Hullámvasúton az ízlésem - Témázás

 

Egy hasonló körbeposzt kapcsán voltam már résztvevője havi Témázásnak, de ugye mindig van új a nap alatt.

Mint gondolom, mindenki érzi saját magán is, hogy az ízlése változik, időről időre kizökken a megszokottból. Így van ez az irodalommal való kapcsolatom vonatkozásában is. Változik a szerzőkhöz fűződő kapcsolatom, újak jönnek, régiek mennek. Néha magam is meglepődőm azon, hogy régi nagy kedvenceim már nem vonzanak magukhoz, pedig korábban mennyire rajongtam értük.

Talán már ki is találtátok, hogy ezúttal olyan szerzőkről, könyvekről és műfajokról lesz szó, akikből, amikből kiszerettünk.

A változás legtöbbször jó, ezt érzem az olvasmányaimon is. Úgy vagyok vele, hogy nem kell félni attól, hogy már egy adott műfaj nem áll annyira közel hozzánk, hiszen vár még számtalan másik  felfedezésre. Mostanában ezt leginkább a romantikus könyvek vonatkozásában kezdtem érezni. Egyre ritkábban nyúlok utánuk a polcon sorakozó könyvek között. Sokkal inkább a krimi-thriller vonal vonz magával, bármi, amiben kis rejtély és történelem van, vagy éppen valami olyan, amiről kevés tudással rendelkezem, legyen az sci-fi, fantasy. A konkrét okot nem tudom megmondani, hogy miért alakult ez nálam mostanában így, de egyáltalán nem bánom. Sokkal nagyobb feltöltődést tud okozni egy olyan olvasmány, ami éppen ki tud zökkenteni a mindennapokból. Talán elcsépelten hangzik, de így van. A szimpla romantika ezt az érést az elmúlt időszakban nem tudta nyújtani.

Ebben az évben az újonnan felfedezett műfajokban számomra új szerzőket is tervezek megismerni, illetve igyekszem utánuk olvasni, hiszen ezek a műfajok (fantasy, thriller, pszichotriller) korábban nem álltak annyira közel hozzám, hogy bő ismeretem lenne, valamint kik azok a szerzők, akiktől érdemes olvasni. Úgy érzem, bőven van felfedezésre váró szerző és regény, nem feltétlen kell megállnom Stephen King, J.D. Barker és Koontz műveinél, mert ugye ők valódi nagyágyuk.

Ez az év nem csak a változásról fog szólni, hanem terveim szerint a bátorságról is, legalábbis, ami az olvasásaimat illeti, ami egyenesen elvezet az ízlésem változásához.

És akkor már oda is jutottam, hogy az év eleji nagy-nagy felfedezettem Szabó Magda. Nem mondom, hogy korábban nem próbálkoztam meg vele, de valahogy az első 10 oldal után mindig félre kellett tennem, mert valahogy nem felelt meg az ízlésemnek. Ebben a hónapban a bátorságomat elővéve felcsaptam Az ajtó című vallomásregényét, amely igaz történeten alapul. Gondoltam nem lehet olyan rossz, hiszen annyian imádják, biztos velem van a baj, hogy csak pár oldalig jutottam vele. Most, hogy valóban elkezdtem olvasni, az első két oldal ijedtsége után pedig nem tettem le, így valósággal beleszerettem az írónő stílusába, történetébe. Szerelem könyv lett, ami nálam elég ritkán történik meg. Ez a történet annyira, de annyira beszippantott, hogy állítom, számomra Szabó Magda lesz az idei év nagy felfedezettje, kedvence. Úgy gondolom, hogy remekül tükrözi az ízlésem változását, mert soha korábban nem sikerült még megbarátkoznunk, most meg egyenesen kiáltok az újabb történeteiért.

Szerintem Szabó Magda szemléleti legjobban azt, hogy idővel mennyit tudott változni az ízlésem, a stílus iránti elfogadásom.

Emellett korábban nehezebb témák felé sem nyúltam szívesen, sőt tudatosan kerültem azokat a szerzőket, műfajokat, amelyek kibillenthettek az egyensúlyomból, elkedvetleníthettek vagy éppen csak nehezebben emészthetőbbnek gondoltam őket. Nem azt mondom, hogy nem olvastam thrillereket, csak jobban megválogattam, hogy hol van az a határ, amit még be tudok fogadni. Mostanában - még akkor is, ha nem lesz belőle bejegyzés - keresem a nehezebb témákat, az olyanokat, amelyek elgondolkodtatnak, megrémisztenek, tehát valamilyen újfajta tapasztalást nyújtanak.

A másik meglepő műfaji változást a fantasy hozta el számomra. Korábban csak elvétve olvastam a műfajból, idén pedig már ezzel kezdtem az évet. Susanna Clarke Piranesi-je igazi meglepetés volt, nagyon szerettem. Sőt már tervbe is vettem több hasonló jellegű olvasmányt. Mi ez, ha nem annak a jele, hogy mennyit változik az ízlésem?!

Szerzők közül is voltak olyanok, akik kiléptek az életemből, azt még nem tudom, hogy mennyi időre, de most úgy látom, hogy hosszabb távon.

Ilyenek Vavyan Fable, akitől egy picit megcsömörlöttem, valahogy már azt vettem észre, hogy nem szórakozom olyan jól az általam még olvasatlan kötetein. Aztán ott van Victoria Holt, aki egy időben számomra a történelmi romantika királynője volt, de az elmúlt időszakban nem érzek késztetést, hogy olvassak tőle, pedig komolyan imádtam a regényeit, számolatlanul faltam őket.

Igen, bele kell törődnöm, hogy Sophie Kinsella sem tudja már hozni azt a bizonyos olvasási élményt, ami miatt korábban nagyon kedveltem, leginkább a boltkóros sorozatát. A romantika és történelem másik kedvenc írónője Julia Quinn volt, akitől a mai napig olvasok, de valahogy már nem a régi odaadással.

Íme, akik maradtak:

Évekre menően visszapörgetve az olvasási listáimat meg kell állapítanom, hogy magasan Agatha Christie viszi a pálmát, leginkább a sok újrázás miatt, most éppen az Öt kismalaccal újrázok, ami egyik kedvencem az írónőtől. Emellett M.C. Beaton, Leslie L. Lawrence is nagyon sokat előkerültek, tehát az ízlésem néha stagnál, de a krimi műfaja is egy biztos pont maradt az évek során. Gondolkodtam, hogy utóbbi két író, miért népszerű nálam, de csak annyira jutottam, hogy ismerős a stílusuk, lényegében folyton állandó, tudom mire számíthatok tőlük, emiatt konfortos olvasási élményt nyújtanak.

Az egyedüli, amiben talán nem változik olyan látványosan az ízlésem azok a mesék, pedig egyre többet olvasok belőlük. Továbbra is szeretem a nagy klasszikusok meséit, úgy, mint Csukás István, Benedek Elek, de folytathatnám a sort egész estig. Emellett az újonnan piacra lépő szerzőkkel is szeretek megpróbálkozni. A mese tehát határtalan számomra, valószínűleg ez az a műfaj, amely nehezebben hat az ízlésemre, egy sokkal állandóbb vonalat képvisel. Egyébként lehet, hogy én vagyok szerencsés, de mesében nagyon ritkán sikerül rosszat választanom.

Összességében csak pozitív hozadékról tudok beszámolni annak vonatkozásában, hogy az ízlésem időről időre változik, viszonylag széles skálán vándorol. Szerző, műfaj, olvasmány, lényegében mindegy is, de igyekszem velük kapcsolatban nyitottan állni a változások előtt, mert úgy gondolom, hogy minden változással csak fejlődőm, több élménnyel gazdagodom.

Köszönöm, hogy ismét részese lehettem a Témázásnak!

Többiek:

Pupilla, Anett, Sister, Heloise, Nita, Dóri