Paige Toon, Rita Falk és Eva García Sáenz de Urturi - Nyári ajánló

A hónapban is olvasok, de a jó időben kifelé húz az újra kinyíló világ, de igyekszem megtalálni az egyensúlyt, bár emiatt a bejegyzésekre picit kevesebb időm jutott. 

Azonban már három könyv is arra vár, hogy egy kicsit írjak róluk Nektek. Következzen a nyári könyvajánlóm.

Vigyázat a fülszöveg cselekményleírást tartalmaz! 

„Fájdalmasan romantikus, ragyogó írás az érzelmek széles tárházával. Ötcsillagos olvasmány” – Heat

Amíg öt év el nem választ…
Nell és Van gyerekként ismerkednek meg, miután a szüleik egymásba szerettek, de egy tragédia következtében hamarosan el kell válniuk. Öt évvel később az egykori játszótársak ismét találkoznak,és érzékeny kamaszként immár egészen más érzésekkel közelítenek a másikhoz. Ám hiába a mindent elsöprő első szerelem, ezúttal sem maradhatnak együtt.
A következő két évtizedben a sors ötévenként újra és újra összehozza őket. Vajon lesz nyugvópont az életükben, amikor megtalálják a boldogságot? És egészen biztos, hogy egymás mellett kell keresniük?
Paige Toon könyve egy földrészeken átívelő kapcsolat története a boldogságkeresésről és az újratervezésről. Felemelő írás a szeretet mélységéről, az elfogadásról és a türelemről.

„Egyszerűen nagyszerű” – The Sun

„Imádni fogja! Felemelő könyv, amelytől telesírhatja a párnáját” – Marian Keyes

Rögtön az első a három közül legyen az a történet, ami a legkevésbé tudott megfogni. Ez pedig nem más, mint Paige Toon, Öt év múlva című chick lit-je. Általában kedvelem ezt a műfajt, tehát nem azzal volt a baj, hogy romantikus történet, ami a női lelket hivatott megcélozni. Nem, itt sokkal inkább azzal volt a probléma, hogy nem tudott egy olyan történetet hozni az írónő, ami valamilyen szinten hatni tudott volna az érzelmeimre. Annak ellenére, hogy a regény felbontása és szerkesztése tetszett, mely szerint 5-5 évekre bontotta le a szereplők életének alakulását az írónő, mégis folyamatosan azt éreztem, hogy teljen már az idő és érjünk már a végére, lássuk mi fog történni. Azonban ez sajnos inkább az unatkozom kategória felé hajló történet volt számomra, mint az alig várom, hogy mi fog történni érzés. Hiába hangzott izgalmasan, hogy két gyermekből felnőtté váló szereplő sorsának alakulását követhetjük végig, amely össze-össze fonódott az évek során, mégsem hozta a várt feszültséget és katarzist, amit én a fülszöveg alapján reméltem.Tragédia, szerelem, váratlan fordulatok voltak benne, de sajnos nem voltak elég izgalmasan tálalva. A karakterek sem tudtak igazán olyan érzelmeket kiváltani, ami miatt az olvasás élménnyé tudott volna válni számomra. Egyetlen pozitívumként talán tényleg a regény felépítését tudnám megemlíteni, illetve valamennyire az apa karakterét, aki olyan igazi apafigura tudott lenni a lánya életében, de egyebekben talán ennyivel ki is fújt a regény élvezeti értéke. 

Nem azt állítom, hogy nem éri meg elolvasni egy nyaralás alkalmával, de számomra nem nyújtott maradandó élményt, pár nap múlva már igazából fel sem tudtam idézni olyan részeket a történetből, ami érdemes lenne a továbbgondolásra, egy hónap távlatából pedig csak villanásnyi részek jöttek elő, ahogy próbáltam felidézni a történetet, azok a részek is inkább a regény szomorú magját alkotó elemek voltak. 

10/4

General Press

2.

Tasio ​Ortiz de Zárate, a közkedvelt régész, akit húsz évre ítéltek egy gyilkosságsorozatért, amely egész Vitória lakosságát rettegésben tartotta, hamarosan szabadul. Már csak néhány napot kell a börtönben töltenie, amikor az öldöklés újrakezdődik: az Öreg Katedrálisban egy húszéves pár meztelen holttestére bukkannak.

Az áldozatok halálát az okozta, hogy valaki méheket eresztett a torkukra. És ez még csak a kezdet.

Unai López de Ayala, bűnügyi profilalkotásban jártas fiatal nyomozó megszállottan igyekszik elejét venni a további gyilkosságoknak. Módszerei rendre felbosszantják a felettesét, Alba főhadnagyot, aki történetesen nő, és akivel ráadásul nyomozás közben zavaros szerelmi viszonyba bonyolódik.

Az idő mintha ellenük dolgozna, és Vitória lakóira újra minden sarkon veszély leselkedik. Ki lesz a következő áldozat?

A fehér város csöndje egy trilógia első kötete. A mű alapján forgatott film 2019-ben került spanyolországi forgalomba. A sorozat további részei: Vízáldozatok; Az idő urai.

Folytatnám a sort Eva García Sáenz de Urturi fantasztikus regényével, amelynek már a borítója is elkápráztatott még azelőtt, hogy elkezdtem volna az olvasást. A terjedelem ellenére nem kellett csalódnom, remek sötét krimi volt, amely a múlt árnyait hozta napvilágra csodás, néhol misztikus helyszínekkel, leírásokkal gazdagítva. Nagyon jól kibontakozott, hogy a múlt hibái mennyire ki tudnak hatni a jelenünkre. Elegendő egy torzult személyiség, amely a bűn fogalmát átértelmezve megindul a pusztító útján. Zseniális történetvezetés, logikus felépítés, nagyon jól kidolgozott karakterek, átgondolt krimi szál és számtalan remek leírás sarkallja az olvasót a gondolkodásra, illetve arra, hogy hagyja magát beszippantani a történetbe. Nagyon nehéz volt minden alkalommal letenni a könyvet, amikor valamiért meg kellett szakítanom az olvasást, de már akkor alig vártam, hogy folytathassam ezt a lebilincselő kalandot Unai Lopez de Ayala nyomozóval és a többi szereplővel. A brutalitás egy új formája jelent meg ebben a regényben, sokkal inkább érzések által közvetítette számunkra az író a szörnyű jeleneteket, mint azzal, hogy apró részleteket mutatott volna be a gyilkosság mikéntjéről. Engem ebben a regényben az az összetettség és pszichológiai háttér tudott lenyűgözni, ami 600 oldal után is még tudott egyet csavarni a történeten, vagy az, hogy a szereplők a regény folyamán folyamatosan más és más megvilágításba kerültek. Számomra ez volt a nyár nagy meglepetése, imádtam minden egyes oldalt. Csak ajánlani tudom olvasásra ezt a remek thrillert. Netflixen elérhető a film is, én még nem láttam, de biztos, hogy felkerül a megnézendők közé. 

10/10

Európa Könyvkiadó

3. 

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…

Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának hatodik részében is a jól ismert morbid-fekete humorral átszőve folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

Harmadik ajánlóm pedig nem más, mint Rita Falk remek bajor sorozatának legújabb Franz Eberhofer kalandja. Franz ezúttal a szilváspitében merül el, természetesen ahogy tőle megszoktuk, nyakig, amihez bizony receptet is kapunk. De természetesen nem csak a recept miatt érdemes elolvasni ezt a remek sorozatot, illetve legújabb darabját, hanem leginkább a kimagasló, fanyar humora miatt. Imádom az összes szereplőt, Rudi Birkenberger folyamatosan megdolgoztatja a nevetőizmainkat, de a nagyi is csuda figura. Szinte nem tudok olyan szereplőt említeni, aki ne csalna mosolyt az arcomra, hiszen mindannyian olyan természetességgel simulnak bele a történetbe és a kis bajor falu mindennapjaiba, hogy nem lehet őket nem kedvelni. Igaz, hogy az írónő humora igazán egyedi, de pár rész alatt meg lehet szokni és már az lenne furcsa, ha nem ilyen erősen nyomná a humorbombákat. Szó, ami szó néhol a lélegzet is elakad Franz, Rudi, a papa vagy a nagyi manővereitől, de ebben  a sorozatban ezt egyáltalán nem érzem soknak. A természetesség és a humor itt most igazán remek kombinációban került adagolásra, így az, hogy a nyomozati szál nem túl erős egyáltalán nem tud zavaró lenni számomra. Kit érdekel, hogy ki a gyilkos, amikor fergeteges falusi események borzolják az idegeinket és a szereplők pedig annyira elevenen jelennek meg, hogy szinte azt érezzük, hogy mi is ott vagyunk velük a városkájukban és szinte ismerősként kezeljük őket. Ebben a részben a baba vonalat imádtam, nem minden habos babos, hanem olyan igazi Eberhofer stílusúra sikeredett, nem is Franz lett volna, ha nem kavarja össze ezt az amúgy örömteli szálat is. Azonban ne féljünk attól, hogy Niederkaltenkirchen-ben ragadunk, mert Franz és Rudi mindvégig munkálkodik a saját módján a sorozatgyilkos kilétének kiderítésén is, csak éppen nem úgy, ahogy egy normál krimitől elvárnánk, hanem olyan igazán bajorosan, szép komótosan, csak szigorúan a fontossági sorrendet betartva az evés, a magánügyek és a nyomozás vonatkozásában. 

Imádom ezt a sorozatot, ide a következővel! 

10/9

Magistra Könyvkiadó

Egy nő megállíthatatlan hajszája a Kaliforniai Gyilkos után

Fülszöveg: Egy ​rejtélyes és erőszakos bűnöző ötven betöréses nemi erőszakot követett el és legalább tíz embert gyilkolt meg Kalifornia különböző városaiban az 1970-es évek végétől több mint tíz éven át. Három évtizeddel később Michelle McNamara bűnügyekkel foglalkozó újságíró eredt az elkövető nyomába, megszállottan kutatott és publikált az ügyről, hogy igazságot szolgáltasson az áldozatoknak.

Egy rejtélyes és erőszakos bűnöző ötven betöréses nemi erőszakot követett el és legalább tíz embert gyilkolt meg Kalifornia különböző városaiban az 1970-es évek végétől több mint tíz éven át.

A Kaliforniai Gyilkosnak nevezett pszichopata ragadozó titokban figyelte meg kiszemelt áldozatait: tökéletesen ismerte a szokásaikat, a napirendjüket, majd a kertvárosi házakba behatolva éjszaka, váratlanul támadta meg őket. Maszkban, gyakran félmeztelenül, kést szorítva a torkuknak. Miközben a fejlődő Kaliforniában modern lakóparkok épültek, a sorozatgyilkos a hálószobák démonává vált, a legjobb detektívek és rendőrök mégsem tudták azonosítani és elkapni. A támadások végül abbamaradtak, a gyilkos pedig hosszú időre eltűnt az éjszakában…

Három évtizeddel később Michelle McNamara bűnügyekkel foglalkozó újságíró eredt az elkövető nyomába, megszállottan kutatott és publikált az ügyről, hogy igazságot szolgáltasson az áldozatoknak. McNamara azonban váratlanul meghalt, mielőtt befejezhette volna a könyvet, így végül nem élhette meg a gyilkos letartóztatását sem, amihez közvetetten maga is hozzájárult.

Az Eltűnök a sötétben egyszerre izgalmas nyomozás és pillanatkép egy korról. Miközben eleven prózája elkíséri az olvasót Kalifornia utcáin a gyilkos nyomában, érzékenysége révén megismerjük az áldozatokat, a családi traumákat, a rendőröket, valamint betekintést nyerünk a nyomozás részleteibe, eredményeibe és zsákutcáiba. Megérthetjük, hogy az eset miként változtatta meg a modern bűnüldözést.

Korábban még nem hallottam az amerikai írónőről, Michelle McNamara-ról, ami talán nem is meglepő, hiszen inkább oknyomozó újságíróként tartották számon, egészen 2016-ban bekövetkezett haláláig.  

Halála álmában következett be, mindössze 46 éves volt, egy gyönyörű kislányt, egy ismert humorista férjet, Patton Oswalt-ot, valamint a mindennapjait kitöltő megoldatlan bűnügyet hagyott hátra. Az írónő olyan megszállottsággal dolgozott a megoldatlan bűnügyeken - leginkább éjszaka, amíg a családja aludt -, amit csak a legelhivatottabb nyomozók ismerhetnek, de talán még ők sem. Annyira alaposan és precízen gyűjtögette az információkat, hogy szinte a megszállottság határát súrolta az általa véghez vitt virtuális hajsza. Az adatokat, teóriákat pedig az általa életre hívott blogon, a Tru Crime Diary-n osztotta meg a többi elhivatott, önjelölt nyomozóval. McNamara sokkal tovább ment a nyomozásban, mint egy átlag nyomozó, hobby nyomozó vagy egyszerű érdeklődő, ő megvásárolt és cserélt is a feketepiacon anyagokat, bizonyítékokat. Sokat utazott, felvette a kapcsolatot az ügy nyomozóival, hogy bejárja a helyszíneket, megossza a gondolatait és új információmorzsákat csipegessen fel, de attól sem riadt vissza, hogy az áldozatokkal beszéljen, DNS-t vigyen fel az internetes keresőkbe, a google earth-ön járja be az utcákat vagy éppen telefonkönyvekből nyerjen ki információkat. A gépén számtalan file volt elmentve, amelyek az ügyhöz kapcsolódtak, sok közülük a haláláig feldolgozásra várt. Ilyen kő kemény oknyomozó újságíró volt McNamara, aki ugyan elkezdte a könyv megírását, de azt befejezni már sosem tudta.

Tényirodalmat írni az egyik legnehezebb, leginkább azért, mert száraz, sokszor hatalmas adatmennyiséget és információhalmazt kell lefednie. Legtöbbször nem is sikerül olyan érdekes könyvet írni ebben a műfajban, amit az átlagos olvasó is be tud fogadni,  legfeljebb a téma elhivatott szakértői számára lehet lenyűgöző.

Nézzük meg mit tud ez a könyv, miért gondolom úgy, hogy érdemes elolvasni, annak ellenére, hogy valóban némiképpen száraz, sok információt magában foglaló könyvről beszélhetünk. 

Rendszerető, rendszerező és tényekre hagyatkozó embernek tartom magamat, így nem áll távol tőlem a részletekbe menő megfigyelés, ezért bele is vetettem magam a könyvbe, bár tudtam, hogy nem könnyű maga a téma sem, nem virágok ültetéséről fog értekezni. Még így is meglepődtem, hogy egy ennyire szisztematikus, talán  megszállott újságíró, mint McNamara kellett ahhoz, hogy egy ilyen bűnügyi tényregényt jól megírjon. Ez a könyv nem pusztán elmeséli a ragadozó ténykedését, hanem apró részletességgel felboncolja minden egyes lépését, minden részletet kinagyítva kapjuk meg mi, olvasók az információkat. 

A könyv szerkezeti felépítése önmagában is érdekes, ide és oda ugrálunk az időben, de nem elég, hogy a gyilkos vonatkozásában kapkodjuk a fejünket, még az írónő életéből is csepegtetnek kisebb epizódokat, amelyek igazán jól fel tudták dobni a töményen adagolt borzalmat. Emellett a későbbi szerkesztők, akik befejezték a könyvet szintén itt is ott is "beleszólnak", azaz narrálják a történéseket, hiszen ők maguk is bevallják, hogy nem tudják utánozni az írónő zseniális szerkesztési módszerét. 

Ez az időbeli, térbeli ugrálás bevallom végig kissé zavaró tényező maradt számomra, de ettől függetlenül szép lassan kezdett összeállni az, hogy miként kell olvasni ezt a könyvet, ritmust tudott neki adni. Amikor sikerült ráéreznem, akkor rögtön elkezdtem én magam is analízálni a gyilkost, próbáltam összerakni a mozaikokat, de a valóság nagyon távol áll attól, mint amikor például a Gyilkos elmék sorozatot nézi az ember. Itt az élet írta a szabályokat, a lehetőségek pedig az 1970-80-as években még igencsak korlátozottak voltak, hol volt még a DNS analízis?!   

Most egy érdekes időutazó nyomozást olvashatunk, megfigyelhetjük azt, ahogy a mai kor nyomozói, oknyomozó újságírói kiragadják a múlt egy darabkáját és a mai tudással próbálják meg elővarázsolni azt a sorozatgyilkost, aki annak ellenére, hogy a profilja alapján nem rendelkezett magas intelligenciával mégis rejtve tudott maradni a világ és a hatóság szeme elől. 

Nagyon érdekes volt olvasni, hogy mindenki, aki részt vett a nyomozásban másként látta az elkövetőt, a nyomokat akkoriban csak lassan kapcsolták egymáshoz, a földrajzi nyomkövetés pedig még sehol sem volt, így a Kaliforniai Gyilkos folyamatosan kicsúszott a hurokból. Az általa sorozatban elkövetett borzalmak, melyeket elég részletesen, de mégsem horrorisztikusan megismerünk egyre rémisztőbbek, zavarba ejtőbbek lettek. McNamara pedig csak adagolja és adagolja a részleteket, úgy, hogy ő maga minden apró rezdülést elemezett, ezáltal felépítve a gyilkos karakterét, így tudott hinni abban, hogy el fogja kapni a rémet. A rendületlen hite is adott egy olyan plusz löketet az írásnak, ami miatt érdekes és hiteles tudott lenni.

Nagyon tisztelem az írónőt azért, hogy megpróbálta a lehetetlent, úgy, hogy nem állt rendelkezésére mindaz az eszköztár, mint a hatóságoknak, de ő időt, energiát nem kímélve az ügy nagykövetévé vált, amely által nem hagyta feledésbe merülni a nyomozást. Amellett, hogy tiszteletre méltó az  elhivatottsága, számomra kicsit ijesztő is volt ez a furcsa vonzalma a titokhoz, legfőképpen ehhez a gyilkoshoz. 

Azt nagyon sajnálom, hogy azt a nyomozati részt, az elkövető életútját nem ismerjük meg, ami az írónő halála utáni történéseket tárhatta volna fel, de a könyv erre már nem tudott kitérni, a kiadás megtörtént és a világot bejárta a Kaliforniai Gyilkos utáni hajsza, amit egy nő hívott életre párhuzamosan a hatóságok évtizedeken átívelő erőfeszítéseivel. 

A könyv pedig a férj Patton Oswalt gyönyörű gondolataival zárul, amely szerintem a legjobb rész lett, mert annyira szívhez szóló és szépen megírt, hogy le a kalappal előtte, hogy szerepet tudott vállalni azzal, hogy hagyta a feleségét szárnyalni, még akkor is, amikor minden reménytelennek tűnt, kitartott és tovább vitte az örökségét. 

"Az lenne az igazság legcsodálatosabb formája, ha az maradna meg tovább az emberekben, hogy milyen beteg ember volt ő valójában, és nem az, hogy pontosan ki is volt ő. Michelle miatt bízom abban, hogy így lesz még jó sokáig azok után, hogy már én sem leszek." Patton Oswalt 

Összességében

Az Eltűnök a sötétben egy érdekes szerkezeti felépítésű, jól megírt bűnügyi tényregény, amely által végig tudjuk kísérni azt a nyomozást, amit egy évtizedekig rejtve maradó sorozatgyilkos brutális ténykedése hívott életre. Az írónő a szakmája egyik legjobbja volt, remek oknyomozó újságíró, aki a reménytelen helyzetekben is meglátta azt a pici fényt, ami előbbre vitte. McNamara hite, kitartása és remek írói stílusa átjárja a könyvet, igaz néha nehéz követni a történéseket, de eközben furcsa módon érdekes is megismerni a legapróbb részleteket. Végig találgathatunk, talán egy picit mi magunk is amatőr profilozókká lépünk elő, ahogy apránként csipegetjük fel az információkat a gyilkosról. Nem könnyű műfaj, a történet is rátelepszik az emberre, de mindenképpen érdemes elolvasni, ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy miképpen zárult a Kaliforniai Gyilkos és Michelle McNamara ördögi játszmája. 

A kötet nyomán 6 részes HBO sorozat készül, amely június 28-án kerül műsorra.

Kiadó: Európa Kiadó

Kiadás éve: 2020.

ISBN: 9789635040377

Oldalszám: 440

Fordította: Beke Cz. Zsolt

J.D. Barker: Az ötödik áldozat - a 4MGY visszatér - rövid értékelés

Fülszöveg: A ​negyedik majom folytatásában egy új sorozatgyilkos járja Chicago utcáit, miközben Sam Porter nyomozó egyre mélyebbre ás a Négy Majom Gyilkos sötét múltjában.

Porter nyomozót és csapatát az FBI eltiltotta a Négy Majom Gyilkos vadászatától. Amikor egy fiatal lány holttestére bukkannak a Jackson park lagúnájának befagyott vizében, a rendőrök pillanatok alatt kiderítik, hogy Ella Reynoldsról van szó, aki három héttel korábban tűnt el. De vajon hogyan került oda? A lagúna vize hónapok óta be van fagyva. Ráadásul nem ez az ügy egyetlen furcsasága. Ella Reynolds egy másik lány ruháit viseli, aki két nappal korábban tűnt el. Miközben a Chicagói Rendőrség nyomozói mindent elkövetnek azért, hogy felderítsék a fordulatokban gazdag ügyet, Porter titokban a Négy Majom Gyilkost üldözi. Pontosan tudja, hogy a legkönnyebben úgy találhat a nyomára, ha megkeresi az anyját. Amikor a kapitány tudomást szerez Porter szabadidős tevékenyéségéről, felfüggeszti a nyomozót, és társainak, Clairnek és Nash-nek egyedül kell megtalálnia az új gyilkost.

Porter megszállottan üldözi a célpontját. Egy szemcsés fotót követ Chicagótól egészen New Orleansig, és közben egy olyan sötét világra bukkan, amely minden képzeletét felülmúlja. Arra is rádöbben, hogy csupán egyetlen olyan hely létezik, amely még egy sorozatgyilkos elméjénél is ijesztőbb: az anyja tudata, aki világra hozta őt.

Mostantól rövid vélemények, benyomások, érzések olvashatóak a blogon! A miértekért kattints!

Számomra ezt nyújtott a könyv: 

- Remek kikapcsolódás
- A műfaj egyik legjobbja
- Kidolgozott karakterek

Sokkal jobban élveztem, mint az első részt, pedig az sem volt piskóta. Azonban az ötödik áldozat igazán leásott a legsötétebb elmék legmélyére. A karakterek remekül kidolgozottak, izgalmasak, imádtam az összetettségüket. A csattanókból több is adódott, igaz, aki szemfüles már nagyjából a közepén ki tudta logikázni, hogy kinek hol a helye ebben a bonyolult kirakósban. 

Remek írói stílus, filmkockaként pergő történet, imádtam. 

A fél pontot azért vontam le, mert az egyik motívum, ami a gyilkost jellemezte már megjelent a Gyilkos elmék című sorozatban is, így annak okozati visszakövetése már kevésbé volt izgalmas számomra. Azt nem tudom, hogy az író koppintotta a sorozatból az ötletet vagy fordítva, de érezhető átfedés van a karakter mozgatórugója és a kivitelezés mibenlétében is. Emiatt picit csalódott voltam, de ettől függetlenül az utóbbi idők legjobb thriller-horror sorozata J.D Barker regénye. 

A függővég pedig ismét folytatás után kiált, alig várom, hogy kiadják! Ajánlom mindenkinek, aki rajong a műfajért, mert ez igazi csemege, minden szempontból.

Dolores Redondo: A láthatatlan őrző, avagy a baszk pszicho-thriller

A legjobb spanyol regény 2013 Ezüsttol Díj 2014 "Dolores Redondo a legutóbbi időszak egyik legnagyobb irodalmi meglepetése és üstököse. Megteremtette a detektívregény új típusát, amely ötvözi a pszichológiai thriller, a bűnügyi történet és a legenda elemeit." A spanyol krimi-trilógia első kötete a baszk Pireneusokban fekvő Baztan-völgy falvainak sajátos világát mutatja be, melyben keveredik az ősi baszk mitológia, a kereszténység és a mágia. A thriller műfaj klasszikus elemein túl olyan természeti leírásokkal, pszichológiai elemekkel ötvözve, mellyel a műfaj kereteit feszegeti. Megjelenése után hazájában azonnal sikerkönyv lett, azóta 25 országban adták ki. A megfilmesítés jogait Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm; Pompeii) vette meg. Egy kis navarrai településen kamaszlány meztelen holttestére bukkannak. A nyomok bonyolult indíttatású, misztikus elemekkel fűszerezett rituális gyilkosságra vallanak. Kiderül, a környéken sorozatgyilkos szedi áldozatát. Salazar felügyelőnő vállalkozik arra, hogy fényt derítsen az igazságra, ám közben harcba kell szállnia saját gyermekkori tragédiájában gyökerező félelmeivel. Ráadásul kollégái és nővére féltékenységével, és saját médiumi képességeivel is szembesülnie kell. Ahogy a történetbe újabb és újabb szálak fonódnak, Amaia nemcsak hivatását teljesíti, de önnön problémáinak megoldásához is közelebb kerül. A thriller, mitológia és családtörténet e keveréke teszi eredetivé a könyvet, és a végkifejletig fenntartja az olvasó érdeklődését.

Bátran vágtam bele a Navarra trilógia I. részébe, a Láthatatlan őrzőbe, mert nem sokat tudtam a sorozatról, vagy az íróról és ezáltal felkészülni sem tudtam arra, hogy sokkal többet fogok kapni, mint egy egyszerű krimi. Spanyol krimit még nem igazán olvastam, ezért ebből a szempontból is az újdonság erejével hatott, mind a helyszín, mind pedig a spanyol hitvilággal történő találkozás. 

Dolores Redondo számomra az igazi meglepetés erejével hatott, nem véletlen, hogy több díjat is nyert a regényével, valamint a megfilmesítés jogát pedig nem kisebb személyiség, mint Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm, Pompeii) jegyzi. 

Először a borítójával találkozik az olvasó, ami szerintem nagyon figyelemfelkeltő és illik a történethez, tehát már ráhangolódva nyithatjuk ki a könyvet és érkezhetünk meg Elizondoba.

Elizondo

Mivel a cselekményt az írónő a valóságban is misztikus légkörrel bíró Baztan-völgybe helyezte, így nem csoda, hogy a regény alaphangulatát is megadja a miszticizmus, az erdő szellemének jelenléte, valamint a boszorkányok és a régmúlt hagyományok beépülése a regény folyamába. Ezeket a misztikus elemeket a regény fő karaktere Amaia Salazar felügyelőnő is erősíti, talán ezáltal nem meglepő, hogy a családja régóta kártyavetéssel is foglalkozik, valamint nem áll tőlük messze a misztikummal való érintkezés sem. 

A miszticizmus számomra adott egy pluszt a történetnek, amitől túlmutatott egy egyszerű krimin, sőt a helyszín pedig egyenest telitalálatnak bizonyult. 

Újszerű volt a regény hatása, kimozdult a hagyományos keretek közül és egy erdős, völgyes, régimódi kisvárosi légkörbe helyezte az erőszakos és igazi pszichopataként működő gyilkost. Engem ezzel már meg is nyert magának a regény, a gyilkosságok módja és dinamikája lenyűgöző leírások által tárul elénk, a gyilkos modus operandiját is nagyon szépen levezeti, és itt jön be az, hogy személy szerint rajongok a kriminalisztikáért és érdekel az egyes személyiségek lelkülete és mozgatórugója, ezáltal számomra a könyv igazi csemegévé vált. Meg tudott maradni a regény keretei között, de emellett némi tudományos jelleget is kölcsönzött az írónő a művének, így elérte, hogy a krimi és a pszicho-thriller rajongók is elégedettek legyenek.

Ahogy a baszk Pireneusokban megbújó Elizondo a szemünk elé tárul kifejezetten megkedvelteti magát az olvasóval, mindvégig imádtam a leírásokat és azt a légkört, amit az írónő a helyszínválasztással meg tudott teremteni. 

Mindvégig érezehető volt, hogy a sorozatgyilkos garázdálkodásán túlmenően még sokkal, de sokkal több van a felszín alatt, amit az olvasó vagy észre tud venni, vagy mindvégig rejtve marad előtte. Azok, akik el tudnak vonatkoztatni a gyilkosságoktól egy igazi családi drámának is tanúi lehetnek, valamint kifinomult jellemábrázolásokat is megfigyelhetnek.

Nagyon szemléletes leírását kapjuk meg a gyilkossági helyszíneknek és a kriminalisztika egy kisebb szegmensébe is részletes betekintést nyerhetünk. Az írónő nem fél attól sem, hogy kamaszok meggyilkolását tárja az olvasó elé, ezáltal boncolgatva a gyermeki ártatlanság és a gonosz találkozását. Ez jórészt azok számára lehet érdekes, akik maguk is fogékonyak a bűnügyekre és azok felderítésére tett kísérletezésekbe szeretnek ők maguk is belemélyedni, boncolgatni az ok-okozati összefüggéseket. A regény alkalmat teremt az olvasónak arra, hogy bevonja saját gondolatait, megérzését is a regénybe. Bevallom régen találkoztam ilyen megoldásokkal, mint amit ez a regény nyújt. Legtöbbször az olvasó kívül reked a cselekményen és az író nem is próbálja meg bevonni a történetbe az olvasóit, jelen esetben, amennyiben kedvünk támadt mi magunk is nyomozóvá avanzsálhattunk egy picit, ez nagyon nagy pozitívuma a regénynek, legalábbis nálam mindenképpen és ezt talán nem is győzöm elégszer hangsúlyozni.

"Amaiát az erdő mindig az odatartozás büszkeségével töltötte el, holott nagysága szédítette és ijesztette: egyfajta tiszteletteljes hódolattal szerette, s a csend és távolság felerősítették ezt az érzést."

A misztikus helyszín

Igazából meglepett a végén a csavar, mert majdnem mindvégig téves úton jártam. A regény felénél biztos voltam benne, hogy tudom ki a gyilkos, hiszen az írónő "elszólta" magát, de rá kellett jönnöm, hogy ez is csak egy játék volt az olvasók számára, mert akkor és ott még közel sem jártunk a gyilkos kilétéhez. Nem azt mondom, hogy csak a legvégén jöttem rá a gyilkos kilétére, de maga a levezetés igazán meglepett és csavarosnak bizonyult.

Nagyon örültem annak, hogy mindvégig élvezetes tudott maradni a történet, mert nem állt be üresjáratba, hanem ahogy a gyilkossági szál picit lelassult egyenes arányban nőtt a felügyelőnő lelkében dúló vihar, mely egy másik lélektani szálat volt hivatott az olvasó elé tárni. 

Nagyon szerettem ezt a pszichológiai nézőponttal kevert thrillert, legfőképpen azért, mert teret engedett az olvasónak, azaz nekem is azáltal, hogy minden apró részletbe betekintést nyertem és megpróbálhattam összerakni a mozaik darabkákat. 

Jelenet a filmből

A Salazar család nőtagjai pedig megérnének egy külön esettanulmányt, hiszen mindannyiuknak van a lelke mélyén egy sötét űr, ami érdekes személyiségjegyeket takar. Igazi kihívás felfedezni a szereplőket, legfőképpen, mint említettem a női karaktereket, mivel a regény is mindvégig a nőket szerepelteti kulcsfiguraként, a férfiak kevesebb szerepet kapnak, ezáltal a karakterük is kevésbé érdekes és életteli, de ezt most egyáltalán nem bántam, hiszen a Salazar nők bőven okoztak fejtörést olvasás közben. 

Egyetlen kis negatívumot is muszáj megemlítenem, hiszen nem lennék hiteles, ha ezt nem tenném meg, mégpedig a magyar fordítás nyelvi hiányosságai, a helyesírási szabályok felülírása, de ettől függetlenül ez nem tudott számomra levonni a könyv élvezeti értékéből. 

Összegezve

Izgalmas pszicho-thriller keverve a spanyol miszticizmussal, mindez lenyűgöző leírásokkal és helyszínekkel kiegészítve. 

Bátran ajánlom mindazoknak, akik maguk is szeretnek együtt nyomozni a karakterekkel és nem bánják, ha nem mindig a legkíméletesebb leírásokkal találkoznak. Izgalmas volt a múlt és a jelen szörnyűségeinek megjelenítése és a csavaros végkifejlet. A műfaj rajongói minden bizonnyal igazi újszerű csemegével fognak találkozni, így pedig nem fogják megbánni azt sem, hogy belevágtak a NAVARRA trilógiába és ismeretséget kötöttek a Salazar családdal. 

Felkavaró, lenyűgöző és misztikus, emiatt nagyon várom, hogy elkezdhessem a második részt. 

A könyvért köszönet a Trivium Kiadónak