Markus Zusak: A könyvtolvaj

Egy könyv, ami sokáig vezette a New York Times bestseller listáját. Ettől függetlenül úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy na jó ismét egy a világháború borzalmait megörökítő alkotás, sem több sem kevesebb, nem voltam biztos benne, hogy tud valaki újat mutatni. Sőt még abban sem voltam biztos, hogy végig fogom-e tudni olvasni, ugyanis nem szeretem a leszakadt emberi testrészekről és egyéb borzalmakról szóló leírásokat. Márpedig egy II. világháborús könyvtől pont ilyen borzalmakat vár az ember.

De, ami ezután jött, hát az volt a nem semmi, erre felkészülni sem lehetett. Felemelt a magasba, majd a mélybe lökött. Felkavaró és megindító.  Mire elolvastam egy számomra eddig ismeretlen lelkiállapotba kerültem, nem tudtam hova tenni a dolgokat. Nehéz elhinni, hogy egy olyan író írta, aki nem élte át a háború borzalmait, hiszen a könyv 2005-ös megírásakor Markus Zusak mindössze 30 éves volt.

A karakterek tökéletesen kidolgozottak, életszerűek. Személyes kedvencem a Papa karaktere volt, annyira jóságos, aki még a legrosszabb időkben is EMBER tudott maradni. Egy tökéletes példakép mindenki számára.

Nagyon nehéz bármit is írni a könyvről, mert annyira hatással volt rám, hogy ezek után nehéz szavakat találni arra, hogy mindazt a hangulatot vissza tudjam adni, amit a könyv nálam okozott. 

Olyan lebilincselően ír az író, hogy minden elismerésem, tudja mivel lehet megfogni az olvasókat.

Nem azt mondom volt egy két unalmasabb rész is, de összességében lenyűgözött és biztos, hogy a gimnáziumokban kötelező olvasmánnyá tenném a könyvet. 

Imádtam, hogy a  narrátor maga Halál, -aki a háború alatt szinte minden családnál "vendégeskedett"-ami elég furcsa, de ugyanakkor zseniális, mert megadja a könyv alaphangulatát.

Az elejétől egészen a végéig vártam azt a percet, amikor el fog jönni a döbbenet pillanata, mert ezt már az elejétől tudni és érezni lehetett, hogy be fog következni az a pillanat, amikor ledöbbenünk és csak ülünk és nézünk ki a fejünkből, nem fogjuk találni a szavakat. Ezt az érzést vártam végig, amíg olvastam a könyvet. 

Amit vártam be is következett, sajnos.  Ahhoz, hogy átéljük az érzést, muszáj elolvasni a könyvet.

Egy 9 éves kislány Liesel története elevenedik meg a lapokon, aki nevelőszülőkhöz kerül, miután az öccse meghal és a szülei sem tudja tovább nevelni, mert koncentrációs táborba kerülnek. Egy átlag német család mindennapjait látjuk a Himmel utcában, ahova Liesel megpróbál beilleszkedni, meglátjuk az emberséget és a szeretetet is annak ellenére, hogy idegenként kell együtt élniük. Egy igazán ártatlan és  tiszta gyermekkori szerelem is megjelenik, talán ezért is lesz még fájóbb a befejezés. Nálam a könyvek ellopása csak teljesen másodlagossá vált az olvasás során, annyira magával ragadott ez a keserédes mese. 

Úgy gondolom nem is maga a cselekmény a fontos, vagy inkább nevezzük másodlagosnak, mert lehetne itt egy másik történet is, de az  ahogy meg van írva valami csoda, repülnek a gondolataink és csak azt vesszük észre, hogy vége, nincs tovább és mi ott vagyunk a gondolatainkkal, és százszor is hálát adunk, hogy akkor és ott nem voltunk részesei a háborúnak.

Nem igazán estére ajánlott olvasmány, mert egy ilyen könyv után szinte lehetetlen nyugodtan aludni.

5/5

                                                          

A könyv alapján készült filmet is ajánlom megnézésre, bár közel sem olyan a hatás, mint olvasás közben.

A férfi, aki megírta ezt az örök darabot Markus Zusak:

             

Fülszöveg.:

EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI 1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga. Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek. FONTOS INFORMÁCIÓK ez a kis történet egy lányról, egy harmonikásról, néhány fanatikus németről, egy zsidó bokszolóról, és egészen sok lopásról szól. MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL: A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT 

Könyvtár rovat

Minden hónapban szeretnék jelentkezni egy könyvtárban jártam rovattal.

Egy-egy alkalommal 5-6 darab könyv is velem szokott jönni. Szerencsére a városi könyvtár nagyon jól el van látva könyvekkel és nem hiányoznak az újabb megjelenésű könyvek sem, igaz azokra nem árt előjegyzést tenni, de ennyit megér, hogy egy-egy jobb példányhoz juthassunk.  A saját példányok mellett még a könyvtári könyveket is kiolvasni a rendelkezésre álló egy hónap alatt nem egyszerű feladat. Mivel a feladatok azért vannak, hogy megoldják őket, így próbálkozom rendesen.

Április elejéig ezek a könyvek lesznek nálam.:

  
  

Ez a könyvtár például gyönyörű:

Admont-i bencés apátság könyvtára

Ree Drummond: Tűsarkúban a prérin

A http://thepioneerwoman.com/ honlap az USA-ban szinte fogalom, naponta milliós nagyságrendben mérhető az oldalra kattintók száma.  Ez azért valljuk be nem semmi, amikor először látogattam el az oldalra az első érzésem az volt, hogy, Na igen, ez a csaj tudhat valamit!

  

Bevallom már jóval a könyv megjelenése előtt rendszeres olvasója lettem Ree Drummond-nak, érdekelt, hogy éppen egy ínycsiklandó étellel rukkol-e elő, vagy csak egyszerűen ír a családról, suliról,  a farmról, de az is érdekelt, ha egy-egy jobb fotósorozattal jelentkezett-e a héten, egyszóval mindig vissza-visszanéztem az oldalra, bár mindig picit túl tökéletesnek éreztem mindent körülötte, de ezt akkor ott nem is bántam és nem is bánom a mai napig, mert pár perc erejéig tökéletes kikapcsolódás.

Ree egy farmon él az Ő Marlboro Man-jével -igen, igen így nevezi a férjét, fura nem?-, a gyermekeivel és a sok jószággal. Mindig csinál valamit, hol főz, hol nevel, hol nyaral, hol pedig publikál, bizony több könyv van már a háta mögött, főzőműsorokat vezet és az életét megfilmesítik. Na erre varrjon gombot, aki tud. A könyvek közül a legtöbb szakácskönyv, illetve gyermekeknek szóló könyvek, aminek a főhőse Charlie kutya.

  

 Egy szinte tökéletes nő, tökéletes életének benyomását kelti az egész jól felépített image. Abban szinte biztos vagyok, hogy egy nagyon ügyes marketing csapat veszi körül. Könnyedén elhiteti velünk, hogy mi is lehetünk tökéletes feleségei a férjünknek, tökéletes szülei gyermekeinknek és egyúttal akár a szüleink tökéletes gyermekei, mindezt úgy, hogy egy nagy háztartást vezetünk, karriert építünk és mindig tökéletesek vagyunk. Minden olyan nagyon habos-babos az oldalon. Az utóbbi időben inkább tűnik egy nagyon jól megszervezett üzletnek, mint egy valós blognak. Ettől függetlenül szerintem van létjogosultsága az oldalnak, mert erre igenis van igény, hogy napi szinten pár percet elnézelődjünk.

Saját megfogalmazása szerint a tökéletes jegeskávé, jegyzem meg kipróbáltam és tényleg finom, ilyen és ehhez hasonló finomságokat is találhatunk az oldalon, ez az egyik amiért szeretem látogatni.

Viszont az első perctől úgy gondoltam, hogy egy regénynek szánt önéletrajzi könyv írásába nem kellett volna belevágnia. Miután elolvastam a könyvet erről meg is bizonyosodtam, ami működik az interneten naponta frissülő oldalon az már nem jön át a könyvben. Pedig bizony próbáltam szeretni a könyvet, de nem ment maradéktalanul. Nem mondom, hogy néha nem derültem rajta jókat, de nem szerettem bele halálosan.

Ugyanazt a steril és tökéletes álomvilágot vártam, ahol jó eltölteni pár percet,ennek ellenére egy kicsit gyengébb könyvet olvashattam.

Egy fiatal vörös, csetlő-botló fruska szerelmi története egy igazi cowboy-jal, bár még ez is szinte tökéletes love story-nak tűnik, de elolvasva nem tudtam az internetes oldalt és a valós történetet összerakni, mert akkor valójában melyik nem valódi. 

Úgy érzem azért a könyvben alaposan ki lettek színezve a történések, ami gondolom a könyv eladhatóságának szempontjából nélkülözhetetlen, de nekem picit sziruposra sikeredett, pedig én aztán bírom a romantikát, de ez nekem is már inkább királykisasszony és az ő fehér lovon ülő tökéletes hercegének története lett. Erre nem vágytam, mert akkor inkább hófehérke vagy hamupipőke történetét emelem le a polcról, igaz itt a gonosz elmaradt, de nekem hiányzott.

Amit ki kell emelni azok a kötet végén található receptek, mert azokban nincsen hiba, de ez ugyebár nem egy szakácskönyv.

Mindezektől függetlenül ajánlom olvasásra a könyvet, mert ez is egy történet és életérzés, még, ha nem is éppen itt Magyarországon. 

5/3

A magyar borító nekem sokkal jobban tetszik, a virágok és a csizma is nagyon illenek a könyvhöz, szerintem jó választás volt.

                                                                                                                                                                 
 

képek forrása: http://thepioneerwoman.com/  http://www.amazon.com

M.C. Beaton: Agatha Raisin és az áradás napja

 Elbűvölő sorozat…M.C.Beaton biztos kézzel bonyolítja a falusi krimi cselekményét”    

                                                                                              New York Times

„M.C. Beaton tökéletlen hősnője igazi drágakő”

Publishers Weekly

  

Nagy kedvencemtől M.C. Beaton-tól ezúttal az Áradás napja került terítékre. Mindig várom az újabb és újabb megjelenéseket, mert megunhatatlan. Agatha karakterét egyenesen imádom, szinte látom magam előtt, mintha egy igazi valós személy lenne, annyira kidolgozott az összes jellemvonása, mozdulata, mintha tényleg egy valós személy kicsit sem hétköznapi, vidéki és csupa izgalommal teli életét olvasnánk. Talán mi magunk is szívesen élnénk a kis angliai falucskában, hogy részesei legyünk a történéseknek és ismerjük a szereplőket. Én legalábbis ennyire el tudok merülni Beaton történeteibe.

Van egy örömteli apropója is, hogy éppen most írok erről a kötetről, na de erről is mindjárt írok.

Most sem csalódtam az írónőben, hozta a szokásos formáját, azaz szórakoztatott. 

Valahogy mindig ráérez mikor kell meglépni egy drasztikusabbat azért, hogy elkerülje az ellaposodást és az unalomig ismétlést. Pontosan ez volt a bajom Joanne Fluke-nál Hanna-val is (másik krimis kedvencem, legfőképpen a sütiket imádom benne, de szigorúan Beaton után jön), mert folyamatosan a sorozat minden egyes részében ugyanazok a pasik ismétlődnek és nem lép egyről a kettőre a történet, sőt részről részre laposabb.

Agatha pasit cserélt, hurrá, már éppen kezdett volna ellaposodni az Agatha-James páros, bár bírtam az öreget, de már mindent kihozott a két karakterből, amit csak lehet, ezért James-t leléptette, de a visszatérés kapuját nem zárta be, erre a szálra is kíváncsi leszek, hogy később folytatja-e vagy sem.

Most viszont egy író és milyen meglepő még egyedülálló és ráadásul charme-os pasi költözött be James házába Agatha szomszédságába, mégpedig John Armitage. Ebből már adódik is a lehetőség, hogy ismét felépítse a két karakter kapcsolatát, bár nekem most úgy tűnik kicsit lassabban halad a dolog. Ez a lassabb kibontakozás kimondottan tetszik, remélem még jó pár részen át megfigyelhetjük őket és talán kialakul köztük valamilyen rendesebb kapcsolat is.

A gyilkossági szál tetszett, gyanakodtam is meg nem is, szóval lehetett izgulni és bizseregni, hogy ki is a gyilkos, most picit több variáció volt, mert eddig általában sikerült elsőre eltalálni a gyilkos személyét. Valljuk be ez azért nem egy Agatha Christie- féle csavaros gyilkosság, de meglehetősen szórakoztató enélkül is. 

Továbbra is jelennek meg állandó szereplők Mrs. Bloxby, a lelkészné, a Charles, a smucig alkalmi  szerető és detektívtárs, jegyzem meg ebben a részben számomra egy kicsit visszataszító volt, valahogy meglettem volna nélküle, de sorra megjelenik az elmaradhatatlan volt alkalmazott Roy, és ott van Bill Wong nyomozó is, bár utóbbi kettőnek most tényleg csak nyúlfarknyi szerep jutott.

Ismét szerettem a szereplőket és a történetet,  a megszokott és várt szórakozást kaptam és ennyi azt hiszem pont elég egy könnyed kikapcsolódást szolgálni hivatott könyvtől. 

Fülszöveg:

Hogy begyógyítsa sebzett szívét, miután férje, James elhagyta, Agatha repülőre pattan, és irány a Robinson Crusoe-sziget. Ott találkozik egy nászutas párral, és a sors úgy hozza, hogy az ifjú feleség tragikus módon vízbe fullad. Újra otthon. Agatha nyomban gyanakodni kezd, amikor egy menyasszonyi ruhába öltöztetett fiatal lány holttestét halásszák ki a megáradt Avon folyóból. A rendőrség szerint a lány öngyilkosságot követett el, Agatha azonban a szigeten történtek és saját katasztrofális házasságának fényében eltökéli, hogy utánajár az igazságnak.


Értékelés:  5/4


Most pedig jöjjön az örömteli apropó is, ahogy ígértem.

Az írónő új sorozattal mutatkozik be itthon, -hurrá, hurrá!- ami nem más, mint az utazó-házasságközvetítő sorozat. Miss Pym humoros kalandjain derülhetünk nagyokat.

Egy kis kedvcsináló a sorozathoz:



A vénkisasszony Hannah Pymre a munkaadója ötezer fontot hagy, ami lehetővé teszi, hogy ő lemondjon a háztartásvezetésről, és postakocsival kalandos útra induljon a vidéki Angliába. A kaland hamarosan rá is talál Miss Emily Freemantle, az elkényeztetett, búzavirágkék szemű szépség alakjában, aki egy megrendezett házasság elől menekül egy olyan élvhajhászhoz, amilyennel még nem találkozott. Amint a lány sötéten jóképű jegyese beszáll a postakocsiba, Miss Pym bizonyos benne, hogy Emily meggondolatlanul lépett meg az arisztokrata házasság elől! Úgyhogy amikor az utasok megállnak egy fogadónál, Miss Pym hozzálát a házasságközvetítéshez... és bár Lord Ranger Harley panaszosan közli, hogy ő nem fog elvenni egy hálátlan leányzót, Miss Pym gyanítja: amint rábírja a párt, hogy osztozzanak a háztartás meghitt feladatain, minden romantikus gubanc kibomlik!



Amint Miss Pym beszáll a következő postakocsiba, azon kapja magát, hogy belegabalyodik Miss Belinda Earle, az eleven örökösnő nehéz helyzetébe, akit elűztek Bathból, miután kilépett a házassági piacról. Amikor a kocsi kátyúba szorul Baddell Castle közelében, és a fess Frenton márki a segítségükre siet, Miss Pym úgy határoz, hogy segítő kezet nyújt a Sorsnak. Bár a zord agglegény megveti a románcokat, a Belindára lopva vetett pillantásai bizonyítják Miss Pymnek, hogy szakértő házasságközvetítő tehetsége e rossz csillagzat alatt született párt hamarosan mennyei frigyre lépteti!

http://new.ulpiushaz.hu/miss-pym-es-a-ramenos-marki/
http://new.ulpiushaz.hu/miss-pym-es-a-menekulo-menyasszony/

Mindkét kötetre fel kell iratkozni, mert azt írja, hogy nincs készleten, egyébként elég jó árban van, kötetenként 2624 Ft.

Borsa Brown-A maffia ágyában

A Borsa Brown írói álnév mögött nem is gondolnánk, hogy egy váci illetőségű magyar hölgy bújik meg, hivatalosan Szobonya Erzsébetnek hívják és amellett, hogy karriert épít, két gyermeket nevel még az írásra is jut ideje.

Első kötete A maffia ágyában címmel jelent meg. 

Amikor  csak a könyvet forgattam, azaz tettem az éjjeliszekrényről a könyvespolcra és vissza még meg voltam győződve, hogy egy számomra eddig ismeretlen külföldi szerző munkája, talán angol, vagy amerikai lehet az illető. Majd kutakodni kezdtem, hogy valójában ki írhatta a könyvet, ekkor jutottam el az Álomgyár oldalára , ahol lehullott a lepel és több információval is szolgálnak a szerzőről.

Nem is tudom miért pakoltam hetekig a könyvet, talán mert jó volt ránézni a borítóra és várni, hogy mit fog adni a könyv, vagy néha azért, mert túl nehéznek gondoltam egy maffia történetbe belefogni, egyszóval nem tudtam mit várjak, mire készüljek. 

Valójában nagyon örülök, hogy erőt vettem magamon és elolvastam, igaz egy nap alatt kiolvastam a könyvet az elejétől a végéig.  Gyorsan olvasható, mert nem kell sokat agyalni a történeten, mert elég egyszerű, bár nem árt, ha fel vagyunk készülve, hogy száguldani kell a történettel együtt, mert bár az egyik sorban még Angliában van és hezitál Suzanne a másik sorban már Olaszországban van és ott is bár látja, hogy semmi nem olyan, mint a mesében mégis folytatja a már-már önsanyargatással teli napokat. Nekem ez picit túl sok, de lehet csak én vagyok ezzel így, én jobban élveztem volna, ha picit lassabb tempóban folydogál a történet.

Ennek ellenére élvezetes volt, mert kikapcsolt,  annak ellenére is, hogy butuskának gondolom  Suzanne-t, aki köré a történet épül, egy a száját befogni nem képes és a saját sorsa fölött uralkodni képtelen nőnek láttam,  aki beleszeret egy olyan férfiba akibe nem kellene, mert bár ügyvéd, de a maffiához is gyengéd szálak kötik. Innentől kezdve a rabjává válik a férfinak, nem tud tőle szabadulni, aki szereti ugyan Suzanne-t a maga módján, de akár meg is tudná ölni, ha  a szükség úgy hozza, bár sokszor úgy tűnik, hogy nem lenne rá képes, de valószínűleg a családhoz és a maffiához kötőtő szálak az erősebbek. Egyébként csodálom, hogy Suzanne "csak" ennyire hozta ki a sodrából, mert bár nő vagyok egyszer-egyszer engem is irritált a csaj magatartása, hozzáállása.

Aztán ott a másik dolog, ami nekem nem tetszett, mégpedig  Suzanne családi szálai számomra furcsán vannak megjelenítve, mivel nincs olyan erős családi kötelék, hogy harcoljanak a szülők a gyermekükért, jegyzem meg még azt sem derült ki, hogy tudják-e hova ment, mit csinál, hogy éppen esküvő előtt áll, vagy csak úgy általában él-e még. Egyszer sem jelennek meg a történet aktív résztvevőiként, a testvéri szál egyszer-egyszer feltűnik ugyan és próbálja a szerző a könyv folyamán elhitetni az olvasóval, hogy a testvéri szeretet mennyire erős Suzanne és a testvére között, de nekem ez a része nem jött át, bár tény, hogy nem is erről kell szólni a könyvnek, hanem a gyenge nő és az erős, néha már zsarnoki férfi viszonyáról. 

Furcsa, de a férfi főszereplő, Massimo számomra sokkal érdekesebb karakter lett volna, mint Suzanne. Érdekes lett volna az ő szemszögéből is látni a történteket. 

A történet vége nagyon tetszett, bár kicsit szerintem hihetetlen és valószínűleg nem igazán kivitelezhető a valós életben segítség nélkül egy ilyen akció. Sőt nem tudom hány ember lenne arra képes, amit Suzanne meglépett. Igaz ezért vannak a könyve, hogy a valóságból kiragadjanak bennünket és ne a sablonok alapján történjenek a dolgok vagy éppen az alapján amit elsőre racionális lépésnek gondolnánk. Bevallom én azt gondoltam, reméltem, hogy elszöknek és élik az életüket, együtt....

Nem egy habos-babos lányregény az biztos. Nem érzem úgy mintha egy szép kerek történetet kaptam volna, inkább egy se eleje, se vége love story-t.

Szerettem-e? Nem tudom igazából..... Érdekelt, de néha bosszantott. Kicsit lehetett volna kevésbé tömör és kidolgozottabb, de rossznak sem mondanám egy szombat délutánra mindenképpen ajánlom, most még akciós is a kötet.

Lényegében tetszett a történet, de mégis 5/3 azaz egyszer olvasom kategória.

Fülszöveg:

Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN lélektani folyamatokat is boncolgató, letehetetlen regénye feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.

Kiadása éve: 2013

Fogyasztói ár: 2490 Ft

A líra kiadónál most akciós! : 1245 Ft, ennyit mindenképpen megér

http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/a-maffia-agyaban

ISBN: 9786155252211

Januári, februári beszerzések

Próbáltam elszakadni a blogtól és koncentrálni egyéb tevékenységekre, de valahogy mindig vissza-vissza térek időről időre, nehéz az elszakadás és talán nem is igazán érdekel, hogy nem sikerült, sőt némi örömmel tölt el, hogy van hova visszatérni, hiszen elkezdtem valamit. Most sikerült túllépni azon a láthatatlan vonalon, ahol eldől, hogy mennyire fontos, hogy olvassák-e a blogot vagy sem. A lényeg, hogy magamnak írjak, egy kicsit kikapcsolódjak és az elenyészővé vált, hogy másoknak megfeleljek, mert ez a blog meg kell, hogy maradjon egy zárt kis világnak, ahol nem az a fontos, hogy ki vagyok, vagy éppen mit írok le, itt lehet száguldani mindenféle következmény nélkül, mert igen az ember fantáziája száguld, ahogy egy adott könyvet újra egészében végiggondol és egy két lényeges vagy lényegtelen gondolatot leír róla. Az meg a hab a tortán, ha valaki kedvet kap egy adott könyv elolvasásához az általam leírtak alapján, de ez sem cél. 

A blog azért lesz, hogy én jól érezzem magam és kiragadjon a mindennapok mókuskerekéből. 

Miket is szereztem be januárban illetve februárban, amikről remélhetőleg sikerül végre írni is. 

         

        

      

      

Nem kevés utánpótlásra tettem szert így egyben megnézve sok szép könyvhöz jutottam hozzá az elmúlt két hónapban, ezek között van saját vásárlás, csere és ajándékba kapott könyv is. 

Üdvözlök mindenkit aki újra vagy éppen először látogat el a blogomra. 

Janet Evanovich- A szingli fejvadász

Janet Evanovich a harmincas éveiben kezdett írni, amire később egy egész családi vállalkozást tudtak alapozni.

Az éjszakai rohanás című film alapján kezdte írni Stephani Plum történeteit, a szingli fejvadász sorozatot melynek 1994-ben jelent meg az első része. A sorozat azóta világszerte sikert aratott és megfilmesítés.re került

Végre egy vicces sorozat, amit jó olvasni. 

Janet Evanovich humora igazán közel áll hozzám, a szingli fejvadászt telitalálat volt leemelni a polcról. Már kiolvastam az első két részt és nem telt el egy hét, tehát ahhoz képest, hogy csak esténként volt rá időm azért ez nem rossz teljesítmény, ami mutatja, hogy tényleg letehetetlen.

A karakterek nagyon jól ki vannak dolgozva. A főszereplő igazi Bridget Jones fiúsabb változatban, ami számomra sokkal szerethetőbbé teszi, csetlik-botlik, mindig forr a levegő körülötte, nem kevés borsot törve a többi szereplő orra alá. Na és ott van a bűbájos Mazuri nagyi, szerintem ő külön megérne egy könyvet, mert fantasztikus volt a karakter, olyan igazi szupernagyi, mindenben benne van és igazán rátermett még egy pulykát/vagy csirkét?/ is kilő az asztal közepéről és mindez annyira természetesen jön át a lapokon, hogy elhisszük Mazur nagyi és Stephanie Plum csak egy ismerős a szomszédból

Stephani a becsődölt bugyi üzletkötőség után felcsap fejvadásznak, de persze semmit sem tud sem a szökött bűnözőkről, sem a fegyverekről, de az esetlenségével és hozzá nem értésével valahogy mindig belebotlik a rosszfiúkba, akiknek az agyára megy és persze ott van Morelli rendőr, akivel egy se vele se nélküle kapcsolatot ápolnak, természetesen őt is valahogy sikerül Stephnek kihoznia a béketűréséből.

Van itt minden humor, erőszak, üldözés, bűnözés szóval minden, ami egy sikeres könyvsorozathoz kell.

Igazi csajos könyv, ami a táskádba is befér.

Most 425 Ft a bookline-on

M. Kiss Csaba – Kásás Tamás: Kása

Szeretek olvasni, de ebbe is, mint elég sok dologban rendszertelen vagyok ez sajnos a blogon is meglátszott.

Szeretek olvasni otthon egy kényelmes fotelben, egy kád vízben az ágyban, a konyhában egyszóval az egész lakásban.

Szeretek olvasni útközben, várakozás közben és igen néha a munkahelyemen is/csak le ne bukjak/, ehhez jól jön a hordozható olvasó, sokkal diszkrétebb, mint egy nagy, vaskos könyvet előkapni a picurka válltáskából.

Szóval elcsábultam én is egy e-book olvasóra, ehhez viszont e-könyvek szükségeltetnek.

Kicsit elmerültem az e-book-ok világában, pro és kontra érveket sorakoztattam, amivel most nem is fárasztalak titeket, de egy biztos, így olcsóbban lehet könyvet vásárolni, igaz nem tudjuk odatenni a polcunkra csak a virtuális könyvtárunkba kerülhet, de azoknál a könyveknél, melyeket egyszer vagy kétszer fogunk elolvasni ez szerintem nem is olyan nagy baj, mert bármikor előkereshető.

Létre is hoztam a gépemen egy könyvtár nevű mappát ahová szépen bepakolgatom az e-könyveimet és csak keresgélnem kell köztük, hogy éppen mihez van kedvem, mint egy igazi könyvespolc előtt. Természetesen a nagy klasszikusok továbbra is ott figyelnek a valódi könyvespolcon, de emellett nagyon megkedveltem a virtuális könyvtár lehetőségét és az általa megnyitott teret. 

Az új olvasómon olvasott első könyvem M. Kiss Csaba és Kásás Tamás: Kása című önéletrajzi könyve volt.

Érdekelt a könyv, mert kíváncsi voltam egy igazi ízig-vérig élsportoló mindennapjaira, az meg tényleg megdöbbentett, hogy  már az első lapokon ennyire kitárulkozó, őszinte könyvet tartok a kezemben. Gyorsan lapoztam és lapoztam.Nagyon hamar azt vettem észre, hogy besötétedett és már a könyv végét falom, szinte repültek a sorok és az idő

Úgy éreztem mintha visszarepültem volna a '80-as, '90-es évekbe, majd ismét napjainkba, szinte szárnyaltam én is időben és térbe.

Ahogy elmesélte a gyermekkorát bennem is sok élmény újjáéledt, igazi időutazásra invitál minket a könyv és az általa megelevenített szőke fiúcska, aki éppen csak próbálgatja a szárnyait és máris nyugaton találja magát, ahol új környezetbe csöppen és próbál beilleszkedni, ez a kétlakiság folyamatosan végigkíséri Kása életét.

Utazás utazás hátán, mindenhol új környezet, új emberek, ahol ez a tehetséges sportoló ki gondolná, de kicsit magányosnak és elveszettnek érzi magát. Mindeközben nagyon őszintén beszél Kemény Déneshez, a csapathoz, a vetélytársakhoz, függőséghez /nagyon érdekes függőségben szenved, teljesen át tudtam érezni, mert évekig én is ettől a függőségtől szenvedtem, amit direkt nem írok le, hogy mi is az, inkább olvassátok el/, barátsághoz és a szerelmeihez fűződő kapcsolatáról, ez utóbbinak egy egész fejezetet szenteltek.

A csillogással ellentétben, ami kívülről látszik a könyv lapjain megjelenik a valódi Kása, az ember, mert Ő is  egy érző, sebezhető emberi lény, aki kitárulkozik az olvasóknak. Végig izgulhatjuk ismét a könyv lapjain keresztül a 3 olimpiai aranyat megszerző csapat meccseit, szinte hallani, amint Knézy Jenő kitűnő kommentárja szól a múltból. 

Nagyon tetszett, hogy sok fotóval is fűszerezték a leírásokat, végig lendületes volt a könyv, igazán kellemes önéletrajzi könyvet kap az olvasó.

Nem tudom a borítón lévő Kása e az igazi,  a teknős énjével /ahogy saját magát titulálja/, vagy pedig a csibészes mosolyú, szőke, langaléta és életerőtől duzzadó srác, de lényegében ez maradjon az ő magányügye, mi pedig élvezzük ki, hogy kicsit beleláthattunk a sportolok titokzatos, sokszor kemény és kegyetlen, néha pedig a fellegekbe repítő életébe.

A könyvet köszönöm a Book and walk oldalnak

Az e-könyv ára: 1999 Ft

Az oldalon további e-könyvek és ingyenes e-könyvek közül válogathattok.

Mesesarok: Geronimo Stilton- Négy egér fekete dzsungelben

Mostantól  a blog részét fogja képezni a Mesesarok.

Itt fogok írni arról, hogy kisfiammal éppen mit olvasunk lefekvés előtt, vagy  délutánonként.

Emlékszem, hogy nagy nevetgélést hallottam nem is olyan régen  a nappaliból, ahol éppen az egyik mesecsatorna szólt.

Gondoltam megyek és megnézem mi is tetszik annyira az én 7 évesemnek.

Amit elsőre láttam a képernyőn az egy vékony okoska-, és egy kövér, kicsit bárgyú, de kedves egér volt, ki gondolná de pár másodperc múlva megjelent az elmaradhatatlan női szereplő a jól öltözött egérlány.

Ráadásul igen olaszos neve van a főszereplő egérnek Geronimo Stilton, hát nem szuper?!

Rágcsáliában élnek, egy szerkesztőségben dolgoznak és valahogy folyamatosan mindenféle érdekes rejtély,  kaland vagy éppen bonyadalom keresztezi az útjukat.

Be kell vallanom leültem és végig is néztem, sőt mondhatni tetszett is.

Így minap, amikor az egyik könyvtárba mentem a gyerekeknek szóló könyvek között ott vigyorogtak rám a Geronimo Stilton könyvecskék.

Egyet gyorsan fel is kaptam, aminek a borítója a legjobban tetszett, egy ijedt egér lóg egy liánon a címe pedig négy egér a fekete dzsungelben volt.

Csak egy darabot mertem elsőre kikölcsönözni, nehogy mellé nyúljak és kicsit féltem tőle, hogy közel sem lesz olyan szórakoztató a csemetének, mint a mesecsatornán ricsajozó egérhad.

Este elővettük nagyon meglepődtem, amikor észrevettem, hogy  ki is olvastuk az első betűtől az utolsóig. Élvezetes, gyorsan olvasható és jól követhető mese volt.

1-2 apróbb részen leakadtunk az elején, amikor ez volt az első szó a könyvben : pszichoanalitikus, ezt gyorsan elmagyaráztam, majd zavartalanul folytattuk a mesét egészen a végéig.

Legközelebb is biztosan bekerül a kölcsönzött könyvek közé egy újabb Geronimo Stilton kaland.

Pozitívumként említeném még az aranyos vagy éppen vicces rajzokat, amikből szinte minden oldalon találunk egyet-egyet.

Értékelés:5/4

Alexandra kiadó

124 oldal

Puhatáblás, ragasztókötött

Kiadás 2011

M.C. Beaton- Agatha Raisin és az elültetett kertész

        Agatha Raisin egy marketing zseniből lett nyugdíjas, akiből igazi vidéki,  kotnyeles asszonyság vált  ismét elkápráztat minket, lebilincselő stílusával.

      Miután megérkezik egy világkörüli útról kicsiny falujába Carsely-be szembesülnie kell vele, hogy plátói szerelme-az ezredes, aki nem utolsó sorban még agglegény-, egyben szomszédja is más nő körül legyeskedik. A mindig súlyproblémákkal küzdő Agatha rögtön tesz is a helyzet ellen és megismerkedik vetélytársnőjével a mindig tökéletes Mary Fortune-nal. Hősnőnk nem egy konyhatündér, így ebben a részben igencsak meggyűlik a baja új riválisával , aki pont a szöges ellentéte kiválóan főz, süt, vezeti a háztartást és minta kertet tart fenn, ami nem is jön rosszul a kertészeti bemutató előtt, ahol Agatha némi cselhez sem restell folyamodni, hogy az övé legyen a legszebb kert, annak dacára, hogy a rózsán kívül nem sok növényt ismer fel. 

Egy váratlan gyilkossággal elindul a lavina vagyis a nyomozás, ami a könyv egyik mozgató rugója. Ezúttal is Agathara vár a feladat, hogy kiderítse ki ültette el a vetélytársát egy jól megtermett cserépbe.

Azt tudni érdemes, hogy ebben a csepp faluban igen gyakran -kötetenként-elhaláloznak az emberek  egy-egy gyilkosság okán, de a következő kötetben rögtön jön is a házukba egy új szereplő, aki tovább tudja bonyolítani a falucska életét. Ettől lesz folyamatosan izgalmas, újszerű, mivel az írónő mindig más és más karakterű szereplőt épít be a könyvbe.

Gyanúsított és izgalom akad bőven, a karakterek ismét jól kidolgozottak, szerethetőek. A figyelmet remekül fenntartja az elejétől a végéig. Társadalmilag remekül ábrázolja a vidéki életet. 

Ami talán még ennél is fontosabb lehet a gondolom zömében női olvasó közönségnek az a pletyka, itt ebből akad bőven és mi magunk is beleélhetjük magunkat az apró áskálódások, szóbeszédek és  közeli ismerősként üdvözölt szereplők magánéletébe. 

Aki szeretne egy jó kis modern krimit olvasni/lehet, hogy hamar rájövünk, hogy ki volt a gyilkos, de ettől függetlenül élvezetes marad végig a cselekmény/, ráadásul még a vidéki Anglia sem áll távol tőle, akkor mindenképpen ajánlom M.C. Beaton könyvét

Az írónő 1936-ban Skóciában látta meg a napvilágot Marion Chesney néven, de több írói álnevet is használ, mint például M.C. Beaton-t. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Angliában már 23 Agatha Raisin könyve jelent meg a népszerű írónőnek.

Remélem, hogy itthon is hamarosan újabb és újabb kötetek jelennek meg a sorozatból. 

+tipp

Érdemes a sorozat első részével az Agatha Raisin és a spenótos halálpitével kezdeni, mert később könnyebben lesznek érthetőek az apróbb utalások.. 

Fülszöveg:

Vakációjáról visszatérve Agatha Raisin döbbenten tapasztalja, hogy új jövevény tűnt fel a faluban, egy nő, aki mindjárt be is férkőzött a vonzó agglegény, James Lacey kegyeibe. A szépséges Mary Fortune minden tekintetben különb Agathánál, a kertben pedig egyenesen verhetetlen, és Carsely kertészeti kiállításának közeledtével Agathát ez egyre inkább nyomasztja, így amikor Maryt holtan, virágcserépbe ültetve találják, Agatha megragadja a lehetőséget, hogy gyökerestül kiássa a falubeliek titkait, és besározza a szerencsétlen áldozatot. Ám Agathának is megvan a maga piszkos kis titka... A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin könyv - izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel.

                                     
                                      fotó forrása az írónő saját oldala

Nina Killham A hús bűnei

Kezdjük a borítóval, ami miatt először gondolkodóba estem, hogy merjem-e kézbe venni vagy sem, mert nem túl ígéretes, ahogy egy nőci  nyal egy vélhetőleg üres tányért, de végül az ajánló alapján mégis elkezdtem olvasni.
Egész gyorsan haladtam a könyvvel, eleinte azért, mert gondoltam, hogy ki fogja forrni magát és ígéretesebbnél ígéretesebb ételek is előkerültek, úgy mint paradicsomleves amibe grillezett pestoval töltött paradicsom került, kecskesajttal és mentával töltött csirkemell, pálinkás csokoládészósszal nyakon öntött párolt körte. Ugye mondtam, hogy ilyen ételeknek nem lehetne ellenállni és reméltem, hogy még sok ilyen kellemes étel összeállítás fog előkerülni, ráadásul ahogy a duci főszereplő Jasmine ette, ezek fantasztikus leírások voltak.


  Nina Killham
fotó innen

Amennyiben szimplán csak a kulináris izgalmakra koncentrálunk akkor a könyv végig merő izgalom, főként egy olyan gasztronómia iránt rajongó személynek, mint amilyen én is vagyok.


+                      =
forrás




Viszont a másik vonal, a férj kapuzárási pánikja, amit egy fiatal diéta és méregtelenítés megszállott fiatal, gebe csajszival próbál orvosolni ez nem tetszett, továbbá ott van a kamasz lányuk, aki levegőn szeretne élni, mert olyan komoly étkezési problémái vannak, de valahogy ez csak emlegetve volt folyamatosan, de a szál nem volt kifejtve, nekem ez nagyon hiányos része volt a könyvnek, hogy most szeretne-e foglalkozni a táplálkozási zavarokkal vagy a zsírt isteníti vagy mindkettő, de valahogy nem teljes egyik sem, így nekem olyan bele kapok ebbe, belekapok abba érzésem volt. Ráadásul egy krimi szál is elindult már az elején, ami a könyv vége felé bontakozott ki, de mit is írok nem csak kibontakozott, de el is vitte az egész könyvet, szerintem rossz irányba, mert csak nagyon erős gyomorral rendelkező olvasóknak ajánlom, mivel a darabolós gyilkostól kezdve, a kannibálokon át és minden egyéb mi véres előkerül, a legenyhébb a tésztába csomagolt emberi fej a frigóba, szóval el tudjátok képzelni mi volt még az utolsó lapokon. A végére szánt gyilkos csavar sem volt olyan kiszámíthatatlan, mint egy Agatha Christie krimiben, de mondjuk ezt nem is igazán reméltem, de szerintem ezt is egy picit jobban ki lehetett volna még dolgozni.
A több kevesebb elve itt is érvényesült volna.

Vibráló, csapongó, étvágygerjesztő és gusztustalan egyben, aki a gasztronómiát szereti és erős gyomorral rendelkezik bátran vegye kézbe már csak a remek étel/étkezés leírások miatt is.

10/5

Fülszöveg:

Ha az élet úgy pocsék, ahogy van, mi mást tehet az ember, mint hogy boldoggá zabálja magát. Különösen, ha egy szakácskönyvíróról van szó, akiben dühöng a küldetéstudat, és aki az önmagát nyomorgató, anorexiás, bulimiás, kalóriaszámláló, önsorsrontó világ tudtára kívánja adni, hogy a zsír maga a boldogság. Hogy az igazi zsírban tocsogó krumpli, a jó szaftos hús, a kenyér és a némi tejszínhabbal nyakon öntött csokikrém után sokkalta, de sokkalta rózsaszínűbbnek tűnik a világ. Hogy a divatos diéták terrorjával szemben hagyjuk egymást békében enni. Hősnőnk férje közben összeáll egy csontkollekcióval, de nem baj, ha esze van, a hasa úgyis visszahúzza. De hogy kerül egy igazi, hús-vér hulla a konyhapadló kellős közepére? A rejtély megoldására frappáns receptet kínál a szerző, aki egy időben a Washington Post receptírója volt.

Az eredeti borító nekem jobban tetszik:

Phil Doran-Csábító Toscana

Ki az akit nem csábít Toscana a fűszeres illataival, remek olasz ételekkel és az olasz mentalitással megspékelve?
Szerintem picit mindannyian Olaszország szerelmesei vagyunk, aki járt már ott azért, aki még nem hát azért.
Talán ezért is örvendenek olyan nagy népszerűségnek az Olaszországgal kapcsolatos könyvek, mert mindenki szeretné átérezni az igazi olasz életérzést.






kép innen








kép innen

A Csábító Toscana lapjain szinte megelevenedik és beszippant az olasz világ, a maga mozgalmas, pörgős, de mégis lassított életmódjával. Ez nem is akkora ellentmondás, ha jól belegondolunk, hanem egy teljesen normális megközelítés, maximálisan minden percet kiélveznek, de tudnak lazítani és senki sem háborodik fel, hogy bezárnak a boltok és csak délután nyitnak ki, vagy éppen a bürokrácia megy olyan lassan, hogy akár mi  Európa más országaiban, vagy Amerikában élők totálisan kiakadnánk, a hajunkat tépnénk.
 Ők így élnek és kész, vagy megszoksz vagy megszöksz. A könyv egy amerikai pár Phil és Nancy Doran beilleszkedését követi végig egy rusztikus kis olasz ház felújításán keresztül.
A könyv szinte minden lapja élvezetes olvasmány volt, szeretet, barátság, öröm és bánat, hol együtt nevetünk a szereplőkkel, de az is megesik, hogy velük együtt sírunk.


Úgy tökéletes a könyv, ahogy van, én 10/10-re értékelem.



Fülszöveg:

Phil Doran élete lassan összeomlik. Az egykor sikeres hollywoodi író-producert háttérbe szorítják a feltörekvő új tehetségek, házassága pedig az évek alatt alaposan megkopott, ellaposodott. Felesége, Nancy úgy érzi, ideje változtatni, ezért olaszországi körútján egy alaposan lerobbant, háromszáz éves toscanai házzal lepi meg a férjét. A meglepetés sikerül, csak éppen nem úgy, ahogy Nancy eltervezte. Phil számára a baljós jelek már akkor elkezdődnek, amikor a helyi légitársaság rozzant gépének ajtaja nem nyílik ki. A kellemetlenségek rémálommá fokozódnak, amikor megpillantja új otthonát, és kezdetét veszi a ház felújítása egy olyan országban, amelynek milliónyi törvénye, de egyetlen szabálya sincs, és ahol minden bezár délben négy órára, hogy a helyiek nyugodtan ehessenek, ihassanak, vagy éppen szerelmeskedhessenek. A Csábító Toscana nem egy megszokott történet amerikaiakról, akik egész életükben arról álmodoznak, hogy egyszer majd hátrahagynak mindent, és Európába költöznek. Doran fokozatosan hódol be Toscana varázsának: a táj kifogyhatatlan szépségének, az ízek és az illatok érzéki örömének. Újra felfedezi önmagát és a feleségét, és egy olyan helyen találja meg a boldogságot, ahol a legkevésbé sem számított rá. A csábító Toscana elképesztően humoros, és hihetetlen dolgokat tudunk meg belőle Olaszországról. Mulatságos és szívszaggató, pikáns és édes. Képzeljék el, hogy Frances Mayest és Dave Barryt megszórják egy kis parmezánnal és nyakon öntik olívaolajjal pontosan ilyen Phil Doran írása. Egyszerűen nem lehet letenni.