Lisa Perrin: Mérgek királynői

 

Lucrezia Borgia, Kleopátra és más gyilkos asszonyok érdekes sorsát olvasva talán egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy drukkoltok valamelyiküknek – például Sally Bassettnek, aki a bermudai rabszolgafelkelés jelképévé vált. Esetleg Giulia Tofanának, a 17. századi olasz nők hősének, aki az Aqua Tofana nevű keveréket kínálta boldogtalan kortársainak, hogy megszabadulhassanak erőszakos férjüktől.

Különleges könyv a világtörténelem méregkeverő hölgyeiről. Ismerkedjetek meg több, mint 25 méregkeverő hölggyel, akiket a szerelem, a féltékenység, a pénz, a bosszúvágy, a kapzsiság vagy egyszerűen a kétségbeesés vezetett tetteikhez. A tematikus fejezetekre tagolódó kötetet a szerző, Lisa Perrin egyedi grafikái díszítik. A szintén gazdagon illusztrált bevezető a legismertebb mérgek eredetével és hatásával foglalkozik, sőt készítésük módja is kiderül belőle. A nők bármire képesek. Akár gyilkosságra is.

Ezúttal egy gyönyörű könyvet ajánlok Nektek és szeretteiteknek karácsonyi ajándékként. Egy varázslatos kaland a mérgek világában, egy igazán nagyszerű gyűjtemény segítségével.

A nők is viszonylag gyakran váltak gyilkossokká a történelem során, ki kényszerből, ki pedig pusztán élvezetből. Gyakran fortélyokhoz, mérgekhez folyamodtak, ami érdekessé teszi a kivitelezést és a felderítést egyaránt. Ne feledjük, Agatha Christie is előszeretettel adta gyilkosai kezébe és áldozatai szájába a mérgeket, őt magát is lenyűgözték ezek a szerek és az előállításuk, de bátran mondhatom, hogy szerintem minden embert érdekel ez a téma, mert titokzatos, sötét, de ezáltal izgalmas.

A kötet ezúttal is hozza a Familium.hu, ajándékok a szeretteidnek megszokott luxust, ami sugárzik a borítón és a lapokon keresztül is, melyek gyönyörű fehérek és kellemes lapozgatni is. A kötetben találkozhatunk méregábécével, titokozatos nőkkel, érdekes történetekkel és gyönyörű illusztrációkkal egyaránt. Engem teljesen magához vonzott ez a jól megírt és tematikusan szépen rendezett gyűjtemény.

199 oldal, 25 méregkeverő nő, démoni leírások és ismertetők. Lisa Perrin megfogta a nők és mérgek kapcsolatának lényegét.

Szívből ajánlom ezt a kalandot a mérgek és méregkeverők démoni, komor és titokzatos világába!

"Élj vagy Halj, csak ne Mérgezz meg Mindent!" - Anne Sexton"

A könyv elérhető a Familium Kiadó oldalán!

Lisa Hannet: Viking nők

 Fülszöveg: Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek szerető családjuk és törékeny szívük van. A lelkem mélyén mégis aggodalommal tölt el a tudat, hogy kultúrájuknak sötét aspektusai is léteznek: az erőszak, amely végigvonul az életükön (a csatatéren, de azon kívül is), a traumák, amelyeket más embereknek (ellenségeiknek, szomszédaiknak, rabszolgáiknak) okoznak, valamint az emberáldozatok. A brutalitás nem korlátozódik a férfiak világára, sok nő is kegyetlen, gyakran egyenesen ijesztően félelmetes, jóllehet ezzel egyidejűleg a viking világ nagyszerű vívmányairól és csodáiról csak áradozni tudok… Azok a történetmesélők, mint amilyen én is vagyok, mindig ezekből az ellentmondásokból és rejtélyekből táplálkoznak. 

Elmondhatom, hogy nagyon sok történelmi fikció megfordult már a kezeim között. Azonban Lisa Hannett, Viking nőkről szóló írása kiemelkedik a sorból. Egyszerre szórakoztató és tudományos írás. Nem tudom azt ígérni, hogy egy gyorsan olvasható, könnyed olvasmány lesz, de azt viszont ígérhetem, hogy átfogó képet nyújt a korszakról, amely egyébként nem határolható be könnyen és széles földrajzi spektruma által változatos képet nyújt a kor társadalmáról, embertípusáról és atmoszférájáról.

A saga-k áthatják a kötetet, de sokkal többek az egyes fejezetek, mint a szájhagyomány útján, a régi korból kiragadott írások, mesék. Egyszerre szépirodalom és tudományos értekezés, amit néhol az író képzelete befoltozott, kiegészített, de csak pont olyan arányban, hogy az olvasó úgy érezze, hogy az írás egyben a szórakoztató irodalmi zsánernek is megfelel. Fantasztikus műfajkeveredés ez a kötet!

Az írónő kendőzetlenül, a maga puszta valójában mutatja be a viking nőket és természetesen a férfiakat is, amitől a 21. században elborzadunk vagy meglepődünk, de pont ez adja azt a pici szikrát, amitől arra vágyunk, hogy a következő fejezetben egy újabb érdekes női életutat, kiragadott élethelyzetet ismerjünk meg.

Ezek a nők számunkra ismeretlenek, de mégis megmutatják a maguk női mivoltát és azt a kitartást, akaraterőt és elemi ösztönt, amivel előre tudták vinni a társadalmukat, ami nem titok, erősen férficentralizált.

Számomra meseszerű élmény volt elkalandozni a viking korba és megismerni azokat a nőket, akik lehettek rabszolgák, hercegnők, anyák, szeretők és még sorolhatnám, de mindannyian érző lények, akikben ott munkál az ősi NŐ.

Szívből ajánlom ezt a kiváló, műfajában egyedi történelmi áttekintést.  Számomra ez a kötet egy nagyon kedves olvasási élményként fog megmaradni és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is le fogom emelni a polcról.

A könyvet köszönöm szépen a Corvina Kiadónak! 

Rachel Trethewey: A Churchill lányok

Fülszöveg: Nagy-Britannia legjelentősebb politikusának lányai akkor is igényt tarthatnának az olvasó figyelmére, ha nem lennének önmagukban is rendkívüli személyiségek. Diana, a politikusfeleség, Sarah, a híres filmszínésznő és Mary, az aktív közszereplő nagyon különböztek egymástól, és az életük is másként alakult, de mindvégig erős testvéri szeretet kötötte őket össze. Mint a legbelső körbe tartozók, kulcsszerepet játszottak apjuk és az ország sorsában. A könyv nemcsak az ő hol boldog, hol nyomorúságos életükbe nyújt betekintést, maga Churchill és a korabeli Nagy-Britannia is ott van minden oldalon – olyan közelségben, ahogyan még sohasem láttuk.

A közelgő nőnap alkalmából szerettem volna olyan könyvet  olvasni, amelyben erős nőket állítanak a középpontba, így elkezdtem böngészni a témában megjelent könyvek között. Igen szigorú, általam meghatározott kritériumoknak is meg kellett felelnie a könyvnek, azaz legyen életrajzi ihletésű, de mégis olvasmányos, olyan nőről/nőkről szóljon, akik inspirálni tudnak az erejükkel, kitartásukkal, esetleg a történelemben játszott szerepükkel és természetesen legyen az írás történelmileg is korhű, számomra eddig nem olvasott téma. 

A keresgélés után megtaláltam Rachel Trethewey, A Churchill lányok című életrajzi kötetét, amely minden szempontnak megfelelt és egy kellemes olvasási élményt remélhettem tőle. 

A kötet a Churchill család pompás és egyben izgalmas, de ami a legfontosabb aprólékosan kutatott életrajza volt, az írónő a legapróbb részleteket is feltárva mutatta be a Churchill családot, ide értve az életükben szerepet játszó embereket, helyszíneket és korrajzot is.   A kronológiában visszanyúlt egészen Winston és Clementine gyermekkoráig és az életüket meghatározó szülőkig. A kutatómunka már egészen a kötet elejétől kezdve lenyűgözött, ilyen aprólékosan és gondosan megválasztott felépítést és szép mondatszerkesztéseket mindig öröm olvasni, azt hiszem az írói tehetség és a magyar fordítás ezúttal nagyon szép eredményt hozott. Ezt követően az életrajz áttért az öt Churchill gyermek bemutatására (a 3 életben maradt lányra fókuszálva) és ezt követően lineárisan halad előre az életútjuk, amely kisgyermekkor és a korszak nevelési sajátosságain át elkalauzol minket a felnőtt Churchill lányok kibontakozásáig.  Számomra sok pozitívumot jelentett, hogy nagyon szépen bemutatásra került Winston miniszterelnökké válásához vezető, sokszor nehéz időszak is, amelyben a női családtagjai igen hangsúlyosan meghatározó szerepet töltöttek be. 

Ahogy utána olvastam még senki nem írt az írónő előtt ennyire részletesen a Churchill lányokról, Dianáról, Sarah-ról, Marigoldról és Maryről, ezért is piszkálta a fantáziámat, hogy többet megtudjak erről a rendkívüli családról és arról, hogy vajon miért nem foglalkoztak eddig a családdal és ezáltal mondhatni, a történelmet is meghatározó nőkkel.

Lényegében az írás három fő egységre volt osztható:  A korai évek,  a háború évei és a háború utáni évek. Nagyon szerettem, hogy a női sorsok és kapcsolatok kibontása és megrajzolása mellett a történelmi háttér is nagy hangsúlyt kapott. Úgy gondolom, hogy a száraz történelem tankönyvek helyett ehhez a kötethez hasonló írásokat kellene a tanulók kezébe adni, talán sokkal nagyobb kedv és megismerési vágy lenne a jutalom. 

Ebben a formában még a brit történelem is érdekes tudott lenni, mert volt egy keret, jelen esetben a történelem, ami szépen magába foglalta a fő témát: Churchill és a család. Egyáltalán nem államférfiként tudtam erre az intelligens és érdekes férfira tekinteni, hanem apaként, férjként, aki mellesleg az erős háttérországa nyújtotta biztonságos vizein egy országot is el tud irányítani, nem is akárhogyan! Olyan bensőséges, meghitt kapcsolatot ábrázol az életrajz, amit nem is sejtettünk volna erről, a történelmi dokumentumokban néha mogorvának tűnő férfiról. 

Emellett nagyon érdekes volt a korszak nevelési elveit és a szülő-gyermek kapcsolatot is megismerni, ami merőben eltér a ma ismert és elfogadott felfogástól. Ennek ellenére sikerült sikeres, intelligens és ambiciózus gyermekeket nevelni és útjukra engedni. Ez is számomra egy olyan pluszt tett az olvasási élményhez, amitől igazán megszerettem ezt az írást és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is le fog még kerülni a polcról akkor, amikor inspirációra vágyom. 

Összességében számomra ez egy csodás életrajz volt veszteségről, fájdalomról, de ugyanúgy a mély szeretetről, szülői szerepvállalásról és az eltéphetetlen testvéri kötelékről, amely érzéseket az olvasás során elvitathatatlanul áthatotta a történelem egy érdekes korszaka.

A könyvet köszönöm a Corvina Kiadónak!

Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Fülszöveg: Margit ​hercegnő udvarhölgyének nem mindennapi életébe nyerhetünk bepillantást, aki nyoszolyólány volt a királynő koronázási szertartásán. Anne Glenconner könyve felfedi a The Crown című Netflix-sorozat hátterét, valamint beszél a saját élete fordulatos eseményeiről és tragédiáiról, amelyekben mindvégig bátran helyt állt, és a generációjára jellemző kitartással vészelte át a nehézségeket.

Anne Glenconner gyerekkora óta közel áll a királyi családhoz. Leicester ötödik grófjának elsőszülött gyermeke volt, de „nagy csalódás”-t okozott a családnak, mert lányként nem lehetett örökös. Holkham Hallban, Anglia egyik legnagyobb birtokának kastélyában nőtt fel, ami Sandringhammel határos, így sokszor játszottak együtt Erzsébet és Margit hercegnővel.

Udvarhölgyként és a koronázási szertartás egyik nyoszolyólányaként, Lady Glenconner a királyi ház történetének hiteles szemtanúja, ugyanakkor a túlélője és képviselője egy olyan generációnak, amelyben az arisztokrata nők örökség nélkül maradnak, mégis komoly társadalmi elvárások nehezednek rájuk.

Anne Glenconner a karizmatikus, de rendkívül csapodár Colin Tennant, Lord Glenconner, felesége lett. Colin Tennant megvásárolta Mustique szigetét, és Anne Glenconnerrel együtt egy paradicsomot hozott létre gazdagok és hírességek számára. Egyik első vendégük volt Mick Jagger és David Bowie, de a szigetet Margit hercegnő is megszerette, és a kedvenc nyaralóhelye lett.

Anne Glenconner üdítő szellemességgel, őszinteséggel és bátorsággal számol be az aranykalitkában töltött élete eseményeiről, az életre szóló barátságáról Margit hercegnővel, és arról, hogy az utóbbi években végre ő is élvezheti a jól megérdemelt szabadságot, ami mindenkit megillet.

A Z  U D V A R H Ö L GY

Mindig izgalommal tölt el, amikor egy önéletrajzi kötetet elkezdek olvasni. Van benne valamilyen bizsergető érzés, hogy tudom, ez a történet valakivel tényleg megtörtént, mindaz, amit olvasok egyszer valóság volt. Amennyiben olyan híres emberekről van szó, mint az angol királyi családhoz oly közel álló arisztokrácia, akkor valóban izgalmas olvasási élményt ígér a könyv.

A királynőről, a hozzá közel állókról, sőt általánosságban az angol arisztokráciával kapcsolatban élnek bennünk a sztereotípiák, ha bevalljuk, ha nem. Szerintem titkon mindenki vágyik arra, hogy herceg, hercegnő legyen, de legalább némi grófi vér csörgedezzen az ereiben, hiszen külső szemlélőként úgy tűnik, hogy csupa fény és csillogás az életük, segítők egész hada lesi a kívánságukat. Valószínűleg ez így is van sok esetben, de nem is gondolnánk, hogy mennyi olyan titok van az életükben, amiről a külső szemlélők szinte sosem szereznek tudomást. 

Ez az életrajzi írás Anne Glenconner, Margit hercegnő udvarhölgyének, az angol arisztokrácia tagjának a visszaemlékezése, melyet a 90. életévéhez közeledve mesélt el, melyhez apropót egy készülő sorozat, a Korona szolgáltatott. Anne-t felkereste Helena Bonham Carter, aki Margit hercegnőt személyesíti meg a sorozatban, így minél több információt szeretett volna megtudni ahhoz, hogy hitelesen alakítsa a karaktert. Anne pedig a beszélgetés után úgy gondolta, hogy érdemes elmesélni az életét egy memoár formájában. Ez a találkozás hívta tehát életre ezt a könyvet. 

Anne gyermekkorát Anglia egyik legnagyobb birtokán töltötte, leginkább dadákkal és a királyi családhoz tartozó rokonokkal, úgy, mint Erzsébet és Margit hercegnőkkel. 

Egészen gyermekkorától kezdve, legtöbbször követve az időrendi sorrendet anekdoták és hosszabb leírások által ismerjük meg az életét és az őt körülvevő emberekét, akikhez mély érzelmek fűzték. Leginkább Margit hercegnővel kapcsolatban olvashatunk sok szívet melengető, meglepő, vagy éppen mókás történetet. Emellett a családja is hangsúlyosan megjelenik, különc férje, Colin olyan hatással volt az életére, amit olvasás során nagyon nehéz volt számomra feldolgozni, egy igazán furcsa emberre kötötte össze a két lábon a földön álló Anne az életét. Számomra a házassága és Margit hercegnőhöz fűződő barátsága volt a legérdekesebb, szinte alig vártam, hogy egyre több történethez, ezáltal információhoz jussak velük kapcsolatban. A gyermekeihez fűződő kapcsolata is igazán érdekesnek tűnt, néhol érthetetlen érzelmi szálakkal. 

Anne életét nagyon fontos események, életszakaszok töltötték ki, jelen volt Erzsébet királynővé koronázásán, helyettesítette Margit hercegnőt a diplomáciai útja során, de olyan extravagáns üdülőhely születésénél is bábáskodott a férje mellett, mint Mustique szigete. Olyan életutat követhetünk végig, amely közel sem volt annyira irigylésre méltó, mint elsőre tűnhet, sokkal inkább egy nagyon erős nőt jelenít meg, aki minden megpróbáltatás ellenére elviselte, azt, amit a sors kiszabott rá. Életszemléletét leginkább a "Mi jöhet még?" kérdéssel lehetne jellemezni, amit ő maga számtalanszor feltette magának egy-egy lehetelten élethelyzet után. Azonban kitartása, erős jelleme miatt idős korára is pozitív tudott maradni, ami csodálatra méltó, de őt így nevelték, megugrotta azt a bizonyos lécet, amit számára elég magasra tettek, már születésétől fogva.

Egyik legkedvesebb rövid anekdotám a könyvből: 

"Egy fényképen mind egymás mellett állunk. Erzsébet hercegnő rosszallóan néz Margit hercegnőre, mintha sejtené, hogy valami rosszban sántikál míg Margit hercegnő a cipőmet bámulja. Évekkel később megmutattam Margit hercegnőnek a fotót, és megkérdeztem: -Miért nézted a lábamat, hölgyem?- Irigyeltelek, mert neked ezüstszínű cipőd volt, nekem meg barna - hangzott a válasza. "

Ahhoz, hogy mindent ne kelljen a képzeletünkre bízni Anne viszonylag sok fotót megmutatott, amelyek az egyes fejezetek előtt, mintegy beharangozóként szerepeltek, valamint a kötet végén egy csokorba gyűjtve voltak megtalálhatók. Ez a bizonyos kis röpke, de annál kedvesebb gyermekkori eset is helyet kapott a képek között, mert szerencsére megörökítette a fotós. 

Leginkább az tetszett Anne Glenconner életrajzi ihletésű könyvében, hogy leplezetlenül elmeséli a kellemes pillanatok mellett azokat is, amelyeket legszívesebben minden ember elrejtene a világ elől, itt nem csak a híres emberekre gondolok. A családon belüli erőszak, a mentális problémák, a drogok, szeretők, balesetek őket sem kerülték el, a megküzdés pedig számukra is nehéz volt, mint bárkinek az lenne, igaz néha más eszközök álltak rendelkezésükre, de összességében nem kímélte őket sem a sors. Ettől pedig igazán emberien tudtak megjelenni a lapokon. 

Egy kevés hiányérzetem egyedül Erzsébet királynő vonatkozásában volt, mert őt érezhetően nagyon kendőzve jelenítette csak meg, de ez talán érthető is, hiszen talán meg sem jelenhetett volna a kötet, ha az ő csontvázait is előhívja a szekrényből, mert abban biztos vagyok, hogy bizony az ő háza táján is vannak érdekes történetek, amit majd talán egyszer olvashatunk is. Addig viszont meg kell elégednünk a hercegek, grófok, hírességek és az arisztokrácia zárt, bonyolult világának kedves, szomorú, izgalmas és viharos történeteivel. 

Összegezve

A könyv remek bepillantást nyújtott a palota, a hercegnők, valamint az angol közélet  rejtett világába. Számomra igazán megható volt, hogy mennyire élénken élnek Anne emlékei, annak ellenére, hogy évtizedeket ölelnek fel. Örülök neki, hogy megismerhettem a történetét.

A memoár szellemes, őszinte, hiteles és összességében nagyon stílusos, ráadásul érdekes emberi sorsokkal tarkítva. Meglepetésként egy olyan fordulattal zárul az elbeszélés, amitől valóban leesik az állunk. 

Kiadó: Gabo
Megjelenés éve: 2020.
Oldalszám: 328
ISBN:  9789634069461 

Tasmina Perry egy gyönyörű utazásra hív időben és térben A legutolsó csók című regényével

Fülszöveg:

Egy ​megfakult fénykép. 

Egy meghiúsult szerelem. 

Egy rég eltemetett titok.

A legelső csókra mindenki emlékszik – de a legutolsóra?

1961. Rosamund Bailey újságíró, aki készen áll arra, hogy megváltsa a világot. Amikor találkozik Dominic Blake-kel, a városszerte ismert felfedezővel, úgy érzi, rábukkant élete szerelmére. Épp az ölükbe hullik a boldogság, amikor valami borzalmas történik, és az előttük álló jövő szertefoszlik.

2014. Egy múzeum mélyén Abby Gordon levéltáros lélegzetelállító dokumentumra bukkan. A megfakult fényképen egy férfi látható, aki búcsút vesz a nőtől, akit szeret. Abby, hogy feledje szívfájdalmát, a történet megszállottjává válik, pedig akkor még nem sejti, hogy a fotón rögzített pillanat egy más szempontból is rendkívüli titkot rejt.

Egy megigéző történet szerelmekről, veszteségekről és a régóta eltemetett titkokról. A lánykérés és a Ház medencével szerzőjétől.

Az első olvasói vélemények: 

„Lebilincselően szép történet. Nem tudtam letenni.”

„Ez a regény egyfelől rejtélyekkel, intrikával és izgalmakkal teli, másrészt a romantika, a szenvedély, a kétségbeesés és a remény hullámvasútján repíti az embert.”

„Néha jön egy könyv, amely teljesen magával sodor – beszippant a világába, ahonnan már nincs visszaút. A legutolsó csók ilyen könyv volt.”

Tasmina Perry pályáját ügyvédként kezdte, később a Marie Claire és a Glamour újságírójaként vált ismertté. Az elmúlt tíz évben számtalan bestsellere jelent meg csaknem húsz országban. Londonban él férjével.

Véleményem:

A legutolsó csók című Tasmina Perry regényével kapcsolatban első ránézésre nem kizárólag a fülszöveg kelti fel az olvasó érdeklődését, hanem a borítója is elvarázsolja azon nyomban. A borítóval kapcsolatban így, a regény elolvasása után állíthatom, hogy azon ritka találkozások egyike történt meg, amikor a külső nagyon szépen érzékelteti a tartalmat, azt amit kapni fogunk. 

Emellett számomra nagyon örömteli volt az is, hogy az írónő a történelmi fikció felé nyitott, ami nekem egyik kedvenc megoldásom a romantikus műfajon belül. Mivel nagyon szeretem az írónő stílusát, az eddig megjelent regényeit mindet elolvastam és szerettem, így nem is volt kérdéses, hogy el fogom olvasni a legújabb regényét is, A legutolsó csókot. 

Azt hamar meg tudtam állapítani, hogy a korábbi regényeitől valamelyest eltér ez a mostani, talán picit Elizabeth Adler stílusára emlékeztet inkább, ami nem baj. 

Ami elsőre megfogott az az, hogy a regény a múltban és a jelenben párhuzamosan bonyolódik, érdekesen, jól felépítetten.

A történet szerint a múltat és ezzel az egyik szálat 1961-től kezdődően ismerjük meg, melynek főszereplője a feminista érzületű aktivista, Rosamund Bailey, illetve vőlegénye a kalandor újságíró Dominic Blake. Kettőjük boldogságát beárnyékolja egy szerencsétlenség, amely Rosamund-ot még napjainkban is kísérti. Kísérti, főleg azért, mert Abby Gordon akaratán kívül is  megbolygatja kettőjük kapcsolatát és ezzel együtt Dominic feddhetetlenségét, amelybe Rosamund évtizedekig kapaszkodott és kapaszkodik az utolsó pillanatig, és azon is túl. Abby, aki éppen válófélben van beleássa magát a történetbe, hogy kutatómunkát végezzen egy újság jóképű szerkesztője részére, illetve segítsen Rosamund-nak kibogozni a régi szálakat. Azonban az események nem várt fordulatot vesznek és mindenki részesévé válik az évtizedekkel korábban történteknek, melynek a hatása folyamatosan ott lebeg körülöttük. Mindez pedig egy egyszerűnek tűnő, ámbár gyönyörű fotóval indul. A fotóknak hatalmuk van élők és holtak felett egyaránt, a múlt és a jelen közti kapcsolat. 

"Abby a munkájának ezt a részét szerette a legjobban. A térképek nem tudtak különösebb szenvedélyt ébreszteni benne - hogyan hozhatna bárkit is lázba Lancashire egy rosszul megrajzolt térképe? A fényképekkel azonban más volt a helyzet. Azokban volt valami varázslatos."

A karakterek ebben a regényben igazán a szívemhez nőttek, szerettem és egyben izgultam is értük. A fő karakterek éppen úgy érdekesek voltak, mint a mellékszereplők. Mindenkinek megvolt a maga szerepe, helye a történetben.

Abby Gordon, aki levéltárosként dolgozik azt a feladatot kapja, hogy régmúlt idők felfedezőinek fényképeiből állítsa össze egy kiállítás anyagát, eközben egy olyan fiatalember fényképébe ütközik, aki éppen a szerelmétől  búcsúzik. Abby kinyomozza, hogy a képenDominic Blake,  és Rosamund Bailey láttható. .Számomra Abby volt az a karakter, aki azonnal a szívemnek kedves lett, igaz, hogy őt is próbára tette a sors, de a legjobbat tudta kihozni magából és a környezetéből egyaránt. Tetszett, ahogy a saját gondjait félretéve hinni tudott a szerelemben, és ez mindvégig nagyon érezhető, érzelmekkel teli alaphangulatot adott a történetnek is a karakterén keresztül. Végig reménykedtem, hogy Abby sorsa a helyére fog kerülni..

Rosamund vonatkozásában nagyon érdekes volt olvasni, átélni, ahogy az idősebb korában benne dúló érzelmek miként olvadnak össze a fiatalkori önmaga életerejével, érzéseivel. Imádtam az ő történetét is, ami a végén egy méltó - bár számomra kicsit elkapkodott, túl gyors - lezárást kapott. A cím pedig Rosamund vonatkozásában nyer értelmet és válik egy tökéletes tartalommal azonosuló címmé és történetté.

"Dominic Ros arcához emelte a kezét. A lány bőre magába szívta az övének a melegét, és ösztönösen a férfi kezére tette a tenyerét.  - Szeretlek - mondta Dom egyszerűen.Ros hallotta, hogy mögöttük kattan a fényképezőgép. "

Tasmina stílusa végig magával ragadja, szinte sodorja az olvasó képzeletét, megeleveníti a szereplőit, amitől lendületes olvasási élményt kapunk, és ez az, amit én nagyon szeretek, illetve wow faktort kap az élmény.

Szerettem azt is, ahogy a romantikus szál mindkét idősíkon nagyon erős tudott lenni.

Érdekes volt olvasni az 1960-as években játszódó részeket, mivel ez a korszak elég ritkán kerül a romantikus regények  középpontjába, pedig van benne potenciál. Ezáltal rájöttem hogy ez a korszak rengeteg titkot és lehetőséget rejt magában ahhoz, hogy egy valóban érdekes és lebilincselő olvasási élményt nyújtson remek történelmi háttérrel kiegészülve.

Az atmoszféra mindkét idősíkon tökéletesen azt hozta, amit az olvasó elvárhat, fantasztikus leírások, szinte tapintható hangok, színek és érzések. 

Egyetlen pici megakadást a befejezés hozott számomra. A vége felé már sejtettem, hogy lesz egy csavar a titok vonatkozásában is. Igaz, nekem itt egy picit olyan érzésem volt, hogy a lezárás elkapkodott lett, mert nem volt annyira szépen megírva, levezetve, mint maga a történet, de ettől függetlenül maximálisan azt kaptam, amit a fülszöveg és a borító alapján vártam.

Kedvencem lett.

Összességében

Személy szerint rajongok az ilyen remek stílusban, összeszedetten megírt történetekért, amelyek a romantika legjobb fajtáját képviselik. A két idősík szerencsére remekül össze lett hangolva, a karakterek kidolgozottak és mindvégig szerethetőek, érdekesek tudtak maradni. Teljesen elvarázsolt Perry új regénye. 

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

Oldalszám: 350

Megjelenés éve: 2018

ISBN:  9786155759604

Fordította: Simonyi Ágnes

Lugosi Viktória - ajvé

„Nagymamával ​napok óta mondogatjuk, hogy milyen bűnöket követtünk el, és hogy ezekért mind bocsánatot kérünk. Csapkodjuk a mellünket, ököllel. Bár én nem emlékszem, hogy örvendtem felebarátom baján, és hogy hamisan esküdtem volna. De az igaz, hogy mások vagyonát irigyeltem. A Kelemen rózsaszín babáit meg a lakókocsit, amiket Amerikából kapott, azokat tényleg. Nagyon. És az is igaz, hogy hajthatatlan vagyok néha a rosszban. De nagymama szerint ez nem olyan nagy baj, és biztos lehetek benne, hogy ezért beírnak az élet könyvébe. (…)” 
*** 
„ A 60-as villamosnak hosszú kocsijai vannak és nagy ablakai. Mindig világos van benne, csendesen zakatol, és a vezetőt is lehet látni a szürke függöny mellett. Ilyen villamos lesz az oroszkönyvünkben is. Láttam a Havasi testvérénél. A szocialista város. Az volt rajta és ő el tudta mondani oroszul, hogy mi van a képen. A 60-as az Erzsébet hídon megy át, és megáll a Váci utca sarkán. Ott kirakatokat lehet nézni. Sok a cipőbolt, a népművészeti bolt előtt meg a külföldi. Fényképezőgép lóg a nyakukban, gyönyörű ruháik vannak és mindig mosolyognak. Arról lehet észrevenni, hogy nem magyarok. Aztán elsétálunk az Annához. A teraszon nagymama találkozik a barátnőivel, és én bármilyen süteményt választhatok a pultnál, ő megveszi. Mosolyog, amíg eszem. 
– Umberúfen – mondja, amikor leteszem a villám az üres tányérra. „

Szerintem: 

Ajvé, ajvé! Ezt mindenkinek olvasnia kellene!

Lugosi Viktóriától először a Vándorhomárt olvastam el, annak ellenére, hogy az ajvé már 2007-ben megjelent. Sajnálom, hogy korábban nem találkoztam az írónő munkáival, mert itthon hiánypótlónak számítanak az írásai. Emellett egy izgalmas, kiforrott és nagyon korrekt írói stílus jellemzi Viktóriát. 

Gyorsan kezdeném is az egyetlen negatívummal, mégpedig a befejezéssel. Számomra az ajvé befejezése nem azt hozta, amit vártam volna. Maradt utána hiányérzetem. Hiányérzet, abból a szempontból, hogy még sokkal  többet is olvastam volna erről az érdekes korszakról (1969I), a zsidó létről és a szívemnek kedves szereplőkről, de leginkább a hirtelen befejezéssel nem tudtam igazából mit kezdeni. Csak ültem, és nehezen tudtam feldolgozni, hogy ennek most itt és így van vége, hiányzott az i-ről az a bizonyos pont. 

A regény felépítése nagyon tetszett. Tetszett, hogy nincsenek fejezetekre tagolva az egyes részek, annak ellenére, hogy érezni lehet, hogy mikor lépünk egyet előre az időben. Nincsenek átmenetek, csak érezzük az idő múlását, amit beazonosítani nem tudunk, hogy egy nap, egy hét, vagy talán még több is eltelt az előző szemelvény óta. 

A történetet egy kislány szemszögéből ismerhetjük meg, aki kiragadott részleteket tár elénk a gyermekkorából, amit meghatározott a zsidó vallású családja, a nagymamája sütije, a vasárnapi apukája, és a korszak jellemző illatai, ízei, helyszínei, történései és tárgyai. 

Imádtam, hogy szinte éreztem a limo ízét a számba, a nagymama házi süteményeinek az illatát az orromban, a trabant döcögését a macskaköveken, hallottam a villamos csengetését a körúton. 

1969., az év, ami nagy lépés volt az emberiségnek, és nagy álmok hozója egy kicsi lánynak, aki gyermekien naivan, de ugyanakkor érzelmekkel csordultig van telve, bizakodóan tekint a körülötte lévő kis világra. Számára, mint akkoriban oly sokak számára az olyan technikai vívmányok, mint a tv, vagy a külföldről behozott Barbie jelentette a csodát, vagy a cukrászdában a békebeli lúdláb. 

Egy teljesen másik világba találjuk magunkat az olvasás során, ami a gyermeki szemszögből történő elmesélés miatt egy leírhatatlan pluszt ad az olvasási élményhez. 

Nem is emlékszem, hogy találkoztam-e ilyen érdekesen, ízesen, színesen és bravúrosan megírt "mesével". Mesével egy korszakról, amelyben nagyanyáink, anyáink és talán mi magunk is éltünk, de legalább hallomásból ismerünk. 

Izgalmas volt betekinteni a zsidó vallást (részben) tartó család mindennapjaiba, ahol a nagymama még a háború borzalmait cipeli, az anyuka, aki már a modernizáció felé próbál igyekezni és a kislány, aki egyszerűen szeret létezni, szereti a körülötte lévő embereket, életmódot, még akkor is, ha néha nehézségeket támasztanak számára. 

Nagyon szerettem a nagymama és a kislány karakterét egyaránt, ők ketten, szinte egymáshoz simulva vitték előre a történetet. Szinte magam előtt láttam őket, nagyon kedves, odaadóan megírt karakterek, akiknek szinte érezni lehetett az örömüket és bánatukat, csak éppen nem léptek ki a könyv lapjairól, de benne egyértelműen éltek. 

"A spájzpakolás mindig azzal kezdődött, hogy nagymama megpróbálta megmagyarázni, mire jó a repedt üveg. "

Emellett ott volt Dodó, aki egy csendes, visszafogott, de nagyon bölcs ember. Róla nagyon szívesen olvastam volna többet is, főleg a történet végén hiányzott picit a lezárásnál az ő történetéről a pont. 

Az anya és az apa karaktere szempontjából az apa volt az erősebb, érdekesebb. Jobban hatott az érzelmekre, hol negatív, hol pozitív irányt vett a jelleme. Az anya pedig az egyetlen fontosabb szereplő, aki az érzelmeimre nem tudott igazán hatni, de a jelenléte adott valamilyen biztos pontot a történet szempontjából. Ahogy általában az anyák vonatkozásában lenni szokott, itt is ő képviselte a stabilitást. 

Összegezve: 

Olyan volt ez a történet, mint egy napon érlelt, aranyló körte: ízes, zamatos, szaftos és ragyogó.  Szerettem ezt a felnőtteknek szóló, de gyermeki szemmel történő elbeszélést,  és emellett részt vehettem egy fantasztikus történelmi időutazáson is. Bravó Lugosi Viktória! 

Borító: Szeretem a színt, bár egy kicsit hiányzott a történethez való csatlakozása 4 pont

Karakterek: Nagyon erős karakterábrázolás jellemzi a történeteket. A karakterek mindvégig erősek, izgalmasak voltak. 5 pont

Történet: Imádtam minden egyes sorát, igazi időutazás volt. 5 pont

A Könyvet és az olvasási élményt köszönöm a Libri Csoportnak (Park Könyvkiadó)!  

Izolde Johannsen: Gránátok a becsületért - A Birodalom tengeri bástyái 2.

1940 tavasza…
Az Admiral Graf Spee páncéloshajó tisztjei titkos szervezetek és segítőkész németbarát argentin családok közreműködésével egymás után hazaszöknek és újra szolgálatba állnak. Az elpusztult zászlóshajó megüresedett helyét egy alvó óriás veszi át.

A Bismarck, a Nagynémet Birodalom új büszkesége. Az épülő csatahajó az olvasó szeme láttára elevenedik meg hogy az istenek játékszereként egy eposzi küzdelem részese legyen. Günther Lütjens tengernagy, a flottaparancsnok, Ernst Lindemann sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy sorsa fonódik egybe, amikor a nagyszerű hadihajó elindul első útjára…

A birodalmi zászlóshajó tündöklése és bukása

Kezdeném azzal, hogy pontosan ez az a stílus, háttérmunka és odaadás, amit egy történelmi regénytől elvárok. 

Izolde Johannsen ezúttal is teljesen hitelesen tudta megírni ezt a történetet is. Olvasás közben láttam magam előtt a birodalmi zászlóshajót, a szereplőket és a mozifilmként pergő eseményeket. Ilyen az amikor a női érzelmek bekerülnek a férfiasan kemény világba, bravúros. 

Valós történelmi eseményeket kevesen tudnak ilyen szépen megírni és ez most itt nem a hízelgés helye, hanem muszáj elolvasni a történetet ahhoz, hogy megértsétek miről is beszélek, vagy éppen áradozok itt már másodízben a blogon. Az előzményeket itt el lehet olvasni, mely után már nagyon vártam, hogy újra olvashassak az írónőtől. 

Amellett, hogy történelmileg hű olvasmányos tudott maradni, egészen a végéig. Szerettem, hogy a tanulás mellett egy percig sem lankadt a figyelmem és nem volt zavaró tényező, hogy bizony kő keményen a történelem egy szegmensét szedték ízekre. 

A regény stílusa, felépítése és a hitelessége ismét lehengerlő, szerintem nagyon kevés író tesz a regényeibe ennyi kutatómunkát. Nem éreztem azt, hogy valami nincs a helyén, mert bizony minden egyes apró részletre figyeltek a megírás során, nem találkoztam olyan résszel, aminél megkérdőjelezhettem volna, hogy történelmileg nem hiteles, vagy éppen torzított információ. 

Így lassan 20 év távlatából el merem mondani, hogy a középiskolában nem jutottunk el a II. világháborúig. Most érzem azt, hogy milyen kár, hogy ezzel a korral nem fiatalabb időszakomban ismerkedtem meg részletesen, mert egy nagyon fontos része a világtörténelemnek. Ennek tükrében örülök, hogy vannak még írók, akik ezt a történelmi időszakot felelevenítik és akár a laikusok számára is olvasmányos formába öntik.

Ki merem jelenteni, hogy még a téma rajongói közül is többen nem ismerik a háború tengerre történő kivetülését, ezért nem csak az avatatlan olvasónak, de mindamellett a szakma nagyjainak is lebilincselő olvasmányt fog nyújtani a kötet. 

A regény ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, azaz az Admiral Graf Spee pusztulását követő időszakban. 

Paul Ascher

Ekkor kerül igazán előtérbe a háború emberi oldala, Paul Ascher-t hálátlan feladat elé állítja a sors, közölnie kell egy ifjú matróz családjával annak tényét, hogy fiúk többé nem jön haza. Belegondolni is szörnyű, hogy hány ilyen borzasztó látogatás esett meg abban az időszakban. Nagyon érzelmes pillanatokat is tudott ábrázolni ezáltal a regény, nagyon szerettem olvasni a borzalom ellenére is. Emellett ott vannak a megindító találkozások is, amikor egy család újraegyesül, nehéz ilyenkor könnyek nélkül megállni, főleg, amikor tudatosul, hogy ez nagyszüleink, dédszüleink életéhez szervesen hozzátartozott. 

Az Admiral Graf Spee után egy még híresebb  hadihajóval, a Nagynémet Birodalom büszkeségével, a Bismarck-kal nézhetünk farkasszemet. Az "F" csatahajón (csak így emlegették) teljesít szolgálatot Günther Lütjens tengernagy, Ernst Lindemann sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy, akikért most izgulhatunk. 

Nagyon örültem, hogy a korábbi rész számomra egyik kedvenc karaktere Paul Ascher ismét szerepet kapott.

 A karakterábrázolást kiemelném, mert sokrétű és izgalmas tudott maradni ebben a történetben is. 

Egy hadihajó sorsa is megelevenedik az emberi történetek mellett, szinte érezni lehetett, hogy ez a monstrum él és lélegzik a legénységgel együtt. 

Átélhetjük a szereplőkkel együtt a küzdelmet, a hazájuk iránti hűséget, a bizonytalanságot, a barátságot és elmúlást 

Izolde Johannsen tagadhatatlanul az egyik legjobb történetmesélő, mindig nagyon élvezem az írásait és bátran merem ajánlani kortól, nemtől függetlenül bárkinek, hiszen sorsok és technika fonódik össze remekül megírt formában.  

Továbbra is fenntartom, hogy ilyen kötelező olvasmányok kellenének az iskolákba. 

Gránátként robbant a történet! Hiteles, olvasmányos és nagyon emberi.

Az írónőről, a regényekről és a történelmi háttérről részletesen itt olvashattok.

Korábbi interjúm az írónővel itt érhető el. 

Ha felkeltette a történet az érdeklődéseteket itt tudjátok megrendelni.

Kiadó: Underground

Megjelenés: 2017

Oldal: 450

ISBN: 9789631284737

Mary Jo Putney: Az amazon és a katona

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz, ha ki szeretnéd hagyni ugorj az értékelésre! 

Will Masterson egy bárói cím és jókora vagyon örököseként kényelmes áletet élhetne angliai otthonában, ő mégis katonának áll. Sok-sok évnyi borzalmas, Napóleon elleni háborúskodást követően úgy határoz, mielőtt hazatérne, még elvállal egy utolsó küldetést. Csakhogy amint eléri úti célját, a hegyek között megbúvó, aprócska királyságot, San Gabrielt, újra kell gondolnia a jövőre vonatkozó terveit. Nem mást sodor ugyanis a karjába a sors, mint álmai asszonyát…
Athena Markham egy igazi amazon: magas, bátor, és fittyet hány a társadalmi konvenciókra. Mindig is többre értékelte a függetlenségét, mint egy férfi szerelmét. Amikor azonban Will felbukkan, úgy érzi, vele tenne egy próbát.
Bimbózó románcukat azonban kisvártatva próba elé állítja az élet. San Gabrielt veszély fenyegeti, a két fiatal pedig úgy dönt, hogy együtt száll szembe a fenyegető ellenséggel. A haláltól sem riadnak vissza, hogy megmentsék az országot és a lakóit. A megpróbáltatásaik során megismerik a másik valódi énjét, és innentől már csak rajtuk áll, hogy megtudják, lehetnek-e igazán boldogok egymás oldalán.

Bevallom, hogy ez volt az első olvasmányom az írónőtől és nem bántam meg, hogy ezt a sorozatot szemeltem ki, hiszen Az amazon és a katona bevezető kötetként remek kezdetnek bizonyult, ráadásul egy sorozat első része is egyben. Mint a történelmi romantikus regények kedvelője úgy érzem, hogy most is remek olvasmányhoz sikerült nyúlnom.

Will Masterson angol főnemes, aki Wellington seregében szolgált miután egy családi tragédia erre a pályára késztette. A Napóleoni háborúk korában járunk, Will úgy dönt, hogy visszatér Londonba, de előtte egy maroknyi csapatot bíznak rá, hogy kísérje őket vissza otthonukba, San Gabrielbe egy apró királyságba és nézzen utána az ottani állapotoknak. Miután ezt a küldetést még elvállalja nem is számít rá, hogy milyen zűrök várnak rá katonaként és emberként egyaránt. San Gabrielben él Athena Markham, egy gyönyörű és elszánt nő, aki a király és fia elhurcolása után a leendő királynőt neveli és az országot szépen koordinálja a háttérből. Ebbe a kicsit sem egyszerű helyzetbe csöppen Will, akinek meg kell küzdenie a támadók seregével, valamint a saját és Athena szívével is.

 A történet tehát megadja a lehetőséget, hogy valami igazán jó bontakozzon ki a sorozat későbbi köteteiben is, mert már ez a rész is igen kalandosra sikeredett.

http://www.hdnicewallpapers.com/

A történet az elejétől pörgős és látványos, egy egész kis világot épít fel az írónő, ahol a képzeletbeli országot az olvasó szeme láttára építik újjá a szereplők, megteremtve az általuk már korábban ismert eszméket, értékeket. Nagyon szépen, aprólékosan kidolgozott szereplőket és egy apró országot kapunk, mely egyre jobban és jobban kiteljesedik, ahogy haladunk előre a történetben. Amit pedig a legjobban szerettem, az a szereplők lelkesedése és hazafias lelkülete, mert nagyon szépen visszaköszönt szinte minden oldalon ez a hozzáállás. 

Nagyon megtetszett, hogy egy erős férfi mellé egy szintén nagyon erős női karaktert állított az írónő és a történet mégis elbírta mindezt. Nem pátyolgatták egymást a szereplők, hanem teljes egészében kiegészítették egymást, ami nagyon ritka, főleg a romantikus vonalat képviselő regényeknél.  Tetszett ez a merészség és ahogy mindezt az olvasó elé tudta tárni.

Annak ellenére, hogy egy kitalált országban vagyunk, egy részben kitalált történelmi háttérrel ezt szinte alig lehet érzékelni olvasás közben, mert mindvégig nagyon hiteles és következetes tudott maradni a történetvezetés. 

A szereplők önfeláldozását sem érezzük terhesnek, vagy eltúlzottnak, mert szépen kidolgozott karakterekkel találkozunk és a történet minden egyes szereplője a helyén van és mentesek mindenféle túlzástól és elrugaszkodottságtól. Szinte az összes szereplőt érdekesnek és szerethetőnek találtam, ezt is rámutat arra, hogy egy nagyon jól megírt történettel van dolgunk.

Nem azt mondom, hogy a történetnek nem voltak hibái, de összességében annyira jelentéktelenek, hogy az elbeszélés értékéből nem vontak le, gondolok itt arra, hogy egy-egy leírás túlzottan elnyújtott, vagy aprólékos volt, de ettől függetlenül igazán gyorsan lehetett haladni az olvasással és nagyon sajnáltam, amikor a végére értem és még számtalan kérdésem maradt megválaszolatlanul. Úgy gondolom lesz még ok az izgalomra a következő részben is.

Ajánlom mindazoknak, akik  szeretik a gyorsan pergő eseményeket, ahol még a romantika is teret kap, de nem eltúlzott módon. Aki hagyományos hercegnős, kastélyos leányálomra számít az csalódni fog, mert ez annál sokkal szórakoztatóbb és merészebb. 

Kanapéturista voltam Bhutánban, Valcsicsák Zoltán könyve több, mint útikönyv egy gyönyörű országba

 A himalája Bhutáni Királyság a Föld egyik legtitokzatosabb és legelzártabb országa, ahova csak kevés magyar jut el. Érintetlen természet, megmászatlan hegyóriások, elzárt völgyek, ritka növény- és állatfajok, hófehér gleccserek, rohanó folyók és szubtrópusi dzsungelek jellemzik. Ez a mesebeli kis ország, ahol a király csak 1999-ben vezette be az internetet és a televíziót, és 2008-ban a demokráciát. A Mennydörgő Sárkány Földje a tantrikus buddhizmus utolsó mentsvára is, ahol lélegzetelállító kolostorerődök, több ezer kegyhely, évszázados hagyományok biztosítják az itt lakók lelki üdvét. A szerencsés utazót változatos túraútvonalak, elszigetelt apró falvak, kedves, egyszerű emberek, és a magyar ízlésnek is igen csípős csilipaprikás ételek várják. És egy rendhagyó fejlesztési politika: a Bruttó Nemzeti Boldogság.

A szerző személyes utazásokon, kalandokon, álmokon és találkozásokon keresztül részletesen mutatja be Bhután nevezetességeit, történelmét, buddhista vallását, királyait, hagyományait, és napjainkban zajló gyors fejlődését. A hiánypótló könyv Bhutánba repíti az olvasót, illetve segít megtervezni az utat erre a távoli és varázslatos vidékre.

"A boldogság helyhez kötött"

Szeretem az egzotikus helyeket, a kalandra csábító ismeretlent, de a lehetőségeim korlátozottak, legtöbbször csak álom marad az utazás és helyette kanapéturista módba kapcsolok és így repülök el távoli helyekre. 

Most először olvastam úgy útikönyvet, -ami talán rossz szó rá, hiszen ez a könyv sokkal több, mint egyszerű útleírások és fotók - hogy úgy éreztem, hogy valóban ott vagyok Bhutánban és érzem az illatokat, látom magam előtt a hegyeket, az embereket és átérzem a Bruttó Nemzeti Boldogság eszméjét. Bhutánban járunk ebben a kis ékszerdobozban Kína és India közé ékelődve.

                              

A kötet külsőleg igazán esztétikus kivitelezésű és kellemes vizuális élményt nyújtó. Gyönyörű hófehér lapokon a szemnek kellemes betűmérettel találkozik először az olvasó, melyet kiegészít a lap szélén elhelyezett -nagyon is hasznos - fejezet címek. 

Számomra ez nagyon sokat segített, mert többször vissza-vissza lapoztam a könyvben, elősegítette továbbá a könnyebb áttekinthetőséget is. A könyv végén elhelyezett képek segítségével pedig betekintést nyertünk Valcsicsák Zoltán bhutáni kalandjaiba. 

Valcsicsák Zoltánnak, mint a Loden Alapítvány önkéntesének személyes élményein keresztül ismerjük meg a Mennydörgő Sárkány és a Bruttó Nemzeti Boldogság földjét. Apropó, a Bruttó Nemzeti Boldogság eszméje egy számomra merőben új, de lenyűgöző "találmány". Engedjétek meg, hogy  pár szóban, a pontosság kedvéért a  könyvből kiragadva ismertessem a Bruttó Nemzeti Boldogság lényegét, melyet nem ártana átültetni az európai gyakorlatba is.

A BNB, angolul Gross National Hapiness, GNH koncepciójában a boldogság nem csak az egyénre, hanem az egyén és a közösség viszonyára is vonatkozik, egyfajta társadalmi harmóniát takar, amely túlmegy az egyén külső hatásokra időlegesen kialakuló önérzetén, és a tartós derű és megelégedettség olyan mély értelmű állapotát jelenti, amely minden ember belső sajátja, és mint ilyen, megfelelő kondíciókkal "előcsalogatható". A Bruttó Nemzeti Boldogságra tehát mint a közjó előmozdítójára érdemes tekinteni. 

Szóval valahogy így kellene európaiként is gondolkodnunk, ahogy Bhutánba, a rejtett kis országban gondolkodnak és élnek. Persze nem gondolom azt, hogy ott mindenki maximálisan boldog, de sokkal közelebb vannak hozzá, mindez remekül átérezhető azokon az  embereken keresztül, akikkel az író kapcsolatba került, legyen az egy egyszerű földműves család, vagy színész, vagy éppen egy szerzetes. Úgy érzem, hogy ott az emberek megtanulták értékelni azt amijük van és nem feltétlen vágynak hatalmas és elérhetetlen dolgokra.  

Fantasztikusan szemléletes mindvégig a leírás, egyáltalán nem volt nehéz olvasni, hiszen nem egyszerű útleírást kaptunk, hanem egy teljesen átfogó nézőpontot, világlátást, amit emberi sorsokon, utazásokon és a szerző által megtapasztaltakon keresztül ismerhettünk meg. 

Számomra még a történelmi fejezetek is érdekesek tudtak maradni, mert remekül simultak be a kötetbe és szinte észre sem vettem, hogy megannyi érdekes történelmi adatot és tényt tudtam meg az eddig számomra is ismeretlen Bhutánról. 

Nagyon tetszett, hogy fejezetekre és témakörökre van osztva a könyv, mely az alábbiak szerint épült fel:

1. Nekifutás, dobbantás, repülés

2. Thimphu: egy változó főváros történetei

3. Sárkányföldi utazásaim

4. Bevezetés Bhután történetébe

5. Bruttó Nemzeti Boldogság

6. A Bhutáni Királyság adatlapja

Utószó- Feloldódom egy kád vízben

A fő fejezeteken belül található alcímek is rejtenek számos érdekességet, csak egy párat emelnék ki, amelyek személyes kedvenceim lettek:

Bhutánban szeretik a focit, Mutáns magyar gulyás, 4000 méter felett elfogy a levegő, A bhutáni erdő magyar mérnöke, Látogatás egy kolostoriskolában,Bhután-inspirálta Boldogság Index

Valcsicsák Zoltán könyve inspiráló, színes és tartalmas. Megmutatja, hogy be lehet mutatni egy egészen kicsi, de ugyanakkor egzotikus országot olyan részletesen és szeretettel, hogy az olvasó úgy érezze, hogy muszáj a saját szemével is meggyőződni arról, hogy hogyan lehet valami ennyire szép és harmonikus, mint Bhután. 

Személy szerint szeretném felfedezni a hegyeket, meglátogatni a kolostorokat, szeretnék az ablakomból hófedte csúcsokat látni, szeretnék találkozni focizó szerzetesekkel és megkóstolni a vajas teát. 

Viszont addig, míg csak az álmodozás fázisában vagyunk nyugodtan próbáljunk ki egy-egy hagyományos bhutáni receptet, mert ebben is segítségünkre lesz a szerző. 

Aki pedig felkel a kanapéról és nekivág az ismeretlennek hasznos tanácsokat kaphat az utazásához is, amit nem árt megfogadni. 

Átfogó ismeretterjesztő könyv, melyet öröm volt olvasni és ezáltal a bakancslistámat is gyarapítani, hiszen ahogy a könyv bezárult a listám kibővült. 

Köszönöm szépen Valcsicsák Zoltánnak ezt a remek utazást. 

A szerzőről és a könyvről bővebb információ: http://bhutanbook.strikingly.com/

R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy

Izgalom és romantika Szulejmán udvarában.
Szulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe.
A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára.
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.

Kezdeném azzal, hogy egyetlen, de tényleg egyetlen egy részt sem láttam a televízióban futó török sorozatból, ami a műsorok közötti ajánlók alapján nem is gyújtott bennem olthatatlan vágyat. Nem éreztem magaménak a történetet, még annak ellenére sem, hogy népes rajongótáborral rendelkezik és sokszor a munkahelyi ebédek alatt többeknek remek témát szolgáltatott. Valahogy ezekből a csevejekből kimaradtam és sokszor kaptam csodálkozó tekinteteket, hogy idézem "Te nem nézed? Most komolyan? " Hát nem, nem nézem.

Ettől függetlenül viszont nagyon örültem, hogy R. Kelényi Angelika új kötetét a kezembe foghattam, hiszen én bízom már egy ideje Angelika írói képességeiben és reméltem, hogy most is le fog venni a lábamról, igaz ahogy a könyvet forgattam és a tartalmát elolvastam biztos voltam benne, hogy most nem a humoré lesz a főszerep. 

Ebbe nem is tévedtem nagyot, de abban sem, hogy most sem fogok unatkozni, hiszen egy ízig-vérig kalandregényt kaptam romantikával és történelemmel házasítva. 

Kezdeném is a gyönyörű borítóval, tény, hogy nő vagyok, de ettől függetlenül nagyon tetszett a borítón lévő szép női arc, a gyönyörű szemekkel és ahogy a fény ráesett a borítóra mindig egy picit más színt tükrözött vissza a szem. Már a borító is igazán titokzatosra sikeredett és teljes összhangba került a tartalommal. Kérem szépen így kell szép könyvet kiadni a kezünkből, ami még pluszban hozzátett a kiadáshoz az pedig a szerkesztés, csak elvétve találkoztam helyesírási hibákkal, elírásokkal pedig talán egyszer sem, bár ez lehet, hogy csak annak köszönhető, hogy a történet magába szippantott és teljesen elterelődött a figyelmem az apróbb hibákról. Mindent összevetve egy nagyon korrektül elkészített kötet kívül és belül egyaránt. 

A történet egészen 1541-be repít vissza minket, amikor az ország két részre szakad és Izabella királynénak meg kell küzdeni mellőzöttségével és annak tényével, hogy a törökök alárendeltje lett, illetve az addigi fényűző életét feladva Lippára kényszerül. Ezekben az ínséges időkben azonban van egy titkos hely, az óbudai begina-ház, ahol nőket nevelnek, arra, hogy a hazát és az uralkodót szolgálják, bármi áron. Ezek a nők erősek, bátrak és akár önmagukat is feláldozzák, ha a haza megkívánja. Illésházy Anna egy közülük, és 1541-ben a királynőnek szüksége volt Annára, aki elindul kalandokkal teli útján Szulejmán birodalmába. Az út rögös és Anna számtalan veszély és megpróbáltatás árán próbája elvégezni a rá bízott feladatot, miközben a romantika is nagykanállal van adagolva.

A regény élvezetesen, olvasmányos formába tárja elénk az 1500-as évek történelmét. Személy szerint mindamellett, hogy nagyon jól szórakoztam olvasás közben még sokat tanultam is. Több olyan történelmi hivatkozás volt, amit vagy kellemes volt feleleveníteni, vagy éppen új információkkal szolgált számomra. Abszolút emészthető formában tárul elénk a török térhódítása Magyarországon, vagy éppen Szulejmán és háremének élete Isztambulban. 

Anna karaktere nagyon a szívemhez közel álló volt, bátor, erős, furfangos, egy igazi harcos amazon. Érezni lehetett, hogy attól függetlenül, hogy egy erős karakter jelenik meg a lapokon még ott bujkál benne az esendő nő, aki érzelmes és valódi. Ez a kettősség nagyon kellemes hatást ért el nálam, az írónő megtalálta azt az arányt, amitől az olvasó együtt érez és ezáltal átéli a történetet Annával együtt. 

Demir basi azt a bizonyos talpig férfit testesítette meg a történetben, aki teljesen hozzáidomult Anna karakteréhez, kiegészítve és építve egymás személyiségét. 

Az különösen tetszett, hogy Anna és Izabella királyné sorsa azonos időben, de két szálon futott, fejezetenként váltakozva. Ettől a váltástól nálam elérte azt a regény, hogy egy pillanatra sem lankadt a figyelmem és alig vártam, hogy az egyes fejezet végére érjek és következzen Anna, vagy éppen Izabella életútjának folytatása. Nem vált olyanná a történet még a vége felé sem, mint egy teleregény, hanem egyre inkább fokozódott a feszültség és még többet és többet szerettem volna tudni erről a két számomra érdekes női sorsról, na meg persze Demir vonatkozásában is nagyon kíváncsi voltam, hogy a lelkében dúló háborút ő nyeri-e meg.

Bevallom volt olyan rész, amikor könnyeztem a szereplőkkel együtt, de a legtöbb esetben a kaland magával ragadott és faltam a lapokat egymás után.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandot, a történelmet,  a romantikát és a titkokat, valamint érdekli a kelet varázsa. Ajánlom azoknak az olvasóknak is, akiket eddig csak az tartott vissza a történet elolvasásától, hogy nem szeretik a sorozatot, amire gyakran asszociálnak a regénnyel kapcsolatban -jegyzem meg teljesen tévesen-, mert számukra is egy fantasztikus időutazást tartogat ez a kalandos regény. 

A történet itt még nem ért véget 2016. október 28. napján jön  Szulejmán és a kolostor rabja

A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak