1940 tavasza…Az Admiral Graf Spee páncéloshajó tisztjei titkos szervezetek és segítőkész németbarát argentin családok közreműködésével egymás után hazaszöknek és újra szolgálatba állnak. Az elpusztult zászlóshajó megüresedett helyét egy alvó óriás veszi át.
A Bismarck, a
Nagynémet Birodalom új büszkesége. Az épülő csatahajó az olvasó szeme láttára
elevenedik meg hogy az istenek játékszereként egy eposzi küzdelem részese
legyen. Günther Lütjens tengernagy, a flottaparancsnok, Ernst Lindemann
sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von
Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy sorsa fonódik egybe, amikor a nagyszerű
hadihajó elindul első útjára…
A birodalmi zászlóshajó tündöklése és bukása
Kezdeném azzal, hogy pontosan ez az a stílus, háttérmunka és odaadás, amit egy történelmi regénytől elvárok.
Izolde Johannsen ezúttal is teljesen hitelesen tudta megírni ezt a történetet is. Olvasás közben láttam magam előtt a birodalmi zászlóshajót, a szereplőket és a mozifilmként pergő eseményeket. Ilyen az amikor a női érzelmek bekerülnek a férfiasan kemény világba, bravúros.
Valós történelmi eseményeket kevesen tudnak ilyen szépen megírni és ez most itt nem a hízelgés helye, hanem muszáj elolvasni a történetet ahhoz, hogy megértsétek miről is beszélek, vagy éppen áradozok itt már másodízben a blogon. Az előzményeket itt el lehet olvasni, mely után már nagyon vártam, hogy újra olvashassak az írónőtől.
Amellett, hogy történelmileg hű olvasmányos tudott maradni, egészen a végéig. Szerettem, hogy a tanulás mellett egy percig sem lankadt a figyelmem és nem volt zavaró tényező, hogy bizony kő keményen a történelem egy szegmensét szedték ízekre.
A regény stílusa, felépítése és a hitelessége ismét lehengerlő, szerintem nagyon kevés író tesz a regényeibe ennyi kutatómunkát. Nem éreztem azt, hogy valami nincs a helyén, mert bizony minden egyes apró részletre figyeltek a megírás során, nem találkoztam olyan résszel, aminél megkérdőjelezhettem volna, hogy történelmileg nem hiteles, vagy éppen torzított információ.
Így lassan 20 év távlatából el merem mondani, hogy a középiskolában nem jutottunk el a II. világháborúig. Most érzem azt, hogy milyen kár, hogy ezzel a korral nem fiatalabb időszakomban ismerkedtem meg részletesen, mert egy nagyon fontos része a világtörténelemnek. Ennek tükrében örülök, hogy vannak még írók, akik ezt a történelmi időszakot felelevenítik és akár a laikusok számára is olvasmányos formába öntik.
Ki merem jelenteni, hogy még a téma rajongói közül is többen nem ismerik a háború tengerre történő kivetülését, ezért nem csak az avatatlan olvasónak, de mindamellett a szakma nagyjainak is lebilincselő olvasmányt fog nyújtani a kötet.
A regény ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, azaz az Admiral Graf Spee pusztulását követő időszakban.
 |
| Paul Ascher |
Ekkor kerül igazán előtérbe a háború emberi oldala, Paul Ascher-t hálátlan feladat elé állítja a sors, közölnie kell egy ifjú matróz családjával annak tényét, hogy fiúk többé nem jön haza. Belegondolni is szörnyű, hogy hány ilyen borzasztó látogatás esett meg abban az időszakban. Nagyon érzelmes pillanatokat is tudott ábrázolni ezáltal a regény, nagyon szerettem olvasni a borzalom ellenére is. Emellett ott vannak a megindító találkozások is, amikor egy család újraegyesül, nehéz ilyenkor könnyek nélkül megállni, főleg, amikor tudatosul, hogy ez nagyszüleink, dédszüleink életéhez szervesen hozzátartozott.
Az Admiral Graf Spee után egy még híresebb hadihajóval, a Nagynémet Birodalom büszkeségével, a Bismarck-kal nézhetünk farkasszemet. Az "F" csatahajón (csak így emlegették) teljesít szolgálatot Günther Lütjens tengernagy, Ernst Lindemann sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy, akikért most izgulhatunk.
Nagyon örültem, hogy a korábbi rész számomra egyik kedvenc karaktere Paul Ascher ismét szerepet kapott.
A karakterábrázolást kiemelném, mert sokrétű és izgalmas tudott maradni ebben a történetben is.
Egy hadihajó sorsa is megelevenedik az emberi történetek mellett, szinte érezni lehetett, hogy ez a monstrum él és lélegzik a legénységgel együtt.
Átélhetjük a szereplőkkel együtt a küzdelmet, a hazájuk iránti hűséget, a bizonytalanságot, a barátságot és elmúlást
Izolde Johannsen tagadhatatlanul az egyik legjobb történetmesélő, mindig nagyon élvezem az írásait és bátran merem ajánlani kortól, nemtől függetlenül bárkinek, hiszen sorsok és technika fonódik össze remekül megírt formában.
Továbbra is fenntartom, hogy ilyen kötelező olvasmányok kellenének az iskolákba.
Gránátként robbant a történet! Hiteles, olvasmányos és nagyon emberi.
Az írónőről, a regényekről és a történelmi háttérről részletesen itt olvashattok.
Korábbi interjúm az írónővel itt érhető el.
Ha felkeltette a történet az érdeklődéseteket itt tudjátok megrendelni.
Kiadó: Underground
Megjelenés: 2017
Oldal: 450
ISBN: 9789631284737
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése