastam júliusban, amelyek a krimi-thriller vonalon mozogtak, valahogy a nyári nagy melegben kellemes kikapcsolódást nyújtanak a borzongatóbb történetek, így ebből a zsánerből is szoktam csemegézni a könnyedebb olvasmányok mellé.

Az első könyv, amit szeretnék ajánlani, az Zajácz D. Zoltán, Haragos Balaton című regénye, amely a Véres Balaton trilógia 2. része.

A történet szerint két német lány érkezik a Balatonhoz a keleti blokkból, akik a nyarat utazgatással és nyári élmények gyűjtésével szeretnék tölteni. A balatoni sátorozás után azonban nyomuk veszik, de mire felfedezik az eltűnésüket és fény derül a személyazonosságukra, addigra a nyomozás szempontjából hosszú idő eltelik, így a nyomok hűlnek és egyre kevesebb az esély, hogy a gyilkos nyomára találjon Adorján Máté főhadnagy és maroknyi csapata, kiegészülve Lendvay Lendvai Laura pszichiáterrel. A nyomozók nagyon hamar kapcsolatot látnak egy korábbi, budapesti eltűnési eset és a német lányok ügye között, így egyszerre több szálon indítják meg a nyomozást, sőt egy nem várt segítséget is kapnak Lipótmező egyik lakójától. A szálak összekuszálódnak, a lényeges és a lényegtelen információk csak úgy ömlenek, így a kis csapatnak nincsen egyszerű dolga, mert ahogy minél mélyebbre ásnak, úgy bukkan fel egyre több elfeledett borzalom is, az idő és a nyomozó énjük pedig hajtja őket a megoldás irányába.

A történet alapjaiban nagyon tetszett, érdekes volt, hogy külföldi áldozatokat állít az író a regény középpontjába, azonban a lányok eltűnésével együtt elhagyjuk a Balatont is. Nagyon sajnáltam, hogy ezúttal Budapestre kerül a nyomozás során a hangsúly, még úgy is, hogy Kaszás Rita korábbi eltűnésével mindenképpen Budapestre vezetnek a szálak és igazából ez a vonal adja a keretet a német lányokkal kapcsolatos nyomozásához is. Nagyon tudtam volna szeretni, ha az előző részhez hasonlóan a balatoni vidék és emberek kerülnek a középpontba, de így is élvezetes olvasmány a regény, mert egészen a történet végéig jól felépítetten követhettük a nyomokat és együtt gondolkodhattunk a nyomozókkal. A végén természetesen megvolt a csavar, meg összességében minden összeállt, de mégis maradt bennem egy olyan érzés, hogy az utolsó részt az író gyorsan be szerette volna fejezni, ezért összetömörítette a cselekményt és ezáltal számomra túl gyorsan pörögtek fel az események a regény többi részéhez képest. Nagyon tetszett ezen kívül, hogy a krimi szál mellett helyet kapott egy kicsi misztikus vonal is, ami nagyon feldobta a cselekményt, de még nem vitte el egy másik irányba.

A karakterek érdekesek és szerethetők voltak, Laurával és Mátéval elfogult vagyok az első rész óta, de a csapathoz tartozó rendőröket mindenképpen szeretném kiemelni, mert nagyon szimpatikusak, intelligensek és ezáltal egy következetes, ügyes kis csapat került Máté mellé, az összetartozás érzése végig áthatotta a szereplők egész lényét. Laura továbbra is nagyon impulzív, okos nőként jelent meg, ő áll legközelebb hozzám, nagyon tudok azonosulni a gondolkodásával. Szerettem ahogy Máté és Laura között az összhang szinte felforrósítja a lapokat, kedvenc magyar könyves karaktereimmé váltak és nagyon elégedett voltam a jellemfejlődésükkel is.  A mellékszereplők kiválasztása és megjelenítése szintén nagyon jól sikerült, tipikus karakterei a korszaknak, akár a megjelenésük, akár a gondolkodásmódjuk tekintetében. Véleményem szerint a leírások mellett az író egyik erőssége továbbra is a karakterábrázolás.

A retro életérzést ismét remekül hozta a regény, a társadalmi szereplők nagyon hangsúlyosan érzékeltették a korszakot. A regényben használt kifejezések, a leírások, a helyszínek egyaránt hozták a 80-as évekre annyira jellemző, ma már nehezen megragadható atmoszférát.

Összességében nagyon szerettem a történetet, annak ellenére, hogy maradt bennem egy olyan érzés, hogy a kevesebb több lett volna. Gyorsan olvasható, remekül megírt, igazi csemege a krimi rajongói számára. A regény az első résszel együtt adja az igazi élményt, de önállóan is bátran olvasható.

Csak jelzem, hogy szeptemberben várható a trilógia harmadik része, a Dermesztő Balaton, amit személy szerint alig várok, hogy elolvashassak és új retro nyomozási élménnyel gazdagodjak. Utoljára talán Böszörményi Gyula, Ambrózy báró esetei kapcsán éreztem ilyen izgatott várakozást a megjelenés előtt. 

Minna Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban (Helsinki nagyik akcióban 1.)

 Fülszöveg: Ki ​gondolná, hogy a helsinki Alkonypagyony Idősotthonban mindenféle bűncselekmények történnek: gyanús halálesetek, hamisítások, lopások, gyógyszerügyletek? Az otthon két 90 év fölötti lakója, Siiri és Irma biztosan nem.

A barátnők élete, ahogy a többi lakóé is, leginkább abból áll, hogy vörösborozással, villamosozással és az egyre gyakoribb temetésekkel próbálják agyonütni az időt. Az Alkonyligetben történt szokatlan dolgok felderítése azonban érdekesebbnek bizonyul számukra, mint a kártyaparti a Nagykövettel, Anna-Liisával és a Kalapos Hölggyel – nem is beszélve az örökös kézimunkázásról, tornázásról és tangóharmonika-estekről, amelyeken inkább csak a személyzet iránti szánalomból vesznek részt az otthon lakói.

Minna Lindgren kíméletlenül humoros trilógiájának első kötetében megismerhetjük a lélekben nagyon is fiatal, minden lében kanál Siirit és Irmát, akik korukat meghazudtoló energiával vetik bele magukat a gyanúsabbnál gyanúsabb ügyek felgöngyölítésébe. Irma néniék kedvenc időtöltése, a villamosozás révén szinte elénk tárul a finn főváros, miközben a csetlő-botló nagyikkal együtt sírunk és nevetünk – leginkább nevetünk! – elképesztő kalandjaikon.

A Nyomozás az Alkonypagonyban szívmelengető történet öregkorról, barátságról és magáról az életről, egy teljesen átlagos idősotthonban, ahol a halálnál is rosszabb, ha a demenciaosztályra kerül az ember gyógyszeres kezelésre, és a legélesebb eszű öregnek sem sikerül teljesen kibogoznia az összekuszálódott szálakat.

A trilógia első része egyenesen Helsinkibe kalauzol minket, az Alkonypagonyba, ahol az idősek számára fenntartott lakások mellé ellátást és szolgáltatásokat is biztosítanak. Azonban az időseket könnyű kihasználni, így szereplőink számos akadályba, sőt egyenesen a sérelmükre elkövetett bűncselekményekbe ütköznek, amit a maguk sajátos módján próbálnak kezelni és megoldani. Egy kisebb tűzeset pedig egész lavinát indít el, ahol csak egymásra és Mika-ra a fiatal „angyalukra” számíthatnak.

Egy könnyed, humoros olvasmányra vágytam, de sokkal többet kaptam. Minna Lindgren egy remek társadalomkritikát tár elénk, mégpedig egy méltatlanul mellőzött társadalmi rétegen keresztül bemutatva. Az írás az idős korosztályra koncentrál, az ő mindennapi gondjaival és saját kis világuk bonyolult történéseivel. A regény sokszor volt humoros, aranyos, de leginkább elgondolkodtató és néhol szomorkás. Az írás valójában az idős emberek késői éveinek egy szatírája, viszont nagyon olvasmányos stílusban megírva, tetszett az atmoszféra és a kusza történetvezetés sem tudott megingatni az olvasás során.

A főszereplők 90 felettiek, Siiri Kettunen a főszereplő, akinek megismerhetjük a gondolatait, érzéseit, félelmeit és rajta keresztül a többi lakó mindennapjait. Sokszor nem értik az ok okozati összefüggéseket és össze is zavarodnak, de valahogy a halálvárás mellett mindig kibogozzák a dolgokak, közben folyik a bor és csilingel a villamos.

A narráció néhol ahogy írtam zavaros, de ez is csak azt az érzést hivatott erősíteni, hogy egy 90 fölötti karakter elbeszéléseiből ismerjük meg a történéseket. Több olyan pont van, amire nem találunk megoldást, de lényegében inkább egy teljes folyamatot figyelhetünk meg, amikor nem feltétlen a cselekmény a fontos, hanem maguk a karakterek és az ő belső vívódásaik, gondolataik, kapcsolati hálójuk.

A személyzet is jellemző képet mutat, a belefásult, saját boldogulásával törődő és minden mást zavaró tényezőként megélő karakterek által bemutatva. Bennük is ott van legtöbbször a jószándék szikrája, de nem tudják, akarják megélni. Ez is tipikus társadalmi probléma, amivel bárki szembesülhet a világ minden táján.

Siiri, Irma és Anna-Liisa triója nagyon kedvesen és humorral, alázattal mutatja be az időskort, annak minden nyűgjével együtt. Nagyon furcsa belegondolni, hogy milyen evidenciákra nem is gondolunk, miközben éljük a rohanó életünket. Eközben az idősek a halált várják, mert nehezen múlik az idő, miközben nem foglalkoznak már velük és a társadalom nyakán is inkább nyűgnek érezhetik magukat.

Számomra nagyon átjött a könyv üzenete, miszerint attól, hogy idős valaki még nem bolond, csak kicsit máshogy látja már a világot, benne a történéseket és még több odafigyeléssel méltó és tevékeny életet élhetnek.

Nem pont azt kaptam, amit vártam, de nagyon örülök, hogy elolvashattam a könyvet, mert olyan gondolatokat ébresztett, amivel igenis foglalkozni kell.  Lényegében a karakterek adták meg a történet magját, nagyon kedveltem, hogy önmagukhoz is a kellő, szarkasztikus humorral álltak, ez volt az, ami folyamatosan lendített a történeten. Szívből ajánlom a regényt, mert példát állít mindannyiunk számára alázatból, szeretetből és elfogadásból. 

A könyv megrendelhető: Kossuth Kiadó

Júniusi és féléves zárás

 Június

Egy hosszabb összefoglalóval készültem, mivel ebben a bejegyzésben nem csak a június hónapról lesz szó, hanem félévi összegzést is szeretnék belesűríteni.

Júniusban ismét volt pár kötet, amelyeknek nem tudtam ellenállni (milyen meglepő), a leginkább Musso, A brooklinyi lány című regény keltette fel az érdeklődésemet, így rögtön lecsaptam rá, de az olvasás még várat magára, szeretnék kellőképpen ráhangolódni az író stílusára. Probst regényét viszont gyorsan el is olvastam a KönyVakáció kihívás keretében és meg sem álltam a következő kötetig, ami a kihívás közös könyve, Nyáron a párom. Probstról annyit, hogy igazi meglepetés volt számomra, azt hiszem a hónap kedvence ez a könyv lett.

Beszereztem

Guillame Musso, A brooklinyi lány

Jennifer Probst, Egy nyár Itáliában

Emily Henry, Nyáron a párom

M. C. Beaton, Ha egy üzlet beindul

Naomi Krupitsky, A Család

Elle Cosimano, Finlay Donovan ölni tudna

Leslie L Lawrence: A jakfarkas zászló

Julie Caplin, Az Északi Fény Panzió

Heidi Swanin, A napsütötte Nightingale tér

Szlávicsek Judit, Hullmásír

Dinah Jefferies, A toszkán grófnő

Megint időszerű elgondolkodnom, hogy több a beszerzésem (11), mint az olvasási kapacitásom és mostanában a klasszikusokat is szeretném picit előtérbe helyezni, mint például Jane Austen újrázások. Sőt a könyvtár is nagyon tervben van, legalább a nyári zárás előtt jó lenne beszerezni egy szép kis polcnyit. Egyetlen pici mentségem, hogy a Könyvhétre nem jutottam ki, de valamivel mégis kárpótolni szerettem volna az olvasó énemet.

Elolvastam

Natalie Jenner, A Jane Austen társaság

A hivatalos Downton Abbey ötórai tea szakácskönyv

Jennifer Probst, Egy nyár Itáliában

M. C. Beaton, Ha egy üzlet beindul

Emily Henry, Nyáron a párom

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Elle Cosimano, Finlay Donovan ölni tudna

Georeg Orwell, Állatfarm

Agatha Christie, Halál a felhők között

Az olvasásaim száma a hónapban így 9 regény lett.

A szakácskönyv annyira megtetszett, hogy már több receptet is elkészítettem és gyakran bele-bele lapozok.

A kedvencem ez a citromos sütemény volt:

M. C. Beaton-nal új vizekre eveztem Agatha Raisin után szabadon. Habár ezzel a történettel annyira nem vett meg magának az írónő, de a stílus és az alapötlet miatt mégis úgy gondolom, hogy fogom folytatni a fura, szegény rokon társasággal a kalandokat.

Jane Austen újraolvasásnak nagyon örülök, mert mostanában hanyagoltam a klasszikusokat, viszont úgy gondolom, hogy A Büszkeség és balítélettel egy kis erőt kapok, hogy kizökkenjek a mostanában bejáratott zsánereim karmaiból (romantika, krimi, thriller).

A Könyvhétre nagyon készültem, de sajnos egy fránya vírus azt mondta, hogy idén ez elmarad, legalábbis számomra. Annak viszont nagyon örültem, hogy a közösségi médiumokat elárasztották jobbnál jobb fotókkal és videóval a könyvszerető Molyok.

Facebookon csatlakoztam a Klasszikus Könyvklubhoz, ahol a tagok megoszthatják egymással a kedvenc klasszikus irodalomhoz tartozó olvasmány élményeiket, valamint közös könyvek is lesznek, cél pedig egy év alatt minimum 12 klasszikus regényt elolvasni.

Személyes

Összeszedtem a bátorságomat és bejelentkeztem egy online nyelvvizsgára, amitől a technikai háttér miatt még tartok egy kicsit.

Instagramon továbbra is igyekszem aktívan jelen lenni. Kedvenc insta képem a hónapban egy klasszikus túrós zsemle lett, amit megbolondítottam némi vaníliával és lekvárral.

A legszuperebb, hogy lett egy labrador kiskutyánk, aki 1 hét alatt szobatiszta lett és erre nagyon büszke vagyok. Az instán ebben a témában is osztottam meg pár – remélem – hasznos tanácsot.

Voltunk vidéken rokonlátogatóban, ahol egy csepp faluban gyönyörű levendulákat láttam, egyszerűen ez az a virág, amit nem tudok megunni. Fotózni és szagolgatni is imádom.

Több kirándulás is belefért a hónapba, aminek nagyon örülök és szeretnék minél többet túrázni a nyáron.

A nyár nálunk a kerti nyaralás jegyében fog telni, így felállítottuk a medencét, igaz csak hónap végén, de lehet fürdeni, remélem az idő is így gondolja majd. A medence mellett az olvasáshoz pedig egy kis sarkot is kialakítottam, ahol a boldogsághoz elég lesz egy jó könyv és egy pohár jeges tea.

Félév

A félévben nem mondom, hogy annyit tudtam olvasni, mint amennyit szerettem volna, de nem vagyok elégedetlen, majd az őszi hónapokban igyekszem behozni. Június utolsó napjáig összesen 23 kötetet olvastam el, de voltak félbehagyások is, nem is kevés, igyekszem elengedni a görcsös kényszert, hogy mindent muszáj befejeznem, amit elkezdek.

Oldalszám szempontjából nagyjából 7416 oldalnál járok.

Legnagyobb meglepetés

Chris Carter, A hívás

Egyértelműen egy átlagos thrillert vártam, de sokkal durvább (jó értelemben) történetet kaptam, biztos, hogy fogok még olvasni az írótól.

Legjobb friss megjelenés

Elle Cosimano, Finlay Donovan ölni tudna

Nagyon jól szórakoztam az olvasás során, végre egy író, aki humoros és tabukat is döntöget, sőt az erkölcsi normáknak ellentmondó cselekedetre bírta rá a hősnőjét, úgy, hogy közben az olvasó számára kedves tudott maradni a karakter. Nekem nagyon tetszett az első része a történetnek.

Legtöbbször olvasott műfaj

Továbbra is a krimi vezet, még dolgozom rajta, hogy színesebb legyen a zsáner listám.

Leghosszabb és legrövidebb könyv

Leghosszabb könyv Jane Austen, Büszkeség és balítélet című regénye volt. A legrövidebb olvasmányom pedig George Orwell, Állatfarmja

Legszebb borítójú könyv

Kedvenc könyv a szórakoztató irodalomból

Ide is Elle Cosimano, Finlay Donovan ölni tudna regényét hoznám

Kedvenc kiadó

A 21. Század Kiadó

Kedvenc könyvcím

Agatha Raisin és a nagy veteményesviszály

Kedvenc könyves kihívás

Könyvelem Csaba KönyVakáció című kihívása

Kedvenc könyv, amelyből adaptáció is készült

Poirot történetek közül A titokzatos kék vonat, de az Agatha Raisin sorozatot is kedvelem, leginkább Ashley Jensen alakítása miatt

Kedvenc fülszöveg

M. C. Beaton: Ha egy üzlet beindul

Ha ​egy üzlet beindul! – Az Agatha Raisin sorozat kedvelőinek

Az élet nem egyszerű, ha arisztokratának születsz, de nincs egy vasad sem. Így van ezzel Lady Fortescue is. Csakhogy neki zseniális ötlete támad: mi lenne, ha londoni, egykor pompás, mára megkopott házát elegáns szállodává alakítaná?

Tervéhez kiváló segítőket talál: csupa hozzá hasonló, elszegényedett előkelőt. Például belép a csapatba Sir Philip – mondjuk úgy, kreatív ügyvezetőként. Tőle egy kis tolvajlás sem áll távol, ha a szálloda érdekei úgy kívánják. A felszolgált ételekért pedig Miss Harriet James, egy vagyontalan kisasszony lesz a felelős, akire pár éve még francia szakács főzött. És az üzlet csodásan beindul. Kár, hogy semmi sem lehet tökéletes…!

Vicces félreértések, ravasz cselszövések és meglepő kalandok sora vár a lelkes csapatra ebben a fordulatos és romatikusan szórakoztató regényben a nagysikerű AGATHA RAISIN és HAMISH MACBETH sorozatok szerzőjétől.

Kedvenc magyar szerző

Böszörményi Gyula továbbra is nagy kedvencem, de Zajácz D. Zoltán stílusát is megkedveltem a retro krimije által.

Kedvenc külföldi szerző

Agatha Christie, ez szerintem nem is nagyon fog változni

Legkedveltebb könyv

A félévben nagyon szerettem Jennifer Probst, Egy nyár Itáliában című regényét, ahol egy család három nőtagja kalauzol minket végig az egymásratalálás és önmaguk megismerésének folyamatán.

Három könyv, amelyet biztosan elolvasok az év hátralévő részében

Heidi Swain, A napsütötte Nightingale tér

Deborah Feldman, Exodus

Guillaume Musso, A brooklyni lány

Friss/későbbi megjelenések, amiket nagyon várok

Marie Benedict, Victoria Christopher Murray: Belle, a könyvtár királynője

R. Kelényi Angelika: Manna Marina

Robert Galbraith: A koromfekete szív