Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz.
Fülszöveg: „Történelmi részletekben bővelkedő, felemelő történet az ellenséges vonalak mögött szövődő barátságról. ” – Kirkus
A második világháború idején egy maroknyi idealista fiatalnak levelet kézbesít a posta, amelyben egy kormányzati cég azt kérdezi tőlük, hajlandóak lennének-e szolgálni a hazájukat. A nagyon különböző háttérrel rendelkező férfiak és nők – német származású texasi edző, francia anya és gazdag amerikai üzletember fia, szerény körülmények közt élő horgász, az emberekből kiábrándult divattervezőnő és a szépséges párbajtőröző – mindannyian igent mondanak a felkérésre, de mindegyiküknek megvan erre a maga titkos oka. Kiképzésük után ők alkotják a Szitakötő kódnevű csoportot, amely a németek által megszállt Párizsban kezdi meg tevékenységét.
Franciaországba érkezésüket követően megkezdődik a veszélyes macska-egér kémjáték, amit hosszú-hosszú hónapokon át sikeresen űznek, mígnem egy végzetes tévedés a csapattagok egyikének letartóztatásához és kivégzéséhez vezet. Ám húsz év múltán felmerül a gyanú, hogy a szemtanúk nem azt látták, amit látni véltek…
Mostanában abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi, olvasók, hogy egyre több remek történelmi, azon belül is a II. világháborúval foglalkozó regény közül mazsolázhatunk.
Ebben az értékelésben is egy ilyen izgalmas regényre szeretném felhívni a figyelmeteket.
Mostanában abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi, olvasók, hogy egyre több remek történelmi, azon belül is a II. világháborúval foglalkozó regény közül mazsolázhatunk.
Ebben az értékelésben is egy ilyen izgalmas regényre szeretném felhívni a figyelmeteket.
Talán már tudható, hogy igazi rajongója vagyok a történelmi ihletésű regényeknek, így nagy várakozással vettem kézbe ezt a regényt. Elárulhatom, hogy számomra az idei év első nagy meglepetését Leila Meacham, Szitakötő című regénye okozta. Ebben a regényben aztán megvolt az a bizonyos WOW faktor, amit mindig annyira keresek egy-egy történetben.
Ismét a II. világháború időszakába merülhettem el 5 fiatal amerikai kém és vezetőjük Alistair Renault társaságában.
A regény elején megtudjuk, hogy a világháború után már eltelt 20 év, amikor Alistair tudomást szerez arról, hogy a szitakötőként aposztrofált 5 fős kémcsapatából - akikkel azóta is tartja a kapcsolatot - az egyikük, akit halottnak hittek társai talán mégsem annyira halott. Ez megmozgat valamit a csapatban és a visszaemlékezéseik nyomán megismerjük a teljes történetet, ezáltal összekapcsolódik a múlt és a jelen, kiderül, hogy egy író csak a véletlenek összjátékaként írta le, hogy életben van a szitakötő 5. tagja, vagy tudott valami konkrétabbat?
A visszaemlékezés onnan veszi kezdetét, hogy a fiatalokat Amerikában beszervezik kémnek az OSS-hez, és onnatól ők lesznek a Szitakötő fedőnéven működő kis csapat. A srácok Párizsba érkeznek, egy olyan korban, amikor a Vichy kormány, a francia rendőrség és a náci megszállók együttműködnek és mindenki gyanús, aki kicsit is eltér a megszokottól. Nekik azonban az intelligenciájuknak, felkészültségüknek és nem utolsó sorban külső adottságaiknak köszönehetően mégis sikerül közel kerülniük a tűzhöz, a kérdés csak az, hogy ezért milyen árat fognak fizetni?
Megindul a versenyfutás az információkért és az életükért, miközben sok-sok emberi sors keresztezi egymást. Izgalmasan hangzik, ugye?
A könyv legelejétől kapunk egy rejtélyt, amitől csak egyre inkább kíváncsiak leszünk arra, hogy a Franciaországba beküldött legjobb fiatal kémcsapat sorsa miként alakult, hogy fonódott össze a németek szövevényes világával, a háborúval és emberi sorsokkal.
Mind az öt amerikai fiatalnak megvolt a saját oka, hogy miért akarjon az ellenség vonalai mögé kerülni, itt tovább bonyolódik az egyéni indíttatásuk kibontakoztatása által a történet. Amellett, hogy együttesen is tesznek egy nagy egységért, azzal, hogy hazájukat szolgálva az éltüket kockáztatják, a saját céljaikért is mindent latba vetnek.
A történet egyik érdekes, számomra kicsit elgondolkotató szála volt a csoport freskó általi kommunikációja. A mai napig nem vagyok meggyőzve arról, hogy eredményesen működhet egy ilyen elterelő manőver, de az író ennek mégis elég nagy figyelmet szentelt, ezt a vonalat aprólékosan kidolgozta. Nekem az olvasás során egyedül ez a kommunikációs csatorna volt egy kicsit negatív élmény, nem illeszkedett ebbe a nagyívű és egyébként remek történetbe.
A karaktereket meg tudtam kedvelni, mindegyikben volt valami érdekes, titokzatos és nagyon emberi. A náci karakterek voltak azonban az igazi meglepetések, az írónő remekül felépítette az ellenség vonalát, a megjelenített náci szereplők adták igazából számomra a történet igazi csemegéjét. Nagyon ütösre sikeredett a karakterkidolgozás ebben a regényben.
Imádtam ahogy a jó és a rossz megjelent, éles ellentétek, remek történelmi háttér és egy varázslaltos háborús milliő árasztott el olvasás közben. A végén pedig ott volt a talán már picit várt csattanó is, ami további izgalmat tudott vinni a történetbe, annak ellenére, hogy olvasás közben már mi magunk is kombinálhattunk, hogy miként zárja majd az író a regényt.
Nagyon szerettem ahogy a történettel haladva egyre közelebb és közelebb kerültek hozzánk a szereplők, a leírások által pedig én magam is csak sodródtam az eseményekkel. Igazából nagyon nehezen tudtam letenni a könyvet, sokszor éjszakába nyúlóan olvastam. Nagyon kíváncsi voltam a szereplők életének alakulására külön is, de egy nagy egészként méginkább.
Egy igazán komplex, történelmi részletekben gazdag regény, amely a barátságot állította a középpontba. Tetszett.
Egy maroknyi amerikai kém, Párizs, náci megszállás, titkos játszmák és barátság ez mind-mind egytelen remekül megírt történelmi részletekben bővelkedő regényben. A terjedelme senkit ne tartson vissza, a 600 oldal úgy fog kiperegni az ujjaink közül, hogy észre sem vesszük. Számomra igazi meglepetés volt az első találkozás az írónővel, igazán szerethető a stílusa és a történetvezetése, annak ellenére is, hogy sok szereplős regényről van szó. Bátran merem ajánlani olvasásra.
Ismét a II. világháború időszakába merülhettem el 5 fiatal amerikai kém és vezetőjük Alistair Renault társaságában.
A regény elején megtudjuk, hogy a világháború után már eltelt 20 év, amikor Alistair tudomást szerez arról, hogy a szitakötőként aposztrofált 5 fős kémcsapatából - akikkel azóta is tartja a kapcsolatot - az egyikük, akit halottnak hittek társai talán mégsem annyira halott. Ez megmozgat valamit a csapatban és a visszaemlékezéseik nyomán megismerjük a teljes történetet, ezáltal összekapcsolódik a múlt és a jelen, kiderül, hogy egy író csak a véletlenek összjátékaként írta le, hogy életben van a szitakötő 5. tagja, vagy tudott valami konkrétabbat?
A visszaemlékezés onnan veszi kezdetét, hogy a fiatalokat Amerikában beszervezik kémnek az OSS-hez, és onnatól ők lesznek a Szitakötő fedőnéven működő kis csapat. A srácok Párizsba érkeznek, egy olyan korban, amikor a Vichy kormány, a francia rendőrség és a náci megszállók együttműködnek és mindenki gyanús, aki kicsit is eltér a megszokottól. Nekik azonban az intelligenciájuknak, felkészültségüknek és nem utolsó sorban külső adottságaiknak köszönehetően mégis sikerül közel kerülniük a tűzhöz, a kérdés csak az, hogy ezért milyen árat fognak fizetni?
Megindul a versenyfutás az információkért és az életükért, miközben sok-sok emberi sors keresztezi egymást. Izgalmasan hangzik, ugye?
A könyv legelejétől kapunk egy rejtélyt, amitől csak egyre inkább kíváncsiak leszünk arra, hogy a Franciaországba beküldött legjobb fiatal kémcsapat sorsa miként alakult, hogy fonódott össze a németek szövevényes világával, a háborúval és emberi sorsokkal.
Mind az öt amerikai fiatalnak megvolt a saját oka, hogy miért akarjon az ellenség vonalai mögé kerülni, itt tovább bonyolódik az egyéni indíttatásuk kibontakoztatása által a történet. Amellett, hogy együttesen is tesznek egy nagy egységért, azzal, hogy hazájukat szolgálva az éltüket kockáztatják, a saját céljaikért is mindent latba vetnek.
A történet egyik érdekes, számomra kicsit elgondolkotató szála volt a csoport freskó általi kommunikációja. A mai napig nem vagyok meggyőzve arról, hogy eredményesen működhet egy ilyen elterelő manőver, de az író ennek mégis elég nagy figyelmet szentelt, ezt a vonalat aprólékosan kidolgozta. Nekem az olvasás során egyedül ez a kommunikációs csatorna volt egy kicsit negatív élmény, nem illeszkedett ebbe a nagyívű és egyébként remek történetbe.
A karaktereket meg tudtam kedvelni, mindegyikben volt valami érdekes, titokzatos és nagyon emberi. A náci karakterek voltak azonban az igazi meglepetések, az írónő remekül felépítette az ellenség vonalát, a megjelenített náci szereplők adták igazából számomra a történet igazi csemegéjét. Nagyon ütösre sikeredett a karakterkidolgozás ebben a regényben.
Imádtam ahogy a jó és a rossz megjelent, éles ellentétek, remek történelmi háttér és egy varázslaltos háborús milliő árasztott el olvasás közben. A végén pedig ott volt a talán már picit várt csattanó is, ami további izgalmat tudott vinni a történetbe, annak ellenére, hogy olvasás közben már mi magunk is kombinálhattunk, hogy miként zárja majd az író a regényt.
Nagyon szerettem ahogy a történettel haladva egyre közelebb és közelebb kerültek hozzánk a szereplők, a leírások által pedig én magam is csak sodródtam az eseményekkel. Igazából nagyon nehezen tudtam letenni a könyvet, sokszor éjszakába nyúlóan olvastam. Nagyon kíváncsi voltam a szereplők életének alakulására külön is, de egy nagy egészként méginkább.
Egy igazán komplex, történelmi részletekben gazdag regény, amely a barátságot állította a középpontba. Tetszett.
 |
| https://pixels.com/featured/large-abstract-lily-pond-and-dragonfly-ginette-callaway.html |
Összegezve
Egy maroknyi amerikai kém, Párizs, náci megszállás, titkos játszmák és barátság ez mind-mind egytelen remekül megírt történelmi részletekben bővelkedő regényben. A terjedelme senkit ne tartson vissza, a 600 oldal úgy fog kiperegni az ujjaink közül, hogy észre sem vesszük. Számomra igazi meglepetés volt az első találkozás az írónővel, igazán szerethető a stílusa és a történetvezetése, annak ellenére is, hogy sok szereplős regényről van szó. Bátran merem ajánlani olvasásra.
