R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy

Izgalom és romantika Szulejmán udvarában.
Szulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe.
A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára.
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.

Kezdeném azzal, hogy egyetlen, de tényleg egyetlen egy részt sem láttam a televízióban futó török sorozatból, ami a műsorok közötti ajánlók alapján nem is gyújtott bennem olthatatlan vágyat. Nem éreztem magaménak a történetet, még annak ellenére sem, hogy népes rajongótáborral rendelkezik és sokszor a munkahelyi ebédek alatt többeknek remek témát szolgáltatott. Valahogy ezekből a csevejekből kimaradtam és sokszor kaptam csodálkozó tekinteteket, hogy idézem "Te nem nézed? Most komolyan? " Hát nem, nem nézem.

Ettől függetlenül viszont nagyon örültem, hogy R. Kelényi Angelika új kötetét a kezembe foghattam, hiszen én bízom már egy ideje Angelika írói képességeiben és reméltem, hogy most is le fog venni a lábamról, igaz ahogy a könyvet forgattam és a tartalmát elolvastam biztos voltam benne, hogy most nem a humoré lesz a főszerep. 

Ebbe nem is tévedtem nagyot, de abban sem, hogy most sem fogok unatkozni, hiszen egy ízig-vérig kalandregényt kaptam romantikával és történelemmel házasítva. 

Kezdeném is a gyönyörű borítóval, tény, hogy nő vagyok, de ettől függetlenül nagyon tetszett a borítón lévő szép női arc, a gyönyörű szemekkel és ahogy a fény ráesett a borítóra mindig egy picit más színt tükrözött vissza a szem. Már a borító is igazán titokzatosra sikeredett és teljes összhangba került a tartalommal. Kérem szépen így kell szép könyvet kiadni a kezünkből, ami még pluszban hozzátett a kiadáshoz az pedig a szerkesztés, csak elvétve találkoztam helyesírási hibákkal, elírásokkal pedig talán egyszer sem, bár ez lehet, hogy csak annak köszönhető, hogy a történet magába szippantott és teljesen elterelődött a figyelmem az apróbb hibákról. Mindent összevetve egy nagyon korrektül elkészített kötet kívül és belül egyaránt. 

A történet egészen 1541-be repít vissza minket, amikor az ország két részre szakad és Izabella királynénak meg kell küzdeni mellőzöttségével és annak tényével, hogy a törökök alárendeltje lett, illetve az addigi fényűző életét feladva Lippára kényszerül. Ezekben az ínséges időkben azonban van egy titkos hely, az óbudai begina-ház, ahol nőket nevelnek, arra, hogy a hazát és az uralkodót szolgálják, bármi áron. Ezek a nők erősek, bátrak és akár önmagukat is feláldozzák, ha a haza megkívánja. Illésházy Anna egy közülük, és 1541-ben a királynőnek szüksége volt Annára, aki elindul kalandokkal teli útján Szulejmán birodalmába. Az út rögös és Anna számtalan veszély és megpróbáltatás árán próbája elvégezni a rá bízott feladatot, miközben a romantika is nagykanállal van adagolva.

A regény élvezetesen, olvasmányos formába tárja elénk az 1500-as évek történelmét. Személy szerint mindamellett, hogy nagyon jól szórakoztam olvasás közben még sokat tanultam is. Több olyan történelmi hivatkozás volt, amit vagy kellemes volt feleleveníteni, vagy éppen új információkkal szolgált számomra. Abszolút emészthető formában tárul elénk a török térhódítása Magyarországon, vagy éppen Szulejmán és háremének élete Isztambulban. 

Anna karaktere nagyon a szívemhez közel álló volt, bátor, erős, furfangos, egy igazi harcos amazon. Érezni lehetett, hogy attól függetlenül, hogy egy erős karakter jelenik meg a lapokon még ott bujkál benne az esendő nő, aki érzelmes és valódi. Ez a kettősség nagyon kellemes hatást ért el nálam, az írónő megtalálta azt az arányt, amitől az olvasó együtt érez és ezáltal átéli a történetet Annával együtt. 

Demir basi azt a bizonyos talpig férfit testesítette meg a történetben, aki teljesen hozzáidomult Anna karakteréhez, kiegészítve és építve egymás személyiségét. 

Az különösen tetszett, hogy Anna és Izabella királyné sorsa azonos időben, de két szálon futott, fejezetenként váltakozva. Ettől a váltástól nálam elérte azt a regény, hogy egy pillanatra sem lankadt a figyelmem és alig vártam, hogy az egyes fejezet végére érjek és következzen Anna, vagy éppen Izabella életútjának folytatása. Nem vált olyanná a történet még a vége felé sem, mint egy teleregény, hanem egyre inkább fokozódott a feszültség és még többet és többet szerettem volna tudni erről a két számomra érdekes női sorsról, na meg persze Demir vonatkozásában is nagyon kíváncsi voltam, hogy a lelkében dúló háborút ő nyeri-e meg.

Bevallom volt olyan rész, amikor könnyeztem a szereplőkkel együtt, de a legtöbb esetben a kaland magával ragadott és faltam a lapokat egymás után.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandot, a történelmet,  a romantikát és a titkokat, valamint érdekli a kelet varázsa. Ajánlom azoknak az olvasóknak is, akiket eddig csak az tartott vissza a történet elolvasásától, hogy nem szeretik a sorozatot, amire gyakran asszociálnak a regénnyel kapcsolatban -jegyzem meg teljesen tévesen-, mert számukra is egy fantasztikus időutazást tartogat ez a kalandos regény. 

A történet itt még nem ért véget 2016. október 28. napján jön  Szulejmán és a kolostor rabja

A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak

Esmahan Aykol-Boszporusz Hotel-negatív kritika a köbön

Az ígéretes cím, borító és fülszöveg ellenére sajnos egy nagyon negatív kritika következik, ritkán kelek ki magamból ennyire egy könyvvel kapcsolatban, de most nagyot csalódtam, vagy csak egyszerűen túl nagyok voltak az elvárásaim, nem tudom....

A könyvet már régebben is nézegettem, ezért is örültem, amikor a Rukkolán szembe jött velem, hát így lett az enyém és akkor még nagyon örültem neki, felkerült egy időre a polcra, de csak addig, amíg úgy nem éreztem, hogy most vágyom egy csajos krimire, egy fiatal Miss Marple-ra. 

 Egy sorozat indító köteteként egyáltalán nem állta meg a helyét, kapkodó, csapongó, hemzseg a nyelvi és szerkesztési hibáktól. Az alapötlet, hogy Törökországba helyezi az író a történetet még jó lett volna, de jött a rengeteg, a történet szempontjából jelentéktelen és jellemtelen szereplő, akik teljesen elrontották már az elején a hangulatot. Olvasás közben arra kellett figyelni, hogy most éppen melyik ismerőséhez csapódik Kati, aki egyébként a nyomozós szálat lenne hivatott vinni, mint egy jó főszereplőhöz illő volna, ennek ellenére folyamatosan a török nyelvtudásával kérkedik, ami szerintem a történet egy igen jelentős részét kitette. Jó, elhiszem mennyire jó is, hogy németként megtanult 13 év alatt törökül, de ezt minek vajon ennyire hangsúlyozni? A németeket úgy állította be, mint valami bugyuta, alantas népség, amire még Katival is ráerősít a kávézós résznél. Teljes mértékben sztereotípiákra épít az író, amellett, hogy néhol már-már örülnék, mert megcsillan egy-egy török gyöngyszem, mint a Boszporusz, de akkor ismét ugrik egyet és máris a török gazdasági, társadalmi helyzetet (vajon ez is, hogy jön a történetbe?) elemzi. Ez ismét elvesz a történet lényegéből és az idegesítő momentumok sokaságát gyarapítja. 

Aztán ott van a könyvesboltja, ami szintén egy színes része lehetne a történetnek, ehelyett csak idegesítően elhanyagolja a boltot, ami valamilyen rejtélyes módon mégis megy szinte magától annyira, hogy Katink egy remek lakást béreljen és neki tudjon állni egy botcsinálta nyomozó szerepében tetszelegni. 

Ami mellett szintén nem tudok elmenni az a szerelmi szál, hát borzalmas amit azzal a nyomozóval művelt, mint valami szende szűz, aki kiállt az utcasarokra, már elnézést, de szőrnyű volt olvasni azokat a részeket, ahogy a nyomozóval tipródik. Teszem hozzá Katink már régen elmúlt 18, szóval nem is értem miért akarja az írónő egy ilyen karakterhez rendelni a szerelmi szálat, amikor egy felnőtt és érett nőt próbál nekünk eladni, egyébként. 

Összegezve, végigkínlódtam, mert nem szeretek semmit félbehagyni, de amennyiben lehetőségem lenne rá akkor sem olvasnám el a következő részt. 

Megjegyzem annyira örültem, hogy talán végre egy jó kis krimit olvasok, ahol ismét nő nyomoz, mivel úgy lett beharangozva, hogy Miss Marple kishúgát látjuk majd viszont a lapokon, Kati Hirschel személyében és erre jön ez az otromba, követhetetlen és bevállalom a végletekig unalmas krimi jellegű könyv.