A következő címkéjű bejegyzések mutatása: trilógia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: trilógia. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. szeptember 27., hétfő

Bartal Tamás: Lámpavas és a mindent látó szem

 Történelmi regényt nehéz írni, jól írni a múltról a lehető legnehezebb feladat. Mindig csodálom azokat az írókat, akik a múltból, a múlt valóságából merítenek, mernek nyitni a dokukrimi műfaj felé. Véleményem szerint az ilyen regényeknél az olvasás során is át kell jönnie annak, hogy az adott író ismeri és szereti a kort, amelyben a szereplői megelevenednek, látszódnia kell, hogy mennyi kutatómunka előzte meg az írás folyamatát, mert a hitelesség számomra nagyon fontos ebben a műfajban, talán fontosabb, mint maga a szórakoztató rész. 


Örülök neki, hogy egyre több író választja azt az utat, hogy a fikciót keveri, meri keverni a valósággal. Ezeknél a regényeknél megjelennek a valós történelmi személyek, valós események, de néhol kiegészülnek fikcióval, így egy másik úton teljesednek be  az írói szabadság által. 

Bartal Tamás regényei nagyon jól ötvözik a valós történelmi eseményeket a kitalált világgal. Szereplői is a régmúlt fontos történelmi alakjai, akik néhol segítséget vagy éppen ellenlábas karaktereket kapnak a szerző fantáziájának köszönhetően. A Lámpavas trilógia második részébe vetettem bele magamat, mert egyből megfogott, hogy egy mindenki által ismert történelmi személy, Teleki László halálát állította a középpontba. Bevallom kíváncsi lettem, hogy mit lehet kihozni a korszakból és egy történelmi személy öngyilkosságából. 

Nagyon régen olvastam el ilyen gyorsan regényt, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy nagyon pörög a cselekmény. Viszonylag sok karakter jelenik meg a lapokon és mindegyik halad egy bizonyos cselekményszálon, ami elsőre olybá tűnik, hogy nem mutat összefüggést a fő cselekménnyel, azaz Teleki László gróf halálával, de végül a szálak összeérnek és egy érdekes befejezés által elvarrásra kerülnek.

"- Írd azt, hogy öngyilkosság.

A megszólított inspektor keze nem mozdult. Mártogatós fémtollát fixírozta."

A cselekmény 1861. májusában indul, amikor Telekit meggyilkolják, amit öngyilkosságnak el is könyvelnek, de persze ennél sokkal bonyolultabb szálak gabalyodnak majd össze és néha az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy követni tudja azt a nyomozást, ami a következő 3 hétben a feje tetejére állítja a Teleki halála által közvetve vagy közvetlenül érintett szereplők életét. 

Érdekes, hogy számomra pont az egyik kitalált karakter volt a legérdekesebb, aki nem más, mint Herczen Vilmos nyomozó, aki az egész regénynek egyfajta keretet adott, ő vitte előre az eseményeket. Furcsa volt olvasni, hogy mennyire másképpen működött akkoriban a nyomozás és a rendőrség úgy egészében és mennyire volt mély hatása a politikának. 

Igazából a regény erőssége az az atmoszféra, amivel az író meg tudta idézni a múlt egy érdekes részét, történelmi tudással nagyon sokat tudott hozzátenni az ismeretek olvasmányos formában történő átadásához. A szabadkőművesség megjelenése számomra pedig igazi érdekesség volt, örültem, hogy ez a vonal is bekerült a regénybe. 

A krimi szál furcsa volt, de mindenképpen egyedi, igazából sikerült meglepnie a kivitelezés tekintetében, de továbbra is úgy gondolom, hogy a regény erőssége a leírásokban és a hangulatban rejlett. 

Néhol éreztem, hogy egy kicsit túlírt a történet, néha túl is lett magyarázva egy-egy olyan rész, amin a magyarázatok nélkül könnyedebben átlendültem volna, de ennyi még belefért, mert az olvasási élményt nem rontotta el, csak kicsit lassított a gördülékenységén. 

Nagyon tetszett, hogy az összes szereplő vonatkozásában a könyv végén találunk olyan extra tartalmat, amely röviden bemutatja az életútjukat, illetve azt is elárulja, hogy ki volt létező és ki a kitalált személy. Olvasás közben bevallom tippelgettem és nem mindig találtam el, hogy ki valós és ki a az, akit a fantázia szült, ami szerintem egy jó pont az írónak, mert ezek alapján sikeresen töltötte meg élettel a karaktereket. Ezáltal a plusz háttérinformáció által kerülnek igazán helyére az apró mozaikok és így egy viszonylag komplex történeti tudás is a miénk lehet. 



A könyvben megjelenő grafikákat is extra tartalomként tudom megemlíteni, mert jól passzoltak a történethez, kicsi vidámságot is csempésztek a komorabb témához. Egyedül a borító grafikájával nem vagyok teljesen elégedett, nekem nem adta vissza a szórakoztató tartalmat, nem biztos, hogy levenném a polcról amennyiben csak a borító alapján kellene döntenem.

Bevallom, hogy eddig nem igazán foglalkoztam a korszakkal, de a regény elolvasását követően kíváncsi lettem és részletesebben is utána fogok nézni a történelmi tényeknek, amelyek a Teleki halála körüli időszakot jellemezték. 

A krimi és a történelem kedvelőinek egyaránt ajánlom olvasásra! 

A trilógia első két részének dedikált példányait köszönöm az írónak! 


Fülszöveg:1861.

Magyarország ​az osztrák elnyomástól szenved.
Teleki Lászlót, az ország legnépszerűbb politikusát a régóta várt országgyűlési vita reggelén vérbe fagyva találják rokonai, akik egyben pártjának vezetői.
Gyilkosság vagy öngyilkosság?

A korrupt rendőrfőnök egy nap alatt lezárja a nyomozást, de vajon mit leplez?
Mi köze Deák Ferencnek, a haza bölcsének a halálesethez?
Hány embernek kell meghalnia, hogy a rejtély végre megoldódjon?

Eddig soha nem publikált és hiteles leírását kapjuk azon híres magyar szabadkőműves páholy veszélyes rituáléinak, amelyhez maga Kossuth Lajos is csatlakozott. Belekóstolunk egy szentként tisztelt apáca által irányított zárda érzelmektől túlfűtött, ellentmondásos világába.
A könyv lapjain megelevenedik az első fotó születése, amelyet rendőrségi helyszíni szemlén készítettek. Sőt, a fénykép azonnal 3D-ben készült, ami a kontinensen is úttörőnek bizonyult.

Összeesküvés, külföldi ügynökök, császári önkény.
Titokban működő testvériség, embert próbáló szertartások, fegyvercsempészés.
Szexuális visszaélés, emberölés, csalás és megvesztegetés.
Harc a szabadságért, küzdelem az igaz szerelemért.

A népszerű történelmi krimi-trilógia második része.
Teljes egészében igaz történet.

A regény a XIX. század második felének Magyarországán játszódó detektívregény-folyam, a Lámpavas-trilógia második kötete, melynek története az első kötettől teljesen független, és teljes egészében igaz történet. A kötetet gazdag illusztráció díszíti, mely a képregények világát idézi.

A gyilkos utáni hajszát az ismert szereplők vezetik: Herczen Vilmos nyomozó és együgyű segédje, Pités, valamint Arányi professzor, a híres kórboncnok és halottbalzsamozó. A hivatalosságok azonban, élükön Thaisz Elek pesti rendőrfőkapitánnyal hamar le akarják zárni az ügyet. Steffi és barátja, Lipi immár harmincas éveikbe léptek, de még mindig megdobogtatják az asszonynép szívét.

Forradalmi céljaik érdekében a magyar szabadkőművesek titkos és veszélyes világát derítik fel. A kötet először mutatja be a testvériség különös és veszélyes szertartásait. Mylitta, a csábítóan szép polgárlány elmerül egy apácazárda külvilágtól elzárt, ám cseppet sem ájtatos életében, ahol a magát szentnek képzelő apátnő, Mária Lujza dönt élet és halál kérdésében. Megismerjük az egykor népszerű államférfi, Teleki László gróf életét és halálának körülményeit.



2018. július 18., szerda

Kőgazdag ázsiaiak a megfilmesítés kapujában

Fülszöveg: Amikor ​Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is. 
A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott. 
Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket. 
A trilógia következő kötetei: Kőgazdag barátnő; Kőgazdag problémák

„Vannak gazdagok, mocskosul gazdagok és vannak kőgazdagok… A könyv mulatságosan állítja pellengérre a szinte felfoghatatlan gazdagságot és az ázsiai nagyvilági népek őrültségeit.” 
People magazin 
„Finoman dekadens… Ez a 48 karátos strandolós olvasmány őrületesen vicces.” Entertainment Weekly 
„Eredeti és szórakoztató… Olyan volt, mintha hullámvasúton ülnék. Imádtam!” Jackie Collins

Véleményem:


A luxusfeleségek elbújhatnak a napszemüvegük mögé, mert a nyomába sem érhetnek a szingapúri milliárdosoknak, főleg a nőknek. Viszont a történet egy picit eszembe juttatta a Dallast, ahol mindenki ármánykodott a családban, ahol csak kapkodtuk a fejünket a sok szereplő és azok kusza rokoni viszonya láttán. Na, ezek az őrült ázsiaiak is kicsit hasonlítanak egy szappanopera szereplőire, de valahogy a keleti kultúra misztikuma azért megmaradt. 
Tegyük össze a kelet és a nyugat legjavát és máris megkapjuk a szereplők profilját, őrülten gazdag ázsiaiak, megbolondítva egy mit sem sejtő átlagos menyjelölttel. Ekkor már meg is van az alap a bonyodalmakhoz és a kontraszt (átlagos - gazdag) által jól szemléltethető luxushoz. 

Talán többet elmond a könyvről, hogy Hollywood már le is csapott a megfilmesítésére, és hamarosan láthatjuk a Kőgazdag ázsiaiakat a mozivásznon is. Azonban, aki szeretné a mozi előtt belevetni magát a luxus legfelsőbb szintjeibe, az intrikába és a remek leírásokba az bátran vegye kézbe ezt a kívül is cukormázas rózsaszínbe burkolt könyvet. Itt jegyzem meg, hogy a magyar borítót én nagyon szeretem, szerintem sokkal jobban illik a történethez, mint az eredeti borítók. 

Nézzük ki is Kevin Kwan, hiszen itthon nem igazán ismerhetjük a munkásságát. Kevin 1950-ben született, Szingapúrban, azonban az egyetemet már az Államokban végezte. Számos nívós magazinnak és cégnek dolgozott mielőtt megalapozta volna a saját hírnevét a Kőgazdag ázsiaiak című könyvvel, illetve trilógiával, hiszen ez egy sorozat bevezető része. 

Kevin Kwan a világon népszerű kung-fu helyett a luxus Ázsiára és erős sztereotípiákra építette a regényt, amely, mint írtam egy trilógia első kötete, tehát még lesz folytatás, aminek én nagyon örülök. 

Érdekes olvasmány ez az őrülten gazdag ázsiaiakról, a kicsit sem hagyományos életükről, középpontban Szingapúrral és annak gazdagok által birtokolt csillogásával. 

A regény egy luxus esküvő köré összpontosul, ahol a teljes kínai arisztokrácia képviselteti magát, hiszen egy ilyen kiemelkedő eseményről senki nem hiányozhat, főleg, aki számít valamit a társadalmi körökben.


"- Biztos vagy benne? - kérdezte Rachel újra, és lassan fúni kezdte a csészéjében gőzölgő teát. Szokásukhoz híven a Tea&Sympathy nevű teázó egyik ablaka melletti asztalnál ültek. Nick éppen az imént hívta meg Rachelt, hogy töltse vele a nyarat Ázsiában."

A történet középpontjában Nicholas, egy szingapúri aranyifjú és annak családja áll, akik annyira gazdagok, hogy birtokukat még a google szeme elől is rejtegetik, egy botanikus kert mögött megbújva élnek, egy gyönyörű épületben, ami szinte már-már palota. Gondosan óvják magánéletüket, hogy még a többi gazdag ázsiai számára is rejtély, kik ők valójában, ezért is sikerülhet Nicknek az Államokban látszólag átlagos életet élni. Egy nap Nicholas hazalátogat az Államokból újdonsült barátnőjével, Rachel Chu-val, aki igaz, hogy professzor, de a származása kétségeket ébreszt, főleg a "kedves" leendő anyósában. Rachel helyzete sem egyszerű, mert a látogatás előtt fogalma sem volt arról, hogy Nick családja milyen gazdag, és ezzel neki sem könnyű megbirkózni.  A Young család megszámlálhatatlanul sok családtagja mind-mind a saját problémáival van elfoglalva, élik a gazdagok mindennapjait és köréjük összpontosul a regény többi kőgazdag szereplője, kiterjedt rokoni hálója. 

Kőgazdag kontra átlagos. Ebből nagyon jól kezd építkezni az író, és igazán kontrasztosan , humorosan, olvasmányosan tudta az olvasó elé tárni az átlagos mércével szinte felfoghatatlan gazdagságot. Ezen belül is két szintje jelenik meg a gazdagságnak: a szárazföldi Kínából származó újgazdagok, illetve a tengerentúli kínaiak. Az író nagyon jól látja a kínai arisztokrácia és újgazdag közötti ellentéteket, amit szintén bevisz a történetbe.  Megtapasztalhatjuk a sokféle hozzáállást Nick és Rachel karakterére levetítve. Olyan érzelmek szövik a történetet, mint kíváncsiság, gúny, irigység, látszat szívélyesség, passzív agresszió, kételyek, félelmek. Ezektől úgy érezzük, hogy nem tudunk kívülálló szemlélők maradni, mindenképpen állást foglalunk és ezáltal bekerülünk a történet folyamába. Ami az ázsiai gazdagoknak mindennapos, az a legtöbb ember számára felfoghatatlan magasságokba szárnyal, sokszor a pazarlást és a mértéktelenséget juttatva az eszünkbe, amire szintén felhívja a figyelmünket a könyv. 

Ezek a gazdag ázsiai családok olyan dolgok körül forognak, mint elrendezett házasságok, ingatlanportfóliók, ruhavásárlás, utazások és leginkább mások életében való vájkálás, illetve beavatkozás, persze szigorúan a köreiken belül. 

Rachel karakterét szerettem a legkevésbé, tipikusan a jó kislány, akit az ember menyasszonyként elképzel, szép és okos. Benne nem igazán láttam semmit, ami felkeltette volna az érdeklődésemet, számomra semleges maradt mindvégig.  
Astrid lett a kedvencem, aki igazán érdekes nőként jelent meg, nagyon kíváncsi voltam az ő történetére, amely folyamatosan kisebb adagokban, a szereplők között lépegetve jelent meg. 

Rachel mellett úgy érzem a többi karakter igazán színesre, érdekesre sikerült, ami egy chick lit tekintetében bizony nem hátrány. Megadja a sava borsát az olvasásnak, hiszen a karakterek azok, amelyek el tudják varázsolni igazából az olvasót. 

Nekem Kwan stílusa is nagyon tetszett, sok szinonimával elkerüli a gyakori ismétléseket a szavak vonatkozásában, ami gondolom nem kizárólag a magyar fordításnak köszönhető, amely nem sikerült rosszul jelen esetben. 

A sznobizmus is áthatja a történetet, azonban ahelyett, hogy unalmassá tenné a történéseket inkább remekül belesimul és kiemeli azt.

További pozitívum, hogy izgalmas tájakra és gasztronómiai utazásra is visz minket az író a történet mellett a kultúra is nagy hangsúlyt kapott, ezért is kimondottan szerettem olvasni ezt a könyvet.

Az is nagyon tetszett, hogy olvasás során nem kellett kínai nevekkel bajlódni, hanem angol neveket használta a szerző, így könnyebb volt követni, hogy ki kicsoda. Emellett a lábjegyzetek és családfa is sokat segítettek a szleng megértésében, amelyek használata adott egyfajta pluszt a stílushoz. 

Összegezve: 

A Kőgazdag ázsiaiak szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány is, nem egy sztereotípiát vett fel, amire rá is erősít az író. Üdítően hatott, hogy ezt a chick lit-et nem női író jegyzi, hanem egy olyan férfi, aki éveken át belelátott Ázsia luxusvilágába, és tudott hozni egy minőségben és stílusban is szórakoztató, olvasmányos írást. Nem is csoda, hogy tovább is gondolta, és nem állt meg egészen további két részig, a Kőgazdag barátnő; Kőgazdag problémák című kötetekig, amelyek hamarosan itthon is megjelennek, tehát nem maradunk folytatás nélkül. Egyetlen negatívum az volt, hogy néha túl bő lére voltak engedve a részletek, néhol enyhe túlgondolásokat, túlzott aprólékosságot éreztem. 

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!


Eredeti cím: Crazy Rich Asians
Oldal: 432
ISBN: 9789630992718
Fordította: Németh Dorottya


2016. szeptember 10., szombat

Dolores Redondo: A láthatatlan őrző, avagy a baszk pszicho-thriller

A legjobb spanyol regény 2013 Ezüsttol Díj 2014 "Dolores Redondo a legutóbbi időszak egyik legnagyobb irodalmi meglepetése és üstököse. Megteremtette a detektívregény új típusát, amely ötvözi a pszichológiai thriller, a bűnügyi történet és a legenda elemeit." A spanyol krimi-trilógia első kötete a baszk Pireneusokban fekvő Baztan-völgy falvainak sajátos világát mutatja be, melyben keveredik az ősi baszk mitológia, a kereszténység és a mágia. A thriller műfaj klasszikus elemein túl olyan természeti leírásokkal, pszichológiai elemekkel ötvözve, mellyel a műfaj kereteit feszegeti. Megjelenése után hazájában azonnal sikerkönyv lett, azóta 25 országban adták ki. A megfilmesítés jogait Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm; Pompeii) vette meg. Egy kis navarrai településen kamaszlány meztelen holttestére bukkannak. A nyomok bonyolult indíttatású, misztikus elemekkel fűszerezett rituális gyilkosságra vallanak. Kiderül, a környéken sorozatgyilkos szedi áldozatát. Salazar felügyelőnő vállalkozik arra, hogy fényt derítsen az igazságra, ám közben harcba kell szállnia saját gyermekkori tragédiájában gyökerező félelmeivel. Ráadásul kollégái és nővére féltékenységével, és saját médiumi képességeivel is szembesülnie kell. Ahogy a történetbe újabb és újabb szálak fonódnak, Amaia nemcsak hivatását teljesíti, de önnön problémáinak megoldásához is közelebb kerül. A thriller, mitológia és családtörténet e keveréke teszi eredetivé a könyvet, és a végkifejletig fenntartja az olvasó érdeklődését.

Bátran vágtam bele a Navarra trilógia I. részébe, a Láthatatlan őrzőbe, mert nem sokat tudtam a sorozatról, vagy az íróról és ezáltal felkészülni sem tudtam arra, hogy sokkal többet fogok kapni, mint egy egyszerű krimi. Spanyol krimit még nem igazán olvastam, ezért ebből a szempontból is az újdonság erejével hatott, mind a helyszín, mind pedig a spanyol hitvilággal történő találkozás. 

Dolores Redondo számomra az igazi meglepetés erejével hatott, nem véletlen, hogy több díjat is nyert a regényével, valamint a megfilmesítés jogát pedig nem kisebb személyiség, mint Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm, Pompeii) jegyzi. 

Először a borítójával találkozik az olvasó, ami szerintem nagyon figyelemfelkeltő és illik a történethez, tehát már ráhangolódva nyithatjuk ki a könyvet és érkezhetünk meg Elizondoba.

Képtalálat a következőre: „elizondo”
Elizondo
Mivel a cselekményt az írónő a valóságban is misztikus légkörrel bíró Baztan-völgybe helyezte, így nem csoda, hogy a regény alaphangulatát is megadja a miszticizmus, az erdő szellemének jelenléte, valamint a boszorkányok és a régmúlt hagyományok beépülése a regény folyamába. Ezeket a misztikus elemeket a regény fő karaktere Amaia Salazar felügyelőnő is erősíti, talán ezáltal nem meglepő, hogy a családja régóta kártyavetéssel is foglalkozik, valamint nem áll tőlük messze a misztikummal való érintkezés sem. 
A miszticizmus számomra adott egy pluszt a történetnek, amitől túlmutatott egy egyszerű krimin, sőt a helyszín pedig egyenest telitalálatnak bizonyult. 
Újszerű volt a regény hatása, kimozdult a hagyományos keretek közül és egy erdős, völgyes, régimódi kisvárosi légkörbe helyezte az erőszakos és igazi pszichopataként működő gyilkost. Engem ezzel már meg is nyert magának a regény, a gyilkosságok módja és dinamikája lenyűgöző leírások által tárul elénk, a gyilkos modus operandiját is nagyon szépen levezeti, és itt jön be az, hogy személy szerint rajongok a kriminalisztikáért és érdekel az egyes személyiségek lelkülete és mozgatórugója, ezáltal számomra a könyv igazi csemegévé vált. Meg tudott maradni a regény keretei között, de emellett némi tudományos jelleget is kölcsönzött az írónő a művének, így elérte, hogy a krimi és a pszicho-thriller rajongók is elégedettek legyenek.

Ahogy a baszk Pireneusokban megbújó Elizondo a szemünk elé tárul kifejezetten megkedvelteti magát az olvasóval, mindvégig imádtam a leírásokat és azt a légkört, amit az írónő a helyszínválasztással meg tudott teremteni. 
Mindvégig érezehető volt, hogy a sorozatgyilkos garázdálkodásán túlmenően még sokkal, de sokkal több van a felszín alatt, amit az olvasó vagy észre tud venni, vagy mindvégig rejtve marad előtte. Azok, akik el tudnak vonatkoztatni a gyilkosságoktól egy igazi családi drámának is tanúi lehetnek, valamint kifinomult jellemábrázolásokat is megfigyelhetnek.

Nagyon szemléletes leírását kapjuk meg a gyilkossági helyszíneknek és a kriminalisztika egy kisebb szegmensébe is részletes betekintést nyerhetünk. Az írónő nem fél attól sem, hogy kamaszok meggyilkolását tárja az olvasó elé, ezáltal boncolgatva a gyermeki ártatlanság és a gonosz találkozását. Ez jórészt azok számára lehet érdekes, akik maguk is fogékonyak a bűnügyekre és azok felderítésére tett kísérletezésekbe szeretnek ők maguk is belemélyedni, boncolgatni az ok-okozati összefüggéseket. A regény alkalmat teremt az olvasónak arra, hogy bevonja saját gondolatait, megérzését is a regénybe. Bevallom régen találkoztam ilyen megoldásokkal, mint amit ez a regény nyújt. Legtöbbször az olvasó kívül reked a cselekményen és az író nem is próbálja meg bevonni a történetbe az olvasóit, jelen esetben, amennyiben kedvünk támadt mi magunk is nyomozóvá avanzsálhattunk egy picit, ez nagyon nagy pozitívuma a regénynek, legalábbis nálam mindenképpen és ezt talán nem is győzöm elégszer hangsúlyozni.

"Amaiát az erdő mindig az odatartozás büszkeségével töltötte el, holott nagysága szédítette és ijesztette: egyfajta tiszteletteljes hódolattal szerette, s a csend és távolság felerősítették ezt az érzést."

Képtalálat a következőre: „el guardian invisible”
A misztikus helyszín
Igazából meglepett a végén a csavar, mert majdnem mindvégig téves úton jártam. A regény felénél biztos voltam benne, hogy tudom ki a gyilkos, hiszen az írónő "elszólta" magát, de rá kellett jönnöm, hogy ez is csak egy játék volt az olvasók számára, mert akkor és ott még közel sem jártunk a gyilkos kilétéhez. Nem azt mondom, hogy csak a legvégén jöttem rá a gyilkos kilétére, de maga a levezetés igazán meglepett és csavarosnak bizonyult.

Nagyon örültem annak, hogy mindvégig élvezetes tudott maradni a történet, mert nem állt be üresjáratba, hanem ahogy a gyilkossági szál picit lelassult egyenes arányban nőtt a felügyelőnő lelkében dúló vihar, mely egy másik lélektani szálat volt hivatott az olvasó elé tárni. 

Nagyon szerettem ezt a pszichológiai nézőponttal kevert thrillert, legfőképpen azért, mert teret engedett az olvasónak, azaz nekem is azáltal, hogy minden apró részletbe betekintést nyertem és megpróbálhattam összerakni a mozaik darabkákat. 

Képtalálat a következőre: „amaia salazar”
Jelenet a filmből
A Salazar család nőtagjai pedig megérnének egy külön esettanulmányt, hiszen mindannyiuknak van a lelke mélyén egy sötét űr, ami érdekes személyiségjegyeket takar. Igazi kihívás felfedezni a szereplőket, legfőképpen, mint említettem a női karaktereket, mivel a regény is mindvégig a nőket szerepelteti kulcsfiguraként, a férfiak kevesebb szerepet kapnak, ezáltal a karakterük is kevésbé érdekes és életteli, de ezt most egyáltalán nem bántam, hiszen a Salazar nők bőven okoztak fejtörést olvasás közben. 

Egyetlen kis negatívumot is muszáj megemlítenem, hiszen nem lennék hiteles, ha ezt nem tenném meg, mégpedig a magyar fordítás nyelvi hiányosságai, a helyesírási szabályok felülírása, de ettől függetlenül ez nem tudott számomra levonni a könyv élvezeti értékéből. 


Összegezve

Izgalmas pszicho-thriller keverve a spanyol miszticizmussal, mindez lenyűgöző leírásokkal és helyszínekkel kiegészítve. 

Bátran ajánlom mindazoknak, akik maguk is szeretnek együtt nyomozni a karakterekkel és nem bánják, ha nem mindig a legkíméletesebb leírásokkal találkoznak. Izgalmas volt a múlt és a jelen szörnyűségeinek megjelenítése és a csavaros végkifejlet. A műfaj rajongói minden bizonnyal igazi újszerű csemegével fognak találkozni, így pedig nem fogják megbánni azt sem, hogy belevágtak a NAVARRA trilógiába és ismeretséget kötöttek a Salazar családdal. 

Felkavaró, lenyűgöző és misztikus, emiatt nagyon várom, hogy elkezdhessem a második részt. 

A könyvért köszönet a Trivium Kiadónak
 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon