Paige Toon, Rita Falk és Eva García Sáenz de Urturi - Nyári ajánló

A hónapban is olvasok, de a jó időben kifelé húz az újra kinyíló világ, de igyekszem megtalálni az egyensúlyt, bár emiatt a bejegyzésekre picit kevesebb időm jutott. 

Azonban már három könyv is arra vár, hogy egy kicsit írjak róluk Nektek. Következzen a nyári könyvajánlóm.

Vigyázat a fülszöveg cselekményleírást tartalmaz! 

„Fájdalmasan romantikus, ragyogó írás az érzelmek széles tárházával. Ötcsillagos olvasmány” – Heat

Amíg öt év el nem választ…
Nell és Van gyerekként ismerkednek meg, miután a szüleik egymásba szerettek, de egy tragédia következtében hamarosan el kell válniuk. Öt évvel később az egykori játszótársak ismét találkoznak,és érzékeny kamaszként immár egészen más érzésekkel közelítenek a másikhoz. Ám hiába a mindent elsöprő első szerelem, ezúttal sem maradhatnak együtt.
A következő két évtizedben a sors ötévenként újra és újra összehozza őket. Vajon lesz nyugvópont az életükben, amikor megtalálják a boldogságot? És egészen biztos, hogy egymás mellett kell keresniük?
Paige Toon könyve egy földrészeken átívelő kapcsolat története a boldogságkeresésről és az újratervezésről. Felemelő írás a szeretet mélységéről, az elfogadásról és a türelemről.

„Egyszerűen nagyszerű” – The Sun

„Imádni fogja! Felemelő könyv, amelytől telesírhatja a párnáját” – Marian Keyes

Rögtön az első a három közül legyen az a történet, ami a legkevésbé tudott megfogni. Ez pedig nem más, mint Paige Toon, Öt év múlva című chick lit-je. Általában kedvelem ezt a műfajt, tehát nem azzal volt a baj, hogy romantikus történet, ami a női lelket hivatott megcélozni. Nem, itt sokkal inkább azzal volt a probléma, hogy nem tudott egy olyan történetet hozni az írónő, ami valamilyen szinten hatni tudott volna az érzelmeimre. Annak ellenére, hogy a regény felbontása és szerkesztése tetszett, mely szerint 5-5 évekre bontotta le a szereplők életének alakulását az írónő, mégis folyamatosan azt éreztem, hogy teljen már az idő és érjünk már a végére, lássuk mi fog történni. Azonban ez sajnos inkább az unatkozom kategória felé hajló történet volt számomra, mint az alig várom, hogy mi fog történni érzés. Hiába hangzott izgalmasan, hogy két gyermekből felnőtté váló szereplő sorsának alakulását követhetjük végig, amely össze-össze fonódott az évek során, mégsem hozta a várt feszültséget és katarzist, amit én a fülszöveg alapján reméltem.Tragédia, szerelem, váratlan fordulatok voltak benne, de sajnos nem voltak elég izgalmasan tálalva. A karakterek sem tudtak igazán olyan érzelmeket kiváltani, ami miatt az olvasás élménnyé tudott volna válni számomra. Egyetlen pozitívumként talán tényleg a regény felépítését tudnám megemlíteni, illetve valamennyire az apa karakterét, aki olyan igazi apafigura tudott lenni a lánya életében, de egyebekben talán ennyivel ki is fújt a regény élvezeti értéke. 

Nem azt állítom, hogy nem éri meg elolvasni egy nyaralás alkalmával, de számomra nem nyújtott maradandó élményt, pár nap múlva már igazából fel sem tudtam idézni olyan részeket a történetből, ami érdemes lenne a továbbgondolásra, egy hónap távlatából pedig csak villanásnyi részek jöttek elő, ahogy próbáltam felidézni a történetet, azok a részek is inkább a regény szomorú magját alkotó elemek voltak. 

10/4

General Press

2.

Tasio ​Ortiz de Zárate, a közkedvelt régész, akit húsz évre ítéltek egy gyilkosságsorozatért, amely egész Vitória lakosságát rettegésben tartotta, hamarosan szabadul. Már csak néhány napot kell a börtönben töltenie, amikor az öldöklés újrakezdődik: az Öreg Katedrálisban egy húszéves pár meztelen holttestére bukkannak.

Az áldozatok halálát az okozta, hogy valaki méheket eresztett a torkukra. És ez még csak a kezdet.

Unai López de Ayala, bűnügyi profilalkotásban jártas fiatal nyomozó megszállottan igyekszik elejét venni a további gyilkosságoknak. Módszerei rendre felbosszantják a felettesét, Alba főhadnagyot, aki történetesen nő, és akivel ráadásul nyomozás közben zavaros szerelmi viszonyba bonyolódik.

Az idő mintha ellenük dolgozna, és Vitória lakóira újra minden sarkon veszély leselkedik. Ki lesz a következő áldozat?

A fehér város csöndje egy trilógia első kötete. A mű alapján forgatott film 2019-ben került spanyolországi forgalomba. A sorozat további részei: Vízáldozatok; Az idő urai.

Folytatnám a sort Eva García Sáenz de Urturi fantasztikus regényével, amelynek már a borítója is elkápráztatott még azelőtt, hogy elkezdtem volna az olvasást. A terjedelem ellenére nem kellett csalódnom, remek sötét krimi volt, amely a múlt árnyait hozta napvilágra csodás, néhol misztikus helyszínekkel, leírásokkal gazdagítva. Nagyon jól kibontakozott, hogy a múlt hibái mennyire ki tudnak hatni a jelenünkre. Elegendő egy torzult személyiség, amely a bűn fogalmát átértelmezve megindul a pusztító útján. Zseniális történetvezetés, logikus felépítés, nagyon jól kidolgozott karakterek, átgondolt krimi szál és számtalan remek leírás sarkallja az olvasót a gondolkodásra, illetve arra, hogy hagyja magát beszippantani a történetbe. Nagyon nehéz volt minden alkalommal letenni a könyvet, amikor valamiért meg kellett szakítanom az olvasást, de már akkor alig vártam, hogy folytathassam ezt a lebilincselő kalandot Unai Lopez de Ayala nyomozóval és a többi szereplővel. A brutalitás egy új formája jelent meg ebben a regényben, sokkal inkább érzések által közvetítette számunkra az író a szörnyű jeleneteket, mint azzal, hogy apró részleteket mutatott volna be a gyilkosság mikéntjéről. Engem ebben a regényben az az összetettség és pszichológiai háttér tudott lenyűgözni, ami 600 oldal után is még tudott egyet csavarni a történeten, vagy az, hogy a szereplők a regény folyamán folyamatosan más és más megvilágításba kerültek. Számomra ez volt a nyár nagy meglepetése, imádtam minden egyes oldalt. Csak ajánlani tudom olvasásra ezt a remek thrillert. Netflixen elérhető a film is, én még nem láttam, de biztos, hogy felkerül a megnézendők közé. 

10/10

Európa Könyvkiadó

3. 

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…

Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának hatodik részében is a jól ismert morbid-fekete humorral átszőve folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

Harmadik ajánlóm pedig nem más, mint Rita Falk remek bajor sorozatának legújabb Franz Eberhofer kalandja. Franz ezúttal a szilváspitében merül el, természetesen ahogy tőle megszoktuk, nyakig, amihez bizony receptet is kapunk. De természetesen nem csak a recept miatt érdemes elolvasni ezt a remek sorozatot, illetve legújabb darabját, hanem leginkább a kimagasló, fanyar humora miatt. Imádom az összes szereplőt, Rudi Birkenberger folyamatosan megdolgoztatja a nevetőizmainkat, de a nagyi is csuda figura. Szinte nem tudok olyan szereplőt említeni, aki ne csalna mosolyt az arcomra, hiszen mindannyian olyan természetességgel simulnak bele a történetbe és a kis bajor falu mindennapjaiba, hogy nem lehet őket nem kedvelni. Igaz, hogy az írónő humora igazán egyedi, de pár rész alatt meg lehet szokni és már az lenne furcsa, ha nem ilyen erősen nyomná a humorbombákat. Szó, ami szó néhol a lélegzet is elakad Franz, Rudi, a papa vagy a nagyi manővereitől, de ebben  a sorozatban ezt egyáltalán nem érzem soknak. A természetesség és a humor itt most igazán remek kombinációban került adagolásra, így az, hogy a nyomozati szál nem túl erős egyáltalán nem tud zavaró lenni számomra. Kit érdekel, hogy ki a gyilkos, amikor fergeteges falusi események borzolják az idegeinket és a szereplők pedig annyira elevenen jelennek meg, hogy szinte azt érezzük, hogy mi is ott vagyunk velük a városkájukban és szinte ismerősként kezeljük őket. Ebben a részben a baba vonalat imádtam, nem minden habos babos, hanem olyan igazi Eberhofer stílusúra sikeredett, nem is Franz lett volna, ha nem kavarja össze ezt az amúgy örömteli szálat is. Azonban ne féljünk attól, hogy Niederkaltenkirchen-ben ragadunk, mert Franz és Rudi mindvégig munkálkodik a saját módján a sorozatgyilkos kilétének kiderítésén is, csak éppen nem úgy, ahogy egy normál krimitől elvárnánk, hanem olyan igazán bajorosan, szép komótosan, csak szigorúan a fontossági sorrendet betartva az evés, a magánügyek és a nyomozás vonatkozásában. 

Imádom ezt a sorozatot, ide a következővel! 

10/9

Magistra Könyvkiadó

Két vén bolond otthonra talál

Fülszöveg: Ha Joe-nak és Vickynek fogalma lett volna arról, milyen lesz ténylegesen áttelepülni az Alpujarra-hegység lankái közé ékelődött apró falucskába, talán kétszer is megfontolják… Nem tudták, mekkora kultúrsokk vár rájuk. Amiképpen azt sem, hogy kelletlenül ugyan, de elkezdenek csirkéket tartani, és nekik lesz Spanyolországban a legveszedelmesebb kiskakasuk. Mit sem sejtettek arról, hogy elnyerik egy nyolcvanöt éves „füvező" cicababa barátságát, és épp egy öszvér siet majd a megmentésükre. Az életük soha nem unalmas, mióta belefogtak az „ötéves tervbe". Az öt év letelte után dönteniük kell: maradnak Andalúziában, vagy visszatérnek a viszonylag épelméjű Angliába? Vicky és Joe történetében minden megtalálható: fesztelen jókedv, állatok, bizarr szereplők, fantasztikus receptek és napfény.

Számtalan alkalommal olvashattunk már arról, hogy valaki családostól (Mallorca sorozat), egyedül (1000 nap Velencében), esetleg párban (Csábító Toscana) egy mediterrán országban kezd új életet. Legtöbbször Olaszország, Spanyolország, de mindenképpen meleg éghajlatú ország a célállomás. 

Alapul vehetjük, hogy  ezek a történetek legtöbbször arról szólnak, hogy egy hidegebb, zordabb országból átköltöznek a napfényes, kicsit poros, de mindenképpen felújításra szoruló új házukba a szereplők. Elkezdik a felújítást, közben megpróbálják elmesélni az olvasóknak, hogy milyen vicces is ez az egész kaland, és úgy általában nehéz a felújítás, de a napfény és a kedves szomszédok mindent feledtetnek. 

Legtöbbször önéletrajzi ihletésű történetek ezek, amiket én bevallom, nagyon szeretek olvasni. Kellemes kikapcsolódást nyújtanak, de általában ennyi és nem több. 

Szinte az összes, a témában fellelhető könyvet elolvastam, tehát van némi összehasonlítási alapom.

Valahogy mindig kicsit kibillentettek a hétköznapokból, azonban írni nem igazán szerettem volna róluk, mert általában egy sémát követ az összes. 

Akkor most mégis miért íródik ez a bejegyzés?

Mert a két vén bolond, ahogy magukat aposztrofálják annyira aranyos és tényleg picit őrült, hogy megérdemelnek egy külön bejegyzést. 

A könyv borítója is igazi mediterrán, vidám és csábító. Ismét szerelembe estem egy borítóval, ez van.

Viki és Joe minden szempontból tüneményes, a középkorúságot éppen elhagyó pedagógus házaspár, akik Angliából nem kis vívódás után Andalúziába, El Hoyo-ban próbálnak új életet kezdeni. Eleinte csak kipróbálni szeretnék, mert azért már az elején sem egyeznek a nézeteik az új élet mibenlétéről. Ennek ellenére valahogy - mily meglepő - ott is ragadtak az új otthonukban, ahol számos kaland és megpróbáltatás várt rájuk, melyet mi olyan szerencsések vagyunk, hogy velük együtt végig tudunk nevetni.

Tehát nekivágnak életük kalandjának, ami önmagában eléggé megszokott történet is lehetne. Viszont, ebben az esetben Victoria Twead valami zseniális humoros formába tárja elénk a vidám, bohém és életteli pár nagy kalandját, mindennapjait, az új élet apró örömeit és nehézségeit, a szomszédokkal és a környező élővilággal - szamarak, kutyák, tyúkok- való találkozásukat. A csirkéket egyszerűen imádtam, igazi egyéniségek lehettek, amit a fotók is bizonyítanak. Emellett számos helyi hagyománnyal, étellel és életérzéssel is találkozhatunk, nagyon ízes formában tárja elénk az írónő, olyan lágyan, szépen írja le az eseményeket, az embereket, a helyszíneket. 
Pont az ilyen remekül megírt könyveket szoktam keresni.

Azt viszont sem Joe, sem én, sem a csirkék nem sejtették még, hogy hamarosan megjelenik egy ördögi kis lény az életünkben, és véget vet a békés hétköznapoknak. 

Egy picit interaktív is a könyv, ha mondhatom így, mert például linket is találunk a könyvben cuki cicákhoz,  e-mailek, facebook, twitter utalások és számos vidám fotót, amelyek segítik a még könnyebb elmélyülést a városka vidám mindennapjaiba. Tovább megyek, számos recept leírása is a rendelkezésünkre áll. Én például már kipróbáltam a gazpacho Andalúziából, a paradicsomos csirke és a spanyol húsgombócok receptjét. Minden nagyon finom volt. 

Nagyon tetszett az írónő stílusa, de leginkább a humora. Annyira aranyos, a nyarat idéző történet ez, aminek nem lehet ellenállni. Tipikusan a még többet és többet szeretnék belőle érzés járt olvasás közben. 

A könyvnek, mint utóbb megtudtam van előzménykötete is, amit még nem sikerült beszereznem, de rajta vagyok a témán, mert reményeim szerint az is legalább ennyire szórakoztató. Sőt a 3. része is megjelent, természetesen csak idegen nyelven, a negyedik sem várat sokat magára. Amit nagyon nem értek a magyar kiadások vonatkozásában - már elég hosszú ideje -, hogy egy sorozatot, miért a közepén kezdenek el, majd, amikor mi olvasók bekaptuk a csalit nem hozzák a többi részt, vagy csak nagyon-nagyon sokára. Ok, tudom, nem az előzménytől függő regényről van szó, de azért jó lenne szép sorban olvasni, ha éppen úgy hozza a kedvem.
Így egyelőre magyarul sajnos csak ez az egy Victoria Twead regény elérhető,  de reménykedem, hogy a kiadó kiadja a talán nem is olyan távoli jövőben.

Összességében Gerald Durell bohókás történetei után Vicky és Joe remekbe szabott kis életén szórakoztam a legjobban. Igazán optimista, életigenlő, humoros és bájos regény. Bebizonyosodott, hogy a legjobb történeteket továbbra is az élet írja, imádtam. 

Ajánlom a regényt egy kellemes kikapcsolódáshoz, hiszem, hogy ezeken a nehéz heteken, hónapokon pont az ilyen andalítóan bájos olvasmányok tudnak minket átsegíteni.

Dolores Redondo: A csontok öröksége - Navarra-trilógia 2.

Elkezdődik ​​Johana Márquez mostohaapjának bírósági tárgyalása. A pert figyelemmel kíséri a várandós Amaia Salazar felügyelőnő, aki egy évvel azelőtt felderítette az úgynevezett „basajaun-bűntetteket”, amelyek félelemben tartották a Baztán völgyét. Amaia bizonyítékokat gyűjtött Jasón Medina ellen is, aki a „basajaun” modus operandiját utánozva megerőszakolta és megölte Johanát, a felesége kamaszkorú lányát. A bíró hirtelen bejelenti az ügy lezárását, ugyanis a vádlott öngyilkosságot követett el. Az általános felháborodás közepette Amaiát hívja a rendőrség, ugyanis a vádlott a felügyelőnőnek címzett búcsúüzenetet hagy, amelyben mindössze egyetlen szó szerepel: „Tarttalo”. Ez indítja el a második kötet izgalmas és érdekfeszítő cselekményeit egészen a végkifejletig.

A spanyol krimi-trilógia a baszk Pireneusokban fekvő Baztan-völgy falvainak sajátos világát mutatja be, melyben keveredik az ősi baszk mitológia, a kereszténység és a mágia. A thriller műfaj klasszikus elemein túl olyan természeti leírásokkal, pszichológiai elemekkel ötvözve, mellyel a műfaj kereteit feszegeti. Megjelenése után hazájában azonnal sikerkönyv lett, csak Spanyolországban 26 kiadásban jelent meg, azóta 28 országban adták ki. A megfilmesítés jogait Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm; Pompeii) vette meg.

Az első rész, A láthatatlan őrző elolvasása után éreztem, hogy muszáj folytatnom a trilógiát, mert van benne spiritusz és lehetőség. Szerencsére most sem kellett csalódnom a megérzésemben.

A Baztan-völgyben játszódó krimi-trilógia második része ismét élvezetes olvasmányt nyújtott, sőt azt kell mondanom, hogy még az első résznél is kiforrottabb és a következetes történetvezetésnek, valamint a érdekes misztikus elemekkel átszőtt történetnek köszönhetően a skandináv krimik mellett trónkövetelő lehet a krimi kategóriában.

Tarttalo

Egy év telt el az első rész történései óta, ahol a Basajaun szedte áldozatait, azonban a gyönyörű spanyol vidék és az ott élő emberek továbbra sem lehetnek nyugodtak, hiszen a környéket újabb gyilkosságok és rejtélyek tartják rettegésben. A szálak a múltba nyúlnak vissza és a felügyelőnő sem lehet nyugodt, hiszen a gyilkosok neki üzennek és ezáltal a misztikus "Tarttalo" nyomába kell erednie, hogy kiderüljenek az összefüggések és  a csontok rejtélye a helyére kerüljön.

Szerettem ahogy a nyomozást szakszerűen és logikusan építi fel az írónő, illetve azt is csodálom, ahogy a ősi baszk mitológiát és hagyományokat beépíti egy 21. századi cselekménybe. Teszi mindezt olyan könnyedén, hogy szinte elmosódottnak érezzük a határokat a miszticizmus és a valóság között. 

Most sem egyszerű krimire kell gondolnunk, mert véleményem szerint sokkal inkább a thriller elemeit hordozza magában, mivel a lélektani vonalra nagy hangsúlyt fektetett az írónő, mely kedvez azoknak, akik kicsit tartanak a durva thrillertől, vagy éppen a horrortól. 

Dolores Redondo továbbra is remekül fokozza a feszültséget az első laptól az utolsóig, mindvégig úgy éreztem olvasás közben, hogy a hideg futkos a hátamon. Nagyon örültem annak, hogy a stílus is sokkal csiszoltabbá vált, amitől igazán kellemes volt olvasni és könnyen bele lehetett mélyülni  a Pireneusok rejtélyes világába.

Amaia Salazar felügyelőnő karaktere igazán nőies, hiszen anya lett, de mindamellett a munkában továbbra is nagyon kemény. Egy nagyon összetett jellemábrázolást figyelhetünk meg. A kemény zsaru külső alatt igazi küzdelmet folytat önmagával, a körülményekkel és emellett ízig-vérig 21. századi dolgozó anyaként a család és munkahely egyensúlyának megteremtésével is megvívja a csatáját.  

Amaia életútjáról ismét sok információt kapunk, ezt mindenképpen pozitívumként értékelem, hiszen nagyon közel érezhetjük magunkhoz azáltal, hogy egyre több és több információhoz jutunk úgy értjük meg egyre jobban azt is ahogy a munkájához, családjához és a völgyhöz viszonyul. Egy magas értelmi és érzelmi intelligenciával bíró jellemábrázolást figyelhetünk meg, egy olyan karaktert, aki logikusan gondolkodik, amellett fogékony a természetfelettire, amely szintén az összetett jellemábrázolást erősíti végig a regény során. 

Számomra az egyik legkedvesebb női karaktert testesíti meg Amaia, hiszen nagyon nehéz olyan karakter megalkotni és átadni a regény lapjain, aki minden szempontból érdekes tud maradni az olvasó számára.

A család nőtagjai szintén sok töprengésre adtak okot. Szeretném kiemelni Amaia anyját Rosariót, aki döbbenetes és hátborzongatóan félelmetes, a jelleme és a mozgatórugója igazi kriminalisztikai és pszichológiai talány, mondhatni csemege a téma kedvelőinek. Szerettem volna még többet olvasni Rosarióról, mert nagyon érdekes és megfoghatatlan személyiség.

James, Amaia férje volt számomra az egyetlen olyan szereplő, akit nem találtam érdekesnek, sőt néhol picit idegesített is, mivel enyhén nőies jellemvonásokat tanúsít. Annak ellenére, hogy ez a jellemábrázolás vélhetően Amaia jellemét volt hívatott felerősíteni számomra mégis picit hiányérzetet hagyott maga után. Remélem a harmadik és egyben befejező részben tartogat még meglepetést James és teret enged majd neki az írónő.

A nyomozás menete és a gonosz kilétének titokban tartása nagyon jól sikerült. Szerencsére sötét karakterről nagyon kevés információt csepegtet az írónő, így mindvégig izgulhattunk és a nyomozás élvezetessé vált ezáltal. Találgathattunk egészen addig, míg hirtelen ismét jön egy információ, ami más útra terel minket. Zseniális feszültségfokozás!

A leírások továbbra is szemléletesek voltak, ami az atmoszféra szempontjából mindenképpen fontos tényező volt, hiszen ezáltal mi magunk is éreztük a nyirkosságot és a hideget, egy picit ott lehettünk a Baztánban.

Továbbra is bántották a szememet a könyvben fellelhető helyesírási hibák, de ettől függetlenül a cselekmény és a stílus miatt kedvenc krimi trilógiaként gondolok a sorozatra. 

Összegezve

Véleményem szerint így kell egy igazi izgalmas thrillert megírni. Nagyon szerettem a kialakított kapcsolati hálót múlt és jelen, miszticizmus és valóság között. Tudni kell olyan nyitott kérdéseket hagyni, amelyek arra ösztökélnek minden olvasót, hogy minél hamarabb olvashassa a következő részt és ezáltal választ kapjon az feldobott és levegőben hagyott kérdésekre, melyek időközben megmozgatták a fantáziánkat.

EXTRA 

 Külföldi borítók

A könyvért köszönet a Trivium Kiadónak

Megjelenés: 2015 (Eredeti megjelenés éve: 2013)

Oldal: 452

ISBN: 9789639367555

Dolores Redondo: A láthatatlan őrző, avagy a baszk pszicho-thriller

A legjobb spanyol regény 2013 Ezüsttol Díj 2014 "Dolores Redondo a legutóbbi időszak egyik legnagyobb irodalmi meglepetése és üstököse. Megteremtette a detektívregény új típusát, amely ötvözi a pszichológiai thriller, a bűnügyi történet és a legenda elemeit." A spanyol krimi-trilógia első kötete a baszk Pireneusokban fekvő Baztan-völgy falvainak sajátos világát mutatja be, melyben keveredik az ősi baszk mitológia, a kereszténység és a mágia. A thriller műfaj klasszikus elemein túl olyan természeti leírásokkal, pszichológiai elemekkel ötvözve, mellyel a műfaj kereteit feszegeti. Megjelenése után hazájában azonnal sikerkönyv lett, azóta 25 országban adták ki. A megfilmesítés jogait Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm; Pompeii) vette meg. Egy kis navarrai településen kamaszlány meztelen holttestére bukkannak. A nyomok bonyolult indíttatású, misztikus elemekkel fűszerezett rituális gyilkosságra vallanak. Kiderül, a környéken sorozatgyilkos szedi áldozatát. Salazar felügyelőnő vállalkozik arra, hogy fényt derítsen az igazságra, ám közben harcba kell szállnia saját gyermekkori tragédiájában gyökerező félelmeivel. Ráadásul kollégái és nővére féltékenységével, és saját médiumi képességeivel is szembesülnie kell. Ahogy a történetbe újabb és újabb szálak fonódnak, Amaia nemcsak hivatását teljesíti, de önnön problémáinak megoldásához is közelebb kerül. A thriller, mitológia és családtörténet e keveréke teszi eredetivé a könyvet, és a végkifejletig fenntartja az olvasó érdeklődését.

Bátran vágtam bele a Navarra trilógia I. részébe, a Láthatatlan őrzőbe, mert nem sokat tudtam a sorozatról, vagy az íróról és ezáltal felkészülni sem tudtam arra, hogy sokkal többet fogok kapni, mint egy egyszerű krimi. Spanyol krimit még nem igazán olvastam, ezért ebből a szempontból is az újdonság erejével hatott, mind a helyszín, mind pedig a spanyol hitvilággal történő találkozás. 

Dolores Redondo számomra az igazi meglepetés erejével hatott, nem véletlen, hogy több díjat is nyert a regényével, valamint a megfilmesítés jogát pedig nem kisebb személyiség, mint Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm, Pompeii) jegyzi. 

Először a borítójával találkozik az olvasó, ami szerintem nagyon figyelemfelkeltő és illik a történethez, tehát már ráhangolódva nyithatjuk ki a könyvet és érkezhetünk meg Elizondoba.

Elizondo

Mivel a cselekményt az írónő a valóságban is misztikus légkörrel bíró Baztan-völgybe helyezte, így nem csoda, hogy a regény alaphangulatát is megadja a miszticizmus, az erdő szellemének jelenléte, valamint a boszorkányok és a régmúlt hagyományok beépülése a regény folyamába. Ezeket a misztikus elemeket a regény fő karaktere Amaia Salazar felügyelőnő is erősíti, talán ezáltal nem meglepő, hogy a családja régóta kártyavetéssel is foglalkozik, valamint nem áll tőlük messze a misztikummal való érintkezés sem. 

A miszticizmus számomra adott egy pluszt a történetnek, amitől túlmutatott egy egyszerű krimin, sőt a helyszín pedig egyenest telitalálatnak bizonyult. 

Újszerű volt a regény hatása, kimozdult a hagyományos keretek közül és egy erdős, völgyes, régimódi kisvárosi légkörbe helyezte az erőszakos és igazi pszichopataként működő gyilkost. Engem ezzel már meg is nyert magának a regény, a gyilkosságok módja és dinamikája lenyűgöző leírások által tárul elénk, a gyilkos modus operandiját is nagyon szépen levezeti, és itt jön be az, hogy személy szerint rajongok a kriminalisztikáért és érdekel az egyes személyiségek lelkülete és mozgatórugója, ezáltal számomra a könyv igazi csemegévé vált. Meg tudott maradni a regény keretei között, de emellett némi tudományos jelleget is kölcsönzött az írónő a művének, így elérte, hogy a krimi és a pszicho-thriller rajongók is elégedettek legyenek.

Ahogy a baszk Pireneusokban megbújó Elizondo a szemünk elé tárul kifejezetten megkedvelteti magát az olvasóval, mindvégig imádtam a leírásokat és azt a légkört, amit az írónő a helyszínválasztással meg tudott teremteni. 

Mindvégig érezehető volt, hogy a sorozatgyilkos garázdálkodásán túlmenően még sokkal, de sokkal több van a felszín alatt, amit az olvasó vagy észre tud venni, vagy mindvégig rejtve marad előtte. Azok, akik el tudnak vonatkoztatni a gyilkosságoktól egy igazi családi drámának is tanúi lehetnek, valamint kifinomult jellemábrázolásokat is megfigyelhetnek.

Nagyon szemléletes leírását kapjuk meg a gyilkossági helyszíneknek és a kriminalisztika egy kisebb szegmensébe is részletes betekintést nyerhetünk. Az írónő nem fél attól sem, hogy kamaszok meggyilkolását tárja az olvasó elé, ezáltal boncolgatva a gyermeki ártatlanság és a gonosz találkozását. Ez jórészt azok számára lehet érdekes, akik maguk is fogékonyak a bűnügyekre és azok felderítésére tett kísérletezésekbe szeretnek ők maguk is belemélyedni, boncolgatni az ok-okozati összefüggéseket. A regény alkalmat teremt az olvasónak arra, hogy bevonja saját gondolatait, megérzését is a regénybe. Bevallom régen találkoztam ilyen megoldásokkal, mint amit ez a regény nyújt. Legtöbbször az olvasó kívül reked a cselekményen és az író nem is próbálja meg bevonni a történetbe az olvasóit, jelen esetben, amennyiben kedvünk támadt mi magunk is nyomozóvá avanzsálhattunk egy picit, ez nagyon nagy pozitívuma a regénynek, legalábbis nálam mindenképpen és ezt talán nem is győzöm elégszer hangsúlyozni.

"Amaiát az erdő mindig az odatartozás büszkeségével töltötte el, holott nagysága szédítette és ijesztette: egyfajta tiszteletteljes hódolattal szerette, s a csend és távolság felerősítették ezt az érzést."

A misztikus helyszín

Igazából meglepett a végén a csavar, mert majdnem mindvégig téves úton jártam. A regény felénél biztos voltam benne, hogy tudom ki a gyilkos, hiszen az írónő "elszólta" magát, de rá kellett jönnöm, hogy ez is csak egy játék volt az olvasók számára, mert akkor és ott még közel sem jártunk a gyilkos kilétéhez. Nem azt mondom, hogy csak a legvégén jöttem rá a gyilkos kilétére, de maga a levezetés igazán meglepett és csavarosnak bizonyult.

Nagyon örültem annak, hogy mindvégig élvezetes tudott maradni a történet, mert nem állt be üresjáratba, hanem ahogy a gyilkossági szál picit lelassult egyenes arányban nőtt a felügyelőnő lelkében dúló vihar, mely egy másik lélektani szálat volt hivatott az olvasó elé tárni. 

Nagyon szerettem ezt a pszichológiai nézőponttal kevert thrillert, legfőképpen azért, mert teret engedett az olvasónak, azaz nekem is azáltal, hogy minden apró részletbe betekintést nyertem és megpróbálhattam összerakni a mozaik darabkákat. 

Jelenet a filmből

A Salazar család nőtagjai pedig megérnének egy külön esettanulmányt, hiszen mindannyiuknak van a lelke mélyén egy sötét űr, ami érdekes személyiségjegyeket takar. Igazi kihívás felfedezni a szereplőket, legfőképpen, mint említettem a női karaktereket, mivel a regény is mindvégig a nőket szerepelteti kulcsfiguraként, a férfiak kevesebb szerepet kapnak, ezáltal a karakterük is kevésbé érdekes és életteli, de ezt most egyáltalán nem bántam, hiszen a Salazar nők bőven okoztak fejtörést olvasás közben. 

Egyetlen kis negatívumot is muszáj megemlítenem, hiszen nem lennék hiteles, ha ezt nem tenném meg, mégpedig a magyar fordítás nyelvi hiányosságai, a helyesírási szabályok felülírása, de ettől függetlenül ez nem tudott számomra levonni a könyv élvezeti értékéből. 

Összegezve

Izgalmas pszicho-thriller keverve a spanyol miszticizmussal, mindez lenyűgöző leírásokkal és helyszínekkel kiegészítve. 

Bátran ajánlom mindazoknak, akik maguk is szeretnek együtt nyomozni a karakterekkel és nem bánják, ha nem mindig a legkíméletesebb leírásokkal találkoznak. Izgalmas volt a múlt és a jelen szörnyűségeinek megjelenítése és a csavaros végkifejlet. A műfaj rajongói minden bizonnyal igazi újszerű csemegével fognak találkozni, így pedig nem fogják megbánni azt sem, hogy belevágtak a NAVARRA trilógiába és ismeretséget kötöttek a Salazar családdal. 

Felkavaró, lenyűgöző és misztikus, emiatt nagyon várom, hogy elkezdhessem a második részt. 

A könyvért köszönet a Trivium Kiadónak