Valentin napra ajánlom! Nicolas Barreau: A szerelem receptjei (A nő mosolya 0,5)

 Fülszöveg: A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

A Park Könyvkiadó jóvoltából elolvashattam Nicolas Barreau friss megjelenésű, romantikus, rövidebb terjedelmű írását, A szerelem receptjeit. Ez a történet lényegében előzménye A nő mosolya című regénynek, amely Aurélie Bredin-nek a szerelmi történeté meséli el, akinek egy levél és egy regény által megváltozik az élete, ezáltal folytatva ennek a történetnek a vonalát, mint Henri Bredin leszármazottja. Azonban az egy másik történet, így rá is térnék Henri és Valérie románcára, visszarepülve egészen az 1960-as évekbe.

Korábban olvastam már az írótól a A világ végén megtalálsz és az Egy este Párizsban című regényeket, melyek elég közel tudtak kerülni a szívemhez. Szerettem a leírásokat, a karaktereket és összességében elégedett voltam, mikor becsuktam a könyveket. Emiatt már eleve kellemes előzményismerettel vettem kézbe ezt a könyvet is. Elárulhatom, hogy ez a rövidke elbeszélés is kellemes hangulatot tudott teremteni az olvasás során, így továbbra sem volt okom a csalódásra.

Azon még a mai napig meg szoktam lepődni, hogy az író franciásan csengő neve ellenére német nyelvterületen publikál. Azonban a leírásokon nem lehet azt érezni, hogy nem minden nap Párizs utcáin sétálgat az író. Ahogy Párizst a regényei által átnyújtja az olvasónak nagyon hangulatos tud lenni. Ez az előzményregény is Párizsban, egy egyetemen és egy padláslakásban játszódik, nagyjából a '60-as évek közepén, viszont a hangulatán teljes mértékben átérezhetjük a romantika városának lüktetését, a francia életstílust, a szépség és szerelem iránti vágyat.

Az egész történet igen rövidke, 1-2 óra alatt elolvasható. A fiatalkori szerelem témaköre köré épül az elbeszélés, oly módon, hogy az egyik fél, Henri rajongva próbál közel kerülni a szerelme tárgyához, még a másik fél, Valérie a nehezebben meghódítható szerepet tölti be, tipikus párizsi nőként. Egy picit macska egér játék zajlik köztük, de mindez nagyon lágyan, sikkesen, csak amolyan franciásan. Nem volt eget-földet rengető, belesüppedős történet, de mindenképpen üdítően hatott rám. Szerettem a történetvezetést, azt, hogy egy igen rövid elbeszélésbe mennyi érzelmi skálát meg tudott jeleníteni az író. A szereplők nagyon jól illettek az adott korszakba, az atmoszféra pedig andalítóan franciás volt. 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire sikkes az egész írás, még a barátsággal kevert szerelem, a féltékenység is igazán stílusos, érzelemdús tudott lenni. Egy pici hiányérzetem a beteljesülés vonatkozásában maradt, hiszen egy-egy mondatban előrevetítette a jövőt, de konkrétumokkal nem szolgált az író, pedig mennyire szerettem volna, ha mondjuk 30 oldallal több a történet, de a 20 évvel későbbi időszakra is lett volna egy kis rálátásunk. 

Szerettem, ahogy találkozott a szerelmesek irodalom és ételek iránti rajongása, szinte érezhető volt, hogy az író is mennyire rajong a két művészeti ágért. Az irodalmi utalások remek kötetekhez tartoztak,  de a gasztronómia volt az, ami igazi ínyencségeket sorakoztatott fel, ez a kötet erőssége is egyben. 

Itt jön tehát a könyv legjobb része, amit szeretnék kiemelni, a receptgyűjtemény. Jobbnál jobb fogásokat találunk nagyjából a könyv felétől kezdődően. Alternatívát kapunk az előételektől kezdve a desszertekig bezárólag, menü variációkra lebontva, legyen az tengeri, fűszeres vagy éppen szülinapi.

Csak néhányat szeretnék kiemelni közülük:

- Éjféli leveske vízitormával

- Frizé saláta kecskesajttal, fenyőmaggal és mandarinnal

- "Részeges csirke" vermuttal

- Fehércsokoládé-mousse mangószeletekkel és pisztáciával

Nagy élvezettel vetettem bele magam a receptek átnézésébe, el is határoztam, hogy többet el fogok készíteni közülük. Biztos vagyok benne, hogy receptkönyvként is többször elő fogom még venni, leginkább ünnepnapok környékén, mivel ezek a receptek megérdemlik a figyelmet. 

Összességében nagyon szerettem ezt a rövid, szívhez szóló történetet, amely kiegészült egy csipet L'élixir d'amour éternelle-lel, amely elvarázsolja az olvasót is, miközben az érzékszervekre is hatni tud, legyen szó a szívről vagy az ízlelőbimbóinkról. Valentin napra, nőnapra ajándéknak is kiváló. 

Kiadó: Park Könyvkiadó

Oldalszám: 160

Megjelenés éve: 2021.

Fordító: Szitás Erzsébet

Két vén bolond otthonra talál

Fülszöveg: Ha Joe-nak és Vickynek fogalma lett volna arról, milyen lesz ténylegesen áttelepülni az Alpujarra-hegység lankái közé ékelődött apró falucskába, talán kétszer is megfontolják… Nem tudták, mekkora kultúrsokk vár rájuk. Amiképpen azt sem, hogy kelletlenül ugyan, de elkezdenek csirkéket tartani, és nekik lesz Spanyolországban a legveszedelmesebb kiskakasuk. Mit sem sejtettek arról, hogy elnyerik egy nyolcvanöt éves „füvező" cicababa barátságát, és épp egy öszvér siet majd a megmentésükre. Az életük soha nem unalmas, mióta belefogtak az „ötéves tervbe". Az öt év letelte után dönteniük kell: maradnak Andalúziában, vagy visszatérnek a viszonylag épelméjű Angliába? Vicky és Joe történetében minden megtalálható: fesztelen jókedv, állatok, bizarr szereplők, fantasztikus receptek és napfény.

Számtalan alkalommal olvashattunk már arról, hogy valaki családostól (Mallorca sorozat), egyedül (1000 nap Velencében), esetleg párban (Csábító Toscana) egy mediterrán országban kezd új életet. Legtöbbször Olaszország, Spanyolország, de mindenképpen meleg éghajlatú ország a célállomás. 

Alapul vehetjük, hogy  ezek a történetek legtöbbször arról szólnak, hogy egy hidegebb, zordabb országból átköltöznek a napfényes, kicsit poros, de mindenképpen felújításra szoruló új házukba a szereplők. Elkezdik a felújítást, közben megpróbálják elmesélni az olvasóknak, hogy milyen vicces is ez az egész kaland, és úgy általában nehéz a felújítás, de a napfény és a kedves szomszédok mindent feledtetnek. 

Legtöbbször önéletrajzi ihletésű történetek ezek, amiket én bevallom, nagyon szeretek olvasni. Kellemes kikapcsolódást nyújtanak, de általában ennyi és nem több. 

Szinte az összes, a témában fellelhető könyvet elolvastam, tehát van némi összehasonlítási alapom.

Valahogy mindig kicsit kibillentettek a hétköznapokból, azonban írni nem igazán szerettem volna róluk, mert általában egy sémát követ az összes. 

Akkor most mégis miért íródik ez a bejegyzés?

Mert a két vén bolond, ahogy magukat aposztrofálják annyira aranyos és tényleg picit őrült, hogy megérdemelnek egy külön bejegyzést. 

A könyv borítója is igazi mediterrán, vidám és csábító. Ismét szerelembe estem egy borítóval, ez van.

Viki és Joe minden szempontból tüneményes, a középkorúságot éppen elhagyó pedagógus házaspár, akik Angliából nem kis vívódás után Andalúziába, El Hoyo-ban próbálnak új életet kezdeni. Eleinte csak kipróbálni szeretnék, mert azért már az elején sem egyeznek a nézeteik az új élet mibenlétéről. Ennek ellenére valahogy - mily meglepő - ott is ragadtak az új otthonukban, ahol számos kaland és megpróbáltatás várt rájuk, melyet mi olyan szerencsések vagyunk, hogy velük együtt végig tudunk nevetni.

Tehát nekivágnak életük kalandjának, ami önmagában eléggé megszokott történet is lehetne. Viszont, ebben az esetben Victoria Twead valami zseniális humoros formába tárja elénk a vidám, bohém és életteli pár nagy kalandját, mindennapjait, az új élet apró örömeit és nehézségeit, a szomszédokkal és a környező élővilággal - szamarak, kutyák, tyúkok- való találkozásukat. A csirkéket egyszerűen imádtam, igazi egyéniségek lehettek, amit a fotók is bizonyítanak. Emellett számos helyi hagyománnyal, étellel és életérzéssel is találkozhatunk, nagyon ízes formában tárja elénk az írónő, olyan lágyan, szépen írja le az eseményeket, az embereket, a helyszíneket. 
Pont az ilyen remekül megírt könyveket szoktam keresni.

Azt viszont sem Joe, sem én, sem a csirkék nem sejtették még, hogy hamarosan megjelenik egy ördögi kis lény az életünkben, és véget vet a békés hétköznapoknak. 

Egy picit interaktív is a könyv, ha mondhatom így, mert például linket is találunk a könyvben cuki cicákhoz,  e-mailek, facebook, twitter utalások és számos vidám fotót, amelyek segítik a még könnyebb elmélyülést a városka vidám mindennapjaiba. Tovább megyek, számos recept leírása is a rendelkezésünkre áll. Én például már kipróbáltam a gazpacho Andalúziából, a paradicsomos csirke és a spanyol húsgombócok receptjét. Minden nagyon finom volt. 

Nagyon tetszett az írónő stílusa, de leginkább a humora. Annyira aranyos, a nyarat idéző történet ez, aminek nem lehet ellenállni. Tipikusan a még többet és többet szeretnék belőle érzés járt olvasás közben. 

A könyvnek, mint utóbb megtudtam van előzménykötete is, amit még nem sikerült beszereznem, de rajta vagyok a témán, mert reményeim szerint az is legalább ennyire szórakoztató. Sőt a 3. része is megjelent, természetesen csak idegen nyelven, a negyedik sem várat sokat magára. Amit nagyon nem értek a magyar kiadások vonatkozásában - már elég hosszú ideje -, hogy egy sorozatot, miért a közepén kezdenek el, majd, amikor mi olvasók bekaptuk a csalit nem hozzák a többi részt, vagy csak nagyon-nagyon sokára. Ok, tudom, nem az előzménytől függő regényről van szó, de azért jó lenne szép sorban olvasni, ha éppen úgy hozza a kedvem.
Így egyelőre magyarul sajnos csak ez az egy Victoria Twead regény elérhető,  de reménykedem, hogy a kiadó kiadja a talán nem is olyan távoli jövőben.

Összességében Gerald Durell bohókás történetei után Vicky és Joe remekbe szabott kis életén szórakoztam a legjobban. Igazán optimista, életigenlő, humoros és bájos regény. Bebizonyosodott, hogy a legjobb történeteket továbbra is az élet írja, imádtam. 

Ajánlom a regényt egy kellemes kikapcsolódáshoz, hiszem, hogy ezeken a nehéz heteken, hónapokon pont az ilyen andalítóan bájos olvasmányok tudnak minket átsegíteni.

Roberto Alborghetti: Ferenc pápa asztalánál

Fülszöveg: Kevesen tudják, hogy Ferenc pápa élelmiszervegyész végzettséget is szerzett, és hogy az étkezés, a főzés fontos szerepet játszik életében. Ez a könyv 40 ízletes ám egyszerű receptet tartalmaz. Roberto Alborghetti, a pápa egyik lelkes életrajzírója pedig olyan történetet tár elénk, amelyből egy eddig ismeretlen pápa képe rajzolódik ki.


Véleményem: 

Roberto Alborghetti talán előttünk, magyar olvasók előtt ismeretlen, azonban hazájában, Olaszországban már nevet szerzett, mint hivatásos újságíró, vizuális művész, dokumentumfilmes és író. Több, mint 60 kötet fűződik a nevéhez, melyek közül számos kötet Ferenc pápáról és az ő munkásságáról, életéről szól. 

Azonban én most azt a 2018. márciusban 15 nyelven kiadott, átfogó írást szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amely Ferenc pápa asztalánál címmel jelent meg itthon. 
Elöljáróban annyit elárulok, hogy nem egy szakácskönyvet tarthatunk a kezünkben, hanem egy sokkal érdekesebb olvasmányt, ami kiegészül remek receptekkel is, amelyek a tortán lévő habot hivatottak szimbolizálni. 

Abban biztos vagyok, hogy Ferenc pápát mindenki ismeri, de talán azt kevesen tudják róla, hogy nagyon szoros kapcsolat fűzi az ételekhez, az étkezésekhez. Fiatalon élelmiszer-vegyészetből szerzett diplomát, de ennél sokkal mélyebbre, egészen a nagyszülői házba, asztalhoz nyúlik vissza az ételekkel kialakított szoros, már-már bensőséges kapcsolata.

Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa már egészen gyermekkorától kezdve, szinte a bölcsőben szippantotta magába az ételek illatát, a főzés tudományát és a közös étkezések fontosságát. 

Ezek az élmények meghatározták az egész életét és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a felnőtt élete során is fontosnak tartsa a közös étkezéseket, az ételek tiszteletét. Ezt a témakört tárja elénk az író nagyon színesen, olvasmányosan és érdekesen, miközben egyre közelebb kerül hozzánk Ferenc pápa és az ő hitvallása. 

Teljesen új nézőpontból ismerhetjük meg a pápát. Amellett, hogy nagyon részletes életrajzi írás is ez a könyv, mégis az ételek és az étkezések kerülnek a középpontba, amelyeket anekdotákkal egészít ki az író és remek fotókkal illusztráltak a szerkesztők. Az ételfotók hívogatóak, a dokumentumfotók pedig érdekes életképeket, kiragadott pillanatokat örökítettek meg. Nagyon szép képi anyag került a könyvbe, amelyek miatt már megéri lapozgatni a könyvet.  

Nagyon jól példázza Ferenc pápa szociális érzékenységét az is, hogy 2017. novemberében, az első világnapon, melyet a szegénységben élőknek szenteltek meghívott a Vatikánba, a saját asztalához 1500 nehéz sorsú embert. Ezzel is felhívva a figyelmet, hogy az étel és az étkezés mindenkié, legyen az gazdag, vagy éppen szegény. Emellett folyamatosan felhívja a világ figyelmét az élelmiszer pazarlására, arra, hogy a pazarlás megállításához életmód- és szemléletváltásra van szükség. 
Ami külön tetszett, hogy ő maga is példát mutat, nem tekint magára kiváltságosként, ha úgy hozza a helyzet, akár a munkások asztalához is leül enni. 

A legjobban ezek a sorok példázzák Ferenc pápa példamutató hozzáállását a szegényekhez. 

"Hogy egy olyan világban, "ahol a hatalommal rendelkezők csak a hasonszőrűekkel állnak szóba, Ferenc - aki a kollektív képzeletben talán a Föld legfontosabb embere - asztalhoz ül az utolsókkal, és olyan egyszerűen eszik velük, mint egy családi ebédnél, mindenféle formalitás nélkül."

Az idézet Domenico Ricca tisztelendő úrtól származik, aki 35 éve a torinói fiatalkorúak börtönének káplánja. 

Ezen kívül szerettem a vallási kitekintőket, idézeteket is, amelyek adtak egyfajta pozitív hangulatot olvasás során.

Számomra az ilyen apróságok, amelyek megjelentek a pápa életéből mind egytől egyig egy nagyon kellemes képet vázoltak fel róla. Ráadásul az ételek vonatkozásában is nagyon egyezik az ízlésünk, hasonló ételek kedvesek számára, mint számomra. 

Az argentin és az olasz konyha keveredésének izgalmas gyűjteménye is ez a könyv. 

Ilyenek például az alábbi ételek, melyek recepttel együtt megtalálhatóak a könyvben (a teljesség igénye nélkül):

- Bagna cauda
- Rizotto piemonti módra
- Asado
- Articsóka zsidó módra
- Soklisztes kenyér
-Alfajores

Összesen 36 recept található a könyvben az előételtől a desszertig. 


A könyvben a remek recepteken túl végigkísérhetjük Ferenc pápa életét, a  megjelenő ételekhez fűződő viszonyát és végül megértjük, hogy miért is tartja annyira szívügyének az ételek és a közös étkezések fontosságát. 

Nem gondoltam volna, hogy egy gasztronómiai témájú könyv ennyire mélyen meg fog érinteni és ennyire közel tudja hozni hozzám Ferenc pápát. Nagyon szimpatikus karakterű ember élete és munkássága rajzolódott ki előttem olvasás során. Egy olyan ember, akinek minden oka meglenne a felsőbbrendűség mögé elrejtőzni, azonban ő nem teszi, hanem helyette igazán emberi és fontos dolgokra hívja fel a figyelmet a munkájával. Olyan, az egész világot érintő szociális kérdések fontosságára, mint az élelmiszerek megosztása, a pazarlás megállítása. 

Összegezve

Életrajz, ételek, figyelemfelhívás egy stílusos könyvben. A könyv keménytáblás kiadásban jelent meg, a lapok szépek, felületük kellemesen sima, mellőzik a csillogást, ami nekem nagyon tetszett. Az egész könyv kivitelezése nagyon letisztult, mely remekül illik ehhez a különleges könyvhöz. 

Ha Ti is szeretnétek leülni Ferenc pápa asztalálához egy remek utazásra időben, térben és gasztronómiában egyaránt, akkor Nektek kedves olvasók bátran ajánlom ezt a könyvet. 
Remek kikapcsolódás, életrajz, receptgyűjtemény és argentin életszemlélet, némi olaszos behatással. Nagyon szerethető, megnyugtató olvasmány, amely jóval túlmutat egy egyszerű szakácskönyvön. 

Végezetül:

Ez a könyv számomra olyan volt, mint a frissen sült, meleg kenyér, a lelkemet és a testemet egyaránt átmelegítette. A lelkemnek nagyon jót tett, hogy egy ennyire érdekes embert ismerhettem meg, a kipróbált receptek pedig a testemet melegítették át, ahogy megkóstoltam őket. Szinte az összes recept egyszerű és ízletes ételek leírása, ami előnyös egy gasztronómiai témájú kötetnél, mert a kezdő konyhaművészek is bátran kipróbálhatják a kedvenceiket. 

Mindenképpen  érdemes megkóstolgatni Ferenc pápa kedvenc ételeit! 

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Oldalszám: 208
Kötés: keménytáblás
Kiadás éve: 2018
Fordította: Dorogi Katalin

Jamie Oliver: Minden napra superfood - Az egészség és boldogság receptjei

„Nincs ebben semmi becsapás: lehetséges egyszerre szuperegészséges ételeket enni és jól is lakni.”Jamie Oliver

„Köszöntelek a mindennapi superfood világában. Ígérem, hogy ezeket a lapokat forgatva bármelyik recept mellett dönts, jó döntés lesz. Mindegyik tükrözi a kiegyensúlyozott arányok filozófiáját és a megfelelő adagolást, hogy kellő mennyiségű ételt vehess magadhoz.

Mindegy, hogy melyik fejezetből melyik receptet választod – márpedig legalább 30 reggelit, 30 ebédet és 30 vacsorát találsz itt –, az leginkább az ízlelőbimbóidat fogja csiklandozni, és jóllakat – de abban is biztos lehetsz, hogy beleillik a kalóriák napi rendszerébe, és ennek köszönhetően jó erőnlétben fog tartani. A reggeli kevesebb mint 400 kcal, az ebéd és a vacsora pedig egyaránt 600 kcal alatt jár, szóval bőven van még hely nassolásra és italokra.” Jamie Oliver

Véleményem: 

Ha szoktatok követni instagramon (@hkrisztinablog), akkor láthattátok már, hogy elég hosszú ideig nagyon szigorúan tartottam - sőt még most is figyelek rá -  a 160 g-os szénhidrátdiétát. 

Ez a diéta nem a legegyszerűbbek közé tartozik, mert elég sokat kell számolgatni, figyelni az összetevőket, a megadott szénhidrát mennyiséget kötelezően el kell fogyasztani a napi 5-6 étkezés alkalmával, és még hosszan sorolhatnám. Szóval egy-egy diétás fogás elkészítése több odafigyelést igényel.
Ezért folyamatosan kerestem a segédanyagokat, könyveket, amelyek eligazíthatnak ebben az útvesztőben. Pont emiatt nagyon örültem, amikor a kezembe került Jamie Oliver-től a Minden napra superfood című receptkönyv, ami sokkal több, mint receptek és számok tárháza. Igazi segítség a mindennapokban, akár betegség, akár az egészséges életmód kialakítása miatt tartunk diétát. Természetesen a könyv diétától függetlenül, kizárólag az egészséges konyha alapjai és remek receptjei után érdeklődőknek sem fog csalódást okozni.

A könyv hathatós segítséget tud nyújtani a mindennapi táplálkozásunk egészséges mederbe tereléséhez, hiszen a receptek alatt a pontos szénhidrát mennyiség mellett még számos hasznos információt megtalálhatunk, grammban megadva. 

Amellett, hogy a kötetből csak úgy árad Jamie jókedve, az ételekhez való pozitív hozzáállása, valami más is átjön az olvasó számára, mégpedig a tudása. 

Ebből a könyvéből látszik meg igazán a főzés mögött álló szakmai tudása, amit eddig csak sejteni lehetett. Itt nem csak arról van szó, hogy összedob egy színes, kiváló minőségű hozzávalókból álló fogást, amit mi szépen lemásolunk és voilá! már kész is. Itt megmutatja, hogy a testünk és lelkünk mitől lesz egészséges, ráadásul hosszútávon. 

A tudását pedig remek szakemberektől szerezte meg. Tanult orvosoktól, kutatóktól, tanároktól, táplálkozástudományi szakemberektől és mindezt a tudást ebben a könyvében teljesítette ki, összegezte és megosztotta velünk, olvasókkal. 

Ahogy a könyvből is kiderül sosem késő egy egészségesebb életet választani, hiszen Jamie Oliver is csak a 40. születésnapja előtt picivel kezdte más szemmel nézni a körülötte zajló dolgokat, köztük az étkezést is. 

Továbbra is azt vallja, hogy némi kilengés megengedett, vagy éppen a nyalánkságok beépítése az egészséges étkezésbe, mert az ételekkel való jó viszony hosszútávon csak így tartható fenn. 

Számomra Jamie hozzáállása, az ételekhez való viszonya nagyon szimpatikus. Emellett tetszett, hogy törekedett arra is, hogy az egészséges ételek finomak és laktatóak legyenek, ne kelljen dönteni, hogy jól lakunk vagy egészségesen táplálkozunk. Én magam mióta megkaptam a könyvet már több receptet is kipróbáltam belőle, és állíthatom, hogy valóban jól tudtam lakni, valamint tényleg ízlettek is a fogások. A választék pedig igazán sokszínű, 30 reggeli, 30 ebéd és szintén 30 vacsora ötlet került terítékre. A receptekre pedig egy magas tudással rendelkező szakértői csapat a garancia, akikkel bizony Jamie sokat perlekedett, míg végül elfogadásra kerültek szakmailag és az általa elvárt kritériumoknak is megfeleltetve a receptek.

Az én kedvenceim (a teljesség igénye nélkül):

- szódás kenyér

- hordozható saláták befőttesüvegekben

- mexikói gazpacho

- gyors házi tortilla, pirított zöldség, chili, sajté és avokádó

Többször is átlapoztam a könyvet; volt, hogy csupán a gyönyörű ételfotókban gyönyörködtem, volt olyan, amikor bevásárlólistát készítettem a kinézett recepthez és néha csak olvasgattam.

Azonban legtöbbször az összefoglaló részekhez kanyarodtam vissza:

- A kiegyensúlyozott étrend

- A nagybecsű zöldségek, gyümölcsök

- A jó szénhidrátok

- A fehérje ereje

- A zsír nélkülözhetetlen

- Tejben-vajban

- Vízben az igazság

- Alkohol

- Szavazz a bioélelmiszerekre

- Forradalmasítsd a bevásárlást

- Alapvető tények az alvásról

- Akarsz száz évig élni?

Számomra ezek az összefoglalók nagyon hasznosak voltak, tömörek, érthetőek és informatívak. Nagyon illettek a könyv eredeti mondanivalójához. Személy szerint örültem, hogy a recepteken túl tényleg tárgyi tudást is nyújtott a könyv, segített eligazodni a super foodok világában. 

Ahogy a könyvben is írja: 

" Ha csupán néhány ötletet teszel a magadévá, már akkor is másként fogsz gondolkodni az ennivalóról."

Végül jöjjön a könyvből az egyik kedvenc receptem, ami nekem nagyon bevált, ami nem más, mint a szódás kenyér. 

Azt hihetnénk, hogy itthon macera kenyeret gyúrni, de elárulom, Jamie receptjével ez sem az. 

Szódás rozskenyér

Nagyon szeretem elkészíteni ezt az egyszerű, kelesztés nélkül pikk-pakk összeállítható tésztát. Semmiféle szakmai, gépi előkészületet nem igényelt, egyszerűen csak pár perc kikapcsolódást és finom ízeket nyújtott számomra.

Hozzávalók:

250 g teljes kiőrlésű liszt

100 g rozsliszt

50 g zabpehely

1 kávéskanál szódabikarbóna

1 nagyobb méretű tojás

300 ml író vagy natúr joghurt

1 kávéskanál tengeri só

Elkészítés: 

A száraz hozzávalókat jól elkeverjük, majd hozzáadjuk az előzőleg villával felvert tojást és  joghurtot/írót. Villával tovább keverjük, majd, amikor kezd összeállni lisztezett kézzel tésztamasszává gyúrjuk.

Kelesztésre nincs szükség!

2 golyót formázunk, az enyhén belisztezett tepsibe tesszük, és a tetejét megszórjuk egy kevés liszttel. Kézzel kb. 3 cm-es koronggá lapítjuk a tésztát. Egy kés hegyével pedig x-et karcolunk a tetejébe.

190 C-os, előmelegített sütőbe tesszük. (gáznál 5-ös fokozat)

40-45 percig sütjük, a sütő középső rácsán.  Az alja kocogtatásra kongó hangot ad, a teteje pedig roppanós kérget kap.

A teljes elkészítési idő kb. 50 perc. 

KCAL 248

Zsír 3,3 g

Tel. zsír: 0,7 g

Fehérje: 10,4 g

Szénh.: 46.5 g

Cukor: 3,5 g

Rost: 6,5 g

A recepteket kezdő és haladó konyhaművészek egyaránt könnyedén el tudják készíteni, semmi ördöngösség. Jamie, továbbra is egyszerűen csak főz. 

A könyvet köszönöm a Park Könyvkiadónak! 

Eredeti Cím:

Oldal: 312

Megjelenés éve: 2016

Fordította: Dobos Anna

Jelen bejegyzés a krisztinakonyhaja.cafeblog.hu oldalon is megjelent! 

Joanne Fluke-Rejtélyes répatorta és gyilkosság

Miért van olyan érzésem, hogy már szinte újra ugyanazt a csontot rágom miközben egy újabb Hannah Swensen kötetet olvasok, pedig tényleg szerettem.

Most is megpróbáltam szeretni a történetet, de valahogy nem ment annyira, Mike és Norman még mindig ugyanúgy oda meg vissza vannak Hannahtól, közben Hannah meg maximum egy jó éjt pusziig jut, ahhoz képest, hogy már nem mai csirke. Kicsit bizarr, hogy egy kisiskolás lánykát játszik, közben meg azt is érezzük, hogy a végzet asszonyának akarja az írónő feltüntetni, aki megáll a saját lábán, remek az üzleti érzéke és független. Mondjuk az sem teljesen tiszta, hogy hogyan lehet az üzlet jövedelmező, amikor annyi ingyen sütit oszt mindenfelé, hogy csak győzzük kapkodni a fejünket. Bár még ez legyen a legkevesebb.

Viszont most a gyilkossági szál is elég unalmas volt, mindamellett, hogy a történet  igen lassú mederben evickélt, igaz a vége felé hozott némi izgalmat, de még akkor is az a véleményem, hogy összességében lapos volt az egész.

A kisvárosi hangulatot még mindig árasztotta magából a könyv, ez talán némi pozitívum, mert legalább kikapcsolt és lelassított, ahogy a nyugodt kisvárosi légkört átadta.

Még miért éri meg olvasni?

A jobbnál jobb receptekért például. A rejtélyes répatorta igazán finom volt, így hozom is a receptjét, mert bizony elkészítettem és osztatlan sikert aratott bátran próbáljátok ki. 

A történetekért már talán nem is annyira, de a receptekért még biztosan fogok olvasni Hannah Swensen sorozatot.

5/3

Joanne Fluke

Rejtélyes répatorta és gyilkosság

Hannah Swensen titokzatos esetei 10.

ISBN 9789639769731

Kiadás éve: 2012

Ár: 3290 Ft

Itt bele is lehet olvasni a könyvbe a kiadó oldalán: http://www.illia.hu/images/pdf/rejtejesrepatorta.pdf

 Rejtélyes répatorta

20 dkg kristálycukor

2 tojás

1 dl olaj

1 tk. vanília aroma

1 kis pohár tejföl

1,5 tk. szódabikarbóna

1,5 tk. fahéj

1,5 tk. kardamom

1 tk. só

1 dobozos ananász konzerv a levével

20 dkg aprított dió

20 dkg liszt

20 dkg reszelt sárgarépa

A krémhez:

10 dkg olvasztott vaj

25 dkg krémsajt

40 dkg porcukor

1 tk. vanília aroma

A tojást villával felverjük, hozzáadjuk a cukrot, az olajat és a vanília aromát, elkeverjük.

Hozzáadjuk a tejfölt, a szódabikarbónát, a fahéjat, a kardamomot, a sót és jó alaposan összedolgozzuk.

A masszához adjuk az ananászkonzervet-az ananászt kisebb darabokra vágjuk-a levével együtt. Hozzákeverjük az aprított diót (én darálva kevertem hozzá), és 2-3 részletben a lisztet is. Szép simára keverjük és már csak a reszelt sárgarépával kell jól elkevernünk.

Egy kb. 22×35 cm-es tepsit kivajazunk, lisztezünk és egyenletesen belesimítjuk a masszát.

175 C-on előmelegített sütőben kb. 40-50 perc alatt megsütjük, nekem 30 perc is elegendő volt. Tűpróbával ellenőrizzük.

Tegyük félre kihűlni a süteményt.

Elkészítjük a mázat.

Az olvasztott vajat és a mascarpone-t simára keverjük a vanília aromával. Ezután dolgozzuk össze szép fényes mázzá a porcukor hozzáadásával.

A kihűlt torta tetejére kis buckákat halmozunk a könyv leírása én simán rákentem és szép egyenletes lett.

Ajánlott, hogy a bevonómáz szobahőmérsékletű legyen, akkor lehet szépen dolgozni vele.

A mázból ételfesték segítségével répákat is készíthetünk dísznek.

A recept és ételfotó a receptes oldalamról származik, nem kölcsönvett tartalom :)

Tartalom:

Tombol a nyár a minnesotai Lake Edenben. Hannah Swensen, a Süti Éden tulajdonosnője, már nagyon várta a nyáridőt, mikor mi más dolga lehet az ember lányának, mint jégkrémet és fagylaltot nyalogatni naphosszat, no és piknikezni járni a barátokkal. Ám a kényelmes lustálkodásra most sem marad sok ideje a cukrászlánynak. Az amúgy is szűkös idejét meg kell osztania a napi munkája és az ipari mennyiségű süti rendelés között, ugyanis Lisa és Herb nagycsaládi fesztiválján résztvevőket ezúttal Hannah látja el kellő boldogsághormonokkal. Emellett ki kell derítenie, hogy mi állhat a narancsfoltos macskája, Móse fura viselkedésének hátterében Javában folyik a családi összejövetel, amikor is váratlan vendég bukkan fel… Mindenki nagyon meglepődik, amikor Lisa rég elvesztett bácsikája, Gus, egyszer csak megjelenik az egyik családi programon. A férfiról senki nem hallott azóta, hogy 25 évvel ezelőtt se szó, se beszéd elhagyta a kisvárost. Gus bácsi rögtön az összejövetel középpontjába kerül vadonatúj Jaguárjával, a megtalált sikerről és csillogásról szóló történeteivel, és persze féktelen pénzszórásával. Majdnem annyira népszerű, mint Hannah méltán híres répatorta remeke, amelyről kiderül, hogy Gus bácsi egyik kedvenc desszertje. Ám mikor másnap reggel az egész rokonság a nagycsaládi fotózkodásra gyűlne össze, kiderül, hogy a rég nem látott nagybácsi ismét eltűnt. Hannah elindul, hogy megkeresse a férfit, de a keresés döbbenetes eredményt hoz. A Tóparti Pavilon bárpultja mögött Hannah kiszúrja pompás répatortájának két szeletét a földön… mellettük pedig ott fekszik Gus bácsi, mellkasából egy kiálló jégvágóval!

Kis szimatolgatás után kiderül, bizony nem mindenki örült annyira Gus bácsi visszatérésének. Miután Hannah újabb és újabb titkokat tud meg a férfi múltjáról, rájön, sokan vannak, akik a férfi halálát kívánhatták. Vajon ki az, aki annyira gyűlölte, hogy nem csak kívánta a halálát, hanem meg is ölte? Hannah pedig nyomoz, ezúttal sem törődve azzal, a nyomozás akár a saját életébe is kerülhet!