Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

 

Csaba nyári kihívásához, a KönyVakációhoz kerestem megfelelő könyveket, amikor megakadt a szemem Jennifer Probst, Egy nyár Itáliában című regényén. A regény a kihívás kettő kategóriájához is megfelelő lett volna, de én a „víz a borítón” szempontot választottam, mivel a borítón egyértelműen megjelenik a tenger.

Az írónőtől korábban még semmit sem olvastam, de felkeltette az érdeklődésemet, hogy a regény női sorsokat állít a középpontba és valójában az írónő és az ő női családtagjai által közösen megélt utazás adta az inspirációt a regény megírásához.

A történet három generáció nőtagjait mutatja be, akik eltérő életszakaszban járnak, de mégis összeköti őket a vér és a szeretet egymás iránt, amit ki-ki eltérő indokokból, de nehezen mutat ki a másik irányába. Emiatt egy bonyolult családi kapcsolat bontakozik ki a szemünk előtt, már a regény elejétől fogva. A szereplők annak érdekében, hogy még azelőtt rendezzék a kapcsolatukat mielőtt késő lenne, elutaznak Olaszországba, ahova Sophia-t, a nagymamát a szíve szólítja. Az utazás a fizikális úton kívül mindhármuk számára belső utazás is, amely során újra megismerik önmagukat és egymást is, átértékelik az életüket és személyes fontossági sorrendet állítanak fel, ezzel próbálva rendezni az érzéseiket.

Elindulnak tehát egy varázslatos, nehézségekkel, örömmel és bánattal teli utazásra, a gyönyörű Olaszországba. Innentől mi is felülhetünk a szereplőkkel együtt egy érzelmi hullámvasútra, amely gyönyörű tájakon robog, de sokszor kell attól tartani, hogy végül kisiklik.

Francesca egyedülálló anya, nagyon független, de sokszor a magánélete rovására megy a saját cégének a vezetése, amit a családja elég rosszul visel, ezáltal az anyukája, Sophia és lánya, Allegra szorosabb kapcsolatot alakítottak ki, ő pedig folyamatosan távolodik tőlük. Az utazás az, amikor szép lassan, de kinyílnak a szereplők és egyre jobban betekintést engednek az olvasóknak és egymásnak is az érzéseikbe.

Kedvenc karakterem Sophia volt, akit egyértelműen egy stabil és józan gondolkodású nőként ismertem meg, számára a szerettei mindennél többet jelentenek, ezáltal ő volt az a láthatatlan kapocs, aki a családot megpróbálta összehozni és felébreszteni az egymás iránti elfojtott érzéseiket is. Nagyon szerettem az élethez való hozzáállását, azt, ahogy reagált a felmerülő problémákra, de ugyanakkor megélte az élet apró örömeit is.

Allegra is kellemes, üde személyiség volt, aki nagyon sokat fejlődött a regény során és igazán szerethető volt mindvégig.

Francescával álltam egyedül picit hadilábon, mert nála végig ingadozást éreztem és néha már nagyon sok volt az, amikor a munkája körül pörgött. Azt is éreztem, hogy ő volt az, aki a legkevésbé kívánt a változásokat, még akkor is, ha magában mindvégig bizonygatta az ellenkezőjét. A regény során nála kellett a legtöbbet várnom arra, hogy találjak benne valamit, ami megfog, amitől megkedvelhetem, de legalábbis jobban megértem a mozgatórugóját.

Enzo és Ian pedig a tökéletes férfi kiegészítői voltak a történetnek, nem vették el a show-t a női karakterektől, hanem mindvégig pont annyit kaptunk belőlük, ami elég volt ahhoz, hogy a regény előre tudjon lendülni anélkül, hogy a fókusz elmozdulna a lényegi szereplőkről.

A regény központjába egy igazán élvezhető tanulási folyamat került, ahol az érzelmek teljes spektruma megjelent, de a karakterek mellett mi, olvasók is sokat tanulhattunk önmagunkról és

lehetőségünk nyílt amellett, hogy jól szórakoztunk még a saját életünk egyes részleteit is átértékelni.

Nagyon régen vágytam már egy ilyen szívmelengető regényre, ami építi és táplálja a lelkemet, emellett nagyon szórakoztató is. Az elszalasztott lehetőségek, a második esély és az érzelmek teljes spektruma nagyon szépen, kerek egészként került megírásra, nagyon olvastatja magát a történet. A női karakterek nagyon jól illettek egymáshoz, a helyszínek gyönyörűek voltak és az elgondolkodtató, néhol szomorkás témák mellett sok-sok vidámság is fűszerezte a történetet. Úgy gondolom, hogy hamarosan fogok még olvasni az írónőtől.

"-Egyszerűen nem tudom megoldani. Iszonyú sok mindent kell csinálnom, és alig van időm.

-Egyszer majd rájössz, Francesca, hogy nincs több időd. És, hogy nem kellett volna hagynod, hogy a munkád így elárulja az életedet."

"Túl vagyunk a körutazás felén, és olyan csodás dolgokat láttunk, amelyek örökre rabul ejtettek. Bár a buszutak néha végtelen hosszúnak tűntek, folyamatosan ki-be pakolásztuk a bőröndjeinket, a tűző napon pedig olykor úgy éreztük, hogy összeesünk a kimerültségtől – Olaszország elvarázsolt, és arra kért, hogy szeressük viszont.

Én megtettem."

Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az élet rövid. Edd meg a cannolit.

Miközben beutazzák Olaszország gyönyörű tájait, a Ferrari-család nőtagjainak lelki sebei apránként begyógyulnak. Francesca munkamániás, a karrierjének megszállottja. Végletesen független, és a családi életet leszámítva minden területen nagyon sikeres. Nehezére esik, hogy elég időt szakítson tizenéves lányára, Allegrára, akivel apránként egészen elidegenedtek egymástól. Amikor a lánya rossz társaságba keveredik, és kábítószer-birtoklás miatt rendőrségi ügye lesz, Francesca beadja a derekát. Az édesanyja, Allegra nagymamája már régóta unszolja, szánjanak rá egy teljes nyári vakációt, és hármasban térjenek vissza a gyökerekhez, Olaszországba, ahonnan a család származik. Francesca álmában sem gondolta volna, hogy ez a nyár válaszút elé állítja, amely egész jövőjére kihatással lesz.