2021. szeptember 12., vasárnap

Paula Hawkins: Lassan izzó tűz

 A Lány a vonaton című thrillerrel Hawkins beírta magát a feszültségkeltés, a titokzatos atmoszférateremtés és a csavaros kivitelezés mesterei közé. Első regényének volt egyfajta sötét légköre, ami akarva akaratlanul magához vonzotta az olvasót, annak ellenére is, hogy lehetett szeretni vagy éppen utálni a főszereplőt és magát a regényt is. Az írónő második regényét, a Víz mélyént én nem olvastam, valahogy nem érdekelt a témája alapján, de ahogy megláttam a Lassan izzó tűz gyönyörű borítóját, a csábító fülszöveget egyszerűen tudtam, hogy muszáj elolvasnom, ráadásul ezt a világpremierrel azonos időben tehettem meg. 

Emellett külön örültem annak is, hogy Csaba az Őrült Ősz kihívásához is pont ezt a regényt választotta szeptemberi olvasmánynak. 



A regénynek a Regent-csatorna adja meg a tökéletes helyszínt, szerintem ennél jobbat keresve sem lehet találni. Ez az a helyszín, amit London vonatkozásában eddig nem igazán használtak ki az írók, pedig szerintem igazán vonzó az olvasók számára, ismeretlen, érdekes, a víz közelsége pedig jelen esetben igazán komisszá teszi a légkört. A kötet elején még egy térképet is találhatunk, ami remek indítása az olvasásnak. 

A könyv szinte rögtön egy gyilkossággal indít, megölnek egy férfit, Danielt a saját lakóhajóján, eddig ugye semmi különös? A nyomozók egyből eljutnak Laurához, aki szembetűnően zavart és egyértelműen kapcsolatba hozható Daniellel. Azonban az, ami ezután jön, na az valójában a zavarba ejtő, belépnek a múlt árnyai és a jelen gonoszságai. Laura mellett Angela, Carla, Theo, Miriam és Irene azok, akik elindítják a gondolatmenetünket és kísérnek végig minket a végkifejletig, mindvégig az ő szemszögükből követhetjük a történet alakulását, a nyomozók jelen esetben csak gyenge mellékszereplőként jelennek meg. Valamiért minden egyes szereplő félre akar minket vezetni, de vajon kinek mi az oka erre? 

Érdekes, hogy a cselekmény kezdete a végpont és onnan haladunk visszafelé, hogy a szálak a helyükre kerüljenek, mindeközben folyamatosan elbizonytalanodunk, még annak ellenére is, hogy a cselekmény helyrajzilag egy nagyon kis háromszögben történik, viszont a karakterek annyira összekuszálják a gondolatainkat, hogy a tér és idő egy idő után összefolyik. 

A cselekmény további bonyolítását az adja, hogy a könyvön belül még egy könyvet olvashatunk, ami időnként fel-felbukkan és apró részletekkel, néhol nehezen követhető történésekkel zavarja össze az olvasó koncentráltságát. Ez engem bevallom többször zavart. Nem mindig értetettem a belső könyv ok és okozati hálóját vagy éppen a kapcsolódási pontját, amikor megértettem, akkor sem lehettem biztos benne, hogy a jó gondolatmenetet kaptam el. Folyamatosan azon kattogtam, hogy ezzel vajon milyen célja volt az írónőnek. Nekem ez a része a könyv felépítésének nem igazán tetszett, néha céltalannak éreztem. 

A regény elejétől gondolkodtam, hogy a szereplők közül ki a főgonosz és mivel Agatha Christie könyvein szocializálódtam - ami a krimi előéletemet illeti -, így viszonylag hamar kifundáltam, hogy ki volt az elkövető és ez a könyv végén lévő csavar ellenére is a helyes megoldás volt. 

Úgy gondolom, hogy nem baj, ha rájövünk, hogy ki az elkövető, mert semmit sem von le az olvasmány thrillerkénti értékéből, mert egy olyan családi és kapcsolati hálót figyelhettünk meg, ami a csatlakozási pontjain keresztül igazán érdekessé és olvasmányossá tette a történetet. 

Voltak a szereplőknek is nagyon furcsa gondolataik, cselekedeteik, nagyon érdekes volt több szemszögből is belelátni az egyes karakterek gondolataiba, a végkifejlet felé haladásuk során véghez vitt cselekedeteikbe. Valójában érdekes karaktereket kaptunk, egyik sem volt kiemelkedő, de talán Daniel az, aki a leginkább figyelemre érdemes, ami a pszichét illeti. Több olyan szereplő is volt, aki mentálisan és pszichésen sem átlagos karakter és ezt nagyon jól sikerült is megjelenítenie az írónőnek, volt olyan, akivel együtt tudtunk érezni és volt olyan is, akivel nem szívesen akadnánk össze életünk során. Igaz, ha jobban belegondolok nem igazán örültem volna, ha bármelyikük a szomszédságomban lakik, mert a csontvázak bizony hullottak rendesen a szekrényből, az elsőtől az utolsó oldalig. 

Annak ellenére, hogy a krimiszál nem annyira erős, de a regény maga mégis mélyen karakteres volt , ezáltal sötét atmoszférát tudott teremteni, pont annyira, hogy ne érezzük, hogy a gyomrunk forog, hanem bele tudjuk élni magunkat a történésekbe és megpróbáljuk kibogozni a szálakat. Szükségünk lesz a kis szürke agysejtjeinkre, ha valóban bele szeretnénk mélyedni a történet legmélyebb szegmenseibe is és együtt szeretnénk gondolkodni a szereplőkkel. 


Fülszöveg: „Mi ütött beléd?”

Laurát egész életében előítélettel kezelték. Azt mondták rá, forrófejű, problémás, különc. Volt, aki egyenesen azt állította, veszélyes.

Miriam tudja, hogy Laura nem feltétlenül gyilkos, csak mert látták távozni a borzalmas gyilkosság színhelyéről, ráadásul véres ruhában. Miriam tisztában van vele, milyen könnyen előfordul, hogy az ember rosszkor jár a rossz helyen.

Carla magánkívül van az unokaöccse brutális meggyilkolása után. Senkiben se bízik: jó emberek is képesek szörnyűségekre. De milyen messzire megy Carla, hogy megbékélhessen?

Mindenki sérült, az ártatlanok és a bűnösök is. Vannak, akik annyira sérültek, hogy ölni is képesek.

„Nézd, mit tettél – és mi lett belőle.”



Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 320
Fordító: Tomori Gábor
Ár: 3518 Ft 



0 megjegyzés:

 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon