Monty Bodkin Hollywoodból újra Londonba tér, maga mögött hagyván összetört szívű titkárnőjét, Sandy Millert, mert Monty az angol női gyeplabdaválogatott játékosába, Gertrude Butterwickbe szerelmes. Ám a lány atyja feltételt szabott. Montynak egy teljes évig dolgoznia kell, és csak azután veheti feleségül Gertrude-ot. A feltételt azonban nem várt módon sikerül teljesíteni, a hollywoodi mozimágnás, Ivor llewellyn megzsarolása által. Angliába lépve hősünk szándéka, hogy magáénak követelje jegyese kezét, de Montynak rá kell ébrednie, hogy az igaz szerelem útjai rögösek és kifürkészhetetlenek.
Fanyar, pikírt, vidám és könnyen olvasható.
Nagy szükségem volt már egy kis angol humorra , hiányzott, mint egy falat kenyér. Ilyenkor kevés jobb kikapcsolódás létezik, mint egy P.G.Wodehouse kaland.
P. G. Wodehouse (1881-1975) életének nagy részét Southamptonban töltötte, azonban Angliában született és Surrey-ben tanult, így az angol életérzést személyes tapasztalatai alapján ültethette át regényeibe. Hetven éven át tartó irodalmi pályafutása során több mint kilencven könyvet és húsz filmes forgatókönyvet tett közzé, és több mint harminc darabban és zenei komédiaban vett részt. Igazán gazdag pályafutást tudhatott magáének. Ezt a regényt Wodehouse 91! éves korában publikálták, tehát pályafutásának egy késői darabja, ettől függetlenül teljesen rendben van, ugyanúgy élvezhető, mint a korábbi munkái.
Monty Bodkin kalandjai folytatódnak, mely az Öröm az ürömben című Bodkin széria egy újabb gyöngyszeme. Számomra viszont eddig ismeretlen volt a kötet előzménye, mert én rögtön ezzel a részzel indítottam.
Itt szeretném megemlíteni, hogy ez a rész önálló történetként is olvasható, nincsenek erős visszautalások a korábbi cselekményekre, teljesen élvezhető olvasmány az előzmények ismerete nélkül is.
"Monty addig érvelt annak a hólyagnak, hogy az a végén meglágyult annyira, hogy azt mondta, ha Monty bebizonyítja, hogy mégsem semmirekellő, és egy évig képes megkeresni a kenyerét, akkor mégis megkondíthatják az esküvői harangokat."
Ez a bizonyos feladat adja a történet savát és borsát. Munkát találni, majd egy évig megtartani nem is tűnik olyan nagy feladatnak, kivéve, ha Monty Bodkin az alanya. A szerelem Gertrude képében ott lobog Monty szívében, mely érzés miatt mindenre hajlandó, emiatt számtalan bonyadalom és kaland veszi kezdetét, amolyan angol módra.
Bodkin első próbálkozását az apósjelölt érvénytelennek minősíti egy picike csalás miatt, így az esküvői harangok helyett újabb egy év vár rá egy állásban, amelyet a akarva akaratlanul a korábbi munkaadójának feleségénél talál meg, ahova a titokban érte epekedő korábbi titkárnője, Sandy ajánlja be. Innentől indul a mandula, mert képbe kerül egy ékszer, pár ügyeskedő simlis és néhány erős női karakter is.
Nagyon szeretem ezt a könnyed, néha már-már pikírt humort, amely Wodehouse sajátja. Emellett Wodehouse vonatkozásában mindig azt tapasztalom, hogy egy regényen belül nagyon sok szálat mozgat meg, azonban mégsem válik zavaróvá, még az sem tudja kedvemet szegni, hogy ezek a szálak nincsenek mindig szépen elvarrva.
A párbeszédek az 1920-as évek hangulatát, szójátékati és szlengjeit követik, de egyáltalán nem zavaró tényező, én nagyon élvezem.
A karaketerek pedig annyira egyediek, néhol már-már karikatúrába hajlóak, hogy ettől fogja el az embert valamilyen jóleső bizsergés és jókedv az olvasás során. Egyedül Sandy Miller nem tudott megfogni, beolvadt a háttérbe, pedig nem bántam volna, ha több erőt visz az író ebbe a leányzóba.
Wodehouse egy olyan író számomra, akit mértékkel kell tudni fogyasztani, de olyan felüldülést tud biztosítani a mindennapok során, hogy muszáj a kedvenc íróim között számontartai.
Wodehouse nagyon jól tudja, hogy miként kell szórakoztatni!
A jelen helyzet adta nehézségek senkit nem kerülnek el, de egy-egy jól megválasztott olvasmánnyal legalább egy kis időre ki tudunk szakadni a depresszív hangulatunkból. Wodehouse bármely regényét szívből ajánlom, hiszen remek karakterek, angol humor és egy Wodehoustól elvitathatalan milliő lengik át a történeteit.
P. G. Wodehouse (1881-1975) életének nagy részét Southamptonban töltötte, azonban Angliában született és Surrey-ben tanult, így az angol életérzést személyes tapasztalatai alapján ültethette át regényeibe. Hetven éven át tartó irodalmi pályafutása során több mint kilencven könyvet és húsz filmes forgatókönyvet tett közzé, és több mint harminc darabban és zenei komédiaban vett részt. Igazán gazdag pályafutást tudhatott magáének. Ezt a regényt Wodehouse 91! éves korában publikálták, tehát pályafutásának egy késői darabja, ettől függetlenül teljesen rendben van, ugyanúgy élvezhető, mint a korábbi munkái.
Monty Bodkin kalandjai folytatódnak, mely az Öröm az ürömben című Bodkin széria egy újabb gyöngyszeme. Számomra viszont eddig ismeretlen volt a kötet előzménye, mert én rögtön ezzel a részzel indítottam.
Itt szeretném megemlíteni, hogy ez a rész önálló történetként is olvasható, nincsenek erős visszautalások a korábbi cselekményekre, teljesen élvezhető olvasmány az előzmények ismerete nélkül is.
"Monty addig érvelt annak a hólyagnak, hogy az a végén meglágyult annyira, hogy azt mondta, ha Monty bebizonyítja, hogy mégsem semmirekellő, és egy évig képes megkeresni a kenyerét, akkor mégis megkondíthatják az esküvői harangokat."
Ez a bizonyos feladat adja a történet savát és borsát. Munkát találni, majd egy évig megtartani nem is tűnik olyan nagy feladatnak, kivéve, ha Monty Bodkin az alanya. A szerelem Gertrude képében ott lobog Monty szívében, mely érzés miatt mindenre hajlandó, emiatt számtalan bonyadalom és kaland veszi kezdetét, amolyan angol módra.
Bodkin első próbálkozását az apósjelölt érvénytelennek minősíti egy picike csalás miatt, így az esküvői harangok helyett újabb egy év vár rá egy állásban, amelyet a akarva akaratlanul a korábbi munkaadójának feleségénél talál meg, ahova a titokban érte epekedő korábbi titkárnője, Sandy ajánlja be. Innentől indul a mandula, mert képbe kerül egy ékszer, pár ügyeskedő simlis és néhány erős női karakter is.
A párbeszédek az 1920-as évek hangulatát, szójátékati és szlengjeit követik, de egyáltalán nem zavaró tényező, én nagyon élvezem.
A karaketerek pedig annyira egyediek, néhol már-már karikatúrába hajlóak, hogy ettől fogja el az embert valamilyen jóleső bizsergés és jókedv az olvasás során. Egyedül Sandy Miller nem tudott megfogni, beolvadt a háttérbe, pedig nem bántam volna, ha több erőt visz az író ebbe a leányzóba.
Wodehouse egy olyan író számomra, akit mértékkel kell tudni fogyasztani, de olyan felüldülést tud biztosítani a mindennapok során, hogy muszáj a kedvenc íróim között számontartai.
Wodehouse nagyon jól tudja, hogy miként kell szórakoztatni!
A jelen helyzet adta nehézségek senkit nem kerülnek el, de egy-egy jól megválasztott olvasmánnyal legalább egy kis időre ki tudunk szakadni a depresszív hangulatunkból. Wodehouse bármely regényét szívből ajánlom, hiszen remek karakterek, angol humor és egy Wodehoustól elvitathatalan milliő lengik át a történeteit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése