Mr. Ladislaw és még két szerelmi zűrzavar (Middlemarch 4.)

 

Fülszöveg: „Eliot regényében nem a szavazat ára a lényeg – hanem hogy mi ösztönöz egy embert a politikai állásfoglalásra.” – Adam Roberts

Middlemarchban mindenki ugyanarról beszél. Vajon ki mit örököl a gazdagon elhunyt Peter Featherstone után? A rokonság összegyűlik a temetésre és a végrendelet meghallgatására. Az öreg bizony holtában is épp oly ravasz, mint éltében!

Will, Casaubon úr unokaöccse is a városba érkezik. A fiatalembernek Brooke úr ajánl állást az újságnál, illetve képviselői pályafutásának egyengetésében kéri Will segítségét. Brooke úr ugyanis beleártja magát a politikába. A szavazatvásárlásoktól, választási körzethatárok átrajzolásától és az általános reformtól hangos politikába.

Casaubon úr nem boldog e fejlemények hallatán. Főleg hogy Will többször is meglátogatja őket, és telebeszéli Mrs. Casaubon – az ifjú Dorothea – fejét mindenféle modern eszmével.

Middlemarchban még két szerelmespár sorsa vesz nem várt fordulatot: a Garth család anyagi gondjai egy csapásra megoldódnak, és Marynek immár nem csak Fred udvarol…

Vincy úr pedig meggondolja magát: mégsem támogatja lánya, Rosamond és Dr. Lydgate házasságkötését!

A Middlemarch-sorozat nyolc különleges kötetben jelenik meg. A negyedik, keményfedeles könyv különleges, interaktív illusztrációt tartalmaz!

Szépen sorban érkeznek a Middlemarch regény részei, így nem kell kihagyni sok időt az egyes részek között, ami számomra biztosítja a gördulékeny történetfonalat és olvasási élményt.  A gyönyörű borítók pedig továbbra is a könyvespolcom ékei, igaz a korábbi részek színei jobban tetszettek, de itt pedig a látványterv az, ami igazán különlegessé teszi ezt a részt is. 

A történet ott folytatódik, ahol a 3. rész befejeződött. A fókusz ezúttal Mr. Ladislav-ra helyeződik, de természetesen ahogy eddig megszoktuk a történet tovább bonyolódik és a jól ismert viktoriánus atmoszfére is magával ragadja az olvasókat. 

Imádom ezt a részt, amiben az örökösödés és ebben a helyzetben a családi dinamika képeket ölt Eliot gondolataiból. Az ahogy a kor szellemisége lecsapódik a történetben nagyon is jellemző korkép, de aktualitásokat is hordoz, időtlan, azt hiszem ilyen regényekre szokták mondani. 

 

Továbbra is kedvencem Mr. és Mrs. Casaubon, mivel házasságuk koránt sem idilli keretek között köttetett, de valahogy nagyon jól belesimul a történetbe és kedvenc karaktereim, leginkább Dorothea a kezdetektől fogva. 

Tehát a történet folytatódik és egy pillanatig sem hagyott unatkozni, nagyon kedvelem továbbra is az író elbeszélő stílusát, azt ahogy a karaktereit életre kelti és felruházza őket nagyon is eltérő személyiségekkel.

A kötet érdekessége a különleges, ablakos illusztráció, amivel engem kilóra megvett a regény, eddig is szerettem, de ez egy plusz pozitív vibe-ot adott a 8 részes sorozat 4. részének. Késztetést éreztem, hogy megtöltsem színekkel, kizárólag a könyvek iránti elkötelezett tisztelet gátolt meg abban, hogy kiszínezzem a csodás, mozgó illusztrációt. 

Érdemes a regényfolyamot az első résszel kezdeni, mert úgy garantálható az az élmény, hogy mindenki el tudjon merülni George Eliot képzeletbeli viktoriánus Angliájában, ami talán nem is volt annyira képzeletbeli, mert bármelyik korabeli kisvárosban hasonló történések, drámák és szerelmek játszódhattak le. 

Imádom, ajánlom, legyetek bátrak és olvassatok Ti is szépirodalmat, mert jót tesz a léleknek és kicsit kiránt a modern korból is.

A sorozat eddig megjelent kötetei elérhetőek a KNW Kiadó oldalán.

Rose Tremain: Lily - A bosszú meséje

Fülszöveg:  A ​Gustav-szonáta, a Zene és csend és A kegyelem szigetei című díjnyertes regények szerzőjétől

1850-ben egy fiatal rendőr egy londoni parkban talál egy csecsemőt. Lily Mortimer árvaházban cseperedik, aztán vidékre kerül, nevelőszülőkhöz. Gyermekkorát Suffolkban tölti. Amikor dolgozni kezd, Belle Prettywood londoni parókaszalonjában talál munkát. Látszólag minden rendben, de Lily mindeközben borzasztó titkot őriz.

Sam Trench, az egykori fiatal rendőr nem veszíti szem elől a fiatal nőt, akit annak idején, csecsemőkorában megmentett. Amikor viszontlátják egymást, azonnal kölcsönös vonzalmat éreznek – Lily biztos abban, hogy Samnél megtalálja boldogságát. De lehetséges, hogy éppen ő fogja leleplezni a bűnt, amit a lány elkövetett? Ő fogja elhozni Lily számára a halálos ítéletet?

TIMES – AZ ÉV EGYIK LEGJOBB KÖNYVE

Richard and Judy Book Club

„Lenyűgöző… Tremain zsigeri elevenséggel kelti életre a viktoriánus Londont ebben a mélyen emberi regényben, miközben bűn és jóvátétel, elutasítás, szegénység és bűntudat témáit bontja ki.” – Observer

„Pompás, kristálytiszta próza, megragadó cselekmény.” – Daily Telegraph

„Ez a történet nemcsak hogy felnő az atmoszférikus, szívbe markoló regénykezdethez, hanem még emeli is a tétet… Bámulatos történetmesélés, ahol a bosszú és a jóvátétel egységben valósul meg.” – Mail on Sunday

„Tremain újabb letehetetlen alkotása a viktoriánus Londonba vezet, ahol a bátor Lily alakja kel életre a regény lapjain.” – Good Housekeeping

„Tökéletes írásmód, érzelmektől túlcsorduló történet a viktoriánus korból.” – Times

„Tremain tehetsége abban áll, hogy szereplői az élet minden területén megfordulnak, ennek ellenére megalapozottan jelenítik meg a regény szerzőjének világképét.” – Harper's Bazaar

„Egyik kedvenc szerzőm.” – Nina Stibbe

„Tremain az egyik legjobb ma élő regényíró.” – Sara Collins

„Lüktetően eleven… más nem tud így írni, hogy megszakadjon tőle az ember szíve.” – Neel Mukherjee

Olvasói vélemények:

„Lélegzetelállító történet szerelemről, árulásról, az élet igazi nehézségeiről.”

Susan H.

„A Lily egészen életteli… első osztályú történelmi próza.”

Sheila R.

„Megragadó törénet, amelynek fordulatai mindvégig lenyűgözik az embert… rég olvastam már ilyet.”

Caroline K.

A könyv olvasása során rögtön Dickens, Twist Olivér című regénye motoszkált a fejemben. A korszak, az árvaház, az árva gyermek, de Rose Tremain regénye egy sokkal sötétebb, kegyetlenebb képet mutat be.  Egyértelműen nem tudom azt mondani, hogy egy könnyed irodalmi alkotásról, regényről van szó. Az árva gyermek megjelenítése, illetve az, ahogyan megjeleníti az író Lily életét, már ad a regénynek egészen az elejétől egy sötét, komor, sőt talán bizarr hangulatot. 

Egy erős kezdés után, ami némi idillt is megidéz rögtön egy feneketlen mélységbe kerülünk Lily-vel együtt. Érzelmes és bódító történetvezetéssel van dolgunk, ezt mindvégig éreztem az olvasás során.

Érdekes volt, hogy az árva gyermekeket mennyire felelőssé teszik az anyjuk bűnéért, ez számomra az egyik legkegyetlenebb momentuma volt a történetnek, hiszen ez olyan lelki sérülésekhez vezet, amelyeket szinte képtelenség ép ésszel feldolgozni, szinte borítékolható a tragédia. 

Annak ellenére, hogy a regény témája sötét és kegyelten mégis gyönyörű leírások foglalják keretbe, amely leírásokba szinte bele is lehet feledkezni és némiképpen tompítja az éles részeket. 

Számomra a regény nagy pozitívuma az, miként a barátság fontos szerepet kap, ami értéket képvisel és megérdemli az értő olvasást. Azonban nem árt ha a sorok között is tudunk olvasni, hogy a cselekmény összetettségét is megértsük, illetve szeretni tudjuk ezt a történetet annak ellenére is, hogy nem adja magát könnyen. Bonyolult kapcsolatokat él meg Lily, ahonnan már-már úgy tűnik, nehéz győztesen kikerülni, de minden lappal egyre több erő sugárzik Lily-ből, egy kedvelhető, de nagyon érdekes, összetett személyiség. 

Belle volt számomra az, aki színt vitt ebbe a komor hangulatú regénybe, szerettem azokat a részeket, amelyekben megjelent, mint barát és ott volt Lily mellett.

Az olvasás során a legnehezebb az érzelmeinkkel megbirkózni, mert egy hullámvasútra ültet minket az író, amiről nehéz leszállni. Az olvasás során pedig felmerül bennünk, hogy az erkölcsileg helytelen viselkedés mennyire oldozható fel a körülmények figyelembevételével. Összességében kemény kérdések, amelyekre nehéz választ találni, de nem is ez a regény lényege, hanem egy erős női karakter középpontba állítása, olyan leírásokkal és történelmi háttérrel kiegészítve, amelyek érdekessé, olvasmányossá és elgondolkodtatóvá teszik a történetet.

Ami talán a legjobban tetszett az az atmoszféra, amit zseniálisan épített fel a szereplők köré az írónő  és szerencsére a korszak is nagyon szépen megelevenedett a lapokon. A viktoriánus kor eleve az egyik kedvenc korszakom, de most egy kicsit más szemszögből is megismerhettem, ami még inkább tetszett az olvasás során.

Szerettem, hogy a regény végig követi Lily felnőtté válását és annak komor történéseit, a csecsemő Lilyből egy viszontagságos úton válik 18 éves korára bátor és határozott fiatal nővé. 

A befejezésért pedig mindenképpen megéri végig elolvasni a regényt, mert egy gyönyörű, megható és egyben felemelő lezárást kapunk egy erős női karaktertől. 

Összességében szerettem ezt a szépen megírt, erős narratívával bíró regényt és ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretik a történelmet és nem riadnak vissza attól, hogy egy erős női karakterről olvassanak, aki nem hétköznapi felnőtté válást tudhat a magáénak. 

Múlnak a napok, a tél alattomosan bevon mindent, és Lili úgy érzi, csak a vasárnapok ígérete tartja életben, a templom magas ablakainak színes üvegén beeső  fénynek és az idegen pillantásának ígérete, amely éppolyan maradandó, mint az a fény. 

A levegőnek, amelyet beszívtak, olyan íze volt, mint az elégett és semmivé lett dolgoknak. És szüntelenül mozgott. 

Az első lecke, amit a gyerekek megtanulnak a londoni Lelencházban, saját elhagyatottságuk leckéje volt. Emlékeztették őket (néha naponta), hogy velük nem törődik senki, őket nem szereti senki, csak a jóságos Isten.  

A könyvet köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak!