Natalie Jenner: A Jane Austen társaság

Fülszöveg:  A ​szeretet, a szerelem, a társadalmi rang és a pletyka olyan összetett tánca ez a regény, melyre még Jane Austen is büszke lenne.”

– BookBub

Közvetlenül a második világháború után az eldugott angol falucskában egy hasonló érdeklődésű emberekből álló, szokatlan társaság szerveződik, hogy valami egészen rendkívülit hozzanak létre.

Mintegy száz évvel korábban a kis angol falu, Chawton volt Jane Austen, Anglia egyik legnagyszerűbb írójának utolsó otthona. A nagy házban most távoli leszármazottak élnek, a régi birtok pedig hanyatlásnak indult. Ám a szerző és a regényei iránti lelkesedés tovább él a faluban; buzgó rajongói – a helyi doktor, a gyászoló özvegy, a birtok jogtanácsosa, a fiatal szobalány, a magányos gazda és Jane egy távoli rokona, kiegészülve egy műkereskedővel és a híres hollywoodi filmsztárral –, megalakítják a Jane Austen Társaságot, hogy megőrizzék az írónő szellemi örökségét, és népszerűsítsék a műveit. Egy haláleset miatt azonban a birtok és vele együtt Austen öröksége, így a társaság küldetése is veszélybe kerül, ám a társaság ekkorra már jóval több ennél. Miközben a tagok életét számtalan tragédia árnyékolja be, és a háború okozta veszteségekkel is szembe kell nézniük, az átélt traumák feldolgozásában éppúgy segítik egymást, ahogyan Austen történetei segítették őket egész életükben.

„Aki gyógyírt keres jelen világunk káoszára, jóleső nyugalomra lel a társaság tagjai között, akiknek az élete talán egyszerűnek tűnik, ám a lelküknek szüksége van arra a balzsamra, melynek Jane Austen a szakértője volt.” – The Washington Post

„Zseniálisan megírt történet, mely elképesztően izgalmasan fűzi egybe nyolc ember életét. Varázslatos, megnyugtató utazás a múltba.”

– Barbara Delinsky, New York Times-bestsellerszerző

„Elbűvölő elbeszélés. A szerző magával ragadó karakterépítése párosul Austen karaktereink elemzésével, mely betekintést nyújt a titokba, miként jelentek meg Austen életének mozzanatai a saját könyveiben.”

– Publishers Weekly

„A Jane Austen Társaság keserédes mese az irodalom erejéről és Jane Austen regényeinek szeretetéről, mely gyógyítja és felemeli a lelket.”

– Marie Benedict New York Times-bestsellerszerző

A szerzőről:

Natalie Jenner Angliában született, Kanadában nőtt fel, és a Torontói Egyetemen tanult, ahol először angol irodalomból, majd jogból diplomázott. Évtizedeken át dolgozott a jog világában, emellett megnyitotta saját független, Archetype Books nevű könyvesboltját Oakville-ben, ahol családjával és két mentett kutyájával él. Mindig is hatalmas rajongója volt Jane Austennek.

A világon sokan ismerik és elismerik Jane Austen munkásságát, ezért talán nem vagyok egyedül azzal, hogy szeretném a lehető legtöbb oldalról megismerni az írónő életét. Ilyenkor pedig az sem olyan fontos számomra, hogy esetleg egy történelmi tényeken alapuló, de mégis fiktív írásról van szó. A lehetőség mindig ott van ilyenkor is, hogy az írásaival kapcsolatos friss meglátásokra és eddig általam nem ismert életrajzi részletekre bukkanhatok. Austen erőssége egyértelműen a karaktereiben és az éles nyelvezettel megírt párbeszédeiben rejlett, amit szerintem azóta sem sikerült senkinek leutánozni. Ezáltal most sem ért csalódás, hogy bár a regény stílusa tetszett, viszont a párbeszédek nem adták vissza a nagy előd tehetségét, de ettől függetlenül ezt nem éreztem zavarónak. Nagy reményekkel telve kezdtem hát bele az olvasásba. Az egyértelműen gyanítható volt a cím alapján, hogy a regény erősen kötődik majd Austen-hez és nem is kellett csalódnom.

A történet Chawton-ba repít minket, oda ahol Jane Austen 1809-től életének utolsó 8 évét töltötte. Ez számomra elég is volt ahhoz, hogy a regény már a megjelenésének környékén felkeltse a figyelmemet, pedig a könyv írójáról, Natalie Jenner-ről semmit sem tudtam, se a stílusáról, sem pedig arról, hogy milyen kutatómunka előzi meg általában egy-egy regényének megírását.

Ahogy ismeretes Austen leveleinek nagy részét a családja megsemmisítette, mert úgy gondolták, hogy meg kell őrizniük Austen imázsát. Természetesen ez a tény is jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy a történetbe egy kis fikciós csavar is kerüljön, ezáltal az olvasót elgondolkodtassa, hogy vajon milyen titkokat rejthettek azok a bizonyos levelek.

A cselekmény a 2. világháborút követő időszakban játszódik, végig érezni lehet, hogy mennyire gondterhelt még az atmoszféra, amely csak nagyon lassan oldódik fel párhuzamot vonva a szereplők életútjával.

A fő motívum, ami végigkíséri a történtet, az a kétezer könyv, melyek egészen az 1700-as évekig datálhatók, és sokukat kifejezetten a család számára kötötték bőrbe, a borítókra pedig rányomták a Knight család pecsétjét, ezáltal kapcsolatba hozva őket az Austen családdal, Jane-nel, a fivérével, Edward-dal és nővérével, Cassandra-val.

A regény annak ellenére nagyon szépen összeállt, hogy eleinte nagyon lassan indult be. A szereplők külön-külön kerültek bemutatásra, sőt az időben is ugrált az írónő, mindez picit belassította a történet kibontakozását. Egy ponton viszont a nyolc karakter összekapcsolódott egy közös cél érdekében és így olvasmányossá vált a regény, a karakterük fejlődésnek indult. Ez a cél pedig nem volt más, mint Austen örökségének megmentése, miközben a birtokért és az örökségért több irányból is harc indul.

A szereplők kitalált karakterek, de az általuk olvasott művek, austen-i utalások mind valós történelmi tényeken alapszanak, sőt a helyszínek is a mai napi felkereshetők, ez számomra nagyon pozitív volt, ezáltal tudtam szeretni a cselekményt is.

Tetszett, hogy a karakterek között jól működött a kémia és összességében a romantikus szállal és az austeni történettel is elégedett voltam, még annak ellenére is, hogy nem tudtam meg sok újdonságot az írónő életéről, de a fikciós rész vitt magával.

A karakterek egyáltalán nem voltak unalmasak, mert mindannyian eltérő családi háttérrel, anyagi helyzettel és foglalkozással rendelkeztek, szerintem ez megadta azt az érzést, hogy nagyon színesek és érdekesek a szereplők. Volt köztük orvos, tanár, hollywood-i sztár, tinédzser, farmer, tanár, örökös és kurátor is. Ezáltal nekem nagyon sokoldalúnak tűnt a történet és annak ellenére, hogy az írónő szép lassan haladt a cselekménnyel, a szereplők bemutatásával a lezárás felé, most mégsem éreztem azt, hogy untam volna magamat olvasás közben.

Sőt egy kis meglepetésként ható, de nagyon szépen a történetbe simuló LMBTQ szál is megjelenik.

Nagyon szeretem, amikor egy író ilyen szépen keveri a valóságot a fikcióval. Egy keserédes történet bontakozik ki az olvasó szeme előtt, a karakterek mindegyike cipel ugyan valamilyen terhet, mégis az élet felülírja a szabályokat és találnak egy olyan kapcsolódási pontot, amivel mindannyian kicsit ki tudnak lépni a sors által rájuk rótt szerepükből. Szövetkeznek a történelem egy darabjának megmentésére, megalapítják a Jane Austen Társaságot.

A könyv sok olyan utalást és fiktív történést is tartalmazott, amely által Jane Austen művei és az általa képviselt, sokak által becsült irodalom közelebb kerül hozzánk, olvasókhoz. Örülök, hogy Ismét egy kedvemre való történetet olvashattam, amelyben Jane Austen öröksége került a középpontba. Emellett mindvégig érezni lehetett azt, ahogy az írónő nagy szeretettel próbálja átadni Austen szellemiségét.

A regényt pedig szívből ajánlom azoknak is, akik nem Austen rajongói, mert nem szükséges az életrajzának vagy a regényeinek az előismerete ehhez az üdítő nyári olvasmányélményhez.

 Idézetek:

-   

 "    Az idős férfiak korlátoltságáról.

-        Knightley nem olyan idős.

-        Ahhoz elég idős, hogy több esze legyen – mondta dr. Gray."

 

-        A ház, amelyet keres, ott van hátul – mondta -, éppen a templomon túl. A Nagy Háznak hívják. Ott lakik a Knight család. Miss Austen édesanyjának és nővéreinek sírja pedig pont itt van…. látja, miss, itt, a templom fala mellett? 

A nő arca hálásan ragyogott fel az információ hallatán, örült, hogy a férfi lassan belemelegszik a beszélgetésbe. 

 

Könnyed krimik a múltból - 3 könyvet ajánlok

Jelenleg 14 bejegyzés várakozik vázlatban a befejezésre, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sokat olvastam, ráadásul szinte az összes történet tetszett is, így mindenképpen szeretném majd rövidesen ajánlani őket. 

Most kezdeném is a kedvenc témámmal, azaz  a könnyed, angol krimikkel, melyekben megbújik némi romantika és történelem is. 

Az elmúlt időszakban három ilyen kötetet is kézbe vettem és be kell vallanom, hogy mindegyik nagyon tetszett, mert a maga nemébe üde színfoltnak számítottak és tudtak valami pluszt hozzátenni a tartalmas kikapcsolódáshoz. Szerettem őket olvasni, így most három rövidebb értékelést, vagy inkább hívjuk ajánlónak az, amit hoztam, hiszen tudom, hogy többen is szeretitek a hasonló témában íródott olvasnivalókat és ezt a hármat bátran ajánlom elolvasásra, ezért is érzem úgy, hogy nem éri meg nyújtani az ajánlókat, maximum egy rövid benyomás erejéig. 

A Scotland Yard fess nyomozója oldalán Daisy Dalrymlpe épp Verdi ReQuiemjének pompás előadását élvezi a Royal Albert Hallban. Az előadás sztárja a szomszédjában lakó szürke egér, Muriel Westlea ünnepelt nővére, Bettina. De amikor a szerencsétlen díva torkából csodás mezzoszoprán-ária helyett halálhörgés tör elő, Daisy gyorsan rájön, hogy a hírhedten szeszélyes operacsillagnak számos ellensége volt, köztük egy önelégült nőcsábász tenor, egy tagbaszakadt orosz basszus, sőt, a saját hangképzéstanára is, aki egyben a férje is, és akivel a házassága aligha volt harmonikus. Vajon közöttük van a gyilkos, aki halálos mérget kevert a szóban forgó mezzoszoprán italába? Vagy valaki más tette? Valaki, aki eltökélte magát, hogy Daisy nyomozása ugyanolyan keserű véget érjen, mint Bettina utolsó fellépése…

Carola Dunn elbűvölő sorozatának szép és okos, de minden lében kanál főszereplője lépten-nyomon hullákba botlik, akárcsak M. C. Beaton tökéletlen, ám annál megnyerőbb hősnője, Agatha Raisin. Daisy és Agatha rokon lelkek, akik minduntalan a legelképesztőbb kalandokba és bűnügyekbe keverednek – az olvasók nagy-nagy örömére.

Carola Dunn írónő tollából kedvelem a Daisy Dalrymple sorozatot, melynek most a 3. része a Daisy és a megmérgezett díva a színház titokzatos, olykor acsarkodó világába repített el egészen 1923-ba. A nyomozás is leginkább Daisy lakhelye és a színház között zajlik karöltve a Scotland Yard nyomozójával, Alec Fletcher-rel, de szerencsére továbbra is Daisy viszi a történet fő irányvonalát. Az már szinte megszokott a hasonló jellegű angol krimiknél, hogy hősnőnk akarva, akaratlanul hullákba botlik és ezáltal aktív részesévé válik a nyomozásnak. Szerintem ez egy remek recept a sikerhez. Nekem kicsit hiányzott jelen esetben a vidéki táj és birtokok, de a színházi világ picit kárpótolt mindezért. A gyilkossági szál szépen kivitelezett volt a műfaj keretin belül, mert bizony tévútra juthatott az olvasó, hiszen gyanúsítottból most is akadtak szép számmal a jelöltek, de, mint mindig a végére egy kis csavar által eljutottunk a valódi bűnöshöz. Alec és Daisy között pedig szikrázik a levegő és kellemes mellékszálat ad a nyomozásnak ez a romantikus kibontakozás. 

Összességében egy kellemes, könnyed angol krimi egy csepp romantikával. 

Ha Miss Marple házvezetőnő lenne, úgy hívnák: Mrs Jeffries.
A külföldön nagy sikerű sorozat főszereplője az okos, csavaros eszű Mrs Jeffries. Remek logikájával és elsőre ártatlannak tűnő kérdéseivel minden gyanús esetben rávezeti munkaadóját, a kedves, naiv, ám sajnos egyáltalán nem pengeagyú Whiterspoon felügyelőt a helyes megoldásra. Ráadásul Mrs Jeffries mindig készen áll egy kis saját detektívmunkára, hogy elősegítse a felügyelő nyomozását.

Amikor holtan találják Dr. Slocumot az elegáns rendelőjében, úgy tűnik, véletlen baleset érte az elismert londoni orvost. Csakhogy Mrs Jeffries szerint egyes körülmények meglehetősen rejtélyesek. Miért a hátsó ajtón keresztül érkezett látogatóba Dr. Hightower az elhunyt kollégához? Mi történt pontosan az előző szombaton Mrs Crookshank teadélutánján? Mit titkol Mrs Leslie francia szobalánya? És kinek állhatott érdekében mérgező gombát csempészni az orvos vacsorájába?

A következő könnyed krimi, amit sorra kerítettem egy sorozat első része, ezért nagy elvárásokat fűztem hozzá. A történet középpontjában a szemfüles és logikus gondolkodással megáldott házvezetőnő, Mrs Hepzibah Jeffries áll, akinek munkaadója Witherspoon felügyelő, a kicsit együgyű  agglegény közel sincs a helyzet magaslatán, ami a nyomozást illeti, ezért mindvégig segítségre szorul, bár előtte ez igencsak rejtve marad. A történet szempontjából kicsit sem volt elhanyagolható, hogy érdekes karakterekkel találkoztunk, szinte minden szereplő igazán angol és színes volt, ki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy minden héten új hölgybe szerelmes, ki pedig azzal, hogy ki sem mozdul a konyhából mégis mindenről tud, ami a városban történik, vagy éppen már nyakasan angol jellem. A kellemes karakterek mellet Mrs Jeffries igazán üde színfolt volt az egyszerűségével és logikájával, amellett, hogy nagyon jól a háttérben munkálkodott mégis mindvégig érezzük, hogy a megoldáshoz vezető út kulcsszereplője. A bűntény egy egyszerűnek látszó mérgezésből indul ki, ennek ellenére mégis akadnak itt is gyanúsítottak, akik közül válogathat a derék házvezetőnő - az olvasó is-  és vezetheti rá a munkaadóját, a felügyelőt a helyes útra. 

Az egyetlen dolog, ami számomra egy kicsit zavaró volt, hogy a felügyelőt túl együgyűnek, szinte életképtelennek mutatták be, szerintem nem lett volna baj, ha kevesebb teret nyer a karakter, de legalább az angol felügyelőkre jellemző logikus gondolkodásmódját meghagyják. 

Személy szerint már most várom a folytatást, mert nagyon megkedveltem Mrs Jeffries karakterét és érzem, hogy még nagyon sok lehetőség van benne és az már csak hab a tortán, hogy egy könnyed, jellemzően angol krimit olvashattam, ami a londoni utcákra és házakba nyújtott betekintést a háznép szemszögéből. 

Jane Austen 1806 augusztusában Derbyshire dombos vidékén élvezi a nyarat édesanyjával, nővérével, Cassandrával és kuzinjával, Mr. Cooperrel, mígnem egy felhőtlennek induló napon egy szőke hajú, szép arcú fiatalember holttestére bukkan a Miller's Dale-völgy feletti domboldalban.
Nem sokkal később még nagyobb lesz a döbbenete, amikor megtudja, hogy a halott nem is férfi, hanem egy fiatal szolgáló, aki ura, Mr. Charles Danforth ruháját viselte, amikor meggyilkolták. Tess Arnold Penfolds Hall gyógynövényes kamrájáért volt felelős éveken keresztül, míg egy nap indiszkrét viselkedés miatt el nem bocsátották. Vajon egy, a völgyben szabadon kóborló, háborodott elméjű ember végzett vele, vagy útjában állt valakinek, és ezért kellett meghalnia?
Éles elméje és a bajt mindig kiszagoló orra most is nagy veszélybe sodorja Jane Austent – hiszen a gyilkos fényes nappal ugyanúgy lecsaphat, ahogyan azt az éj leple alatt tette.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban ajánlanám Stephanie Barron Jane Austen nyomoz sorozatának immáron 5. részét, a Szolgáló titkát. Egy remek történelmi krimit tarthatunk a kezünkben, ahol maga Jane Austen a főszereplő és ráadásul nyomoz. Az egyes részek egymástól függetlenül is olvashatóak, hiszen nagyon kevés visszautalás van az előző részekre és minden egyes részben a nyomozásra és a kor hű megjelenítésére kerül a fő hangsúly. Maga a nyomozás mondhatni Jane Austen korára oly jellemző eleganciával folyik, amihez fantasztikus alapot nyújtanak a leírások és ezáltal kibontakozik előttünk az Austen-i korszak, amely igazán figyelemreméltó hátteret teremt a történetnek. Jelen nyomozás egészen 1806-ba viszi el az olvasót, Derbyshire dombos tájaira, ahol Jane szokás szerint egy holttestbe botlik, akiről kiderül, hogy egy nem éppen szokványos gyilkosság áldozata lett, így Jane ismét beleveti magát a nyomozásba és éles elméjének köszönhetően meglátja azt is, ami a körülötte lévők előtt rejtve marad. A nyomoz maga is nagyon tetszett, mert volt idő elgondolkodni és együtt nyomozni Jane-nel, de számomra leginkább a regény atmoszférája volt az, ami magával ragadott. 

Az írónő remekül ért a hangulat megteremtéséhez és a regény terjedelme is megadja az olvasó számára azt a lehetőséget, hogy elmerüljön egy picit az 1800-as években. Azt kell mondanom, hogy a sorozat részről részre egyre jobb és jobb lesz, sőt merem állítani, hogy egyre kifinomultabb is. Remek történelmi krimi, egy olyan korban, amelyben még él az igazi romantika, bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek, hiszen igazi csemege.