Rachel Trethewey: A Churchill lányok

Fülszöveg: Nagy-Britannia legjelentősebb politikusának lányai akkor is igényt tarthatnának az olvasó figyelmére, ha nem lennének önmagukban is rendkívüli személyiségek. Diana, a politikusfeleség, Sarah, a híres filmszínésznő és Mary, az aktív közszereplő nagyon különböztek egymástól, és az életük is másként alakult, de mindvégig erős testvéri szeretet kötötte őket össze. Mint a legbelső körbe tartozók, kulcsszerepet játszottak apjuk és az ország sorsában. A könyv nemcsak az ő hol boldog, hol nyomorúságos életükbe nyújt betekintést, maga Churchill és a korabeli Nagy-Britannia is ott van minden oldalon – olyan közelségben, ahogyan még sohasem láttuk.

A közelgő nőnap alkalmából szerettem volna olyan könyvet  olvasni, amelyben erős nőket állítanak a középpontba, így elkezdtem böngészni a témában megjelent könyvek között. Igen szigorú, általam meghatározott kritériumoknak is meg kellett felelnie a könyvnek, azaz legyen életrajzi ihletésű, de mégis olvasmányos, olyan nőről/nőkről szóljon, akik inspirálni tudnak az erejükkel, kitartásukkal, esetleg a történelemben játszott szerepükkel és természetesen legyen az írás történelmileg is korhű, számomra eddig nem olvasott téma. 

A keresgélés után megtaláltam Rachel Trethewey, A Churchill lányok című életrajzi kötetét, amely minden szempontnak megfelelt és egy kellemes olvasási élményt remélhettem tőle. 

A kötet a Churchill család pompás és egyben izgalmas, de ami a legfontosabb aprólékosan kutatott életrajza volt, az írónő a legapróbb részleteket is feltárva mutatta be a Churchill családot, ide értve az életükben szerepet játszó embereket, helyszíneket és korrajzot is.   A kronológiában visszanyúlt egészen Winston és Clementine gyermekkoráig és az életüket meghatározó szülőkig. A kutatómunka már egészen a kötet elejétől kezdve lenyűgözött, ilyen aprólékosan és gondosan megválasztott felépítést és szép mondatszerkesztéseket mindig öröm olvasni, azt hiszem az írói tehetség és a magyar fordítás ezúttal nagyon szép eredményt hozott. Ezt követően az életrajz áttért az öt Churchill gyermek bemutatására (a 3 életben maradt lányra fókuszálva) és ezt követően lineárisan halad előre az életútjuk, amely kisgyermekkor és a korszak nevelési sajátosságain át elkalauzol minket a felnőtt Churchill lányok kibontakozásáig.  Számomra sok pozitívumot jelentett, hogy nagyon szépen bemutatásra került Winston miniszterelnökké válásához vezető, sokszor nehéz időszak is, amelyben a női családtagjai igen hangsúlyosan meghatározó szerepet töltöttek be. 

Ahogy utána olvastam még senki nem írt az írónő előtt ennyire részletesen a Churchill lányokról, Dianáról, Sarah-ról, Marigoldról és Maryről, ezért is piszkálta a fantáziámat, hogy többet megtudjak erről a rendkívüli családról és arról, hogy vajon miért nem foglalkoztak eddig a családdal és ezáltal mondhatni, a történelmet is meghatározó nőkkel.

Lényegében az írás három fő egységre volt osztható:  A korai évek,  a háború évei és a háború utáni évek. Nagyon szerettem, hogy a női sorsok és kapcsolatok kibontása és megrajzolása mellett a történelmi háttér is nagy hangsúlyt kapott. Úgy gondolom, hogy a száraz történelem tankönyvek helyett ehhez a kötethez hasonló írásokat kellene a tanulók kezébe adni, talán sokkal nagyobb kedv és megismerési vágy lenne a jutalom. 

Ebben a formában még a brit történelem is érdekes tudott lenni, mert volt egy keret, jelen esetben a történelem, ami szépen magába foglalta a fő témát: Churchill és a család. Egyáltalán nem államférfiként tudtam erre az intelligens és érdekes férfira tekinteni, hanem apaként, férjként, aki mellesleg az erős háttérországa nyújtotta biztonságos vizein egy országot is el tud irányítani, nem is akárhogyan! Olyan bensőséges, meghitt kapcsolatot ábrázol az életrajz, amit nem is sejtettünk volna erről, a történelmi dokumentumokban néha mogorvának tűnő férfiról. 

Emellett nagyon érdekes volt a korszak nevelési elveit és a szülő-gyermek kapcsolatot is megismerni, ami merőben eltér a ma ismert és elfogadott felfogástól. Ennek ellenére sikerült sikeres, intelligens és ambiciózus gyermekeket nevelni és útjukra engedni. Ez is számomra egy olyan pluszt tett az olvasási élményhez, amitől igazán megszerettem ezt az írást és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is le fog még kerülni a polcról akkor, amikor inspirációra vágyom. 

Összességében számomra ez egy csodás életrajz volt veszteségről, fájdalomról, de ugyanúgy a mély szeretetről, szülői szerepvállalásról és az eltéphetetlen testvéri kötelékről, amely érzéseket az olvasás során elvitathatatlanul áthatotta a történelem egy érdekes korszaka.

A könyvet köszönöm a Corvina Kiadónak!

Rose Tremain: Lily - A bosszú meséje

Fülszöveg:  A ​Gustav-szonáta, a Zene és csend és A kegyelem szigetei című díjnyertes regények szerzőjétől

1850-ben egy fiatal rendőr egy londoni parkban talál egy csecsemőt. Lily Mortimer árvaházban cseperedik, aztán vidékre kerül, nevelőszülőkhöz. Gyermekkorát Suffolkban tölti. Amikor dolgozni kezd, Belle Prettywood londoni parókaszalonjában talál munkát. Látszólag minden rendben, de Lily mindeközben borzasztó titkot őriz.

Sam Trench, az egykori fiatal rendőr nem veszíti szem elől a fiatal nőt, akit annak idején, csecsemőkorában megmentett. Amikor viszontlátják egymást, azonnal kölcsönös vonzalmat éreznek – Lily biztos abban, hogy Samnél megtalálja boldogságát. De lehetséges, hogy éppen ő fogja leleplezni a bűnt, amit a lány elkövetett? Ő fogja elhozni Lily számára a halálos ítéletet?

TIMES – AZ ÉV EGYIK LEGJOBB KÖNYVE

Richard and Judy Book Club

„Lenyűgöző… Tremain zsigeri elevenséggel kelti életre a viktoriánus Londont ebben a mélyen emberi regényben, miközben bűn és jóvátétel, elutasítás, szegénység és bűntudat témáit bontja ki.” – Observer

„Pompás, kristálytiszta próza, megragadó cselekmény.” – Daily Telegraph

„Ez a történet nemcsak hogy felnő az atmoszférikus, szívbe markoló regénykezdethez, hanem még emeli is a tétet… Bámulatos történetmesélés, ahol a bosszú és a jóvátétel egységben valósul meg.” – Mail on Sunday

„Tremain újabb letehetetlen alkotása a viktoriánus Londonba vezet, ahol a bátor Lily alakja kel életre a regény lapjain.” – Good Housekeeping

„Tökéletes írásmód, érzelmektől túlcsorduló történet a viktoriánus korból.” – Times

„Tremain tehetsége abban áll, hogy szereplői az élet minden területén megfordulnak, ennek ellenére megalapozottan jelenítik meg a regény szerzőjének világképét.” – Harper's Bazaar

„Egyik kedvenc szerzőm.” – Nina Stibbe

„Tremain az egyik legjobb ma élő regényíró.” – Sara Collins

„Lüktetően eleven… más nem tud így írni, hogy megszakadjon tőle az ember szíve.” – Neel Mukherjee

Olvasói vélemények:

„Lélegzetelállító történet szerelemről, árulásról, az élet igazi nehézségeiről.”

Susan H.

„A Lily egészen életteli… első osztályú történelmi próza.”

Sheila R.

„Megragadó törénet, amelynek fordulatai mindvégig lenyűgözik az embert… rég olvastam már ilyet.”

Caroline K.

A könyv olvasása során rögtön Dickens, Twist Olivér című regénye motoszkált a fejemben. A korszak, az árvaház, az árva gyermek, de Rose Tremain regénye egy sokkal sötétebb, kegyetlenebb képet mutat be.  Egyértelműen nem tudom azt mondani, hogy egy könnyed irodalmi alkotásról, regényről van szó. Az árva gyermek megjelenítése, illetve az, ahogyan megjeleníti az író Lily életét, már ad a regénynek egészen az elejétől egy sötét, komor, sőt talán bizarr hangulatot. 

Egy erős kezdés után, ami némi idillt is megidéz rögtön egy feneketlen mélységbe kerülünk Lily-vel együtt. Érzelmes és bódító történetvezetéssel van dolgunk, ezt mindvégig éreztem az olvasás során.

Érdekes volt, hogy az árva gyermekeket mennyire felelőssé teszik az anyjuk bűnéért, ez számomra az egyik legkegyetlenebb momentuma volt a történetnek, hiszen ez olyan lelki sérülésekhez vezet, amelyeket szinte képtelenség ép ésszel feldolgozni, szinte borítékolható a tragédia. 

Annak ellenére, hogy a regény témája sötét és kegyelten mégis gyönyörű leírások foglalják keretbe, amely leírásokba szinte bele is lehet feledkezni és némiképpen tompítja az éles részeket. 

Számomra a regény nagy pozitívuma az, miként a barátság fontos szerepet kap, ami értéket képvisel és megérdemli az értő olvasást. Azonban nem árt ha a sorok között is tudunk olvasni, hogy a cselekmény összetettségét is megértsük, illetve szeretni tudjuk ezt a történetet annak ellenére is, hogy nem adja magát könnyen. Bonyolult kapcsolatokat él meg Lily, ahonnan már-már úgy tűnik, nehéz győztesen kikerülni, de minden lappal egyre több erő sugárzik Lily-ből, egy kedvelhető, de nagyon érdekes, összetett személyiség. 

Belle volt számomra az, aki színt vitt ebbe a komor hangulatú regénybe, szerettem azokat a részeket, amelyekben megjelent, mint barát és ott volt Lily mellett.

Az olvasás során a legnehezebb az érzelmeinkkel megbirkózni, mert egy hullámvasútra ültet minket az író, amiről nehéz leszállni. Az olvasás során pedig felmerül bennünk, hogy az erkölcsileg helytelen viselkedés mennyire oldozható fel a körülmények figyelembevételével. Összességében kemény kérdések, amelyekre nehéz választ találni, de nem is ez a regény lényege, hanem egy erős női karakter középpontba állítása, olyan leírásokkal és történelmi háttérrel kiegészítve, amelyek érdekessé, olvasmányossá és elgondolkodtatóvá teszik a történetet.

Ami talán a legjobban tetszett az az atmoszféra, amit zseniálisan épített fel a szereplők köré az írónő  és szerencsére a korszak is nagyon szépen megelevenedett a lapokon. A viktoriánus kor eleve az egyik kedvenc korszakom, de most egy kicsit más szemszögből is megismerhettem, ami még inkább tetszett az olvasás során.

Szerettem, hogy a regény végig követi Lily felnőtté válását és annak komor történéseit, a csecsemő Lilyből egy viszontagságos úton válik 18 éves korára bátor és határozott fiatal nővé. 

A befejezésért pedig mindenképpen megéri végig elolvasni a regényt, mert egy gyönyörű, megható és egyben felemelő lezárást kapunk egy erős női karaktertől. 

Összességében szerettem ezt a szépen megírt, erős narratívával bíró regényt és ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretik a történelmet és nem riadnak vissza attól, hogy egy erős női karakterről olvassanak, aki nem hétköznapi felnőtté válást tudhat a magáénak. 

Múlnak a napok, a tél alattomosan bevon mindent, és Lili úgy érzi, csak a vasárnapok ígérete tartja életben, a templom magas ablakainak színes üvegén beeső  fénynek és az idegen pillantásának ígérete, amely éppolyan maradandó, mint az a fény. 

A levegőnek, amelyet beszívtak, olyan íze volt, mint az elégett és semmivé lett dolgoknak. És szüntelenül mozgott. 

Az első lecke, amit a gyerekek megtanulnak a londoni Lelencházban, saját elhagyatottságuk leckéje volt. Emlékeztették őket (néha naponta), hogy velük nem törődik senki, őket nem szereti senki, csak a jóságos Isten.  

A könyvet köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak! 

Az a bizonyos angol humor, egy csipet amerikával

Monty Bodkin Hollywoodból újra Londonba tér, maga mögött hagyván összetört szívű titkárnőjét, Sandy Millert, mert Monty az angol női gyeplabdaválogatott játékosába, Gertrude Butterwickbe szerelmes. Ám a lány atyja feltételt szabott. Montynak egy teljes évig dolgoznia kell, és csak azután veheti feleségül Gertrude-ot. A feltételt azonban nem várt módon sikerül teljesíteni, a hollywoodi mozimágnás, Ivor llewellyn megzsarolása által. Angliába lépve hősünk szándéka, hogy magáénak követelje jegyese kezét, de Montynak rá kell ébrednie, hogy az igaz szerelem útjai rögösek és kifürkészhetetlenek.

Fanyar, pikírt, vidám és könnyen olvasható.

Nagy szükségem volt már egy kis angol humorra , hiányzott, mint egy falat kenyér.  Ilyenkor kevés jobb kikapcsolódás létezik, mint egy P.G.Wodehouse kaland.
P. G. Wodehouse (1881-1975) életének nagy részét Southamptonban töltötte, azonban Angliában született és Surrey-ben tanult, így az angol életérzést személyes tapasztalatai alapján ültethette át regényeibe.  Hetven éven át tartó irodalmi pályafutása során több mint kilencven könyvet és húsz filmes forgatókönyvet tett közzé, és több mint harminc darabban és zenei komédiaban vett részt.  Igazán gazdag pályafutást tudhatott magáének. Ezt a regényt Wodehouse 91! éves korában publikálták, tehát pályafutásának egy késői darabja, ettől függetlenül teljesen rendben van, ugyanúgy élvezhető, mint a korábbi munkái. 


Monty Bodkin kalandjai folytatódnak, mely az Öröm az ürömben című Bodkin széria egy újabb gyöngyszeme. Számomra viszont eddig ismeretlen volt a kötet előzménye, mert én rögtön ezzel a részzel indítottam.
Itt szeretném megemlíteni, hogy ez a rész önálló történetként is olvasható, nincsenek erős visszautalások a korábbi cselekményekre, teljesen élvezhető olvasmány az előzmények ismerete nélkül is.

"Monty addig érvelt annak a hólyagnak, hogy az a végén meglágyult annyira, hogy azt mondta, ha Monty bebizonyítja, hogy mégsem semmirekellő, és egy évig képes megkeresni a kenyerét, akkor mégis megkondíthatják az esküvői harangokat."

Ez a bizonyos feladat adja a történet savát és borsát. Munkát találni, majd egy évig megtartani nem is tűnik olyan nagy feladatnak, kivéve, ha Monty Bodkin az alanya. A szerelem Gertrude képében ott lobog Monty szívében, mely érzés miatt mindenre hajlandó, emiatt számtalan bonyadalom és kaland veszi kezdetét, amolyan angol módra.

Bodkin első próbálkozását az apósjelölt érvénytelennek minősíti egy picike csalás miatt, így az esküvői harangok helyett újabb egy év vár rá egy állásban, amelyet a akarva akaratlanul a korábbi munkaadójának feleségénél talál meg, ahova a titokban érte epekedő korábbi titkárnője, Sandy ajánlja be. Innentől indul a mandula, mert képbe kerül egy ékszer, pár ügyeskedő simlis és néhány erős női karakter is.

Nagyon szeretem ezt a könnyed, néha már-már pikírt humort, amely Wodehouse sajátja. Emellett Wodehouse vonatkozásában mindig azt tapasztalom, hogy egy regényen belül nagyon sok szálat mozgat meg, azonban mégsem válik zavaróvá, még az sem tudja kedvemet szegni, hogy ezek a szálak nincsenek mindig szépen elvarrva.

A párbeszédek az 1920-as évek hangulatát, szójátékati és szlengjeit követik, de egyáltalán nem zavaró tényező, én nagyon élvezem.

A karaketerek pedig annyira egyediek, néhol már-már karikatúrába hajlóak, hogy ettől fogja el az embert valamilyen jóleső bizsergés és jókedv az olvasás során. Egyedül Sandy Miller nem tudott megfogni, beolvadt a háttérbe, pedig nem bántam volna, ha több erőt visz az író ebbe a leányzóba.

Wodehouse egy olyan író számomra, akit mértékkel kell tudni fogyasztani, de olyan felüldülést tud biztosítani a mindennapok során, hogy muszáj a kedvenc íróim között számontartai.

Wodehouse nagyon jól tudja, hogy miként kell szórakoztatni!

A jelen helyzet adta nehézségek senkit nem kerülnek el, de egy-egy jól megválasztott olvasmánnyal legalább egy kis időre ki tudunk szakadni a depresszív hangulatunkból. Wodehouse bármely regényét szívből ajánlom, hiszen remek karakterek, angol humor és egy Wodehoustól elvitathatalan milliő lengik át a történeteit. 

Joanna Trollope: Barátnők

Fülszöveg: Stacey Grant London egyik legmenőbb magántőke-befektetési társaságánál dolgozik. Sikert sikerre halmoz, imádja a munkáját és a kollégáit. Egy napon azonban elbocsátják, és ezzel drámaian megváltozik az élete. 
Stacey próbálja összeegyeztetni a régi életét az újjal, amelyben a napokat nem álláskereséssel tölti, hanem a beteg édesanyjával és a kutyájával, miközben arra vár, hogy sikeres férje hazatérjen a munkából. De legalább a barátnőire – Bethie-re, Melissára és Gabyra – számíthat. Ők négyen elsőéves egyetemista koruk óta jóban vannak, és bizony sok mindent megéltek már együtt. Sikeres karriert futottak be, de persze mindannyiuknak megvan a magánéleti problémája. Amikor azonban fény derül egy titokra, régóta féltve őrzött barátságuk is veszélybe kerül.

Véleményem:

"Stacey Grantet szerdán bocsátották el az állásából. A döntést eleve igazságtalannak érezte, attól pedig csak még jobban, hogy a munkahétből hátravolt még a csütörtök és a péntek."

Így kezdődik a Barátnők című regény. Ez egy elég erős nyitás, de egy ennyire impulzív regényhez nagyon illik, tehát nem volt gond, hogy rögtön az események közepébe vágva ismerjük meg szép sorban a szereplőket és a környezetükben élőket. 

Négy nő, akiknek a sorsa az egyetem óta összefonódik, kiegészítik és támogatják egymást. Azonban mindenhol kerülhet homok a gépezetbe, amely mindannyiukra hatással van. 

Mivel első regény élményem volt az írónőtől -annak ellenére, hogy már régóta a "szakmában" van -, nem tudtam mire számíthatok, de nagyon örülök, hogy megismerhettem, mert nagyon erős karakterekkel dolgozik, ami számomra mindig egy erős pozitív alapot biztosít az olvasáshoz. 

A karakterek annyira kidolgozottak és életszerűek voltak, hogy valóban elhittem, azt hogy a négy nő, Stacey, Gaby, Beth és Mellissa még azután is élik tovább az életüket, hogy mi a regény végére értünk. 

Stacey-vel kezdjük az ismerkedést, aki miatt elindul az az eseménysor, amely próbára teszi a négy nő barátságát, amely évtizedek óta tart. Egyetlen olyan esemény, amelynek elvileg csak egyikükre szabadna hatást gyakorolnia mégis elindít egy lavinát, amellyel mind a négyen sodródnak és kérdésessé válik, hogy a barátságuk túléli-e ezt a helyzetet, amibe belekerültek. Stacey után pedig szépen elkezd kibontakozni a többiek élete is, remek leírást kapunk a hátterükről, a munkájukról, a gondolataikról és az egyes dolgokhoz való hozzáállásukról. 

Érdekes volt, hogy nem fiatalok, hanem érett, tapasztalt dolgozó nők, anyák kerültek a történet középpontjába, illetve az őket foglalkoztató problémák, melyeket ritkán dolgozzák fel az írók a regényeikben. 

Nagyon szépen szövi az írónő a szálakat és rakja össze egy teljes történetté ennek a négy erős karakternek az életét. 

Szerintem attól lettek annyira izgalmasak a női szereplők, hogy a való életben is találkozhatnánk velük, talán még fel is néznénk rájuk, de kiderül, hogy őket is súlyos problémák kínozzák. Ettől nagyon emberiek lesznek, közel tudnak kerülni hozzánk, olvasókhoz.

Sokakat foglalkoztató kérdéseket, mindennapi problémákat vet fel a történet, úgy, mint az idős szülők ápolása, a kamasz gyerekekkel való folyamatos csatározás, a házastársak elhidegülése, karrier , anyaság és a fő mozgatórugó a lelkiismereti válság. 

Nagyon érdekes volt a karakterek mellett olyan problémákról olvasni, melyek közül több engem is foglalkoztat.

Igazából annak ellenére, hogy a történet nem penget magas húrokat, mégis éreztem egy folyamatos energiát, ami nagyon pozitív olvasási élményt nyújtott a regény elejétől a végéig. 

Az pedig még inkább tiszteletre méltó, hogy Joanna Trollope közelebb van a nyolcvanadik életévhez, mint a hetvenhez és mégis remek rálátást biztosít a nőket a mai világban leginkább foglalkoztató problémákra.

Összességében:

Szerethető regény, nem pont a könnyed műfajból, ami nem feltétlenül jelent rosszat, sőt! Mindenki meg fogja találni azokat a részeket a regényben, amelyek hozzá közel állnak, amelyekből ő maga is kicsit erőt meríthet. A regény cselekménye nem kimagaslóan izgalmas, de ahogy felépítik magukat és a környezetüket a karakterek attól egy igazán szerethető és olvasásra érdemes regényt kapunk. 

Fontos kérdések, remek jellemábrázolás és kellemes, a regényhez illő atmoszféra jelenik meg. 

Ajánlom minden nőnek, akinek karrierje, családja, kamasz gyermekei, idős szülei vagy úgy általánosságban felgyorsult élete van. Mindenkinek, aki szeret a színfalak, a kirakat mögé is nézni. 

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Oldalszám: 352

ISBN:9789630992800

Megjelenés éve: 2018

Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok

Poirot visszatér!
1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb. Sophie Hannah igazán nagy kihívást jelentő új esettel lepte meg a világ leghíresebb belgáját.

Amikor meghallottam, hogy Sophie Hannah feltámasztja Poirot karakterét ambivalens érzéseket keltett bennem már maga a tudat is, mivel tudtam, hogy Agatha Christie és kis belga nyomozója egyszeri és megismételhetetlen páros. Ezért elég sok időnek el kellett telnie, míg a könyvtár polcairól le mertem emelni a regényt. Elsőre kicsit meg is ijedtem a terjedelmétől, hiszen egy viszonylag vaskos kötetről beszélünk, de úgy voltam vele, hogy győzzön a kíváncsiság és jöjjön Poirot, az új. Mindamellett az Európa Kiadó által kiadott kötet borítóját bármelyik Agatha Christie regény megirigyelhetné, ízléses, kellőképpen hangsúlyozza Poirot-t, de mégsem éreztem túl soknak, olyan igazán szemet gyönyörködtető, de egyszerű borító.

Elég hamar kiderül, hogy több gyilkosság is borzolja egyszerre az olvasók idegeit, emellett még egy látszólag független rejtélyt is bevon az írónő a történetbe, de persze a szálak, mint oly sokszor itt is összeérnek. Nehéz a történetről bármit is spoiler nélkül írni, de talán az nem titok, hogy A,B,C,D, E és még ki tudja kik lehetnek érdekeltek a gyilkosságok elkövetésében, de nekünk olvasóknak mindvégig a találgatás marad és a folyamatos megoldás utáni kutatás. A kulcsot nem kapjuk tálcán, de az eredeti Poirot történetekkel szemben itt azért ki tudjuk találni mi magunk is a gyilkos személyét, ha egy picit is figyelünk, vagy a kuszaságban figyelni tudunk hosszú oldalakon keresztül.

"Akkor hagyom abba, amikor befejeztem - mondta Poirot."

Sajnos nincs olyan mesterien felépítve a nyomozás, mint azt Agatha Christie esetében megszokhattuk, igaz én ezt nem is vártam, hiszen nincs még egy olyan író, aki olyan bámulatosan oldatta meg a szereplőivel a gyilkosságokat, mint Christie. Természetesen Poirot-t sem lehetett ugyanúgy reprodukálni, hiszen ő is Agatha tollából vált azzá a zsenivé, akivé kinőtte magát. Jelen esetben Poirot inkább nyüzsgő, kapkodó és kicsit fellengzős benyomást keltett, gondolom ezzel is leplezendő a zsenialitás hiányát. Sőt meg merem kockáztatni, hogy azért került mellé Catchpool, a hulláktól irtózó detektív, hogy Poirot ettől tűnjön kimagaslónak, de sajnos még így sem sikerült a karakter átlagosnál jobbra. Nem, persze nem állítom, hogy rossz lett volna a regény, csak éppen túl terjengős, néhol szájbarágós, néhol pedig olyan érzést kelt, hogy a sok karakter között maga az írónő is elvesztette a végkifejlethez vezető utat. Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy megpróbált több A.C. regényből is ezt-azt lemásolni, de ezáltal egy kicsit sok lett és valahogy nem jött át az író saját egyénisége, Christie-é pedig nem is jöhetett át.
Szerintem az alaptörténetből egy igazán jó regényt is ki lehetett volna hozni, ha nem ragaszkodik annyira az eredeti művekhez és nem próbál meg egy nagyon hasonló kvalitású regényt írni Hannah.

A lezárás szerintem túl lett ragozva és nyújtva, mégis azt kell mondanom, hogy egy kriminek nagyon jó volt, volt benne izgalom és dráma, rejtély és szerelem.

Poirot-val viszont bevallom voltak problémáim, indokolatlanul fel volt pörögve a karakter, az eredeti sokkal nyugodtabb, megfontoltabb. Szinte már-már azt kell mondanom, hogy kedvenc belgám kávé függő lett és ezáltal a gondolatait sem  mindig tudta rendezni. Valahogy nem ragadott magával a személyisége a könyv sorai közé tűzdelt tipikus Poirot-s francia mondatoktól sem, egy-egy szó még elment volna, n'est pas?

Összességében egy jó kis krimi lett volna, ha Poirot "nem rontja el", mert ez itt és most már nem az ő világa.