Linda Holmes: Evvie Drake bedobja magát

Fülszöveg: Linda ​Holmes első regénye 2019-ben elnyerte az év legnépszerűbb romantikus regénye címet!

Amióta férje autóbalesetben meghalt, Evvie Drake alig dugja ki az orrát fájdalmasan üres és fájdalmasan óriási házából. Az álmos maine-i kisvárosban mindenki, még a legjobb barátja, Andy is úgy tudja, hogy a gyász az, ami teljesen felemészti, és Evvie meg is hagyja az embereket ebben a hitben.

Mindeközben New Yorkban Dean Tenney, a nagypályás dobójátékos – Andy gyerekkori barátja – a profik legfenyegetőbb rémével, a „görccsel” küzd: képtelen célba találni a labdával. Amikor az esetet felkapja a média, Dean számára kapóra jön Andy meghívása, hogy utazzon Maine-be, és ott próbáljon átlendülni a holtponton.

Amikor a férfi szobát bérel Evvie házában, a páros alkut köt: Dean nem kérdez a nő néhai férjéről, ő pedig nem faggatja Deant egykori sportkarrierjéről. A közös fedél estéről estére mégis összehozza a furcsa párost, és a vidám sztorizgatással, nevetéssel töltött hónapok alatt lassan barátság szövődik köztük, sőt talán valami több is. De vajon a bimbózó románc elég ahhoz, hogy maguk mögött hagyják a múltat? Talán ahogy a baseballban, úgy az életben is mindig van esély fordítani, amíg le nem fújják a meccset…

A friss megjelenések között szemezgetve akadt meg a szemem ezen a romantikusnak ígérkező amerikai regényen. A borító égkékje fogott meg először, utána jobban szemügyre véve a házat néző párocskán akadt meg a szemem. A fülszöveget ezután olvastam el, majd döntöttem úgy, hogy ideje egy kis romantikát is csempészni a mostanában kissé szürke hétköznapokba. Mindig kicsit félve nyúlok a debütáló regényekhez, de úgy voltam vele, hogy most jók a megérzéseim, nem is kellett csalódnom.

E-könyv formátumban választottam, nem csak a kedvezőbb ár, valamint a korábbi megjelenés miatt, hanem, mert így lefekvés után is tudom olvasgatni az olvasómon, valahogy jobban szeretem esténként ezt a variációt, mint a lámpafény mellett fogni egy-egy könyvet, azok maradnak a kényelmesebb, amolyan karosszékes olvasgatáshoz. 

"Calcasset már csak azért is tökéletes puritán maine-i település volt, mert szándékoltan olyan nevet viselt, amely nem jelentett semmit, márpedig ha egy település olyan nevet visel, ami nem jelent semmit, akkor annak a lakói sem a hivalkodásukról híresek. "

A történet kezdetén nem tudunk meg túl sokat a szereplők koráról, kinézetéről, úgy egészében az addigi életükről. Az első lapon szembesülünk vele, hogy Evvie férje meghalt, ami nem viseli meg annyira a nőt, - hiszen éppen elhagyni készült a férjét- mint azt a környezete gondolja. Ez talán nem spoiler, mert rögtön az első 1-2 oldal eseményei közé tehető. 

Eltelt 1 év és innen indul el szép lassan az a folyamat, hogy megismerkedünk Evvivel,a legjobb barátjával Andyvel, akinek köszönhetően a háza mellett üresen álló lakásába befogad egy bérlőt, a kiégés miatt a profi sportból kitaszított Deant. A korábban sikeres sportoló, így a kéretlen, a hátteret nem ismerő tanácsok, valamint a sajtó szúrkálódásai elől menekül a csendes kisvárosba. Megtudjuk, hogy mindkét félnek jól jön ez a lehetőség, Evvie-nek pénzre, Dean-nek pedig csak nyugalomra van szüksége.  Eközben mindketten próbálják megtalálni önmagukat, a maguk sajátos módján, így két teljesen különböző ember kerül egymás közelébe. Innen kezd kialakulni a két szereplő közötti kapcsolat, amelyet végig tudunk követni képkockáról képkockára.

A regény indítása már adott egy alapot ahhoz, hogy elgondolkodjunk és több szemszögből is figyeljünk a történetre. A regény erősségét a karakterek, a felmerülő komoly témák - mentális problémák, barátság, család és újrakezdés - és a bájos hangulat adják meg, amely nem akar több lenni egy kellemes kikapcsolódást biztosító romantikus regénynél. Szerencsére nincs túlírva, pont annyit kapunk mindenből, hogy ne érezzük azt, hogy túlcsordult az a bizonyos pohár, akár romantikával, akár önsajnálattal, akár olyan tényezővel, ami zavaró lehet az olvasás során.  

"Ahelyett, hogy válaszolt volna az e-mailekre, Evvie falta a könyveket, melyek vele együtt költöztek asztalról asztalra, fotelről fotlere: olvasott kicsit, szünetet tartott, majd a lapok közé ékelt könyvjelzőnél folytatta. "

Az írónő tipikusan olyan női karakterrel dolgozott, aki akár itt is élhetne bármelyikünk szomszédságában, sokan ismerik, szeretik, de valójában nem tudnak róla túl sokat. Evvie olyan nő, aki mindenkiben sajnálatot ébreszt, ezáltal nagyon nehezen tud kapcsolatokat kialakítani, mert ő maga nem azt várja el, hogy sajnálják, de ugye mindenki csak a látszatra épít, nem is feltételeznek mást, minthogy a csodás házassága után gyászolva tölti a napjait. Ez ellen a látszat ellen ő maga sem tesz sokat, mindenkit meghagy abban a hitében, hogy nem tette túl magát a veszteségen. Érdekes, hogy Andy, egy férfi Evvie legjobb barátja, akivel nagyon jól kijönnek és egy biztos pontot jelentenek egymás számára, de még előtte sem nyílik meg. Olyan igazi Eleanor és Park barátság ez, csak felnőttekre vetítve. A történet során Dean az, aki előtt lassan meg tudott nyílni, ami végre olyan önfeledt kikapcsolódást jelent számára is, amire a kisvárosban eddigi élete során nem volt lehetősége.

Evvie és Dean szép lassan lebontják az önmaguk által épített falakat.

Olyan kifinomultan rajzolta meg az írónő a karaktereket, hogy igazán emberiek, szerethetőek és érdekesek tudtak lenni. A múltat is apránként  adagolta számunkra, így kapva a regény végére egy teljes képet a szereplőkről.

Ahogy Dean és Evvie barátsága, kapcsolata szép lassan épül, úgy tudnak meg egymásról egyret többet és többet, szépen andalító történetvezetés által. Nem érezzük úgy olvasás közben, hogy valaminek gyorsabban kellene történni, vagy lemaradunk valamiről, ezt nagyon szerettem, olyan belefeldkezős regény ez. 

Érdekes volt olvasni, hogy két zárkozott ember miként épít fel egy kapcsolatot, anélkül, hogy egymásra bármiféle nyomást gyakorolnának. Mindkettőjük számára igazi önismereti utazás volt ez az ismerkedési, újrakezdési életszakasz, miközben megküzdöttek a saját belső démonaikkal is.

A szereplők életszerű beszélgetéseket folytatnak, úgy, hogy mi magunk is bele tudjuk élni magunkat a történésekbe. Pont olyanok ők, mint akiket elvár az ember egy romantikus történet olvasása során, kedveljük őket, izgulunk értük és próbáljuk megérteni a belső motivációikat, érzéseiket. Emellett nagyon is valóságos dilemmákkal találják szembe magukat, melyekkel próbálnak megbírkózni, a maguk eszközeivel. Engem ezáltal meg tudtak fogni a karakterek, nagyon kellemes volt olvasni azt, ahogy alakul a kapcsolat kettőjük között, fejlődnek, bontakoznak ki, mely által teljessé válnak.

"- Én is. És bírom a podcasteket.
- A bátyám is folyton próbál rábeszélni. Kicsit tartok tőle, hogy olyanok, mint amikor három pasi befüvezik a Skyp-on és a gimis rockbandájáról mesél. Te miket hallgatsz?"

Ami még pozitívum számomra, amellett, hogy viszonylag komoly kérdések is előkerültek, az a humor jelenléte volt. Sőt elárulom, romantikus jelenetek is fűszerezték a néhol lassaban folyó eseményeket, ami ebben a formában nem volt zavaró.

Ha a könyvet megfilmesíthetném, én Evvie szerepét egyértelműen Lauren Grahamre osztanám. Látjátok, ennyire filmeszerűen peregtek az események a gondolataimban, hogy még főszereplőt is választottam a könyvhöz. :) 

Összegezve

Mire az olvasás végére értem olyan érzésem volt, mintha egy csokor illatos ibolyába szagoltam volna bele. Nagyon kellemes utóérzetet hagyott maga után. Pont egy ilyen könyvre volt szüksége a lelkemnek, kicsit lelassultam, pont úgy, mint maga a történetvezetés. Nem kapkodtam a fejem, hanem andalítóan belefeledkeztem a szereplők kis világába, érzelmeikbe, vágyaikba. Annak ellenére, hogy viszonylag kiszámíthatóak voltak a történések mégis egy nagyon intelligens, szellemes, magával ragadó történet volt. 

Ajánlom egy remek kis andalító kikapcsolódáshoz.

Érdeklődve várom Linda Holmes további történeteit.